Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-15 / 88. szám, hétfő

K özismert tény, hogy az utób­bi évtizedekben örvende­tes módon újjáéledt a népi hagyo­mányaink iránti érdeklődés. A fa­lusi emberek, idősebbek és fiata­lok egyaránt, fölismerték a régi ha­gyományokban rejlő értékeket. Martoson (Martovce) például egy fiatal házaspár új és modern csa­ládi házában láttam egy szobát, amelyet az egykori martosi pa­rasztház mintájára rendeztek be, a mennyezetes ágy, a téka, a sok színes tányér a falon, minden pon­tosan úgy volt, mint valamikor mai segítséget érdemelne ez a mozgalom. A Tavaszi szél... legutóbbi or­szágos döntőjét éles vita előzte meg, és követte is. Sajnos, a saj­tóban meghirdetett vita nem ho­zott különösebb eredményt (úgy tűnik fel, jobban szeretünk beszél­ni, mint írni.) Mint minden rendez­vénynek, a Tavaszi szél...-nek is megvannak a maga pozitívumai és negatívumai. Ezzel kapcsolat­ban jegyezzem meg; általában hajlamosak vagyunk arra, hogy a hibákat felnagyítsuk, az eredmé­nyeket pedig, mint természetes valamit, csupán elkönyveljük, sőt olykor kisebbítjük jelentőségüket. Ahhoz, hogy tisztázhassuk a prob­lémákat, sokkal több lelkes, a nép­dalhoz értő, jól képzett zenészre lenne szükségünk. A képzés lehe­tőségét magunknak kell megte­remtenünk, mert ezt a tantárgyat sehol sem tanítják. A népdalkörök rendszeres munkájának az eredménye első­sorban a szerepléseken mérhető le. A szép, tiszta, felszabadult éneklés, egyszerű - de átélt, és Virágzó népzene a nagyszülők nádfedeles házá­ban. De nemcsak a tárgyi emléke­ket őrzi az ifjúság ilyen lelkesen. Egyre növekszik a szellemi ha­gyományok, a népzene, a néptánc és a népi szokások őrzőinek és ápolóinak a tábora. Gondoljunk csak a népdalkörökre, vagy ahogy általában emlegetni szoktuk, az éneklőcsoportokra, a nemrégiben kibontakozott táncház-mozgalom- ra, s velük kapcsolatban a mind nívósabban muzsikáló paraszt-, il­letve táncház-zenekarokra. Kulturális életünk egyik jelentős eseménye a CSEMADOK KB által meghirdetett Tavaszi szél... nép- dalverseny. A legutóbbi, az 1982- es rendezvény statisztikai adatai­ból kiderül például, hogy a járási fordulókban 168 éneklőcsoport vett részt. Ez pedig - ha minden csoportnak csak 12 tagja van, de a valóságban általában mindenütt több - szerényen számítva is több mint 2000 énekest jelent, akik népdalokat énekelnek. És akkor még nem említettük a szólóéneke­seket, hangszeres szólistákat, va­lamint a népi hangszeres együtte­seket - ezeknek a száma szintén jelentős. Ami pedig a rendezvé­nyek látogatottsági szintjét illeti, az is örvendetesen magas. Mindezért is jóval több figyelmet, több szak­ilyenképpen meggyőző - előadás­mód, a jól kiválasztott népdalok füzére mindig hálás közönségre talál. Amit az énekesek kapnak, az a közös éneklés öröme, olyan ér­zelmi élmény, amely a népdalok művészi értékéből, tiszta források­ból fakad. Nemrégiben Nagyabony- ban (Veľké Blahovo), a Jed­nota fogyasztási szövetkezet év­záró közgyűlésén tanúja voltam a helyi népdalkör szereplésének. Meglepően szép népdalokat éne­keltek, lelkesen és jól. Nem is maradt el a siker. A gyűlés végén megvendégelték a szereplőket; ekkor jött a második meglepetés. A népdalkör tagjai énekelni kezd­tek, és nem a bor mellett megszo­kott sírva vigadó nótákat, hanem szebbnél szebb népdalokat, több mint fél órán át, megállás nélkül. És még felszabadultabban, mint a színpadon. Ez az, amit a bíráló bizottság a versenyeken nem tud megfigyel­ni, sem értékelni, jóllehet vala­mennyi kritérium közül talán ép­pen ez a legfontosabb. Vagyis a népdal ízlésformáló szerepe; egyformán hat a szereplőkre és a közönségre, ha az nemes és igaz. Népdalversenyről beszélünk még mindig, holott tudjuk, hogy a verseny valamennyi amatőr mű­vészeti tevékenység „ellensége“. A művészi produkciót és főként a benne rejlő hatalmas munkát nem lehet stopperórával vagy mé­terrel mérni, mint a sportteljesít­ményeket. Ha azt akarjuk, hogy a Tavaszi szél... elérje célját, ak­kor úgy kell megszervezni és megrendezni, hogy az esemény, a népdal, a népzene ünnepe le­gyen, hogy minden szereplő, köz­reműködő tudva tudja küldetésé­nek jelentőségét és érezze a nép­zenei hagyomány ősi, éltető erejét. Példa lehet erre, amit a galántai (Galanta) járásban tapasztalhat­tam, ahol három selejtező és két elődöntő - öt helyszín, egész es- tés műsor - után rendezték meg a járási döntőt. A szereplők: 33 szólóénekes, 15 éneklőcsoport (ezek között több olyan is volt, amely a létszámát tekintve akár kórus is lehetett volna), 7 hang­szeres szólista (hat citerás, egy furulyás), 4 citeraegyüttes és 2 pa­rasztzenekar. Ez összesen körül­belül 300 szereplő; a döntő előtt mindegyikük legalább kétszer szerepelt, és mindenütt lelkes kö­zönség előtt. Részt vettem a két elődöntőn és a döntőn, és el­mondhatom, hogy színvonalasak voltak, igazi művészi értékeket hoztak. Amit a szereplők énekel­tek, a legtöbb esetben gondos válogatásra vallott; határozott fej­lődésre pedig, ahogy énekeltek. A kitűnő eredményekért minde­nekelőtt a CSEMADOK járási bi­zottságának keretében működő művészeti bizottság érdemel elis­merést, és külön Pintér Ferenc pedagógus; a szervezésért a CSEMADOK járási bizottságá­nak munkatársai. Szembetűnő fejlődést mutatott a citerások játéka. A galántai já­rásban minden citerás, az együt­teseket is beleértve, már csak kro­matikus citerán játszik (vagyis olyan hangszeren, amelyen min­den félhangot is meg lehet szólal­tatni); és természetesen már nem fából vagy műanyagból készült szorítóval fogják le a hangokat, hanem ujjal. Pengetési techniká­juk változatos, kifinomult. A fejlődés titka? Több napos összejövetelek, amelyeken a citerások kitűnő mestertől les­hették el a különféle fogásokat. Amit a galántai - és tegyem hoz­zá, az érsekújvári (Nové Zámky) - járási döntőn láttam, hallottam, nagyon biztató. Az eredmények mellett a hibák eltörpülnek. Per­sze, akik szeretik a népdalt és ilyen lelkesen énekelnek-zenél- nek, a hibákat is könnyen kijavít­ják. ÁG TIBOR Két jubiláló rendezvény Az idén harmincadik alkalom­mal kerül sorra a csehszlovákiai magyar dolgozók országos nép­művészeti fesztiválja és a gomba­szögi (Gombasek) kulturális ün­nepség. A fesztiválok fő szervező­je, a CSEMADOK Központi Bizott­sága, szeretné tartalmas és szín­vonalas műsorokkal emlékezetes­sé tenni e jubiláló rendezvényeket. Zselizen (Želiezovce), illetve Rozsnyón (Rožňava) például kiál­lítást rendezünk, amely bemutatná a fesztiválok történetét. Hogy mi­nél sikeresebb legyen ez a kiállí­tás, kérjük hivatásos és amatőr fényképészeink közreműködését. Főleg a kezdeti időszakban és az azt követő években készült felvé­teleket várjuk a szövetségünk cí­mére (815 57 Bratislava, Nám. 1. mája 12). Ajánljuk, hogy a fény­képeket - ha az eredeti negatívról másolják újra - 24x36 vagy 18x24 cm-es nagyságban készít­sék el. Az ettől kisebb méretűeket is szívesen fogadjuk, ha az minő­ségi szempontból kifogástalan és másolása (nagyítása) nem áll módjában a tulajdonosnak. A fényképen legyen rajta a tulaj­donos neve, címe és a felvétel készítésének ideje (legalább az évszám.) Az országos népművészeti fesztivál 1985. május 31-én a Lé­vai (Levice) Barátság Művelődési Házban a gyermek néptánccso­portok versenyével kezdődik. Es­te, a gyerekek részére, ünnepi műsor lesz a nemzetközi gyer­meknap alkalmából. A fesztivál szombaton és vasárnap a zselizi Schubert-parkban folytatódik gaz­dag népművészeti programmal, amelyben a hazai amatőr népi együtteseken kívül a Szőttes és az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Tánc- együttes lép fel. Rajtuk kívül a bra- tislavai Gymník, valamint szlovák és magyarországi gyermek tánc- együttes, illetve magyarországi népdalénekesek szerepelnek. Folytatódik a Csak tiszta forrásból című műsor is újabb tájegység népművészetének a bemutatásá­val. A néprajzi kiállítás keretében a népművészet egy adott területét igyekszünk részletesen bemutat­ni. A város és a környező alapis­kolák tanulói számára készül a va­sárnap délelőtti gyermekműsor. Ismét lesz vásárlással és szakmai bemutatóval egybekötött néprajzi kirakodó vásár. A koszorúzási ün­nepségekre és az azt követő me­nettáncra az idén vasárnap dél­után kerül sor, ezt a győztes gyer­mek tánccsoportok gálaműsora, ünnepi nagygyűlés és a vendég­együttesek műsora követi. A gombaszögi országos kultu­rális ünnepség újdonsága, hogy már pénteken megkezdődik (júni­us 21-én) a külföldi együttesek szereplésével a rozsnyói, losonci (Lučenec) és a Kassa-vidéki (Ko- šice-vidiek) járásokban. A gomba­szögi szabadtéri színpadon szom­baton délután könnyűzenei mű­sorral kezdődik a fesztivál, egy élenjáró szlovák popzenekar fellé­pésével. Utána a hazai és a ven­dégegyüttesek kapnak bemutat­kozási lehetőséget. A szerkesztett műsor szereplői között lesz a Szőttes, a CSMTKÉ, az Ifjú Szívek; cseh, szlovák, hazai ukrán és lengyel együttesek; ezenkívül Szovjetunió, Magyarország és Lengyelország egy-egy kiváló né­pi együttese. A szórakozni vágyók szombaton este táncház és tánc- mulatság között választhatnak. A felsorolt együtteseken kívül va­sárnap délután egy magyarorszá­gi népi zenekar nótaénekesekkel és egy jeles könnyűzenei együttes ad egy-egy órás műsort. A gom­baszögi völgy lesz a helyszíne a néprajzi kiállításnak, az árusí­tással egybekötött néprajzi kirako­dó vásárnak és itt lesz a könyváru­sítás is. A csehszlovákiai magyar dolgozók ünnepi nagygyűlését szerkesztett műsor előzi meg, amelyet egyenes adásban közve­tít a Csehszlovák Televízió. Va­sárnap délelőtt Rozsnyó főterén lesz a koszorúzási ünnepség és a résztvevő csoportok színes me­nettánca. Ezt követően a gomba­szögi szabadtéri színpadon gyer­mekműsor kezdődik, amely az if­júság évének jegyében készül. Szereplői az idei versenyek díj­nyertes gyermekcsoportjai. DEBRÔDI D. GÉZA Könözsi István felvétele Pályázati felhívás A CSEMADOK Központi Bizottsága és nyelvi szakbizottsága nyelvjárásgyűjtő pályázatot hirdet. Pályázhatnak önkéntes gyűjtők és gyűjtőcsoportok bármilyen nyelvjárási tárgyú, nyomtatásban még meg nem jelent, eredeti helyszíni gyűjtést tartalmazó pályamunkákkal (például gazdálko­dás, település-építkezés-házberendezés, viselet, táplálkozás, népszokások-hiedelmek szókincse, földrajzi nevek feldolgo­zása). Pályadíjak: I. díj: 3000 korona II. díj: 2000 korona III. díj: 1000 korona Az egyes díjakat a bíráló bizottság megosztva is kiadhatja. Pályázni lehet továbbá nyelvjárási szövegek magnetofonfelvé­telével is. Ezekért a felvételekért értékes könyvjutalomban része­sülhetnek a pályázók. A pályamunkát 1986. november 20-ig két példányban kell beküldeni a CSEMADOK Központi Bizottságának a címére: (Nám. 1. mája 10, 815 57 Bratislava). A pályamunkákon fel kell tüntetni: a gyűjtő nevét, foglalkozását, lakcímét, továbbá a gyűjtés helyét és idejét, valamint az adatköz­lők személyi adatait. A beküldött pályamunkák első példányai megőrzésre - a pályázók szerzői jogainak tiszteletben tartásával - a CSEMA­DOK KB nyelvjárási adattárába kerülnek. A pályázni óhajtók bővebb felvilágosításért és útmutatásért, pályázati témájuk megjelölésével, forduljanak a CSEMADOK KB művelődési osztályához. A pályamű legnagyobb terjedelme 60 gépelt oldal lehet. A pályázat eredményeit a bíráló bizottság 1987 márciusában a Kazinczy-napokon hirdeti ki. Gitárkoncert ’85 Kezdetben tulajdonképpen csak a Líra volt, ma viszont már se szeri, se száma a különféle pop­zenei fesztiváloknak Bratislavá- ban. önálló fórumot kapott a folk, a blues, a country, az új hullám (nem mint stílus, hanem mint pá­lyakezdők műfaja), aztán itt van a Populár koncertje és a Gitárkon­cert. Természetesen úgyszólván csak cseh és szlovák előadók sze­repelnek ezeken a rendezvénye­ken, ami mintha pezsgő, gazdag, sokszínű popzenei életre akarna utalni. Azonban inkább egyfajta „bezárkózás“ ez; fakadhat bizo­nyításvágyból, de nem a legegész­ségesebb megoldás. Egyrészt szűkös a választék, másrészt ke­vés a csak egy műfajban tevé­kenykedő előadó. Ennek követ­kezménye egyebek között, hogy tartalmi átfedések vannak az egyes rendezvények között és hogy túl gyakran szerepelnek a legjobb zenészek, akik ma már nem szívesen vállalják az ebből fa­kadó veszélyeket. Következéskép­pen az előző évfolyamokhoz ké­pest színvonalcsökkenés észlel­hető. A megoldás felé vezető útat nem a sorok ritkításában, hanem a szemléletváltásban látom. A kö­zönség egyelőre még megtölti a koncerttermeket, részben azért, mert eddig még sikerült „húzóem­bereket“, sztárokat szerződtetni; másrészt a színvonalcsökkenés még nem jelent átlagon alulit, to­vábbá, mert e rendezvények kitöl­tik a rádió, a televízió és a hangle­mezkiadók kínálatában mutatkozó űrt. És végül: a korábbi évek pan­gó popzenei életét a fesztiválok révén friss, gazdag választékú és viszonylag színvonalas kínálat váltotta fel - legalábbis Szlová­kiában. Mindezek után néhány sort a nemrég lezajlott ötödik gitártalál­kozóról. A legnagyobb vonzerőt kétségtelenül a Pražský Výber volt gitárosa, Michal Pavliček jelentet­te. Ezúttal Jirí Hrubeš nélkül lépett fel, előadása azonban így is nagy élmény volt. Újra bebizonyosodott, hogy Pavliček ma a legtehetsége­sebb és legeredetibb csehszlová­kiai rockgitáros. Jó benyomást keltett a holland Hans Teesing fellépése, aki régi néger bluesokat adott elő, szinte eredeti hangzást nyújtva. A három bratislavai gitá­ros közül Juraj Burian neve kíván­kozik az élre. Klobása elnevezésű együttesével technikailag igényes, bár némileg túlhaladott zenét ját­szott, jól. Andrej Šeban a hard- rock és blues korszak után most igényesebb jazzkompozíciókkal próbálkozott, ami feltétlenül dicsé­retet érdemel. Előadásából azon­ban hiányzott a biztonság, néhol fáradtnak látszott. A fiatal Peter Uherčik a bratislavai amatőr pop­zenei élet nagy sztárja, szerepel­tetése azonban, egy ilyen jellegű koncerten, korainak bizonyult. A prágai Tango együttesnek az összes fellépő közül a legkeve­sebb köze volt a fesztivál eredeti célkitűzéséhez. Bizarr színpad­kép, látványos előadásmód, nem túl eredeti zene. Szövegeiket a rossz hangminőség miatt nem lehet értékelni, gitárjátékuk nem lépte túl a popzenekarok szokvá­nyos színvonalát. Fellépésük egé­sze mégis érdekesnek mondható. Az új bratislavai popzenei fesz­tiválok többsége válaszút elé ke­rült. Kár lenne, ha az elmúlás sorsára jutnának. GYUROVSZKY LÁSZLÓ / ÚJ SZÚ 4 1985. IV. 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents