Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-17 / 114. szám, péntek
EMBEREK AZ ATOM KÖRÜL Jaslovské Bohunice a trnavai járás egyik községe. Az ötvenes évek második feléig nemigen lehetett hallani róla, azóta viszont annál gyakrabban. Neve fokozatosan vált ismertté határainkon innen és túl. Ugyanis a falutól alig néhány kilométerre épült fel Csehszlovákia első atomerőműve. Jaslovské Bohunicében mind ez ideig három reaktorblokk üzemel, s a negyedik idén őszre lesz készen. Itt van tehát atomenergetikánk bölcsője és mostani fellegvára. Közel három évtizedes múlttal és ígéretes jövővel. ÚJ SZÚ 1985. V. 17. „örülünk, ha valami sikerül“ Élő krónikások nyomába eredtem. Legkönnyebben az építők sorában találtam ilyen embereket. Először Šimon Šrank irodájának ajtaján kopogtattam, aki a Hydro- stav vállalat itteni üzemegységének művezetője, atomerőmü-épitési körszemléink szinte állandó kalauza. Most sem állta meg, hogy ne a jelenlegi tennivalóik felsorolásával kezdje:- Egyre kevesebben vagyunk a negyedik blokk építésén. Nincs már itt olyan nagy munka, mint egy-két évvel ezelőtt volt. Most már csak a befejezés van hátra. Ezek szinte csak apróságok ahhoz képest, amit itt elvégeztünk. Csupán a festő- és mázolómunkából van több. Az év végére már a területrendezéssel is végeznünk kellene, de lesz még mit csinálnunk azután is, hiszen további raktárakat és más objektumokat építünk. Valószínűleg majd innen megyek nyugdíjba...- Ez viszont már ok arra, hogy az ember időnként mérlegeljen...- Az építő két dologgal törődik: hogy teljesítse a tervet, és hogy eleget tegyen a partnerek elvárásainak. Igy aztán folyton két kő között őrlődik. Éppen az előbb jöttem vissza az építkezésről, s megint azt kellett megmagyaráznom az embereknek, hogy amit a múltkor elkészítettek, azt most véssék ki, mert a tervező elképzelése megváltozott. Ilyen módosítás eddig már sok volt az építkezésen. Tudom, fontos a biztonság és az új ismeretek mihamarabbi alkalmazása, de sokszor nem ezért kell módosítanunk azon, ami már egyszer elkészült. Élje csak magát bele az építők lelkivilágába. Egyszer lebetonoznak valamit, aztán kénytelenek azt újra feltörni. Hát ezt nem értik meg sokan.- Mint építő, minek tud örülni?- Vannak olyan pillanatok, amelyeket különösen szeret az ember, örülni tudok annak, ha valami sikerül. Reggel körülnézek az építkezésen, és amikor délután észreveszem, hogy aznap mi mindent végeztünk el, megörülök, mert látom, hogy megint előreléptünk a munkával. Ettől jobb érzés nincs az építkezésen.- Mostanában is így telnek napjai?- Néha egyszerűbb a nagy betonozást megszervezni, mint a befejezési munkákon túljutni. Emiatt aztán időnként nem is érzem nagyon, hogy már a végéhez közeledünk. Annyira belebonyolódom az útvesztőkkel teli szervezésbe, hogy úgy tűnik, mintha rengeteg munka lenne még előttünk. Múlnak az évek... Folytatta volna, de elhívták. Felkerestem hát Štefan Mrázikot, aki szintén művezető a Hydro- stavban.- ötvennyolcban jöttünk ide - emlékezik. - Olyan volt a környék, mint egy asztallap. Hatvanban kezdtük az alapok kotrását. Jóval élőmunka-igényesebb volt minden, mint mostanában. Az emberekkel mégsem volt gondunk, mert tapasztalt, összeforrott kollektívákkal érkeztünk. Azért az ácsok, vasazók már akkor is hiányoztak. Sok gondunk volt a tervrajz-dokumentációval. Mindig késett.- Ha jól tudom, most sem más a helyzet.- Hát nemigen. Egyszerűen nem tudunk ettől az évtizedek óta tartó gondtól megszabadulni. Tudom, hogy bonyolult építkezésről van szó, s legtöbbször a technológia pontosabb ismerete híján késik a tervező. Nehéz aztán építeni, ha nincs mi szerint.- Az építő mit tesz ilyenkor?- Kilincsel és pótmegoldásokat keres, azt végzi el, amihez nem szükséges a pontosabb helyzetismeret. Ehhez tudni kell, hogy a tervrajzok nem ismétlődnek. Mindig biztonságosabb, korszerűbb objektumokat akarunk. Valamikor az ácsokra volt leginkább szükségünk. Aztán jöttek az ar- moblokkok, s leegyszerűsödött a zsaluzás. A V-2-esen már inkább a vasbetonozókat és a hegesztőket hiányoltuk.- De hát a javán már túl vannak Mit juttat eszébe ez az atomerőmű?- A jól elvégzett munka örömét. Lelkesíti az embert, ha látja, milyen építményeket emeltünk. Jó érzés tudatosítani, hogy nem dola biztonság mennyire átgondolt, arról a műszerellátottság is tanúskodik. Például ugyanazt a paramétert három műszeren is mérik, míg eljut a végső információ a kijelzőbe. Megbízható biztonsági rendszer működik az esetleges üzemzavar elhárítására is.- Ha egymás mellé állítjuk a biztonságot és megbízható üzemelést, melyik élvez előnyt?- Feltétlenül a biztonság az elsődleges. Gyakran előfordul, hogy a villamosenergia-szükséglet maximális, de biztonsági okokból ilyenkor sem léphetjük túl a megengedett határt. Ezért mondom, hogy az üzemelés közben a megbízhatóság fontossági sorrendben csak a biztonság után következik. Viszont az is érvényes: Minél megbízhatóbban üzemel a reaktorblokk, annál biztonságosabb. Sokszor emlegetett veszélyforrás a radioaktív sugárzás, amely az atomhasadás láncreakciója során keletkezik. Az ellene való védekezés módozatairól Štefan Šandrik osztályvezetővel beszélgettem.- Minden munkahely valamilyen módon hatással van környeA Jaslovské Bohunice-i atomerőmű (Mária Ďurišová felvétele) goztunk hiába. Az atomerőmű üzemel, s a társadalmat szolgálja. Szinte hihetetlen, hogy már 27 évet töltöttem el ezen az építkezésen. Hiába, múlnak az évek... Biztonság és ami utána következik Többnyire rövid hírekben értesülünk az atomerőmű termelési eredményeiről. Két fogalom azonban rendre felfedezhető a szövegben: biztonság és megbízható üzemelés. Ennek hátterére próbáltam rávilágítani Gabriel Po- kojnýval, az üzemelésirányítási főosztály vezetőjével, aki már tíz éve dolgozik az atomerőműben.- Ha üzemel a reaktorblokk, nincs különösebb gondunk - osztja meg tapasztalatait. - Ezzel persze nem állítom azt, hogy ilyenkor egyáltalán nincsenek gondjaink, csak éppen jóval kevesebb, mint a javítások idején. A kisebb javításokon kívül minden évben egyszer generáljavítást végzünk. Ezzel már előre számolunk. így aztán a villamosáram-termelést két dolog akadályozhatja: a meghibásodás gyakorisága és a javítások időtartama. Célunk, hogy mindkettőt az elviselhetóség határán tartsuk. Kezdetben meghibásodás meghibásodást ért. Főként a szekunderkor berendezései hagytak ki sokszor. Részletesen elemeztük a helyzetet. Minden héten összeül egy bizottság, amely összegezi a tapasztalatokat és útmutatásokat ad. Hat év alatt 450 műszaki intézkedést foganatosítottunk. így fokozatosan javul a berendezések megbízhatósága, s ezzel arányosan csökkent a meghibásodás aránya, amely napjainkban már minimális.- Gyakrabban esik szó viszont a biztonságról.- Munkakörünkbe tartozik az atombiztonság megőrzése, vagyis az, hogy uralkodni tudjunk a láncreakció fölött. Mindezt a tervrajzok és az érvényes üzemelési előírások garantálják. Ezekből mindenkinek tudnia kell saját tennivalóját. Emellett állami, sőt nemzetközi ügynökség őrködik a ,,játékszabály ok“ megtartása fölött. Hogy zetére - magyarázza. - Ez alól az atomerőmű sem kivétel. Az SZSZK Egészségügyi Minisztériumának 65/72-es rendelete megszabja, hogyan kell védekezni a sugárzás ellen. A radioaktív anyag kétféle módon jelenthet veszélyt: az atomerőműn kívül eső térségben és belül, az aktív zóna közelében. Ezzel már a tervrajz is számolt, és előírja a szükséges tömítést, szigetelést, vagyis a her- metikus védőréteg létrehozását, ami még az építéskor megtörtént. Ugyancsak ellenőriznünk kell a melléktermékeket; a levegőt, a vizet és a szilárd anyagokat, mielőtt azok az élő környezetbe kerülnek. Trnavában külön laboratórium méri a levegőben található sugáradag-mennyiséget. Ez hazánkban évente személyenként mintegy 200 milliröntgen. Ennek fele természetes kihatású, a másik része különféle orvosi kivizsgálások során jut az emberi testbe. Ehhez képest elenyésző az a mennyiség, amely az atomerőműből kikerül. Ez az érték, a megszabott keretet egyszer sem lépte túl.- Az emberek mégis mintha tartanának tőle.- Magam sem tudom, hogy miért. Talán, mert az atomerőmű még mindig különlegességnek számít. Vagy a kezdeti bizonytalan lépések kísértenének? Az ember, ha tesz valamit, kockázatot vállal. Arra kell azonban törekednie, hogy az elviselhető legyen számára. Tehát ehhez megfelelő alternatívát választhat magának. Az atomenergetika számunkra kedvező alternatíva. Ez személyes meggyőződésem. S ha valaki érdekelt abban, hogy megvédje önmagát és családját a káros sugáradagoktól, akkor azok elsősorban mi vagyunk, akik itt dolgozunk az atomerőműben. Még inkább érdekeltek vagyunk ebben, mint a traktoros a műtrágya adagolásában. Mert nem kell, hogy ö és családja a beszórt növényből fogyasszon is, mi viszont kivétel nélkül az itteni levegőt szívjuk magunkba, ebben élünk, itt az atom körül. J. MÉSZÁROS KÁROLY Kőbánya a határ szélén Munkavédelem, pontosság, fegyelem Az Újbódvai Egységes Földművesszövetkezet önálló üzemegységeként működik a bódvavendé- gi (Hostövce) mészkőbánya. A több, mint száz éve megnyitott kőfejtőre nagy szükségük van a környező mezőgazdasági üzemeknek, az útépítő vállalatnak, az építőiparnak és nagy segítséget nyújt a magánépítkezőknek is. A mészégetést már régebben abbahagyták, de a mészkő kitermelése és feldolgozása folyamatos. Az üzem hatvanhat dolgozója két műszakban fúrja, faragja a hegyet, töri, őrli és szállítja a feldolgozott anyagot. A mai fejlett technika korában sem könnyű és veszélytelen munka ez. Tóth Lászlóval az üzem vezetőjével és Balázs Tamás technikussal, az egyik műszaki mesterével munkájukról és a munkavédelemről beszélgetünk.- Munkánk nagyon bonyolult, nagy figyelmet, pontosságot és szakértelmet követel - mondja Tóth László. - Hatalmas kőtömbökkel és nem kevés robbanóanyaggal dolgozunk. Lakott település ugyan nincs a közelben, de közvetlen alattunk húzódik az államhatár, itt van a vám és határőrség épülete, az út másik oldalán, magyar területen pénzbeváltó, büfé és autóparkoló. A kisebb robbantások nem zavarják és nem veszélyeztetik a forgalmat, csupán a vámosok panaszkodnak tréfásan, hogy ijesztgetjük őket. Tervünk nagy, rengeteg követ kell megmozgatnunk. Évente 12 millió koronánál több a forgalmunk, ez azt jelenti, hogy 250 ezer tonna követ kell kitermelnünk és feldolgoznunk. Napi teljesítményünk 800-1200 tonna. A kitermelt mészkövet különböző formában dolgozzuk fel. Az őrölt mészport a mezőgazdasági üzemek használják fel. Szállítunk a vegyiparnak is, zúzalékot az útépítéshez, na-4 gyobb köveket a házak alapozásához és még sorolhatnám. A kitermelés és a feldolgozás sem könnyű és veszélytelen munkafolyamat. Ránk nemcsak a szövetkezet alapszabályzata vonatkozik, hanem a bányafelügyelőség minden előírása is. A munkavédelmi szabályok nagyon szigorúak s mi ezeket az utolsó betűig megtartjuk, hiszen emberéletekről van szó. Ottjártunkkor éppen egy nagy robbantáshoz készülődtek, amit függő, vagy függönyrobbantásnak is neveznek. Az előkészületek hetekig, hónapokig tartanak, hiszen évente tíz ilyen nagy robbantást végeznek. A próbafúrások után a hegy tetejéről sok méter mélyre, meghatározott távolságban, három sorban lyukakat fúrnak. Ebben az esetben harmic lyukat fúrtak huszonkét méter mélységig. Az ilyen nagy robbantás fúrásait, előkészületeit, a robbanóanyag és a gyutacsok elhelyezését a helyi lőmesterek segítségével a Keletszlovákiai Vasmű technikusa irányítja. Az előkészített furatokba több mint harminc tonna robbanóanyagot helyeztek el. Délelőtt tíz óra. Az üzemvezető irodájában összegyűlnek mindazok, akiknek szerep jutott a nagy feladat végrehajtásában. Először az őrszemek kapják meg az igazolványukat, a karszalagot s az előírás szerinti piros zászlót. Még egyszer elismétlik feladatukat és elindulnak a kijelölt őrhelyekre. A lőmesterek is megkapják az engedélyt, ellenőrzik a huzalokat s az első jelzés után elfoglalják védett állásaikat. Mintha népvándorlás lenne, megindulnak a dolgozók, kiürülnek az irodák, a büfé, a pénzváltó, a vámhivatal. Második szirénázás. Kijelölt távolságból nézzük a hegyet. A harmadik jelzés után a sziklafal egy óriás darabja a levegőbe emelkedik, lassan, méltóságteljesen, rózsaszín, majd szürkés felhő kíséretében, s mikor visszahull, csak akkor halljuk a robbanást. Kövek kopognak, majd csend lesz, csak a por keveredik a gyenge tavaszi szélben. Újabb szirénázás s mindenki megindul a munkahelye felé, fegyelmezetten, gyakorlottan.- Most huszonhétezer tonna követ mozgattunk meg - mondja Tóth László, míg visszatérünk az irodába. Meghallgatja a lőmesterek, az őrszemek jelentését. A mesterek kijelölik a brigádok munkahelyét, s megkezdődik a könnyűnek igazán nem mondható munka, ahogyan ők nevezik a ,,rámolás*‘. Ez azt jelenti, hogy a hegy tetejéről leszedik a meglazult köveket, hogy ne veszélyeztessék a sziklafal alatt dolgozók testi épségét. Ahol szükséges, ott utórobbantást végeznek s csak ezután kezdődhet meg a kő szállítása, feldolgozása.- A munkavédelmi rendszabályok megtartását - mondja Balázs Tamás - a szövetkezet vezetőin, a munkavédelmi előadón kivül ellenőrzik a bányafelügyelőség illetékesei is. A nagy robbantásokat előre be kell jelentenünk, s csak engedéllyel hajtják végre. Természetes, hogy a szigorú rendszabályok nemcsak a robbantásokra vonatkoznak. A mindennapi munkában is szigorúak az előírások és kötelező a védőeszközök használata. Védősisak nélkül senki sem léphet a bánya területére. Kötelező a védőkesztyűk használata, a törőknél a hangtompítók viselete s a porosabb helyeken a porvédő használata. Ezek nem a legkényelmesebbek, de mivel a dolgozók egészségét védik, kötelező a használatuk.- Minden müszakkezdés előtt - folytatja - eligazítás van. A mesterek kijelölik a munkahelyeket, amelyeket engedély nélkül nem hagyhatják el a dolgozók. Ennek a rendszabálynak is munkavédelmi jelentősége van. Ezt tudják a dolgozók s azt is, hogy minden szabály testi épségüket védi. Ennek köszönhető, hogy a múlt évben nem történt üzemi baleset. Ebben az évben egy, az is úgy, hogy az egyik dolgozó a gépkocsiból kilépve egy kőre lépett s kificamította a bokáját. Elsődleges feladatunk a termelés, de ugyanilyen fontosnak tartjuk az emberek egészségének védelmét is. FEGSÓ PÁL A tagkönyvcsere tapasztalatai A múlt év két, nem kis feladat elé állította a Honvédelmi Szövetség szlovákiai szervezetének tagjait: a helyi körülményekre lebontani a kongresszus határozatait és végrehajtani a tagkönyvcserét. Mindkettővel sikeresen megbirkóztak. A statisztika szerint a múlt év végén Szlovákiában 4395 alapszervezetben 375 840 tagot tartottak nyilván. A tagkönyvcsere arra figyelmeztetett, hogy főleg a kis létszámú alapszervezetek tagállományát kell növelni. A múlt évben a szövetség 2353 taggal gyarapodott, örvendetes tény, hogy a tagság 16,3 százaléka nő s 83,7 százaléka harmincöt éven aluli fiatal. A taglétszám növelésének feladatait azonban mindezek ellenére nem sikerült teljesíteni. Míg például a nyitrai, a losonci, (Lučenec), a martini, a nagykürtösi (Veľký Krtiš), a vra- novi, a bardejovi, a svidníki és a rozsnyói (Rožňava) járásban nyolcszázalékos a lakosság szervezettségének aránya, sőt a bratislavai III. városkerületben több mint tíz, az I. városkerületben pedig 17,7 százalékos, addig a IV. városkerületben, a senicai járásban 4,7, a žilinai és a prešovi járásban pedig hat százalék körül van. Főleg a kisebb településeken, középiskolákban vannak még tartalékok, az ipari üzemekről nem is beszélve. A Honvédelmi Szövetség tagjai a múlt évben nagy súlyt helyeztek a tömegpolitikai munkára. Arra, hogy a jubileumok tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat necsak teljesítsék, hanem túl is szárnyalják. Tavaly 4,4 millió órát dolgoztak társadalmi munkában, ebből 1,1 millió órát létesítményeik építésénél. Mindezt egybevetve a Honvédelmi Szövetség szlovákiai szervezetének tagjai kötelezettségvállalásukat 126 százalékra teljesítették. -né-