Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-22 / 118. szám, szerda

A fiatalok és a környezetvédelem Eredményes verseny • Kezdeményező SZISZ-tagok Azt az új lakótelepet, amelyen immár ötödik éve lakom, évekig tisztának egy csepp jóindulattal sem lehetett nevezni. A szél ked­vére játszadozhatott a szétdobált papírokkal, zörgethette az üres konzervdobozokat. Már-már azt hittem, reménytelen a helyzet, de aztán mégis csoda történt; jobban mondva nem is csoda, hanem va­lakinek támadt egy ötlete, hogy az általános iskolák tanulóit be kell vonni a takarításba. Ez két éve történt. Azóta teljesen megválto­zott lakótelepünk képe. A tiszta zöld pázsit szemet gyönyörködte­tő, a panelházak bejárata előtti virágágyásokban sem tapossák el a virágokat a gyerekek, s a játszó­terek képe is rendezettebb, mint korábban volt. A tisztaságra most már legjobban a gyerekek vigyáz­nak. Ha egy gondatlan felnőtt le­dobja a járdára az üres cigarettás dobozt, egyáltalán nem szégyellik rendreutasítani. Lám-lám, így is lehet, s aligha­nem éppen ez a legjárhatóbb útja annak, hogy tegyünk is valamit a nem kívánatos helyzetek meg­változtatásáért. Kétségtelen, hogy a környezetvédelemre is kisisko­lás kortól kell nevelni a gyereke­ket. A környezetvédelemnek ér­tékrendszerünk szerves részét kell képeznie. Ezt ma már a.peda­gógusok is tudják, s ennek az értékrendszernek a kialakítását sajátos eszközeivel a Szocialista Ifjúsági Szövetség és Pionírszer­vezete is igyekszik elősegíteni. A SZISZ KB által Életfa címen meghirdetett környezetvédelmi versenybe a rozsnyói (Rožňava) járásból 49 ipari-, 41 falusi, 13 mezőgazdasági- és 12 iskolai SZISZ alapszervezet, valamint 23 pionírszervezet kapcsolódott be. Ezek a fiatalok a legfigyelemre­méltóbb eredményeket a faluszé- pítési akcióban, a városok zöld­övezeteinek tisztán tartásában és védelmezésében, a munkahelyek környékének rendbentartásában érték el. Társadalmi munkában ta­valy 539 órát dolgoztak, s mintegy 3 millió 240 ezer koronás értéket teremtettek. A nemzeti bizottsá­gokkal kötött egyezmény alapján a rozsnyói, a pelsöci (Plešivec), a revúcai és a dobšinai SZISZ- tagok patronátust vállaltak a par­kok felett. Példájukat az idén a já­rás több nagyobb községében is követik. A rozsnyói járásban a fiatalok sokat tettek és tesznek a Nemzeti Front választási programjában szereplő feladatok megvalósításá­ért is. Tavaly több, mint 800 ezer korona értékű munkát végeztek el. A legjobbak közül elsősorban a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) Cellulóz- és Papírgyár SZISZ-tag- jait kell megemlítenünk, akik tár­sadalmi munkában az üzemi konyha, az uszoda és a sportpálya építésénél több mint 300 órát dol­goztak. Ki kell emelnünk, hogy a Gemerská Poloma-i fiatalok is kitettek magukért az iskola építé­sénél. A környezet szebbé tétele érdekében legtöbbet mégis a re­vúcai Háncs és Textilgyár lányai tették. Példásan rendbehozták a parkot, kitisztították a gyár körüli területeket, s még egy újítási ja­vaslatot is benyújtottak az üzem­ből távozó szennyvíz tisztítására. Szorgalmasak voltak a (Nižná Sla- ná-í) Vasércbánya SZISZ-esei is. Ök főleg arra törekedtek, hogy a forgókemencéből kikerülő kör­nyezetszennyező hulladékot elta­karítsák. Ebben az üzemben az ifjúsági fényszóró is jól tevékeny­kedett. Tavaly húsz ellenőrzést végeztek. Mindenekelőtt az anyagraktározási előírások meg­tartására, a környezetvédelemre, a fáradtolaj hasznosítására fordí­tottak megkülönböztetett figyel­met, s az is a dicséretükre válik, hogy kétszáz díszbokrot, illetve fát ültettek ki az üzem mellett. Sorol­hatnánk még a jó példákat, és nemcsak a rozsnyói járásból. Úgy érzem, a környezetvédelmi nevelésben jó úton indultunk el. Meggyőződésem, hogy az a felnö­vő nemzedék, amelyik már kisko­rától fogva tudatosítja ennek a kérdésnek a fontosságát, az új gyárak és üzemek létesítésénél Ezekben a napokban a felsza­badulás 40. évfordulójának jegyé­ben élünk. Emlékezünk, értékeljük a megtett utat. Hazánk felszabadulása után a rimaszombati‘(Rimavská Sobo­ta) járásban is megkezdődött a gazdasági fejlődés. 1948. febru­árjától 13,2 milliárd korona beru­házást eszközöltünk, 24 ezer la­kás épült. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés mellett korszerű ipar ala­kult ki. Új üzemek épültek, pl. a Zornica Tisovecben és Kleno- vecben, a samotfeldolgozó üzem Hrnčiarské Zalužanyban, a Szlo­vák Nemzeti Felkelés Nyomda Ri­maszombatban, a péküzem Hnúš- t'ában és Rimaszombatban, a sör­gyár, a tejgyár és cukorgyár Rima­szombatban. Korszerűsítették a hnúšťai vegyigyárat, a šafáriko- vói téglagyárat, a rimaszombati konzervgyárat és dohánygyárat. Az utóbbi 14 év alatt mintegy 450 kisebb-nagyobb új létesítmény épült. A legfigyelemre méltóbb kö­zülük a rimaszombati húskombi­nát, a gép- és traktorállomás, a malomüzem, a kenyérgyár, a számítástechnikai üzem, a ne­hézgépipari üzem, valamint a ša- fárikovói gépgyár és ruhaüzem. Forradalmi változások mentek végbe a mezőgazdaságban is. Büszkeséggel gondolunk azokra a földművesekre, akik elsőnek ér­tették meg az efsz-ek megalakítá­sának szükségességét, s ezzel megmutatták az utat a többieknek is. Az elmúlt évben egyes szövet­kezetek és állami gazdaságok re­kordtermést értek el a gabonater­mesztésben. így például a králi, rimaszécsi (Rimavská Seč), je- senskéi, rimajánosi (Rimavské Ja- novce) és még további szövetke­zetek több mint 6 tonnát takarítot­tak be hektáronként. Az utóbbi évtizedben teljesen megváltozott városaink és falvaink arculata. A járási székhelyen új, korszerű lakótelepek nőttek fel, a többi város is fejlődött. Emelkedett a lakosság élet- és kulturális színvonala. Száz lakosra 98 mosógép, 90 hűtőszekrény, 95 televízió, 35 személygépkocsi jut. A gyermekek 83 százaléka járhat óvodába, az iskolai étkeztetés ke­retében mintegy 13 000 tanuló kap ebédet. A járásban több szak- középiskola és szaktanintézet mű­ködik. TORPIS JÓZSEF sem fogja elhanyagolható ténye­zőnek tekinteni a környezetvédel­met. Mi ma még szerencsés hely­zetben vagyunk. Nincsenek olyan gondjaink, mint mondjuk Rómá­ban, ahol az Á útkereszteződése­ken a forgalmat irányító rendőrök­nek néhány percenként váltani kell, mert rájöttek, hogy a nagy­mértékű kipufogógáz rontja a vér­képüket. Nem jobb a helyzetTokió- ban sem! Itt aféle oxigén-zsáko- kat helyeznek el az utcákon. Friss levegőt ebből szippanthatnak a já­rókelők. A tulipánok országában, Hollandiában is van ok az aggoda­lomra. Az NSZK iparvidékeiről a levegővel érkező szennyező­anyagok tönkreteszik a kedvelt vi­rágokat - és hát persze, nemcsak azokat. Remélhetőleg az ilyen és ehhez hasonló gondokat itt nálunk megelőzhetjük. A környezetvédel­met hazánkban ma már szigorú törvények garantálják. Megkülön­böztetett figyelmet fordítunk a technika, az ökonómia és az ökológia közötti összhag létreho­zására is. Tudjuk persze, hogy a rendszabályok - legyenek azok bármennyire jók is - csak akkor érnek valamit, ha azokat megtart­ják, ez pedig kétségtelen, hogy mindig az embereken múlik. Nos, ezért sem haszontalan dolog már iskoláskorban a környezetvéde­lem fontosságára fordítani a fiata­lok figyelmét. SZASZÁK GYÖRGY Ifjúi lelkesedéssel Paraszti Tibor a dunaszerdahe­lyi (Dunajská Streda) péküzem fia­tal karbantartója. Tizennyolc múlt, de kerekded arca és oldalra fésült barna haja még ennél is fiatalabb- nak láttatja. Bemutatkozás közben így akaratlanul is arra gondol az ember, vajon nem túl korán lett-e párttagjelölt. Ám ahogy telnek a percek és a félórák, s szaporod­nak a jegyzetfüzetben a sorok, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az üzem kommunistái nagyon is helyesen és körültekintően döntöt­tek. Olyan embernek előlegezték a bizalmat, aki minden tekintetben méltó a tagjelöltségre. Gondolko­dásmódjával, eszmei és politikai meggyőződésével megelőzi korát, a nálánál jóval idősebbek nyomá­ban halad.- Egy éve, a gépipari elvégzése után jöttem az üzembe, de a kap­csolat jóval régibb. A nyári szün­időben ide jártam gyakorlatra. Megismerkedtem a környezettel, a gépekkel és természetesen az emberekkel is, akik aztán munka­társaim lettek. Közben őt is megismerték. Fel­figyeltek szorgalmára és kitartásá­ra. Már a gyakorlatok alatt látták: olyan ember, aki a rábízott felada­tot becsülettel elvégzi és nem hát­rál meg a nehézségek előtt. Van kitartása. Ha első nekifutásra nem sikerül valami, újra megpróbálja. A karbantartónál mindez nélkülöz­hetetlen tulajdonság, így örömmel A szabadság negyven éve Az ónmüvesség hagyományát újítja fel František Janský a prágai Soluna Ipari Szövetkezet műhelyében. Óntárgyak renoválásával foglalkozásszerűen már több mint 15 éve foglalkozik, s több száz olyan óndíszt mentett meg, amelyeket kikezdett az idő vasfoga. A képen: František Janský egy Francois Briot XVI. századi művész által készített tállal. (Libor Hajský felvétele - ČTK) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Korszerű lakótelep Rimaszombatban ■ Fájó szívvel, könnyes szemmel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, szomszédnak, akik 1985 február 18-án elkísérték utolsó útjára a radnóti (Radnovce) te­metőbe a felejthetetlen férjet, édes­apát, nagyapát, testvért és sógort, Bod on Zoltánt, akit a halál 51 éves korában hosszú, súlyos betegség után ragadott ki sze­rettei közül. Külön köszönetét mon­dunk a rimaszombati (Rimavská Sobo­ta) kórház belgyógyászati osztálya orvosainak és nővéreinek az odaadó gondoskodásért. Köszönjük a sok ko­szorút, virágot és a részvétnyilvánítá­sokat, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, lánya családjá­val. Ú-1217 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszéd­nak, barátnak és ismerősnek, akik 1985. 3. 29-én elkísérték utolsó útjára az alsószelii (Dolné Saliby) temetőbe a szeretett édesanyát, nagymamát, özv. Kajos Elekné Szombath Idát. Köszönjük a sok koszorút, virágot, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Szerető lányai, Erzsébet, Olga és veje, Ernő. Ú-1221 ■ Ezúton mondunk köszönetét mind­azoknak a rokonoknak, ismerősöknek, akik 1985. III. 14-én elkísérték utolsó útjára a kőhídgyarmati (Kamenný Most) temetőbe a felejthetetlen, drága jó feleséget, édesanyát, leányt, test­vért, Kovács Lászlódé Vankó Auréliát, aki 39 éves korában hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. A gyászoló család Ú -1226 ■ Hálás köszönetünket fejezzük ki minden kedves hozzátartozónak, is­merősnek, jó barátnak, volt munkatárs­nak, valamint az Érsekújvári (Nové Zámky) Vnb tagjainak és mindazok­nak, akik 1985. március 22-én elkísér­ték utolsó útjára az érsekújvári temető­be drága halottunkat, Matyó Jánost, akit a halál 73 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok-sok virágot, koszorút, az őszinte részvét­nyilvánításokat, amelyekkel enyhítenit igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló családja Ú-1227 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mon­dunk köszönetét mindazoknak, akik 1985. április 7-én elkísérték utolsó út­jára a felbári (Horný Bar) temetőbe a felejthetetlen, drága jó férjet, édes­apát, apóst és nagyapát Almási Ferencet, akit a halál súlyos betegség* után 53 éves korában ragadott ki szerettei kö­réből. Köszönetünket fejezzük ki a megható búcsúszavakért, a duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) kórház 'orvosainak, ápolóinak odaadó, áldoza­tos munkájukért, továbbá a rokonok­nak, szomszédoknak, ismerősöknek, munkatársaknak, barátoknak, akik ko­szorúikkal, virágaikkal igyekeztek eny­híteni mély fájdalmunkat. örökké gyászoló felesége, fia, lá­nya, menye, veje és két kis unoká­ja. Ú-1232 vették, amikor úgy határozott, hogy az érettségi után üzemüket választja munkahelyül.- Jó kollektívába kerültem, se­gítőkész emberek közé, s ez csak fokozta munkakedvemet. A karbantartók munkájában vannak lazább órák és napok, de olyanok is, amikor aztán a szó legszorosabb értelmében hajtani kell. Például, mint beszélgetésünk napján is. Ha órákkal előbb érke­zem, akkor várnom kellett volna. Elkopott a kovászpumpa tömítése és késedelem nélkül ki kellett cse­rélni. Megizzadtak alaposan, de most már minden rendben, van ideje a beszélgetésre.- Lazább napokon, vagy kevés­bé sürgős javítás közben mi is elbeszélgetünk. Elsősorban szak­mai dolgokról, de emberi problé­mákról is. Nagy szerencsém, hogy kollégáim ilyen téren is a segítsé­gemre voltak. Élettapasztalataikat is megosztották velem, elláttak ta­nácsokkal. A kommunista karban­tartó kollégák érdeme is, hogy a tagjelöltséggel járó feladatokat és többletmunkát vállalni mertem SZISZ-tagként részt vettem külön­böző iskolai rendezvények meg­szervezésében, az osztályban alelnök voltam.- Most milyen pártfeladatai vannak?- Egy tésztagyártó sort, ahogy mi mondjuk, az édesvonalat bízták rám. Figyelemmel kísérem a gé­pek működését, hogy a dolgozók nem észlelnek-e valamilyen rend­ellenességet. Ezzel a nagyobb hibáknak igyekszünk az elejét venni. Segítek az üzemi faliújság szerkesztésében, lakóhelyemen pedig a SZISZ helyi alapszerveze­tében dolgozom.- Nem sok a feladat?- Megfelelő időbeosztással és segítséggel teljesíthető. Gyakran édesapám is ellát tanácsaival, aki szintén itt dolgozik az üzemben és kommunista. Közben persze tanul is az ember és fejlődik. Az ifjú kommunisták iskolájában és a párttaggyüléseken is sok olyat hallok, amit a munkámban és fel­adataim teljesítésében kamatoz­tatni tudok. Paraszti Tibor napi feladatai időközben lényegesen megváltoz­tak. Beszélgetésünkor már tudta, hogy rövidesen megkezdi rendes katonai szolgálatát. Azóta a civilt már felcserélte az egyenruhával, de mint hangsúlyozta, katonaként is példamutatóan és tagjelölthöz méltóan akar helytállni. Ebben is­meretei és a tanultak minden bi­zonnyal a segítségére lesznek. EGRI FERENC MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel és könnyes szemmel emlékezünk a legdrágább férjre és édesapára, Suttá Jánosra (Dubník-Mikuláš), akinek 1984. május 10-én szűnt meg dobogni szerető szíve, és megállt dol­gos keze. Akik ismerték, szerették, szenteljenek emlékének egy néma pil­lanatot ezen a szomorú első évfor­dulón. Emlékét és szeretetét örökké őrzi felesége, gyermekei és unokái. Ú-1342 ■ Megtört szívvel és könnyes szem­mel emlékezünk 1984. május 13-ra, amikor 61 éves korában utolsót dob­bant drága jó szíve, és megállt dolgos keze a szeretett, jó férjnek, édesapá­nak, apósnak és nagyapának, Kozma Jánosnak (Horné Mýto). Akik ismerték, szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú első évfor­dulón. Emlékét örökké őrzi felesége, lá­nyai, fiai, vejei, menyei és uno­kái. Ú-1343 ■ Az idő múlik, de a szeretet nem múlik el soha. A halál kiragadta közü­lünk a szeretett, kedves feleséget, anyát, nagyanyát, Rubecné Fábri Erzsébetet. Akik ismerték, szerették, emlékezze­nek rá ezen a szomorú gyászos évfor­dulón. Emlékét őrző férje, Károly, gyer­mekei, unokái Ú-1344 ÚJ SZÚ 6 1985. V. 22.

Next

/
Thumbnails
Contents