Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-22 / 118. szám, szerda
A másodnövények szerepe a zöldtakarmányozásban A mezőgazdasági termelés mai szakaszában nagyon fontos, hogy a népgazdaság számára a lehető legnagyobb mértékben saját forrásokból gazdaságosan állítsuk elő a termékeket. Erre kell törekednünk az állattenyésztésben is. Csökkentenünk kell a termékek előállításához szükséges szemes takarmányt és növelnünk kell a tömegtakarmányok arányát. A legolcsóbb takarmányozás a zöldetetés, mivel megtakaríthatjuk a tartósítással járó veszteségeket. Ezért arra kell törekednünk, hogy az állatállomány a lehető leghosz- szabb ideig zöldtakarmányt fogyaszthasson. Ennek érdekében az állatállományt kora tavasztól késő őszig el kell látnunk zöldtakarmánnyal, ki kell alakítanunk a sokat emlegetett ún. zöld futószalagot. A zöldtakarmány meny- nyiségét a lucerna, a lóhere, a fü- félék és az egyéves takarmánynövények termelésével érhetjük el. Nagy szerepet kaphatnak a kapásnövények, a gabonafélék és a hüvelyesek. A rétek és legelők zölden etetett füve is kiegészíti a takarmányozást. A zöldtakarmányozás időszakát lényegesen meghosszabbítják a másodnövények. Abból a szempontból is indokolt a termesztésük, hogy a vetésforgóban nem igényelnek külön területet, mert a két főnövény között termeszthetjük őket. Tenyészidejűk rövid, a vetés után már hatvan-hetven nap múlva betakaríthatjuk. Jó hidegtűrő tulajdonságuknak köszönhetően (főleg káposztafélékről van szó) az őszi időszakban két-három héttel meghosszabbíthatjuk a zöldtakarmányozási időszakot, a tavaszi időszakban pedig ugyanennyi idővel előbb adhatnunk fehérjedús takarmányt az állatoknak. Hozzá kell fűznünk, hogy ezeknek a növényeknek nagyon kedvező hatásuk van a talajra és a környezetre is. Elnyomják a gyomot és javítják a talaj termőképességét. Mivel sok szerves anyag marad vissza utánuk a talajban, csökkentik a víz- és a szél okozta eróziót is. A tapasztalatok alapján a másodnövények termesztését úgy tervezzük, hogy áprilistól novemberig minden hónapban legyen az állatállomány számára elegendő zöldtakarmány. Másodnövényeket nyár elején tarlóvetésként termeljünk, a tavaszi takarmányozáshoz számítva pedig ősszel vessük. A tavaszi időszakhoz szükséges zöldtakarmányokat jórészt az őszi másodnövények termesztésével biztosítjuk. A gabonafélék és a káposztafélék termesztése jöhet szóba. A gabonafélék közül a legelterjedtebb és a legalkalmasabb az őszi rozs, amelynek termesztése jó áttelelő képessége miatt biztonságos. A káposztafélék közül ajánlhatók az őszi repce egyes fajtái. Többek között az Akela, valamint a Perko hibrid. Ezeknél nagy figyelmet kell fordítanunk a jó áttelelés feltételeinek megteremtésére. Legkésőbb szeptember 20-ig vessük el, száraz ősz esetén a kelést és a növekedést egyszerikétszeri öntözéssel segítsük elő. A jól megerősödött növények nagyobb sikerrel telelnek át. Az őszszel vetett másodnövények tavasszal tizennégy-huszonegy nappal korábban teszik lehetővé a zöldtakarmányozás megkezdését. Hazánk melegebb vidékein, már április első harmadában megkezdik ezeknek a másodnövényeknek a betakarítását. Nagy előnyük, hogy korán lekerülnek a földről és az utánuk vetett fő növények, leggyakrabban a siló- kukorica, de még a szemeskukorica is teljes termést adhat. Az őszi másodnövények termesztésének jelentőségét fokozza, hogy kora tavasszal a fő vetésű takarmány- növények később takaríthatok be és a tartósított takarmányok tápértéke is csökken. A frissen etetett káposztafélék magas fehérjetartalma viszont nagyon kedvezően hat az állatok termelékenységére, főleg a tehenek tejelékenységére. Az év további szakaszaiban amikor már a szántóföldön fő vetésű növényként termelt egyéves és évelő takarmánynövények szolgáltatják a takarmányalap túlnyomó többségét, a másodnövények termését még mindig tervszerűen be lehet építeni a takarmányozásba. Június elejétől július közepéig vetjük a nyári másodnövényeket a korai zöldség, a korai burgonya és az olajrepce után - a meleg kedvelő intenzív növényekről van szó - mint a kukorica, a napraforgó, cirokfélék és a szu- dánifű. Ezek termését augusztus végétől már fel lehet használni zöldtakarmányozásra, szeptember második felében pedig már silózható. E másodnövényekkel érhetjük el a legmagasabb hozamokat mintegy száz tonna zöldanyagot hektáronként. Július közepétől augusztus közepéig tart a legmegfelelőbb időszak a tarlóvetésű másodnövények vetésére. Ezek termesztésére áll a legnagyobb terület rendelkezésünkre, mivel előveteményeinket az őszi gabonaféléket és a tavaszi árpát is nagy területen termesztjük. Meleg kedvelő másodnövényeket mint például kukoricát és napraforgót ebben az időszakban már nem érdemes vetni, mivel a vegetációs időszak már eléggé rövid és csak nagyon kedvező évben adhatnának jó termést. Ezért tarlóvetésű másodnövényeket csak őszi árpa után legkésőbb július 20-ig vessük el. Más a helyzet a káposztaféle tarlóvetésű másodnövények esetén. Ezek rövid vegetációs idő (54-75 nap) alatt képesek nagy termést adni. Kedvező körülmények között hektárhozamuk száraz anyagban számítva 5-7 tonna, zöldanyagban pedig 50-70 tonna hektáronként. Termesztésük sikere a gyors vetéstől és a rendszeres öntözéstől függ. Legmegfelelőbb az aratás után 4-6 napon belül elvetni. A talaj minimalizációs előkészítése, esetleg a szántás nélküli vetés lerövidíti ezt az időszakot és így kedvező időjárás esetén nagy hozamokat érhetünk el. A középszántásból, fogasolásból és hengerelésből álló talajelőkészítési módszert ajánljuk. A foszfor és káliumtartalmú műtrágyákat mindig az elővetemény alá adjuk. A másodnövények alá csak nitrogéntartalmú műtrágyákat szórjunk. A mennyiség kétharmadát vetés előtt, egyharmadát pedig az intenzív növekedés kedzete előtt. (A vetés után 30-40 nap múlva.) Főleg száraz nyáron ajánlatos a talajelőkészítés előtt megöntözni a tarlószántást, de a vetés utáni azonnali öntözés is nagyon fontos a gyors, és egyenletes kelés érdekében. A növények fejlődésének első szakaszában kisebb adagokkal (20-30 milliméteres adagokkal) érdemes öntözni, mert ily módon elkerülhetjük a talaj összetö- mörülését és a kemény kéreg képződését. Ajánlatos minden öntözés után könnyű fogassal vagy tüskés hengerrel porhanyítani a talajt. Amikor a növények már elborítják a talajt nagyobb adagokkal is öntözhetünk. (A tapasztalatok szerint mintegy 40 milliméter vizet juttassunk a földre.) Legalkalmasabb az őszi repcefélék, a Perko, Buko és Tifon termesztése. A másodnövények temesztése tehát indokolt, mert lényegesen elősegítik a zöldtakarmányozás folyamatosságát. Az őszi időszakban hideg tűrő tulajdonságuknak köszönhetően - a repcefélék még plusz öt fok átlaghőmérsékletnél is növekednek és kibírják a mínusz nyolc fok körüli hideget is - amint már említettük három-négy héttel megnyújtják a zöldtakarmányozási időszakot. Gyakorlatilag az első hó leeséséig kaszálhatjuk vagy legeltethetjük őket. Ez az időszak a mi viszonyaink között megközelítőleg november közepéig tart. Tehát szeptember végétől november közepéig biztosíthatjuk az állatállománynak a friss, magas fehérjetartalmú zöldtakarmányt. BALLA JÓZSEF agrármérnök, a Bratislavai Ontözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa A trnavai Május 1- Efsz növénytermesztési részlegének dolgozói a napokban kezdték meg az évelő takarmányok begyűjtését és a cukorrépa gyomlálását. A hónap végéig a lucernát, a lóherét és a tartós füféléket 6 hektárról takarítják be. Dsszesen 10 300 tonna takarmánytermelésre számítanak. A képen: Martin Bartošovič traktoros lucernát kaszál, Alena Polakovičová vezető növénytermesztő pedig a lucernát ellenőrzi. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) Lakossági hozzájárulással A lakosság hozzájárulásával, a Z-akció beruházásos része keretében az idén 23 millió 800 ezer korona értékben épülnek közlétesítmények a losonci (Lučenec) járásban. Sajnos, az elmúlt évekből nem kevesebb, mint 41 kisebb-na- gyobb létesítmény építése „csúszott át“ az idei esztendőre, ami akadálya a újabb beruházások megkezdésének. Az 1984-re tervezett építkezések közül nem fejeződött be a brezničkai és a málineci sportpálya, valamint a látkyi tűzoltószertár építése, s nem végezték el Fülekpüspökiben (Fiľ. Biskupice) a művelődési ház előtti köztér kialakítását sem. A jnb tanácsa legutóbbi ülésén az alábbi építkezések megkezdéséről határozott; Losoncon folytatódik az autóbuszpályaudvar építése, Ko- kavában a gázművesítés. Di- vin néhány utcáját közműveseik: villany, víz, út és szennyvízhálózat épül az új lakónegyedben. A járási székhely két alapiskolája mellett sportpályák létesülnek, bővítik a városi temető ravatalozóját, s központi gyümölcstároló létesítését is tervezik. Autóbuszvárók épülnek Ragyolc (Radzovce), Rátka, Trebel'ovce és Veľká nad Ipľom községben, Dobroč határában pedig sífelvonó. Az elmúlt években megkezdett építkezések közül még az első felévben átadtak néhányat, hogy szeptembertől megkezdődhessenek az újabb beruházások. -h. a| KOMMENTÁLJUK Nem elég csak megtermelni „A kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemei tavaly 18 951 hektáron termesztettek burgonyát, s a tervezett 16,98 tonna helyett 18,48 tonnás hozamot értek el hektáronként. Emellett viszont igen számottevő fogyatékosságok mutatkoztak a burgonya minőségét illetően, aminek következtében jelentős károk keletkeztek...“ olvashatjuk a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsának egyik közelmúltban megfogalmazott beszámolójában. Annak ellenére, hogy a tervezettnél sokkal több burgonya termett a kerületben, hiszen a mezőgazdasági vállalatok 108,8 százalékra teljesítették a termelési tervet, mégis előfordult, hogy nem volt burgonya az üzletekben. Olyan esettel is találkozhattunk, amikor a zöldséges üzlet raktárában zsákszámra hevert a fagykárt szenvedett, rothadásnak indult burgonya, s az eladók nem kaptak engedélyt az árusítására. Rengeteg konkrét példát említhetnénk a burgonyatermelés körüli problémákkal kapcsolatban, amelyek nem kevés bosz- szússágot okoznak a fogyasztóknak, s az üzletek dolgozóinak is. A központi, kerületi és járási szintű ellenőrző bizottságok dolgozói a kérdésben érdekelt más intézmények szakembereinek bevonásával alapos elemzést végeztek. Mindenekelőtt a burgonya nem kielégítő minőségének az okait vizsgálták. Sorolni lehetne a feltárt okokat, de talán elegendő, ha csak a legalapvetőbbeket említjük, amelyekből feltétlenül okulni kell. Kelet-szlovákia burgonyatermesztő vidékein, főleg a pop- rádi, a Spišská Nová Ves-i, a prešovi, a bardejovi és a Stará Ľubovňa-i járásban a mezőgazdasági üzemek hagyományosan foglalkoznak ennek a mindannyiunk számára fontos, joggal „második kenyerünknek“ nevezett terménynek a termesztésével. A korábbi években - hála a széles körben érvényesülő és jól szervezett mozgalmaknak - jelentős előrehaladást értek el a burgonya hozamának növelésében. Úgy tűnik azonban, hogy egy bizonyos hozamszint elérése után -- a kitermelt mennyiségből kiindulva - az elégedettség tudata fékezően kezdett hatni a burgonyatermesztők mozgalmának céltudatos fejlesztésére. A figyelem mindenekelőtt a hozamok növelésére irányult. Tulajdonképpen ez sem megvetendő szempont, hiszen évente csaknem 1,1 millió tonna étkezési burgonyára tartunk igényt. Bizonyítást nyert, hogy 200 ezer tonnával kevesebb is kielégíthetné a szükségleteinket, ha megtanulnánk erről a terményről komplex módon gondoskodni. Ez egyaránt vonatkozik a talajelőkészítésre, az ültetőanyag helyes megválasztására, a növényzet ápolására, a termés betakarítására, megfelelő kezelésére, raktározására és árusítására. A cáfolhatatlan tényeken alapuló felmérések bizonyítják az említett „láncolat“ folyamán elkövetett mulasztásokat, melyek a burgonya minőségi értékének csökkenéséhez, sok bosszantó bonyodalomhoz és végső soron jelentős gazdasági károkhoz vezetnek. Mindebből az következik, hogy nem elég csak megtermelni a burgonyát - azt sem akármilyen feltételek mellett - hanem a termesztéssel összefüggő első munkafolyamattól kezdve a piaci értékesítésig, gondos gazda módjára kell vele bánni. Például 605 tonna burgonya ellenőrzésénél megállapították, hogy 123 tonna nem felel meg az állami normáknak. A gumókat károsodás érte, száraz vagy nedves rothadás lépett fel, s a burgonya között sok volt a földhulladék. Mi ennek az oka? Többek között az is, hogy a mezőgazda- sági vállalatok felelős vezetői csak a kitermelt burgonya mennyiségében érdekeltek, miközben az elért minőségnek nincs hatása a javadalmazásukra. A prémiumrendszerben erre is gondolni kellene. Ebből ugyanis az származhat, hogy az étkezési burgonya nem felel meg az előírt minőségi követelményeknek. A Zelenina n. v. humennéi üzeme például 100 tonna fogyasztásra alkalmatlan burgonyát küldött vissza a Rovnéi Efsz-nek, a bardejovi diákotthon pedig 16 tonna osztályozat- lan burgonyát reklamált a tarnovi szövetkezetnél. Minőségileg kifogásolt burgonyát továbbított piacra a Chminianská Nová Ves-i Állami Gazdaság, valamint a petrovanyi, a hrano- vicai és a hozoleci szövetkezet is. Nagyon természetes dolog, hogy a fogyasztó - mint minden áru esetében - minőségileg megfelelő, fogyasztásra és tárolásra alkalmas burgonyát akar vásárolni a pénzéért. Ebből indultak ki az illetékes kerületi szervek is, amelyek a felmérések eredményei alapján azonnali intézkedéseket tettek a burgonyatermelésben fennálló helyzet javítására. KULIK GELLÉRT Már több mint hatvan éve hímez Veronika Golianová detvai lakos. Régi népi motívumokat használ fel, de saját fantáziája is érvényesül. Leggyakoribb színek a sárga és a fehér, de a többi élénk színt is alkalmazza. A képen Veronika Golianová hímzés közben. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1985. V. 22.
