Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-23 / 95. szám, kedd

Tanítása a haladásért és a békéért harcoló milliók elmélete és gyakorlata lett (Folytatás az 1. oldalról) a revizionisták és opportunisták azon kísérletei ellen, hogy ledönt­sék az alapköveket és eltérjenek a marxizmus legfontosabb alapel­veitől. A konkrét helyzet konkrét elemzése, ez volt alapvető mun­kamódszere, amely napjainkban is időszerű. Mindig hangsúlyozta: a marxistának figyelembe kell vennie a valós életet, a fontos tényeket, nem szabad a múlt el­méletéhez ragaszkodnia. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a leninizmus iránti viszony továbbra is a politikai pártok, irányzatok és mozgalmak forra­dalmi lényegének egyik legfonto­sabb kritériuma marad. A mai eu- rokommunizmus válsága világo­san azt mutatja, hogy a leniniz- mustól való elhajlás, a problémák­nak a lenini tanítás továbbfejlesz­tésén alapuló alkotó megoldásá­nak elhagyása zsákutcába vezet. Korunkban egyetlen politikai irányvonal, vagy mozgalom sem tölthet be haladó szerepet, ha elv­ben elveti, vagy támadja a leniniz- must, az osztályharc könyörtelen logikája egyértelműen a maradi, reakciós erők oldalára állítja. Szüntelenül növelni kell a munkatermelékenységet A problémamegoldás lenini megközelítésének példája a fejlett szocializmusnak, mint sajátságos és objektív szükségszerűségnek a koncepciója. Az utóbbi időben ez a legfontosabb hozzájárulás a marxizmus-leninizmus elméle­tének alkotó továbbfejlesztésé­hez. Kidolgozásában a Szovjet­unió Kommunista Pártjáé a legna­gyobb érdem. Alapul szolgál a szocialista országok testvéri kommunista- és munkáspártjai stratégiájának és taktikájának ki­dolgozásához. A Szovjetunió a fejlett szocializmus sokoldalú tö­kéletesítésének szakaszába lé­pett, a többi szocialista ország - köztük Csehszlovákia - a fejlett szocialista társadalmat építi. Kö­zös erővel oldják meg az alapvető stratégiai feladatot - a népgazda­ság sokoldalú intenzifikálását, minden munka minőségének és hatékonyságának javítását a tudo­mány és technika gyors gyakorlati alkalmazásának útján. Ez a straté­giai irányvonal'annak a lenini taní­tásnak a továbbfejlesztése, mi­szerint a szocializmusban szünte­lenül növelni kell a munkatermelé­kenységet, aminek fontos szerepe van a kapitalizmus végleges le­győzésében. Ma az a feladatunk, hogy a szocialista országok közös erővel világelsőséget vívjanak ki a munkatermelékenységben. Ez megköveteli, hogy minőségi fordu­latot érjünk el a népgazdaságban, valamint a társadalmi élet többi területén. A tudománynak, techni­kának, minőségnek és hatékony­ságnak kell az egész párt, állami és gazdasági irányító munka fő tartalmát képezni. Számunkra is teljes mértékben érvényesek Gor­bacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának szavai: Még távolról sem ért véget a hatékonyság és minőség javítása, a termelés sok­oldalú intenzifikálása, a tudomá- nyos-müszaki haladás meggyor­sítása, erőink jobb kihasználása felé a társadalmi tudatban végbe­ment fordulat. Még nem vált a mi­nisztériumok és központi hivata­lok, az egyesülések és vállalatok vezető dolgozói mindennapi gaz­dasági gondolkodásának és hatá­rozott gyakorlati tetteinek részévé. Lenin a gazdasági tevékeny­ségben nagy jelentőséget tulajdo­nított a munka koncepciós jellegé­nek. A polgárháború és a külföldi intervenció után kialakult rendkívül nehéz helyzetben is szorgalmazta a távlati tervek kidolgozását. Oroszország villamosításának ál­lami terve, amelyet GOELRO név alatt ismerünk, az ilyen eljárás kiváló példája. A KGST országok, élükön a Szovjetunióval, érvénye­sítik Lenin tanítását, kidolgozták s tovább tökéletesítik gazdasági stratégiájukat a nyolcvanas évek második felére, a kilencvenes évekre és az évszázad végéig. Ezen a téren nagyon jelentős a KGST-országok gazdasági csúcsértekezlete, amelyet tavaly júniusban tartottak meg. Ennek az együttműködésnek a keretében határozzuk meg a mi koncepción­kat és elképzeléseinket is. A szo­cialista országok közös erővel na­gyon gyorsan fejlesztik a prog­nosztikát, mint új tudományágaza­tot, amely lehetővé teszi a távlati komplex programok kidolgozását. Példaként szolgálhat népgazda­ságunk elektronizálásának prog­ramja 1995-ig és számos más program. Az eddiginél még jobban ki kell használnunk azokat a lehe­tőségeket, amelyeket a szocialista gazdasági integráció teremt, min­denekelőtt a termelés és a tudo­mányos kutatás kooperációjának és szakosításának lehetőségét a Szovjetunióval. Amint a tapasz­talatok is bizonyítják, lehetősége­ink rendkívül nagyok. Az eredményességről a tettek döntenek Vitathatatlan, hogy ismerjük fel­adatainkat, problémáinkat és ne­hézségeinket. A CSKP XIV. kong­resszusa által kitűzött, majd a CSKP XV. és XVI. kongresszusa által továbbfejlesztett stratégiai irányvonal helyes. A testvéri szo­cialista országokkal, mindenek­előtt a Szovjetunióval együttmű­ködve, reális távlati koncepciókat dolgozunk ki. Van terület, ahol azonban lemaradunk korunk szükségletei mögött, és ez a kö­vetkezetesség, céltudatosság, igényesség és a magas szintű realizációs képesség. Ma, kulcs- fontosságú probléma a tudomá­nyos és műszaki kutatás eredmé­nyeinek gyors gyakorlati alkalma­zása. Ez azt feltételezi, hogy ki kell dolgozni a tudomány és technika eredményeinek gyakorlati alkal­mazásában való általános érde­keltség megbízható mechanizmu­sát. Ezzel kapcsolatban nagyon időszerű Leninnek az a követel­ménye, amelyet már a szovjet ha­talom első éveiben is következete­sen érvényesített, a párt állami és gazdasági vezetőkkel szemben: minden megkezdett munkát úgy kell befejezni, hogy az eredmé­nyek reálisak legyenek. Nem a szavak, hanem a tettek dönte­nek az eredményességről. A tapasztalatok tanúsága sze­rint egy társadalmi probléma sem oldható meg eredményesen a fej­lődés távlati irányvonalának ala­pos ismerete nélkül. Ezért, az irá­nyító munkában következetesen le kell küzdeni a pragmatizmust. Különösen káros az ideológiai munkában. A pragmatizmus meg­nyilvánul az eszmék lebecsülésé­ben, a rövid távra szóló kérdések előnybe helyezésében, a koncep­ciós munka jelentőségének lebe­csülésében, a pillanatnyi előnyök­re való törekvésben, a tevékeny­ség irányvonalának gyakori meg­változtatásában és más hasonlók­ban. Mindez félrevezet, bénítja az irányító szervek tevékenységét és végeredményében a távlatok el­vesztéséhez vezet. Társadalmunk fejlődésében fontos határkő lesz a CSKP XVII. kongresszusa. Előkészítése összefügg a fejlett szocializmus építése eddigi eredményeinek igényes értékelésével és a követ­kező időszak programjának meg­határozásával. Társadalmi rend­szerünk mély demokratizmusát ta­núsítja, hogy társadalmunk vezető ereje - a kommunista párt - bevon­ta az előkészületekbe a tudósok, a gazdasági és politikai vezetők, a társadalmi szervezetek tisztség- viselőinek és más aktivisták nagy kollektíváit. Társadalmi fejlődésünk szem­pontjából rendkívüli jelentősége lesz a szovjet kommunisták ta­nácskozásának, az SZKP XXVII. kongresszusának. Az SZKP, kö­vetkezetesen ragaszkodva Lenin hagyatékához, a legjobb hagyo­mányok szellemében állást foglal napjaink legfontosabb kérdései­ben. A kongresszus a program új változatát fogadja el, amely vá­laszt ad a elmélet és a gyakorlat időszerű problémáira és a tanul­ságok gazdag forrása lesz a test­vérpártok számára. Pártunk ereje a lenini alapelvek megtartásában rejlik Jövőre, amikor megtartjuk a CSKP XVII. kongresszusát, ün­nepeljük meg munkásosztályunk élcsapatának, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulá­sának 65. évfordulóját. Ezzel kap­csolatban {nély hálával és tiszte­lettel emlékezünk meg arról a se­gítségről, amelyet személyesen Lenin nyújtott a pártnak, az új típusú forradalmi párttá való átala­kulás folyamatában. A csehszlovák kommunisták csaknem 65 éves tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a párt mindig erős volt és sikereket ért el, amikor szem előtt tartotta Lenin eszmei és szervezési alapelveit, amikor a forradalmi elmélet és gyakorlat forrásából merített, amikor alkotó- an érvényesítette a lenini párt ta­pasztalatait. Lenin születésének 115. évfor­dulójáról a csehszlovák nép nem­zeti felszabadító harca betetőzése és Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulója ünnepségeinek elő­estéjén emlékezünk meg. Ezzel kapcsolatban újfent tudatosítjuk a leninizmus éltető erejét, amely lehetővé tette, hogy pártunk helye­sen tűzze ki stratégiai céljait és taktikáját a fasizmus ellen, a nem­zeti felszabadulásért folytatott harcban. Ez különösen nagy erő­vel nyilvánult meg a Szlovák Nem­zeti Felkelésben és a Cseh Nép Májusi Felkelésében. Bebizonyo­sodott, hogy a politikai erők közül csakis a kommunista pártnak volt kidolgozva a nemzeti demokrati­kus forradalom, a kor követelmé­nyeinek megfelelő programja, amelyet népünk magáévá tett. Le­nin tanításának alkotó érvényesí­tése tette lehetővé, hogy a párt helyesen járjon el a nemzeti de­mokratikus forradalom szocialista forradalommá való átalakulásának folyamatában és megszervezze a szocializmus eredményes építé­sét. A párt politikájában ma, a fej­lett szocializmus építésének idő­szakában is következetesen a marxista-leninista tanítás sze­rint jár el. Alkotó érvényesítése alapján tűzi ki a stratégiai célokat, határozza meg taktikáját és fejt ki szervező és politikai nevelő munkát. A szovjet nép óriási áldozatai tették lehetővé a hitleri fasizmus és a japán militarizmus legyőzését Amikor a felszabadulás óta el­telt negyven eredményes építő évet méltatjuk, nem feledkezhe­tünk meg arról, hogy a nemzetek­nek a hitleri fasizmus és a japán militarizmus fölött aratott győzel­mét a szovjet nép óriási áldozatai tették lehetővé. Csupán a mi terü­letünkön 140 000 szovjet katona alussza örök álmát, ók életükkel fizettek a mi szabadságunkért. Az újkori történelemhamisítók kísér­letei nem kendőzhetik el azt a tör­ténelmi tényt, hogy a második vi­lágháború sorsa a moszkvai, sztá­lingrádi és kurszki csatában dőlt el. A szovjet nép magára vállalta a fasizmus elleni harc legnagyobb terhét, a legnagyobb áldozatokat hozta a győzelemért. Húszmillió szovjet ember áldozta fel életét és a Szovjetuniót nagy anyagi kár érte. A fasiszta hadsereg 10 millió katonát vesztett a szovjet-német fronton, ami veszteségének 80 százalékát jelenti. Senki sem ta­gadhatja vagy csökkentheti a Szov­jetunió döntő szerepét a fasizmus és a japán militarizmus legyőzésé­ben a második világháború során. Lenin halhatatlan eszméi mu­tatták az utat a szovjet népnek és számos más ország nemzeteinek a győzelem felé. Az elmúlt negy­ven év során további nemzetek is győzedelmes harcot folytattak a nemzeti és szociális felszabadu­lásért ezeknek az eszméknek a je­gyében. A reakciós erők összees­küvése nem másíthatja meg a tör­ténelmet, nem akadályozhatja meg, hogy további százmilliók is megtalálják a marxizmus-leniniz­mus alkotó érvényesítésében a felszabaduláshoz, a boldog jö­vőhöz vezető utat. Lenin nagy történelmi érdeme, hogy feltárta az imperialista hábo­rú okait. Ezek a háborúk a kapita­lizmus monopolstádiumának kísé­rő jelenségei. Lenin megindokolta a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére vonatkozó tanítást. Lenin mindig a kommunista párt és a szovjet állam egyik legfontosabb feladatának tekintette a harcot azért, hogy az emberiség életéből kiküszöböljük a háborúkat. A reális szocializmus sikerei, a nemzetközi munkás- és kommu­nista mozgalom, valamint a nem­zeti felszabadító mozgalom kibon­takozása az imperializmus legre- akciósabb erőinek heves ellenál­lását váltotta ki. A hadiipari mono­póliumok érdekeit szem előtt tart­va a nemetközi feszültség kiélezé­sére törekednek. Az a céljuk, hogy megváltoztassák a Varsói Szerző­désben tömörült államok és a NATO agresszív tömbje között ki­alakult hozzávetőleges katonai stratégiai egyensúlyt. A fegyver­kezési verseny új menetét indítot­ták el. Reagan kormánya partne­reivel együttműködve 572 ameri­kai középhatósugarú rakétát tele­pít a nyugat-európai országokban. Hogy hova vezethet a militarizmus híveinek őrülete, tanúskodik a vi­lágűr militarizálása és a csillaghá­ború terve. Gyors ütemben építik az elsőcsapást mérő nukleáris erőket, amelyeknek az a feladata, hogy megsemmisítsék a szocialis­ta világközösséget. Ennek a politi­kának egy a célja: a szocialista államok „túlfegyverkezése“, ami azt jelenti, hogy olyan hadi kiadá­sokra akarják őket rákényszeríte­ni, hogy ne valósíthassák meg építő terveiket. A veszélyes milita­rista irányvonal veszedelmes kí­sérőjelensége, hogy az eszmék versengését, az ideológiai háborút az imperializmusnak a reális szo­cializmus ellen folytatott „lélektani háborújával“ akarják helyettesíte­ni. Nincs olyan hazugság, amely­től az antikommunista erők vissza­riadnának a reális szocializmus elleni ideológiai diverzióban. A burzsoá propaganda legna­gyobb koholmányai közé tartozik a „szovjet háborús veszély“ mí­tosza. Az imperializmus reakciós körei erőszakot akarnak alkalmazni minden olyan nemzet ellen, amely nem azt az utat választja, amelyet a hadiipari komplexum képviselői javasolnak. Van-e jobb bizonyíték Leninnek a mai tőkés rendszer parazita jel­legére, rothadására, kilátástalan- ságára vonatkozó tanításának igaz voltára, mint az őrült fegyver­kezés? Reagan elnök tervei sze­rint az 1984-85-ös költségvetési évben a katonai kiadások több mint 300 milliárd dollárt tesznek ki. Az Amerikai Kongresszus az egyik katonai tervet a másik után hagyja jóvá. Milyen következményei van­nak ennek az őrült politikának? Az amerikai dollár mesterségesen fenntartott magas árfolyama ked­vezőtlenül érinti a többi fejlett tőkés országot, de főleg a fejlődő világ országainak többségét. Milli­árdok kerülnek az Egyesült Álla­mokba, ahol azok fegyverekké változnak. Ugyanakkor Latin- Amerikában és más fejlődő orszá­gokban az emberek milliói re­ménytelen helyzetbe kerülnek, megdöbbentő nyomor és szenve­dés az osztályrészük. Az ENSZ adatai szerint a ma fegyverkezés­re fordított összegnek csak kis része is elegendő lenne az olyan globális problémák megoldásá­hoz, mint az éhség, éhínség, a rossz táplálkozás és a betegségek elleni küzdelem. Az emberiség ilyen árat fizet az elévült társadalmi rend­szerért, az imperializmusért. A kommunisták legfontosabb feladatuknak tekintik a békéért vívott harcot Lenin mindig óva intett attól az illúziótól, hogy a békét köny- nyen ki lehet harcolni. Az imperia­lizmus agresszív jellege nem vál­tozott meg és az emberiségnek sok erőt és energiát kell arra fordí­tania, hogy meghiúsítsa az atom­őrülteknek a nukleáris háború ki­robbanását célzó bűnös terveit. Világszerte egyre többen értik meg, hogy a béke csakis az ag­resszív háborús erők elleni kitartó küzdelemmel érhető el. A kommu­nisták világszerte legfontosabb feladatuknak tekintik a békéért folytatott harcot. A Szovjetunió Lenin hagyatékát szem előtt tartva az új, sokkal bonyolultabb feltételek között kö­vetkezetesen a nemzetközi fe­szültség enyhítésére és a háborús veszély kiküszöbölésére törek­szik. A világközvélemény üdvözöl­te M. Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának kijelentését, miszerint a Szovjetunió egyoldalú­an moratóriumot hirdet középha­tósugarú rakétái telepítésére és felfüggeszti a többi kikényszerített ellenintézkedés megvalósítását Európában. A Szovjetunió azt ja­vasolta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a közelmúltban megkezdett genfi tárgyalások ide­jére hirdessen moratóriumot az űr­fegyverek fejlesztésére, a velük folytatott kísérletekre, és elhelye­zésükre és fagyassza be stratégiai támadófegyvereit. Sajnos, az Egyesült Államok kormánya és szövetségesei nem válaszoltak erre az értékes kezdeménye­zésre. Az imperialista hatalmak kö­nyörtelen kizsákmányolásukkal a világ számos országában forra­dalmi helyzetet teremtenek. Az Egyesült Államok kormánya és szövetségesei támogatják a reak­ciós, véres katonai diktatúrákat, és amikor az elnyomott tömegek for­radalmi harcot indítanak felszaba­dulásukért, azonnal a szocialista országok beavatkozása eredmé­nyének, „Moszkva kéznyújtásá­nak“ minősítik azt. A „forradalom exportjára“ vonatkozó vádakkal nem akarnak mást, mint elkendőz­ni az ellenforradalom exportját. A burzsoá ideológusok sok min­denkit terrorizmussal vádolnak. Ez propagandájuk kedvenc szólama. Ez azonban nem leplezheti azt a tényt, hogy az imperializmus volt és marad jelenleg is a legnagyobb terrorista: egész nemzetek, az emberek százmilliói az áldozatai. Terrorral akarják elnyomni a töme­gek vágyát, hogy kivívják nemzeti és társadalmi felszabadulásukat. Még az olyan terrorista, mint Pino­chet diktátor is a „terrorizmus“ elleni harcról regél. Azokat, akik terrorizmussal akarják vádolni a kommunistákat, emlékeztetni szeretnénk arra, hogy Lenin és követői mindig el­ítélték a terrort, mint a politikai harc eszközét. Ma is tanúi va­gyunk annak, hogy a reakciós erők a terrorista akciókat használ­ják fel ürügyül a haladó erők elleni megtorlásokra. Határtalan cinizmus, amikor azok, akik veszélyes helyzetet te­remtenek a világon, előszeretettel beszélnek az „emberi jogokról“ és tanítani akarnak bennünket. Az ember alapvető joga a békés élet­re való jog, annak joga, hogy féle­lem nélkül élhessen, hogy ne kell­jen rettegnie attól, hogy a nukleá­ris háború lángjaiban pusztul el. Milyen „emberi jogokról“ beszél­het például az angol kormány, amely nem riad vissza attól, hogy erőszakot alkalmazzon a sztrájko­ló bányászok ellen és Észak-lror- szágban lövöldözéssel oldja meg a társadalmi problémákat? „Hu­mánusnak“ nevezhető-e az a tény, hogy a rendőrség megveri az embereket azért, mert dolgozni akarnak? (Folyt, az 5. old.) ÚJ SZÚ 4 1985. IV. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents