Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-05 / 104. szám, vasárnap
Szabadságunk hajnala ÚJ SZÓ 1985. V. 5. A Szlovák Nemzeti Felkelés, a szovjet hadsereg győzelmes előrenyomulása a szovjet-német arcvonal minden szakaszán és Csehszlovákia felszabadításának kezdete rendkívül ösztönzően hatott a cseh nép nemzeti felszabadító harcára. Az 1944-es esztendő második felében főleg a partizánmozgalom bontakozódott ki. A cseh országrészekben ezt a mozgalmat jelentősen erősítették a Szovjetunióból érkezett partizánszervező csoportok. Tapasztalt szovjet partizánokból és különlegesen kiképzett csehekből és szlovákokból tevődtek össze. Ezek összpontosultak a Cseh- Morva-dombságon, és rövidesen számos segítőtársra találtak a helyi lakosok körében. Fokozatosan magvává váltak a partizánosztagoknak, amelyeknek tagjai a kényszermunkára Németországba hurcolt megszökött csehek, illegális ellenállási harcosok és hadifogságból szökött szovjet katonák lettek. A prágai üzemek illegális CSKP-szervezetei vezetőinek kezdeményezésére a fővárosban 1944 végén megalakult a CSKP új, sorrendben immár a negyedik illegális központi vezetősége. A szervezeti és az eszmei tömörülés első lépése az volt, hogy az illegális CSKP hat havi megszakítás után ismét megjelentette a Rudé právot. A lap 1945 januári számában közölte a CSKP IV. ideiglenes illegális központi vezetőségének határozatát, amely kifejezte a párt politikai irányvonalát: ,,A cseh nemzetnek ereje teljéből hozzá kell járulni a felszabadulásához a megszállók igája alól, a cseh életek és a cseh országrészek gazdagságának megmentéséhez.“ A párt illegális csoportjai egyesülésére sor került Morvaországban is. Zlinben (ma Gottwaldov) 1945. január 31-én és február 1- én megtartották a CSKP morvaországi földalatti szervezetei képviselőinek kongresszusát. A kongresszus állást foglalt el a legfontosabb feladatokkal kapcsolatban, megválasztatta a héttagú morvaországi pártvezetést és megbízta a Rovnost elnevezésű illegális pártlap megjelentetésével. A cseh- és morvaországi kommunisták teljesen egyetértettek a CSKP moszkvai vezetőségének irányvonalával, amelyet folyamatosan ismertetett a moszkvai rádió cseh nyelvű adása. A két vezetőség széles körű szervező és politikai tevékenységet kezdett kifejteni. A CSKP további földalatti csoportjaival léptek kapcsolatba, és a közös program bázisán egyesítették a pártot. Hozzáfogtak a cseh nemzet náci megszállók elleni forradalmi harcos fellépésének előkészítéséhez. A CSKP IV. ideiglenes illegális központi vezetősége 1945 elején kapcsolatot teremtett azokkal a kommunistákkal és baloldali szociáldemokratákkal, akik akkoriban szervezték a földalatti forradalmi szakszervezeti mozgalom csúcsszerveként a Szakszervezetek illegális Központi Tanácsát. Ennek számos üzemben csíráját képezték az illegális üzemi tanácsok. A kommunisták kezdeményezték az ifjúság központi nemzeti bizottságának megalakítását, és a CSKP ott állt az illegális központi ellenállási szerv, a Cseh Nemzeti Tanács bölcsőjénél is. Ez a tanács a Nemzeti Front bázisán jött létre. Magvát a CSKP-nak, az illegális forradalmi szakszervezeteknek és a Hármak Tanácsa elnevezésű, nem kommunista ellenállási csoportnak képviselői alkották. A nácik tudatában voltak a növekvő ellenállási tevékenység veszélyességének ezért fokozták megtorló intézkedéseiket. A cseh partizánmozgalmat 1945 márciusában további szovjet partizánszervező csoportok erősítették meg. Ezek azonnal kapcsolatot teremtettek a CSKP illegális csoportjaival és a földalatti nemzeti bizottságokkal. Harci tevékenységük elsősorban a vasúti közlekedés megbénítására irányult. Ez a harc 1945 áprilisában tetőzött, amikor a partizánok 130 akciót hajtottak végre a vasútvonalak ellen. A szovjet hadsereg 1945 áprilisának derekán megkezdte a harcot Berlinért, befejezéséhez közeledett a bratislavai-brnói hadművelete és Ostrava felszabadítása. A cseh országrészek fokozatos felszabadítása ösztönzőleg hatott a cseh nép nemzeti felszabadító harcának további fellendülésére. A CSKP IV. ideiglenes illegális központi vezetősége valamint a CSNT és az SZKT 1945 áprilisának és májusának fordulóján több ízben tanácskozott a fegyveres felkelés közvetlen előkészítéséről. E csúcsszervek hatósugara azonban egyelőre csak Prágára és környékére terjedt ki. A CSKP számos illegális csoportja, sok nemzeti bizottság és partizánosztag önállóan működött. Tevékenységüket elsősorban a moszkvai rádió cseh adása egyeztette. A felkelést az egyes városokban és a környékükön kitört helyi felkelések láncolata indította el. Ez valószínűleg nem is történhetett másképp, hiszen Cseh- és Morvaország térségében ott volt Schör- ner marsall milliós hadserege. Elsőként, 1945. május 1-én, Prerov- ban tört ki a felkelés, május 2-án Nymburkban adta meg a jelt a felkelésre a vasúti munkások általános sztrájkja. Itt is a kommunisták vezette nemzeti bizottság került a város élére. Ennek hatására további községekben és városokban hirdették ki a Csehszlovák Köztársaság megújítását. A nácik azonban ezeket a felkeléseket mindenütt leverték. Ennek ellenére május 4-én sok más városban és községben fellángolt a felkelés. Május 4-én az esti órákban a CSKP ideiglenes illegális központi vezetősége a párt prágai kerületi vezetőségével együtt megtárgyalta a helyzetet. Döntést hozott, hogy május 7-én, hétfőn, általános sztrájk adjon jelt a felkelésre. Május 5-én délelőtt ezt a döntést megvitatták több mint hetven prágai és Prágán kívüli üzem képviselőivel. Ezt a tanácskozást az illegális SZKT szervezte. Prága utcáin ekkor már eldördültek az első lövések. A prágaiak hozzáfogtak a német katonák lefegyverzéséhez, letépték a német feliratokat, kitűzték a csehszlovák zászlókat. Dél felé, a rádió épületének elfoglalásával, magasra csapott fel a felkelés lángja. A prágai rádió a cseh lakosságot felszólította a nemzeti felkelésre. A nácik elhatározták, hogy a felkelést mindenáron letörik. A május 6-án támadásba lendült SS-had- osztályok számos felkelő csoport tagjainak hősiessége ellenére elérték Prága peremnegyedeit. A prágaiak a május 6-ról 7-re virradó éjjel mintegy 1600 barikádot emeltek. A náci alakulatok túszként szedett fővárosi lakosokat tereltek harckocsijaik előtt. Hetedikén az esti órákban elfoglalták az észak-keleti és a déli városnegyedeket. Jóllehet, a felkelőknek sikerült jelentősen lefékezniük a nácik előrenyomulását, a felkelés kritikus helyzetbe került. A Cseh Nemzeti Tanács burzsoá képviselői megalkuvó módon sikraszálltak a Vlaszov-hadsereg- gel való megegyezésért és együttműködésért. A kommunisták határozottan elleneztek bármiféle együttműködést a szovjet nép árulóival, és sikerült a megegyezést meggátolniuk. A megalkuvó erők azonban május 8-án elérték azt, hogy Prága német parancsnokával egyezménykötésre került sor a részleges kapitulációt illetően. Ez az egyezménykötés a Cseh Nemzeti Tanács súlyos hibája volt. Noha a nácik aláírták az egyezményt, folytatták a harcot, mert utat akartak törni az amerikai hadsereghez, amely elérte Karlovy Vary, Plzeň és Ceské Budéjovice vonalát. A cseh Nép Májusi Felkelésének döntő segítséget a szovjet hadsereg nyújtott. Május 6-án az 1. ukrán front csapatai elindították a prágai hadműveletet. Május 9- én a reggeli órákban Prágát elérték az 1. ukrán front 3. és a 4. harckocsizó hadseregének első tankjai. Délkelet felől előrenyomultak a 2., keletről pedig a 4. ukrán front csapatai. A prágai hadművelet során a szovjet hadsereg fogságába esett mintegy nyolcszázezer német katona. A Cseh Nép Májusi Felkelése betetőzte a cseh nép nemzeti felszabadító harcát a náci megszállók ellen, Csehszlovákia népi demokratikus alapokon való megújításáért. Folytatását jelentette a Szlovák Nemzeti Felkeléssel megkezdődött nemzeti demokratikus forradalomnak. A burzsoázia minden törekvése ellenére, hogy átvegye az irányítását, a CSKP által vezetett munkásosztálynak köszönhetően haladó, népi és for- radalmi-demokratikus volt a jellege. Nagy volt a katonai jelentősége is, mert megbénította a nácik hadtápterületét. A nácikat meggátolta a cseh országrészek ipari potenciáljának és műkincseinek megsemmisítésében. Hozzávetőleg százezer harcosa volt, akik közül a harcban elesett, illetve a nácik meggyilkoltak mintegy nyolcezer főt, ebből 3700-at Prágában. Ez a felkelés nem győzhetett volna a szovjet hadsereg segítsége nélkül. A prágai hadművelet betetőzte a Csehszlovák Köztársaság felszabadítását. A Szovjetunió ezzel becsülettel eleget tett szövetségi kötelezettségeinek és nagy felszabadító küldetésének. MIROSLAV BOUČEK, a CSKP Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatársa Lukáč Emilné Abafalán (Abov- ce) lett tanítónő 1952-ben a kapuit éppen kitáró magyar tanítási nyelvű alapiskolában. A falusi pedagógusok vándorélete folytán egy évet a Nyitra (Nitra) melletti Po- grány községben töltött, majd a kis kitérő után 1957-ben ismét Közép-Szlovákia, pontosabban Oldalfala (Stránske) következett. A gömöri kis községben a legkisebbek oktatásával bízták meg. Kifejezetten izgatta az új feladat, mert már akkor is az emberformálás egyik fontos időszakának tartotta az óvodás éveket. Munkája mellett 1961-ben nevelői képesítést szerzett és közben igen tiszteletreméltó közéleti munkát is folytatott. Mint párttag, s mint a hnb vezetőségének tagja egy sor fontos megbízatást vállalt, s ezeket legjobb képessége és tudása szerint teljesítette. Különösen a nőmozgalomban fejtett ki eredményes tevékenységet. Felettesei is felfigyeltek az óvónő lobogó lelkesedésére, s legfeljebb őt lepte meg 1966-ban a döntés, melynek értelmében kinevezték a helyi gyermekotthon igazgatónőjének. Meg is hökkent a feladat nagyságától, s talán ma már kissé restelli is, hogy kézzel-lábbal tiltakozott ellene: „nem egy gyenge nőnek való egy ilyen intézmény vezetése, akinek ráadásul a szlovák nyelvismerete sem tökéletes.“ A járási szervek képviselői szerencsére hajthatatlanok voltak, talán mert sejtették, hogy ezúttal jól választottak. Korábban ugyanis félévenként cserélődtek az igazgatók az otthon élén, s az áldatlan helyzettel a sajtó is foglalkozott.- A serdülő gyerekekkel volt a legnehezebb dolgunk - emlékszik vissza a kezdet kezdetére az igazgatónő mert az ö lelkivilágukat nemcsak a családban érte sérülés, hanem sajnos, az állami intézményben is. Irgalmatlanul nehéz hónapokat, sőt éveket éltünk át a kollégákkal együtt, amig szép lassan egy nagy családdá nem formálódtunk, melynek keretén belül már kibontakozhattak az emberi értékek. Először csak fiúk nevelkedtek az otthonban, később lányok is. Eleinte 6-15 évesek éltek itt, majd hároméves kortól tizennyolc éves korig. Ez már mindenképpen jobb, hiszen az alapiskola befejezése után a gyerekek többsége csak nehezen tudott a saját lábán megállni. Bizony még a tizennyolcadik életév betöltése után is vannak gondjaink, hiszen a ,,steril" környezetben nevelkedett gyerekek a nyakukba szakadt önállósággal sokszor nem tudnak mit kezdeni, s ha a környezet nem segít, nehéz boldogulniuk. Szerencsére egyre több munkahellyel, intézménnyel alakítottunk ki gyümölcsöző kapcsolatot, gondolok itt elsősorban a SZISZ szervezetekre, és a szocialista brigádokra, melyek sokat tehetnek fiataljaink zökkenőmentes beilleszkedéséért. Az otthonban nevelőmunkánk a kollektív szellemre épül. Harminckét növendékünk többsége napközben távol van; alapiskolában, gimnáziumban, szakközépiskolákban, vagy szaktanintézetekben tanulnak. Napi gondjaik és sikereik a kollektíva gondjai és sikerei is egyben. Véleményem szerint jórészt ennek köszönhetők eddigi eredményeink, hiszen - jóleső érzés ezt mondani- nagyon sok dolgos, becsületes embert neveltünk már fel, akik az életben megállják helyüket. Nem szívesen emelek ki senkit, de hárman főiskolára kerültek, s a többiek is mind érettségi, vagy szakmunkásbizonyítványt szereztek. Persze, a későbbiek során sem szakad meg velük a kapcsolatunk, szinte mindenkivel levelezünk, s nagyon sokan látogatnak meg bennünket évek múltán is. Az igazgatónőnek szigorúan a tényekre alapozott szavaiból persze kevés derül ki az otthon nevelőinek szülőpótló szereteté- ről, mely nélkül ezt a munkát egyszerűen el sem lehet képzelni. Ahhoz legalább egy napot el kell töltenie az ottonlakók között. Igazán talán csak az tudja megérteni ezeket a gyerekeket, aki maga is szülők nélkül nevelkedett fel. Márpedig egykor az igazgató néni gyermekéveit is legfeljebb nővéreinek gondoskodása és szeretete aranyozta be.- Az édesanya és az édesapa szeretetét és gondoskodását sajnos semmi más nem helyettesítheti, mi legfeljebb pótolni próbáljuk. Ha ez legalább részben sikerül, már nem fáradozunk hiába- mondja Lukáč Emilné, akinek neve az elmúlt két évtizedben szinte összeforrott az oldalfalai gyermekotthonnal. Beszélgetésünk végén elmondotta, hogy szabad perceiben mind gyakrabban foglalkozik a Dihenés gondolatával. Fogadott fiaitól és lányaitól persze soha nem tud elszakadni, hiszen szűkebb családjának otthona csak pár lépésre van a nagy közös otthontól. A hírt, miszerint az idei májusi ünnepek alkalmából állami kitüntetésben részesül, az újságírótól tudta meg először, s akárcsak annak idején igazgatói kinevezése- igencsak váratlanul érte. A munkáját ismerő közösség viszont aligha fogadja meglepetéssel kitüntetését. HACSI ATTILA A múltat idézve a holnapért Az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetségének tevékenységéről Tavasz Prágában Eman Uher felvétele Sokrétű tevékenységükben elsősorban a tömegpolitikai munkára összpontosítja figyelmét az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetségének tagsága. A múlt évben a Szlovák Nemzeti Felkelés és a fasisztaellenes harcok kicsú- csosodásának jubileuma kapcsán közel 700 rendezvényt szerveztek, amelyeken 450 700-an vettek részt. Szorosan együttműködnek a Nemzeti Front többi tömegszervezetével és tevékenyen bekapcsolódtak a választási programok teljesítésébe, segítséget nyújtva a Z-akcióban. Kötelezettségvállalásaikat magasan túlszárnyalták. Példaként megemlíthetjük, hogy eredetileg társadalmi munkában 75 400 órát vállaltak lakóhelyük szépítésére és fejlesztésére, de a valóságban 108 561 órát dolgoztak. Segítettek a mezőgazda- sági csúcsmunkák idején, részt vettek a hősi harcok emlékhelyeinek rendezésében, bekapcsolódtak a hulladékanyagok gyűjtésébe is. Az 1427 alapszervezet 70 707 tagja jelenleg is aktívan tevékenykedik kitűzött céljaik megvalósításáért. Nemcsak a tagságot, hanem a dolgozókat és az ifjúságot is aktivizálni akarják a XVI. párt- kongresszus határozatai teljesítésére. A fiatalokat úgy akarják nevelni, hogy méltó folytatói legyenek a nemzeti felszabadító harcokban részt vevők hagyatékának. Hazánk felszabadulása közelgő jubileumáról méltóképp akarnak megemlékezni. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel közösen szervezett Emlékezés stafétának. A rendezvény során elmélyítik a fiatalok ismereteit a Szovjetunió szerepéről a hitleri fasiszták elleni harcokban. Azt is érzékeltetni próbálják, milyen részt vállalt hazánk népe ebből a küzdelemből. A Honvédelmi Szövetséggel együttműködve szervezik a honvédelmi hetet, a testnevelési szövetséggel pedig sportakciókat. A Csehszlovák -Szovjet Baráti Szövetséggel karöltve már hagyományosan bekapcsolódnak a Mit tudsz a Szovjetunióról? verseny előkészítésébe és lebonyolításába. Gazdag tevékenységükbe a lakosság széles tömegeit szeretnék bekapcsolni. A járási szervezetek békegyűléseket rendeznek, melyeken a harcok résztvevői múltat idézve emlékeztetnek a jelen fontos feladatára: minden erővel meg kell őrizni a békét. Ez a vezérgondolata azoknak a találkozóknak is, melyeket az emlékhelyeken tartanak, ahol az egykori bajtársak hitet tesznek a harcokban megpecsételődött barátságról és a jövő nemzedékének átadják tapasztalataikat. DEÁK TERÉZ Szülők helyett is szeretni
