Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám, szombat

SORSFORMÁLÓ ÉVTIZEDEK ÚJ szú 5 1985. V. 4. Banská Bystrica néhány régeb­bi lakó- és középületének bejára­tánál még most is jól látható a negyven évvel ezelőtt falakra festett orosz nyelvű felirat: PRO- VERENO, MIN NYET. A csupa nagybetűs szavak - magyar jelen­tésük: Átvizsgálva, aknák nincse­nek - alatt a közlés hitelességéért személy szerint felelős szovjet tűzszerész neve, katonai rangja, alakulatának jelzése és a keltezés pontos dátuma sem hiányozhatott. A béke első napjaiban a város főterén és több utcájában csak az így megjelölt házakba léphettek be biztonságosan, életveszély nélkül az emberek.-Amint keletről nehéz harcok árán, feltartóztathatatlanul köze­ledtek a felszabadító Vörös Had­sereg egységei, napról napra szemmel láthatóan nőtt a várost megszállva tartó fasiszták nyugta­lansága - emlékezik 1945 tava­szára Štefan Ťažký, 75 éves helyi lakos, aki a Szlovák Nemzeti Fel­kelés idején tagja volt a forradalmi nemzeti bizottságnak. - A hitleris­ták ugyan több sávos, mélyen ta­golt, erős védelmi rendszert épí­tettek ki Banská Bystrica körül, amelynek Zvolen felőli első vonala a várostól kilenc kilométerre, a másik oldalon pedig az innen 35 kilométerre levő Podbrezovánál húzódott, mégsem érezték magu­kat biztonságban. Zvolen és Ko- váčová felszabadítása után a visz- szavonuló németek újabb, ütőké­pesnek vélt csapatokat vontak össze, mert nemcsak hadászati, hanem propaganda szempontból is komoly jelentőséget tulajdoní­tottak Banská Bystrica megtartá­sának. A megszállás utolsó hetei­ben1 ezért gondoskodtak mély tankcsapdák, erős páncéltörő üte­gek, vasbeton géppuskaállások és egyéb védelmi akadályok sokasá­gának felállításáról. A Vörös Hadsereg II. ukrán frontjának két lövészhadteste Zvo­len irányából a Garam mindkét partján 1945. március 19-én len­dült támadásba a Szlovák Nemze­ti Felkelés központjának felszaba­dításáért. Az első napon a folyó bal partján Badín, a másik oldalon pedig Hronsek községig szorítot­ták vissza az ellenséget. Ugyan­akkor Brezno felől Karnacsev tá­bornok 54. dandárja és Badescu tábornok 11. román hadosztálya is nagy erejű támadást indított.- Mindkét fronton igen súlyos harcok folytak - egészíti ki Štefan Ťažký visszaemlékezését az egyik legendás hírű egykori szlovák par­tizán, a városhoz közeli Podlavi- cében élő Ondrej Krnáč. - Hat napon át szinte szünet nélkül dö­rögtek a fegyverek. A felszabadí­tók csak roppant áldozatok árán juthattak egyre előbbre. Amíg a badíni, a hronseki és a podbre­zovái állásoktól a város szélső házaiig űzték a fasisztákat, több mint 4000 szovjet és román kato­na vesztette életét. Akkorra már a hitleristák számára is kétségte­lenné vált a csaták végső kimene­tele. Egy korábban kidolgozott terv alapján megkezdték a város alá- aknázását. Banská Bystrica teljes lerombolásával akarták betetőzni bosszújukat a Szlovák Nemzeti Felkelésért. Erre viszont már nem maradt idejük, mert a felszabadí­tók még az aknák felrobbantása előtt ideértek. Az első szovjet katona, Ivan Szolovjev 1945. március 25-én reggel, nem sokkal nyolc óra után lépett a város területére. Nyomá­ban minden oldalról százával tör­tek előre a többiek. Az utcákon, a tereken viszont szinte minden egyes épületért újabb harcokat kellett vívni. Különösen a város- központ felszabadítása volt ne­héz, mert az egyik toronyból gép­puskáikkal az egész főteret és környékét állandó tűz alatt tartot­ták a fasiszták. Végül egy helyi lakos sietett a szovjet katonák se­gítségére. Megmutatta, honnan lehet észrevétlenül feljutni a to­ronyba, ahol délután néhány ké­zigránát robbanása után valóban végleg elnémultak a halált szóró fegyverek. Négy óra tájban a II. ukrán front 40. hadseregének törzskarából Ivan Mitrofanovics Docenko ezredes, aki később ki­lenc hónapon át a város katonai parancsnoka volt, már rádión je­lentette Moszkvának Banská Bystrica felszabadítását.- A város területén folytatott ut­cai harcokban még 59 szovjet ka­tona áldozta életét a szabadságért- mutatja a hősök emlékművét Jozef Biensky, a vnb elnöke.- Másnap valamennyiüket itt, a fő­téren temették el, és tiszteletükre hamarosan impozáns elmékmúvet állítottak a helybeliek. A hősök maradványait később elszállítot­ták a zvoleni katonai temetőbe, életben maradt bajtársaik közül pedig sokan azonnal hozzáláttak a háborús károk felszámolásához. Banská Bystrica főterén, ahol a fasiszta megszállás utolsó óráiban súlyos harcok folytak, ma békésen lüktet az élet (Bátori János felvétele) Mindenekelőtt a fasiszták aknáitól tisztították meg az épületeket. Közben több titkos raktárra buk­kantak, amelyek élelmiszerkészle­tét szétosztották a lakosságnak. A felszabaduláskor alig 12 ezer lakosa volt Banská Bystricának. Ma több mint 78 000 ember ottho­na az egyre terebélyesedő város. Az elmúlt negyven év alatt ipari üzemek, lakótelepek, iskolák, óvo­dák, egészségügyi létesítmények, bevásárlóközpontok, művelődési otthonok, szolgáltatóüzemek, hi­vatalok épültek a műemléknek nyilvánított történelmi jelentőségű városmag köré, és így 1300-ról több mint 33 ezerre növekedett a munkahelyek száma.- Negyven évvel ezelőtt csupán egy fűrésztelep, kékfestő műhely, gyufagyár, szeszfőzde és egy ki­sebb posztógyár jelentette Banská Bystrica iparát. - kezdi sorolni az óriási fejlődés legfontosabb sza­kaszait a városi nemzeti bizottság elnöke. - A felszabadulás után elsőnek a Smrečina fafeldolgozó üzem csarnokai épültek fel. A ce­mentgyár és a Biotika gyógyszer- ipari vállalat termelése - öt-ötéves építőmunka után - 1958-ban kez­dődhetett meg. Két éwa[ később újabb részlegekkel bővült és kor­szerű gépi berendezéseket kapott a régi posztógyár utódja, a mai Slovenka nemzeti vállalat. Ezt kö­vetően az új sör- és szódagyár, majd a számítástechnikai üzemek alapjait raktuk le, legutóbb pedig a Detvai Nehézgépipari Művek két üzemegységének megnyitására került sor a város közvetlen szom­szédságában. A nagyarányú iparosítás termé­szetesen elképzelhetetlen lett vol­na az egyre újabb lakások építése nélkül. Az első többemeletes tömbházakban viszont 1948 és 1954 között csak 660 családnak jutott hely. Ezért a város vezetői egy nagyobb lakótelep létrehozá­sáról hoztak döntést. A vasútállo­más környékén 1963-ig csaknem kétezer komfortos lakást adtak át az igénylőknek. Ezután a Fončor- da városrészben fogtak nagy munkába az építők, ahol össze­sen 7800 lakás és számos járulé­kos beruházás megvalósítására szóltak a tervek. Ma 28 000 ember él ezen a lakótelepen, amely a legutóbbi években Radvaň és Král’ová községek irányába is ter­jeszkedni kezdett.-Jelenleg Rudlová és Sásová községek területén folytatódik a nagyarányú lakásépítési prog­ram hátralevő feladatainak teljesí­tése - siklik tovább a város térké­pén Jozef Biensky ujja. - Ott lesz a legnagyobb lakótelepünk, ame­lyet a nemzeti felszabadító harcok és a fasizmus felett aratott győze­lem 40. évfordulója tiszteletére a felszabadítókról neveztünk el. Rudlovában és Sásovában az ed­dig elkészült 3000 mellé még 11 000 lakást tervezünk, össze­sen mintegy 40 000 ember szá­mára. így az ezredfordulóra már több mint százezer lakosa lesz Banská Bystricának. A lakosság számának ugrás­szerű növekedése megkövetelte a járulékos beruházások korábbi igen gyér hálózatának jelentős ki­bővítését is. Kezdetben a legna­gyobb feladatot a boltok, bevásár­lóközpontok építése jelentette, mert a városközponton kívül má­sutt aránylag sokáig csak a leg­alapvetőbb élelmiszerek forgalma­zására volt mód. A hetvenes évek kezdetéig alig 3400 négyzetmé­terrel sikerült növelni az élelmi­szerboltok és 5924 négyzetméter­rel az iparcikkeket árusító üzletek eladóterét. Azóta ugyan a PRIOR, az élelmiszer- és az iparcikkáru­ház, valamint több nagyobb lakó­telepi bevásárlóközpont megnyitá­sa sokat javított a helyzeten, de a lakosság elégedettsége - főleg a lakótelepeken - még korántsem mondható teljesnek.- A bolthálózat fejlesztésére to­vábbra is nagy gondot fordítunk- hangsúlyozza a vnb elnöke.- Jelenleg befejezéséhez közele­dik a második PRIOR-áruház épí­tése és folyamatban van több új, lakótelepi bevásárlóközpont kivi­telezése. Ehhez és az egyéb nem kevésbé fontos járulékos beruhá­zások létesítéséhez néhány éve a kereskedelmi, illetve szolgáltató- vállalatokon kívül anyagi eszköze­ikkel egyre nagyobb támogatást nyújtanak a termelőüzemek is. Természetesen polgáraink sem várnak mindent kulcsrakészen csak a várostól. Évről évre renge­teg társadalmi munkával segítik elő a fejlődés ütemének gyorsulá­sát. Legutóbb például a Szlovák Nemzeti Felkelés és felszabadulá­sunk 40. évfordulója tiszteletére 45 millió korona értékű felajánlás született, amelyből már tavaly több mint 35 millió koronát teljesí­tettünk. A rendszeresen megújuló kezdeményezési mozgalomnak köszönhetően már számos nélkü­lözhetetlenül fontos létesítmény­nyel gazdagodtunk. A következő évekre kidolgozott városfejlesztő tervek sorában ki­emelt jelentőségűek a tömegköz­lekedés feltételeinek lényeges megjavítására vonatkozó konkrét elképzelések. A nyolcadik ötéves tervidőszakban a mostani 41 útvo­nalon közlekedő városi autóbu­szok mellett elindulnak a rendsze­res trolijáratok is. Az ehhez szük­séges útépítésekre kereken 200 millió, a felső vezetékek és egyéb műszaki berendezések felállításá­ra pedig 190 millió koronát utaltak ki a városnak az állami költségve­tésből. A tömegközlekedés ké­nyelmének, gyorsaságának növe­lésén kívül energiatakarékossági és környezetvédelmi szemponto­kat is figyelembe vettek döntésho­zatalukkor a vnb tanácsának tag­jai. A város lakosai ugyanis mindig nevezetesek voltak a helység tisz­taságáról és szemet gyönyörköd­tető rendezettségéről. Ezt is szol­gálja annak a 40 000 facsemeté­nek az elültetése, amelyek felsza­badulásunk 40. évfordulója napján már virágot bontva pompáznak majd az egykori hősi harcok szín­helyén. LALO KÁROLY Hrabynéban hat évvel ezelőtt leplezték le a csehszlovák és a szovjet nép internacionalista barátságának egyik jelképét, az ostravai hadművelet emlékművét. Az emléképület egyes termeiben a látogatók a hadművelet részleteivel ismerkedhetnek meg. Az ostravai hadműveletben a szovjet hadsereg 4. ukrán frontja, valamint az első csehszlovák önálló harcko­csidandár vett részt. Az ostravai Forradalmi Harcok Múzeumának részét képezi - hasonlóan, mint az ostravai hadművelet emlékműve - az a szabadtéri hadieszköz-kiállítás, amely a harci technikát mutatja be. Felvételünk itt készült. (Petr Berger felvétele - ČSTK) Ha a poprádi járást kevés­bé ismerő idegen - legyen az újságíró, szociológus, nem­zeti bizottsági dolgozó vagy éppen kíváncsi turista - mostanában az ottani ille­tékesekkel a községfejlesz­tésről beszélget, illetve arra kéri őket, ajánljanak neki egy, ezen a téren példának számító települést, akkor tá­jékoztatói Holumnicát az el­sők között említik. A mindössze hatszázöt­ven lakosú, „isten háta mö­götti“ község a poprádi és a Stará Ľubovňa-i járás ha­tármezsgyéjének közelében, egy félreeső völgyben húzó­dik meg. Utána már csak egyetlen település van, s ott véget ér a keskeny szoros, elfogy az út - hegy és erdő következik. Hogy Holumnica alapítói egykor itt telepedtek le, azért rájuk az utódok talán csak a televíziózás kezdeti évtizedeiben nehezteltek egy kicsit. Amíg ugyanis a község lakossága 1980-ig Z-akcióban el nem készítette a hegy tetején az erősítőállomást, a völgyben szinte lehetetlen volt az adás vétele. A lakosok ma azonban elégedet­tek a szép környezetben fekvő, csendes és tiszta levegőjű ottho­nukkal. Hogy ezt honnan tudjuk? Többek között a helyi nemzeti bi­zottság titkárával, Ján Grácával, valamint Štefan Baffiával, Emil Zanckovskýval és más helyi lako­sokkal folytatott beszélgetésünk­ből. No meg erről tanúskodik a község közterületeinek állapota, az új és szép családi házak soka­sága is. A korszerű, tágas kultúrterem­nek, továbbá a postahivatalnak, a könyvtárnak és a helyi nemzeti bizottságnak otthont adó létesít­mény és a tűzoltószertár az elmúlt választási időszakban épültek. Egyidőben a már említett tv-erősí- tővel. Igencsak figyelemre méltó a jelenlegi választási időszak ed­digi falufejlesztési mérlege is. Új aszfaltburkolatot kapott 1981-ben a község út- és járdahálózata. Két évvel később üzletház nyílt meg a faluban. Másfél évvel ezelőtt pedig - szintén Z-akcióban - elké­szült a kétmillió korona ráfordítás­sal épített körzeti egészségügyi rendelőintézet. Az említett építési munkák többségét a helyi lakosság végez­te. A helyi nemzeti bizottság titká­ra szerint: - A társadalmi munka megszervezése sohasem ment nehezen, nem kellett rá noszogat­ni, kérlelni az embereket. Az új közlétesítmények építésé­vel egyidőben a helyi szolgáltatá­sok is bővültek, (gy ma a lakosság helyben javíttathatja lábbelijét, lakhelyén adhatja le a szennyes ruhaneműjét és veheti át a kimo­sottat, ugyanakkor virágüzlet és üveges is van ebben a kis faluban, míg a fodrász- és borbélyüzlet létesítése most van folyamatban. Szintén új keletű az Obnova-Vkus mértékszabósági vállalatnak 34 nőt foglalkoztató helyi üzeme is. E kis varroda a volt egészségügyi rendelőintézetben kapott helyet. A holumnicaiak az elkövetkezen­dő időszakban mindenekelőtt egy óvodával akarják majd gazdagíta­ni községüket. A jelenlegi ugyanis már nem igen felel meg a kor követelményeinek. Ugyanakkor az ivóvízellátás közművesítését is szeretnék megoldani. Mindezt úgy, hogy az államnak és a kör­nyező mezőgazdasági termelő­üzemeknek a segítségén kívül el­sősorban a saját erejükre támasz­kodnak majd. GAZDAG JÓZSEF Az öt szomszédos község körzeti egészségügyi rendelőintézete (A szerző felvétele) „Nem kell noszogatni az embereket“ KIS KÖZSÉGBEN IS EREDMÉNYES A KÖZÖSSÉG ÖSSZEFOGÁSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents