Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-13 / 61. szám, szerda
Életét a párt és a nép szolgálatába állította Konsztantyin Csernyenko és Gustáv Husák baráti találkozója a Kremlben, 1984 júniusában A testvérországok egységének erősítése A KGST 1984 júniusi legfelsőbb szintű tanácskozásának végén elhangzott pohárköszöntöböl Mint ismeretes, az előző, 1969-ben tartott legfelsőbb szintű találkozón a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációjának fejlesztésére összpontosítottuk figyelmünket. Ma joggal elmondhatjuk, hogy ez az irányvonalunk teljes mértékben bevált. Közösségünk megerősödött és megszilárdult. Ugyancsak megnőtt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának nemzetközi tekintélye. Erősödött pozi- tiv hatása valamennyi testvéri ország gazdasági életére. A széles körű együttműködés nélkül azonban nem érhettük volna el a mostani eredményeket. És ezek az eredmények valóban impozánsak. Az elmúlt 15 év alatt a szocialista közösség megkétszerezte ipari termelését, miközben a kapitalizmus ezt a termelést csak alig többel, mint egy- harmadával növelte. Természetesen nemcsak a gazdasági növekedés üteméről van szó. Teljesebb mértékben megmutatkoztak rendszerünk alapvető szociális előnyei is. Az értekezleten nyílt, részletes és gyümölcsöző véleménycserét folytattunk a szocialista közösség életének problémáiról és a nemzetközi helyzetről. Ismét megerősítettük, hogy az alapvető és főbb kérdésekben értékelésünk és véleményünk azonos és kifejeztük kollektív akaratunkat, hogy továbbra is erősíteni fogjuk a testvérpártok és -államok egységét és összeforrottságát. Jelentős lépést tettünk előre a gazdaságpolitika egyeztetésében. Hosszú távra meghatároztuk a testvéri országok gazdasági együttműködésének irányait. Mindez lehetővé teszi, hogy jobban kihasználjuk a szocialista integráció előnyeit népeink hasznára, s létrehozzuk a feltételeket a termelés intenzívebbé tételére és a KGST-tagállamok fejlődési szintjének további kiegyenlítésére irányuló feladatok hatékony végrehajtásához. Az értekezleten képviselt államok a nemzetközi gazdasági viszonyok Csernyenko elvtárs a moszkvai Sarló és Kalapács üzem dolgozóival beszélget egészségesebbé tételére irányuló reális akciók programját terjesztették elő. A szocializmus ezzel ismét megmutatta, hogy természetes szövetségese mindazoknak, akik a megkülönböztetés felszámolására, a kizsákmányolás minden fajtájának kizárására törekszenek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban, akik az ellen harcolnak, hogy a gazdasági eszközöket a politikai nyomás és szuverén államok belügyeibe való beavatkozás eszközeként használják ki. Az a veszélyes erőpróba, amelyet a legreakciósabb imperialista körök- mindenekelőtt az Egyesült Államok- kényszerítenek ránk, nem a mi választásunk, ez nem a mi politikánk. De képesek vagyunk megvédeni magunkat: ezt senki sem vonhatja kétségbe. A háborús veszély növekedésével szemben a KGST tagországai saját alternatívájukat javasolják - a béke megszilárdításának, a nemzetközi feszültség enyhítésének, az összes szuverén ország konstruktív együttműködésének az irányvonalát, beleértve a gazdasági együttműködést is. Az ez irányban tett közös erőfeszítésekre szólítunk fel valamennyi államot, s mindazokat, akik az enyhülésért, a nukleáris őrület ellen szállnak síkra. Felhívásunkkal azokhoz a szocialista országokhoz is fordulunk, amelyek nincsenek képviselve az értekezleten. Már az új társadalmi rendszer természetéből is objektíven következik a béke megőrzését célzó egységes akciók szükségessége. Felhívásunkkal a fejlődő államokhoz - az el nem kötelezett országok mozgalmának tagjaihoz - is fordulunk. A népek békéje és biztonsága, a lázas fegyverkezés terheinek korlátozása változatlan feltétele további társadalmi és gazdasági fejlődésünknek. Felhívásunk a nyugati országoknak is szól. Tisztességes feltételeket javasolunk a békés együttéléshez. A szocializmusnak nincs szüksége háborúSzervezettebben, demokratikusabban A népi ellenőrök 1984 októberi országos tanácskozásán elhangzott beszédből Változásokra van szükség a termelőerők fejlődésében, s azoknak a tudományos-műszaki haladás eredményei alapján történő átalakításában. Elkerülhetetlenek a változások a gazdaságirányítás rendszerében, a tervezésben is. Lényegesen meg kell javítani a gazdasági mechanizmust. Minőségileg új, magasabb színvonalra kell emelni a népjólétet. Mindez elképzelhetetlen, ha e munkában nem vesz részt tudatosan és kezdeményezően valamennyi- szovjet ember. A tömegek munkahelyi és közéleti aktivitásának meg kell sokszorozódnia. A fent jelzett változások alkotják azt a folyamatot, amelyet a Szovjetunióban felépített szocializmus tökéletesítésének nevezünk. Az ennek kapcsán felmerülő problémák kötik ma le az SZKP és Központi Bizottsága figyelmét, s ezek figyelembevételével folyik a párt XXVII. kongresszusának előkészítése, az újjászerkesztett pártprogram előkészítése. Törvényszerű, hogy a jelen szakaszban megnövekszik a népi ellenőrzés felelőssége. A népi ellenőrzésnek a lenini elvekkel összhangban történő továbbfejlesztése ma a szocialista demokrácia elmélyítésének egyik nélkülözhetetlen iránya a Szovjetunióban. A szocialista demokrácia elmélyítésében az SZKP ma azt tekinti az egyik legfontosabb feladatnak, hogy a tanácsok, a szakszervezetek, a Komszomol, a munkahelyi kollektívák megtanuljanak élni alkotmányos jogaikkal, s teljes mértékben felszabaduljanak a nép szocialista önigazgatásában rejlő hatalmas erők. A szocializmus legigényesebb normáihoz való alkalmazkodásnak szabállyá kell válnia a szovjet társadalomban. A szocializmus egyik legalapvetőbb elve: mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája alapján. Ennek az elvnek a megtartása azonban különös figyelmet, törődést igényel, mert megsértése kárt okoz a gazdaságnak, felháborodást vált ki az emberekből, és összeegyeztethetetlen a szocialista igazságosságról vallott elképzelésekkel is. A szocialista igazságosság megsértésének példája az egyen- lösdi, amely megjutalmazza a he- nyélőket, a selejtes munkát végzőket, és megkárosítja, sérti a jól és becsületesen dolgozókat. Véget kell vetni a megvesztegetésnek és a spekulációnak, a szocialista tulajdon elprédálásának és eltulajdonításának, a hivatali beosztással való visszaélés eseteinek. Erőteljes tevékenység kezdődött a törvényesség megszilárdításáért, a törvényességet védő szervek munkájának javításáért, a vezetők felelősségtudatának fokozásáért, az általános szervezettség és fegyelem megteremtéséért. E célok érdekében a párt és az állam központi szervei sok gyakorlati intézkedést is hoztak. A fejlett szocializmus követelményeinek szintjén Részletek a Kommunyiszt 1984/18-as számában megjelent írásból A sikereket, melyeket népünk a forradalmi harcban és a szocialista építésben elért, az emberek elválaszthatatlanul összekapcsolják a lenini párttal. A társadalomban betöltött vezető szerepét a párt a tudományos szocializmus eszméiért, a munkásosztály és minden dolgozó érdekeiért folytatott áldozatos harcban vívta ki. Maga a nép ismerte el a társadalom avantgard erejének. A világszocializmus egész gyakorlata meggyőzően bizonyítja, hogy az új társadalmi rendszer megteremtése és sikeres működése csak a kommunista párt irányító munkájával lehetséges. Minden új történelmi korszakban nő a párt vezető szerepe, ezt a fejlett szocializmus tökéletesítése során végzett munka tapasztalatai is igazolják. Ez objektív törvényszerűség. Pártunk a társadalom irányítása hatékonyságának növeléséhez vezető utat nem az irányítás szférájának csökkentésében, hanem módszereinek javításában látja. A párt úgy gyakorolja vezető szerepét, hogy kidolgozza a gazdasági és szociális politika döntő irányait, s megszervezi a teljesítés ellenőrzését a káderek, a kommunisták segítségével, akik a szocialista építés minden területén ott vannak. Továbbra is a politikai rendszerünk az a jól bevált mechanizmus, amely egységes egésszé kovácsolja a szovjet népet. A pártnak létérdeke, hogy széles körben kifejezze társadalmunk minden osztályának, szociális csoportjának érdekeit, hogy még nagyobb teret nyisson a nép alkotó tevékenysége és kezdeményezése előtt a nemes cél elérése érdekében. Ez pedig minden dolgozó közvetlen részvétele a társadalom és az állam irányításában. Elsőrendű feladat javítani a politikai rendszer minden láncszemének munkáját, megszabadítani azt a bürokratizmustól, lokálpatriotizmustól és a reszortszemlélettől, ami fékezi a tömegek kezdeményezését. Külön figyelmet érdemel az állami apparátus munkája és az irányító szervek tökéletesítése. Erről már sok szó esett és sokat is cselekedtünk. Azonban lassan haladunk előre. Nem utolsósorban azért, mert egyes elvtársaknak leegyszerűsített elképzeléseik vannak erről a kérdésről, az apparátus korlátozásának feladatát mechanikusan akarják teljesíteni, anélkül, hogy változtatnának az irányítás eddigi szerkezetén. Az ilyen magatartás nem hozza és nem hozhatja meg a várt eredményt. A legfontosabb nem a szigorúságban rejlik, bár a KB - amint az jól ismert - kemény intézkedésekhez folyamodik. A fő dolog olyan légkört kialakítani, amelyben a párt etikai normáitól való legkisebb elhajlást, a szocialista törvényesség legcsekélyebb megsértését azonnal, megfelelően „értékeljék“ a párt soraiban és a felsőbb szerveknél egyaránt. Ennek érdekében jobban ki kell bontakoztatni az elvi kritikát, megakadályozni a bírálat elnyomására irányuló kísérleteket, s főleg az elv- szerűen bíráló emberek zaklatását. Azoknak, akik öntudattúlten- gésben szenvednek, s nem szoktak hozzá, hogy ellentmondjanak nekik, Lenin szavaira kellene gondolniuk, miszerint a különböző vélemények, * eltérő hozzáállások mögött nem szabad intrikái: látni, hanem meg kell becsülni az önállóan cselekvő embereket. Nem az apró szolgálatokért, hanem az érdemeikért kell az embereket becsülni. A kádermunkában a demokratikus elvek sokoldalú fejlesztésére van szükség. Bővíteni kell a választhatóság, a tisztségek odaítélésében a pályázatok, és az elvégzett munkáról a dolgozók előtti nyilvános számadás gyakorlatát. Arra van szükség, az a párt- szervezet, amelyben a vezető - a mestertől egészen a miniszterig - tevékenykedik, ne csak arról tudjon, hogy mikor kap az illető magas kitüntetést, hanem arról is, mikor részesül megrovásban. Megszoktuk például, hogy jelentések, határozati javaslatok megtárgyalását vitának nevezzük. Azonban a tartalom és hangnem valóban megfelel-e minden esetben e szó jelentésének? A beszámolók sokszor csak mechanikusan megismétlik az abszolút vitathatatlan alapigazságokat, számokkal kiegészítve, s egyenesen kimondom, még egy jókora adag, a fölérendelt vezetést dicsőítő frázissal megtoldva. S most már senki sem csodálkozhat, ha erre a kommunisták nem válaszolnak kritikával vagy önkritikával, sem pedig a gondok tárgyszerű megvitatásával, hanem a tevékenységről szóló unalmas jelentéssel, sablonos jóváhagyásokkal. De hiszen a pártélet egyik nagyon fontos normája a szabad véleménynyilvánítás és a kritika, s ez a különböző vélemények konfrontációját feltételezi az egyes konkrét kérdésekről. Az ilyen hozzáállás járulhat hozzá az élénk és gyümölcsöző vita kialakításához. Már a régmúltban is azt mondták, ha nincsenek kifejezetten különböző vélemények, nincs miből kiválasztani a legjobbat. Az igazi nézetazonosság rendszerint csak azt követően érhető el, miután alaposan mérlegelték, kollektíván megvitatták a dolgokat. Röviden szólva az elvtársi vita és polémia mellett vagyunk, az okos, tárgyszerű párbeszéd mellett, amelyekből jó javaslatok születnek. Az idei februári választások alkalmával a Krasznaja Presznya-i városkerületben virágcsokorral köszöntötték Csernyenko elvtársat (A ČSTK archív felvételei) ÚJ SZÚ 4 1985. III. 13.
