Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-25 / 97. szám, csütörtök

Az SZKP XXVII. kongresszusának előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos pártfeladatok (Folytatás az 5. oldalról) gükből. Jól példázzák, miként ala­kulhatnak a nemzetközi kapcsola­tok, ha nem szenvednek csorbát az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvei, s a figyelmet nem kerülik el a világban kialakult reali­tások, ha senki sem törekszik ki­váltságokra, ha a kölcsönösen el­fogadható megoldások és megál­lapodások keresése kerül elő­térbe. Véleményünk szerint hasznos lenne, ha az európai biztonsági és együttmüködési konferencia 10. évfordulója kapcsán mindazok az államok, amelyek aláírták a Záró­okmányt, ismét kifejeznék Helsin­kiben akaratukat, miszerint le kí­vánják küzdeni a veszélyes fe­szültséget, és a békés együttmű­ködést, a nemzetközi élet konst­ruktív alapelveit kívánják fejlesz­teni. A Szovjetunió szorgalmazza a gyümölcsöző és sokoldalú gaz­dasági és tudományos-műszaki együttműködést, mégpedig a köl­csönös előnyösség alapján, bár­minemű diszkrimináció kizárásá­val; kész tovább bővíteni kereske­delmi kapcsolatait és fejleszteni a gazdasági kapcsolatok új formáit - ugyancsak a felek kölcsönös érdekeltsége alapján - a tudomá- nyos-műszaki és technológiai új­donságok közös bevezetése, a közös tervezés és vállalatépítés, a nyersanyagforrások közös ki­használása terén. Ha így tekintünk a dolgokra, figyelmesen meg kell vizsgálnunk külgazdasági kapcsolataink állá­sát, s különösen a jövőre való tekintettel alapos elemzésnek kell alávetnünk. Tekintet nélkül a nem­zetközi feszültségre, ezen a téren meg vannak a kedvező lehetősé­gek. A kölcsönösen előnyös gaz­dasági kapcsolatokhoz és a külke­reskedelemhez való hozzáállás­nak átfogónak és a jövőbe tekintő- nek kell lennie. Állást foglalunk a nyugat-euró­pai államokkal, Japánnal és más tőkés országokkal folytatott széles körű, sokrétű és kölcsönösen elő­nyös együttműködés mellett. Ismeretes, készek vagyunk ja­vítani kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal is, mindkét fél javára, anélkül, hogy kísérletek történné­nek a partner törvényes jogainak és érdekeinek korlátozására. A két ország konfrontációjának valami­féle sorsszerű elkerülhetetlensége nem létezik. Ha általánosítjuk a szovjet-amerikai kapcsolatok régmúlt és közelmúlt története so­rán szerzett pozitív és negatív ta­pasztalatokat, el kell mondani, a legésszerűbb, ha a viszony rende­zéséhez vezető utakat keressük és az együttműködés hídjait épít­jük, persze mindkét oldalról. A genfi tárgyalások éppen befe­jeződött első szakasza azonban arra a véleményre jogosít fel ben­nünket, hogy Washington nem tö­rekszik a Szovjetunióval való megállapodásra. Ezt már abból is látni, hogy a lázas fegyverkezés világűrre való kiterjesztése meg­akadályozásának, valamint a nuk­leáris fegyverek korlátozásának és csökkentésének kérdéseit nem hajlandó egymással összefüggés­ben megvitatni. Megsérti igy a ja­nuári megállapodást a három probléma kölcsönös összefonódá­sáról, nevezetesen az űrfegyver­kezés elhárítása, a hadászati nuk­leáris fegyverek csökkentése és az európai közepes hatótávolságú atomfegyverek csökkentése kö­zötti összefüggést. Felmerül a kérdés, mivel ma­gyarázható ez az álláspont? Az­zal, hogy bizonyos körök az USA- ban még mindig vezető pozícióra törekednek a világban, mindenek­előtt katonai szempontból. Az amerikai felet nemegy alkalommal figyelmeztettük arra, hogy az ilyen ambiciózus tervek kudarcra van­nak Ítélve. A Szovjetunió, barátai és szövetségesei, s a békére és a békés együttműködésre törekvő más országok sem ismerik el egyetlen állam vagy államcsoport jogát a más országok és nemze­tek feletti uralomra, arra, hogy rá­juk kényszerítse akaratát. A Szovjetunió sosem tűzött ki és nem is tűz ki ilyen célt maga elé. Szeretnénk kifejezni reményün­ket, hogy az Egyesült Államok fe­lülvizsgálja eddigi álláspontját, s igy lehetővé válna a kölcsönö­sen elfogadható megállapodások elérése. Mi a megállapodásra ké­szen állunk. Ezt tanúsítja az a szovjet javas­lat, hogy mindkét fél a tárgyalások egész idejére hirdessen moratóri­umot az ürfegyverek kifejlesztésé­re és fagyassza be hadászati nuk­leáris arzenálját. Ennek az irány­vonalnak a szellemében a Szov­jetunió egyoldalú moratóriumot rendelt el közepes hatótávolságú rakétáinak telepítésére és más európai válaszintézkedéseire. Ezt világszerte olyan fontos és konst­ruktív döntésként értékelték, amely hozzájárul a tárgyalások si­keréhez. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy nem ez az egyetlen ilyen jellegű lépés. 1982 óta érvényben van a Szovjetuniónak az az egyol­dalú kötelezettségvállalása, mi­szerint elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvereket, 1983-től van érvényben az az egyoldalú moratórium, amelyben a Szovjet­unió kötelezi magát, hogy elsőként nem bocsát fel a világűrbe mű­holdromboló fegyvereket. Ezen kezdeményezések egyikére sem válaszolt az amerikai kormány a jószándék valamilyen gesztusá­val. Ellenkezőleg, az Egyesült Ál­lamok minden erejéből igyekszik kiforgatni a háborús veszély eny­hítésére és a megállapodások elé­résére irányuló szovjet akciókat, s arra törekszik, hogy bizalmatlan­ságot keltsen velük szemben. Egyszóval mindent megtesz azért, hogy ne kelljen saját pozitív lépé­sekkel válaszolnia. Szükségképp csodálkozást vált ki az a sietség is, amellyel az amerikai kormány a szokásos ,,nem“-jével válaszol javaslata­inkra. Ez világosan azt bizonyítja, hogy az USA vonakodik az éssze­rű eredmények elérésétől. Kimon­dom egyenesen: a lázas fegyver­kezést nem lehet összeegyeztetni a leszerelési tárgyalásokkal. Ez világos, persze csak akkor, ha valaki nem a közvélemény félre­vezetését tűzi ki céljául. Az ilyen törekvéseket a Szovjetunió nem fogja támogatni, s ezt mindazok­nak tudniuk kellene, akik jelenleg a politikai játékkal foglalkoznak és nem a komoly politikával. Nem szeretnénk, ha megismétlődnének a korábbi tárgyalások szomorú ta­pasztalatai. A Szovjetunió Genfben követ­kezetesen törekedni fog az olyan kölcsönösen elfogadható konkrét megállapodásokra, amelyek nem­csak a lázas fegyverkezés meg­szüntetését, hanem a leszerelés előmozdítását is lehetővé tennék. A béke, a jobb jövő érdekében ma sokkal inkább szükséges a politi­kai akarat, mint bármikor ko­rábban. Elvtársak, ezek a feladataink és bel- valamint külpolitikánk fő irá­nyai. Bizonyára alapos vita tárgyát fogják képezni ezen az ülésen, amelynek feladata, hogy megha­tározza az egész párt, valamennyi szervezet kongresszust megelőző tevékenységének jellegét. Az ülés munkájának olyannak kell lennie, hogy Lenin szavaival foglalhassuk össze: Most világosabban, konkrétab­ban és képletesebben ismerjük feladatainkat, mint tegnap; nem félünk attól, hogy nyíltan rámutas­sunk hibáinkra, hogy azokat kija­víthassuk. A párt minden erejét jelenleg arra összpontosítjuk, hogy javítsuk szervezettségét, nö­veljük munkájának minőségét és tartalmát, erősítsük a tömegekkel való kapcsolatát és még helye­sebben és pontosabban dolgoz­zuk ki a munkásosztály taktikáját és stratégiáját. A párt és a szovjet nép alapo­san átgondolt és felelős döntése­ket várt tőlünk, s biztonsággal je­lenthetjük ki, hogy a kommunisták és valamennyi dolgozó támogatni fogja őket. Támogatni társadalmi elkötelezettségével, aktivitásával és munkájával. A moldáviai Tiraszpolban levő Elektromas üzem kollektívája értékes szocia­lista kötelezettségvállalást tett a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfor­dulója tiszteletére. Harminc brigád és 270 dolgozó május 9-re teljesíteni akarja az ötéves terv (1981-85) feladatait. A felvételen: az üzem egyik csarnoka (Telefoto - ČSTK) Beszélgetés az étteremben Mindennapi jó munkával, a kiváló minőségű tejért Az irodaház tágas éttermében Csontó Károly mérnök, a fegyver­nek (Zbrojníky) Május 9 Efsz alel­nöke, fóállattenyésztó a termelési értekezleten befejezte előadását. Egy kis rendcsinálás után a részt­vevők asztalhoz ültek, hogy elfo­gyasszák a párolgó ételt. Közben az előadás témaköréről beszéltek. Hogyan sikerült az első negyedév, milyen eredményeket értek el, mit kellene még jobban csinálni. Igaz, munkájukra nem sok panasz volt, mert jó vezető irányítja őket, és ók is megszívlelik a hasznos taná­csokat. Az alelnökét, aki tudását szívesen osztja meg velük és szakavatottan szól hozzá a felme­rülő problémákhoz. Milan Vančoét a nemesoroszi (Kukučínov) állat- tenyésztési központ vezetőjét, akit jó embernek tartanak, de ha mun­kafegyelemről van szó, akkor szi­gorú. Nem alkudozik, de aki meg­érdemli, azt megjutalmazza. Nem volt könnyű a kezdet, az ilyen jó teljesítményű kollektíva formálá­sa. öt évvel ezelőtt még erről a részlegről nem szívesen beszél­tek a szövetkezetben. Laza volt módszerekkel kapcsolatban. Ha vállaltuk a lehető legjobb minősé­gű tej termelését, akkor nem ma­radhatunk szégyenben. Munkatár­saimmal együtt én is nagyon ügyelek a tisztaságra. Kétszer is megszűrjük a tejet, hisz nem mindegy, hogy milyen tej kerül ki innen. A mi gyerekeink is ezt a te­jet isszák, és azt sem akarjuk, hogy mások gyerekei esetleg rom­lott tejet igyanak. Meg a fizetésünk is a jó minőségű tej szerint emel­kedik. A többiek is ezt fejtegetik. A fe- jóasszonyok dicsérik az etetőket, Juraj Belant, Anna Michalcovát, Ácsai Annát, akik szintén nagyban hozzájárulnak a minőségi ver­senyhez. Ezen a munkahelyen nincs egyenlósdi, ki hogy dolgozik, olyan bért kap. Ha kevés a tej és gyengébb a minősége, akkor ke­vesebbet, ha több a tej, és jobb a minősége, akkor többet. Egy fejő például száz liter tej kifejése után 55 koronát, egy borjú elválasztá­sáért száz koronát kap. Ha a tej egész hónapban első osztályú, akkor fizetése 200 koronával lesz- Az első negyedévben is teljesítettük feladatainkat - mondja a beszélgetőknek a telep vezetője (Hajdú András felvétele) a munkafegyelem és jó néhány esetben a tej minősége sem felelt meg a követelményeknek. Akkor kapta a fiatal párttag, Milan Vančó feladatul az irányítás színvonalá­nak javítását és a szervezés ru­galmasabbá tételét. Nevelő mun­kával elérni, hogy mindenki gazda legyen a munkahelyén. Az ebéd befejezése után hosz- szan beszél erről az időszakról. Egy ideig beszélgetett az akkori dolgozókkal, mindannyiukat lelki- ismeretesebb munkára ösztönöz­te. A kollektíva nagyobb része hallgatott a jó szóra, de szép számmal akadtak olyanok, akik csak kinevették a vezetőt, mert úgy gondolták, hogy minden ma­rad a régiben, továbbra is felülete­sen dolgozhatnak, akkor jöhetnek munkába, amikor nekik éppen jól­esik. Munka közben is felönthet­nek a garatra. Mert bizony voltak olyanok is, akik ittasan végezték munkájukat. Az eredményben ter­mészetesen nem volt köszönet. Tűrhetetlen volt ez az állapot. Ezért a vezető az etetők felét le­cserélte. Határozottan kijelentette, hogy a telepen csak az maradhat, aki jó munkát végez. Aki pedig csak úgy ímmel-ámmal tevékeny­kedik, annak fel is út, le is út. Akik megmaradtak és a hozzá­juk csatlakozó újak, bizonyítottak. Nem változások történtek. Ponto­san jártak munkába, alaposan fel­készültek az állatok etetésére és fejésére. A valamikori lazaság nyomai fokozatosan eltűntek. Má­ria Pastorková a kollektíva egyik élenjáró tagja munkamódszereiről így beszélt a teremben:- Mindennap gondosan meg­tisztítom a tehén tógyét és langyos vízzel megmosom. Ügyelek arra, hogy a tejbe ne kerüljön valami­lyen szennyező anyag. Azt tartom, nagyon fontos a tisztaság, mert az kihat a tej minőségére is. A többi­eknek is szólok, tartsák meg a hi­giéniai előírásokat, hogy ne essen csorba munkacsoportunk becsü­letén. Štefánia Brachová is hasonlóan beszélt. Minden szaván meglát­szott, hogy jó a viszonya a munká­hoz. Felelősséget érez azért, hogy milyen tej kerül eladásra. így fej­tette ki nézetét:- Egyetértek Máriával a munka­több, ha másodosztályú, akkor nem kap jutalmat, ha harmadosz­tályú, akkor viszont 200 koronával kevesebbet kap. A fejónök, amikor erről volt szó, gyorsan hozzáfűz­ték, hogy az utóbbi esetre még nem volt példa. Ilyen rosszul nem dolgozhatnak. Csakis kifogástalan tejet adhatnak el, mert ezt kívánja a brigád becsülete. Véget nem akar érni a beszél­getés. Gyakran emlegetik vezető­jüket, aki mindennap velük van, megosztják vele gondjaikat, bajai­kat, és együtt örülnek az eredmé­nyeknek. Együtt mutatnak rá a hi­ányosságokra és a termelés to­vábbi fokozásának lehetőségeire. Most például _arról beszélnek, hogy milyen szerepe van a hűtés­nek a tej tárolásában. Figyelmez­tetik a vezetőt, hogy a nyári idő­szakban is biztosítsa a hűtőberen­dezés kifogástalan üzemeltetését, mert ha hosszabb ideig meleg ál­lapotban áll a tej, akkor bizony megsavanyodik és azt már nem lehet első osztályba sorolni. Tö­rődjön elegendő tógytörlórongy beszerzésével, mert ezeket min­den fejés után hófehérre mossák és megszárítják. A mosástól elég rövid idő alatt elhasználódnak. Ezért kell újakkal pótolni. Folyna még a vita, de az autó­buszvezetők már türelmetlenked­nek. A központi irodaházból falu­jukba kell szállítani az állatte­nyésztésben dolgozókat. Lassan felkészülódnek és utazásra ké­szülnek. A szövetkezet alelnöke mindegyikükhöz intéz egy-két jó szót és egyben hozzáfűzi, hogy munkájukra továbbra is számíta­nak a szövetkezetben. Munkájuk­ra és példamutatásukra, mert en­nek a kollektívának nagy érdeme van abban, hogy a múlt évben az efsz első osztályú tejet adott el és ez pénzben kifejezve 750 ezer korona többletbevételt eredmé­nyezett. így igazán érdemes dol­gozni. Mert haszna van belőle a szövetkezetnek és a fejőknek. Elindulnak az autóbuszok az egyesített szövetkezethez tartozó falvakba, hogy a dolgozóknak még jusson egy kis idejük pihe­nésre és a munkára való felkészü­lésre. Mert az etetők kissé koráb­ban, utána meg a fejők nemsokára munkába állnak. BALLA JÓZSEF ÚJ SZÚ 1985. IV. 25. I

Next

/
Thumbnails
Contents