Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-29 / 151. szám, szombat

A bratislavai Doprastav vál­lalat dolgozói ezekben a na­pokban fejezik be a D-61-es autópálya Hlo­hovec és Pieš­ťany közötti ti­zennégy és fél kilométeres szakaszát. Fel­vételünkön Šte­fan Pavel ka munkagépkeze­lő az autópálya burkolata leg­felsőbb rétegé­nek lefektetését szabályozza. (Ivan Lužák -ČSTK felv.) AZ ENERGETIKAI DOLGOZÓK MÁR A TÉLRE KÉSZÜLNEK Az ütemterv szerint folynak a javítások A „fülemüleperek“ alkonya? Áthajló ágak és átnövő gyökerek, egyik telekről a másikra átfolyó esővíz és a szomszéd házának alapjait alámosó öntözés, fény és kilátás, a telekhatárokat különösképp tiszteletben nem tartó méhek, galambok és baromfi, a szomszéd túl hangos rádiója, kályhájának füstje és sertésóljának bűze... Szóval ember legyen a talpán, aki fel tudná sorolni, mi minden válthat ki komoly anyagi, egészségügyi és egyéb érdekeket is érintő, s nem ritkán majdcsaknem késhegyre menő szomszédvitákat. Éppen ezért, nem kis meglepetéssel vették tudomásul az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának dolgozói a szom­szédpereket vizsgáló felmérésük készítése közben, hogy az általuk ellenőrzött időszakban - 1983. június 1-től 1984. június 30-ig - csupán 98 ilyen jellegű vitával kellett foglalkozni a szlovákiai bíróságokon. Igaz ugyan, hogy már 1977-töl 1982-ig is jelentős mértékben csökkent a szomszédjogi perek száma, ugyanakkor pedig szinte ugrásszerűen szaporodtak a tulajdonjogi perek. Vitathatatlan, hogy 1964-et kö­vetően a jogbiztonság (a jogot az állampolgárok elvárásainak, jogi ismereteinek megfelelően érvé- ryesitő jogalkalmazói gyakorlat) ezen a területen semmiképp sem volt kielégítőnek nevezhető. A la­kosság tudatában, főleg vidéken, élénken éltek még azok a hatályu­kat vesztett szokásjogi szabályok, amelyek pl. a kerítésépítésre, a bir­tok határon álló fák és gyümölcse­ik tulajdonjogára vonatkoztak. Idő­vel azonban felbomlottak a hagyo­mányos, az említett jogi szokáso­kat a sajátjukénak tekintő, s hoz­zájuk önként igazodó közösségek. Az üdülőkörzetek kialakulása, a fóliázás, a kertbarátok mozgal­mának divatba jötte, a műszaki gyártmányok használata is olyan konfliktushelyzeteket teremtett, amelyekkel a régi szokásjogi nor­mák még nem számolhattak. Ugyanakkor a helyzetet súlyosbí­totta, hogy az 1964. évi Polgári Törvénykönyv eltekintett a szom­szédi viszonyok tételes szabályo­zásától. A bíróságoknak túlságo­san széles mérlegelési lehetősé­gük volt a „fülemüleperek“ eldön­tésénél. Ez bizonytalanságot oko­zott az állampolgárok és a jogal­kalmazó szervek közt egyaránt. Az 1972-es évet követően javult lényegesebben a helyzet. A legfel­sőbb bíróság irányelvei alapján olyan egységes bírósági gyakorlat alakult ki, amely a megoldott, el­döntött ügyek kapcsán fokozato­san kezdett beépülni a közfelfogás­ba, s alapjává vált a Polgári Tör­vénykönyv 1982. évi novellájának is. A gyakorlat, majd az új rendel­kezések következetesen érvénye­sítették a viszonosság elvét, amely nélkül ma már elképzelhe­tetlen a szomszédjogi kapcsolatok hosszú távú, eredményes és az összes érintett fél számára elfo­gadható szabályozása. Az egyik szomszéd jogainak nyújtott véde­lem ugyanis nem lehet aránytalan a másik vagy a többi szomszéd jogainak nyújtott igazságos véde­lemhez képest. A szomszédperek folyamatos csökkenésének okát azonban nem láthatjuk csupán a bíróság döntéseinek a köztudatra kifejtett hatásában, esetleg az új törvény­ben. Köztudott, hogy sokan a helyi nemzeti bizottságokhoz fordulva igyekeztek és igyekeznek megol­dani ezeket a kényes konfliktuso­kat, amelyekre az ítélethozatal rit­kán hoz gyógyírt. Hiszen csupán a vitatott kérdést rendezi, de nem oldja ki a rossz-szomszédi kap­csolatot okozó indulatokat, értet­lenséget, önzést. A nemzeti bizott­ságok viszont a helybéli viszonyok ismeretében, tekintélyük latbave- tésével, szép szóval igyekeznek orvosolni a felmerült ellentéteket, hatni az összeférhetetlen szom­szédokra. Nyilvánvaló jogsértés esetén védelmet nyújthatnak a hozzájuk fordulók jogos érdekei­nek. Az utóbbi évek éppen itt hoz­tak jelentős változást, hiszen a múltban a nemzeti bizottságok nem voltak hajlandóak „fülemüle­perekkel“ foglalkozni. A hozzájuk fordulóknak inkább a költséges, hosszadalmas pereskedést aján­lották, amely alatt a már meglévő ellentétek, indulatok még inkább elmélyültek. A most tapasztalható lényeges javulást csak a központi községek létrehozása, a szabály­sértési ügyek összpontosítása és a közrendvédelmi bizottságok Gondoskodás a fejletlen újszülöttekről (ČSTK) - Szlovákiában aZ új­szülöttek több mint öt százaléka 2500 grammnál kisebb testsúllyal látja meg a napvilágot. A legtöbb esetben ezek koraszülött gyerme­kek, s mintegy egyharmaduk a terhesség patológiai változásai következtében az anya méhében nem jut megfelelő mennyiségű táplálékhoz. Az első szlovákiai létesítmény, amely a fejletlen újszülöttek gon­dozására szakosodott, a bratislavai Bezruč utcai kórház és rendelőin­tézet koraszülöttosztálya volt, amely a napokban ünnepli fennál­lásának 20. évfordulóját. Bár ere­detileg csak a kórház szülészeté­nek szükségleteit szolgálta, von­zási körzetét rövidesen kiterjesz­tették egész Bratislavára, valamint a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) - a Galántai, az Érsekúj- 'vári (Nové Zámky) és a Trnavai járásra. Évente mintegy 400-700 újszülöttet gondoznak itt. A legfon­tosabb cél az, hogy a koraszülött gyermekek számára az anya tes­téhez hasonló optimális feltétele­ket teremtsenek. A legnagyobb veszélyben az 1200 grammon alu­li gyermekek forognak, őket az osztály intenzív egységében, in­kubátorokban helyezik el, ahol megfelelően szabályozzák az oxi­gént, a levegő nedvességét és hőmérsékletét. Az elmúlt két évti­zedben az osztály dolgozói dr. Mikuláš Rusnák főorvos vezetésé­vel számos figyelemreméltó sikert értek el. Például a koraszülöttek átlagos halálozási aránya 20 szá­zalék körül mozog, de ezen az osztályon már évek óta csak 15 százalék. Sikerült életben tartani­uk egy 700 grammal született cse­csemőt is, aki ma már három éves. Ilyen osztály azóta már csaknem minden szlovákiai szülé­szeten létesült, ezért a Bezruč utcán ma már csak a bratislavai és a malackyi koraszülötteket gon­dozzák. megalakulása eredményezte. A nyugat-szlovákiai kerületben a tizenkét szomszédjogi per vizs­gálata közben például tiz esetben állapíthatták meg, hogy a meg­romlott szomszédi kapcsolatokat a nemzeti bizottság mepgróbálta rendezni még a bírósági eljárás kezdete előtt. Ez látszólag a nem­zeti bizottságok tevékenységének eredménytelenségére utal, valójá­ban azonban arra, hogy a nemzeti bizottságok foglalkoznak ezekkel az ügyekkel, s ezért itt a szlovákiai átlagnál is kevesebb vita jut a bíró­ságok elé. A legfelsőbb bíróság felméré­sének legfontosabb célja termé­szetesen nem a „fülemüleperek“ statisztikai feltérképezése volt, ha­nem - az 1972. évi döntéshez hasonlóan - az alacsonyabb fokú bíróságok ítélkezési gyakorlatá­nak egységesítése az új törvény értelmezésében, alkalmazásában. A jogbiztonság megszilárdításá­nak folyamata, amelyben eddig az 1972-es és 1982-es esztendő volt a mérföldkő, persze nem tekinthe­tő befejezettnek. A továbbiakban a nemzeti bizottságokra s a bíró­ságokra vár a feladat, hogy min­dennapi tevékenységükkel hozzá­járuljanak a szomszédjog rendel­kezéseinek mind szélesebb körű megismeréséhez és elfogadásá­hoz, s igy teremtsék meg a közös­ségek harmonikus együttélésének feltételeit, tegyék elkerülhetővé a jogszabályok megtartásának szankciókkal való kikényszerité­sét FEKETE MARIAN (ČSTK) - A csehszlovák ener­getikai dolgozók erre az évre 76 kazán nagyjavítását tervezik, amelyek összteljesítménye 10 419 megawatt, ezenkívül 46 turbogenerátoron is nagyjavítást végeznek. E generátorjavítások minőségétől jelentős mértékben függ, hogyan állja meg a helyét az energiaipar a téli hónapokban. Ezeket a munkákat a nyári idő­szakban kell elvégezni, amikor várható, hogy valamelyest csök­ken az egész évben nagy energia- fogyasztás. A hagyományos hőerőművek­ben a jóváhagyott ütemterv szerint kezdődtek a javítások. Az elsőket, amelyek az első negyedévben kezdődtek, már befejezték. A Csehszlovák Sajtóiroda kerületi tu­dósítói azokba az erőművekbe látogattak, amelyekben már túl vannak a generáljavitásokon. El­sősorban a javítások menetéről, minőségéről és a kivitelező válla­latokkal kifejtett együttműködésről tájékozódtak, amely a múlt évben nem volt mindig ideális. Ledvice - A počeradyi Februári Győzelem Erőműben, amely test­vérvállalatával, a tušimicei SZISZ Erőművel együtt legnagyobb energiaipari komplexumaink közé tartozik, befejezték az első idei generáljavitást. Ezt a ledvicei üzemben a 4-es sz. 110 mega­wattos blokkon végezték. A mun­kát március 2-án kezdték meg, és a tervezett határidőn belül május 25-én fejezték be. A karbantartók és a kivitelező szervezetek dolgo­zói a legnagyobb figyelmet a ka­zán javítására fordították. Az ellenőrzés során kiderült, hogy az eredetileg tervezettnél több mun­kát kell végezni. A pótalkatrészek idejében történő szállításának és a vállalat központi karbantartó részlege, a tlmačei Szlovákiai Energetikai Gépgyár, a počeradyi Skoda Erőműépitő Üzem, a libe­reci Villanyszerelési Vállalat, a Karlovy Vary-i Teplotechna és az Ústi nad Labem-i Épületszige- telő-Gyár dolgozói sikeres együtt­működésének köszönhetően azonban mindennel megbirkóztak. Újrabeinditása óta a blokk meg­bízhatóan üzemel. Június 29-től, szombattól kezd­ve a ledvicei erőműben üzemi szabadságot terveznek. Ezalatt elvégzik azokat a munkákat, ame­lyek nem végezhetők el üzemelés közben, például a gőz- és hűtővíz- vezetékeken. Vaján (Vojany) - A 22-es szá­mú, 110 megawattos blokk gene­ráljavítását már befejezték a vajá­ni hőerőműben, amely energia­előállításunkban kilenc százalék­kal részesedik. Az erőmű és a kivitelezővállala­tok - az Első Brnói Gépgyár, a plzeňi Škoda Művek, valamint a bratislavai Termostav és Elek- tromont - dolgozóinak közös erő­feszítésével a javítás időtartamát csaknem öt nappal lerövidítették. A generáljavitás több mint 12 mil­lió 400 ezer koronába került. En­nek során többek között kicserél­ték a kazán nyomásegységének elkopott részeit. A kazánban - a jövőben nemcsak pakurát égetnek, mint eddig, hanem gázt is - a gázmérleg helyzetétől füg­gően. A Vágmenti Gépgyár kolárovói üzeme az idén a kapitalista or­szágokba tízezer Ba- beta néven ismert Ja- wa 210 automatic tí­pusú mopedet szállít. A külföldi megrende­lők kívánságára az üzem különféle telje­sítményi és kivitele­zési változtatásokat eszközöl. A képen Irena Balážová a mo­ped elektronikus gyújtását szereli (Vlastimil Andor felvétele - ČSTK) APRÓHIRDETÉS MEGEMLÉKEZÉS ■ Az idő múlik, de az igaz szeretet nem múlik e! soha. Fájó szívvel és könnyes szemmel emlékezünk a drága gyermekre, testvérre és sógorra, Dobsa Jánosra (Maié Blahovo), aki egy éve, 1984. VI. 29-én, életének 31. évében tragikus szerencsétlenség áldozata lett. Akik ismerték és szeret­ték, szenteljenek emlékének egy csen­des percet ezen a szomorú, első évfor­dulón. Emlékét szivükben őrzik: szerető szülei, testvérei és sógorai 0-1556 ■ Életünk legfájdalmasabb napja ma­rad 1984. június 29-e. Ezen a napon hagyott itt örökre bennünket 61 éves korában a drága jó feleség, édesanya, anyós és nagymama, Erdélyi József né Csóka Mária (Dunajská Streda). Akik ismerték, szerették^ szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen az első, szomorú évfordulón. A gyászoló család Ú-1587 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1985. június 9-én elkísérték utolsó útjára a vóki (Vlky) temetőbe a szerető férjet, édesapát és nagyapát Szimeth Gáspárt, akit a halál hosszú betegség után, búcsúszó nélkül ragadott ki szerettei köréből életének 81. évében. Köszö­netünket fejezzük ki mindazoknak, akik koszorúikkal, virágaikkal és részvétük­kel igyekeztek enyhíteni mély fájdal­munkat. Gyászoló felesége és családja. Ú-1877 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, a szomszédoknak és mindazoknak, akik 1985. május 30-án elkísérték utol­só útjára a nyáradi (Topoľovec) teme­tőbe a 71 éves korában elhunyt, fe­lejthetetlen édesanyát, nagymamát, Végh József né Nagy Ilonát. Köszönjük a koszorúkat, a sok szép virágot és a búcsúbeszédet. Gyászoló fiai: Ervin családjával, Zol­tán és László Ú-1730 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mon­dunk köszönetét mindazoknak, akik 1985. május 18-án elkísérték utolsó útjára a rimaszombati (Rimavská So­bota) temetőbe a felejthetetlen, szerető férjet, dolgos kezű édesapát, apóst, nagyapát, Herczeg Pált, akit a halál rövid betegség után, búcsú­szó nélkül, 64 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönetünket fejez­zük ki a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, munkatársaknak és mindazoknak, akik koszorúikkal, virá­gaikkal, részvétnyilvánításokkal igye­keztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-1735 ■ Mély fájdalommal és megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, munkatársnak, az ipari vállalatnak, a szomszédoknak, s mindazoknak, akik 1985. V. 20-án elkísérték utolsó útjára a gabőikovói temetőbe a szeretett férjet, édesapát, nagyapát, apóst és testvért, Bindics Sándort, akit a halál 48 évesen, hosszú, súlyos betegség után ragadott ki szerettei kö­réből. Köszönetét mondunk a duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) kórház belgyógyászati osztály orvosainak és nővéreinek, külön Michalkó orvosnak, akik odaadó gondoskodással igyekez­tek megmenteni életét. Köszönjük a sok koszorút, virágot, a részvétnyil­vánításokat és a megható búcsúbe­szédet, amelyekkel enyhíteni igyekez­tek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, Irén, fia, Sanyi, lányai: Edit, Mária, Alica, vejei: Jó­zsef és Tibor, három kis unokája: Pétiké, Józsika és Tiborka Ú-1741 ■ Mély fájdalommal mondunk köszö­netét mindazoknak, akik 1985. május 28-án elkísérték utolsó útjára a nagy- abonyi (Veľ. Blahovo) temetőbe a 79 éves korában, súlyos betegség után elhunyt drága halottunkat, a szerető férjet, édesapát, nagyapát és dédapát, Kovács Józsefet. Köszönetünket fejezzük ki a megható búcsúbeszédért dr. Mag Gyulának, a Csallóközi Múzeum igazgatójának, Merva József iskolaigazgatónak, a püt vezetőjének, a SZISZ elnökének, Ed- már Marikának és a fiatalságnak a tisz­teletadásért, a járási és helyi pártszer­vezet, az FSZM és az NF, valamint a Csemadok járási szervezete képvi­selőinek, a rokonoknak, szomszédok­nak, ismerősöknek, barátoknak, akik koszorúikkal, virágaikkal, részvétnyil­vánítással igyekeztek enyhíteni fájdal­munkat. A gyászoló család Ú-1747 ■ Megtört szivvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1985. VI. 11-én elkísérték utolsó útjára a nyárasdi (To- poľniky) temetőbe a felejthetetlen, drá­ga férjet, jó édesapát, fiút, testvért, vöt sógort Klempa Györgyöt, akit a halál tragikusan életének 28. évében ragadott ki szerettei köréből. Köszönetünket fejezzük ki a kedves rokonoknak, továbbá a helyi nemzeti bizottságnak, a polgári ügyek testülete vezetőjének, a helyi sportszervezet­nek, a jó szomszédoknak, a dunaszer­dahelyi (Dunajská Streda) mezőgaz­dasági építőipari vállalat vezetőségé­nek és összes dolgozójának, a bará­toknak, az ismerősöknek és mindenki­nek, akik koszorúval és virágokkal igyekezett enyhíteni nagy fájdal­munkat. Felesége, kisfia és a gyászoló csa­lád. Ú-1897 DJ SZÚ 1985. VI. 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents