Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-11 / 135. szám, kedd

Leopold Lér elvtárs expozéja (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt évben elért jó ered­ményeket a vállalatok és a szerve­zetek sikeres pénzügyi gazdálko­dása is elősegítette. A pénzügyi politikát főleg a ter­melési tényezők intenzív kihasz­nálásából származó források nö­velésének meggyorsítására, az új­ratermelés hatékonyságának nö­velésére, valamint a belső és a külső gazdasági egyensúly megszilárdítására irányítottuk. E politika részeként nyomást gya­koroltunk az eszközök gazdasá­gosabb felhasználására. Az aktív pénzügyi és költségvetési politika hozzájárult a népgazdaság továb­bi fejlődéséhez szükséges feltéte­lek kialakításához, az életszínvo­nal megtartásához és további javí­tásához, valamint köztársaságunk védelmi képességének biztosítá­sához. Továbbra is biztosítottuk a költ­ségvetési bevételek és kiadások egyensúlyát, ami szilárdította az általános pénzügyi egyensúlyt. Az állami költségvetések, vagy­is a szövetségi költségvetés, a CSSZK és az SZSZK költségve­tésének összesített bevételei 343.8 milliárd koronát értek el, ami 3,3 százalékkal haladta meg a ter­vezett szintet. A költségvetési ki­adások összege 342,2 milliárd ko­rona volt. Ezek tervezett szintjét 2.8 milliárd koronával léptük túl. A szövetségi állami költségve­tés bevételei 190,8 milliárd koro­nát értek el. Ezek az országos költ­ségvetési bevételek 55,5 százalé­kát képezték. Saját kiadásai 61,4 milliárd koronára terjedtek, ami az összesített költségvetési kiadások 17,9 százalékát képezte. A köztár­saságok állami költségvetéseibe juttatott összeg 129,3 milliárd ko­ronát ért el a tervezett szintnek megfelelően. A nemzeti bizottságok költség- vetési bevételei a köztársasági költségvetésekből folyósított jutta­tásokkal együtt 121,4 milliárd ko­ronát, kiadásai pedig 119,8 milli­árd koronát értek el. Az állami költségvetési kiadások 35 száza­léka tehát ezen az úton került felhasználásra. Emellett azonban a nemzeti bizottságok összbevé­teleinek nagyobb része - 58,9 százaléka - a köztársasági állami költségvetések juttatásaiból szár­mazott. Figyelembe véve ezeket az arányokat, valamint a nemzeti bizottságok előtt álló további fel­adatokat, a jelenlegi időszakban olyan intézkedéseket készítünk elő, amelyek megerősítik a nem­zeti bizottságok saját bevételi alapját. A nemzeti bizottságok az elmúlt évben 9,1 milliárd koronával túl­lépték költségvetésük tervezett keretét, amit elsősorban a kiegé­szítő bevételek és a társított forrá­sok tettek lehetővé. A Z akció keretében, melynek jelentős szerepe van a nemzeti bizottságok választási programjai­nak teljesítésében, több mint 3,5 milliárd koronát használtunk fel. A beruházások keretében csak­nem 4,3 milliárd koronás értéket hoztunk létre ezen az úton. A Z akciónak köszönhetően töb­bek között 9,9 ezer hellyel bővült az óvodák befogadó képessége, 179 sportpálya és gyermekjátszó­tér létesült, 719 hellyel bővült a szociális intézmények kapacitá­sa, 11,6 ezer ülőhellyel gyarapod­tak a művelődési házak nézőterei, 729,5 km vízvezeték és 198 km szennyvízcsatorna épült. A költségvetési gazdálkodás stabil fejlődésére kedvezően ha­tott, hogy a gazdasági szerveze­tek költségmegtakarításokat értek el, s túlteljesítették a tervezett nyereség szintjét. A terven felüli költségvetési befizetések lehetővé tették a hiányok pótlását egyes forrásoknál, illetve a költségvetés­sel szembeni nagyobb igények ki­elégítését. Az elmúlt évben 14 százalékkal nőtt a gazdasági szer­vezetek nyeresége, a ráfordítási költségek relatív csökkenése pe­dig 0,86 százalékot ért el. össze­hasonlítás céljából megemlíthet­jük, hogy a 6. ötéves tervidőszak évi átlagában a nyereség 8 száza­lékkal növekedett, a költségek pe­dig 0,32 százalékkal csökkentek. A 7. ötéves tervidőszak első há­rom évében ezek a mutatók 8,5, illetve 0,65 százalékos arányt ér­tek el. Ebben az ötéves tervidőszak­ban a hatékonyság növelésének döntő forrását az anyagráfordítási költségek csökkentése képezte. A pártdokumentumokban kitűzött irányzatoknak megfelelően intéz­kedéseket foganatosítottunk a tü­zelőanyag-, az energia- és a fém­fogyasztás szigorú korlátozására. A komplex intézkedések alapján növekedett a vállalatok érdekelt­sége a saját termelési érték muta­tójában. A konkrét eredmények elérését jelentős mértékben segí­tette elő a dolgozók, a szakszer­vezeti és ifjúsági szervezetek, va­lamint a Nemzeti Front további szervezeteinek növekvő aktivitása és kezdeményezése. A termelési, főleg az anyagrá­fordítási költségek csökkentésé­ben az utóbbi évek folyamán főleg a kézenfekvő tartalékok mozgósí­tásával értünk el eredményeket. A jövőben a termelési költségek alakulása növekvő mértékben függ majd a progresszív tudomá­nyos és technikai ismeretek ki­használásától, a termelésben esz­közölt szerkezeti változásoktól, a céltudatosan végrehajtott beru­házásoktól, valamint a termékek jobb minőségi színvonalától. Ezért rendszeresen javítani kell a köz­vetlen irányítást, a normázást és a normák érvényesítését, s növek­vő jelentősége lesz a vállalaton belüli önálló elszámolás további elmélyítésének. A vállalaton belüli irányítás tö­kéletesítésének egyik progresszív irányzata a brigádrendszerű mun­kaszervezés és javadalmazás be­vezetése. Ez a forma egyre több vállalatnál és munkahelyen foko­zatosan terjed, a Szövetségi kor­mány és a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa által elfogadott kö­zös alapelvek szerint. A brigádfor­ma szorosan kapcsolódik az önál­ló elszámolási rendszer alapelvei­hez, a dolgozók irányításban va­ló aktiv részvételének kiszélesíté­séhez, ezért a szocialista demok­rácia elmélyítésében és a dolgo­zók nevelésében is fontos szere­pet játszik. Meghatározó jellegűek a csehszlovák-szovjet gazdasági kapcsolatok ÚJ SZÚ 1985. VI. 11. A mi feltételeink között a magas fokú hatékonyság követelménye fokozott mértékben érvényes a külgazdasági kapcsolatok terü­letén, ahol egyes feladatokat nem sikerült teljesítenünk. Az okokat a hazai és a külföldi munkaterme­lékenység, továbbá a ráfordítási költségek, a szervizszolgáltatá­sok, a szállítási készenlét és ru­galmasság eltérő színvonalában, a megrendelők igényeihez való al­kalmazkodás és a kereskedelmi munka fogyatékosságaiban kell keresnünk. Ezért ezen a területen is keressük azokat az utakat, amelyek a termelés és a külkeres­kedelem fokozottabb érdekeltsé­géhez, valamint együttműködésük sokoldalú javításához vezetnek. Gazdaságunk fejlődése és gyorsabb ütemű intenzifikálása szükségszerűen megköveteli a nemzetközi munkamegosztásba való mélyebb bekapcsolódást. Számunkra alapvető jelentősége van a szocialista gazdasági integ­ráció fejlesztésének, a szocialista országokkal, elsősorban a Szov­jetunióval folytatott kooperációnak és együttműködésnek. A gazda­sági együttműködés stabilitása, perspektívája, s újabb, hatéko­nyabb formáinak keresése nem­csak külgazdasági kapcsolataink, hanem az egész újratermelési fo­lyamat zavartalanságát biztosítja. Ebben az irányban alapvető je­lentősége van a Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti gazdasági és tudományos-műszaki együttmű­ködés 2000-ig előirányzott hosszú távú programjának. Amint azt Mi­hail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára kijelentette, ez a prog­ram „betekintést nyújt a jövőbe. Kitűzi gazdasági együttműködé­sünk fejlesztésének közös irány­zatait, valamint azokat a terjedel­mes terveket is, amelyek megva­lósítása nagy jelentőségű lesz mindkét ország népgazdasága számára.“ Amint azt Gustáv Hu­sák elvtárs. a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke a program aláírása alkalmából hangsúlyozta, a továbbiakban annak következe­tes gyakorlati megvalósításáról kell gondoskodni. A gazdasági együttműködés to­vábbi fejlesztésére törekszünk a fejlődő országokkal és a fejlett tőkés országokkal is. Az elmúlt évben további fontos lépést tet­tünk a konvertibilis valutákban megnyilvánuló adósságaink csök­kentésében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kivitelünk haté­konysága minden esetben meg­felelően alakult, s azt sem, hogy most már enyhíthetjük a behoza­tali eszközök elosztásának szigo­rú gazdálkodási feltételeit. A pénz­ügyi mérlegben elért eredmények azonban a jövőben szélesebb te­ret nyújtanak az aktívabb kereske­delmi politikához és a hitelekkel folytatott munkához. Az irányítás minden szintjén elő kell segíteni, hogy a tudományos­műszaki haladás és a vállalatok innovációs aktivitása gazdasá­gunk intenzifikálásának döntő té­nyezőjévé váljon. A CSKP KB 8. ülésén elfogadott határozatok alap­ján elmélyülnek a műszaki fejlesz­tés irányítási, tervezési, pénzügyi és hitelezési módszerei, fokozódik az árak, valamint a műszaki-fej­lesztési dolgozók javadalmazásá­nak a szerepe ezen a területen. Ebben az irányban fontos sze­repet töltenek be a műszaki fej­lesztés állami programjai, valamint az állami célprogramok. Most az a legfontosabb, hogy a CSKP KB 8. ülésének határozataiból eredő intézkedéseket következetesen valósítsuk meg a tudományos­műszaki haladás meggyorsítá­sára. Az intenzív fejlesztés követelményeivel összhangban Hasonlóan fontos kérdés a ter­mékek minőségi színvonalának lényeges javítása. A kormány olyan intézkedéseket fogadott el, amelyek fokozzák a rossz minősé­gű termelésből származó veszte­ségek bírságolását, ami intenzí­ven megnyilvánul áz anyagi ösz­tönzés területén és a pénzügyi eredményekben. Az 1984-es évben a tudomá- nyos-műszaki fejlesztés nem be­ruházási jellegű pénzügyi ellátá­sára 17,7 milliárd koronát fordítot­tunk, amiből 7,6 milliárd koronát az állami költségvetésből fedez­tünk. Amint az a nemzetközi összehasonlításokból kitűnik, ez az összeg arányos a többi gazda­ságilag fejlett ország azonos jelle­gű ráfordításaival. Állandó érvé­nyű az a követelmény, hogy rend­szeresen növekedjen a ráfordítá­sok gazdasági hatékonysága, s rövidüljön ezek megtérülési ideje. Tartós figyelmet kell fordítani a készletek kihasználására. Ezek megtérülési ideje az iparban és az építőiparban 4,5 nappal lerövidült. Ez pénzügyi szempontból több mint 10 milliárd korona értékű esz­köz felszabadítását jelentette, ami a kiegyensúlyozott pénzügyi gaz­dálkodás egyik jelentős forrásául szolgált. A készletgazdálkodás ál­talános javítására kitűzött célfela­datot azonban egészében véve nem tudtuk teljesíteni, habár egyes vállalatok megbirkóztak ez-' zel a feladattal. A lemaradással az 1985-ös feladat igényességét kel­lett növelni. Arra van szükség, hogy a vállalatok és felettes szer­veik további lépéseket tegyenek a készletek területén mutatkozó jelentős tartalékok kihasználásá­ra, továbbá a szállítási határidők lerövidítésére, s a szállítások rend­szerességének és megbízhatósá­gának elmélyítésére a kívánt összetételben és minőségben. Jelentős fogyatékosságaink vannak még az állóeszközök ki­használásában. Az elmúlt évi be­ruházások körülbelül 4 százalék­kal növelték ezek mennyiségét, s igy megújult az állóalap tervezett ütemet meghaladó, aránylag gyors növekedése. Az állami gaz­dasági és a szövetkezeti szerve­zetek állóeszközeinek beszerzési árban kifejezett értéke az elmúlt évben elérte a 2,1 billió koronát, ami 114 milliárd koronával volt több, mint a megelőző évben. Ezek kihasználása azonban egyes kivételektől eltekintve nem javul, a dolgozók állóeszközökkel való ellátottsága állandóan növek­szik, de ezek hatékonysága csök­ken. Ez azt jelenti, hogy ezen a területen még nem értünk el olyan fordulatot, amely összhang­ban lenne az intenzív fejlesztés követelményeivel. Ennek a sok­éves problémának a gyökerei a be­ruházási ciklus aránytalanul hosz- szú idejében, s a tervezett átadási határidők és termelési paraméte­rek elmaradásában rejlenek. Az önálló elszámolású gazdál­kodás követelményeivel össz­hangban az utóbbi években csök­kent a beruházások fedezésére szolgáló költségvetési hozzájáru­lás. Az elmúlt évben ez 7,2 száza­lékos arányt képviselt, míg 1980- ban 18 százalékot ért el. Jelenleg csak az országos jelentőségű ki­emelt akciók részesülnek költség- vetési támogatásban, ide tartozik például a tüzelőanyag- és az energetikai alap fejlesztése, a víz­müvek és az öntözőrendszerek, valamint a környezetvédelmi léte­sítmények építése. Ezzel szem­ben növekszik a vállalatok saját forrásainak a részaránya, amely az 1980-as 51 százalékról az el­múlt évben 65 százalékra nőtt. Az elmúlt évben módosítottuk a beruházási szállítások tervezé­sének és pénzügyi elszámolásá­nak a feltételeit, hogy nagyobb nyomást gyakoroljunk a beruhá­zások gyorsabb ütemű befejezé­sére. A kezdeti nehézségek elle­nére ezek az intézkedések már fokozatosan érvényesülnek. Eredményesebb gazdálkodást Társadalmunk megköveteli, hogy a vállalatok és a gazdasági szervezetek eredményesen gaz­dálkodjanak. Az elmúlt évben a vállalatok és a termelési-gazda- sági egységek 82 százaléka sike­resen megbirkózott az előirányzott feladatokkal, s hozzájárult az egész gazdaság kedvező fejlődé­séhez. A feladatokat hiányosan teljesítő szervezetekben névre szóló és határidőhöz kötött intéz­kedéseket fogadtak el a gazdálko­dás színvonalának javítására és az észlelt fogyatékosságok felszá­molására. A növekvő hatékonyság és gaz­daságosság az államigazgatási dolgozók létszámának csökkenté­sében, s ezzel kapcsolatban a bérköltségek takarékosabb fel- használásában is megnyilvánult. Az irányítási dolgozók számát a„ gazdasági szervezeteknél is csökkentik. Több mint egyharma- dával (36,2 százalékkal) csökkent a szolgálati személygépkocsikkal fogyasztott üzemanyag mennyisé­ge az 1977-ben elért legmaga­sabb szinthez viszonyítva. Az ed­diginél határozottabban kell azon­ban megoldani a rezsiköltségek, főleg a nem produktív költségek problémáját. A nemzeti vagyon kezelése és védelme területén a fegyelem csak lassú ütemben szilárdul. Fo­gyatékosságok fordulnak elő a nyilvántartásban és a személyi felelősség meghatározásában. Egyes szervezeteknél felületesen végzik el a fizikai leltározást, s nem gondoskodnak az észlelt különbségek kiegyenlítéséről. Ezen a területen jelentős fela­datok hárulnak az ellenőrzési rendszerre. Elsősorban a pénzü­gyi ellenőrzés hatékonyságát kell növelni. Ezt a rendszeres gazda­sági ellenőrzések eredményei is igazolják, amelyek az elmúlt év­ben számos olyan fogyatékossá­got derítettek fel, amelyek az ese­tek erkölcsi oldala mellett az egész társadalomnak is kárt okoz­tak, s csökkentették az állami bevé­teleket. Arra van szükség, hogy az egész irányítási és ellenőrzési rendszer az eddiginél határozot­tabban szilárdítsa a pénzügyi fe­gyelmet, s növelje a szocialista tulajdonról való gondoskodás színvonalát. Az anyagi és pénzügyi források létrehozásában kitűzött célok tel­jesítése és túlteljesítése lehetővé tette a lakosság anyagi és kulturá­lis szükségleteinek jobb kielégíté­sét. A személyi fogyasztás az 1983-as évhez viszonyítva 2 szá­zalékkal nőtt. A lakosság társadal­mi fogyasztása is növekedett, igy az elért életszínvonalat nemcsak megtartottuk, hanem javítottuk is. A lakosság pénzbevételei 2,6 százalékkal növekedtek, s 403,7 milliárd koronát értek el. A nép­gazdaságban az átlagbér 2836 koronát ért el. A lakossági keresletet egészé­ben véve megfelelő áruválaszték és szolgáltatás fedezte, de a kíná­lat összetételében továbbra is fennálltak bizonyos fogyatékossá­gok, főleg a belkereskedelem egyes iparcikkekkel való ellá­tásában. Az életszínvonal növekedésé­nek fontos részét képezik a lakos­sági ellátásra és a szolgáltatások támogatására szolgáló költségve­tési kiadások. A teljes költségveté­si kiadásoknak körülbelül a fele a szociális ellátásra, az egészség- ügyi és az oktatási szükségletek fedezésére, a komplex lakásépí­tésre, a kultúrára, a testnevelésre és a sportra, valamint a társadalmi szervezetek tevékenységére irá­nyul. E nem beruházási jellegű kiadások összege az elmúlt évben 154,3 milliárd koronát ért el, s az árhatásokat nem számítva 2,9 százalékkal növekedett. Az egyik legjelentősebb területre, a szociá­lis ellátásra 82,8 milliárd koronát fordítottunk, itt 2,5 százalékos volt a növekedés. Az elmúlt év végén összesen 3954 nyugdijat folyósí­tottunk, s az öregségi nyugdíjak átlaga 1301 koronát ért el. A gyer­mekes családoknak nyújtott társa­dalmi segítség a költségvetésből 17,4 milliárd koronát ért el, ami a további pénzügyi és naturális formákkal együtt összesen 36,8 milliárd koronát tesz ki. Az oktatásügyi nem beruházási kiadásokra 25,7 milliárd koronát fordítottunk, ami 3,5 százalékkal több, mint az előző évben. Az egészségügyi költségvetési kiadá­sok 4,6 százalékkal növekedve 24,1 milliárd koronát értek el. Kul­turális jellegű kiadásokra a beru­házásokon kívül 4,8 milliárd koro­nát fordítottunk, a lakásépítési és lakásfenntartási kiadásokra összesen 26,9 milliárd koronát, ami az előző évhez viszonyítva 12,9 százalékos növekedést je­lent. Ebben elsősorban a szövet­kezeti lakásépítéshez nyújtott álla­mi támogatás 15,8 százalékos nö­vekedése nyilvánul meg. Társadalmunk fokozott gondot fordít a környezetvédelemre. Az elmúlt évben összesen 55 ökoló­giai építkezést fejeztünk be, 1,6 milliárd koronás összköltséggel. Ezen a területen nagyobb arányú hozzájárulásra lesz szükség első­sorban az egyes vállalatok ré­széről. Az elmúlt évi feladatok sikeres teljesítése alapján igényes felada­tokat tűztünk ki az 1985-ös évre. Az időjárás azonban az év első hónapjaiban kezdvezőtlenül ala­kult, de az ipari termelésben bekö­vetkezett kieséseket az eddigi öt hónap alatt lényegében már ki­egyenlítettük. Ezt az építőiparban is igyekeznek minél előbb elérni. A mezőgazdaság folyamatosan teljesiti az előirányzott feladatokat. Továbbra is bonyolult azonban a helyzet a minőségi mutatók terü­letén, főleg az anyagráfordítási költségek és a nyereségképzés szempontjából. Nem engedhetünk azonban az előirányzott feladatok­ból, mert ez gyengítené a 8. öté­ves tervidőszak kiindulási alapját. A szövetségi kormány nevében javaslom, hogy a Szövetségi Gyű­lés hagyja jóvá a csehszlovák fö­deráció állami zárszámadásáról előterjesztett javaslatát. (Alcímek: Új Szó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents