Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-14 / 62. szám, csütörtök

Megemlékezés Fried Jeni születésének 85. évfordulójáról A csehszlovákiai forradalmi munkásmozgalom történetében fordulatot jelentő 1929-es év viha­ros eseményeiről készült doku- mentáris játékfilmben, mely a 70- es évek közepén került a hazai mozikba és a televízió képernyő­jére, a filmbeli Klement Gottwald többször is, baráti közvetlenség­gel Evžennek szólítja Fried Jenőt. A tőle alig fiatalabb, rendkívül agi­lis pártmunkás a jíleki opportuniz­musnak hadat üzenő forradalmi ellenzék egyik oszlopos tagja volt. Csehszlovákia Kommunista Párt­jának V., a gottwaldi irányvonalat győzelemre juttató kongresszusán a központi bizottság politikai irodá­jának is tagja lett. Neve valameny- nyi csehszlovákiai párttörténeti tankönyvben előfordul. A széle­sebb köztudatban azonban kissé elhomályosodik Fried Jenőnek a Kassai Munkás Mészáros utcai helyiségéből kiinduló pályaíve. A dél-szlovákiai haladó hagyomá­nyok kultúrtörténeti centrikus éb­ren tartásában viszont Fried Jenő szerepvállalásának a Kassai Mun­kás keretein túllépő mozzanatait nemritkán a tények puszta szám­bavételére korlátozódnak. Kiemelkedő fejlődési dinamiká­val teli egyéniségéről csak az élet­út egészét belső összefüggései­ben megragadva bontakozhat ki árnyaltabb kép. Fried Jenő Csehszlovákia Kom­munista Pártjának alapító tagjai közé tartozik. Még huszadik élet­évét sem töltötte be, amikor 1920 elején csatlakozott a Kassai Mun­kás balratolódásában döntő sze­repet játszó tanácsköztársasági emigránsok csoportjához. Jász Dezsőnek e folyamat megvilágítá­sához rendkívül értékes adaléko­kat szolgáltató, az Új Szóban megjelent visszaemlékezésében olvashatjuk Fried Jenőről: „Kitűnő újságíróként lépett elő - 1920 ele­jén - az ismeretlenség homályá­ból. Rendkívül művelt ember volt.“ Tőle tudjuk, hogy már a laphoz kerülve (eredetileg banktisztviselő volt) a német, a cseh és a szlovák mellett beszélt oroszul, angolul és franciául is. S így Fried Jenő a mozgalom országos áramkörét kezdettől fogva közvetlenül tudta érzékelni. Fried Jenőt a CSKP 1923-ban lezajlott első kongresszusán be­választották a központi bizottság­ba. Valószínű, hogy ebben közre­játszott a kelet-szlovákiai kommu­nista mozgalom súlya és szerepe. Fried Jenő volt ez idő tájt a városi, majd kerületi pártszervezet titkára. Ezzel járó teendőinek ellátása mellett segített a Kassai Munkás szerkesztésében. 1924 nyarán vi­szont már a csehszlovákiai kom­munista mozgalom legtágabb poli­tikai régióiban mozogva vett részt a Kommunista Internacionálé V. kongresszusán. Fried Jenő a CSKP-t ért, a szociáldemokrata csökevények tovább élésére rá­mutató bírálatot, a bolsevizálás jelszavának kitűzését követően a hibák felszámolásáért sikraszál- ló baloldal egyik szószólója lett. A baloldal élvonalában fiatal, szo­ciáldemokrata múlt nélküli párt­munkások álltak. Nézeteik magu­kon viselték a leegyszerűsítő radi­kalizmus nyomait is. Ehhez a nemzedékhez tartozott Fried Je­nő is. Korabeli magatartásának azonban - melynek a napi pártpo­litikába átvetülő megnyilvánulásai­ról Róják Dezső írásaiban találha­tók érdekes utalások - sajátos egyéni vonásai is voltak. Botka Ferenc, Fried Jenőnek a húszas évek elején a Kassai Munkásban megjelent írásait elemezve kimu­tatta, hogy azok úttörői szerepet játszottak a magyar nyelvterületen az osztályharcos művészetelmélet megalapozásában. Mácza János nagyvonalú, az eszmei-politikai szempontok érvényesítésének bonyolult mechanizmusát érzéke­nyen kezelő felfogásával szemben Fried Jenő kritikai nézetei türel­metlenséget mutattak. A napi poli­tika megítélését jellemző későbbi túlzások nála tehát a gondolkodás mélyrétegeit érintő ösztönzések­ből is táplálkoztak. így a későbbi szektásságig menő radikalizmus leküzdését számára a pártpolitika egészének elméletileg megalapo­zott alkotó szellemű elmélyülése hozhatta meg. Bebizonyosodott ez a húszas évek végén tanúsított magatartása, amikor - már a libe- reci Vorwárts szerkesztőjeként - az új gottwaldi vezetés élvonalá­ba került. Fried Jenő körül ultraba­los csoport alakult ki, melynek tag­jai a tömegek kapitalizmus elleni elszántságát túlértékelő, s a min­dennapi aprómunkát lebecsülő nézeteket vallottak. A mezőgazdasági munkások 1929-es több mint 12 ezer részt­vevőt magával ragadó sztrájkjá­nak leverését követően Fried Je- nőék fellépése éles bírálat ke­reszttüzébe került. Csoportjának ultrabalos tendenciái a Kommu­nista Internacionálé vezető szer­vei részéről is elutasításban ré­szesültek. Végleges kiküszöbölé­sükre azonban csak akkor került sor, amikor a párt mint egész fon­tos előrelépéseket tett a megisme­rési folyamatnak azon az útján, melynek során eljutott a minden­napi követelések teljesítéséért ví­vott harc jelentőségének megérté­séig, a tömegek öntudatra ébresz­téséhez vezető fontos lépcsőfok­nak tekintve azt. Ekkor, erre tá­maszkodva viszont Fried Jenő mélyenszántó, bizonyos tekintet­ben már a jövőbe mutató elemző- és felismerőkészségről tett tanúbi­zonyságot. A gottwaldi vezetés a CSKP 1931-ben lezajlott VI. kongresszusának irányvonalát kö­vetve, a gazdasági válság feltéte­lei között elmélet és gyakorlat szüntelen kölcsönhatásában érté­kes, nemzetközi visszhangot ki­váltó felismerésekre tett szert. Fried Jenő kongresszusi felszóla­lása a tömegek felkészítésének, a forradalmi helyzet kialakulásá­nak bonyolultságát érzékelő figye­lemfelhívásként hat. Hozzászólá­sában a szakszervezeti egység szorgalmazása sokkal erőtelje­sebb hangsúlyt kapott, mint a szakszervezeti kérdésekkel fog­lalkozó előadói beszédben. Meg­állapításait nemzetközi összeha­sonlításokra alapozva tette meg. S aligha volt véletlen, hogy rövide­sen a Kommunista Internacionálé apparátusába került. A Francia Kommunista Párt mellett betöltött, a franciaországi népfrontpolitika kibontakoztatásában játszott sze­repét rendkívül elismerően nyug­tázó megállapítás található Jacques Duclos visszaemlékezé­seiben, melyre Komját Irénnek a kommunista mozgalom világlap­jának, az Inprekkor-nak a történe­téről szóló könyvecskéje hívja fel a figyelmet. Fried Jenő 1938-ban az Inprekkor főszerkesztő-helyet­tese lett. Erről, s későbbi mártírha­láláról ugyancsak Komját Irén kö­zöl újabb értékes adatokat. Ezek szerint a Gestapo 1943-ban oltot­ta ki életét, aminek szemtanúja volt felesége és nevelt fia, ifjabb Maurice Thorez, akiknek sikerült elmenekülniük. Bízvást elmondható, hogy Fried Jenő korai tragikus halálával az egész nemzetközi kommunista mozgalmat veszteség érte. KISS JÓZSEF Kulturális hírek Kiadók a negyvenedik évfordulóra A fasizmus felett aratott győzelem negyvenedik évfordulójára számos új­donsággal készülnek a szovjet könyv­kiadók. A közrebocsátott művek több­sége publicisztika, memoár, tényiroda­lom és tanulmány, de az antológiák sorában akad szépirodalmi válogatás is. Győzelem címmel jelentet meg négykötetes gyűjteményes munkát a moszkvai Szépirodalmi Kiadó. A rep­rezentatív ünnepi kiadvány a Szovjet­unió és a többi szocialista ország kivá­ló elbeszélőinek és költőinek legjobb háborús témájú alkotásaiból ad ízelítőt. Az elmúlt húsz évben a Szovjetunió­ban több mint kétezer háborús emlék­irat látott napvilágot, köztük kiemelke­dő stratégák: Zsukov, Rokosszovszkij, Vasziljevszkij visszaemlékezései. A türkmén állami könyvtár A mintegy hárommillió lakosú Türkméniában több mint háromezer könyvtár áll az olvasók rendelkezé­sére. A legnagyobb a főváros, Asha- bád Marx Károly Állami Könyvtára, amelynek 16 olvasótermét naponta igen sokan keresik fel. Az olvasókör főleg fiatalokból és nyugdíjasokból áll. S bár a könyvtár szakanyagot is őriz, a tudományos dolgozók, szak­emberek elsősorban a Türkmén Tu­dományos Akadémia könyvtárát lá­togatják, mert ott természetszerűleg bővebb a szakirodalmi választék. Az Állami Könyvtár mozgó könyvtári hálózatot is fenntart, amelynek autó­buszai a hegyvidéki kis települése­ket látják el könyvvel. Az intézmény 26 ország 48 könytárával tart kap­csolatot. Különösen jó az együttmű­ködésük néhány indiai, törökorszá­gi, egyiptomi és pakisztáni könyv­tárral. Az ashabádi könyvtár évente mintegy ezer könyvet küld más or­szágok könyvtári szervezeteinek. (BP) Mától: Kazinczy Nyelvművelő Napok Ma délután 14 órakor kez­dődnek Kassán (Košice) a Ka­zinczy Nyelvművelő Napok, melyeket tizenhatodik alkalom­mal rendez meg a CSEMA- DOK Központi Bizottsága, az SZSZK Oktatási Minisztériu­ma, a Szlovákiai Újságírók Szövetsége Központi Bizottsá­gának nemzetiségi sajtóbizott­sága, a kerületi pedagógiai in­tézetek és a CSEMADOK Kas­sai Járási Bizottsága. A háromnapos rendezvény- sorozatot, mely évről évre fon­tos eseménye nemzetiségi életünknek, a Csermely kórus fellépése nyitja; majd Fodor Zoltán tart előadást oktatás­ügyünk időszerű kérdéseiről, Fibi Sándor pedig a CSEMA­DOK KB nyelvi szakbizottsá­gának munkájáról számol be. Életünk és a szaknyelvek a cí­me Grétsy László előadásá­nak. Este irodalmi találkozó lesz a Fábry-klubban. A holnapi program Rácz Endre előadásával kezdődik, melynek címe A nyelvi rétege- ződés problémái. Ezután A je­lenségmonográfia készítésé­nek elvi és gyakorlati kérdései­ről Kiss Jenő, A szlovákiai ma­gyar nyelvjárásgyűjtés ered­ményeiről, módszereiről pedig Kovács László beszél. A dél­utáni órákban kerül sor a szép magyar beszéd versenyének országos döntőjére; este szín­házi előadás. Szombaton először értékelik a terminológiai vetélkedőnek és a szép magyar beszéd ver­senyének eredményeit, ezt kö­vetően Mayer Judit beszél nyelvhasználati gondjainkról, Montágh Imre pedig A tudatos és tudattalan kommunikáció­ról. A korábbi évek gyakorlatá­hoz híven vitára is lehetőség nyílik az előadások után. A Kazinczy Nyelvművelő Napok színhelye a Hutník Szálló. -bor Prandl Sándor felvétele ELŐRE TEKINTVE A CSEMADOK járási konferenciái után Az év első hónapja rendszerint az értékelés időszaka is: a tömeg­szervezetek általában szintén ek­kor vonják meg az elmúlt eszten­dőben végzett munka mérlegét, s okulva a tapasztalatokból, egy­szersmind megszabják a további legfontosabb tennivalókat, felada­tokat is. Hasonló célok, igények jellemezték a Csehszlovákiai Ma­gyar Dolgozók Kulturális Szövet­ségének év eleji, immár huszon­ötödik járási konferenciáit is. E tanácskozások politikai, mű­velődéspolitikai jelentőségét hiven tükrözte az a tény is, hogy vala­mennyi konferencián jelen voltak a járási párt- és állami szervek vezető képviselői. Személyes részvételük egyúttal a szövetség eszmei és kulturális-népművelő munkájának, sokezer áldozat­kész, szabad ideje egy részét a szocialista művelődés, a szelle­mi épülés szolgálatába állító CSE- MADOK-tag tevékenységének az elismerése is. Az elhangzott beszámolók s a vitafelszólalások egyértelműen igazolták e megbecsülés jogossá­gát, mert a CSEMADOK az eltelt beszámolási időszakban követke­zetesen pártunk kulturális politiká­jának szellemében végezte mun­káját: sajátos eszközeivel járult hozzá a szocialista hazafiság és nemzetköziség elveinek mind szé­lesebb körű meghonosításához, a szlovákiai magyar dolgozók esz­mei és erkölcsi neveléséhez, hala­dó hagyományaink, szocialista kultúránk értékeinek közkinccsé tételéhez. E sokrétű munkáról szinte lehe­tetlen néhány sorban, akárcsak dióhéjban is, a teljesség igényével számot adni. Ezért a szervezeti életben, a művelődés terén és a művészeti munkában elért ered­mények tételes fölsorolása helyett inkább néhány fontos tendenciát említünk meg. Az egyik minduntalan visszaté­rő, és csaknem valamennyi ta­nácskozáson elhangzó megállapí­tás az volt, hogy napjainkban nem csökken, hanem éppenséggel nö­vekszik a szocialista népművelés szerepe, hiszen ember- és társa­dalomformáló céljainkat csak poli­tikai és szakmai szempontból mű­velt, szüntelenül művelődő, kellő erkölcsű értékekkel rendelkező emberekkel valósíthatjuk meg. E pozitív emberi tulajdonságok ki­munkálásában pótolhatatlan sze­repe van a kultúrának, a szabad idő hasznos eltöltésének. Ilyen megvilágításban Dél-Szlovákia magyarlakta járásaiban jut fontos szerephez a CSEMADOK is. Napjainkban, amikor egyetlen tömegszervezet sem bővelkedik anyagiakban, még fontosabb az együttműködés, a kulturális-nép- múvelő munka összehangolása helyi, járási szinten is. Az elmélyü­lő s mind gyümölcsözőbb együtt­működés szép példáiról hallottunk a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban, ahol többek kö­zött a földművesszövetkezetek és a kulturális szövetség helyi szer­vezetei között alakulnak ki ered­ményes kapcsolatok. A párt- és állami szervek, a kulturális intéz­mények hathatósabb támogatását emelték ki többek között a lévai (Levice), a komáromi (Komárno) és a tőketerebesi (Trebišov) járás­ban, valamint Közép-Szlovákiá- ban, ahol éppen az összefogás, a közös munka eredményeképpen rendezik meg ismét a kerületi nép- művészeti fesztivált. Tempós, olykor túlhajszolt élet­vitelünk mellett - hallhattuk ezúttal is -, bizony nem könnyű, de nem is lehetetlen az eredményes nép­művelő munka, a művelődni, szó­rakozni vágyó kis közösségek összekovácsolása. Különböző ob­jektív tényezők nehezítik a mun­kát, de számtalan pozitív példa igazolja, hogy ahol a különböző műsorok, foglalkozások összeállí­tásakor a társadalmi és a helyi igényeket egyaránt figyelembe ve­szik, ott igenis ki lehet mozdítani az embereket a tévé mellől, a fóli­ából, a vendéglőből és máshon­nan. Érdekes és tartalmas műso­rokra - helyi amatőr együttesek nívós előadásaira pedig különös­képpen - megtelnek a művelődési házak. S ugyanígy fokozódó ér­deklődés nyilvánul meg a színvo­nalas és rendszeres klubfoglalko­zások iránt is. Megoldásra váró feladatokról, a jobb munkát gátló tényezőkről is hallottunk e tanácskozásokon. Több járásban még mindig nem kielégítő a népművelési intézmé­nyek szakmai segítsége, máshol a magas terembérek, a helyi szer­vek és tisztségviselők nemtörő­dömsége vagy az előírások bürok­ratikus vagy helytelen értelmezé­se nehezíti a CSEMADOK amatőr művészeti együtteseinek amúgy sem könnyű munkáját. Továbbra is ellentmondások nyilvánulnak meg a könyvterjesztésben. Sok CSEMADOK-tag például jogosan kifogásolta, hogy a könyvesbol­tokban sem tud hozzájutni olyan könyvekhez, amelyekből van elég, de - a központi nagyraktár polcain porosodnak. Úgy véljük, itt az ide­je felülvizsgálni, hogy a CSEMA­DOK Központi Bizottsága és a Madách Kiadó között a könyv­terjesztés terén megfelelő-e az együttműködés. Vagy például a könyvesboltok tudnak-e a CSE­MADOK helyi szervezeteinek könyvigényeiről, s jelzik-e ezeket kellő időben? Újra hallhattunk a kisszinpadok, a gyermek- és felnőtt színjátszók műsorválasztási gondjairól. Még mindig kevés a csoportok mai igé­nyeinek megfelelő (nem sok sze­replős, nem kosztümös, témájánál fogva is vonzó) színmű, kisszínpa- di, gyermekszínpadi összeállítá­sokról nem is beszélve. Többen javasolták, hogy a CSEMADOK megfelelő intézményekkel együtt­működve az eddiginél tegyen töb­bet népművészetünk összegyűj­tött értékeinek kiadása - közkincs- csé tétele érdekében is. A CSEMADOK járási konferen­ciáinak résztvevői, vendégei elis­merően szóltak a tanácskozások konstruktív légköréről, a többsé­gükben tartalmas beszámolókról, a sok érdekes észrevételt, javas­latot tartalmazó vitafelszólalások­ról, amelyek az elfogadott határo­zatokkal együtt jelentős mérték­ben hozzájárulhatnak a még szín­vonalasabb, eredményeseb kultu­rális-népművelő munkához. Meg­győződésünk, hogy a közeljövő teljes egészében igazolja majd ezeket a derülátó megállapításo­kat SZILVÁSSY JÓZSEF ÚJ SZÚ 6 1985. III. 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents