Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-07 / 56. szám, csütörtök

Anyag és fantázia Mai magyar textilművészet Vajon hol lehet meghúzni a képzeletbeli határvonalat az iparművészet, a díszítőművészet és a „szabad művészi alkotás“ között? Ez a kérdés vetődik fel a látogatóban a Mai magyar textil­művészet tárlatán, melyet a cseh­szlovák-magyar kulturális egyez­mény keretében rendeztek Brati­slavában, a Művészetek Házában. A magyarországi modern textil- művészet fejlődését, útkeresését tükröző alkotásokat a szombathe­lyi Savaria Múzeum anyagából vá­logatták. Ez a múzeum a hetvenes évektől kezdve a textilművészet központja Magyarországon. Gyűj­Attalai Gábor: Strip-roll teményének gyarapítása mellett rendszeresen szervez kiállításo­kat, szemináriumokat - a textilmi­niatűrök biennáléin szép számban vesznek részt csehszlovákiai tex­tilművészek is. Ezenkívül a Szom­bathelyhez közeli Velemben textil­művészeti alkotóműhelyt létesítet­tek, ahol nemcsak a hazai hanem a külföldi művészek is lehetőséget kapnak a kísérletezésre, tapaszta­latcserére. A bratislavai kiállításon huszon­egy művész - akik között csak két férfi van - több mint száz alkotását láthatjuk, melyek az utóbbi tizenöt évben készültek. Többnyire gaz­dag fantáziájú, az anyag kínálta lehetőségeket sokféle módon kihasználó mű­vészekkel ismer­kedhetünk meg, akik elképzelé­seiket a fogam­zás pillanatában anyagba formál­ják, kihangsú­lyozva annak mi­nőségét és tex­túráját. Vannak, akik a klasszikus hagyományokból indulnak ki, de újszerű tartalma­kat (Pereli Zsu­zsa) vagy a naiv festészetet idéző motívumokat áb­rázolnak (Gink Judit). Mások mesterséges fénnyel igyekez­nek kiemelni a látvány deko­ratív hatását (például Bajkó Anikó). Többen különféle anyagokat kombinálnak egybe, kevés színnel, de jól ki­hangsúlyozva az anyag minősé­gét és textúráját (Gecser Lujza). Vannak, akik eleven mozgalmas­ságot teremtenek a gyapjú és pa­mut, a vékony és a vastag, a boly­hos és a sima szálak kombináció­jával. Szemes Zsuzsa Örbódéja méretével és gazdag színskálájá­val hat. Többen a textillel szinte összeférhetetlennek gondolt anyagokat is - fénykép, drót, ple­xiüveg stb. - felhasználnak. (Solti Gizella, Gulyás Kati). Szinte sok­koló hatást vált ki a szurokkal kombinált textilszobor, az Involve­ment (Kelecsényi Csilla). Ez a néhány, jófomán találomra kiragadott példa is mutatja, hogy az európai hatásokat követő, ám semmiféle iskolákba vagy izmu­sokba nem sorolható modern tex­tilművészet szüntelenül keresi a kifejezési eszközöket és formá­kat, miközben az újabb és újabb technikai lehetőségek is önálló ku­tatásra ösztönzik a textilművé­szeket. Az ilyen útkeresésnek termé­szetesen meg vannak a buktatói is, az absztrahálás módja néha kívül esik a realitás általános fo­galmán. Nem kétséges, a mai ma­gyar textilművészet tárlatán is van, ami meghökkenti a látogatót, aki az újszerűt, a különöset esetleg idegenkedve vagy akár elutasító­an fogadja. Egy azonban bizonyos - mindenképpen gondolkodásra készteti. DELMÁR GÁBOR Adni a legszebb Emlékszem, Salamon Béla már tizenéves koromban is a kedvenc színészeim közé tartozott, pedig akkor még nem láttam, nem lát­hattam öt. Hallgattam csupán a szombat esti Tarka-barkában, s más rádióműsorokban, jókat de­rültem az általa megjelenített fél­szeg, ügyefogyott, de azért mindig a felszínen maradó emberen. A pesti kisemberen. Később, ami­kor a mi tájainkon is elterjedt a té­vézés, élményt jelentett látni őt, megfigyelni pöntosan felépített alakításait. Már csaknem két évti­zede nem él, de a különböző kí­vánságműsorokban újra és újra láthatjuk őt a Vonósnégyes csetlő- botló, ügyeskedő figurájaként, a felejthetetlen Nóty-bohózat hő­seként, amint a már szállóigévé lett mondást ismétli: ,,Lepsénynél még megvolt". S föl-föltűnik fél­szeg Pomócsiként is, és a főnökei szemébe vágja a kezdetben ösz­tönösen védekező, majd egyre tá­madóbb mondatot: „Ha én egy­szer kinyitom a számat. Népszerű színész volt, pedig nagyszínpadon nem aratott külö­nösebb sikereket. Próbálkozásai közül mindössze Molnár Ferenc Doktor úrjának Puzsérjára figyelt föl a kritika. Igazi elismerést rövid jelenetekben, egyfelvonásosok- ban ért el, amelyekben kacagtató formában, komoly igazságokat mondott ki. Különösebb képzett­ség nélkül, az élet iskolájából ke­rült a színpadra, Nagy Endre ne­ves kabaréjába, az Intim Kabaré­ba, majd a Terézkörúti Színpadra. Egyre népszerűbb lesz, de a fa- sizálódó Horthy-rendszernek, s később a nyilasoknak mindez nem számít: félreállítják, majd ül­dözik is. A sors úgy hozta, hogy mégis ekkor mutatta be legna­gyobb alakítását. Olyat, amelynek az életét köszönheti. Negyvennégy karácsonyán el­hurcolták, ki akarták végezni. A ki- végző osztag parancsnoka meg­kérdezte tőle is, hogy hívják, s hány éves. S ekkor ó halált megvető nyugalommal, humorral felelte:- Salamon Béla vagyok, a szí­nész. Áprilisban hatvan leszek. Mondja őrmester úr, leszek? S a nyilas pribékben is valahol mélyen megszólalt az ember; vagy inkább meghátrált a bátor­ság, a humánum előtt, és - a szí­nész így mesélte - szökni hagyta Salamon Bélát. Aki aztán sok viszontagság és mellőzöttség után az ötvenes évek végén talált rá ismét önmagá­ra kedvenc figuráira, estéről esté­re megszólaltatta az általa legcso­dálatosabbnak tartott emberi mu­zsikát: megnevettette a közön­séget. Víg kedélyű, derűs ember volt magánéletében is. S ez a bölcs humor haláláig elkísérte. Barcs Sándor írta le, hogy amikor meglá­togatta őt Aczél György, az MSZMP KB titkára, a nagybeteg színész így szólt hozzá:- Meghalok, Aczél elvtárs!- Ugyan, Béla bácsi, honnan veszi ezt a csacsiságot, hogy meghal!- Ha már maga is meglá­togat... A rádióban hetvenötödik szüle­tésnapján meghatódva idézte föl életútját, s ekkor mondta e vallo- másszerű szép szavakat: „Sokan kérdik gyengéd szeretettel, miért nem megyek már pihenni, miért vállalom még a fárasztó játékot. Holnaptól: Én nem tartom fárasztónak azt, hogy a színpadon vagyok, mert adni a legszebb, a legkönnyebb. S én mindig adni akarok, szeret­ném jól kiszolgálni a drága közön­séget. Ilyenkor kisunokám, Jutka jut eszembe, aki miután megírta a leckét, lemegy játszani a térre. Estefelé édesanyja leszól:- Esteledik, Jutka, tessék fel­jönni! Erre felszól a kislány:- Tudom, hogy esteledik, anyu­kám, de én úgy szeretek játszani, hadd játsszak még egy kicsit! Én is igy vagyok a színészettel. Tudom, hogy esteledik, közel az éjszaka, de én úgy szeretek ját­szani, s kérem a sorsot, hadd játszhassak még egy kicsit..." És játszott. Egészen nyolcvan- éves koráig. Haláláig. Kis szere­pekből varázsolt emlékezetes fi­gurákat, látszólag habkönnyű ka­barékban mondott ki időszerű, magvas gondolatokat. Szórakoz­tatott: nemes egyszerűséggel, szellemesen. Ezért népszerű ma is, és lesz az a jövőben is, a száz évvel ezelőtt született Salamon Béla. (szilvássy) CZUCZOR-NAPOK Március 8 és április 1 között tizenharmadszor rendezi meg a Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napokat a CSEMADOK érsekújvári (Nové Zámky) városi szervezete. A nagy múltú rendez­vény idei programja is gazdagnak és sokrétűnek ígérkezik. Az események sorát az „iródiá- sok“, azaz a pályakezdő írók és költők találkozója nyitja: ezzel egyidőben zajlik majd az iroda- lomnépszerúsítők országos sze­mináriuma (március 8, 9, 10). A következő napok programja így alakul: Radnóti-emlékest, kiállítás az érsekújvári amatőr képzőmű­vészek munkáiból, az Ifjú Szívek fellépése, Czuczor Gergely szob­rának megkoszorúzása, ünnepi műsoros est, szlovák és magyar népi táncegyüttesek járási verse­nye, irodalmi vetélkedő Zalabai Zsigmond Mindenekről számot adok című könyvéről, ezt követő­en író-olvasó találkozó a szerző­vel. A felszabadulás a történelem­ben és az irodalomban címmel megrendezik az irodalmi-történel­mi vetélkedő járási döntőjét is; találkozóra hívják az érsekújvári CSEMADOK-szervezet Kassák Lajos Ifjúsági klubjának és baráti körének volt tagjait, ezenkívül lesz egy másik találkozó, a Hét szer­kesztőivel. Anyanyelvűnkre is gondoltak a szervezők, Nyelvünk tisztaságáért címmel kerül sorra a szép beszéd és a helyes kiejtés versenye. Az utolsó előtti program egy nemzetközi társastánc-ver­seny, majd április 1-én ünnepi gyűléssel zárulnak a XVI. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Na­pok. Az események színhelye a CSEMADOK érsekújvári városi szervezetének székháza és a Szakszervezetek háza. -bor­Ruszó Dezső, Király Renáta és Ruszó Katalin a legjobb tanulók közé tartoznak (A szerző felvétele) Ami a legfontosabb Látogatás egy jónevű szakmunkásképzőben Egy másodikos tanulólány elégtelenre áll néhány tantárgyból a šafárikovói ruhagyár szakmun­kásképzőjében. Nem gyakori eset, de előfordul, s ilyenkor a szülőkkel kell megbeszélni a „hogyan tovább“-ot. Az igazgatói szoba aj­taja előtt várakozva akaratlanul is fültanúja vagyok a kínos párbe­szédnek. Az édesapa - nyilván egyoldalú információk alapján- állítja, hogy egyetlen leánygyer­mekévei nem foglalkoztak elég alaposan, a pedagógusok szerint növendékük sem az elméleti, sem a gyakorlati oktatásban nem mutat kellő igyekezetet. Válás lesz a vita vége. A szülők kezdeményezésére felbontják az iskolával, illetve az üzem igazga­tóságával kötött szerződést. A kis­lány elveszt másfél esztendőt, s persze kár éri az iskolát, az üzemet is. De talán jobb most pontot tenni az ügy végére, mint később. Mert ez a kapcsolat nyil­ván a jövőben sem lett volna fel­hőtlen...- Sajnos néha ilyesmire is sor kerül - mondja néhány perccel a történtek után dolgozószobájá­ban Alexander Šupena, a szak­munkásképző igazgatója. - A lá­tottak és hallottak alapján önben most nyilván felmerül a kérdés, hogy annak idején, a felvételkor valami biztosan nem volt rendjén. Igaza van, de egyelőre az a hely­zet, hogy nincs szelektálási lehe­tőségünk, jószerivel minden ér­deklődővel szerződést kötünk, hogy elérjük a tervezett létszámot. A ma még csekély érdeklődésnek véleményünk szerint két oka van; egyrészt a szakmunkásképzésnek nálunk nincsenek olyan hagyomá­nyai, mint mondjuk Trenčín vagy Prešov környékén, másrészt, hogy a lányok férfiruha-szabásza- tot tanulnak, nem pedig női szabá­szatot. S így, bár gyakran látogat­juk az alapiskolákat, a jól tanuló lányok számára nem tudjuk iga­zán vonzóvá tenni a szakmát. Jelenleg 218 tanulónk van, s öt „idegen“, a Rimaszombati (Ri­mavská Sobota) Járási Ipari Válla­lat és a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Szolgáltatóüzem szabó-jelöltjei. A képzés két illetve hároméves, ehhez jön még a féléves termelési gyakorlat. Tanévkezdéskor az osztályokat csak részben alakítjuk ki, mégpedig az alapiskolában elért tanulmányi eredmények alapján. Később saját tapasztala­taink birtokában módosítani szok­tunk az osztályösszetételen; a jobb, tehetségesebb tanulókat a hároméves képzésre orientáljuk. Persze vannak kivételes esetek is- például szociális vagy családi okok miatt amikor ügyes tanulók már két és fél év után munkába állnak. Jelenleg a tanulóknak mintegy a fele magyar nyelven tanul. A négy magyar osztályból három­ban folyik hároméves képzés, a párhuzamos első osztályok egyikében szeptembertől beve­zettük a kétéves képzést is. Isko­lánknak a rimaszombati és a rozs- nyói (Rožňava) járás a toborzási területe; innen általában naponta bejárnak a tanulók. Diákottho­nunkban 116 növendéket tudunk elhelyezni, jelenleg azonban csak 67 tanuló veszi igénybe a bentla­kást. Mi ezt nem bánjuk, mert tapasztalataink szerint kevesebb gondunk van azokkal a fiatalokkal, akik a zárt közösség helyett szülői felügyelet alatt vannak. A magyar tanítási nyelvű osztá­lyok sajátos gondjairól Kardos Kornéliával, a szakmunkásképző egyik legtapasztaltabb oktatójával beszélgettünk.- A magyar nyelvű képzés saj­nos mindmáig megoldatlan- mondta hiszen csak néhány közismereti tantárgyhoz vannak tankönyveink, a szaktantárgyakat viszont csak hevenyészett fordí­tásban adjuk elő, s a leglényege­sebb részeket lediktáljuk a gyere­keknek. A körmölés, sajnos túl sok időt vesz igénybe, így bővebb ma­gyarázatra már nem kerülhet sor. Szükség esetén pótórákat iktatunk be, esetleg szakköri tevékenység keretében foglalkozunk egy-egy témakörrel. E hátrányos helyzet ellenére nem tapasztalunk lénye­ges különbséget a magyar és a szlovák tanítási nyelvű osztályok tudásszintjében. Sőt, tavaly az osztályok közötti tanulmányi és munkaverseny győztese a mosta­ni III. B lett. Bosszantó, hogy a tantárgyak többségét a közel­múltig tanterv nélkül tanítottuk. A szakkönyvek közül néhányat beszereztünk Magyarországról, csakhogy ezek eltérnek a mieink­től, s használatukat a nemzetiségi titkárság illetékes dolgozói sem ajánlották. Meglévő tankönyvein­ket kellene lefordítani magyar nyelvre, ez lenne a legjobb megol­dás, de ehhez nekünk nincsenek sem anyagi, sem személyi feltéte­leink. A magyar osztályok néhány ta­nulójával is elbeszélgettünk. Ru­szó Dezső a rimaszécsi (Rimavs­ká Seč) alapiskolából jó kettes tanulóként került a szakmunkás- képzőbe. Tanulmányi átlaga itt egy kicsit leromlott, de nevelői szerint szorgalmára nem lehet pa­nasz.- Kezdetben nagyon sok bajom volt a szakrajzzal, de most már egészen jól belejöttem. Elégedett vagyok a tanárokkal és a szakok­tatókkal is, segítőkészek, megma­gyaráznak mindent. Sokan meg­kérdezik tőlem, hogy fiú létemre mit keresek ebben a „lányiskolá­ban“? Persze ők még nem próbál­ták ki ezt a munkát, amihez szerin­tem jó erőnlétre, kitartásra és ügyességre egyaránt szükség van. És aki tud és akar dolgozni, ruhagyári munkásként is sokat ke­reshet... Király Renáta egyetértóen bó­lint, pedig az alapiskolában, Pel- sócön (Plešivec) az ö tanulmányi átlaga 1,60 volt, s itt sikerült javíta­nia 1,40-re. Nem véletlenül bízták meg az osztálytitkári teendők ellá­tásával. Elképzelhető, hogy szak­munkásként tovább tanul majd, csakúgy, mint a szintén kitüntetett Ruszó Katalin.- Nagyon szeretem, amit csiná­lok, s ha még egyszer kezdhet­ném, csak ide jönnék. Az iskola vezetősége és az üzem igazgató­sága mindent megtesz szakmai fejlődésünk érdekében. Lehetővé tették számunkra például, hogy szakköri tevékenység keretében a női szabászatot is megtanuljuk. Azóta nagyon sokan saját magunk tervezzük és varrjuk ruháinkat.- Nehézségeink is vannak- foglalja össze az elmondottakat Alexander Šupena ennek elle­nére szakmunkásképzőnknek jó neve van. S ahogyan azt vállalati vezetőink is megfogalmazták, szerepünk egyre jelentősebb a ru­hagyár munkaerő-utánpótlásá­ban, a mindennapi gazdasági fel­adatok teljesítésében. HACSI ATTILA ÚJ SZÚ 6 1985. III. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents