Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-20 / 143. szám, csütörtök

A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámolója Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának összehívásáról és előkészítéséről, valamint a kongresszus előtti időszakban a párt fő feladatairól (Folytatás a 4. oldalról) Ugyanakkor nagyobb teret kell nyitnunk az emberek vélemény- cseréjének, többet kell merítenünk észrevételeikből és javaslataikból, fejleszteni kell a konstruktív bírála­tot, nem szabad megengednünk, hogy az emberek közömbösség­be, bürokratizmusba, érzéketlen­ségbe, lekezelő magatartásba üt­közzenek. Az államigazgatásnak és a társadalmi szervezetek appa­rátusának jobban, nagyobb politi­kai felelősségtudattal kell dolgoz­nia. Tudatosítaniuk kell, hogy amit csinálunk, azt mind az emberek­ért, békés életükért, szocialista társadalmunk fejlődéséért tesz- szük. Ezzel összefügg a szocialis­ta törvényesség megszilárdítása és az államolgárok megvédése mindazok elől, akik bomlasztják a szocialista rendet. Nagy figyelmet szenteltünk és szentelünk továbbra is hazánk vé­delmi ereje és biztonsága megszi­lárdításának. Ügyelünk arra, hogy néphadseregünk szoros szövet­ségben a Varsói Szerződés had­seregeivel, a Nemzetbiztonsági Testület, a Belügyminisztérium fegyveres egységei és a Népi Milí­cia népünk békés életének szilárd záloga legyen. Elmélyült népünk szocialista öntudata eredményeiről, arról, mi történik nálunk és a világban. A tájékozta­tás rugalmassága és igaz volta fontos tényező abban, hogy meg­szilárdítsuk az embereknek a pár­tunk politikájába vetett bizalmát. A tömegtájékoztató eszközökre nagy felelősség hárul a konstruk­tív véleménycsere, a dolgozók po­zitív tapasztalatainak terjesztése terén. Elvszerű, pártos pozíción állva bírálniuk kell a fogyatékossá­gokat. A dolgozóknak jogukban áll, hogy tudják, milyen következ­tetéseket vonnak le a bírálatból, javul-e a helyzet, kiküszöbölik-e a bírált hiányosságokat és mi tör­ténik észrevételeikkel. Az elmúlt években nagy gondot fordítottunk a nevelésre, az okta­tásra, a tudomány, a kultúra és a művészet fejlesztésére. Az okta­tásban fokozatosan jelentős tartal­mi és szervezési változásokat eszközölünk. Ezeknek az a célja, hogy a fiatal nemzedék nevelése Elvtársak! A kongresszus által kitűzött fel­adatok teljesítése során elmélyült népünk szocialista öntudata. Ez életünk valamennyi területén megmutatkozik. Miután a pártban és a társadalomban leküzdöttük a válságot, az ideológiai és a poli­tikai nevelő munka fontos szere­pet tölt be tevékenységünkben. Arra törekszünk mindenekelőtt, hogy szoros kapcsolatban álljon a gyakorlattal, az egész párt ügyé­vé váljon, öntudatos, alkotó kez­deményezéssel a feladatok áldo­zatkész és lelkiismeretes teljesíté­sére mozgósítsa a dolgozókat. Ez kétségtelenül hozzájárul az ered­mények eléréséhez. Mint minden területen, az ide­ológiai munkában is érvényes az a követelmény, hogy javítanunk kell a minőséget és a hatékonysá­got. Még jobban elő kell segítenie az igényesség légkörének kialakí­tását, a marxista-leninista világné­zet, a szilárd szocialista meggyő­ződés formálását, amely tükröző­dik a szocialista erkölcsben, a ha­zafiasságban és az internaciona­lizmusban. Ez az alapja a munká­hoz való szocialista viszonynak, a dolgozók aktivitásának, bekap­csolódásuknak abba a harcba, amit mindaz ellen folytatunk, ami árt a szocializmusnak. Az ilyen irá­nyú munkánk sikerességét befo­lyásoló fontos tényező volt és lesz a jövőben is a kommunisták pél­damutatása, az, hogy milyen áldo­zatkészen dolgoznak, milyen alko- tóan érvényesítik a párt politikáját, milyen magatartást tanúsítanak a nyilvánosság előtt és a magán­életben. Azért is fokozott figyelmet kell fordítanunk az ideológiai munkára, mert ellenségeink egyre élesebb és alattomosabb támadásokat in­téznek ellenünk. A reakciós impe­rialista erők fokozzák a szocialista országok elleni lélektani háborút. Az ideológiai munkának offenzív- nek kell lennie, meggyőzően kell magyaráznia a szocializmus elő­nyeit, le kell lepleznie napjaink imperializmusának népellenes jel­legét, arra kell tanítania az embe­reket, hogy legyenek büszkék nemzeteink történetére, amelyben fontos szerepet töltenek be a for­radalmi és a haladó hagyományok - ezekre épít pártunk. Propagan­dánkban kerülnünk kell a hamis népnevelést, a formalizmust, nem szabad figyelmen kívül hagyni a problémákat. A szocialista nevelés rendsze­rében, a nép alkotóerejének moz­gósításában rendkívül fontos sze­repük van a tömegtájékoztató esz­közöknek. Még hatékonyabban kell elősegíteniük az aktivitás fo­kozását, a dolgozók tapasztalatai­nak általánosítását, az öntudatos fegyelem megteremtését, a köz­vélemény és az állampolgárok ál­lásfoglalásának formálását. Nap­jainkban egyik legfontosabb fel­adatuk, hogy hozzájáruljanak a párt gazdaságpolitikájának meg­valósításához. Nagy felelősség hárul rájuk az emberek gazdasági gondolkodásmódjának alakulá­sáért. A sajtó, a rádió és a televízió kulcsfontosságú feladata, hogy ru­galmas, tárgyilagos, a lehető leg­teljesebb tájékoztatást adjon tár­sadalmi fejlődésünk feladatairól és gondjairól, a szocialista építés Szüntelenül figyelembe kell vennünk a külpolitikai helyzetet és aktívan kell erre reagálnunk és oktatása összhangban legyen a népgazdaság, a tudományos­műszaki haladás és a társadalmi gyakorlat mai és távlati szükségle­teivel. Az iskolának, a családnak, a munkahelyi kollektívának, az egész társadalomnak ügyelnie kell arra, hogy a fiatal nemzedék foly­tassa ázt, amit forradalmunk meg­kezdett, hogy magáévá tegye a szocialista kollektív szellemet, eltökélten építse és ha kell, védje a hazát. Nagyobb felelősséget kell rábízni a fiatalokra. Ez is lehetővé teszi a szocializmushoz való pozi­tív, tettekben megnyilvánuló vi­szony kialakítását. Ugyanakkor gondoskodnunk kell arról is, hogy teljes mértékben kihasználjuk az emberek egyre magasabb szintű műveltségét. A társadalmi fejlődés mai sza­kasza és távlatai rendkívül nagy igényeket támasztanak a tudo­mánnyal szemben. Ezen a téren is érvényes az a követelmény, hogy gyorsabban kell haladnunk és na­gyobb hatékonyságot kell elér­nünk. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a kultúra és a művészet további fejlesztésének, hozzájárulásuknak az emberek eszmei fejlettségének és erkölcsi tulajdonságainak meg­szilárdításához, az élet és a szo­cializmus javára végzett munká­hoz való aktív viszony kialakításá­hoz. Ebből következik, hogy a mű­vészekre és valamennyi kulturális dolgozóra nagy felelősség hárul azért, hogy a kultúrát és művésze­tet szoros szálak fűzzék azokhoz a feladatokhoz, amelyeket a párt és a nép valósít meg a fejlett szocia­lista társadalom építése során. Elvtársak! A kongresszus előkészítését nemcsak a belpolitikai fejlődés, munkánk és feladataink teljesítése befolyásolja majd, hanem a világ­ban végbemenő események is. Egész munkánkban állandóan fi­gyelembe kell vennünk a külpoliti­kai helyzetet és aktívan kell erre reagálnunk. Minél jobban látják az emberek a bel- és külpolitikánk közti összefüggést, annál jobban megértik a szocializmus fejlődésé­vel és védelmével kapcsolatos összefüggéseket. Napjainkban gyors mozgás ta­pasztalható a nemzetközi életben. A mai helyzetűt úgy jellemezhet­jük, mint a szocializmus, a béke és a haladás erői, valamint a kapita­lizmus, a háború és a maradiság erői közti kiélezett harcot. Az egyik oldalon világszerte fejlődik és szi­lárdul a szocializmus, fejlődik a nemzeti forradalmi mozgalom Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában. A másik oldalon az im­perializmus, főleg az amerikai im­perializmus legreakciósabb erői vissza akarják fordítani a fejlődés kerekét, meg akarják semmisíteni a szocialista országoknak a békés egymás mellett élésre és versen­gésre kifejtett törekvésének ered­ményeit, fel akarják újítani elvesz­tett történelmi kezdeményezésü­ket, és a szüntelen fegyverkezés­sel olyan katonai erőfölényre akar­nak szert tenni, hogy saját akara­tukat rákényszeríthessék a szo­cialista országokra, és a világra. Agresszív világuralmi céljaik meg­valósításának fő akadálya a Szov­jetunió, a béke és a haladás meg­bízható szavatolója. Éppen ezért nyílt, és leplezett támadásokat in­téznek ellene. Fokozza vagy enyhítse agresz- szivitását az imperializmus, be­széljen a fegyverkezésről vagy a békéről, céljai mindig azonosak - gyengíteni akarja a szocializ­must, el akarja nyomni a forradal­mi nemzeti felszabadító mozgal­makat. Az imperializmus militaris­ta erői az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséget tulajdoníta­nak a konfrontáció politikájának. Világszerte feszültséget szítanak. Mindez törvényszerűen ahhoz ve­zet, hogy kiéleződik a nemzetközi helyzet valamennyi világrészen, ami nagy veszélyt jelent egész bolygónk nemzetei számára. A béke megvédésén kívül szá­mos olyan nagy világprobléma áll az emberiség előtt, amelynek megoldására kell összpontosítani minden állam, és nemzet erőit. A világon sok helyen nyomor, éhínség van, sok az írástudatlan és az olyan ember, aki nem része­sül alapvető orvosi ellátásban sem. Nagy összegeket kell fordí­tani a környezetvédelemre, az új energiaforrások keresésére, a vi­lágűr és az óceánok gazdagságá­nak békés kihasználására. Ele­gendő lenne csökkenteni a fegy­verkezési kiadásokat, amint azt a Szovjetunió is javasolja, és a vi­lágnak lehetősége nyílna az égető problémák megoldására. Minél jobban lejáratja magát az imperializmus az emberiség előtt, minél jobban belebonyolódik a nemzetközi konfliktusokba, és a belső társadalmi gondokba, an­nál jobban fokozza a szocializmus elleni támadásait és rágalmait. Nem állítjuk, hogy a szocializmus­ban nincsenek problémák, hogy már mindent megoldottunk, de a történelem során eddig még nem volt humánusabb, és igaz­ságosabb társadalmi rendszer. A szocializmus békét, munkát, az emberek harmonikus fejlődését, és boldog életét jelenti. Előnyeit nem kell háborúval, emberéletek kioltásával, az anyagi és kulturális értékek megsemmisítésével, újabb pusztító fegyverek felhalmo­zásával bizonyítanunk. A szocia­lizmus előnyeinek bizonyítására elegendő a békés egymás mellett élés és versengés. Az emberiség­nek nincs más ésszerű alternatí­vája. Ezzel ellentétben áll az ameri­kai imperializmus politikája, amely nem elégszik meg azzal, hogy nukleáris fegyvereket halmoz fel a földön, hanem arra törekszik, hogy ezeket a világűrbe is eljuttas­sa. Nyilvánvaló, hogy az űrfegyve­reket az amerikai támadó fegyver­zet elválaszthatatlan részévé akarják tenni. Hamis az imperializ­musnak a reménye, hogy így bün­tetlen lehetősége nyílik az első nukleáris csapásra a szocializmus ellen. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a háborús erők konfrontációs irányvonala a tőkés világ reálisan gondolkodó politikusainak köré­ben is aggodalmakat keltett, a leg­különbözőbb politikai és társadal­mi körök fokozott mértékben tuda­tosítják felelősségüket a civilizáció sorsáért. Ezért tekintettek oly nagy reménnyel a Szovjetunió és az Egyesült Államok új genfi tárgya­lásai elé. A tárgyalások eddigi le­folyása azonban azt mutatja, hogy az Egyesült Államok nem érkezett becsületes szándékkal Genfbe. Ezt tanúsítja állásfoglalása azok­kal az új fontos javaslatokkal kap­csolatban, amelyeket Mihail Gor­bacsov, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának főtitkára terjesztett elő, s amelyek ismét világosan bizonyítják a Szovjetuniónak azt a jó szándé­kát, hogy a tárgyalások pozitív eredményekhez vezessenek. A NATO-országok elhallgatják, el­ferdítik népük előtt ezeket a javas­latokat, propagandának tüntetik fel ezeket. A világ hálás lenne azért, ha az USA kormánykörei ilyen ,,propagandát“ hirdetnének. A Szovjetunió és a többi szocia­lista ország által előterjesztett szá­mos javaslat rámutat világunk mai legégetőbb problémáinak megol­dására. Ebben a küzdelemben pó­tolhatatlan szerepe van a Varsói Szerződésnek. Nemzeteink szá­mára szilárdan szavatolja a sza­badságot és a függetlenséget, bé­kés feltételeket biztosít a szocia­lista építéshez. A többi tagállam­mal együtt aláírtuk érvényessége meghosszabbítását, és a Szövet­ségi Gyűlés a nép akaratának megfelelően jóváhagyta ezt. Pártunk és államunk továbbra is aktívan részt vesz a szocialista közösség országainak egybehan­golt eljárásában a béke megőrzé­se és a szocializmus pozícióinak megszilárdítása érdekében, to­vábbra is fejleszteni fogjuk minden szinten és minden területen kétol­dalú és sokoldalú együttműködé­sünket a szocialista országokkal. A mai világ jelentős forradalmi ereje a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. Csehszlo­vákia Kommunista Pártja rendkí­vül fontosnak tartja a testvérpár- tokkal fenntartott sokoldalú kap­csolatait, ezeket a jövőben is tovább szilárdítja. Meggyőződé­sünk, hogy az egész mozgalom egységének és összeforrottságá- nak elmélyítéséhez hozzájárulna- amint azt már a XVI. pártkong­resszuson is hangsúlyoztuk- a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának összehívása. Figyelembe véve a külső felté­teleket, a kiélezett nemzetközi helyzet ellenére derűlátóan készít­jük elő a kongresszust, meggyő­ződésünk, hogy a békét megőriz­zük, a békeerók és nem a háborús erők kerülnek fölénybe. Meggyő­ződésünk nem puszta kívánságon alapszik, hanem azon, hogy a vi­lágban egyre nő a Szovjetunió, a szocialista közösség és a béke­mozgalom ereje. Ez azonban nem ad okot a gondtalanságra. Minél lelkiismeretesebben fogunk dol­gozni, szilárdítani a Csehszlovák Szocialista Köztársaság politikai, gazdasági és védelmi erejét, an­nál nagyobb mértékben járulunk hozzá ahhoz, hogy a földön megő­rizzük az életet. Külpolitikánk alapja marad a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal való szilárd szövet­ségünk, a szocialista közösség erejének megszilárdítása, a nem­zetek felszabadító mozgalmának támogatása és a világbéke meg­őrzéséért folytatott küzdelem. A kongresszusi előkészületekben fontos szerepük lesz az alapszervezetek évzáró taggyűléseinek és a pártkonferenciáknak Elvtársak! A kongresszusi előkészületek­ben fontos szerepük lesz a párt- szervezetek évzáró taggyűlései­nek és a pártkonferenciáknak. Hozzá kell járulniuk a pártsorok egységének erősítéséhez, a párt vezető szerepének és akcióké- pességének szilárdításához, a pártszervek és -szervezetek munkastílusának és -módszerei­nek javításához, a néppel való kapcsolatuk elmélyítéséhez. Különösen fontos követelmény, hogy azok a feladatok, amelyek­ről a központi bizottság tárgyal, tükröződjenek az évzáró taggyűlé­sek és a pártkonferenciák előké­szítése és lefolyása során minden egyes pártszervezet és pártszerv, az összes kommunista munkájá­ban. Pártunk erejét ezeknek a fel­adatoknak a következetes megva­lósítására kell összpontosítani. Az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák értékelni fog­ják, hogy a pártszervek és -szer­vezetek hogyan javították munká­jukat, a tagállományt, a pártéletet, a politikai szervező és ideológiai nevelő hatás hatékonyságát. A kommunisták több mint 1 650 000-es serege óriási erőt képvisel, amely életünk valameny- nyi területére hatást gyakorol. A CSKP XVI. kongresszusa óta 241 245 tagjelöltet vettünk fel, akiknek 59,6 százaléka munkás. A tagállomány javításáról előter­jesztett anyag tanúsága szerint a tagság szociális, kor- és szak- képzettségi összetétele a kong­resszus által kitűzött irányvonal­nak megfelelően alakult. A pártsorok megerősítésének és javításának szüntelenül figyel­münk középpontjában kell állnia. A pártszervek és -szervezetek kö­telessége, hogy felelősségteljesen valósítsák meg ezt a feladatot, nagyobb igényeket támasszanak a tagjelöltekkel szemben. A kom­munisták nevelésének igényessé­ge abból ered, hogy a tagok 53 százalékát 1970 után vették fel a pártba, és az üzemi szerveze­tekben ez az arány még nagyobb. Aktivitásuk fokozódása, eszmei és politikai meggyőződésük megszi­lárdulása továbbra is összefonó­dik a pártpolitika megvalósításáért és hatásának elmélyítéséért foly­tatott mindennapi küzdelemmel. A kongresszus előtti aktivitás fejlesztése során mindenütt hatá­rozottabban kell érvényesíteni azt az alapelvet, hogy az, ami a múlt­ban elegendő volt a feladatok tel­jesítéséhez, ma már nem elég és holnap még kevésbé. Ezt minden kommunistának, főleg a vezető beosztásúaknak tudatosítaniuk kell. Az évzáró taggyűléseket jel­lemezze a tárgyszerűség és a munkajelleg. Alaposan elemez­niük kell a pártszervek és -szerve­zetek tevékenységét, le kell vonni a megfelelő következtetéseket, in­tézkedéseket kell foganatosítani, s ezeket haladéktalanul megvaló­sítani. El kell érnünk, hogy a ta­nácskozásokat a párton belüli de­mokrácia légköre jellemezze, eze­ken bírálóan és önbírálóan érté­keljék az eredményeket, a párt­munka hatékonyságát, és rámu- ‘ tassanak, hogyan lehet a munkát tovább tökéletesíteni. A sikerek értékelése mellett nem kevés az olyan probléma, amely fölött el kell gondolkodnunk, hogy a pártmun­kából teljes mértékben kiküszö­böljük az öncélúságot, a magunk­ba zárkózást, a fölösleges pa­pírmunkát, amely gyengíti az alap­szervezetekkel a közvetlen kap­csolatot és az emberekkel az élő személyes kontaktust. A kerületi és járási pártbizottsá­goknak, valamint az alapszerve­zeteknek hozzá kell járulniuk, hogy a kongresszus előtti idősza­kot a tettrekész aktivitás jellemez­ze, a központi bizottság határoza­tait az egész pártban egységesen lebontsák, és közvetlenül azokon a helyeken, ahol az intézkedések megvalósításáról döntenek, aktív tevékenység bontakozzon ki. Ugyanakkor figyelembe kell venni azokat a javaslatokat és (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents