Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám, hétfő

Magasan a mérce az első járási spartakiádbemutató után Két nap, amely megdobogtatta a szíveket Holota Károly (baloldalt) egyik társával beszéli meg a történteket Köszönet illeti a földműves szö­vetkezeteket, üzemeket, iskolákat és intézményeket, hogy segítettek bennünket, némely esetben léte­sítményeiket is a rendelkezésünk­re bocsájtották. A sok szemet gyö­nyörködtető bemutató remélhető­leg némi kárpótlásul szolgált a fá­radozásukért. Külön dicséret illeti az Agrostav dolgozóit, akik rekordidő alatt felépítették a DAC- stadion új lelátóját, így a sereg­szemle méltó keretek között foly­hatott, és egy ilyen káprázatos bemutatóval ünnepelhettük meg hazánk felszabadításának 40. év­fordulóját, mint a járási bemutató. • Hogy tetszett a bemutató a törzskar elnökének és mint alkalmi nézőnek?- A törzskar elnöke egy kicsit izgult, hogy minden jól sikerüljön Szerencsére minden majdnem hi­bátlanul zajlott, ami a sok száz önkéntes sportszervező érdeme, s még az időjárás is kegyeibe fogadott bennünket. Teljesen elé­gedett vagyok a tömeges bemuta­tók és a keretműsorok lefolyásá­val. Úgy hiszem, hogy a többi járásnak jól feladtuk a leckét. Kí­vánom nekik, hogy náluk is leg­alább úgy sikerüljön a járási bemu­tató, mint nálunk. Mint nézőt elbű­völtek az egyes gyakorlatok, a csöppségek, a szüleikkel fellépő gyermekek, az erőtől duzzadó fiúk és csinos lányok bemutatója, a Honvédelmi Szövetség és a hadsereg tagjainak fellépése, amelyből erő, bátorság sugárzott. Jól sikerültek a keretműsorok, a béke- és barátságváltó első év­folyama, a járási bemutató előes­téjén rendezett barátsági est és a sportolók látványos felvonulása is. Végső soron tehát teljes mér­tékben elégedettek lehetünk az első nagy járási seregszemlével. Akik a sikert megalapozták Nem tudom, ki izgult jobban az egyes fellépések előtt: a tornászok vagy az oktatók. Nehéz lenne ezt lemérni, de az arcokból ítélve ta­lán az utóbbiak. Pedig jó néhá- nyan már többször átestek a tűz­keresztségen, csinálták végig az országos spartakiádot. Baloghné Lély Magda, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) gimnázium testnevelő tanára minden strahovi rendezvényt megjárt. Az első ide­jén még diák volt, maga is gyakor­latozott. A másodikon a kisgyere­kek, a rákövetkezőkön a középis­kolás lányok oktatója volt. Jól is­meri a spartakiád légkörét, ilyen és olyan minőségben is. Hogy me­lyik szerepet tartja nehezebbnek? „A, gyakorlatozóké szép és gond­talan - vallja -, leszámítva a vele­járó lámpalázat. De ez az első nyilvános fellépés, majd az igazi, a legnagyobb izgalommal járó strahovi esemény főpróbája után általában elmúlik. Addigra beideg- ződik minden mozdulat, tökéletes­sé válik az összhang.“ Aki valaha megjárta a prágai előadást, bizo­nyosan igazat ad a tanárnőnek. Igaz, Baloghnénak ezen a járási fellépésen sem volt miért szé­gyenkeznie. A pályára lépő 576 lány - közülük 288-an voltak ha­zaiak, a többi vendégként Galán- táről (Galanta) érkezett - precí­zen, szépen, esztétikusán moz­gott a pattogó ütemű zenére. A lassúbb első részt felváltó lírai betét - amelyben szalagokkal tor­náznak a lányok - is rendkívül kifejező. A gyakorlat a klasszikus torna és a modern tánc elemeire, a mozgási, zenei és koreográfiái ellentétekre épül. A nehéz felada­tot jól oldották meg a középiskolá­sok, bemutatójukat végig vastaps kísérte. Baloghné a fellépés után fellélegzett, s már széles mosoly- lyal fogadta kollégái gratulációját. A kikapcsolódás csak rövid ideig tartott, percek múlva már a főbe- mutatóra gondolt:,,Minden iskolá­ból csak tizennyolcán jutnak el a Strahovra, s nem könnyű igaz­ságosnak lenni, kire essen a vá­lasztás. Pedig már most dönte­nünk kell, hiszen ott új egységbe osztanak bennünket, ezért azon­nal meg kell kezdenünk az átkép­zést.“ A spartakiád egyik legszebb vo­nása a tömegjelleg, a sokrétűség. Mindkét nemet és minden korosz­tályt leköt. Természetesen az an­nak leginkább megfelelő elemek­kel. A katonák erőtől duzzadó, fizikai rátermettségről számot adó produkciója szigorú fegyelmet kö- . vetel. Nincs üres járat, a másod­perc minden töredékében történik valami. A lévai (Levice) vendégek oktatója, Milan Glogovský főhad­nagy elárulta, hogy naponta hat­szor is végigismételték a fiúk az egész számot, míg a jelenlegi ma­gas szintre eljutottak. A legnehe­zebb, legbonyolultabb elem a pira­misból trampolinba érkezés: itt a katonáknak bizony számolniuk kell, hogy elkapják a leérkezőt, mert a fogók maguk is mozgásban vannak, s egy másodpercnyi ké­sés is komoly sérülést okozhat. Hiba lenne, ha már ezen a járá­si premieren tökélyt vártunk volna valamennyi gyakoriatozótól. Nem tettük, s a valós képhez az is hozzá­tartozik, hogy kisebb hibák szinte minden bemutatóba becsúsztak, egyesekbe kisebbek, másokba komolyabbak. De ettől vált még spontánabbá a hangulat. így pél­dául az ipari tanulók bevonulása kisebb zűrzavart okozott, de a sportszerű közönség megtap­solta az azonnal korrigáló fiúkat, lányokat. Marián Tesárik mindjárt meg is magyarázta a bizonyít­ványt, mondván rendkívül igényes ez a rész, s a társaság csak a nagy nap reggelén tartotta első együttes főpróbáját a helyszínen A somorjai (šamorin) pincér- és szakácstanulóknak legközelebb nyilván jobban megy majd. A lá­nyok Dunaszerdahelyen varró-, fonó- és fodrásztanulók. Oktató­juk, Pázmány Anna elégedett volt védenceivel. „Tudjuk, hogy még nem minden rész tökéletes, hi­szen elég későn kezdtük a beta­nulást, de a lányok fegyelmezett­ségből, akaratból, odaadásból je­lesre vizsgáztak ezen a napon. “ Tegyük hozzá, nemcsak ók, va­lamennyi gyakorlatozó. S termé­szetesen az a sok-sok oktató is, akik a sikert megalapozták. Emberek - pillanatképek A MEGNYITÓ. Oldalakat lehet­ne írni az első járási spartakiád szereplőiről és eseményeiről, de akkor sem lehetne hűen, kézzel­foghatóan érzékeltetni azt a cso­dálatos színes kavalkádot, amely a DAC stadionjában lezajlott. Nem is értem, hogy fér ennyi szemet gyönyörködtető, lelket vidító lát­vány két délutánba. Már a megnyitó magávaí ragad­ta, hangulatra keltette a közönsé­get. Ez a szám nem is szerepel a csehszlovák spartakiád hivata­los műsorában. 100 zászlós, 144 leány és 60 nö futott ki a zöld gyepre és jó negyedórán át káprá­zatos élőképekkel, nagyszerűen alakított gyakorlatokkal szórakoz­tatta a közönséget. Utólag tudtam meg, hogy a meg­nyitó Csibrey István koreográfiájá­ra készült. Ha valaki kitünte­tést érdemelne a dunaszerdahelyi spartakiád példás előkészítéséért és lebonyolításáért, az éppen ő le­hetne. „Civilben“ a jnb tervezési osztályának vezetője, az utóbbi hónapokban társadalmi munká­ban a férfiak járási gyakorlatveze­tője volt. Nappal a munkáját vé­gezte, esténként fáradhatatlanul járta a falvakat és tornatermeket, hogy segítsen kicsiszolni a gya­korlatokat. Ki tudja, mit érezhetett, amikor a nézők szűnni nem akaró tapssal a tömeges fellépések járási he­lyettes vezetőjét. Amíg a csöppsé­geket, a fehér trikóba, zöld szok- nyácskába öltözött kislányokat néztük, beavatottabbtól meg sem kérdezhettem, hogy kit nehezebb betanítani: az apróságokat vagy a felnőtteket.- A felnőtteket. A gyerekeknek vérében van a mozgás, kreatívab­bak, érzik a ritmust. A legtöbb baj a férfiakkal volt. Először nem akar­tak gyakorolni, nem voltak elegen, aztán a gyakorlatokat sem sajátí­tották el tökéletesen. Láthatta az imént, hogy mennyire hiányzott az összhang. Szóval, a férfiak nehéz fiúk. NEHÉZ FIÚK. Karácsony Gyula szavai adták az ötletet, hogy elve­gyüljek a tömegben, és találomra megszólítsak valakit a „nehéz fi­úk“ közül, akik már éppen gyakor­lat után voltak. Alkalmi ismerő­söm, Holota Károly vendégfellépő volt. Harminchatodmagával a ga- lántai (Galanta) járásból jött. A vágsellyei (Šaľa) Duslo szaktan­intézetének mestere, nős, két gyermek apja, negyvenegy éves.- Nem értem férfitársaimat - fa­kadt ki -, hogy ennyire tunyák. Világéletemben áhítottam a moz­gást. Sokáig a Duslóban fociztam, ma is focizgatok, kézilabdázók vagy röplabdázok. A spartakiádra is habozás nélkül jelentkeztem. A legkisebbeké rendre a legnagyobb siker jutalmazták a megnyitó élőképét. A taps talán némileg kárpótolta a fáradozását. AZ ÜGYELETES. A spartakiád két napján sokan izgultak. A ren­dezők és a gyakorlatozok egy­aránt, nehogy hiba csússzon a be­mutatóba, a műsorba. De talán mindenkinél jobban izgult Kará­csony Gyula, a tömeges fellépé­sek - ha lehet így mondani - ügyeletese. A viharos szurkolá­sokról ismert B-középnél állt a függöny előtt, kezében a műsor­füzettel, noha emlékezetből is is­merte a műsort. Fél szemmel a szemközti lelátó tetején „széke­lő“ „főparancsnokságot“ leste, időnként telefonösszeköttetésbe lépett a főrendezővel és menet- rendszerű pontossággal küldte pályára a gyakorlatozókat. Az első napi program derekán kérdeztem tőle, hogy zajlik a mű­sor. Kitérővel válaszolt.- Nyugtával dicsérd a napot, de eddig szerencsére zökkenőmen­tesen. Most már megdicsérhetjük mindkét napot. Karácsony Gyula egyébként járási tanfelügyelő, az utóbbi időben úgyis ismerték, mint Jobb igy, mint súlyfelesleggel, in­farktusveszéllyel bajlódni. A csa­lád meg sem érezte azt a heti két- három óra gyakorlást. Ránk még vár a galántai járási bemutató, remélem, ott már jobban fog men­ni a gyakorlat. A NÉZŐ. Ugyancsak találomra választottunk ki a nézők közül egy házaspárt, amely két napon át élénk érdeklődéssel figyelte a be­mutatókat, időnként elragadtatás­sal tapsolt. Divinec István és fele­sége nyugdíjasok Dunaszerda- helyról.- A menyem gyakorolt a nők között - mondta Divinec bácsi. - De nem ezért jöttünk ki. A ne­jemmel általában minden nagy sporteseményen, futballmeccsen ott vagyunk. Ez a járási spartakiád pedig egyedülálló esemény. Na­gyon jó volt a nők, a katonák, s a legkedvesebb a kislányok gya­korlata. Felemelő érzés számunk­ra, hogy mindig nálunk rendezik az ország első járási spartakiádját. Egész hazánk népe meggyőződ­het róla, hogy e járás nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a sportban és a testnevelésben is jeleskedik. Váradi Pál megnyitja az első járási bemutatót Az oldalt írta. PALÁGYI LAJOS és URBÁN KLÁRA A felvételeket Palágyi (3) és Tóth- pál készítette hogy ne csak gazdasági téren bi­zonyítsuk járásunk fejlettségét, hanem a testnevelési és sport- mozgalomban is, s a járási sparta­kiádbemutató nagyszerű alkalmat nyújt erre. Az az érzésem, hogy nem vallottunk szégyent, és a sta­diont mindkét nap színültig meg­töltő nézők és a televízió jóvoltá­ból hazánk több ezer, sőt több millió lakosa előtt jól vizsgáztunk. A két napba összesűrített látvány azt hiszem megdobogtatta a szí­veket. Köszönet jár érte a gyakor- latozóknak és a szervezőknek egyaránt. • Hogyan készültek fel az el­ső járási bemutató ilyen tökéle­tes lebonyolítására?- Ehhez szükség volt az egész járás, az állami és társadalmi szervek összefogására. Minden tőlünk telhetőt megtettünk a spar­takiád sikeréért. Mindenekelőtt si­került kellő számú gyakorlatozót és megfelelő feltételeket biztosíta­ni a gyakorlatok betanulásához. ÚJ SZÚ 5 1985. V. 20. Ifjúságról, szépségről, táncról, a mozgás öröméről szól a középis­kolás lányok bemutatója A Csallóköz szíve, Dunaszer- dahely (Dunajská Streda) a Cseh­szlovák Spartakiád első járási be­mutatójának megszervezésével és lebonyolításával ország és vi­lág előtt ismét jelesre vizsgázott. A mintegy hétezer gyakorlatozó fellépése felejthetetlen élményt nyújtott, de a szervezők is kitettek magukért. Szocialista testnevelé­sünk e nagyszabású seregszem­léjéről beszélgettünk a bemutató után a járási spartakiád-törzskar elnökével, az SZLKP járási bizott­ságának titkárával, Váradi Pállal: • Mit jelent Csallóköz szék­helyének és a járásnak, hogy hagyományosan itt rendezik az ország első járási spartakiád- bemutatóját?- Nagy megtiszteltetést és an­nak elismerését, hogy városunk és járásunk jó eredményeket ér el a sport és a testnevelés fejleszté­sében éppúgy, mint a társadalmi és a gazdasági élet minden terüle­tén. Mi ugyanis arra törekszünk,

Next

/
Thumbnails
Contents