Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-31 / 126. szám, péntek
Árak és feladatok Vásár után a topoľčanyi Béke Bútorgyárban A közelmúltban az SZSZK ipari minisztere a topoľčanyi Béke Bútorgyár dolgozóinak vörös vándorzászlót adományozott. A vállalat az utóbbi 10 esztendőben jelentős sikereket könyvelhetett el, s ami a fogyasztók szempontjából is nagyon lényeges: ötletes, szép kivitelezésű bútorokkal gazdagította a kínálatot. Az eredményes munkáért már nem egy alkalommal kapott kitüntetést a bútorgyár. Ezúttal az 1984-ben elért eredmények kerültek mérlegre. A vállalat a kötelező mutatókat maradéktalanul teljesítette, sőt a tervezett 29 millió korona nyereség helyett 34 millió koronát könyvelhetett el. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel a Fa- és Bútoripari Tröszt- főként objektív okok miatt- veszteséggel zárta az évet. Habár a számszerűsített eredmények és az utolsó minisztériumi kitüntetés önmagukért beszélnek, a vásárlók számára mégis inkább az a lényeges, hogy mi kapható a boltokban, melyik termék kerül majd le a hiánycikkek listájáról, esetleg fordítva. Azt, hogy milyen lehetne a bútorkínálat nemrég Brnóban, a fogyasztási cikkek 16. nemzetközi vásárán láthattuk, amelyen a topolčanyi bútorgyár nagy sikerrel mutatkozott be. De vajon a kiállított termékeik közül melyeket láthatjuk viszont az üzletekben, s milyen feladatokat, illetve lehetőségeket kínál a 8. ötéves tervjavaslat? Ezekre a kérdésekre a Béke Bútorgyár termelési szakosztályán kaptunk választ.- Arról, hogy egy kiállításon- adott esetben a fogyasztási cikkek nemzetközi vásárán - milyen termékeket mutatunk be, a vállalat szakembereiből összeállított bizottság dönt-magyarázza Ľudovít Šipek mérnök, a vállalat termelési igazgatója. - A gyártási programba, illetve később a piacra viszont csak az a bútor kerül, amelyet a kereskedelem megrendel. S ezek a megrendelések, sajnos, a bemutatott termékek közül nagyon kevésre vonatkoznak. Ha például tíz kiállított bútorból kettőt, esetleg hármat kér a kereskedelem, akkor már a kiállítás eredményesnek mondható.- Legutóbb Brnóban, a fogyasztási cikkek 16. nemzetközi vásárán mutatkozott be vállalatunk. Termékeik iránt viszont jóval nagyobb volt az érdeklődés, mint arra az imént elmondottakból következtethetnénk.- A kiállításokon valóban mindig sok a látogatónk, s a vásárlók véleménye szerint a legtöbb bútort szívesen látnák viszont az üzletekben. Csakhogy a kereskedelemnek, illetve a fogyasztóknak a szép, de olcsó bútor kell. Bár az előbbi igénynek meg tudunk felelA topoľčanyi Béke Bútorgyár termékeinek egyike. Ez az asztal, amelyet Brnóban a fogyasztási cikkek 16. nemzetközi vásárán mutattak be, szintén a kereskedelem megrendeléseire vár (Mészáros János felvétele) ni, azonban az áraink - úgy tűnik fel - magasak. Számtalan ötletes, praktikus bútorból csak a prototípus készült el, s a tervrajzok az archívumban porosodnak. A kereskedelem nem igényelte, mert szerinte a termék drága volt. Pedig ha figyelembe vesszük, hogy a faanyag - amelyből egyre kevesebb van - nem olcsó, s a termelési költségek az árképzésben jelentős tételként számítanak, akkor nyilvánvaló, hogy a bútorok nem lehetnek olcsóbbak. Egyébként műszaki-technológiai felkészültségünknél fogva évente termékeink 25 százalékát innoválhatnánk, vagyis négyévenként teljesen új gyártási programmal jelentkezhetnénk. Ám gyakran a bútorok árai miatt nem valósíthatjuk meg céljainkat.- Az említetteknél azonban sokkal nagyobb gondot okoz az anyagbeszerzés - egészíti ki Pavol Buraj mérnök, a termelés műszaki előkészítésének vezetője. - Az utóbbi időben például két hónapig nem volt melamintáblánk, és keveset kaptunk gyalult lucfenyőből is. A faanyaghiány következtében akadozik a vállalatok együttműködése a termelési-gazdasági egység keretén belül. Ennek következtében a termelés nem mindig folyamatos, ami persze újabb negatívumokat von maga után. Például a tíznapos, a havi, vagy a negyedéves tervidőszak vége felé - amikor minden részlegen be akarják hozni a lemaradásokat - rendszerint megfeledkeznek a technológiai előírásokról, s ez kedvezőtlen hatással van a bútorok minőségére.- Mit ígér a 8. ötéves tervjavaslat az anyagbeszerzés terén?- Pozitív irányú változásra nem számíthatunk, pedig a feladatok jóval igényesebbek lesznek az eddigieknél - veszi át újra a szót az igazgató. - A fő feJedat már most a kutatóintézetek dolgozóira, illetve a bútorgyárak tervezőire hárul. Olyan bútorokat kell tervezniük, amelyek megfelelnek a vásárlók igényeinek és a fafeldolgozó ipar lehetőségeinek. A következő időszakban az erdőgazdaság, illetve a fafeldolgozó vállalatok lomb- és tűlevelű fából az eddiginél kevesebbet tudnak szállítani, ezért az 1986-1990-es években is elsősorban az anyagtakarékosság lesz az irányadó, ez határozza majd meg a bútorkínálatot is. Nem vitás, a kereskedelem nagyban befolyásolja a vállalatok gyártási programját s egyben az árukínálatot. Ez még ugyan nem baj, ám sok esetben, sajnos, csaknem kizárólag az árviszonyok határozzák meg, hogy a termék bekerül-e a kereskedelmi hálózatba, vagy sem. A bútoriparban ezt a már önmagában véve is összetett problémát az is bonyolítja, hogy a vállalatok gyakran anyaghiánnyal küzdenek. A 8. ötéves tervidőszakban tehát, amikor a bútorgyárak anyagellátásában lényeges javulás nem várható, a gyártóknak és a kereskedelemnek anyagtakarékosságra és jobb együttműködésre kell törekedniük. K. E. Jó ütemben haladnak a tavaszi munkákkal Behozták az időjárás okozta lemaradást Május közepi határjárásunk során megállapíthattuk, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás mezőgazdasági üzemeiben a hosszú kemény tél utáni kései kitavaszodás ellenére nincs lemaradás az időszerű mezei munkákban. Ezt hangsúlyozta többek között Farkas László mérnök is, a járási mezőgazdasági igazgatóság főgépesítője beszélgetésünk során. Elmondotta, hogy az őszi vetéseket a gyenge minőségű talajokon mindenütt öntözik, csakúgy, mint a gyepterületeket. Megkezdték a cukorrépa egyelését is, bár olyan üzemek is vannak, ahol már évek óta eltekintenek ettől a dolgozókat igénybevevő fizikai munkától, mivel az egycsírás vetőmagot a megfelelő tőtávolságra vetik el. Ahol elegendő munkaerő is van, ott inkább az olcsóbb, úgynevezett koptatott répamagot részesítik előnyben, amit sűrűbben vetnek, ezért kell az egyelés, a ritkítás, így most ezekben az üzemekben a tagok részére kimérik az egyelésre kijelölt területet, amit a tagok a családtagjaikkal, ismerőseikkel összefogva mielőbb elvégeznek. Más a helyzet a kukoricánál. Itt ugyanis az üzemek döntő többsége termelési rendszerhez kapcsolódva, annak útmutatásai alapján igyekszik az időszerű növényápolási feladatokat elvégezni. Szükség esetén már most is sarabolók, kultivátorok lazítják, gyomtalanítják a talajt, mivel hatékony gyomirtó szerekből továbbra is hiány mutatkozik. Ugyancsak nagy jelentőségű a silókukorica termesztésében a szakembereknek az a törekvése, hogy a jövőben a silókukoricát is a szemesnek megfelelő 70 centiméteres sortávolságra vessék, s majd a fejlődés során dőljön el, hogy siló-, vagy szemes kukorica lesz belőle. így biztosítani lehet a silókukoricaként vetett, de szemesnek hagyott kukorica gépi betakarítását is. Természetesen szólni kell a szálas takarmányok betakarításáról is, amely a járásban már teljes ütemben halad, bár az aranyat érő májusi eső kissé fékezi a betakarítást. Az egyik legfontosabb feladat minden rendelkezésre álló idő kihasználása a takarmánynövények mielőbbi jó minőségű betakarításához, jegyezte meg a főgépesítő. Május 28-án a Zlaté Klasy-i Béke Efsz-ben szenázsolási bemutatót is rendeznek, ahol a járásból meghívott szakemberek megismerkedhetnek e korszerű takarmánytárolási technológiával. Farkas mérnök a gépi eszközökkel és alkatrészekkel való ellátással kapcsolatban megállapította, hogy általában véve javult az alkatrészellátás színvonala, bár az NDK-ból behozott gyártmányokról ez még nem mondható el teljes mértékben. Ugyanakkor továbbra is hiányoznak a kisebb teljesítményű, olcsóbb szecskavágó gépek. Az ipar itt adósa maradt a mezőgazdaságnak. A jelenlegi nagy teljesítményű önjáró szecskázókat ugyanis nem mindenhol lehet hatékonyan, gazdaságosan kihasználni. Ezért célszerű lenne olcsóbb, kevesebb üzemanyagot fogyasztó takarmánybetakaritó gépeket is gyártani. Ezt egyébként az egyre takarékosabb üzemanyag-keretek is szükségessé teszik. Jelenleg is minden eszközt és lehetőséget felhasználnak, hogy a járás mezőgazdasági üzemeiben az előírt üzemanyag-fogyasztási normákat megtartsák, s így a takarékosság követelményének eleget tegyenek' MÉRI ISTVÁN Valahogy úgy adódott, amikor Érsekújvárott (Nové Zámky) az Elektrosvit nemzeti vállalatba igyekeztem, hogy több ismerőssel is találkoztam. Egyikük sem felejtette el megkérdezni, mi jövetelem célja, s mindegyik tanácsolta, hogy Hlaváčkáné brigádját föltétlenül látogassam meg. Ezekután már csöppet sem csodálkoztam, amikor Szombath József, a vállalat munkaverseny-szakelőadója is úgy kezdte a szóbajöhető brigádlistát, hogy: - Először is itt van a Hlaváčkáné brigádja... így kerültem a lámpaszereló műhelybe, ahol a mintegy hét tucatnyi serénykedő lány és asz- szony közül némelyik föl is tekintett az asztaltól, mintha azt kérdezte volna: - „Vajon mit akar már megint egy idegen - éppen ilyenkor, dologidőben? - Alžbeta Hla- váčková brigádvezető irodájában tudtam meg, hogy a 88 dolgozó naponta átlagban 1400 darabot készít el a most gyártott lámpatestből, s ez mintegy 350 ezer koronát tesz ki, ha a teljesítményt pénzben is számoljuk. Később utánanéztem a műhely évi teljesítményének, s kiderült, hogy ez a brigád egy esztendő alatt körülbelül 84 millió koronát tesz a vállalat asztalára. Persze, nemcsak ez, hanem elsősorban a brigád munkája játszotta a főszerepet abban, hogy a Hlaváčkáné brigádjának legaktívabb tagjai már 1979 óta aranyjelvényesek. Vezetőjük pedig egymás után kétszer megkapta A Szocialista Munka Úttörője kitüntetést, aztán a Kiváló Munkáért kitüntetés következett, majd a legutóbbi szakszervezeti konferencián a Hűségért kitüntetést kapta.- Nyolcvannyolc személy - zömével nő -, nem kevés - vetem közbe -, ráadásul életkorukat tekintve eléggé vegyes összetételű ez a brigád...- Ha arra gondol, hogy ez nem okoz-e gyakori nézeteltéréseket, akkor szerencsésnek mondhatom magamat, mert valóban nem - válaszolja a brigádvezetó. - Mindenkit elsősorban a munkája érdekel, s ezt csak úgy lehet elérni, ha mindenki egyet akar. Én igyekszem mindig a legjobb feltételeket biztosítani, hogy menjen a munka, jó legyen a közérzetünk, mert nyugodtan akarok aludni... Közben kitekintek az üvegajtón keresztül a műhelybe, a kép nem változik, a három szalagon folyamatosan kerülnek arrébb a lámpatestek, mindig valamivel gyarapodva, mig végül becsomagolják őket. A brigádvezető elmondta, hogy az akkor éppen gyártás alatt levő ipari lámpatestek szerelésén kívül mintegy 25 féle lámpa készült a közelmúltban - és még készülhet is. Eddig azonban a gyártás megkezdésétől már több mint 150 fajta lámpát szereltek össze. Voltak - és vannak - közöttük asztali lámpák, mennyezetlámpák, fénycsöves és villany- égős típusok egyaránt.- Ez a műhely olyan, mint egy átrakóállomás - szólal meg újra Hlaváčkáné -, hiszen ha egy üzemrészlegen valahol munkát kell biztosítani, akkor az új feladatot mi kapjuk, s tőlünk elviszik a már befutott típusokat. Aztán idővel lehet, hogy megint visszahozzák. Ez azért jó nekünk, mert az itt dolgozó lányok számára szinte nincs olyan feladat, amit rövid idő alatt tökéletesen el ne sajátítanának. Belépünk a műhelybe, ahol két szalagon hat órától 14.30-ig folyik a munka, mig a „kismamaszalagon“ héttől 15 óráig dolgoznak. Ezúttal kétféle - két és három fénycsöves pormentesitett lámpa készül. Kezdődik a szerelés azzal, hogy a csupasz lámpatestekre Varga Margit ráerősiti a kondenzátorokat, Béták Júlia a folytó- tekercseket, amelyeket Orel Magda köt be. Ó már 31 éve dolgozik az Elektrosvitben. Adják tovább kézről-kézre, s miután a betétlapot is bekötötték, a húsz éve itt dolgozó Décsi Gizella és a gyárban a 29. évét töltő Banyár Jolán ellenőrzi, majd rákerülnek azok a kapcsok, amelyekkel a „lámpabúrát“ erősitik majd a fénycsövek alá. Az idézőjel jogos, hiszen ez a „bura“ mintegy 120x20 cm-es téglalap alakú umaflex porvédő. Hogy a lámpa valóban pormentes legyen, a bura alá közben üreges gumiszalag kerül. Végighaladunk a műhely egyik oldalán, s a másikon is ugyanezt végzik, csak most fordított sorrendben látjuk az egyes műveleteket. A végéről kezdtük ugyanis a szemlét. Ezen a szalagon változatos az életkor szerinti összetétel. Švec Margit pélául jövőre lesz nyugdíjas korú, 1948 óta van a gyárban, s harminc éve ebben a műhelyben. A kommunista SZISZ-elnök, Pšenák Viola az ifjabb generációt képviseli. A falakon rajzai, festményei. Arrébb Ese Terka néni a legidősebb, már 72 éves, de bejár dolgozni - ahogy ő mondja - a fiatalok közé.- Hogy én is fiatalodjam - teszi hozzá mosolyogva -, meg különben sem bírnám ki, hogy ne jöjjek be. Csak a „kismamaszalagon“ megközelítőleg kiegyenlített a dolgozó asszonyok életkora, de ez a kérdés a Hlaváčkáné vezette brigádban nem perdöntő. Felnézek az asztalok fölött fényt nyújtó lámpatestekre, és kissé meglepődöm, mert ugyanolyanok függnek alá a mennyezetről, mint amilyenek az asztalon készülnek.- Gyártottunk jócskán terven felül, igy aztán 500 darab régi lámpát újra cseréltünk - magyarázza Hlaváčkáné, majd figyelmeztet a virágokra. Valamennyit fokozatosan itt szaporították a műhelyben. Majd ismét a brigádvezető szavait hallom:- Nem könnyű ez a munka, ráadásul mindenki annyit akar teljesíteni, amennyit csak lehet. Azért jó ebben a brigádban, mert a munka mellett a közvetlen környezetére is ügyel mindenki. Elvégre nem mindegy, hol töltjük a nap egyhar- madát. Jó velük dolgozni, s nélkülük én sem lennék „a Hlaváčkáné“, s bizonyára a kitüntetéseket sem kaptam volna meg. S még mielőtt újra a kimutatások fölé hajolna, gyöngéden körbetekint a csavarhúzóval, forrasztópákával foglalatoskodó munkatársain. MÉSZÁROS JÁNOS ÚJ SZÚ 5 1985. V. 31. Béták Júlia és Varga Margit (A szerző felvétele) Kerestem egy brigádot...
