Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-07 / 56. szám, csütörtök
A Szovjetunió szerint van lehetőség kölcsönösen elfogadható megállapodás elérésére A LEGFELSŐBB TANÁCS KÜLDÖTTSÉGÉNEK MEGBESZÉLÉSEI WASHINGTONBAN (ČSTK) - A szovjet parlamenti küldöttség, melyet Vlagyimir Scserbickij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán KP első titkára vezet, az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagjaival találkozott. A szovjet politikus megállapította, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között komoly ellentétek vannak, de a Szovjetunió reméli, hogy van lehetőség a megállapodások elérésére. Rámutatott, voltak időszakok, amikor a két ország együttműködött, szövetségesek voltak a második világháborúban. így volt ez azokban a második világháború utáni években, amikor közös igyekezettel sokat tettek a nemzetközi stabilitás megszilárdításáért, a feszültség enyhüléséért és a fegyverkezés korlátozásáért. Azoknak az amerikaiaknak címezve, akik el akarják hitetni, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatokban az ellenségeskeCraxi is beadta a derekát (ČSTK) - A Ronald Reagannal folytatott tárgyalásai után Bettino Craxi olasz kormányfő teljes támogatásáról biztosította az amerikai elnök „csillagháborús“ terveit. A kétórás párbeszéd után kijelentette: Reagan biztosította őt arról, hogy e tervekből, melyeknek kutatásaira az Egyesült Államok 26 milliárd dollárt irányzott elő - mind az USA-nak, mind pedig Olaszországnak haszna lesz. Hasonló szellemben nyilatkozott az újságírók előtt Reagan is és az olasz miniszterelnök magatartását „a nyugati országok szolidáris megnyilvánulásaként“ jellemezte. Az USA több szövetségesének azonban komoly fenntartásai vannak az ún. stratégiai védelmi kezdeményezéssel szemben. Ezek azt hangsúlyozzák, hogy a program megvalósítása a világűr mili- tarizálásához vezetne, s veszélyeztetné a genfi tárgyalások sikerét. dés és a feszültség természetes állapot, Scserbickij kijelentette, hogy ilyen pozícióból felelős politika nem indulhat ki semmilyen időszakban, különösen nem az atomkorszakban. „Mi a Szovjetunióban tiszteljük az önök országának a gazdaság, a tudomány és a kultúra terén elért nagy eredményeit, tiszteljük Amerika tehetséges, dolgos népét“- hangsúlyozta Scserbickij. ,,Ami a Szovjetuniót illeti, dinamikusan fejlődik és hatalmas tartalékai vannak. Problémáink a fejlődés problémái és nagyon tévednek azok, akik azt gondolják, hogy nem tudjuk őket megoldani“- mondotta. A szovjet küldöttség- vezető aláhúzta, hogy a nagyhatalmi helyzet mindkét országra nagy felelősségtudatot hárít a világ előtt. Alapvető követelmény az, hogy egymással szemben mértéktartóak legyünk és kölcsönösen tartsuk tiszteletben törvényeinket, érdekeinket. A legfontosabb, hogy a két ország politikája a nukleáris katasztrófa elhárítására, az atomfegyverek felszámolására irányuljon. A küszöbönálló szovjet-amerikai tárgyalásokkal összefüggésben bírálóan szólt azokról, akik azt állítják, hogy azok talán egy egész évtizedig is eltarthatnak, amíg sikerül megtalálni a nukleáris- és űrfegyverek problémájának megoldásához szükséges közös hozzáállást. Mint mondotta, azok beszélnek igy, akik nem hajlandók teljes igyekezettel munkálkodni a pozitív eredmények elérésén. Az amerikai „csillagháborús“ tervekkel kapcsolatban ismét hangsúlyozta, hogy azok utat nyitnának a világűr militarizálása felé. E tervek ugyanis az elsőcsapás mérésére alkalmas potenciál megszerzését célozzák, ezért hamisak az állítások a tervezett rakétavédelmi rendszer „védelmi“ jellegéről. A szándék a katonai fölény megszerzése, ezt azonban a Szovjetunió nem engedi meg. Meggyőződésünk mondotta, hogy a Szovjetunió és az USA között nincsenek megoldhatatlan kérdések. Csupán az szükséges, hogy ne akarjuk másokra kényszeríteni saját eszméinket, elképzeléseinket, életmódunkat. Különbözőek vagyunk, és ezzel számolni kell. Az ilyen megértés hozzásegít bennünket ahhoz, hogy megtaláljuk a közös nevezőt és a valóban komoly feladatok kölcsönösen előnyös megoldását, ami népeink és az egész világ javát szolgálja. Kulikov-Jaruzelski találkozó (ČSTK) - Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, a minisztertanács elnöke, a honvédelmi bizottság elnöke kedden fogadta Viktor Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát. A baráti légkörű találkozón megvitatták a lengyel néphadsereg együttműködésének egyes kérdéseit a Varsói Szerződés többi tagállamának hadseregeivel. A találkozón részt vett Flórian Siwicki hadseregtábornok, a Lengyel Népköztársaság honvédelmi minisztere. „Nyugtatószer“ A dél-koreai diktátorrezsim tegnap nagy csinnadrattával jelentette be, hogy ,, feloldja a politikai tevékenység tilalmát“ a burzsoá ellenzék 14 tagja, köztük az eddig házi- őrizetben tartott Kim De Dzsung és Kim Jong Szám számára is. Tokiói megfigyelők egybehangzóan úgy értékelték ezt a lépést, mint „nyugtató tablettát“ az amerikai Kongresszus számára. Csőn Tu Hvan elnök ugyanis áprilisban Washingtonba készül. Ha a szöuli rezsimnek ez a lépése meg is nyugtatja Washingtont, a rezsim ellenzékét távolról sem elégíti ki, mivel szó sincs a szólás- és gyülekezésszabadság bevezetéséről, vagy a politikai foglyok szabadon bocsátásáról, a betiltott szakszervezetek és diákszervezetek elleni terror beszüntetéséről. (ČSTK) Hajókból és motorcsónakokból álló flotta zárta el a napokban Sydney kikötőjét, hogy megakadályozza a Buchnan és a John Young amerikai atomtorpedórombolók behajózását, amelyeknek az amerikai-ausztráliai haditengerészeti gyakorlaton kell részt venni. A többszáz tüntető az amerikai hajók azonnali távozását követelte. (ČSTK felvétele) SZÍRIA Újjászületés Al Baath azt jelenti: újjászületés. Amikor 1963. március 8-án az Arab Újjászületés Szocialista Pártja, vagyis rövidebb és közismertebb nevén a Baath-párt átvette a hatalmat, Szíria már nagyon megérett arra, hogy új alapokon kiépítse politikai és gazdasági életét. Csakhogy a Baath-pártnak a reakciós szárnya került hatalomra, amely lényegében ott folytatta, ahol a Nemzeti Pártból, a tegnapi gyarmatosítókkal együttműködő, a nagy- és középburzsoázia s a földbirtokosok érdekeit képviselő pártból kikerült elődjeik abbahagyták. Hét évvel az utolsó francia egységek távozása után sem volt képes a Baath-párti jobbszárny szakítani a múlttal. A valódi fordulat 1966 februárjában következett be, amikor katonai hatalomátvétel formájában a Baath-párt balszárnya került az ország élére. Ekkorra Szíriában szinte ez vált a kormányváltozások megszokott módjává. A függetlenség elnyerése, 1946 áprilisa és 1970 novembere, Hafez Asz- szad kormányfővé (majd négy hónappal később államfővé) való kinevezése között összesen 21 katonai puccsot élt meg az ország. Ami figyelemreméltó: azóta egyszer sem fordult elő, hogy a hadsereg „önállósította“ volna magát. S nemcsak azért, mert katonás, pontosabban katona az elnök (a légierő tisztje, aki már 31 évesen tábornok volt, 36 évesen pedig hadügyminiszter). Arról van szó, hogy az Asszad-féle vezetés haladó belpolitikai reformokat valósított meg, az ország biztonságát és szuverenitását tartja szem előtt. Ezt az irányvonalat erősítette meg az is, hogy 1972. március 7- én az államfő kezdeményezésére megalakult a Nemzeti Haladás Frontja, amelyben a Baath-párt mellett helyet kapott a Szíriai Kommunista Párt és több más haladó, hazafias párt és mozgalom is. Az új vezetés által a hetvenes években kezdett, sokszor túl merésznek tartott, de végül kivitelezhetőnek és szükségesnek bizonyult nagyszabású gazdaságfejlesztési programok megalapozták az ország gazdasági és politikai stabilitását, a nép bizalmát a vezetés iránt. Lehetővé tették Szíria katonai erejének növelését, ami rendkívül fontos, hiszen frontország. A gyors eredmények elérését nagyban elősegítette, hogy Damaszkusz baráti viszonyt épített ki a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával, így hazánkkal is. Jelentős támogatást nyújtanak Szíriának a gazdag arab olajországok, mégha nem is nézik jó szemmel a számukra túlontúl radikálisnak látszó damaszkuszi irányvonalat. Azt azonban elismerik, hogy Egyiptom kiválása után az arab táborból Szíria lényegében egyedül áll Izraellel szemben. A palesztin ellenállási mozgalmon belül bekövetkezett szakadás óta ez még inkább érvényes. Az arab-izraeli háborúk lefolyása és a harcokat követő tűzszüneti és csapatszétválasztási egyezmények létrejötte alapján alakult ki az a vélemény, hogy a Közel-Keleten nem lehet háborúzni Egyiptom és békét kötni Szíria nélkül. A libanoni háború cáfolta ennek az állításnak az első, de megerősítette második részét. Izrael Libanonban nemcsak a helyi nemzeti és hazafias erők, valamint a palesztinok szívós ellenállásának köszönhetően szenvedett kudarcot, hanem elsősorban Szíria határozott álláspontjának következtében. Tel Avivnak és Washingtonnak tudomásul kellett vennie, hogy Damaszkusz nem hajlandó behódolni nekik, hogy Asszad nem Sza- dat, Szíria nem Egyiptom. S bár az Egyesült Államok még mindig bízik abban, hogy a jordán uralkodó és mellette Jasszer Arafat hajlandóságot mutat a Camp David-ihez hasonló kiegyezésre, tapasztalniuk kell, hogy erre mindeddig éppen a szíriai határozott álláspont miatt nem került sor. Jordánia a palesztinok nélkül nem komoly tárgyalópartner, viszont a palesztin ellenállási szervezetek jelentős része Damaszkusz politikáját tette magáévá. Szíria gazdasági és politikai stabilitásával, számottevő katonai erejével, határozott külpolitikájával olyan pozíciót vívott ki magának az arab világban, hogy a térség békéjének megteremtésére irányuló erőfeszítések csak vele lehetnek eredményesek, nélküle, s főleg ellene semmiképp sem. (görföl) Dél-Libanonban folytatódnak az izraeli terrorakciók (ČSTK) - Libanon állandó ENSZ- képviselője Javier-Pérez de Cuellar- nak, a világszervezet főtitkárának átadta azt a levelet, amelyben a libanoni kormány felszólítja a nemzetközi közvéleményt, ítélje el az izraeli egységek megtorló hadműveleteit a megszállt Dél-Libanonban és követelje azok azonnali beszüntetését. Az ENSZ-főtitkár szóvivője közölte: Javier-Pérez de Cuellar komoly nyugtalanságát fejezte ki az újabb izraeli KÖZÖSPIACI DILEMMÁK V annak nyilatkozatok, amelyek megtevői nagyon jól tudják, hogy azok tartalmát elsősorban nem is a megnevezett „címzettnek“ szánják. Ilyen esetben többnyire az üzenetet vevő is ráérez arra, hogy a feladó a mondandót valójában nem is hozzá intézi. Hogy nevén nevezzük a gyereket: helyettesítsük be a képletbe a spanyol kormányfőt és a NATO vezérkarát. Az üzenet pedig a következő: Madrid sokadszor megerősiti, hogy Spanyolország - amely két éve lépett be a NATO-ba - továbbra is az atlanti tömb tagja kíván maradni. A NATO tábornokai nyilván elégedetten nyugtázták Felipe González szavait, amelyeket úgy fogtak fel, hogy ki akarja engesztelni a brüsszeli vezérkart két héttel ezelőtt elhangzott, a tömb csúcsain kétségtelen rosszallást kiváltott nyilatkozatáért. (A spanyol miniszter- elnök, mint ismeretes, hangsúlyozta, amíg ő áll a madridi kormány élén, nem engedi, hogy az ország területén nukleáris fegyvereket helyezzenek el.) González két nappal ezelőtt elhangzott kijelentését azonban nem elsősorban ilyen szándékkal tette. Brüsszelnek címezte ugyan, de nem a NATO főhadiszállásának, hanem az ugyancsak itt székelő Közös Piac illetékeseinek. González bizonyára azért választotta a kerülő utat, mert két legyet akart ütni egycsa- pásra. Egyfelől, a NATO-t látványosan arról biztosította, hogy kormányának szándékában Nem tudni, hogy Felipe González legújabb megnyilatkozása mennyire mozdítja elő a nyolc éve húzódó közöspiaci belépés ügyét. Nyilvánvaló, hogy kijelentésével a holtponton veszteglő csatlakozási tárgyalásokat akarja kijuttatni a zsákutcából. A jelenleg tíztagú közösség bővítése alig tíz hónap múlva esedékes, ám a dolgok jelenlegi állása szerint nem kizárt, hogy nem sikerül tartani a csatlakozás dátumául még tavaly ősszel kitűzött időpontot. Hogy még mindig függőben van a spanyol csatlakozás ügye - és a vele egyidőben belépő Portugáliáé - elsősorban a római és a párizsi kormánynak „köszönhető“, mivel a két ibériai országban komoly agrárkonkurrenciát látnak, s emiatt minden lehetséges eszközzel elodázzák a közösség bővítését. A Közös Piac brüsszeli bizottságának az érdeke mindenképpen az, hogy ne kelljen változtatni az eredeti időponton, s Madrid is emellett kardoskodik, A González-kormány a csatlakozástól a gazdasági helyzet megjavu-' lását várja. A Spanyolországot harmadik éve kormányzó szocialistapárti kabinet abban bízik, hogy a belépés után a közösség legelmaradottabb országaként bőségesen kap majd a regionális fejlesztési alapból. Csakhogy ugyanebből az alapból kér egyre nagyobb részt a közösség „fenegyerekének“ számító Görögország és a közös kasszából örökösen többet visszakövetelő London is. Éppen ezért a Közös Piac vezetői valahogy úgy vannak Spanyolországgal, hogy kellene is, meg nem is az újabb „fenegyerek“. P illanatnyilag lehetetlen megmondani, mikor bocsátják be Spanyolországot és Portugáliát a közösség kapuján. A döntést azonban nem lehet a végtelenségig halogatni. Úgy tűnik, hogy a közeli napokban aligha történik gyökeres fordulat a kérdésben, jóllehet a közösség illetékes miniszterei még megkísérlik ezt, akárcsak Kohl nyugatnémet kancellár is, aki március 25-én esedékes újabb párizsi látogatásától reméli, hogy jobb belátásra bírja a francia kisparasztok érdekeit védelmező Mitterrand elnököt. Ha nem, akkor a közösség bővítésének ügyében a március végi csúcsértekezlet mondja ki valószínűleg a végszót. P. VONYIK ERZSÉBET akció miatt és nagyon feszültnek minősítette a dél-libanoni helyzetet. Az izraeliek Dél-Libanonban folytatják terrorakcióikat. Kedden a Szúr kikötő közelében fekvő Szilaa falut rohanták le. A hasonló akciók elleni tiltakozásul Dél-Libanonban több helyen sztrájkoltak és tüntetésre került sor a fővárosban is. Közben Bejrutban Amin Gemajel államfővel és Rasid Karami miniszter- elnökkel Abdel Halim Khaddam szíriai alelnök folytatott tárgyalásokat Libanon biztonsága garantálásának lehetőségeiről. Elutazása előtt Khaddam pozitívan értékelte tárgyalásait, amelyeket - mint közölte - a legközelebbi napokban újabb megbeszélések követnek. Az izraeli parlamenti ellenzék bizalmatlansági indítványt terjesztett elő a Peresz-kormány ellen a dél-libanoni megtorló politika miatt, de a kormánytöbbség elvetette a javaslatot. Taufik Tubi kommunista képviselő kijelentette, a kormány új háborút folytat a libanoni nép ellen és Washingtonnal együtt igyekszik megakadályozni az igazságos közel-keleti rendezést. Szovjet-francia konzultációk (ČSTK) - A korábbi megállapodások értelmében Párizsban szovjet-francia konzultációkra került sor.a világűr militarizálása elhárításának kérdéséről. A megbeszéléseken szovjet részről Nyikolaj Amelko tengernagy, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének helyettese, francia részről G. de Brusson tengernagy, a francia fegyveres erők vezérkari főnökének helyettese vett részt. Félelem a „fenegyerektől“ áll Spanyolországot megtartani a NATO-n belül, jóllehet a tagság ellen tiltakozó közvélemény lecsillapítására népszavazást ígért jövő februárra. Másrészt, igy ország-világ előtt a Közös Piac tudomására akarta hozni, hogy a nyugat-európai gazdasági integráció brüsz- szeli központjában úgy számolhatnak az ibériai országgal, mint a NATO szilárd tagjával. Madridban ugyanis pontosan tudják, hogy nincs közöspiaci tagság NATO-tagság nélkül.
