Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám, hétfő

A Szovjetunióhoz fűződő barátságunk, szövetségünk örök időkre államunk és nemzeteink politikájának alapja marad (Folytatás az 1. oldalról) s ezt legbecsesebb kötelesség­ként, politikai, erkölcsi parancs­ként óvják és tiszteljék. Beszédének további részében Josef Haman népünk nemzeti fel­szabadító harcát méltatta, amely bizonysága volt annak, hogy né­pünk sohasem törődött bele a fa­siszta elnyomásba, a megszállás első percétől fogva fegyvert fogott, harcolt a hitleri fasiszták és kiszol­gálóik ellen.- Ebben a partizánfaluban, Mnichben is mélységes tisztelettel hajtunk fejet az ismert és ismeret­len partizánok hőstettei, ezer és ezer becsületes, hős ember harcai előtt, akik a betolakodók elleni hő­si küzdelmükben nem riadtak visz- sza a legnagyobb áldozatoktól sem. Tisztelettel és megbecsülés­sel szólunk ma is a Klement Gott- wald, a Jan Žižka, a Kovpak, a Tá- boriták és más partizánosztagok tagjainak hősiességéről, akik raj­taütéseikkel, szabotázsakcióikkal, politikai felvilágosító munkájukkal és más cselekedeteikkel nemcsak jelentős veszteségeket okoztak a megszállóknak, hanem egyúttal hozzájárultak ahhoz is, hogy nem­zeti felszabadító mozgalmunkban a haladó irányzat kerekedjék felül, s így a felszabadult Csehszlováki­át új, szociális és nemzetiségi szempontból igazságos alapokra építsük, s a hatalom a népé lehes­sen. Úgy, ahogy azért pártunk moszkvai vezetése harcolt, s ami­ként azt a Kassai (Košice) Kor­mányprogramban is megszabta. A cseh, a szovjet és más nem­zetiségű partizánok közös harcát idézi ez az emlékmű is, amely előtt állunk. Elnevezése - a szláv test­vériség emlékműve - jelképes erejű és jelentőségű. A nemzeti felszabadító harcokban 360 ezer polgárunk áldozta föl életét: e he­lyen is hangsúlyozom, hogy hős­tettüket, emléküket sohasem fe­ledjük. Kötelességünknek tartjuk, hogy a szocialista Csehszlovákia továb­bi felvirágoztatásáért, állampolgá­raink békés, boldog életéért azok­nak az eszméknek a szellemében munkálkodjunk tovább, amelye­kért harcoltak és életüket ál­dozták. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója lehetőséget nyújt arra is, hogy értékeljük azt a történelmi lehetőségű utat, amelyet 1945 óta megtettünk. Az eltelt negyven bé­kés év során politikai és társadal­mi életünk minden területén - a gazdaság, a kultúra, a művelő­dés, továbbá az emberekről való szociális és egyészségügyi gon­doskodás szakaszán, az élelme­zésben, a lakáskérdés megoldá­sában, városaink és falvaink fejlő­désében s más területeken is - nagy eredményeket értünk el. Hazánk fejlődésében nagy je­lentősége van a CSKP XIV. kong­resszusa óta eltelt időszaknak. E kongresszuson tűztük magunk elé a fejlett szocialista társadalom építését. Minden túlzás nélkül el­mondhatjuk: a szocialista Cseh­szlovákia gazdasági és kulturális szempontból is fejlett ország, poli­tikailag szilárd, szociális viszonyait tekintve pedig kiegyensúlyozott ország, amelynek kellő tekintélye van szerte a világon. A Szovjetuni­óhoz fűződő barátságunk, szövet­ségünk és a világ első szocialista országával való szoros együttmű­ködésünk révén ma megbízható szavatolója is van határaink sért­hetetlenségének, állami és nem­zeti függetlenségünknek, amelye­kért nemzeteink történelmünk fo­lyamán nemegyszer nehéz harco­kat vívtak. Éppen ezért ma teljes joggal bizakodva nézhetünk a jö­vőbe. Hazánk fejlődését igazolják azok az eredmények is, amelyeket e vidéken, a dél-csehországi kerü­letben értünk el. Ezt az ország­részt egykor a szegénység, az éh­ség és a nincstelenség jellemezte Mára viszont hatalmas fejlődésen ment keresztül. Ezen a vidéken is számos korszerű ipari és mező- gazdasági üzemet létesítettek. A nagyszabású építkezések ered­ményeképpen megváltozott a vá­rosok és falvak arculata; új laká­sok, iskolák, üzletközpontok, egészségügyi létesítmények és művelődési házak is jelzik a nagy­arányú fejlődést. Ott, ahol vala­mikor kevés volt a munkalehető­ség, ma az emberek nemcsak megfelelő képesítést szerezhet­nek, hanem egyúttal érvényesít­hetik tudásukat, tehetségüket is. Ez az egykori elmaradott terület ma minden szempontból lépést tart hazánk más országrészeivel, s ez a tény is szocialista társadal­munk egyik vívmánya. Szocialista társadalmunkat az jellemzi, hogy a sikerek, az elért eredmények ellenére nem ieszünk önelégültek, nem elégszünk meg a jelenlegi helyzettel. Tisztában vagyunk gyenge pontjainkkal, hibáinkkal, amelyeket még határozottabban akarunk fölszámolni. Mi szüntele­nül a jövőbe is tekintünk, s ennek kapcsán az eddiginél nagyobb, igényesebb feladatok sikeres megoldásán munkálkodunk. Őszinte köszönetét mondunk azokért a kötelezettségvállaláso­kért, és kezdeményezésekért, amelyekkel a járás és kerület dol­gozói köszöntötték hazánk felsza­badulásának 40. évfordulóját. Kö- szönetünkkel együtt kifejezzük azt a meggyőződésünket is, hogy a dolgozók ezeket a felajánlásokat következetesen és hiánytalanul teljesítik, s így járulnak hozzá a CSKP XVI. kongresszusa hatá­rozatainak megvalósításához, s egyben jó kiindulási alapot te­remtenek a nyolcadik ötéves terv­hez. E politikai aktivitásban és munkakezdeményezésekben kife­jezésre jut a dolgozó tömegek bi­zalma pártunk, Nemzeti Frontunk és kormányunk politikája iránt. Ezt a bizalmat mélységesen tiszteljük. „Mindent megteszünk azért - mondta Gustáv Husák elvtárs a május 8-i ülésén a prágai várban hogy ezt a bizalmat, a párt és a nép szoros kapcsolatát a jövő­ben is megőrizzük. Ennek a biza­lomnak az alapja a realista, be­csületes és nyílt politika, amely a jövőben is irányadó marad.“ Tudatában vagyunk annak is, hogy építőmunkánkat csak akkor folytathatjuk, ha Európában és a világon továbbra is béke lesz, ha sikerül elhárítani az újabb világhá­ború kitörésének veszélyét. Éppen ezért legfontosabb és nagyon idő­szerű feladatunk az imperialista erők agresszív politikája és a há­borús veszély elleni harc, a küzde­lem azért, hogy a nemzetközi kap­csolatokban újra visszatérjünk a békés egymás mellett élés és az együttmüködés gyümölcsöző gya­korlatához. Meggyőződésünk, hogy a béke és a politikai realizmus erői tovább fokozzák harcukat a háborús ve­szély elhárítása érdekében. Nem táplálunk illúziókat az imperialista körök politikáját illetően, ám mély­séges meggyőződésünk: a nem­zetek békevágya annyira erős, hogy képes elhárítani a háborús veszélyt s megteremteni az embe­riség békés jövőjének feltételeit. Népünk teljes egyetértéssel, nagy lelkesedéssel fogadta azt a nyilat­kozatot, amelyet az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége és Miniszterta­nácsa tett közzé a második világ­háború befejeződésének 40. év­fordulója alkalmából. Teljes mér­tékben azonosulunk e nyilatkozat tartalmával, s e dokumentummal összhangban valljuk, hogy az em­beriség legfontosabb feladata a XX. század végén az, hogy megszilárdítsa a békét, s békés, alkotó munkával lépjen a XXI. szá­zadba. Jó szándék és akarat dolga Jellegzetesen lakótelepi a trna- vai SZNF alapiskola. Lapos tetejű tipusépület, melybe tíz évvel ez­előtt több mint ezer diákkal költözött be a tantestület. Ma már csak 825 a tanulók létszáma, de az igazga­tó, Anna Vidová így is jogosan panaszkodik az elhelyezés miatti gondokra, mert 22 olyan tante­remben oktatnak, amelyet 25 diákra és nem 38-ra tervezve építettek.- Oktatva nevelünk - hangsú­lyozza. - A megtisztelő cím elnye­rése, a pártunk központi bizottsá­gától kapott emlékérem is bizony­sága, hogy mi a nevelést olyan fontosnak tartjuk, mint az oktatást. ötvenkét pedagógus, tíz nevelő napi feladata ez a munka. Az isko­lai pártszervezet tagjainak száma 11. Elena Košteková, az igazgató helyettese, a pártelnök szerint a sikeres nevelóŕnunka eredmé­nye a kommunista pedagógusok jó szervező képességével is ma­gyarázható.- Azzal például - indokolja hogy mindegyiknek van két-három olyan munkatársa, aki nem peda­gógus, hanem szülő, vagy pedig az iskolánkat patronáló üzem dol­gozója. Az internacionalizmusra nevelés is ilyen támogatással ke­rült előtérbe az utóbbi években. Hivatalosan, a költségvetésből csak 3000 koronát kaptak a Szlo­vák Nemzeti Felkelés emlékszo­bájának berendezésére, és ebből az összegből nemcsak az emlék­szobát, hanem a pionírok nemzet­közi barátságklubjának helyiségét is berendezték.- Ez azonban csak a kezdet volt - folytatja. - A kedvező lehe­tőség megteremtésének alapja. A pedagógusok szakszervezeti bizottságának elnöke, Jozef Jan- kovič szervezte meg az Antifasisz­ta Harcosok Szövetsége városi bi­zottságának elnökével, Viliam Me- šíkke\ együttműködve az emlék­szoba anyagának, dokumentuma­inak gyűjtését. Ide kívánkozik a megjegyzés: páratlanul gazdag, eredeti, helytörténeti szempontból pedig jelentős ez a gyűjtemény. A barátságklub berendezésében pedig Adela Sekerová, a pályavá­lasztási tanácsadó pedagógus és az iskolát patronáló DREVONA nemzeti vállalat üzemének veze­tője, Juraj Lang együttműködése volt jelentős.- Amihez persze - magyarázza az igazgató helyettese - szinte spontánul kapcsolódott a munkára való nevelés. Fel is jegyzem, hogy Jozef Kara mester vezetésével, önálló, aszta­los munkát végezve kazettákat, tárolásra alkalmas dobozokat, áll­Szeretni keli a munkánkat ÚJ szú 1985. V. 20. Az életösztön, az élni akarás akkor válik igazán tudatossá, ha veszélybe kerül életünk, ha hosszabb gyógykezelésre van szükségünk, ha hófehér kórtermekben halk léptekkel sürög- nek körülöttünk az orvosok, nővérek. Mi min­den jut ilyenkor eszünkbe! Mennyi könnyelmű cselekedetünket bánjuk meg! Vajon miért? Furcsának és fölöslegesnek tartom a kérdést, de Müller Vince doktor, tüdőgyógyász nem lepődik meg rajta.- Egyszerűen könnyelműek vagyunk- mondja. - Az egészséges ember nem tuda­tosítja, hogy milyen kincsnek van a birtokában.-Tehát, nemcsak élünk, hanem gyakran vissza is élünk az élet adta lehetőségekkel? így van - mondja. - 1952-től vagyok a pá­lyán, sok szép és szomorú tapasztalatot sze­reztem. Állandó felvilágosító munkát végzünk kollégáimmal, sajnos nem a várt eredménnyel.- Hogyan lett tüdőgyógyász és miért vá­lasztotta ezt a szép, de könnyüenk nem mond­ható pályát?- Budapesten, majd Bratislavában végez­tem az orvosi egyetemet - vallja magáról.- Körzeti orvos lettem, majd sebész a rozsnyói (Rožňava) kórházban. A tüdőosztály főorvosa rábeszélt, hogy menjek hozzá. Megkezdődött a kemény munka és a tanulás. Ha valaki tüdőgyógyász akar lenni, először le kell tenni az atesztációt belgyógyászatból s csak ezután tehet vizsgát tüdő- és légzőszervi megbetege­dések gyógyításából. A szepsi (Moldava nad Bodvou) egészségügyi központ megalakulá­sakor, 1959-ben kerültem ide, s azóta itt dolgozom, kicsi, de összeforrott, jól képzett és lelkiismeretes kollektívámmal.- Milyenek voltak a kezdeti évek?- Elég elkeserítóek. A felszabadulás után sok volt a legyengült ember. Legelőször a tbc-s betegeket igyekeztünk felderíteni és gyógyíta­ni. Ma már tüdőszúréssel, rendszeres vizsgá­latokkal meg tudjuk előzni a betegséget s ha felfedezünk egy új megbetegedést azt azonnal kezelni tudjuk. Hazánkban van elegendő kór­házi ágy, hogy a beteget azonnal elhelyezzük s ki is gyógyítsuk ebből a súlyos, de ma már tökéletesen gyógyítható betegségből.- Ha a tbc-ről esik szó - folytatja - az emberek általában csak a tüdő megbetege­désére gondolnak. A tüdőn kívül is nagyon sok fajta tébécés megbetegedést ismerünk s a mi feladatunk ezek időbeli felismerése és gyógyí­tása. Az intézeti kezelés után az utókezelése­ket is mi végezzük s nyilvántartásba vesszük mindazokat, akik tüdő- vagy légzőszervi meg­betegedésben szenvednek. A megelőzés egyik legeredményesebb módja a rendszeres ellenőrzés. Ezért vannak minden évben a rönt­genvizsgálatok, melyek különösen a diákok, a pedagógusok és a veszélyeztetett munkahe­lyeken dolgozók körében igen fontosak és elkerülhetetlenek.- Melyek a leggyakoribb betegségek, me­lyekkel magukhoz fordulnak.- Nem éppen a leggyakoribbak, de előfor­dulnak különböző daganatos megbetegedé­sek, rossz és jóindulatú tüdődaganatok. Gya­koriak a légzőszervi megbetegedések, króni­kus hurutok, az asztmatikus tünetek különbö­ző fajtái. Előfordulnak visszaesők is, ennek oka a beteg életmódjában, vagy újabb fertő­zésben keresendő. Ezért van szükség állandó ellenőrzésre, nyilvántartásra. A számok önma­gukért beszélnek. Csak a múlt évben 20 829 embert vizsgáltunk ki, 12 ezer védőoltást vé­geztünk. Ez mind adminisztrációval jár, ami nagyon sok időt vesz igénybe. Egy tüdőgyó­gyász ma már kevés egy ilyen nagy körzetre. Az új pavilon felépülése után remélem több idő jut egy páciensre. Az volna az ideális, ha tíz­tizenöt betegnél több nem jutna egy napra, hiszen vizsgálati módszereink nagyon aprólé­kosak, időigényesek. Rengeteg fajta betegség tartozik a mi hatáskörünkbe. Például a csont­tuberkulózis. Minél alaposabban vizsgálunk és ismerünk meg egy beteget, annál biztosabb és gyorsabb a gyógykezelése. Hiszen nem­csak a fizikai és szervi tényezőket kell ismer­nünk és figyelnünk, nagyon jelentősek a lelki tényezők is, melyek befolyásolhatják a beteg állapotát.- Tulajdonképpen egy héten csak négy nap jut a körzet betegeire - mondja mert egy napot a jászói (Jasov) szociális otthon betegei között töltök. Nagyon szép a mi szakmánk, de szeretni is kell, mert enólkül az ember nem tudja becsülettel végezni a munkát, nem tud eredményeket elérni. Segítségünkre lenne, ha minden beteg megfogadná tanácsainkat, megtartaná utasításainkat, szabályozná élet­módját, hogy munkánk ne legyen hiábavaló. FECSÓ PÁL ványokat és fali táblákat készítet­tek a tanulók.- A nemzetközi barátságklub tevékenysége sokoldalú. Három szovjet iskola tanulóival levelez­nek a tagjai, könyvkiállításokat, író-olvasó találkozókat rendeznek, ők szervezik az irodalmi versenyt, melynek témája: A szovjet pionír barátom. A klubban pedig nem vendégek, hanem felnőtt tagnak számító, kedves ismerősök a la­kótelepen élő, egykori partizánok és ellenállók, valamint azok, akik­nek szívügye a népek, nemzetek közötti barátság. Az utóbb említettek közül mind­járt be is mutatja iskolájuk egyik, Az emlékszoba-látogatóknak a pionírok készségesen meg­mutatják a helytörténeti gyűj­teményt A szerző felvétele volt diákjának édesanyját. Lívia Zvolenská a városi nemzeti bizott­ság nyugdíjügyekkel foglalkozó dolgozója, fia már főiskolás, de ő, mint régebben, most is bejár a pio­nírok nemzetközi barátságklub­jába.- Azóta, amióta megkaptam a szaratovi pártbizottság válaszle­velét - mondja mert az azóta kapott sok-sok levél közül ez volt az első. Meg kellett mutatnom nemcsak a fiamnak, hanem a ba­rátainak is... Történt ugyanis, hogy jelen volt, amikor a temetőben a pionírok a városban elesett szovjet katonák sírjait gondozva virágot helyeztek a sírokra. Fia és társai az egyik sírfeliratra mutatva tőle kérdezték meg: Ki volt ő? És mivel az elesett hős nevén, születési helyén, ide­jén, halálának napján kívül másról nem tanúskodott a felirat, hát a születési hely szerint illetékes szaratovi pártbizottságra érdeklő­dő levelet küldött.- Már ezerötszáznál több leve­let őrzök - folytatja. - Köztük olya­nokat is, melyeket a városunkban elesett szovjet katonák küldtek ha­za annak idején, nem is gondolva, hogy az lesz az utolsó levelük. Rengeteg fényképet, emléktárgyat kaptam a nálunk elesett szovjet katonák hozzátartozóitól... Az első válaszlevél óta rend­szeresen foglalkozik az ilyenféle levelezéssel. írt már az életben- maradt harcostársaknak, az egy­kori parancsnokuknak is. Közülük néhányat levelezése nyomán hív­tak meg a városba, látogatásra. Tavaly pedig őmaga is a Don mellé látogatott, hiszen a város­ban, a városért harcoló 18. gárda­ezred katonáinak zöme doni ko­zák volt.- Mostanában kezdtem hozzá - tájékoztat - a gyűjtött anyag alapján az ezred egyik szakaszá­nak a nálunk vívott küzdelme tör­ténetének megírásához, és rende­zem az anyagot, hogy a városi múzeumba kerülhessen, Hálánk jele címmel önálló gyűjtemény­ként, külön teremben fogják elhe­lyezni. Egyébként ó is, de rajta kívül sokan mások a városban meggyő­ződéssel vallják:- Az iskola kommunista tanítói buzdító példájukkal, sikeres szer­vezésükkel tették nyilvánvalóvá, hogy a népek és nemzetek közötti barátság ápolása, megerősítése jó szándék és akarat dolga. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents