Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-25 / 121. szám, szombat
A szocialista közösség külpolitikájával összhangban ÚJ SZÚ 1985. V. 25. (Folytatás az 1. oldalról) szövetségének megőrzése és megszilárdítása. Ez a szövetség akkor jött létre, amikor nyomban a második világháború után az USA és más nyugati hatalmak az „erőpolitikához" folyamodtak, fokozni kezdték a lázas fegyverkezést és agresszív katonai tömbök rendszerét kezdték kiépíteni, melyek gerince az elsősorban a szocialista országok ellen irányuló Észak-atlanti Szövetség lett. Az európai szocialista országok éppen a növekvő katonai veszélyre, a NATO létrehozására, az NSZK-nak ebbe a tömbbe való bevonására és remilitarizálására adott válaszként döntöttek a Varsói Szerződés megkötéséről. Teljes joggal állíthatjuk, hogy az azóta eltelt harminc év nemzetközi eseményeinek egész folyamata megerősítette ennek a lépésnek a jogosságát. A szerződés teljesíti küldetését és legyőzhetetlen akadály azok számára, akik erővel akarnák megoldani a szocializmus és a kapitalizmus közti történelmi ellentétet. A testvéri nemzetek békés munkáját és szocialista vívmányait védelmezi, a tagállamok biztonságát megbízhatóan garantálja. A Varsói Szerződés megkötése minőségileg új szintre emelte a szövetséges államok barátságát és együttműködését. Keretében politikai és védelmi együttműködésük hatékony mechanizmusa jött létre. Mint a múltban, a jövőben is kudarcot vallanak azok a törekvések, amelyek e szövetség egységének megbontására és a szocialista közösség aláásására irányulnak. A Varsói Szerződés tagállamai, hűen internacionalista kötelességükhöz, mindig határozottan támogatták és támogatni fogják azokat az országokat és nemzeteket, amelyek a imperialista támadások, agressziók áldozatává váltak, vagy válhatnak. A Varsói Szerződés szervezete azonban kollektív lépéseivel, a rendelkezésére állt és álló eszközök összességével következetesen törekedett az emberiséget fenyegető nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítására. Ebből a szempontból elvi jelentőségű volt a katonai-hadászati egyensúly elérése a Szovjetunió és az USA, a Varsói Szerződés és a NATO között. Ez az egyensúly az agresszív imperialista körök törekvései megfékezésének hatékony eszköze. A Varsói Szerződés védelmi funkciói szervesen kapcsolódnak a szövetséges államok aktív együttműködéséhez és akcióik szoros egyeztetéséhez külpolitikai téren. Ezek az országok kezdeményező javaslatok széles körét terjesztették elő a lázas fegyverkezés, elsősorban a nukleáris fegyverkezés korlátozására és beszüntetésére, Európában és az egész világon a politikai légkör javítására vonatkozóan. Sokat tettek az eltérő társadalmi rendszerű országok közti együttműködés felvételéért és fejlesztéséért, a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában a békés együttélés elvének érvényesítéséért. A szocialista országok közös erőfeszítései döntő hatásúak voltak a háború utáni európai területi és politikai realitások rögzítésére. Ezek - mint ismeretes - a Hitler- ellenes koalíció tagjai konferenciájának határozataiban kerültek kifejezésre. Ez a törekvés hozzájárult az összeurópai konferencia sikeréhez. A világ megismerte a nemzetközi feszültség enyhülésének jótékony folyamatát. A szocialista közösség országainak történelmi érdeme, hogy Európa népei már negyven éve, a fasizmus felett aratott győzelem óta békében élnek. Jelképes, hogy a nagy győzelem dicső jubileuma időben gyakorlatilag egybeesett a Varsói Szerződés létrehozása 30. évfordulójának ünnepségeivel. Ez a szerződés a szocialista internacionalizmus elvei és a mar- xizmus-leninizmus eszméi által összeforrott szilárd szövetség. A szerződés és résztvevői békeszeretettel áthatott gyakorlati lépéseinek forrása maga a szocialista társadalmi rendszer lényege. Mint azt Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, a történelem nem ismert a miénkhez hasonló szövetséget, amelyben a kapcsolatok a teljes egyenlőségen és a szuverén államok elvtársi kölcsönös segítségnyújtásán alapulnak, nem ismert olyan szövetséget, amely a szó szoros értelmében a nemzetek szövetsége, amely senkit sem fenyeget, s amely teljes mérték' ben a béke védelmére törekszik. A testvéri országok döntése a szerződés hatályának meghosz- szabbításáról természetes és szükséges reagálás a világ sorsát fenyegető politikára, amelyet az Egyesült Államok és a nyomában haladó Észak-atlanti Szövetség országai érvényesítenek a nemzetközi kapcsolatokban. Ez a politika a katonai fölény megszerzésére irányul, minek érdekében még tovább fokozzák a lázas fegyverkezést, elsősorban nukleáris téren, és terveket dolgoznak ki a lázas fegyverkezés világűrre történő kiterjesztésére, ami lényegesen növeli az egész emberiség fenyegetettségét. Ez a politika a szocializmussal szembeni ellenségeskedés fokozására és a szocialista közösség országaival való konfrontációra irányul. Ez a politika más államok és nemzetek belügyeibe való durva beavatkozásra és az állami terrorizmus politikájára irányul, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete határozottan elítélt. A katonai fenyegetettség mértéke szerint - melynek forrása a NATO - a Varsói Szerződés tagállamai készek a továbbiakban is megtenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a megfelelő szinten tartsák kollektív védelmi képességüket. Senkivel szemben sem törekednek katonai fölényre, de azt sem engedik meg, hogy valaki velük szemben kerüljön ilyen fölénybe. A Varsói Szerződés tagállamai reális programot terjesztenek elő a háborús veszély elhárítására és a lázas fegyverkezés megfékezésére. Rendkívül sürgetően mutatnak rá arra, hogy meg kell akadályozni a világűr militarizálását, kölcsönös összefüggésben a nukleáris fegyverek számának radikális csökkentésével, egészen teljes felszámolásukig. Ezt az álláspontot a Szovjetunió következetesen védelmezi a genfi szovjet-amerikai tárgyalásokon. Javasoltuk, hogy a Szovjetunió és az USA kezdetben rendeljen el moratóriumot a támadó úrfegyverek fejlesztésére - beleértve a tudományos kutatómunkákat is -, az ezekkel végrehajtott kísérletekre és telepítésükre a genfi tárgyalások egész idejére vonatkozóan, javasoltuk a stratégiai támadó fegyverek befagyasztását és Európában a közepes hatótávolságú amerikai rakéták telepítésének és a mi válaszintézkedéseinknek a leállítását. A szocialista országok kezdeményezései széles körűek és konstruktívak, elsősorban ami azt a javaslatot illeti, hogy a Szovjetunió példáját követve valamennyi nukleáris hatalom kötelezze magát arra, hogy elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert. Ugyanez érvényes a nukleáris arzenálok befagyasztására, a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános megtiltására és egy olyan szerződés megkötésére vonatkozó javaslataikra is, hogy a Varsói Szerződés és a NATO, valamint a helsinki konferencia valamennyi résztvevője kölcsönösen mondjon le a katonai erő alkalmazásáról és vállaljon kötelezettséget a békés kapcsolatok megőrzésére. Ha nyugati partnereink javaslatainkhoz való hozzáállásukban hajlandóságot mutatnának a kölcsönösen elfogadható megállapodások keresésére és megtalálására, ez lehetővé tenné a jelentős hozzájárulást a háborús veszély csökkentéséhez és a nemzetközi kapcsolatokban a normális fejlődés felújításához. Részükről azonban mindeddig nem tapasztaljuk ezt a hajlandóságot. A szerződés meghosszabbítása egyértelmű figyelmeztetés azok számára, akik mindeddig nem tettek le illuzórikus elképzeléseikről, hogy próbára teszik a jaltai és potsdami szerződések szilárdságát. Senkinek sem engedjük meg azonban, hogy megfeledkezzen a történelmi tanulságokról. A for- rófejűeknek pedig, akik revansra vágynak, emlékezetükbe idézzük, hogy a német birodalom a második világháború tüzében elpusztult és sosem éled újjá. A Varsói Szerződés résztvevői kiálltak és kiállnak szövetségük és az Észak-atlanti Szövetség egyidejű feloszlatása mellett. Ez az álláspontjuk máig érvényes. Amíg létezik az Észak-atlanti Szövetség, addig a Varsói Szerződés szervezetének jelentős szerepet kell játszania Európában és a világon a szocializmus pozícióinak védelmében, a nemzetközi biztonság megszilárdításában és az atomháború elhárítására irányuló törekvésekben. Helyénvaló emlékeztetni arra, hogy a Varsói Szerződést eredeti formájában hosszabbították meg. Ebbe minden kétséget kizáróan a tagállamok békepolitikája céljainak folyamatossága és a szerződés hatékonyságáról való meggyőződésük nyilvánult meg. A szerződésnek a jegyzőkönyvben meghatározott időszakra való meghosszabbítása garantálja a szocialista országok szövetségének stabilitását és szilárdságát, és megteremti a feltétlenül szükséges hosszú távú előfeltételeket sokoldalú együttműködésük fejlesztéséhez. A szerződés résztvevőinek ez a lépése valamennyi testvéri ország létérdekeit és az egész szocialista közösség kollektív szükségleteit szolgálja és megfelel mindazok vágyainak, akik számára drága a béke. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagországa mindent megtett és megtesz azért, hogy a nemzetközi ügyek állása javuljon. Szilárd meggyőződésük, hogy valamennyi nép, minden ország és minden békeszerető erő közös erőfeszítésével - tekintet nélkül eszmei és politikai irányvonalukra- ez a cél elérhető. A szovjet emberek meg vannak győződve arról, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak barátsága és szoros együttműködése továbbra is mélyülni és szilárdulni fog. A szerződés hatályának meghosszabbításáról szóló jegyzőkönyv teljes összhangban áll a Szovjetunió és az egész szocialista közösség külpolitikájával- mondotta Andrej Gromiko. Végezetül meggyőződését fejezte ki, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a minisztertanács által előterjesztett jegyzőkönyvet a Varsói Szerződés hatályának meghosszabbításáról ratifikálni fogja. Borisz Ponomarjov beszéde A szovjet parlament mindkét háza külügyi bizottságainak nevében Borisz Ponomarjov közölte, hogy a bizottságok 1985. május 6- án megtartott együttes ülésükön megvitatták a Varsói Szerződés hatályának meghosszabbításáról szóló jegyzőkönyv ratifikálását. Az ülésen megállapították, hogy teljes mértékben fennállnak azok az indokok, amelyek a Varsói Szerződés megkötéséhez vezettek. Erről tanúskodnak a velünk szembenálló tömb, a NATO, és elsősorban az Egyesült Államok politikájában állandóan megnyilvánuló és az utóbbi időben még inkább kiéleződött tendenciák. A nukleáris pusztítás veszélye - amely az enyhülés idején úgy tűnt, hogy távolodik - az utóbbi időben ismét kiéleződött. A nukleáris és más tömegpusztító fegyverek potenciálja a sokszorosára növekedett. A katonai fölényre törekedve az USA kormánya újabb és újabb fegyverfajtákat fejleszt ki és a világűr militarizálására törekszik. A lázas fegyverkezés új szakaszba lépett, amikor ellenőrizhetetlen folyamatok indulhatnak meg. Az USA és szövetségesei de facto szabotálják a leszerelést, sőt a fegyverkezés korlátozását is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az imperializmus, a közös bosszú politikájának érvényesítésére törekedve, az utóbbi években jelentősen fokozta felforgató tevékenységét a szocialista országok, a nemzeti felszabadító mozgalmak és valamennyi haladó erő ellen. Az Egyesült Államok és a NATO felforgató és agresszív politikája közismerten a Szovjetunió és szövetségesei ellen irányul. Szemléletesen megmutatkozott ez a legutóbbi hónapokban. Az imperialista politikusok a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójának évében ismét nyíltan és cinikusan követelték a háború eredményeinek felülvizsgálását és Európa társadalmi, illetve politikai térképének az alapvető módosítását sürgették. Jelentős mértékben aktivizálták tevékenységüket az észak-amerikai imperializmus ösztönzésére a revansista erők is. Rosszat sejtető készülődés a háborúra és az atomfegyverek európai, illetve világméretekben történő bevetésével számoló agresszív irányvonal - ilyen a NATO igazi arculata. A NATO katonai tervező bizottságának két nappal ezelőtt, május 22-én megtartott ülésén ismét kinyilvánították, hogy a tagállamok növelni kívánják fegyverarzenáljukat, beleértve az atomfegyvereket is. „Továbbra is készek vagyunk a NATO nukleáris ereje hatékonyságának a fenntartására“ - szögezi le a bizottság üléséről kiadott közlemény. Jóváhagyták ezenkívül a hagyományos fegyverek állományának növelését célzó tervet is. A Varsói Szerződés szervezete politikájának és tevékenységének lényege a béke kitartó védelmezé- se, a békés egymás mellett élésre, a lázas fegyverkezés, mindenekelőtt az atomfegyverkezés leállítására, e fegyverek csökkentésére és végső soron teljes megsemmisítésükre irányuló törekvés. A Varsói Szerződés érvényességének a meghosszabbítása semmi esetre sem jelenti azt, hogy a tagállamok a katonai-politikai tömörülések közötti ellenségeskedés és konfrontáció fenntartására vagy netán éleződésére törekednének. A Varsói Szerződés létezésének három évtizede alatt tagállamai olyan indítványokat terjesztettek elő, amelyek megvalósításuk esetén lényegesen megváltoztatnák a helyzetet, olyannyira, hogy a konfrontáció csökkenne és megszűnne, hogy leállna a lázas fegyverkezés és csökkenne a fegyverek mennyisége és az államok kollektív erőfeszítéseinek köszönhetően garantálva lenne a nemzetközi biztonság. Napjainkban a Varsói Szerződés jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a NATO agresszív és militarista politikájával szembeállítja a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének teljesen más perspektíváját Európában és világméretekben egyaránt. A Varsói Szerződés országai arra törekszenek, hogy amíg létezik a két tömb, addig csökkenjen a közöttük tapasztalható konfrontáció szintje és e törekvéseik őszinteségét konkrét tettekkel is alátámasztják. Ily módon lehetóAz elnökségi ülés résztvevői rámutattak arra, hogy az idő által igazolt politikai és védelmi tömörülés ratifikációja elválaszthatatlanul összefügg a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójával. A győzelem meghozta az óhajtott békét, a Varsói Szerződés pedig megbízhatóan védelmezi azt. Az ülés résztvevői egyetértettek abban, hogy a közös érdekek és a szolidaritás révén egybeforrott szuverén és egyenjogú államok szövetsége megbízhatóan védelmezi a népek szocialista vívmányait. A Varsói Szerződés továbbra is az eszmék, valamint az európai és ség nyílna a nemzetközi helyzet normalizálására, az államok közötti konfrontáció leküzdésére és az országok egyesíthetnék erőfeszítéseiket saját biztonságuk és valamennyiük biztonságának szavatolása céljából. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Varsóban kijelentette: felhívással fordulunk Európa és a többi földrész valamennyi országához, emelkedjenek felül ellentéteiken és legyenek partnerek az egész emberiséget fenyegető új veszély - a nukleáris pusztítás veszélyének az elhárítására irányuló harcban. Ezt a nyilatkozatot a Szovjetunió által tett gyakorlati lépések egészítették ki, amelyeket szövetségeseink is támogattak. A Szovjetunió röviddel a Varsói Szerződés meghosszabbítására vonatkozó jegyzőkönyv aláírása előtt új fontos javaslatokat tett: indítványozta, hogy mindkét fél mondjon le a támadó űrfegyverek kifejlesztéséről és semmisítse meg a meglévő műholdromboló rendszereket és a felek fagyasszák be nukleáris potenciáljaikat, ami első lépés lehetne radikális csökkentésük irányában. A Szovjetunió szintén egyoldalúan leállította közepes hatótávolságú rakétáinak telepítését és más válaszintézkedéseinek megvalósítását Európában. Ezek a kezdeményezések széles körű nemzetközi visszhangot és a bé- keerók támogatását váltották ki. A másik fél konstruktív válasza és pozitív hozzáállása a felsorolt szovjet intézkedésekhez hozzájárult volna ahhoz, hogy a genfi tárgyalásokon áttérjenek a gyakorlati döntésekre, s elősegítette volna a bonyolult kérdések rendezését. A szocialista országok meghosszabbítják az őket egybekötő szerződés érvényességét és egyhangúlag kijelentik, hogy készek a szerződésben rögzített politika szilárd és aktív folytatására. A szerződés érvényességének a meghosszabbítása azért is szükséges, mert a szocialista országok javaslatai a nemzetközi helyzet javítására éppen kollektív jellegüknél fogva rendkívül fontosak és jelentősek. A Varsói Szerződés lényege és a tagállamok fáradhatatlan tevékenysége ugyanazt a célt követi, amelyért a népek harcoltak és negyven évvel ezelőtt nagy győzelmet arattak a német fasizmus és a japán militarizmus elleni háborúban. A háború megakadályozható, mert napjainkban léteznek olyan hatalmas erők, amelyek képesek lefogni az újabb háborús tűzvész szítóinak a kezét. Az említett erők legfőbb támaszai a Varsói Szerződésben tömörült országok és népek. A külügyi bizottságok mindebből kiindulva egyöntetűen arra a megállapításra jutottak, hogy a Varsói Szerződés érvényességének meghosszabbítása szükséges a szocialista országok védelmi képességének a megszilárdítása, politikai és katonai együttműködésük fejlesztése, valamint a világbéke megőrzése, az atomháború elhárítása és bárminemű európai háború megelőzése érdekében egyaránt. A bizottságok ezért javasolják a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, hogy ratifikálja a Varsóban 1955. május 14-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés érvényességének meghosszabbítására vonatkozó jegyzőkönyvet. a nemzetközi feszültség enyhítését célzó konstruktív javaslatok kiapadhatatlan forrása. Az ülésen megállapították, hogy a szerződés érvényességének meghosszabbítására vonatkozó jegyzőkönyv megfelel a Szovjetunió és minden szocialista ország érdekeinek, összhangban van a Szovjetunió alkotmányával és a szovjet állam külpolitikájával. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége egyhangúlag ratifikálta a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés hatályának meghosszabbításáról 1985. április 26- án aláirt jegyzőkönyvet.
