Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-10 / 134. szám, hétfő

PRÁGAIÚTRAVALÓ A spartakiád központi törzskara komoly fel- adat előtt áll: a főváros lakosságának száma Wa strahovi bemutató alatt kb. egyharmadával nő. m A túlnyomó többségében' fiatal gyakorlatozók nagy része először látogat el Prágába, vagy először indul hosszabb útra közvetlen szülői Československa felügyelet nélkül. Ennek ellenére a család is smrtakiAoa 1985 megkönnyítheti a komoly erőfeszítéssel és nagy felelősséggel járó pedagógusi munkát, amennyiben csemetéjüket hasznos tanácsokkal engedik el a nagy útra. A szervező bizottság szakemberei mindent megtettek annak érdekében, hogy a közel másfélszázezer gyakorlatozó valóban otthonának érezze tíz napra a fővárost. Hol fogunk aludni? Sokan fölteszik ezt a kérdést. Nos, a fiatalabb diáklányok a köz­pontban, azaz az első és második városkerület iskoláiban kapnak szállást. A fiatalabb diákokról a 6. kerületi, a festői Petrin intézmé­nyei gondoskodnak. A Szlovákiá­ból érkező idősebb diáklányok és idősebb diákok otthona a 3., 4., 8., illetve a 7. és 8. kerület iskolái és testnevelési létesítményei. A szlo­vákiai serdülő lányok a 4. és 10., a serdülő fiúk az 5. és a 6. város­kerület lakói lesznek. Az ipari ta­nulók a 3. és a 9., a HSZ gyakorla­tozol a 8. kerületben lelnek otthon­ra. A főiskolások, stílusosan, kol­légiumokban laknak majd, a nők a 4. és a 6. kerület iskoláiban, a férfiak túlnyomórészt a köz­pontban. Hol fogunk enni? Ez a másik fontos kérdés. A szervező bizottságnak sikerült az étkeztetést a szállóhelyek kö­zelében biztosítania, ami azt je­lenti, hogy az üzemi-, iskolai vagy egyéb étkezdéknek, menzáknak a szállótól számított 800 méteres körön belül kell lenniük. Az étlap egységes, összeállítá­sánál főleg egészségügyi szem­pontokat vettek figyelembe. Min­denekelőtt könnyen emészthető, nem romlandó, kalóriadús ételek szerepelnek rajta. Az élelmiszerek egészségügyileg kifogástalan mi­nőségéről állandó ellenőrzéssel a vöröskereszt dolgozói gondos­kodnak. A strahovi stadionban a próbák és a fellépések idején üdítő italok­kal olthatják szomjukat a gyakorla­tozók, A város különféle közleke­dési eszközeit természetesen in­gyenesen használhatják a jelen­levők. Ha rosszul leszek...- akkor sem kell pánikba esni. Nyár folyamán, főleg az erős nap­sütésben előfordulhat pillanatnyi rošszullét. A gyakorlatok időtarta­mát ezért eleve rövidre szabták, átlagosan tíz perc körül mozog. A gyakorlatokra várva így is aján­latos fejvédőt hordani. Amennyi­ben az indulás előtt bármilyen egészségügyi probléma merülne fel, haladéktalanul jelezzük ezt a kötelező orvosi ellenőrzésnél. Az egészségügyi gondoskodás a vonatokon is biztosított. A gya- korlatozókat Prágába szállító kb. 200 gyorsvonat mindegyikén van orvos, nővér és néhány fülkét a gyengélkedők számára jelölnek ki. A fontosabb állomásokon állan­dó egészségügyi szolgálat tartóz­kodik. A strahovi stadionban több he­lyütt is találhatunk orvosi ügyele­tet. Többek között ezért is figyeljük és tanuljuk meg alaposan a na­gyon egyszerű és érthető útmuta­tó jeleket. Nélkülük lehetetlen a tá­jékozódás. A belvárosban is biz­tonságosan mozoghatunk. A vö­röskereszt szolgálatai ott lesznek a legforgalmasabb helyeken, igy például minden metróállomáson. Akkor minden rendben van? Úgy tűnik, igen. Az egészség- ügyi minisztérium szakemberei az előző spartakiádok tapasztalatai­ból kiindulva építették ki hálózatu­kat. Persze mi, szülők is hozzájá­rulhatunk, hogy az idei spartakiád az eddigiekhez hasonlóan zökke­nőmentesen bonyolódjék le. Né­hány tanács:- ügyeljünk arra, hogy gyer­mekünk részt vegyen az indu­lást megelőző kötelező orvosi ellenőrzésen, Tóthpál Gyula felvétele- ne rontsa az ünnepi hangu­latot egy kezeletlen fog sem. Idejében keressük fel a fogor­vost,- ellenőrizzük a tetanusz elle­ni védőoltás dátumát, amely nem lehet tíz évnél régebbi,- tartsuk be a higiéniai előírá­sokat, tartsunk mindenhol ren­det, tornateremben, mosdók­ban, zuhanyozókban és egyéb nélkülözhetetlen szociális be­rendezésekben egyaránt,- minden próba és gyakorlat után alaposan mosakodjunk meg szapannal és zuhanyoz­zunk le,- a bőröndökbe, hátizsákok­ba csak a legszükségesebb dol­gokat tegyük. Az öltözet megfelelő legyen, gondoljunk a hűvösebb napokra is. Ügyel­jünk, hogy elegendő zokni, zsebkendő, alsónemű kerüljön a táskákba. Gondoljunk a pa­pucsra, könnyű nyári cipőre, pi­zsamára és a tisztálkodáshoz szükséges eszközökre,- végül pedig: ne csomagol­junk fölöslegesen sok élelmi­szert, nehezen emészthető éte­leket, alkohol tartalmú italokat. Jó utat. Prága mindenkit szere­tettel vár! GÁL JENÓ A XXVI. ökölvívó Európa-bajnokság után Az eröboksz diadala - hiányérzettel Bárhogy is szemléltem a budapesti ökölvívó Európa-bajnokság összbenyomásait, a finálék után jó néhány nappal is az volt az érzésem, hogy ezt az összefoglalót a második versenynapon történtekkel kell kezdenem. Pontosabban egy személyes „balsze­rencsével“. Az 54 kilósok között szorítóba lépett a világ és Európa- bajnok Jurij Alekszandrov, a világ talán legtechnikásabb öklözője, vele szemben pedig a török öner. Egy fotós kolléga már hazafelé készült, amikor meggondolta magát, és azt mondta: „megyek még fotózni Alekszandrovot...“ Mi tagadás, én nem mentem, gondolván, hogy lesz bőven alkalmam őt fényképeznem. Aztán a Budapest Sportcsarnok ipari tévéláncának segítségével meggyőződhettem az „amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra“ igazáról. Ugyanis a török, aki Alekszandrovhoz képest az ökölvívásból alig jutott túl az abc kezdőbetűin, lerohanta a világbajnokot, s annak hajrája későinek bizonyult. Sokan már ekkor arra esküdtek, hogy ez az EB az erőboksz diadalát hozza, mások pedig éppen az ellenkezőjét állították, mondván ez az esemény csupán szabályerősítő kivétel, az erő és a technika ötvözete hozza majd a sikert a budapesti szorítóban. Nos, inkább az előbbieknek lett igazuk. ÚJ szú 5 1985. VI. 10. Ha most utólag vizsgáljuk az EB eredményeit, mindenképpen szembetűnő az NDK öklözőinek sikere, akik öt aranyérmükkel az ezúttal hét újoncot felvonultató szovjet csapat elé tudtak kerülni. Ez a tény már önmagában is az erőboksz előrelépését sejteti az öreg kontinensen, ahol pedig mind ez idáig elsősorban a technikás öklözés és az azt alátámasztó fizi­kai erőnlét volt a jellemző. Ez az állítás különösen akkor mutatkozik meg márkánsan, ha Európa ökölví­vását más földrészek öklözőinek jellemző küzdőmodorával hason­lítjuk össze. Persze,' azt sem sza­bad szem elöl tévesztenünk, hogy a szovjet csapat fiataljai egészen rövid idő alatt az NDK most győ­zelmet aratott legjobbjai elé kerül­hetnek, még akkor is, ha ezúttal nem tudták feledtetni a közelmúlt nagy egyéniségeit. Más kérdés, hogy összeállítható lett volna még egy olyan szovjet együttes, amely jóval sikeresebben szerepelt vol­na, de az is igaz, hogy a szovjet szakvezetés jelenleg már a jövő évi világbajnokság szempontjából küldte el nevezését a magyar fő­városba. Akárhogy is nézzük, a cseh­szlovák öklözök szereplése je­lentősen elmaradt a várakozás­tól. A hazai szakvezetés ugyan­is két érem megszerzését tűzte ki célul a Budapestre utazott kilenctagú csapat elé, ezzel szemben az együttes tagjai mindössze egyetlen silány győ­zelmet arattak. A kisváltósúlyú Cirok szerezte az EB legelső mérkőzésén, és csak az ő példát­lan balszerencséjének számlájára írható, hogy ezzel a győzelmével is csak a legjobb tizenhat közé került, lévén ez a súlycsoport a legnépesebbek egyike. Polák még az EB nyitónapján elbúcsú­zott önsoy ellenében, majd követ­te őt Miško, aki nem tudott túljutni a fél fejjel magasabb Tutuk jelen­tette akadályon, de a hazai ökölví­vás legnagyobb ígérete M. Fra- nek is alulmaradt Cambakissal szemben. Amint később kiderült, a várnai bronzérmes Pavol Madu­ra a későbbi Európa-bajnoktól ka­pott ki, pedig ő is a könnyebbik ágra került, ugyanis mindenkép­pen elkerülte volna Alekszandro­vot... Štrbák, aki az országos bajnokságon még a nyolc között búcsúzott a galántaiak (Galanta) egyik legjobbja, Csadi Imre elle­nében, tulajdonképpen nem oko­zott csalódást, hiszen mi mást te­hetett volna, az EB mezőnyé­ben?... Viszont Picka, aki tavaly Havannában bronzérmes volt a szocialista országok Barátság Versenyén, alighanem többet várt önmagától, akárcsak tőle a hazai sportközvélemény. Különösen ak­kor, amikor kiderült, hogy a tizen­hat közötti ellenfele a dán Madsen lesz. Csakhogy a dán a várakozá­son felül kemény ellenfélnek bizo­nyult és hiába igyekezett az Ústí A Duslo sikersorozata — ■ . ■ Ki áll a háttérben? A labdarúgó SZNL II tavaszi idényének legnagyobb meglepetése a vágsellyei (Šaľa) Duslo csapata. Az eddigi fordulók során még nem kapott ki és alaposan a sarkára lépett a hosszú ideje magabiz­tosan vezető Hurbanovónak. Honnan ered a csapat hirtelen fellán­golása és ki áll a háttérben? - tették már fel bizonyára sokan a kérdést. Aki egy kicsit figyelmesebben követi a bajnokság lefolyását, tudja, hogy az egykori sokszoros válogatott Szikora György irányítja a csapat felkészülését, és pontosan azóta tart a Duslo sikersorozata. • Miután tavaly megvált a DAC csapatától, egy időre el­tűnt a figyelem előteréből. Mi történt?- Egy ideig úgy éreztem, hogy torkig vagyok mindennel, legfő­képpen a labdarúgással. Feltétle­nül pihennem kellett, mert ez a szakma alaposan megviseli az ember idegrendszerét, és nekem akkor alaposan kijutott az „ideg­háborúból“. Viszont tudtam, hogy sokáig nem élhetek futball nélkül, ezért, amikor felkerestek Vágsely- lyéről, szívesen vállaltam az edzö- séget. Hogy úgy mondjam, majd­nem hazatértem, hiszen alig né­hány kilométerre születtem ettől a várostól. • Az őszi idény után a csapat alaposan leszakadt az élme­zőnytől. Mivel magyarázható mostani előretörése?- Valóban, amikor január hato­dikén átvettem a csapat irányítá­sát, hatpontos hátránya volt az éllovassal szemben. Senki sem gondolt akkor arra - bevallom, jómagam sem -, hogy üldözőbe vesszük a bajnoki cím váromá­nyosát. Nem akarom azt mondani, hogy a tavaszi sikersorozat kizá­rólag az én érdemem, mert két­ségtelenül az elődöm munkája is benne van, de azt viszont nyugod­tan elmondhatom, hogy sikerült bizalmat öntenem a fiúkba. Amikor idejöttem, tudtam, hogy ez fiatal, fejlődőképes csapat, hiszen Kuče- rán és Takács Bandin kívül a töb­biek alig huszonévesek, tehát eb­ből az alaphelyzetből indultam ki. Világéletemben a támadó futball híve voltam, most ráadásul abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy fiatal, fogékény játékosokkal valósíthattam meg az elképzelé­semet. Az az érzésem, hogy való­ban támadó, szemre is tetszetős futballt játszunk, olyant, amilyent már a DAC-nál is megpróbáltam nyélbeütni. A tavaszi idényben hu­szonnyolc gólt adtunk, ennek a felét a középpályások. Ez a tény önmagáért beszél, mert a mai mo­dern labdarúgásban aki a közép­pályát uralja, az az egész pályát uralja. Az egyesület és a szakosz­tály vezetőségében is megértésre találtam. Nem akadékoskodnak, megbíznak bennem. Tudom, hogy csodákra nem képesek, hiszen ezek az emberek társadalmi mun­kában végzik a dolgukat, és nem mindig érnek rá, vagy ha igen, akkor a szabad idejük rovására, ezért igyekszünk egymást segí­teni. • A bajnoki címet is megpá­lyázzák?- Nincsenek vérmes reménye­ink, mert az utolsó előtti forduló­ban Hurbanovóban játszunk. De küzdeni fogunk azért, hogy a lehe­tő legjobb helyezést érjük el. Ha a cím is elérhető, megpályázzuk. Valójában „menet közben“ ala­kultak úgy a dolgok, hogy akár a bajnokságra is törhetünk. A fiúk vállalták a kemény munkát, amire fogtam őket. Az edzéseken és a mérkőzéseken is fegyelmezet­tek, így jutottunk el idáig. Meg kell jegyeznem, hogy ez csillagok nél­küli csapat, de sok tekintetben kiegyensúlyozott, és erre lehet építeni. Nálunk egyébként sincse­nek olyan feltételek, mint Hurba­novóban, de a kínálkozó lehetősé­get nem szalasztjuk el. Meggyő­ződésem, hogy ez a csapat nem játszana alárendelt szerepet az SZNL l-ben sem. PALÁGYI LAJOS bajnokcsapatának egyik legjobbja, döntő fölénnyel nyert az ellenfél. Két olyan ökölvívót hagytunk szándékosan a végére, akik a ta­vasz folyamán az abszolút világ- színvonalat jelentő kubaiak legyő­zésével vívták ki az EB-indulás jogát. Forman, az 57 kilóban a lengyel Nowak ellen találtatott* könnyűnek, Sovíknak pedig „csak“ a holland Vanderlijdét kel­lett volna legyőznie ahhoz, hogy érmes legyen. Igaz, a holland Los Angelesben bronzérmes volt. So- víkot az idő lejárta előtt küldték a sarokba, miután korábban már négyszer is számolták. Akadt számos váratlan ered­mény a maratoni ökölcsaták so­rán. Ilyen volt például a 48 kiló­sok elődöntője a magyar Isa- szegi és a bolgár Marinov között. A bolgár, aki korábban Ismail Musz- tafov néven világ- és Európa-baj- nok is volt, ezúttal alapos verést Pickától (képünkön szemben) érmet várt a csehszlovák szakvezetés. A nyolc közé sem jutott. így kudarccal végződött a kilenctagú csehszlo­vák csapat budapesti szereplése (A szerző felvétele) kapott, csakhogy a bírók túlságo­san is tisztelték a bolgár érdemeit, s őt juttatták a döntőbe. Ott aztán az NDK-beli Breitbart ellen az ér­demek nem bizonyultak elegendő­nek. Aranyérmet vártak a rende­zők az 51 kilós Váraditól, aki úgy látszik maga is biztos volt a dolgá­ban, amikor^ legyőzte a szovjet Papijant. Utána azonban a bolgár Csolakov már túlságosan nehéz diónak bizonyult, és a várnai ezüstermes ezúttal nem jutott do­bogóra. A váltósúlyban kiesett a legnagyobb aranyesélyes, az NDK-beli Schmitz, a másik ágon pedig a finn Nymán sorra verte Molnárt, a román Obreját, a ju­goszláv Vasziljevicset és csak az EB egyik kiemelkedő egyénisége az ugyancsak újonc Akopokhjan tudta megállítani. így utólag elmondható, hogy a svéd szupernehézsúlyú Brock- nak nagyobb volt a híre, mint igazi tudása, pedig nem kisebb egyéni­ség, mit az olaszok kétszeres Eu- rópa-bajnoka Damiani is azt állí­totta, hogy a svéd lesz az utódja, így aztán a veterán magyar Somo- di lépett Damiani örökébe. A csú­csot azonban a 91 kilósok dön­tője hozta a magyar Alvics és a szovjet Jagubkin között. Igaz, Alvics ezúttal csak kivételes küz­dőképességét bizonyította. Mindent egybevetve, mint már azt a bevezetőben jeleztük, az NDK öklözői által képviselt erő­boksz dominált ezúttal. Sajnos nem kevés hiányérzet maradt azokban, akik végigkírésték az EB küzdelmeit. A bajnokok leg­többje ugyanis egysíkúan öklözött, kivételt csupán néhány korábban kiesett versenyző, a szovjet öklö­zök legjobbjai és a magyar Fü- zesy, valamint Isaszegi képeztek. Az ő öklözésük jelentheti a kiutat a Budapesten jellemzővé vált egy­síkúságból. MÉSZÁROS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents