Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-23 / 95. szám, kedd
Riportúton a Magyar Népköztársaságban I. Évtizedek változásai A Magyar Újságírók Országos Szövetsége az ország felszabadulásának 40. érfordulója alkalmából riportutat szervezett a szocialista országok újságírói számára, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai élet jellegzetességeiről közvetlen élmények alapján számolhassanak be lapjuk olvasóinak. A küldöttség tizenkilenc tagja három megyében és Budapesten mezőgazdasági és ipari üzemekben tett látogatások, valamint a politikai, társadalmi és gazdasági élet vezető tisztségviselőivel folytatott beszélgetések során sokatmondó és tanulságos képet kapott a négy évtized alatt végbement fejlődésről. A negyven év legjelentősebb változásairól Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője adott részletes képet. Azok, akik az átvonuló front után feljöttek az ostromlott városok pincéiből, új ország építéséhez kezdtek. Az akaraterő és igyekezet nyomán az elmúlt évtizedekben többet ért el az ország, mint arról bárki álmodni mert volna. A Dunántúl északi részein még üldözték a megszállókat, amikor keleten már megindult a földosztás. A mezőgazdaság hárommillió földnélkülije jutott megélhetéshez, a földhöz, ami akkor az ország lakossága több mint felének adott közvetlenül munkát. A negyvenes évek végén a lakosság kétharmada tanyákon és falvakban élt, ahol villanyvilágítás még nem volt. Jelenleg a lakosságnak 16 százaléka él aprófalvakban és tanyákon, több mint fele városokban. A mezőgazdaság a dolgozók 14 százalékát foglalkoztatja, de a kevesebb munkaerő az 1949-es érték sokszorosát termeli meg. Magyarország jelenleg fejlett mező- gazdasággal és iparral rendelkezik. A párt politikája a nép bizalmát élvezi. Ennek legfőbb jellemzője a tenniakarás. A megnehezedett külső feltételek nyomán kényszerből hozott népszerűtlen intézkedések ellenére is mind többen gondolkodnak közösen az ország dolgairól. Fejlődési irányzatok egy szűkebb területen Bács-Kiskun megye, politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális helyzetéről Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatott. A főváros határától negyven kilométerre délre kezdődő és a Du- na-Tisza közét kitöltő terület az ország legnagyobb megyéje. Elsődleges szerepe és érdeme van abban, hogy Magyarország a világ tizenhat fejlett mezőgazdasággal rendelkező országainak sorában a második helyet foglalja el. A megyék közül itt a legnagyobb a mezőgazdaságban dolgozók aránya. Bár az ipar a hatvanas évekből itt is lendületesen fejlődött, a mezőgazdaság és annak termékeit feldolgozó élelmiszer- ipar továbbra is meghatározó jellegű. A bácskai földeken gazdag termést ad a búza, a kukorica és a cukorrépa. A zöldségtermelés számottevően segíti az ország ellátását, külföldön is keresett az itt termő zamatos kajszi- és őszibarack, a Kalocsa környéki fűszer- paprika pedig világszerte ismert. A természeti és tájadottságoknak megfelelően a kiskúnsági Homokhátságon és az észak-bácskai lösztáblán terül el az ország szőlő- ültetvényeinek több mint egynegyede, ahol az ország borának negyven százalékát termelik. A lakosság életszínvonalára és életmódjára az erős mezőgazda- sági jelleg ellenére is a városiasodás folyamata jellemző. A külterületeken a lakosságnak alig 18 százaléka él, míg a városlakók aránya 43 százalék felett van. A városokban összesen hetvenezer lakásigényt tartanak nyilván, ugyanakkor sok tanya és falusi ház üres, nincs lakója. A megújulás és a korszerű változás leglátványosabb bizonyítékai az új városnegyedek, községi lakótelepek, kereskedelmi és szolgáltató házak, művelődési központok, pihenőparkok, szociális és egészségügyi intézmények. Termelékenység és hatékonyság A megyei pártbizottság első titkára a mezőgazdaság elsődleges tartalékaként a termelékenység és a hatékonyság fokozását jelölte meg. A feladat gyakorlatban történő érvényesítését az Izsáki Állami Gazdaságban tanulmányozhattuk. Az 5100 hektáros gazdaság igazgatója, Horváth István elmondta, hogy évi termelési értékük eléri az egymilliárd forintot, a tiszta nyereség pedig meghaladja a száz milliót. Ezt viszonylag kevés emberrel érik el. Tavaly a dolgozók létszáma nyolcszáz fő alatt volt. A növénytermesztő ágazat elsődleges feladata a 3500 húshasznú szarvasmarha takarmányigényének kielégítése. A magyartarkával keresztezett Hereford fajta lehetővé teszi a kevés befektetés és élőmunka melletti tartást. A tenyészállat-állomány a kétezer hektáros gyepterületen él, egész évben a szabadban, széltől védő karámok alatt. A földterület mintegy felén intenzív növénytermesztés folyik. A szántóterület hozamnövényei mellett jelentős bevételt jelent a 700 hektár szőlő és a 400 hektár gyümölcsös. Ennek nagy részét alma, kisebb hányadát kajszi-, őszibarack és meggy ültetvények teszik ki. A gyümölcsterület négyötödét öntözik, nagyrészt csö- pögtető módszerrel. A munkafolyamatok gépesítettek. Kiváló kerület A termelési érték négyötödét a szőlő, gyümölcs és a borászati ágazat adja. Ez utóbbi központi helye a Borászati Üzem. A bejárati kapu felett elhelyezett tábla a tudtára adja az érkezőnek, hogy a Kiváló kerület címet viselő üzem területére lép. Szaniszló János, az üzem vezetője készséggel és részletesen magyarázza végig az alapborászati, borpalackozó és pezsgő- gyártó részlegeken folyó munkát, Nem felejtette el kihangsúlyozni, hogy az évi tizenhárom millió palack pezsgő és a termék kiváló minősége 160 dolgozójuk elsődleges érdeme. Az üzemben négy szocialista brigád dolgozik. Tagjaik eredményes munkát végeznek. Váci Mihály brigádja a bronz-, ezüst- és aranykoszorú után elnyerte a vállalat kiváló kollektívája címet, és ezt követően megpályázták a szakma kiváló brigádja címet. A kezdeményezés szélesítésében nagy munkát végez a szak- szervezet és a pártszervezet üzemi bizottsága. Kiss István párttitkár a tevékenység első számú feladataként említette a termelés segítségét. A dolgozók nyolcada kommunista. Az öt alapszervezet az önelszámoló gazdasági egységek szerint alakult. Alapszervezetenként három-négy szocialista brigád tevékenykedik. A Kiváló kerület címet ott nyerik el, ahol valamennyi brigád jól dolgozik. Mivel a termelés nyereség orientációjú, a brigádok vállalásai is ilyenek. Tehát hiába ér el a versenyző kollektíva nagy hozamokat, hiába teljesíti túl a terveket, ha a ráfordítás nagy, vagy alacsony a munkatermelékenység. Elsőségre csak azok pályázhatnak, akik elérik a kívánt nyereségi szinteket. EGRI FERENC A proletariátus hatalmi szervei A Kladno és környéki új munkástanácsok megválasztásának 65. évfordulójára Tanítása a haladásért és a békéért harcoló milliók elmélete és gyakorlata lett (Folytatás a 4. oldalról) A reakciós imperialista körök „az emberi jogok“ ürügyén például azt követelik a nicaraguai forradalmi erőktől, hogy önként adják meg magukat az ellenforradalomnak. Minden forradalomnak joga van azonban a védekezésre, minden nemzet megvédheti forradalmi vívmányait. így volt ez a burzsoá forradalom esetében is, az amerikai függetlenségi háború idejében 1775 és 1783 között. A királyi hatalom több tízezer hívét fosztották meg polgári jogaitól, kisajátították vagyonukat és kiutasították őket az országból. Forradalom és a forradalom védelme nélkül nem létezne ma az Egyesült Államok sem, mint önálló állam. Szilárdan védelmezzük népünk forradalmi vívmányait A szocialista társadalmi rendszer olyan jogokat szavatolt a dolgozóknak, mint a munkára való jog, az ingyenes oktatás, a szociális ellátás stb. Ezek forradalmi vívmányokat jelentenek és a súlyos társadalmi harcok eredményei. Senkinek sem áll jogában azt követelni, hogy az „emberi jogok“ leple alatt azok kezébe jusson vissza a hatalom, akik a nemzeti demokratikus és a szocialista forradalom folyamán elvesztették hatalmukat és vagyonukat. Nem felejthetjük el, hogy az ellenük folytatott küzdelem sok áldozatot követelt. A kizsákmányoló osztályok volt tagjai ma ugyanolyan jogokat és kötelességeket élveznek, mint a többi dolgozók, nem áll azonban jogukban, hogy ellenforradalmat szítsanak. A mai világban eszmei és osztályellenségeink gyakran azzal vádolják a csehszlovák kommunistáÚJ SZÚ 1985. IV. 23. kát, hogy túlságosan „ortodoxok“, „kemények“, és „rugalmatlanok“. Bébel német forradalmár ismert szavai szerint ezt dicséretként kellene elkönyvelnünk, hiszen az ellenfeleink mondják ezt rólunk. Népünk az idén emlékezik meg a CSKP KB 1970. évi decemberi ülésének 15. évfordulójáról. Ez az ülés fogadta el A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentumot. Tapasztalataink, amelyekért nagy árat fizettünk, arra köteleznek bennünket, hogy szilárdan védelmezzük népünk forradalmi vívmányait. Egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől Leninnek azt a tanítását, hogy a forradalom és az ellenforradalom egy folyamat dialektikusán összekapcsolódó oldalát képezi. Az ellenforradalmár erők nem kaphatnak újabb lehetőséget! A szocialista politikai rendszer fejlesztése, a szocialista demokrácia tökéletesítése objektíve szükségszerű, törvényszerű folyamat. A dolgozóknak a társadalom irányításában való részvétele elmélyítéséhez és az önigazgatás érvényesítéséhez vezet. Semmi esetre sem jelentheti azonban azt, hogy teret biztosítunk a szociális- taellenes ellenséges erők bomlasztó tevékenységéhez. Szemünkre vetik, hogy szilárdan felszabadítóink és legközelebbi szövetségesünk, a Szovjetunió oldalán állunk. Tapasztalataink alapján jól tudjuk, mi rejlik a mögött az elmélet mögött, miszerint a leninizmus csak az orosz feltételek között érvényes, mit kendőznek el a „nemzeti“ vagy „demokratikus“ szocializmusra vonatkozó elméletek. Ma, amikor hazánknak szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulójára emlékezünk, ismét megerősítjük azt a megmásíthatatlan elhatározásunkat, hogy szilárdan a Szovjetunió oldalán haladunk, megerősítjük a szocialista közösség egységét és felzárkózottságát, hazánk védelmi erejét. Erre kötelez bennünket marxista-leni- nista meggyőződésünk, internacionalizmusunk és kommunista becsületünk. (Alcímek: Új Szó) A hazai munkásmozgalomban a szakadást az idézte elő, hogy a dolgozók csalódtak a burzsoá Csehszlovák Köztársaság koalíciós kormányának politikájában, s a jobboldali szociáldemokrácia népellenes tevékenységével félrevezette őket. Létrejött a baloldali ellenzék, amely a marxista baloldal, később pedig a CSKP magva lett. Csehországban a baloldali áramlat legnagyobb számú és legszilárdabb támasza a szociáldemokrácia kladnói területi szervezete volt. Eszmei tolmácsolója a Svoboda című lap, amely elsőként népszerűsítette a munkástanácsok megválasztásának szükségességét még a köztársaság megalakulása előtt. A munkástanácsok már 1917-ben kezdtek megalakulni, de csakhamar az opportunisták hatása alá kerültek és fokozatosan megszűntek. A munkástanácsok magasabb típusát jelentették azok, amelyek a háború utáni időszakban, az 1918-20-as években a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kibontakozott forradalmi hullám hatására jöttek létre. A proletariátus forradalmi szervei voltak, amelyekre a jó szervezettség és a magasfokú politikai fejlettség volt a jellemző. Céljuk nemcsak az volt, hogy teljesítsék a nemzeti demokratikus forradalom idején a munkásosztály tevékenységét jellemző demokratikus követeléseket. Igyekeztek megoldani azokat a feladatokat is, amelyeket a szocialista forradalom határozott meg. Ebben nyilvánult meg magasabb minőségük. Forradalmi tapasztalataik még nem voltak, s nem rendelkeztek mélyebb mar- xista-leninista elméleti ismeretekkel sem. Megalakulásuk központja Kladno volt. Kladnóban a valóban forradalmi munkástanácsokat 1919 elején kezdték megalakítani, azután, hogy a nemzeti felszabadulás miatt érzett öröm és a hazafias hullám alábbhagyott. Antonín Zápotocký és a cseh kommunisták hazatérése Szovjet- Oroszországból olyan további ösztönző erőként hatott, amely megerősítette a munkások harcképességét és öntudatosságát, s támogatta további egyesítésüket. Még ugyanebben az évben létrejött a vállalatok, gyárak és kohók munkásaiból álló munkásbizalmiak testülete. E „munkásparlament“ tanácskozásain a proletariátus hallatta hangját, s követelte a kormánytól, hogy teljesítse követeléseit. Itt határozták el, hogy a szovjetek mintájára munkástanácsokat hoznak létre, s hogy azok a politikai szerv szerepét töltik be, irányítani és vezetni fogják a köztársaság szocializálásáért folytatott harcot - forradalom útján. A burzsoáziát és a szociáldemokrácia árulóit az ilyen eljárás megfélemlítette. Tartottak a munkásszervek forradalmi jellegétől. Figyelmeztettek, fenyegetőztek, s végül szokásos taktikájukhoz folyamodtak. Csökkenteni akarták a forradalmi mozgalom erejét és kompromisszumokkal meghiúsítani a proletariátus törekvéseit. A szociáldemokrácia parlamenti képviselőinek javaslatára törvényt fogadtak el a munkástanácsokat pótolni hivatott üzemi és revíziós tanácsokról. A szociáldemokrácia vezetősége igyekezett meggyőzni a közvéleményt, hogy ez az első lépés a szocializáció felé, amelyet a kormány fokozatosan, békés úton valósít meg, s ezért nincs szükség a forradalmi munkástanácsokra. Ennek ellenére a baloldal továbbra is népszerűsítette a munkástanácsok létrehozását a szovjet minta szerint. A baloldalnak köszönhetően kaptak mélyebb szociális forradalmi programot a munkástanácsok. A mozgalom központja Kladno volt, de eszméi az egész köztársaságra kiterjedtek. Az egyre romló létfeltételek, a cseh burzsoázia egyre kegyetlenebb fellépése és a munkás- osztályra gyakorolt nyomása spontán zavargásokat robbantott ki, amelyek odáig vezették a proletariátust, hogy a legégetőbb problémák forradalmi úton történő megoldására törekedett. Az említett események hatására és a burzsoázia fenyegetései ellenére 1919. május 9-én és 10-én Kladnóban munkástanácsi választásokat tartottak. A munkástanácsok megalakításának kérdése lett a tárgya a szociáldemokrata párt első nagy párton belüli vitájának is. A kladnói Svobodában Antonín Zápotocký Munkástanácsok című vezércikke a következőket állapította meg: „Nem veszélyeztetjük önálló köztársaságunkat, de veszélyeztetjük köztársaságunk gazdagokból álló új kormányát. Bármennyire is háborog a polgári sajtó és bármennyire is meg vannak győződve a kormányban legközelebbi elvtársaink: nálunk a munkás-, paraszt- és katonai tanácsokról lesz vita“. ' A vita nagyon világosan felvázolta a jobboldal és a baloldal eltérő nézeteit. Alapvető jelentősége abban rejlett, hogy rámutatott a proletariátus és a párt jobboldali vezetősége szakadásának szükségességére, valamint arra, hogy a munkásosztály érdekeiért harcoló saját, valóban forradalmi munkáspártot kell létrehozni. E következtetések alapján 1919 augusztus második felében a Svoboda új kampányt indított a munkástanácsok megalakításáért. 1919 szeptemberében a kladnói kerület forradalmi ifjúsága is hasonló követeléssel lépett fel. A marxista baloldal programnyilatkozata, amely átmeneti politikai dokumentumként 1919. december 7-én született meg, hangsúlyozta a munkástanácsok jelentőségét a hatalomátvétel kérdésével kapcsolatban. Ez a dokumentum megerősítette a proletariátus egységes fellépésének jelentőségét a burzsoázia elleni harcban. A kerületi munkástanács Kladnóban e szellemben lépett fel, s felhívással fordult a lakossághoz, hogy továbbra is válasszanak munkás- tanácsokat. Hangsúlyozta, hogy „szociális fordulat nélkül nincs szocializáció“. Ilyen forradalmi hangulatban tartották 1920. április 23-án és 24-én az új munkástanácsi választásokat Kladnóban és környékén s jött létre az ideiglenes központi munkástanács. Feladata az volt, hogy más térületeken is elősegítse a munkástanácsok megalapítását, s magyarázza meg jelentőségüket, hatáskörüket. Politikai hatását bizonyítja az a tény, hogy a kerületben rövid idő alatt ötven helyi és nyolc járási munkástanács született. Ezek már önálló szervként működtek, a politikai és gazdasági kérdésekbe is beleszóltak. A központi munkástanács és a marxista baloldal politikai tevékenységének köszönhetően érvényesült az a helyes nézet, miszerint a munkástanácsoknak, mint a proletárhatalom szerveinek meghatározó szerepet kell játszaniuk. A munkástanácsok az 1920-as decemberi sztrájk idején voltak a legerősebbek. A munkás Kladno forrongott és úgy határozott, hogy megtartja azt az ígéretet, amelyet a munkások május elsején tettek, amikor csatlakoztak a Kommunista Internacionáléhoz. Hatvanöt év telt el az említett események óta, de a munkásosztály által akkor szerzett ismeretek ma is értékesek. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy csakis a proletariátus egysége és világos célja vezet a sikerhez. Mindez ma is arra ösztönöz bennünket, hogy tovább szilárdítsuk a munkásosztály egységét a világbéke megőrzéséért vívott közös harcban. Dr. Ema Martvoňová kandidátus
