Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-12 / 86. szám, péntek
A Szovjetunió rendezni akarja kapcsolatait az Egyesült Államokkal Mihail Gorbacsov megbeszélései az amerikai képviselőházi küldöttséggel (ČSTK) - A szovjet vezetés őszintén törekszik arra, hogy visszaterelje a normális mederbe a szovjet-amerikai kapcsolatokat - hangsúlyozta szerdán Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára az amerikai képviselőház Moszkvában tartózkodó küldöttsége előtt. A szovjet vezető rámutatott: szovjet megítélés szerint a két ország kapcsolataiban jelenleg mutatkozó feszültség alapját nem a nemzeti érdekek valamiféle sorsszerű szembenállása jelenti. Ellenkezőleg, a széles körű és gyümölcsöző együttműködés révén mindkét nép sokat nyerhetne, csov részletesen szólt a két nép biztonságával, a nukleáris háború veszélyének elhárításával kapcsolatos kérdésekről, köztük a genfi szovjet-amerikai tárgyalásokról. A világbéke, a saját és más országok népei sorsa iránt érzett felelősség vezérelte a SzovjetuniMihail Gorbacsov és 0‘NeiH a tárgyalóasztalnál (Telefoto: ČSTK) ráadásul a két országot összeköti a legfontosabb közös érdek: megoltalmazni a két nép életét, biztonságát. A Szovjetunió és az Egyesült Államok társadalmi rendszerében és ideológiájában meglevő különbség nem ok a kapcsolatok megszüntetésére, még kevésbé az ellenségeskedések szítására - mondotta Mihail Gorbacsov. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a kölcsönösen előnyös szovjet -amerikai együttműködés teljességgel lehetséges. A két fél által 1972-ben és 1973-ban aláírt több alapvető dokumentum megteremtette a gyümölcsöző együttműködés alapját a legkülönbözőbb területeken. Ez elősegítette az enyhülés kiterjedését a nemzetközi kapcsolatok egészére, nevezetesen hozzájárult a-helsinki európai értekezlet sikeréhez. 1972-ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői olyan dokumentumot láttak el kézjegyükkel, amely tartalmazza, hogy nukleáris korunkban a békés egymás mellett élés az egyetlen ésszerű alternatíva népeink számára. Ez természetesen annak elismerését is jelenti, hogy mindkét népnek joga van úgy alakítani életét, ahogyan szükségesnek tartja, anélkül, hogy beavatkoznának belügyeibe, s megpróbálnák rákényszeríteni akaratukat más népekre. A szovjet-amerikai kapcsolatok valódi javításához a két ország vezetőinek politikai akaratára van szükség - hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. - Szovjet részről ez az akarat megvan. Ha amerikai részről is megmutatkozik, akkor az országainkat jelenleg elválasztó sok konkrét kérdés fokozatosan megoldódhat. A továbbiakban Mihail Gorbaót, amikor az Egyesült Államokkal való új tárgyalásokat kezdeményezte. Megelégedésünkre szolgál, hogy az Egyesült Államok elfogadta a tárgyalásokra vonatkozó javaslatunkat. Azért kezdtük el a tárgyalásokat, hogy becsületesen, komolyan folytassuk azokat, jelentős és tényleges eredményeket érjünk el a hadászati és közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek nagyon komoly mértékű csökkentésében. Ám e célok elérése csak abban az esetben lehetséges, ha az amerikai fél lemond a fegyverkezési hajsza világűrre történő kiterjesztésének provokatív szándékáról. A földi fegyverkezési hajsza megszüntetésének és a világűrre való kiterjesztése megakadályozásának kérdései alkotják azt az egységes problémakört, amelyet komplexen kell megoldani, ahogy ezt a Szovjetunió és az Egyesült Államok között januárban született megállapodás rögzíti. Nehéz megérteni, hogyan lehet összeegyeztetni a nukleáris fegyverzetek csökkentésére vonatkozó megállapodási készségről hangoztatott amerikai kijelentéseket e fegyverek erőltetett ütemű növelésének mindennapos gyakorlatával - mutatott rá Gorbacsov. Az amerikai kormányzatnak és propagandának az egyes fegyverfajták terén meglevő szovjet fölényről terjesztett állításai egyszerűen a tények meghamisítása. Az SZKP KB főtitkára konkrét tényekkel és számokkal bizonyította beszélgető partnereinek, hogy valójában paritás, hozzávetőleges egyensúly van a Szovjetunió és a NATO-orszá- gok között az összes ilyen fegyverfajták terén. A népek várakozásának megfelelően azzal a célA francia kormány elfogadta a választási reformtervet ÚJ SZÚ 1985. IV. 12. (ČSTK) - A francia kormány szerdai ülésén három törvényt fogadott el a választási rendszer reformjáról. Már a minisztertanács múlt heti ülésén leszögezték azt az alapelvet, hogy a nemzetgyűlési választásokon, valamint a regionális tanácsok megválasztásánál bevezetik az arányos képviseleti rendszert. A most elfogadott törvényjavaslatok ennek az elvnek alapján szabályozzák részletesen az új választási rendszert. Az új választási rendszerben megyei listákon választják majd a képviselőket. Minden megye 108 ezer lakos után 1 képviselőt küldhet a nemzetgyűlésbe, de a kis megyék lakosságuk számától függetlenül legalább két képviselőt. Az egyéni választókerületek megszűnnek, minden megye egy választó- kerületet képez, de a mandátumok nem teljesen a leadott szavazatok arányában oszlanak meg az egyes pártok listái között, hanem egy bonyolult kulcs alapján, amely a legtöbb szavazatot szerzett pártot bizonyos előnyhöz juttatja a többihez képest. Igy az arányosság elve nem jut teljesen érvényre ebben a rendszerben sem, s éppen ezt kifogásolja az FKP, amely bejelentette, hogy a parlamenti vita során módosító javaslatot fog előterjeszteni. A Zöldek felhívása (ČSTK) - A nyugatnémet Zöldek pártja felszólította az NSZK kormányát, hogy azonnal tiltsa meg az SS-had- osztályok volt tagjainak májusra tervezett találkozóját Nesselwang bajor városban. A Zöldek képviselői a szövetségi parlamentben a tervezett találkozót a fasiszta gaztettek és a háború összes áldozatai emléke cinikus megsértésének minősítették, mivel éppen ezeknek az alakulatoknak a tagjai vettek részt a tömeggyilkosságokban. A Zöldek felhívást tettek közzé, hogy az NSZK közvéleménye széleskörűen támogassa a május tizenegyedikére Nes- selwangba összehívott antifasiszta tüntetést. lal, hogy a genfi tárgyalásokon már most elérjék az első konkrét eredményeket és megkönnyítse e tárgyalások sikeres további menetét, a Szovjetunió a legtermészetesebb és legésszerűbb lépést javasolta: mindenekelőtt meg kell szüntetni a földi nukleáris fegyverkészletek további növelését, meg kell szüntetni a világűrben elhelyezendő fegyverek kifejlesztésének előkészületeit, és ezen az alapon, az így megerősödött bizalom közepette hozzá kell látni a felhalmozott fegyverkészletek csökkentésére vonatkozó megállapodások előkészítéséhez. A megbeszélések során az SZKP KB főtitkára elégedettségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a képviselőház tekintélyes küldöttsége aktív politikai párbeszédet folytatott a Legfelsőbb Tanács küldötteivel. E megbeszéléseket mindkét részről kedvezően értékelik. Ismerjük a kongresz- szus szerepét az amerikai politikai életben - mondotta Mihail Gorbacsov -, és nagy jelentőséget tulajdonítunk a parlamenti kapcsolatok fejlesztésének úgy is, mint a szovjet-amerikai kapcsolatok élénkebbé tétele egyik elemének. A Szovjetunió őszintén törekszik arra, hogy konkrét megállapodások szülessenek Genfben, és azt szeretné, ha a szovjet -amerikai kapcsolatok visszatérnének a normális, kölcsönösen előnyös együttműködés és a kölcsönös tiszteletet medrébe - mondotta Gorbacsov, s kérte az amerikai képviselőket, hogy ezt az üzenetet adják át az Egyesült Államok kongresszusának és kormányzatának. Thomas O’Neill, a képviselőház elnöke és a küldöttség tagjai a szovjet-amerikai kapcsolatok javításáért és a genfi tárgyalások sikeres kimeneteléért emeltek szót. Nyíltnak és hasznosnak minősítették az eszmecserét, és elégedettségüket hangoztatták. Elhunyt Enver Hodzsa (ČSTK) - Az ATA albán hírügynökség jelentette, hogy Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára tegnap 76 éves korában elhunyt. Enver Hodzsa temetésének megszervezésére bizottságot neveztek ki, amelynek elnöke Ramiz Alija, az Albán Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Népi Gyűlés Elnökségének elnöke. NÉHÁNY SZOVJET kitüntetéseket adtak át a Szovjetunió párizsi nagykövetségén az FKP kiemelkedő személyiségeinek. Étien Fajon és Raymond Guyot, a KB tagjai a Népek Barátsága Érdemrendet vehették át a békéért és a két ország barátságának megszilárdításáért kifejtett tevékenységük elismeréseképp. BÉKE AKTIVISTÁK AT tartóztatott le a brit rendőrség. A kelet-angliai Alconburyben levő amerikai légibázist körülvevő drótakadályon áthatolt békeharcosok közül 20-at vettek őrizetbe. A bázis közel van Molesworth-höz, az amerikai szárnyas rakétákat befogadó támaszponthoz. TUNISZBAN a Palesztin Felszaba- dítási Szervezet kiadott nyilatkozatában határozottan elítéli az izraeli hatóságok megtorló akcióit a megszállt arab terüléteken, illetve az izraeli támadásokat a Libanonban levő palesztin menekülttáborok ellen. A PFSZ arra szólítja fel a nemzetközi közvéleményt, hogy ítélje el az izraeli terrort. A KNDK parlamentje befejezte ülésszakát. A képviselők jóváhagyták az idei állami költségvetést, amely a szocialista népgazdaság fejelsztésé- re és a nép életszínvonalának növelésére szánt kiadások további emelését irányozza elő. A parlament levelet intézett a dél-koreai törvényhozáshoz, amelyben azt javasolja, a két testület képviselői kezdjenek tárgyalásokat az ország békés egyesítéséről. Szöulban egyelőre annyit közöltek, a javaslatot „tanulmányozzák“. Szudán VALAMI VAN... A több mint másfél évtizedes Nimeri-féle országiás eseményein és módszerein végigtekintve nem az a meglepő, hogy ez a kormány megbukott, hanem az, hogy képes volt egészen mostanáig a felszínen maradni. Amire pedig különösen érdemes odafigyelni, az az a tény, hogy az 1969-ben katonai puccsal hatalomra jutott, s mindvégig elsősorban a hadseregre támaszkodó Nimerit a hadsereg döntötte meg. Az április 6-i hatalomátvétel vezére pedig az a Szavar el-Dahab altábornagy, akit március 18-án, a legutóbbi kormányátalakítás idején Dzsafar Nimeri a legméltóbbnak és legmegfelelőbbnek tartott a hadügy- miniszteri tárca élére, a hadsereg főparancsnoki tisztségére. L ényegében tehát arról van szó, hogy már a saját emberei is az elnök ellen fordultak, megelégelték sorozatos pálfordu- lásait, taktikázását, amely szétzüllesztette az ország közigazgatását, gazdasági életét, lejáratta Szudánt a nemzetközi színtéren. Ennek a folyamatnak az első és nagyon jelentős megnyilvánulása az volt, amikor tavaly a parlament gondosan kiválasztott - s nem annyira megválasztott - 135 tagja közül 105 azt követelte az elnöktől, hogy az 1983 szeptemberében meghirdetett iszlamizálás alkotmányos rögzítését halasszák el. Számos jel arra mutat, hogy az ország életének erőszakos iszla- mizálása ásta alá végérvényesen az addig sem túlzottan szilárd Ni- meri-rezsimet. Dzsafar Nimerinek, mint elnöknek, ugyanis nagyon gyakran az volt a legfőbb gondja, hogy megakadályozza a sorozatos puccs- és merényletkísérleteket. Az iszlamizálási folyamat távolról sem növelte Szudán nemzetközi tekintélyét, a határokon belül pedig még a muzulmán val- lású lakosság osztatlan tetszését sem sikerült elnyerni. A 22 milliós Szudán lakosságának 75 százaléka muzulmán, 20 százaléka ani- mista (a természeti vallások híve), 5 százaléka pedig katolikus és protestáns keresztény. Az amúgy is autonómiára, elszakadásra törekvő déli néger animisták és keresztények személyi és vallás- szabadságuk elleni orvtámadásnak minősítették a iszlamizálás folyamatát. A z iszlamizálás bevezetése nem azt jelentette, hogy Nimeri egyszeriben, szinte minden átmenet nélkül fanatikus muzulmánná vált, hanem azt, hogy ezzel az elkeseredett lépéssel próbálta elterelni a figyelmet az ország katasztrofális gazdasági helyzetéről. Szudán a maga 2,5 millió négyzetkilométeres területével nemcsak Afrika legnagyobb, hanem legeladósodottabb országa is. Nimeri kormányzásának utolsó 10 éve alatt az ország külföldi adóssága 600 millióról 9 milliárd dollárra növekedett. Emellett az egy főre eső nemzeti jövedelem mindössze 380 dollár, ami Szudánt „rangos“ helyre sorolja a világ 25 legszegényebb országának listáján is. A lényegében fizetésképtelenné vált Szudánban a fő hitelezők - az USA és a Nemzetközi Valuta Alap - kezdték diktálni a feltételeket. Követelésükre a khartumi kormány fokozatosan csökkentette, majd megszüntette az alapvető élelmiszerek ártámogatását, minek következtében az utóbbi három évben 10-20-szoro- sára emelkedtek az élelmiszer- árak. Óriásira nőtt az infláció. Míg 1978-ban egy szudáni font 2,8 dollárt ért, ma már csak 0,416 dollárt, ami hétszeres csökkenést jelent. Feltétlenül megjegyzendő, hogy a katasztrofális gazdasági helyzetet egyértelműen az ország vezetése idézte elő, s nem Szudán természeti adottságainak következménye. 80 millió hektárra becsülik termőföldjeinek kiterjedését, de ennek a mennyiségnek mindössze egytizedét hasznosítják. Ezzel az adottsággal Szudán a térség ,,éléskamrája“ lehetett volna, ha Nimeri okosan és rendeltetésszerűen használta volna fel a külföldi segélyeket és a belső forrásokat. Ehelyett a milliók rendre eltűntek a magas rangú hivatalnokok feneketlennek bizonyult zsebeiben. Csak így fordulhatott elő, hogy a jó minőségű termőföldekkel rendelkező ország lakosságának egyharmadát az elsivata- gosodással fenyegetett szomszédos országokhoz hasonlóan éhínség sújtja. Igaz, Szudánnak is vannak olyan területei, amelyeken már 4 éve nem esett eső, de jelentős víztartalékai is vannak a termőföldek öntözésére. Nimerinek volt még egy - szintén hatástalannak bizonyult - módszere, amivel megpróbálta megerősíteni labilissá vált helyzetét. Azt akarta elhitetni a szudáni- akkal és a külfölddel, hogy országát külső veszély fenyegeti a szomszédos országok, egészen pontosan Etiópia és Líbia részéről. Khartumból menetrendszerűen érkeztek hírek külföldi összeesküA Népszava karikatűrája vések és ügynökök állítólagos leleplezéséről. A leglátványosabb - és a leglátványosabban kudarcba fulladt - Nimeri-féle elterelő hadműveletre tavaly márciusban került sor. Március 12-én az államfő ismét „szenzációs" leleplezést jelentett be, miszerint Szudán ellen „nemzetközi összeesküvés“ készül. Négy nappal később-állítólag - egy felségjel nélküli repülőgép bombázta Omdurban, - Khar- tumnak a Nílus túlsó partján fekvő ikervárosa - rádióadóját és lakónegyedeit. Nimeri sietett bejelenteni, hogy a repülőgép a hírszerző szolgálat értesülései szerint minden kétséget kizáróan líbiai volt, s a khartumi kormány azonnal kérte a Biztonsági Tanács összehívását és Líbia szigorú megbüntetését. Az Egyesült Államok és néhány további ország vehemens támogatása ellenére sem sikerült Szudánnak elérnie a célját a Biztonsági Tanácsban, annál is inkább, mivel az omdurbani rádióadó változatlanul tovább működött ... Az ilyesfajta szudáni próbálkozások legfőbb támogatója mindig is az Egyesült Államok volt. Ez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy Szudán határos Egyiptommal, Líbiával, Csáddal, Etiópiával, Szomáliával... Stratégiai helyzeténél fogva Washington bőkezűen járt el a khartumi kormány iránt, de ez a bőkezűség sem menthette meg Nimerit a már régen esedékes bukástól. A múlt héten Washingtontól ugyan még ígéretet kapott 67 millió dolláros támogatás azonnali folyósítására, de ezt az összeget már az új vezetés kapja meg. Bármennyire is meglepő, Nimeri fő támogatói, Egyiptom és az Egyesült Államok azonnal az új vezetés mellé álltak. E zekből a jelekből arra lehet következtetni, hogy Szavar el-Dahab katonai rezsimje hú marad az előző kormányzat külpolitikai irányvonalához. Hogy mennyit sikerül változtatnia Szudán belső életén, javítani a súlyos gondokon, azt majd a jövő mutatja meg. Pillanatnyilag csak egyvalami biztos: megkezdődött a változás, és ez lehetőség a pozitív irányváltásra is. GÖRFÖL ZSUZSA
