Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-21 / 144. szám, péntek

Vita a CSKP Központi Bizottságának 15. ülésén (Folytatás az 5. oldalról) lalatunk csaknem 40 százalékkal részese­dik a Vaskohászati Tröszt exportjából. Ezek az eredmények egyértelműen mutat­ják, hogy sikeresen teljesítjük a CSKP KB 8., 10. és 12. ülésének határozatait. Tavaly a vállalat a tiszta teljesítmények terén 407 millió, az idén pedig 580 millió koronával többet tervezett, mint ami a 7. ötéves tervidőszakbeli előirányzatban szerepelt. Ezeket a feladatokat sikeresen megvaló­sítjuk. Az említett eredményekhez nagyban hozzájárult a dolgozóknak, főleg a 967 szocialista munkabrigádnak és a 110 komplex racionalizációs brigádnak a kez­deményezése, amelyek élén 77 kommu­nista áll. E brigádok nagy gondot fordítanak az alapvető termelési problémák megoldá­sára, a fűtőanyag-, energia- és fémtakaré­kosságra, valamint a termékek minőségé­re. A legjobb eredményeket azok a komp­lex racionalizációs brigádok érik el, ame­lyeket közvetlenül olyan vezetők irányíta­nak, akik szakmai hozzáértésükkel és poli­tikai aktivitásukkal, valamint személyes te­kintélyükkel segítik elő e brigádok eredmé­nyes tevékenységét. A komplex racionali­zációs brigádok aktivitásának gazdasági haszna az ötéves tervidőszak elmúlt négy évében meghaladta a 160 millió koronát. A személyes és csoportos tervek teljesíté­sébe vállalatunknál a műszaki-gazdasági dolgozók 44,6 és a munkások 19,2 száza­léka kapcsolódott be. E tervek gazdasági haszna az elmúlt négy esztendőben meg­haladta a 240 millió koronát. Az újítási javaslatok haszna ugyanebben az időszak­ban 400 millió korona volt. Az irányítás és a munkaaktivitás további javulását várjuk a bérrendszer gazdasági hatékonysága tökéletesítésének második szakaszától, amely az idei év elején kezdő­dött. Ez nagy igényeket támaszt a párt és a társadalmi szervezetek, valamint a gaz­dasági dolgozók politikai, szervező- és tö­megpolitikai tevékenységével szemben. A bérrendszer gazdasági hatékonyságá­nak tökéletesítésével szorosan összefügg a brigádrendszerű munkaszervezés és ja­vadalmazás bevezetése. Ezt a formát a Kelet-szlovákiai Vasműben 52 kollektíva több mint 2300 dolgozója alkalmazza. En­nek köszönhetően élőmunkát takarítanak meg, csökkentik a túlórák számát, növelik a teljesítményeket, szilárdítják az elvtársi, munkatársi kapcsolatokat, növelik a műve­zetők tekintélyét, és javítják a termelés minőségét. Jelenleg a dolgozók kezdeményezését főleg a tudományos-műszaki fejlesztésre és a késztermékgyártás lényegesen haté­konyabbá tételére irányítjuk. A fokozott fémtakarékosságnak, a fűtőanyag- és energiafelhasználás csökkentésének, va­lamint az élőmunka-felhasználás ésszerű­sítésének köszönhetően a 8. ötéves terv­időszakban több mint 20 százalékkal akar­juk növelni a munkatermelékenységet, s ezáltal több mint 100 százalékkal a tiszta teljesítményeket. A jövőben is biztosítjuk a feltételeket a tudományos-műszaki fejlesztés meg­gyorsításához. Elsősorban saját tudomá­nyos kutatási alapunk eredményeit akarjuk felhasználni, s tökéletesíteni szeretnénk a termelés műszaki alapját. E téren nagy súlyt helyezünk a hideghengerde korszerű­sítésére, a második folyamatos acélöntő berendezés építésére és a széles sávú meleghengerde korszerűsítésének befeje­zésére. Az intenzifikálási program keretében vállalatunknál megteremtjük a feltételeket a gépipari termelés fejlesztéséhez. A szük­ségletek felmérése után vállalatunk előtt két lehetőség áll. Az egyik az ún. kis gépipari termelés, amely saját gépipari ter­melésünknek néhány új termékkel s továb­bi olyanokkal való bővítését jelenti, ame­lyek a felújítással és korszerűsítéssel kap­csolatos vállalatfejlesztési szükségletek ki­elégítését szolgálják. A második alternatív lehetőség a termékszerkezet teljes átalakí­tása. Jelenleg az egyik csarnok berende­zéseinek egy új termék gyártására történő felhasználását célzó beruházás javaslatán dolgozunk: az említett csarnokban kristá­lyosítók részlemezeinek gyártását akarjuk megkezdeni a Vaskohászati Tröszt és a Vítkovicei Vasmű számára. Vállalatunk ezenkívül fontolóra vette egy robotüzem építését, amelyben nehézrobotokat gyárta­nánk kohóüzemek számára. Az ezzel fog­lalkozó prešovi kutatóintézet közelsége, a felsőoktatási intézmények fejlett tudomá­nyos-műszaki alapja és az, hogy a vállalat­nak elegendő szakképzett dolgozója van, ehhez kedvező feltételeket teremt. Az Uralmas üzemmel együttműködve megkezdtük a második folyamatos acélön­tő berendezés építésének tervelőkészíté­sét. Az együttműködés további területe az új karosszéria készítéséhez használatos lemezek kifejlesztése és gyártása. A dina­mólemezek mágneses tulajdonságainak kutatása és javítása terén már 1972 óta közvetlen együttműködést fejtünk ki. A mi­nőség javítása és a választék bővítése terén elért számos kedvező eredmény tel­jes mértékben alátámasztja törekvése­inket. A vállalat pártszervezete a politikai szer­vező munka minden formáját alkalmazza a közelgő évzáró taggyűlések és pártkon­ferencia megfelelő előkészítésére. Az a cé­lunk, hogy jól felkészüljünk az intenzifikálás további elmélyítésére, amelyben az élet- színvonal emelkedésének forrását látjuk. LADISLAV ADAMEC elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a CSSZK kormánya alelnökének felszólalása Pártunk központi bizottságának jelenlegi ülésén országunk közeli és távlati fejlődé­sének a kérdéseivel foglalkozunk, s ebben a CSKP XIV. kongresszusa óta eltelt idő­szak eredményeiből és tanulságaiból indu­lunk ki. Ennek kifejező vonásai közé tarto­zik az a törekvésünk is, hogy növekedjen a fiatal nemzedék részvétele céljaink meg­valósításában, javuljon az anyagi és társa­dalmi helyzete, valamint a szocialista ne­velés színvonala. Hazánk felszabadításának 40. évfordu­lója alkalmából felidéztük a mához vezető utat. Elgondolkoztunk azon, ami bevált, amire építeni lehet. A szocializmusra vo- natkozó elképzeléseinket elsősorban a Szovjetunió történelmi győzelmének a hatására alakítottuk ki. Magas eszmei célokat tűztünk magunk elé, s készek vol­tunk ezek eléréséért mindent megtenni, amire erőnkből tellett. Az akkori aktivitás magától jött, nem várakoztunk irányelvek­re, hanem kezdeményezően használtuk ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a kom­munista mozgalomban való részvétel adott. A párt érthető jelszavaira támasz­kodtunk. A helyzet javítására, megváltozta­tására irányuló törekvés elsősorban alulról, a dolgozók műhelyeiből és otthonaiból in­dult ki. Az emberek saját ötleteikkel fordul-, tak a funkcionáriusokhoz, nyíltan bírálták azt, amivel nem voltak megelégedve, s kö­vetelték a helyzet javítását. Mi fiatalok szintén részt akartunk venni ebben, a politi­ka, a termelés és a kultúra minden terüle­tén. Semmi sem volt számunkra közöm­bös, amit mai szemmel nézve a legfonto­sabbnak tartok. Természetesen távolról sem akarom azokat az éveket idealizálni. Nem volt minden hiba nélkül, de nem kevés hasznos dolog ma is érvényes. A jobb élet, a boldogabb jövő elképzelése lelkesítően hatott. Mai szemmel nézve ak­kor leegyszerűsítve láttuk a helyzetet. Az alapvető dolog, az igazságos, közösségi, szocialista alapokra épített élet utáni vágy azonban helyes volt. Jogos az a törekvés, hogy a fiatalok tovább haladjanak az általunk megkezdett úton. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy egyes emberek túlságosan az emlékeikből élnek, s az ifjúság eszményképeit a múltból merített, saját elképzeléseik szerint akarják formálni. A fiatalok egy része viszont figye­lembe se veszi az • idősebbek érdemeit. Mindkét szemlélet káros. A- szocializmust csak a kölcsönös bizalom alapján, a be­csületes emberek együttes erejével lehet építeni, a korkülönbségre való tekintet nélkül. Az új nemzedék tagjainak többsége nem tekinti magát a forradalmi vívmányok, az apai hagyaték passzív örökösének. Ezt a felfogást megfelelő módon támogatnunk kell, hiszen a felnövekvő nemzedék prog­ramunkat támogató kezdeményező és ön­tudatos hozzáállása nemcsak generációs kérdés, hanem össztársadalmi ügy is, a szó legszorosabb értelmében. Ebből in­dul ki a CSKP Központi Bizottsága, a szö­vetségi kormány és a cseh kormány ifjúsá­gi ügyekkel foglalkozó bizottságának tevé­kenysége is. Arról van szó, hogy a fiatalok­kal végzett munka eredményei kedvező hatást gyakoroljanak a közvéleményre. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy e cé­lok eléréséhez nélkülözhetetlenül szüksé­ges az egységes eljárás, a központi szer­vektől kezdve, a kerületeken és a járáso­kon át, egészen az egyes üzemekig. A fia­talok számára széles körű érvényesülési lehetőségeket biztosítunk, s többnyire a lelkesedésüket támogató szándék sem hiányzik. Nem ritkán azonban megfontolat­lan ügyintézési irányelvekkel inkább korlá­tozzuk őket, ahelyett, hogy támogatást nyújtanánk nekik. így aztán gyakran ők maguk is megszokják a fölülről jövő utasí­tásokra való várakozást, ahelyett, hogy önállóan szerveznék a munkát és a szabad idő hasznos eltöltését. Ez megnehezíti az ifjúság jelentős részére gyakorolt hatásun­kat, amely nem azért áll félre, mert alapjá­ban véve nem ért velünk egyet, hanem azért, mert nem tudjuk helyesen támogatni a kezdeményezésüket. Az új oktatási-nevelési rendszer megva­lósítása, főleg a fiatalok iskolai felvétele és elhelyezése problémákkal is jár. Oktatás­ügyünk hazai és külföldi elismerése első­sorban az elméleti és a szakoktatás szín­vonalára vonatkozik, a fiatalok gyakorlati életre való felkészítésében azonban sokat kell még tennünk. Arról van szó, hogy a fiatalok képesek legyenek a nehézségek leküzdésére, hogy ne hátráljanak meg a kezdeti nehézségek miatt, s ne vegyen erőt rajtuk a passzivitás. Ebben nagyobb feladatok hárulnak az iskoláinkra, s azok szorosabb együttműködésére a termelési és a nem termelési szervezetekkel. Az elmúlt években az egész társadalom­ban bekövetkezett pozitív változások kpre- tében az ifjúság helyzete is javult. Javultak a munkafeltételek, kiszélesedtek a tanulás, a kultúrális és társadalmi élet területei. Ez azonban nem vonatkozott azonos mérték­ben az ifjúság minden csoportjára. A fiatalok társadalmi helyzetének nem csekély a politikai jelentősége. Ezen a terü­leten is sok mindenen el kell gondolkozni, s javítani való is akad. Például a legalacso­nyabb bevételű háztartásoknak több mint a felét fiatalok képezik, s körülbelül csak a fele részük számíthat a szülők segítségé­re. A statisztikai kimutatások szerint a fiatal házasoknak csak mintegy 30 százaléka szerez lakást egy éven belül. Ugyanakkor a szövetkezeti lakásra fordított kiadások túlságosan nagy terhet jelentenek a fiatal házasok többsége számára. Az állampol­gárokkal folytatott beszélgetések során nem egyszer hangzik el, hogy ezt a helyze­tet jobban meg kell vizsgálni. Véleményem szerint azok a bíráló hangok is jogosak, amelyek a főiskolai végzettségű dolgozók kezdő fizetéseit keveslik. A jövőben nem nézhetjük el, hogy a fiataloknak az elért szakképzettégtől függetlenül kell megolda­niuk lakásgondjaikat és pénzügyi problé­máikat. Érdemes elgondolkozni a kétnem- zedékes lakásépítés elterjesztéséről is, ami lehetővé tenné a nemzedékek közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok szilárdí­tását, megkönnyítené a gyermekekről való gondoskodást, s erősítené a családi életet. Ezzel egy olyan fontos problémát is megoldhatnánk, amilyen a bölcsődékben és óvodákban elhelyezett gyermekek meg­betegedése, s ezzel összefüggésben az anyák mukából való kimaradása. Célszerű lenne azt is megvizsgálni, hogy milyen mértékben hat a népszaporulatra a gyer­mekek ellátási szükségleteinek, például ru­házkodásának pénzügyi költsége. Mindannyian elismerjük, hogy a tudo­mány és a technika iránti viszonyulás már korai fiatal korban kialakul. De vajon van-e elegendő és árszínvonal szempontjából is hozzáférhető olyan termékünk, amely az alkotókészség, az ötletesség és a találé­konyság fejlesztésére szolgálna, amilye­nek például a kalkulátorok, az elektronikus, játékok, és a politechnikai nevelésre szol­gáló alkatrészek? Biztos vagyok benne, hogy a fiatalok fejlődésére, az életre és munkára való jobb felkészítésükre fordított kiadások a leghatékonyabb beruházásaink közé tartoznak. A fiatalok szabad idejével, ezzel a nagy személyi és társadalmi gazdagsággal egye­lőre nem gazdálkodunk helyesen. Ha vala­ki megtanulja az időpazarlást, az később az anyagi és erkölcsi értékeket sem tudja becsülni. A cseh kormány nemrég alapel­veket és intézkedéseket fogadott el a sza­bad idő eltöltésére gyakorolt társadalmi hatás fokozása céljából. A SZISZ Cseh­országi Központi Bizottságával folytatott közös tárgyalásunkon olyan célt tűztünk ki, hogy a fiatalok számára minden városban és községben meg kell teremteni a feltéte­leket a közös szórakozáshoz, kulturális és műszaki képességeik érvényesítéséhez. Konkrétabb és kifejezőbb támogatásban kellene részesíteni a testnevelés és a sport fejlesztését is. A tapasztalatok szerint a szükséges létesítmények építését a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Frontban tömörült szervezetek, valamint az üzemek közös ügyeként kellene szervezni. A költ­ségek bizonyára sokszorosan megtérülné­nek. Takarékosan kell gazdálkodnunk, az igaz, de abba sem törődhetünk bele, hogy a szűkén értelmezett takarékossági intéz­kedések következtében a lakónegyedek ne váljanak igazi otthonokká, hanem csak pi­henésre szolgáljanak. A szabad idő eltöltésének jobb szerve­zésére irányuló törekvéseinkben az utóbbi időszak egyes jó tapasztalataira akarunk támaszkodni. Hasznos lépés volt például annak a dokumentumnak a kidolgozása, amely a gyerekek és a fiatalok részvételét növelte a tudományos-műszaki fejlesztés­ben. Hasonló jellegű hosszú távú progra­mokat kell kidolgoznunk más területekre is, hiszen csak konkrét szakköri tevékenység­gel lehet kifejteni megfelelő nevelő hatást. A közismert igazságok hangoztatásával, oktatgatással és moralizálással nem érhe­tünk el sok eredményt. A fiatal nemzedék nevelését sem értelmezhetjük egyoldalú­an. A fiatalok műveltebbek, nem jelentik csupán szüleik megújulását, másolatát. A világra és a történelmi helyzetekre vonat­kozó elképzeléseiket sajátos, ismételhe- tetlen módon alakítják ki. Egyetértek azzal a nézettel, hogy sem jobbak, sem rosszab­bak annál, amilyenek mi voltunk. Csupán mások. Nekik is vannak kis és nagy gond­jaik. Szükségük van a megértésre, a ta­nácsra és a segítségre, anélkül hogy álta­lánosan elítélnénk a viselkedésüket, vagy éppenséggel túlzásba vinnénk a dicsére­teket. A fiatalok rendkívül érzékenyek az igaz­ságosság és az erkölcsi alapelvek megtar­tására. A jelenlegi időszak nem gyengíti, sőt inkább kiemeli annak szükségességét, hogy a fiatalokban olyan tulajdonságokra támaszkodjunk, amilyen például a jó és a rossz, a szavak és a tettek közötti ellentét szigorú megkülönböztetése és bírálata a személyi életben, a családban és a társa­dalomban, a formalizmus, az elvtelenség és a képmutatás iránti ellenszenv, az elé­gedetlenség az elért eredményekkel, vala­mint az új iránti lelkesedés. Ezek az elő­nyös tulajdonságok azonban csak akkor válhatnak progresszív társadalmi erővé, ha kapcsolatban vannak az idősebb nemze­dék munka-, osztály- és politikai tapaszta­lataival. A munkateljesítmények és a sze­mélyi érdemek megkülönböztetett elisme­rése is nagyobb hatást gyakorol a fiatalok­ra, mint a tapasztalt dolgozókra. A fiatalok megalkuvás nélkül, az igazságérzet tuda­tában reagálnak a szocialista erkölcs és életstílus alapelveinek megsértésére, a korrupció és a protekcionizmus jelensé­geire, a kultúra és a sport területén előfor­dulói negatív jelenségekre, habár ezt nem mindig juttatják nyilvánosan is kifejezésre. Elítélik azokat, akik érdemtelenül, becste­len és törvénytelen úton jutnak nagyobb jövedelemhez, akik a becsületes munkáról megvetéssel nyilatkoznak, sőt még ki is nevetik. A szocialista törvényesség, fegye­lem és rend megszilárdításában a eddigi­nél nagyobb mértékben kell támaszkod­nunk a fiatal nemzedék döntő többségének egészséges nézeteire. Hiszen kinek más­nak lenne joga az egyenlő és igazságos feltétetekre a munkában és az életben való érvényesülésre, ha nem azoknak, akik a szocializmusban nőttek fel? Tapasztalatból tudjuk, hogy semmi sem ösztönzi jobban a fiatalokat, mint az, hogy alkalmat, lehetőséget kapnak erőik és ké­pességeik érvényesítéséhez. A hazafiúi és internacionalista érzés erősítése megköve­teli szilárd meggyőződésüket társadalmi rendszerünk előnyeiben, abban, hogy szo­cialista társadalmunk képes lesz sikeresen belépni a harmadik évezredbe, s hogy biztonságunk és fejlődésünk garanciáját a Szovjetunióval folytatott sokoldalú együttműködés fejlesztése képezi. Ezért is nagy felelősséget viselünk a gazdasági és társadalmi fejlődés követ­kező tizenöt évre szóló programjának elő­készítéséért. E program politikai súlya és tekintélye attól függ majd, hogy milyen választ ad az egyes társadalmi csoportok alapvető szükségleteinek kielégítésére, s milyen szélesre tárja a kapukat a kezde­ményezés, a versenyszellem, a tudomá­nyos-műszaki alkotás előtt. Csak az ilyen világos és céltudatos program alapján nyerhetjük meg, vezethetjük és nevelhetjük az embereket. ÚJ SZÓ 6 1985. VI. 21.

Next

/
Thumbnails
Contents