Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-14 / 111. szám, kedd

Siessünk, Prága vár! ,,Nemzetünk nem várhatja tét­lenül. amíg a Vörös Hadsereg fel­szabadítja - írta 1945 elején az illegális Rudé právo. - A cseh nemzetnek hozzá kell járulnia fel­szabadításához. Azonnal előké­születeket kell tenni a fegyveres felkelésre, meg kell kezdeni a har­cokat.“ A nemzet nem tétlenkedett. Az 1944 őszétől sorozatosan megva­lósított partizánakciók és az 1945. évi tavaszi diákmegmozdulások után kitört a Cseh Nép Májusi Felkelése. Az első fegyveres tá­madást a német megszállók ellen május elsején Prerovban intézték. A lakosok, élükön a vasutasokkal végigvonultak az utcákon, meg­semmisítették a gyűlölt náci ura­lom szimbólumait és lefegyverez­tek mintegy 1500 német katonát. Jelentős szerepe volt ebben a Ján Žižka partizánbrigádnak. Működni kezdett a forradalmi nemzeti bi­zottság és katonai parancsnok­ság. A városba hívott német csa­patok azonban elnyomták a felke­lést és május 2-án 22 prerovi la­kost kivégeztek. Május 2-án felkelés tört ki Nymburkban. Ismét a vasutasok készítették elő a támadást a né­met helyőrség ellen. Ezt megelő­zően á fontos vasúti csomópont­ban általános sztrájkot hirdettek. Ugyanaznap felkelés tört ki Po- débradyban, Chlumec nad Cidli- nouban és másutt is, de ezeket a nácik még elnyomták. Május 3- án erős ellenállást szerveztek az Óriáshegység alatt, május 4-én a partizánokkal együtt harcba lé­és gyerekeket gyilkoltak. Május 8- án kritikus volt a helyzet a város­ban. A felkelő katonák nem tud­hatták azt, amit a felkelő katonai parancsnokság tábornokai, a bur- zsoá ellenállás tipikus képviselői jól tudtak, de elhallgattak - a szov­jet hadsereg Prága felé közele­dett. Május elsején és másodikén a Vörös Hadsereg főparancsnok­sága parancsot adott ki a prágai hadművelet megszervezéséről. A támadást május 7-én kellett vol­na elindítani, de miután meghallot­ták a prágai rádió segélykérését a hadműveletet egy nappal előbb kezdték meg. Az 12. és 4. ukrán front 1 770 600 katonája indult harcba. A hadműveletben ezenkí­vül részt vett az első csehszlovák hadtest, a 2. lengyel hadsereg, valamint az első és negyedik ro­mán hadsereg. Konyev marsall 1. ukrán frontjá­nak csapatai Drezda elfoglalása után útnak indultak a Krušné Horyn keresztül Prága felé. ,,Nem számíthatunk a katonák fáradsá­gával és más akadályokkal - ren­delte el Konyev marsall - gyors ütemben kell támadnunk, naponta 30-40 kilométert kell megten­nünk“. A Prága segítségére siető szov­jet csapatok heves ellenállásba ütköztek. A németek itt nem tetté£ le a fegyvert úgy mint abban az időben nyugaton, az amerikaiak előtt. így például Lovosice térsé­gében Vaszilij Akimov őrmester harckocsijával 13 gépkocsit és 30 fasisztát pusztított el. Anserov ör­Elpusztított német tank Prága régi városközpontjában pett Vsetin lakossága. Példájukat Kladno, Plzeň és más városok is követték. Május 5-ről 6-ra virradó éjjel a dél-csehországi Mnich köz­ségben a Prágáért partizánbrigád tagjai a helyi lakosság támogatá­sával megtámadtak egy SS-csa- patot. A Brdyben május 5-én harc­ba léptek a Halált a fasizmusra partizánbrigád cseh és szovjet tagjai és felszabadították Príbra- mot. A Fáklya partizánegység tag­jai szabadították fel Dobn'št. Erről a vidékről sok partizán a harcoló Prága megsegítésére sietett. A prágai felkelésnek döntő je­lentősége volt. Prága felé nyomul­tak a legerősebb német egységek, a városon keresztül szerettek vol­na eljutni az amerikai hadsereg­hez. Május 5-én illegális tanács­kozást tartottak Prágában a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom képviselői. Általános sztrájkot és fegyveres harcot akartak szervez­ni. Prágában azonban csak 500 puska állt a felkelők rendelkezésé­re, míg a náciknak 40 000 katoná­juk volt, Csehországban pedig ott volt Schörner marsall vezetésével a középső hadseregcsoport egy­millió katonával! A tanácskozás még nem ért véget, amikor a lakosság megtá­madta és lefegyverezte az első német katonákat. A prágai rádió 12.33 órakor segítséget kért. A fel­hívásra a következő nap reggeléig 1600 barikádot emeltek a prágai utcákban kövekből, szemetes edényekből, felforgatott villamos- kocsikból. A barikádok mögött harcoló prágaiak visszaverték az állig felfegyverzett németek táma­dásait. Több hitlerista hadosztály harckocsikkal és ágyúkkal minden oldalról Prága felé özönlött. A fa­siszták a pincékben asszonyokat mester 17 gépkocsit és 40 kato­nát. Streškov közelében Ziberov vezérőrnagy egységei a légierő segítségével egy mintegy 100 gépkocsiból, 21 harckocsiból, 17 légelháritó ágyúból álló gépkocsi­oszlopot és 500 hitlerista katonát pusztítottak el. ,,A harckocsik a legnagyobb se­bességgel törnek előre. Gyorsab­ban! Prága vár! A Krušné Horyn sikerült áttörni. A harckocsik Prá­ga felé sietnek. Nézzetek a minket köszöntő csehek arcába, milyen öröm sugárzik belőlük. Az idős aszonyok és férfiak, gyerekek és nők végeláthatatlan sorokban ké­ső estig az út mentén állnak. Mi­lyen jó, tankista elvtárs, hogy a há­ború végét nem a rideg német földön, hanem közeli, drága or­szágban éljünk meg! Milyen jó, hogy úgy mint Voronyezsben és Kijevben, itt ismét boldog, öröm­könnyeket hullató lányokkal talál­kozunk, érezzük, hogy a szabad­ság szele lengi körül harckocsin­kat. Eszünkbe jut: a háború nehéz, de vannak olyan pillanatok, ame­lyekért életünket is feláldoznánk. Vannak olyan pillanatok, amelye­ket nem élhet át más, csak az, aki részt vett a háborúban. Siessünk! A felkelő Prága vár!“ (Az 1. ukrán front újságjából, 1945. máju­sában.) A mai nemzetközi autópálya helyén negyven évvel ezelőtt a harckocsizó gárdahadsereg kö­zeledett Prága felé. Letérünk a Vltavához, ahol annak idején Ziberov katonái megsemmisítettek egy fasiszta gépkocsioszlopot. Korszerű lakótelep áll itt most. Az A győzelmes út végén (Archív felvételek) út menti tábla azt mutatja, hogy 143 km-re van innen Drezda. Igen, onnan érkeztek negyven év­vel azelőtt a felszabadítók. Elérke­zünk a barikádharcosok hídjához, itt állt a májusi napokban a leghí­resebb barikád, ahol mintegy 80 cseh hazafi áldozta fel életét a szabadságért.- Nagyon jól emlékszem a mo­torkerékpáron érkező négy szovjet katonára. Május 9-én hajnalban tűntek fel a hídon - meséli Milada Rampasová. - Természetesen nem tudtuk, hogy ók Ziberov fel- derítői voltak. Számunkra ők egy­szerűen vörös katonák, felszaba­dítók voltak. Motorbiciklijüket, de arcukat is vastag por és sárréteg borította. A háború előtt tanultam oroszul. Szpaszibo za zsizny, kö­szönöm az életünket, szóltam hozzájuk. Ök kérdéssel válaszol­tak: Mondd csak, hol vannak a friccek? Utánuk harckocsik jöt­tek és mi orgonacsokrokat helyez­tünk az ágyúfejekbe. Az egyik harckocsizó előszedte a harmoni­káját. Házunkra, amely még füs­tölgőit egy becsapódó német grá­náttól, kitűztük a szovjet katonákat üdvözlő felirattal kihímezett vörös vásznat. Idejében érkeztek. A Cseh Nép Májusi Felkelése összekapcsoló­dott a szovjet hadsereg hadműve­letével. A felkelés valóban népi jellegű volt, fő erejét a kommunis­ták által vezetett munkások ké­pezték. Ez a forradalmi, nemzeti és demokratikus felkelés a Szlo­vák Nemzeti Felkelés által meg­kezdett nemzeti és demokratikus forradalom betetőzését jelentette. És május 9-e, amikor megérkezett a Vörös Hadsereg Prágába? ,,Má­jus 9-e legnagyobb nemzeti ünne­pünk - mondotta Klement Gott­wald. - Azon a napon végleg befe­jeződött a hitleri megszállás, amely elpusztítással fenyegette a cseh és a szlovák nemzetet. Ez a nap történelmi határkő, ekkor kezdődött meg a cseh és a szlo­vák nemzet történelmének új, leg- dicsóbb fejezete, a nemzeti sza­badság és függetlenség, a nép­uralom, a néptömegek szabad munkájának, a szocialista építés­nek korszaka.“ KAREL KROUPA Fiatalok kitüntetése A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága határozata értelmében ,,A mi legjobbjaink“ arcképcsar­nokban, kitüntetésként ünnepé­lyesen elhelyezték tizenegy moz­galmi-, termelő-, és alkotó munká­ban élenjáró fiatal fényképét, vala­mint, a ružomberoki Gyapotfeldol­gozó Üzemek nemzeti vállalat Ur- bán Zsófia vezette ifjúsági szocia­lista munkabrigád csoportképét. Az ünnepi eseményre meghívott és kitüntetett fiatalokat Dušan Longauer, a SZISZ KB alelnöke üdvözölte. A fiatalok közül Jozef Sabovčík, műkorcsolyázó baj­nok, főiskolás, Jónás Ferenc, a zsélyi (Želovce) Arany Kalász Efsz traktorosa, Michal Slovák, a lévai (Levice) Levitex nemzeti vállalat munkása az ifjúsági szö­vetség irányító és szervező tevé­kenységét méltatva mondott kö­szönetét a kitüntetésért. haj. UJ FILMEK Hogy veszít a költő illúziót (cseh) Štépán és Kendyt, Dušan Klein munkájának, a Hogy vészit a világ költőt című vígjátékának a fiatal hőseit két év után ismét viszontlát­hatjuk a vásznon. Az akkor érett­ségi előtt álló fiatalemberek azóta egyetemi hallgatók lettek, s mind­ketten Prágába kerültek. Štépán, aki korábban verseket írt, most orvostudományira jár, legjobb ba­rátja, Kendy pedig, aki az előző részben Štépán verseinek megze­nésítésével keltett figyelmet, a filmművészeti főiskola rendezői tanszakán tanul. Az előző alkotás­ban a két gimnazista diák művészi ambícióinak kibontakozását, ön­megvalósítási próbálkozásait, s azt követhettük nyomon, hogy nyiladozó értelmük miként csodál­kozott rá egy új, eddig ismeretlen, fel nem fedezett világra, s benne a másik nemre. A vígjáték közönségsikere arra ösztönözte az alkotót, hogy elké­szítse a film folytatását, s bemu­tassa, hogyan alakult hőseinek sorsa. Ebben a dárabban (a forga­tókönyv szerzője ezúttal is Ladis­lav Pecháček) Kendy alakja kissé háttérbe szorul, a rendező Štépánt állítja reflektorfénybe. Elénk tárja az újdonsült orvostanhallgató beil­leszkedési és tanulási nehézsége­it, szerelmi gondjait, az első tanév örömeit és bánatait, de legfőkép­pen szerelmi csalódásait. így veszti el Štépán, a költő illúzióit, de ezzel egyidejűleg ráeszmél ar­ra is: ha valami megszűnik, azzal valami új kezdődik is, s ez benne a szép, a vigasztaló. Hálás témát dolgozott fel Dušan Klein, hiszen a felnőtté válás fo­lyamata mindig sok-sok humoros mozzanat felvillantására ad alkal­mat. S az alkotó élt is ezzel a lehe­tőséggel; ötletgazdagság, pergő párbeszédek, humor - melynek forrása a jópofa diák bemondások, kétértelmű szóviccek -, költőiség, fiatalos lendület jellemzik a filmet. Persze az alkotás nem csupán a fiatalokról és gondjaikról tudósit, hanem megmosolyogtató és ér­zékletes képet fest a bennünket körülvevő világról is. Könnyed, de könnyen felejthető a film, hiszen nem több üde életképnél. A pontos szinészvezetés a ren­dező jó munkáját dicséri; az előző részben megismert Pavel Kríž (Štépán) és David Matásek (Kendy), a két főszereplő ismét igazolta, hogy érdemes a bizalom­ra. A többi szerepben Josef Som- rot, František Filipovskýt, Zdenék Svérákot láthatjuk. S míg a Hogy veszít a költő illúziót című film elindult közönséghódító útjára, addig az alkotók máris hozzáfog­tak az újabb rész előkészítéséhez. Ebben Štépán orvosi pályájának kezdeteit és házasságának első éveit kívánják bemutatni. Adriana Tarábková és Pavel Kríž a cseh film egyik jelenetében A Bachmeier-ügy (NSZK) Vérlázító a témája ennek az alkotásnak, alapját egy nagy vihart kavart bűnügy szolgáltatta: né­hány évvel ezelőtt egy fiatal nő a bírósági tárgyaláson Lübeckben agyonlőtte nyolcéves kislányának gyilkosát. Marianne Bachmeiert (a filmben Marie Sellbachnak hívják), aki a gyilkosságra gyilkossággal válaszolt, a közvélemény rokon- szenve és tiltakozása ellenére a bíróság hatévi szabadságvesz­tésre ítélte. Hark Bohm rendező is az asszony mellett szállt síkra, amikor a filmben felvázolta Mari­anne tragédiáját. Amolyan rekonstruált doku­mentum ez az alkotás, nyomon követhetjük benne azt az utat, amelyet az anya a teljes kétség- beeséstől a bosszúállás elhatáro­zásáig és végrehajtásáig tett meg. A rendezőt, aki többször is felke­reste az asszonyt a börtönben, hogy megtudja cselekedetének in­dítékait, elsősorban a lélektani fo­lyamatok, az anya érzelmei és az igazságkeresés foglalkoztatták. Izgalmasan és az NSZK új hullá­mos filmjeinek legjobb megoldá­sait felhasználva készítette el munkáját, melyben mindenekelőtt a fogyasztói társadalmat és igaz­ságszolgáltatást ültette a vádlottak padjára. Bár Hark Bohm hamburgi ren­dező Fassbindert és Klugét tekin­tette mesterének, azt még nem tudja, hogy az anyai fájdalom ret­tenetét, a csönd kínjait nem lehet kiabálással helyettesíteni. A döb­benetes film főszerepét Marie Col- bin osztrák színésző, a tavalyi Karlovy Vary-i fesztivál legjobb női alakítás dijának kitüntetettje játsz- sza. Partnere az NDK-beli Michael Gwisdek, aki a kislány apjának szerepét formálja meg. -ym­Marie Colbin, az NSZK film főszereplője ÚJ SZÚ 4 1985. V. 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents