Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-04 / 80. szám, csütörtök

Egy iskola, több épület, kiváló eredmények A legjobbkor kerestem fel Csiz- mazia Józsefet, az Érsekújvári (Nové Zámky) Elektrotechnikai Szakközépiskola igazgatóját.­- Jó napom van - fogadott de­rűs arccal. - Ma tudtam meg, hogy a nyitrai (Nitra) építőipari vállalat a következő ötéves tervidőszak­ban megkezdi végre új iskolánk építését. Ennek azért is örülünk annyira, mert évek óta fáradozunk azon, hogy megfelelő körülmé­nyek között taníthassunk. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mostani feltételeink hátráltat­nak munkánkban, de mert az utóbbi években több osztályt nyi­tottunk a megszokottnál, szeptem­bertől szűknek bizonyul majd az iskola. Tények és indokok hangzanak el, pontos helyzetképet adva: Bár az engedélyt, hogy az akkor már csaknem tíz éve működő esti ta­gozat mellett a nappalin is nyithas­sanak osztályokat, hetvenegy má­jusában megkapták, bármennyire hihetetlen is, tanítani mégsem volt hol. Aztán a vasútépítő vállalat hathatós segítségével s a tanárok, szülök és diákok közös munkájával négy hónap alatt felépítettek egy épületet, amelyben egy szlovák és egy magyar tanítási nyelvű osz­tállyal kezdődött meg az oktatás. Majd önerőből - páratlan akarás­sal - újabb három épületet hoztak tető alá. Hogy miért? Mert nyolc­vanhárom szeptemberében már öt első Osztállyal kezdték a tanévet. De mire elkészültek az új épüle­tek, ismét helyszűkével küszköd­tek, tavaly ősszel nyitottak. A párt központi bizottságának 9. ülése ugyanis az elektronika nagy üte­mű fejlesztését szabta meg, így szükségessé vált az elektrotechni­kai szakközépiskolák növendékei számának növelése, köztük az ér­sekújvárié is. Az iskola tizenkilenc osztályában jelenleg ötszázötven­három diák - a magyar osztályok­ban kétszázhuszonhét - tanul. Szeptembertől tehát újabb gondok elé néznek, hiszen huszonnégy tanteremre lesz szükségük. Még jó, hogy a közgazdasági szakkö­zépiskola rendelkezésükre bo­csátja egyik épületét, bár a távol­ság nehezíteni fogja helyzetüket. Változást tehát csakis az új iskolá­tól várhatnak. A kor követelményeinek azon­ban addig is meg kell felelni. A kérdés csak az: eleget tudnak-e tenni az egyre növekvő igények­nek, a korszerű szakemberkép­zéssel szemben támasztott elvá­rásoknak?- A szakemberképzés egyik legfontosabb feltételének az iskola felszereltségét tartom - folytatja az igazgató. - És most nem aka­rok panaszkodni, hiszen tavaly háromszázötvenezer koronáért vásároltunk megmunkáló gépeket, másfél millió korona értékben fel­újítottuk és korszerűsítettük mű­szerparkunkat, de ha a párthatá­rozatokból indulunk ki, s figyelem­be vesszük azt is, hogy diákjaink nem a holnap, hanem a holnap­után szakemberei lesznek, azt kell mondanom, még újabb berende­zésekre lenne szükségünk, hiszen a mostaniakkal csak a jelenlegi szinthez tudunk igazodni. Ezért is szorgalmazzuk az új iskola mi­előbbi felépítését, ahol a korszerű mérőműszereket nem csak meg­mutatni tudnánk diákjainknak, ha­nem használhatnák is azokat.' Az egyre növekvő igényeknek tehát csak akkor leszünk képesek ele­get tenni, ha elköltözünk innen.- Közismert, hogy a szakközép­iskolákban - különösen az elekt­rotechnikaiban - évek óta több­szörös a túljelentkezés. Vajon mi­lyen a mostani helyzet, mérséklő­dött-e az iskolájuk iránti érdek­lődés?- Addig, míg a nyugat-szlová­kiai kerületben a mi iskolánk volt az egyetlen elektrotechnikai, nálunk is két-háromszoros volt a túljelent­kezés; főleg a fiúk rohamozták meg iskolánkat. De amikor a múlt évben a komáromi (Komárno) gépipariban is nyitottak elektro szakot, a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda), a Komárom és a Léva (Levice) környékiek már nem hozzánk jelentkeztek, így megcsappant az iskolánk iránti ér­deklődés. A legnagyobb gondot mégis az okozza, hogy amióta az erősáramú szakot híradástechni­kaival bővítettük, teljesen felborul­tak az arányok, hiszen a legtöb­ben az utóbbit választják. Most is négyszeres a túljelentkezés. Egyébként az első évfolyamokban szeptembertől százharmincnyol- can folytathatják tanulmányaikat, ebből a magyar osztályokba ötven­egy tanulót vehetünk fel. A jelent­kezők száma száznegyvenkilenc, ebből a magyar osztályba ötven- heten pályáznak. Nem kis gondot okoz az is, hogy a lányok nagy ívben elkerülik iskolánkat; az idén a magyar osztályba huszonegy lányt vehetnénk fel, s csak egy jelentkezőnk van. Pedig a keret­számokhoz igazodnunk kell, a be­töltetlen férőhelyekre fiúkat nem vehetünk fel. Mi lesz a vége? Olyan tanulóink is lesznek, akik eredetileg nem is hozzánk, hanem például az egészségügyibe akar­tak menni. Ezekkel a lányokkal aztán nem lesz könnyű megsze­rettetni az elektrotechnikát, ma­gam sem csodálkozom azon, ha később lemorzsolódnak közülük néhányan. Hogy miért van ez? Sajnos, azt kell mondanom, hogy az alapiskolákban még mindig nem megfelelő a pályairányítás és kevés a tájékoztatás. És az sem jó, hogy a felvételin semmit sem tudunk meg a tanuló pályaalkal­masságáról, érdeklődési köréről. Abból, hogy a fiatal matematikából és a tanítási nyelvből felvételizik, még nem mérhetjük le, milyen a vonzalma az elektrotechnika iránt.- Elsőben, a félévi bizonyítvány­osztás után viszont már többet tudnak a diákok szakmai tudá­sáról.- Kezem ügyében van a félévi kimutatás, amely iskolánk számí­tóközpontjában készült Már mon­dom is az adatokat: az iskola ta­nulmányi versenyében az első helyen 1,99 átlaggal az elsősök magyar osztálya végzett. A máso­dik szintén magyar osztály lett, az erősáramú szak harmadik évfo­lyama. A köztudatban szigorú is­kolaként tartanak számon ben­nünket, magas követelményeket támasztunk a diákokkal szemben; ezért van aztán az, hogy a többi szakközépiskolához képest a fél­évi bizonyítványban nálunk több az elégtelen osztályzat, ugyanakkor a kitüntetettek száma is maga­sabb, mint máshol. Az új program szerinti tanítás bizonyára sokat változtat majd a helyzeten, hiszen az első évfolyamokban végzett felmérés adataiból arra következ­tethetünk, hogy a mostani első­sök, akik már az alapiskolában is korszerűsített tankönyvekből ta­nultak, logikusabban gondolkod­nak, és önállóbbak idősebb tár­saiknál.- Diákjaink tárgyi tudását a kü­lönböző versenyeken való részvé­tel is jelzi - veti közbe Lénárt Péter fizikatanár. - Szlovákiában az egyetlen szakközépiskola a mi­énk, ahonnan a fizikai olimpia hu­szonöt éve alatt - egyébként a ta­valyi versenyen - három eredmé­nyes megfejtő került ki. A nyugat­szlovákiai kerület szakközépisko­la tanulói közül ebben a tanévben is a mi diákunk, Berta Miklós volt az egyetlen eredményes. Növen­dékeink minden évben bekapcso­lódnak a fizikai olimpiába, holott nálunk csak az első évfolyamban tanulnak fizikát. A matematikai olimpiának sajnos nincsenek ilyen nagy hagyományai iskolánkban, a versenybe még csak most kap­csolódtunk be először. A szakmai felkészítésről Oros Sándor, a műhelymunka vezetője beszélt.- Bár az üzemek elégedettek végzőseink szakmai tudásával, visszajelzéseikben mégis meg­jegyzik, hogy tanulóink kevés gya­korlatot kapnak. Bizonyára igazuk van. A korábbi években minden évfolyamban heti négy óra mű­helymunka volt, az új tantervek­ben azonban már csak három óra szerepel, s ez kevésnek bizonyul. Furcsának találom, ha az elmélet és a gyakorlat szoros egységét hangsúlyozzuk állandóan, miért kellett csökkenteni az amúgy sem elegendő gyakorlati órák számát. Sok nehézséget okoz az alkat­rész-beszerzés is. Mi ugyan nem termelővállalat vagyunk, növendé­keink mégis komoly gépeken, be­rendezéseken gyakorolják a kü­lönböző feladatokat, meg kell ta­nulniuk a háztartási gépek javítá­sát, karbantartását is. Még sze­rencse, hogy jó a kapcsolatunk a helyi üzemekkel, amelyektől gyakran kapunk alkatrészeket. Vannak viszont olyan műszereink, berendezéseink és segédeszkö­zeink, amelyeket maguk a diákok készítenek, s ezekkel versenyekre is beneveznek. Tavaly például a kerület elektrotechnikai szakkö­zépiskoláinak versenyében első és harmadik helyezést értünk el, szlovákiai viszonylatban pedig harmadikok lettünk.- Ha ilyen jók a kapcsolataik az üzemekkel, talán nem is okoz kü­lönösebb gondot végzőseik elhe­lyezése. A választ Emil Formánek igaz­gatóhelyettestől kapom.-Tanulóink elhelyezését isko­lánk tanácsadó testülete intézi, melynek tagjai huszonhét környe­ző üzem, vállalat, intézet képvise­lői. Ök évente kétszer találkoznak, hogy értékeljék a tanulók szakmai felkészültségét, hiszen növendé­keink kéthetes nyári gyakorlatukat náluk töltik, s ezektől az üzemek­től kapjak érettségi feladataikat is. Szinte hihetetlen, de az erősára-, mú szak végzőseinek elhelyezésé­vel tavaly igy is gondjaik voltak. Az idén jobb a helyzet, hiszen az érettségizők már válogathatnak is a munkahelyek között. Példának említhetném a mochovcei, a Jas- lovské Bohunice-i atomerőművet, a nyitrai gépgyárat, a vráblei vagy a dunaszerdahelyi Teslát, ahol kü­lönösen nagy az érdeklődés vég­zőseink iránt. Nagyobb fejtörést okoz azonban a lányok elhelyezé­se; ők ugyanis ritkán kapnak a végzettségüknek megfelelő ál­lást. Az üzemek - miért, miért sem - valahogy bizalmatlanok velük szemben, így aztán többnyire ad­minisztrátorként helyezkednek el Diákjaink közül persze többen is a továbbtanulást választják; az érettségizőknek csaknem a fele főiskolára jelentkezik. Ebben a tanévben a százharminckét ne­gyedikesből ötvenketten szeret­nék folytatni tanulmányaikat. Ta­pasztalataink szerint a pályázók kilencven százalékát fel is veszik. örömből is, gondból is bőven jut hát az Érsekújvári Elektrotech­nikai Szakközépiskolának. Hogy mégis miből van több, az a té­nyekből egyértelműen kiderül. Mint az is, hogy olyan szakem­bereket nevelnek, akik kerüljenek bárhová - mindenütt megállják helyüket. TÖLGYESSY MÁRIA A jubileum tiszteletére KÉPZŐMŰVÉSZEK NÉGY ÉVTIZEDRŐL Az idei képzőművészeti kiállítások legtöbbje a felszabadulási évfordulóhoz kötődik. A jubileum tiszteletére készült az a tárlat is, melyen a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége bratislavai városi szervezetének a tagjai szerepelnek munkáikkal. A Dosztojevszkij sori kiállitóteremben festmények, szobrok, grafikák, rajzok egész sorát tekinthetik meg a látogatók. Az alkotók között egyaránt megtalálhatók pályakezdő fiatalok és az idősebb nemzedékek számos jeles képviselője. A válogatás jellegének meghatározója ezúttal a téma, azaz a felszabadulás és a béke, melyek a konkrét megfogalmazástól kissé eltérő, egyéni hangvételű művekben is kifejeződnek, ezek azonban így is az elmúlt négy évtized szocialista fejlődésének igenlései, ünneplései. A plasztikában a realista felfo­gásban készült alkotások vannak túlsúlyban, Alexander Trizuljak portréitól kezdve a formailag eny­hén stilizált realista vagy szimboli­kus figurákig (Teodor Baník Sző­lővenyige, Ján Kulich Bratislava). Pataki Klára és Ludwik Korkoš jellegzetesen stilizált nagyméretű faszobrokkal van jelen a tárlaton. Peter Hložník SZNF-dombormű- vét állította ki, mely a Slavín bejá­rati reliefjeire emlékeztet. A festők és a grafikusok közül sokan jelenítik meg a galambot és a vörös zászlót, a szabadság és a béke jelképeiként, (Stanislav Harangozó Béke Bratislava fölött). Vincent Hložník fametszetén és Ľubo Zelinának Az éj vigyorai cí­mű festményén a háború rémké­pei jelennek meg víziók formájá­ban. Ondrej Zimka a fegyverkezés veszélyeit a jugoszláv naiv festők­re jellemző modorban, részletező módon ábrázolta. A fiatalok, akik közvetlenül nem élték át a háborút, közvetett úton reagálnak a történelmi esemé­nyekre. Munkáikon a felszabadu­lást követő évek, évtizedek erőfe­szítéseinek eredményeit értékelik (Viera Kraicová Állj meg, pillanat; Ján llavský Elgondolkozva stb.). Milan Rašla a mindennapi életből meríti témáját, mely egyszerű és mentes minden pátosztól (Na­rancs); Julián Filo a tőle megszo­kott szuperrealista stílusban ábrá­zol egy vállalat hétköznapjaiból ki­ragadott pillanatot. Eugénia Le­hotská hasonló, szinte fénykép­szerű megoldással festette meg Mary M. nagy napja című olajké­pét. Vladimir Gažovič Az élet kör­hintája című színes litográfiáján általános témát dolgoz fel. Albin Brunovský grafikáin középkori pa­radicsomkertek mába átültetett, Megismerni a tanulók képességeit Az elmúlt hetekben, napokban az alapiskolai tanulók ezrei ké­szültek a felvételi vizsgára. Vajon mely középiskolák iránt a legna­gyobb az érdeklődés? Erre a kér­désre választ keresve látogattam el a Vásárúti (Trhové Mýto) Ma­gyar Tanítási Nyelvű Alapiskolá­ba, ahol Csölle László pályavá­lasztási felelős tájékoztatott a nyolcadikosok elhelyezéséről. Az idén 46 tanuló végez ebben az iskolában, közülük húszán jelent­keztek középiskolába.- Sajnos csak egy tanuló dön­tött gimnázium mellett, s ez bizony nagyon elmarad a múlt évitől, hi­szen tavaly hatan jelentkeztek eb­be az iskolatípusba. Egy fiút vi­szont sikerült megnyerni a katonai pályára. Tanulmányait a Nové Mesto nad Váhom-i Elektrotechni­kai Katonai Szakközépiskolában szeretné folytatni - mondotta. A szakmunkásképzőbe jelent­kezők többsége, összesen 26 ta­nuló, a „divatos" szakmák mellett döntött: sokan elárusítók, fodrá­szok, autószerelők akarnak lenni. Ezzel az eredménnyel a pályavá­lasztási felelős elégedetlen, pedig igyekszik az osztályfőnökökkel kar­öltve a tanulókkal megismertetni a kevésbé ismert szakmák szép­ségeit és előnyeit. Beszélgetésün­ket így folytatta:- Nagy gondot jelent főleg a lá­nyok elhelyezése. Évről évre meg­próbáljuk őket a gépipar különbö­ző ágazatai felé irányítani, de ők inkább a hagyományos foglalko­zásokat választják (cukrász, sza­enyhén ironikus változatai láthatók (Szép nap). Éva Trizuljaková A Tátra felett villámlik című allegorikus pasztell- je és Ivan Vychlopek Szlovákia című temperája nemzeti, illetve népi jellegzetességeket mutat. kács, fodrász). De ritkaság az is, hogy a Csallóköz síkságáról valaki a hegyekbe, a föld mélyébe kíván­kozna. Egy fiú azonban, szakítva a hagyományokkal, az ostravai bányaipari szakmunkásképzőt vá­lasztotta. A tanulók döntését nagymérték­ben befolyásolja a céltudatos irá­nyítás és propagandamunka.- Több alkalommal szerveztünk látogatást a helyi földművesszö­vetkezetbe, lehetőséget teremtve, hogy a gyerekek közelebbről is megismerkedjenek a növényter­mesztés és az állattenyésztés egyes mozzanataival. Gondolom, a látogatások is hozzájárultak ah­hoz, hogy több növendékünk a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ba jelentkezett. Á nyolcadik osztályban nagy je­lentőséget tulajdonítanak az osz­tályfőnöki óráknak és a szülői ér­tekezletnek.- Néha bizony komoly gondjaik vannak a szülőknek is. Nem tud­nak zöld ágra vergődni a gyerek­kel. Ilyenkor hozzám fordulnak. Péntekenként, a fogadónapon mindig fölkeres valaki, hogy taná­csot kérjen. Meg kell még említe­nem a családlátogatásokat is. Leggyakrabban ezt a feladatot az osztályfőnökök végzik. Ilyenkor közelebbről megismerkednek a szülőkkel, elbeszélgetnek velük, s a gyerekek szociális körülmé­nyeit látva, segíteni tudnak a he­lyes döntésben. KUBIK KATALIN Ludwik Korkoš: Asszony a he­gyekből (fa, 1982) Edita Spannerová-Nemčíková Vi­lágosság után című festményén a fény keresésének örök proble­matikája elevenedik meg több je­lentést sugallva a nézőnek, mint lírai jelkép. A kiállításon sok a tájkép, ezek közül némelyek a természet iránti szeretetet és csodálatot tükrözik, mások azt igyekeznek bemutatni, hogyan hat az emberi tevékeny­ség a természetre. (Anton Smažil A dukovanyi atomerőmű, Franti­šek Jurík Az efsz-ben). Ez a hatás azonban a jelen müveken kizáró­lag pozitív eredmények formájá­ban jelenik meg, holott káros kö­vetkezményei is vannak az emberi beavatkozásnak, amit világszerte, így nálunk is, gyakran jogosan bírálnak. A képek egy része a vá­ros természeti idilljeiröl regél, amelyekkel azonban ritkán talál­kozunk a valóságban. Végezetül a tárlat katalógusá­ról. Késve és alacsony példány­számban jelent meg, és annak ellenére, hogy kerek évfordulóról van szó, nagyon hézagos.^"leg­alapvetőbb tájékoztató adatok is hi­ányoznak belőle, amilyen peiuaui a részt vevő művészek névsora és a kiállított művek címlistája. Az egyetlen adat, hogy az alkotások az utóbbi öt év terméséből valók. Mindehhez ráadásul: a katalógus­ban más képek és más szobrok vannak feltüntetve, mint amelyek a tárlaton láthatók. A. GÁLY TAMARA ÚJ SZÚ 6 1985. IV. 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents