Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-13 / 87. szám, szombat
KIS _____ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: április 6-tól 12-ig Katonai hatalomátvétel Szudánban • Húsvéti béketüntetések kezdődtek Nyugat-Európában és Japánban Mihail Gorbacsov egyoldalú szovjet moratóriumot jelentett be az európai rakétatelepítésre Tanácskozás az SZKP székházában a legfontosabb gazdasági feladatokról • O’Neill vezetésével amerikai kongresszusi küldöttség érkezett Moszkvába • Berlinben kezdett tárgyalásokat Geoffrey Howe brit külügyminiszter • Teherán után Bagdadban folytatta közvetítési kísérletét az ENSZ főtitkára A Kremlben szovjet-holland külügyminiszteri eszmecserékre került sor • Szergej Szokolov marsall, szovjet honvédelmi miniszter Varsóba érkezett • A KNDK parlamenti szinten tárgyalásokat javasolt Szöulnak A TASZSZ nyilatkozata azonnali izraeli csapatkivonást sürgetett Libanonból • A salvadori hazafiak a párbeszéd felújítására szólították fel a Duarte- rezsimet • A francia kormány jóváhagyta az új választási törvényt Panamavárosban a közép-amerikai helyzetről tanácskoztak a térség külügyminiszterei Genfben plenáris ülést tartottak a közepes hatótávolságú, a stratégiai és az ürfegyverekről tárgyaló munkacsoportok NSZK-szerte a hagyományos húsvéti békemenetek keretében számos háborúellenes akcióra került sor. Felvételünk a Heilbronn melletti rakétabázisnál készült, ahol több mint 35 ezer ember öt perccel tizenkét óra előtt jelképes láncot alkotott a támaszpont körül, sürgetve, hogy legfőbb ideje beszüntetni az értelmetlen lázas fegyverkezést (Telefoto-ČSTK) Gorbacsov gesztusa A heti külpolitikai híradások és kommentárok vezető témája az SZKP KB főtitkárának a nyilatkozata, a benne foglalt új kezdeményezésekre a napokban szinte minden mérvadó politikus reagált. Érthetően a washingtoni választ várta a világ a legjobban, ezeket a reményeket azonban lehütötte a Reagan elnök véleményét tolmácsoló Larry Speakes kijelentése. Az indítvány egyik kulcselemét elutasítva közölte, hogy a szovjet közepes hatótávolságú rakétákra mostantól elrendelt moratórium „nem elegendő“, s az Egyesült Államok ezért folytatja saját atomfegyvereinek nyugat-európai telepítését. Hozzáfűzte ugyan, hogy a javaslatot tanulmányozzák, ám megfigyelők szerint az elhangzottak fényében aligha lehet fehérházi pálfordulatra számítani. A State Department üdvözölte, hogy Gorbacsov készségét fejezte ki a két nagyhatalom viszonyának a javítására és elvben hozzájárult egy csúcstalálkozó megtartásához. Az Egyesült Államok több tekintélyes politikusa rögvest bírálta a kormányzatot amiatt, hogy alapos megfontolás nélkül elutasította a moszkvai kezdeményezést. Gary Hart demokrata szenátor szerint nemcsak az európai rakétatelepítési moratóriumot kellett volna Washingtonnak elfogadnia, hanem egyúttal javasolnia kellett volna azt is, hogy meghatározott időre állítsák le az új nukleáris fegyverek és műholdelhárító eszközök kipróbálását és telepítését. A nyugati szövetséges kormányok felzárkóztak Washingtonhoz a Gorbacsov-nyilatkozat értékelésében. Thatcher brit miniszterelnök „elfogadhatatlannak“ minősítette a rakétamoratóriumot, az első amerikai rakétákat a napokban befogadó belga kormány szintén. Tindemans külügyminiszter viszont úgy vélte, hogy a javaslatot közösen meg kell vitatni a többi NATO-országgal. Genscher nyugatnémet külügyminiszter elutasította, hogy a két nagyhatalom fagyassza be a rakétatelepítést Európában, azt állítva, hogy „ez a Szovjetunió fölényét konzerválná“. Craxi olasz kormányfő a moszkvai indítványra reagálva nem csatlakozott azokhoz a véleményekhez, amelyek szerint a bejelentés „manőver“ lenne. Úgy vélte, a szovjet javaslat megérdemelne legalább egy viszontválaszt. Ahogy az egyesült államokbeli, úgy a nyugat-európai ellenzék is birálólag fogadta a hivatalos körök „reflexszerú“ nemjét. Ezt Denis Healey, a brit ellenzéki Munkáspárt külügyi szóvivője mondta így. Szerinte a Gorbacsov-javaslat jó, mert a moratórium mindig első lépést jelent a leszerelés felé. Számos Nyugaton megjelenő lap is úgy vélte: üdvözölni kell Gorbacsov „húsvéti békegesztusát“. Ennyi idézet szemléletesen bizonyítja, hogy a kiéleződött nemzetközi helyzetben pozitív fordulatot várók kedvezően fogadták a szovjet pártfőtitkár gesztusát. Mindenképpen igazat kell adni annak a szemleirónak, aki azt írta, hogy Moszkva javaslatával ismét elment a félútig, a hátralevő távot a másik félnek kell megtennie. Mihail Gorbacsovnak a héten alkalma nyílt arra, hogy a Moszkvában tárgyaló amerikai kongresszusi küldöttség tagjai előtt részletesen kifejtse indítványának lényegét és álláspontját a kétoldalú viszony kulcsfontosságú kérdéseiről. Az O'Neill képviselőházi elnök vezette delegáció előtt megerősítette: a Szovjetunió rendezni akarja az USA-hoz fűződő kapcsolatait, de a valódi fordulathoz a két ország vezetőinek kölcsönös politikai jószándékára van szükség. A szovjet államférfi nem rejtette véka alá: nehéz megérteni, hogyan lehet összeegyeztetni a nukleáris fegyverek csökkentésére vonatkozó megállapodási készségről hangoztatott amerikai kijelentéseket e fegyverek erőltetett ütemű növelésének mindennapos gyakorlatával. Miközben az amerikai képviselők Moszkvában tárgyaltak, Washingtonban harmincnyolc törvényhozó társuk levélben szólította fel Reagan elnököt, hogy a Genfben folyó szovjet-amerikai tárgyalások idejére rendeljen el moratóriumot az atom- és űrfegyverek kipróbálására, illetve telepítésére. A holland külügyminiszter hét eleji moszkvai megbeszélésein is nagy hangsúlyt kapott az európai rakétatelepítés kérdése. Hans van den Broek szerint országában érdeklődéssel fogadták a szovjet indítványt, de megerősítette, hogy Hollandia a tervek szerint novemberben dönt arról, befogadja-e az amerikai robotrebülőgépeket. Vendéglátója, Gromiko külügyminiszter felhívta a figyelmét arra, hogy az adott helyzetben sok múlik Hollandia álláspontján. Mint ismeretes, a Mihail Gorbacsov által bejelentett egyoldalú szovjet rakétatelepítési moratórium hatálya novemberig tart. „Hogy ezt követően milyen döntést fogunk hozni, az attól függ, követi-e az Egyesült Államok a példánkat: leállítja, avagy sem a közepes hatótávolságú rakéták telepítését Európában.“ - szögezte le javaslatában Mihail Gorbacsov. Választási reform Franciaországban A francia kormány szerdai ülésén több törvényjavaslatot fogadott el a választási rendszer Francois Mitterrand elnök által régóta szorgalmazott reformjáról. A minisztertanács már a múlt héten jóváhagyta azt az alapelvet, hogy a parlamenti választásokon, valamint a helyi képviseleti szervek megválasztásánál bevezetik az arányos képviseleti rendszert. A szerdán elfogadott törvényjavaslatok ennek az elvnek megfelelően részletesen szabályozzák az új választási rendszert. Újítást jelent, hogy a választás ezentúl csak egyfordulós lesz, így megszűnik az a hagyomány, hogy a választás két fordulója között rendszerint pártközi megállapodások jöttek létre az előnyösebb helyzetben lévő jelölt támogatására. A kétfordulós rendszert 1958-től, de Gualle hatalomra jutásától vezették be. Eszerint egyéni választókerületekben szavaztak a nemzetgyűlési képviselőkre a többségi elv alapján. Minden választókerületben csak egy képviselő juthatott mandátumhoz, így a többi jelöltre adott voksok kárba vesztek. A feform értelmében ezentúl megyei listákon választják majd a képviselőket. Minden megye 108 ezer lakos után egy képviselőt küldhet a nemzetgyűlésbe, a kis megyék lakosaik számától függetlenül legalább kettőt. Az egyéni választókerületek megszűnnek, minden megye választókerületet képez, de a mandátumok nem teljesen a leadott szavazatok arányában oszlanak meg az egyes pártok listái között, hanem egy bonyolult kulcs alapján, amely a legtöbb szavazatot szerzett pártot bizonyos előnyhöz juttatja. így az arányosság elve az új rendszerben sem jut maradéktalanul érvényre, s éppen ezt veti a reform kitervelóinek szemére a Francia KP, amely máris közölte, hogy a reform törvényjavaslatának parlamenti vitájában több módosító javaslatot terjeszt elő. A kormányzó Szocialista Párt, személy szerint Mitterrand elnök volt a reform kezdeményezője, mivel az új rendszertől reméli a hatalom megtartását. A múlt héten tiltakozásul a választási rendszer módosítása ellen kivált a kormányból Michel Rocard mező- gazdasági miniszter, s ez is jelzi, hogy a kormánypárton belül megoszlanak a vélemények a reformról. Az ellenzékben működő jobboldali pártok sem lelkesedtek a reformért és hangoztatták, hogy az eddig érvényben lévő szavazási rendszer módosítása egyben az ötödik köztársaság intézményrendszerét is fenyegeti. P. VONYIK ERZSÉBET „Hosszúéves“ harc? A közelmúltban már rámutattunk arra, hogy egyik járási lapunk rendszeresen használja a sokéves dplgozó kifejezést egy-egy olyan személlyel kapcsolatban, akrvalamelyik munkahelyen régebben dolgozik. Hangsúlyoztuk, hogy a sokéves azt jelenti: sok éve létező, sok éve fennálló, sok éve tartó stb. Beszélhetünk tehát sokéves városról, sokéves viszályról, de sokéves dolgozóról nem, mert az ezt jelentené: idős dolgozó. Megkockáztattuk azt a feltevést is, hogy a sokéves dolgozó kifejezést valószínűleg a dlhoročný pracovník megfelelőjeként használják a szövegben. Bebizonyosodott, hogy nem is tévedtünk, s nemcsak egyetlen járási lap, hanem több is használja, sőt nem is csupán a sokéves összetett melléknévvel fordítják a dlhoročný szlovák melléknevet, hanem valóban szó szerint, összetételi tagok szerint is: hosszú- éves-nek. Márpedig ilyen szó nincs is a magyarban. Különösen a dlhoročný boj kifejezés fordul elő ebben a fordításban: hosszúéves harc. így ez a szlovák kifejezés nem fordítható le, hanem körülírással, mégpedig többféleképpen is. Lehet: évekig tartó harc, többéves harc, sőt sokéves harc is. A sokéves melléknév ebben az esetben megfelelője lehet a szlovák szónak, csak akkor nem, ha személyekre vonatkoztatva azt akarnánk vele kifejezni, hogy az illető sok éve dolgozik valahol. Van tehát sokéves harc, de sokéves dolgozó nincs, csak régi dolgozó. Látjuk: a fordítás nem lehet gépies, mechanikus munka. Nem lehet semmilyen nyelven írott szöveget csupán szavak vagy szóelemek szerint egy másik nyelvre lefordítani, hanem a szavak, kifejezések megfelelőit kell megkeresnünk abban a nyelvben, amelyre fordítunk. Megfelelőkön pedig a mi esetünkben azokat a magyar szavakat, kifejezéseket értjük, amelyekkel nyelvünk a lefordítandó szlovák szavak, kifejezések által jelölt fogalmakat megnevezi. JAKAB ISTVÁN Ne így válasszuk el! Egy korábbi alkalommal rovatunkban már szó volt az egyszerű és összetett szavak elválasztási hibáiról. Folytatásképpen az elválasztásnak szabályokba nem ütköző, de olykor meghökkentő s egy kis figyelemmel elkerülhető furcsaságaiból mutatunk be egy csokorra valót. Tudjuk, hogy szavainkban akár egy-egy önmagában álló magánhangzó is alkothat külön szótagot. Nincs rá szigorú tilalom, de a helyesírási szabályzat sem tanácsolja, hogy egy szóból elválasztáskor mindössze egyetlen magánhangzó maradjon az előző sor végén vagy kerüljön át a másik sor elejére. Mégis sűrűn találkozunk efféle megoldással: i-rányítás, i-taláru, u-tazás, é- vadnyitó, ó-esztendó; vagy amikor az utolsó magánhangzóhoz már csak a toldalék járul: tragédi-ának, rádi-óban. Míg az iménti forma jórészt csak esztétikai érzékünket bántja, az elválasztásnak más, nem kellően átgondolt módjai akár akadályozhatják is a gördülékeny olvasást. Hibáztatni ugyanis nincs okunk az ilyesformán nyomtatott szóalakokat: kerékpártúra, mosó-gépcsere, de hogy a szó leírt képe a megértést ne nehezítse, szerencsésebb mindkettőt az összetétel természetes határán - tehát a szorosabban összetartozó alkotóelemeket együtt hagyva - kettébontani: kerékpár-túra, mosógép-csere. Alábbi példáink is azt igazolják, hogy elválasztáskor mindig érdemes rugalmasan bánni egy-egy szótaggal: ha van rá mód, tanácsos azt a két-három betűt még odaszorítani az előző sor végére, illetve helyszűke esetén inkább még egy szótagot átvinni a következő sorba. Egy riportcikknek ebben a mondatában például: nyolcéves koromban kezdtem dolgozni, legelőször a kefegyárban csak a folytatásból válik világossá, hogy a nyilatkozó nem állatokat őrzött gyerekfejjel. Első olvasásra ugyancsak félrevezető egy másik írásnak így leírt mondata: „... Ez a semmi- bevétel a legbosszantóbb.“ A szenzációéhes olvasó izgalmas rémhistóriára számít ennek a cikkindításnak a nyomán: ,,Hová lett a hulladékgyűjtő...?“, s bizony alaposan csalódnia kell: a félbevágott szó folytatásával a várt krimitörténet helyett környezetvédelmi gondokról szóló híradás kerekedik ki a továbbiakból. Még óvatosabban kell bánnunk azokkal az egyszerű vagy összetett szavakkal, amelyeket az elválasztás álösszetételekké alakíthat, illetve amelyekben az eredeti összetétel szóhatárait a nem szerencsés tagolás úgy csúsztathatja el, hogy újabb, látszólag szintén értelmes szóösszetétel jön létre. Hogy milyen furcsa asszociációkra adhat alkalmat egy-egy ilyen szóalak, azt példázza az alábbi mondat: ,,A lakásban az a sajátságos, hogy bár tulipános ládák... között folyik az élet, a lakodalmas kancsókból, régi üvegpoharakból... éppen csak annyi van elöl,...“ Nem kevésbé pikáns gondolatokat ébreszthet a televízió sportműsorának ismertetése egyik lapunkból: „... nemzetközi tornászbajnokság ' A fenti példák tanulsága szerint egy-egy szó kényszerű felbontásakor nemcsak arra kell ügyelnünk, hogy ne szegjük meg a helyesírási szabályokat, hanem arra is, hogy az olvasót egy pillanatig se tévessze meg az, amit maga előtt lát,; ne adjunk lehetőséget félrevezető képzettársításra. FELDE GYÖRGYI ÚJ SZÚ 4 1985. IV. 13.
