Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-25 / 97. szám, csütörtök
Az SZKP XXVII. kongresszusának előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos pártfeladatok (Folytatás az 5. oldalról) gükből. Jól példázzák, miként alakulhatnak a nemzetközi kapcsolatok, ha nem szenvednek csorbát az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei, s a figyelmet nem kerülik el a világban kialakult realitások, ha senki sem törekszik kiváltságokra, ha a kölcsönösen elfogadható megoldások és megállapodások keresése kerül előtérbe. Véleményünk szerint hasznos lenne, ha az európai biztonsági és együttmüködési konferencia 10. évfordulója kapcsán mindazok az államok, amelyek aláírták a Záróokmányt, ismét kifejeznék Helsinkiben akaratukat, miszerint le kívánják küzdeni a veszélyes feszültséget, és a békés együttműködést, a nemzetközi élet konstruktív alapelveit kívánják fejleszteni. A Szovjetunió szorgalmazza a gyümölcsöző és sokoldalú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködést, mégpedig a kölcsönös előnyösség alapján, bárminemű diszkrimináció kizárásával; kész tovább bővíteni kereskedelmi kapcsolatait és fejleszteni a gazdasági kapcsolatok új formáit - ugyancsak a felek kölcsönös érdekeltsége alapján - a tudomá- nyos-műszaki és technológiai újdonságok közös bevezetése, a közös tervezés és vállalatépítés, a nyersanyagforrások közös kihasználása terén. Ha így tekintünk a dolgokra, figyelmesen meg kell vizsgálnunk külgazdasági kapcsolataink állását, s különösen a jövőre való tekintettel alapos elemzésnek kell alávetnünk. Tekintet nélkül a nemzetközi feszültségre, ezen a téren meg vannak a kedvező lehetőségek. A kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokhoz és a külkereskedelemhez való hozzáállásnak átfogónak és a jövőbe tekintő- nek kell lennie. Állást foglalunk a nyugat-európai államokkal, Japánnal és más tőkés országokkal folytatott széles körű, sokrétű és kölcsönösen előnyös együttműködés mellett. Ismeretes, készek vagyunk javítani kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal is, mindkét fél javára, anélkül, hogy kísérletek történnének a partner törvényes jogainak és érdekeinek korlátozására. A két ország konfrontációjának valamiféle sorsszerű elkerülhetetlensége nem létezik. Ha általánosítjuk a szovjet-amerikai kapcsolatok régmúlt és közelmúlt története során szerzett pozitív és negatív tapasztalatokat, el kell mondani, a legésszerűbb, ha a viszony rendezéséhez vezető utakat keressük és az együttműködés hídjait építjük, persze mindkét oldalról. A genfi tárgyalások éppen befejeződött első szakasza azonban arra a véleményre jogosít fel bennünket, hogy Washington nem törekszik a Szovjetunióval való megállapodásra. Ezt már abból is látni, hogy a lázas fegyverkezés világűrre való kiterjesztése megakadályozásának, valamint a nukleáris fegyverek korlátozásának és csökkentésének kérdéseit nem hajlandó egymással összefüggésben megvitatni. Megsérti igy a januári megállapodást a három probléma kölcsönös összefonódásáról, nevezetesen az űrfegyverkezés elhárítása, a hadászati nukleáris fegyverek csökkentése és az európai közepes hatótávolságú atomfegyverek csökkentése közötti összefüggést. Felmerül a kérdés, mivel magyarázható ez az álláspont? Azzal, hogy bizonyos körök az USA- ban még mindig vezető pozícióra törekednek a világban, mindenekelőtt katonai szempontból. Az amerikai felet nemegy alkalommal figyelmeztettük arra, hogy az ilyen ambiciózus tervek kudarcra vannak Ítélve. A Szovjetunió, barátai és szövetségesei, s a békére és a békés együttműködésre törekvő más országok sem ismerik el egyetlen állam vagy államcsoport jogát a más országok és nemzetek feletti uralomra, arra, hogy rájuk kényszerítse akaratát. A Szovjetunió sosem tűzött ki és nem is tűz ki ilyen célt maga elé. Szeretnénk kifejezni reményünket, hogy az Egyesült Államok felülvizsgálja eddigi álláspontját, s igy lehetővé válna a kölcsönösen elfogadható megállapodások elérése. Mi a megállapodásra készen állunk. Ezt tanúsítja az a szovjet javaslat, hogy mindkét fél a tárgyalások egész idejére hirdessen moratóriumot az ürfegyverek kifejlesztésére és fagyassza be hadászati nukleáris arzenálját. Ennek az irányvonalnak a szellemében a Szovjetunió egyoldalú moratóriumot rendelt el közepes hatótávolságú rakétáinak telepítésére és más európai válaszintézkedéseire. Ezt világszerte olyan fontos és konstruktív döntésként értékelték, amely hozzájárul a tárgyalások sikeréhez. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy nem ez az egyetlen ilyen jellegű lépés. 1982 óta érvényben van a Szovjetuniónak az az egyoldalú kötelezettségvállalása, miszerint elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvereket, 1983-től van érvényben az az egyoldalú moratórium, amelyben a Szovjetunió kötelezi magát, hogy elsőként nem bocsát fel a világűrbe műholdromboló fegyvereket. Ezen kezdeményezések egyikére sem válaszolt az amerikai kormány a jószándék valamilyen gesztusával. Ellenkezőleg, az Egyesült Államok minden erejéből igyekszik kiforgatni a háborús veszély enyhítésére és a megállapodások elérésére irányuló szovjet akciókat, s arra törekszik, hogy bizalmatlanságot keltsen velük szemben. Egyszóval mindent megtesz azért, hogy ne kelljen saját pozitív lépésekkel válaszolnia. Szükségképp csodálkozást vált ki az a sietség is, amellyel az amerikai kormány a szokásos ,,nem“-jével válaszol javaslatainkra. Ez világosan azt bizonyítja, hogy az USA vonakodik az ésszerű eredmények elérésétől. Kimondom egyenesen: a lázas fegyverkezést nem lehet összeegyeztetni a leszerelési tárgyalásokkal. Ez világos, persze csak akkor, ha valaki nem a közvélemény félrevezetését tűzi ki céljául. Az ilyen törekvéseket a Szovjetunió nem fogja támogatni, s ezt mindazoknak tudniuk kellene, akik jelenleg a politikai játékkal foglalkoznak és nem a komoly politikával. Nem szeretnénk, ha megismétlődnének a korábbi tárgyalások szomorú tapasztalatai. A Szovjetunió Genfben következetesen törekedni fog az olyan kölcsönösen elfogadható konkrét megállapodásokra, amelyek nemcsak a lázas fegyverkezés megszüntetését, hanem a leszerelés előmozdítását is lehetővé tennék. A béke, a jobb jövő érdekében ma sokkal inkább szükséges a politikai akarat, mint bármikor korábban. Elvtársak, ezek a feladataink és bel- valamint külpolitikánk fő irányai. Bizonyára alapos vita tárgyát fogják képezni ezen az ülésen, amelynek feladata, hogy meghatározza az egész párt, valamennyi szervezet kongresszust megelőző tevékenységének jellegét. Az ülés munkájának olyannak kell lennie, hogy Lenin szavaival foglalhassuk össze: Most világosabban, konkrétabban és képletesebben ismerjük feladatainkat, mint tegnap; nem félünk attól, hogy nyíltan rámutassunk hibáinkra, hogy azokat kijavíthassuk. A párt minden erejét jelenleg arra összpontosítjuk, hogy javítsuk szervezettségét, növeljük munkájának minőségét és tartalmát, erősítsük a tömegekkel való kapcsolatát és még helyesebben és pontosabban dolgozzuk ki a munkásosztály taktikáját és stratégiáját. A párt és a szovjet nép alaposan átgondolt és felelős döntéseket várt tőlünk, s biztonsággal jelenthetjük ki, hogy a kommunisták és valamennyi dolgozó támogatni fogja őket. Támogatni társadalmi elkötelezettségével, aktivitásával és munkájával. A moldáviai Tiraszpolban levő Elektromas üzem kollektívája értékes szocialista kötelezettségvállalást tett a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója tiszteletére. Harminc brigád és 270 dolgozó május 9-re teljesíteni akarja az ötéves terv (1981-85) feladatait. A felvételen: az üzem egyik csarnoka (Telefoto - ČSTK) Beszélgetés az étteremben Mindennapi jó munkával, a kiváló minőségű tejért Az irodaház tágas éttermében Csontó Károly mérnök, a fegyvernek (Zbrojníky) Május 9 Efsz alelnöke, fóállattenyésztó a termelési értekezleten befejezte előadását. Egy kis rendcsinálás után a résztvevők asztalhoz ültek, hogy elfogyasszák a párolgó ételt. Közben az előadás témaköréről beszéltek. Hogyan sikerült az első negyedév, milyen eredményeket értek el, mit kellene még jobban csinálni. Igaz, munkájukra nem sok panasz volt, mert jó vezető irányítja őket, és ók is megszívlelik a hasznos tanácsokat. Az alelnökét, aki tudását szívesen osztja meg velük és szakavatottan szól hozzá a felmerülő problémákhoz. Milan Vančoét a nemesoroszi (Kukučínov) állat- tenyésztési központ vezetőjét, akit jó embernek tartanak, de ha munkafegyelemről van szó, akkor szigorú. Nem alkudozik, de aki megérdemli, azt megjutalmazza. Nem volt könnyű a kezdet, az ilyen jó teljesítményű kollektíva formálása. öt évvel ezelőtt még erről a részlegről nem szívesen beszéltek a szövetkezetben. Laza volt módszerekkel kapcsolatban. Ha vállaltuk a lehető legjobb minőségű tej termelését, akkor nem maradhatunk szégyenben. Munkatársaimmal együtt én is nagyon ügyelek a tisztaságra. Kétszer is megszűrjük a tejet, hisz nem mindegy, hogy milyen tej kerül ki innen. A mi gyerekeink is ezt a tejet isszák, és azt sem akarjuk, hogy mások gyerekei esetleg romlott tejet igyanak. Meg a fizetésünk is a jó minőségű tej szerint emelkedik. A többiek is ezt fejtegetik. A fe- jóasszonyok dicsérik az etetőket, Juraj Belant, Anna Michalcovát, Ácsai Annát, akik szintén nagyban hozzájárulnak a minőségi versenyhez. Ezen a munkahelyen nincs egyenlósdi, ki hogy dolgozik, olyan bért kap. Ha kevés a tej és gyengébb a minősége, akkor kevesebbet, ha több a tej, és jobb a minősége, akkor többet. Egy fejő például száz liter tej kifejése után 55 koronát, egy borjú elválasztásáért száz koronát kap. Ha a tej egész hónapban első osztályú, akkor fizetése 200 koronával lesz- Az első negyedévben is teljesítettük feladatainkat - mondja a beszélgetőknek a telep vezetője (Hajdú András felvétele) a munkafegyelem és jó néhány esetben a tej minősége sem felelt meg a követelményeknek. Akkor kapta a fiatal párttag, Milan Vančó feladatul az irányítás színvonalának javítását és a szervezés rugalmasabbá tételét. Nevelő munkával elérni, hogy mindenki gazda legyen a munkahelyén. Az ebéd befejezése után hosz- szan beszél erről az időszakról. Egy ideig beszélgetett az akkori dolgozókkal, mindannyiukat lelki- ismeretesebb munkára ösztönözte. A kollektíva nagyobb része hallgatott a jó szóra, de szép számmal akadtak olyanok, akik csak kinevették a vezetőt, mert úgy gondolták, hogy minden marad a régiben, továbbra is felületesen dolgozhatnak, akkor jöhetnek munkába, amikor nekik éppen jólesik. Munka közben is felönthetnek a garatra. Mert bizony voltak olyanok is, akik ittasan végezték munkájukat. Az eredményben természetesen nem volt köszönet. Tűrhetetlen volt ez az állapot. Ezért a vezető az etetők felét lecserélte. Határozottan kijelentette, hogy a telepen csak az maradhat, aki jó munkát végez. Aki pedig csak úgy ímmel-ámmal tevékenykedik, annak fel is út, le is út. Akik megmaradtak és a hozzájuk csatlakozó újak, bizonyítottak. Nem változások történtek. Pontosan jártak munkába, alaposan felkészültek az állatok etetésére és fejésére. A valamikori lazaság nyomai fokozatosan eltűntek. Mária Pastorková a kollektíva egyik élenjáró tagja munkamódszereiről így beszélt a teremben:- Mindennap gondosan megtisztítom a tehén tógyét és langyos vízzel megmosom. Ügyelek arra, hogy a tejbe ne kerüljön valamilyen szennyező anyag. Azt tartom, nagyon fontos a tisztaság, mert az kihat a tej minőségére is. A többieknek is szólok, tartsák meg a higiéniai előírásokat, hogy ne essen csorba munkacsoportunk becsületén. Štefánia Brachová is hasonlóan beszélt. Minden szaván meglátszott, hogy jó a viszonya a munkához. Felelősséget érez azért, hogy milyen tej kerül eladásra. így fejtette ki nézetét:- Egyetértek Máriával a munkatöbb, ha másodosztályú, akkor nem kap jutalmat, ha harmadosztályú, akkor viszont 200 koronával kevesebbet kap. A fejónök, amikor erről volt szó, gyorsan hozzáfűzték, hogy az utóbbi esetre még nem volt példa. Ilyen rosszul nem dolgozhatnak. Csakis kifogástalan tejet adhatnak el, mert ezt kívánja a brigád becsülete. Véget nem akar érni a beszélgetés. Gyakran emlegetik vezetőjüket, aki mindennap velük van, megosztják vele gondjaikat, bajaikat, és együtt örülnek az eredményeknek. Együtt mutatnak rá a hiányosságokra és a termelés további fokozásának lehetőségeire. Most például _arról beszélnek, hogy milyen szerepe van a hűtésnek a tej tárolásában. Figyelmeztetik a vezetőt, hogy a nyári időszakban is biztosítsa a hűtőberendezés kifogástalan üzemeltetését, mert ha hosszabb ideig meleg állapotban áll a tej, akkor bizony megsavanyodik és azt már nem lehet első osztályba sorolni. Törődjön elegendő tógytörlórongy beszerzésével, mert ezeket minden fejés után hófehérre mossák és megszárítják. A mosástól elég rövid idő alatt elhasználódnak. Ezért kell újakkal pótolni. Folyna még a vita, de az autóbuszvezetők már türelmetlenkednek. A központi irodaházból falujukba kell szállítani az állattenyésztésben dolgozókat. Lassan felkészülódnek és utazásra készülnek. A szövetkezet alelnöke mindegyikükhöz intéz egy-két jó szót és egyben hozzáfűzi, hogy munkájukra továbbra is számítanak a szövetkezetben. Munkájukra és példamutatásukra, mert ennek a kollektívának nagy érdeme van abban, hogy a múlt évben az efsz első osztályú tejet adott el és ez pénzben kifejezve 750 ezer korona többletbevételt eredményezett. így igazán érdemes dolgozni. Mert haszna van belőle a szövetkezetnek és a fejőknek. Elindulnak az autóbuszok az egyesített szövetkezethez tartozó falvakba, hogy a dolgozóknak még jusson egy kis idejük pihenésre és a munkára való felkészülésre. Mert az etetők kissé korábban, utána meg a fejők nemsokára munkába állnak. BALLA JÓZSEF ÚJ SZÚ 1985. IV. 25. I