Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-19 / 142. szám, szerda

Értékek egy koronáért GYÓGYSZERHASZNÁLATI TÚLKAPÁSAINKRÓL- ...ebből a gyógyszerből na­ponta kétszer egy tablettát, a má­sikból pedig háromszor egyet, mindig evés után. A gyógyszer hatását az alkohol nagymértékben csökkenti, ezt tessék figyelembe venni!... - hangzik el naponta számtalanszor a gyógyszertárak­ban. S az orvosságért, kapjunk belőle csupán egy vagy akár há­rom dobozzal, ha receptre váltjuk ki, csupán egy koronát fizetünk. Szimbolikus összeg, a gyógyszer értékét távolról sem fejezi ki. S ta­lán éppen az, hogy nem tudjuk, melyik gyógyszer mennyibe kerül, tesz hajlamossá arra, hogy felüle­tesen, gondatlanul bánjunk az or­vosságokkal.- A nyersanyaghiány és a nép­gazdaságunkra nehezedő sok más probléma a gyógyszeripart sem kíméli. Az utóbbi években mégis azt tapasztalhatjuk, hogy az orvosságokkal nem bánunk csín­ján, szinte pazaroljuk őket- mondja Brigita Hmiráková gyógyszerész, a myjavai kórház gyógyszertárának dolgozója.- Pedig néha elég lenne egy fi­gyelmeztető szó, s akkor nem for­dulhatna elő például az, hogy a betegnek kétszer - az orvosi ügyeleten és a körzeti vagy üzemi rendelőintézetben is - előírják ugyanazt a gyógyszert. Az orvos­ság mennyisége indokolatlan megkétszerezésének egy másik formája is igen gyakori. A körzeti orvos szakrendelésre küldi a páci­enst, de ennek ellenére gyógy­szert is előír. így aztán a beteg megint csak több orvosságot- most már nemcsak mennyiség­ben, hanem fajtában is - kap ugyanazon betegség gyógyításá­ra. Ilyesmire akkor is sor kerülhet, ha a páciens a kezelőorvosával szemben bizalmatlan, vagy nincs megelégedve a kezeléssel. ,,Jobb“ orvost keres, s így újra egy tucat receptet gyűjt össze. Ritkábban ugyan, de tizenöt évi munkám alatt az is előfordult, hogy az orvos - talán figyelmet­Napirenden a melioráció és a szakszerű vízgazdálkodás (Tudósítónktól) - A kerület mező- gazdasági földterületének huszonhét százalékát nyújtó Kelet-szlovákiai Sík­ság víz- és talajviszonyainak komplex rendezése több mint két évtizede tart, s várhatóan még jó néhány éven át sok munkát ad. Az utóbbi időben - amióta a központi párt- és állami szervek is rendkívüli figyelemmel követik ennek a fontos gabonatermő vidéknek a sor­sát - felgyorsult a munka üteme. Amint az elmúlt hét végén lebonyolí­tott ellenőrzés során az illetékes párt­ós gazdasági szervek képviselői meg­állapították: a jelenlegi ötéves tervidő­szakra kitűzött feladatokat az egyes vállalatok - néhány eset kivételével - tervszerűen végzik, s a 114,2 millió korona értékűre tervezett munkából eddig 74,9 milliót valósítottak meg. Ezalatt a kivitelezők többek között be­fejezték a Bodrog folyó védőgátja szo- motori (Somotor) szakaszának felújítá­sát, kitisztították a László nevű szivaty- tyútelephez tartozó gyűjtőcsatorna-há­lózatot, felújították a nagyráskai (Veľké Raškovce) szivattyútelepet, Bežovce és Jenkovce határában újat építettek, Krásny Brodban pedig szabályozták a Laboré folyó medrét. Az említett terület vízrendszerének szabályozásával megbízott vállalatok­ra az idén is komoly munka vár. így például két szivattyútelep építésének befejezése, néhány további létesít­mény felújítása s nem utolsósorban az Ondava-folyó védógátjának megerősí­tése. Sajnos, az egyik szivattyútelep építése a vártnál lassabban halad, mert a Prešovi Magasépítő Vállalat lemaradt a munkákkal s így a műszaki berendezések üzembe helyezése is késik. A tervezettnél körülményeseb­ben készül a ptruksai (Ptrukša) szivaty- tyúállomás is. Az utóbbit a Kassai (Ko­šice) Mélyépítő Vállalat végzi... Az alagcsövezés a terveknek meg­felelően halad. Ezt a feladatot a jelen­legi ötéves tervidőszak eddigi szaka­szában 19 307 hektáron végezték el a kivitelezők, az öntözési területet 1893 hektárral növelték. Az ellenőrzési nap tapasztalataiból arra lehet következtetni, hogy a kelet­szlovákiai alföld komplex meliorációját . ^végzó vállalatok teljesíteni tudják a 7. ötéves tervidőszakra, megszabott fel­adataikat. (gazdag) lenségből - jóval több gyógyszert írt elő, mint amennyire a betegnek a kezelés idején szüksége volt.- Eddig csupán azokról az ese­tekről beszéltem - folytatja amelyek a munkám során fordul­tak elő. Bár a fogyatékosságok jelentős részét az orvosokkal való szoros együttműködéssel ki tudjuk küszöbölni, mégis mindegyik pél­da arra enged következtetni, hogy orvosnak, betegnek és gyógysze­résznek egyaránt van mit tennie azért, hogy az orvosságok mindig a legmegfelelőbb mennyiségben kerüljenek a rászorulókhoz. Itt azonban, úgy tűnik fel, megszakadt a fonal, s miután a gyógyszert a betegnek kiadtuk, már nem tudjuk követni az útját. Nem tu­dunk közbeszólni akkor, amikor a gyógyszert eldobják, sót akkor sem, amikor a beteg a szomszéd­nak, vagy barátnak felajánlja „ez biztosan segíteni fog, mert nekem is használt“ alapon. A segíteni akarást, bár helytelennek tartom, részben megértem. Nem értem ' viszont azt, hogyan került például a város melletti rétre az a három doboz Oxymykoin, amire a gyógy­növénygyűjtés közben akadtam rá. Harmic koronát - mert annyiba kerül az említett orvosság - csak * úgy eldobni?! Az SZSZK Egészségügyi Mi­nisztériumában a felvetett problé­mák nem ismeretlenek.- A gyógyszerek mennyiségé­nek indokolatlan növelése régóta gondot jelent - fogad Viera Fraňo- vá gyógyszerész, szakosztályve­zető. - Ez javarészt annak tudha­tó be, hogy - főleg az utóbbi időben - az emberek fokozott igyekezettel gazdagítják házi pati­kájukat. Az orvosságokat persze sokszor nem ismerik, s ráadásul az orvos előtt elhallgatják, hogy vélt vagy valós betegségüket mi­vel próbálták gyógyítani. Ezzel ne­hezítik az orvos munkáját, sót a kezelés költségei is alaposan megnövekednek. A házi gyógyítás tehát semmilyen szempontból nem kívánatos. Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy ezt a problémát megoldjuk, idáig sajnos nem sok sikert könyvelhe­tünk el. Véleményem szerint a kü­lönböző intézkedésekkel, rendele­tekkel nem érünk el figyelemre­méltó eredményt, hiszen elsősor­ban az emberek nézetein, hozzá­állásán kell változtatni. Talán több felvilágosító jellegű, a házi gyógy­szeres gyógyítás veszélyeivel és következményeivel foglalkozó elő­adást kellene szervezni. S ebben elsősorban a Csehszlovák Vörös- kereszt alapszervezetei nyújthat­nak segítséget.- Én úgy vélem, hogy a bete­gek, a gyógyszerészek és az or­vosok jobb együttműködésével sok esetben megelőzhető lenne az orvosságokkal való pazarlás- veszi át a szót dr. Rudolf Zbon- čák, a minisztérium dolgozója.- A gyógyszerészek és orvosok munkáját úgy próbáltuk összehan­golni, hogy területi szempontból csoportosítottuk a gyógyszertára­kat és rendelőintézeteket. Arra számítottunk, hogy szorosabb lesz köztük az együttmúködés, hogy a gyógyszertárak majd jelzik a körzetükbe tartozó orvosnak, melyik gyógyszer fogyott el, me­lyikből van elegendő, vagy éppen mikor várható új szállítmány. Meg persze, akkor is szólnak az orvos­nak - ami egyébként kötelességük is - ha úgy látják, hogy az előírt gyógyszer mennyisége indokolat­lanul nagy, vagy más probléma van a recepttel. Úgy véltük, ez a körzetesítés a betegek, az orvo­sok, a gyógyszerészek szempont­jából egyaránt hasznos lesz. Saj­nos, a várt eredmények elmarad­tak. Egyébként az együttműködés, egymás segítése, figyelmeztetése az orvosnak és gyógyszerésznek egyformán kötelessége. Az olyan fogyatékosságokat, mint amelyek­ről szó volt, az Egészségügyi Mi­nisztérium szabályozókkal, előírá­sokkal nem tudja kiküszöbölni. Az embereknek kell megváltozniuk. Felelősségteljesebb hozzáállásra van szükség a betegek érdeké­ben, persze az ő együttműködé­sükre építve és számítva. Úgy érzem, a gyógyszerügyben a kérdések részben megválaszo­latlanok maradtak. Nem kétséges, nehéz ésszerű megoldást találni. Ám az sem vitatható, hogy sok esetben az értékítélettel van baj. Könnyen elfelejtjük, hogy sokszor több száz, vagy talán ezer koronát érő orvosságról van szó. Igaz, mi csak egy koronát fizetünk érte. KOVÁCS EDIT KOMMENTÁLJUK Anyagi ráfordítások nélkül Népgazdaságunk intenzív pályára állítása közben egyre gyakrabban nyomulnak előtérbe a gazdasági növekedés ama tényezői, amelyek kihasználásához nincs szükség újabb beruházásokra, további anyagi ráfordítások nélkül is köny- nyebben vagy nehezebben elvezethetnek amúgy is szembe­tűnő tartalékaink feltárásához. Legszembetűnőbb mindenki számára a munkaidőalap eléggé alacsony szintű kihasználása. S bár a tárca statiszti­kája 90 százalékra becsüli ezt az adatot, nem nehéz bizony­gatni, hogy a valóság ennél jóval alacsonyabb munkaidőki­használást tár elénk. Magas a hiányzások aránya is, s ezen belül kitűnik az igazolatlan mulasztások száma. Szlovákia építőiparában csupán tavaly 170 ezer műszaknyi munkaidő maradt így kihasználatlanul. Azt is tudjuk, hogy vállalaton­ként milyen megoszlásban. A semmiképp sem dicséretre méltó lista élvonalában a Kassai (Košice) Magasépítő és Kohószerelő Vállalat, a Poprádi Magasépítő Vállalat, a humennéi Chemkostav, a bratislavai Priemstav, a Banská Bystrica-i Stavoindustria és a Bratislavai Építőipari Művek neve szerepel. Vagyis javarészt azon vállalatoké, amelyek a megváltozott gazdasági feltételek között egyébként is gyengén gazdálkodnak. Tavaly újra felmérték az építőiparban, vajon miként bánnak az építőanyaggal az üzemekben és az építkezéseken. Az eredmény az előző ellenőrzésekével szinte azonos: a rendet­lenség, az építőanyagok és a gépek raktározásának áttekint­hetetlensége és elégtelen védelme nyomán milliós károk keletkeznek. Ugyancsak számottevő tartalékok vannak a munkakezde­ményezés felkarolásában. Vegyük például csak a kezdemé- nyezöterveket. Idén kevesebbet fogadtak el belőlük, mint két évvel ezelőtt. Mi lehet ennek az oka? A választ minden bizonnyal az emberek hozzáállásában keli keresni. Tudjuk, hogy egyes irányítási szinteken gyakran mellőzik a kezdemé­nyező tervezés alapelveit. Vagyis a többletfeladatok vállalá­sakor a magasabb erkölcsi, de leginkább anyagi elismerést nem is helyezik kilátásba. Ösztönözni, jobb és több munkára bírni viszont ígérgetésekkel (vagy legtöbbször anélkül) aligha lehet. Az előbbiekhez szorosan kötődik a differenciált bérezés bevezetése építőiparunkban. S hogy erről mégis itt beszé­lünk, abban annak is szerepe van, hogy előrehaladásunk során ezt a területet a beruházás nélküli tényezők közé sorolják. Vagyis a jobb munkát úgy lehet csak magasabb bérrel honorálni, ha a gyengébben dolgozók fizetése is közelebb kerül az általuk elvégzett munka értékéhez, hiszen mindnyájan ugyanabból a bérkeretből részesülnek, amelyet termelésükkel megalapoztak. Egyszerű egyenlet, melyet az elméletben úgyszólván mindenki jelesre meg tud oldani, a gyakorlatban viszont már jóval nehezebb a meghonosítása. Pedig egyes felmérések szerint az emberek szükségesnek tartják a differenciált bérezést, abban viszont már megoszla­nak a vélemények, hogy milyen mértékű legyen. Többségben a néhány száz koronás különbséget tartják csak elfogadha­tónak. Az építőiparban azonban ennek is a kezdetén járnak, inkább csak beszélnek róla, mint hogy kimutatható eredmé­nyei lennének. Tapasztalataink ezt még inkább aláhúzzák. Akárcsak azt, hogy az építőiparban még mindig számotte­vően sok a tartalék, a legtöbb a munkaszervezés, a fegyelem és az ösztönzés inkább ingadozó, mintsem állandóan javuló helyzetében keresendő. J. MÉSZÁROS KÁROLY „A jót nehéz kivárni“ Csillogó csempe a falakon, fé­nyesre mosott padlóburkolat, tá­gas rendelők, világos várótermek­ben ülő betegek... - mindennapi látvány, mondhatnák sokan. Im­már egy hónapja annak, hogy So- morja (Šamorín) és környéke la­kosai is természetesnek veszik, hogy egy új, korszerű egészség- ügyi központban kapják meg a szükséges segítséget. Szamos László, a Somorjai Vá­rosi Nemzeti Bizottság elnöke készségesen számol be a várost gazdagító új létesítményről.- Az utóbbi 15-20 év alatt a la­kosság száma megkétszerező­dött, s a város ezáltal rohamos fejlődésnek indult. Választási programjainkban ezért az elsó he­lyen a lakásépítés állt. Nem feled­keztünk meg azonban a járulékos beruházásokról sem. Igaz, gyak­ran nem ment minden olyan gyor­san, ahogy elterveztük, de célkitű­zéseinket az új egészségügyi inté­zet átadásával teljesítettük. Ebben a választási időszakban épült fel az áruház, a művelődési ház, az iskola és a rendelőintézet mintegy 85 millió korona ráfordítással - kö­zölte jogos büszkeséggel. - Per­sze, járási felettes szerveinknek segítókészsége, támogatása nél­kül nem tarthatnánk itt a városfej­lesztésben. Az elnök elmondta, hogy az új rendelőintézet nemcsak a városia­ké, hanem a környékbeliek is- hozzávetőleg 30 ezer lakos- korszerű feltételek között itt ré­szesülnek a szükséges ellá­tásban.- Ez a jelenlegi helyzet, de ne­künk előre kell látnunk - teszi hozzá Szamos László, majd el­képzeléseikről szól. Arról, hogy ki kell bővíteni a tüdőgondozást, meg kell még teremteni a korszerű rehabilitáció feltételeit és néhány ággyal bővíteni kell a geriátriai osztályt. Dr. Milan Hudek, a rendelőinté­zet vezető orvosa még a régi épü­letben fogad.- Egyelőre két helyen folyik a szakrendelés, ami némi bonyo­dalmat okoz. De a költözködés ezzel jár - tárja szét a karját. Míg a régi épületből az újba értünk, váróterem híján a folyosó­kon várakozók sorát láthattuk. An­nál szembeötlőbbek voltak az új épület tágas, világos, nagyablakos várótermei. Még foghíjasán be­rendezve is (késik a bútorszállítás) nagyon jó benyomást keltettek. A háromszintes intézet különbejá- ratán a gyermekrendelőhöz érve, vidám gyerekkacajt hallottunk. Anyukák és csöppségek ültek itt- szemmel láthatóan elégedetten.- Néhány nap kérdése és ide is új berendezés kerül - magyarázza dr. Hudek, miközben átmegyünk a felnőttek részlegébe. A nőgyógyászati rendelőben naponta ötven beteg is megfordul. A nővér és az orvos rendelője tágas, de... - A tervezők ,.kifelej­tették“ az öltözőkabint, mert - ugye - ez a kis sarok mégsem nevezhető annak - mutat dr. Ja­roslav Klenka nőgyógyász az elő­tér sarkára. - Az ajtócserét is meg kell oldanunk, hiszen a rendelő üvegajtaján átszúródik a zaj. S vannak még más fogyatékossá­gok is. A szépséghibák ellenére jó, hogy már itt tartunk - közli elége­detten. Tovább haladva, dr. Hudek be­mutatja az intézetet. - Lesz négy gyermekrendelő, a betegeket öt körzeti orvos látja el. Három kör­zeti fogorvos működik az intézet­ben, újdonság a fogszabályozó rendelő, itt van a már látott nőgyó­gyászat, de dolgozik majd egy ideggyógyász is. Lesz szemészet, gége-, fülrendelés, ortopédia, sa­Az új rendelőintézet (Tóth József felvétele) bészeti rendelő, melynek tartozé­ka a kisebb sebészeti beavatkozá­sokra alkalmas steril műtő. Na­gyon szép lesz az új radiológiai osztály. Ha dolgozni kezdenek a röntgenkészülékek, ideköltözhet a sebészet - közli kísérőnk, majd a fogászati rendelő ajtaján kopo­gunk be. Dr. Eliška Škivrová örül az új munkahelyének. - Egy hete dol­gozom itt, nekünk is meg kell szoknunk a megváltozott körülmé­nyeket. Az új műszereket is meg kell ismernünk. Lábnyomásra mű­ködik a víz, kezünk ügyében van szinte minden, és ez pácienseink nagy számát tekintve elengedhe­tetlen követelmény. Kartársaim­mal együtt csak egyet kifogásol­hatunk. Azt, hogy a laboratórium a régi épületben maradt. Az emeleti körzeti rendelők előtt már nagyban zajlik az élet. Ki ülve, ki az ajtó mellett állva várja, míg sor kerül rá.- Jöjjön, Bódis néni - hívja a kö­vetkező beteget Honti Éva nővér, akinek kissé még szokatlan a tá­gas rendelő. Dr. Ludmila Lančari- čová körzeti orvos viszont kézmo­sás közben dicséri az új rendelő adta megváltozott munkalehető­ségeket. - Ugye megfigyelték, hogy a várakozó betegek egy ré­sze nem ül a váróteremben, ha­nem áll az ajtónál. Ezt a rossz szokást a régi épületben vették fel, ott nem volt más lehetőségük. Úgy látszik, a jót is meg kell tanulnunk - mondja kedvesen.- Tudjuk, hogy amíg teljes egé­szében beindul az új rendelőinté­zet, előfordulhatnak hiányossá­gok, gyermekbetegségek. A kollé­ganőm találóan mondta: A jót is meg kell szoknunk. S ez nemcsak a betegekre, hanem ránk, az orvo­sokra is vonatkozik - teszi hozzá a vezetóorvos. pÉTERFI SZONYA ÚJ SZÚ 4 1985. VI. 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents