Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-01 / 51. szám, péntek
El kell hárítani a nukleáris fenyegetést Konsztantyin Csernyenko válasza a második világháború egykori amerikai résztvevőinek Konsztantyin Csernyenko levelet kapott a második világháború amerikai résztvevőinek egy csoportjától. A levélben többek között ez áll: Mi, második világháborús veteránok, életünket kockáztatva, áldozatkészen harcoltunk a hazánkért. Senki sem foghatja ránk, hogy gyávák vagyunk. Ennek ellenére a békéről írunk. Ugyanis a legkisebb kétségünk sincs afelől, hogyha kitörne egy nukleáris háború, ez a legszörnyűbb következményekkel járna mindenkire nézve. Az amerikai háborús veteránok a fő feladatnak az atomfegyverek felszámolását tartják és minden ember nevében kifejezik azt a reményüket, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között olyan megállapodás jön létre, amely ezt a célt fogja követni. Konsztantyin Csernyenko válaszlevelében a következőket írja: Az önök levele nem hagy közömbösen senkit, aki tudatosítja, hogy milyen nagy veszélyt jelent napjainkban az emberiségre a nukleáris fenyegetés és milyen katasztrófával járna az atomháború. Az Önök levelében kifejezett érzelmek a Szovjetunióban mindenkinél visszhangra találnak, mivel országunkban nincs egyetlen család sem, amelyet ne érintett volna a második világháború. Ezért a Szovjetunióban mély tisztelettel adózunk azoknak az embereknek, akik részt vettek az emberiség történelmének legvéresebb háborújában, akiknek életünket és szabadságunkat köszönhetjük, s akiket ezért szeretettel és gondoskodással veszünk körül. Hasonló tisztelettel viseltetünk azok iránt, akik más országokban vettek részt a fasizmus elleni harcban - közéjük soroljuk a második világháború amerikai résztvevőit is. Ma, a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójának előestéjén nemcsak az elesettekre és arra emlékezünk, hogy milyen hatalmas árat fizetett az emberiség a náci mániákusoknak a világuralom megszerzését célzó törekvéseiért. Az emlékezés a háborúra - amelyben csaknem 50 millió ember esett el - egyben komoly figyelmeztetés és a jövőre szóló tanulság is. önök egyszerűen, emberien és nagyon pontosan fejezték ki levelükben: „nem szabad megengedni, hogy azoknak a katonáknak a leszármazottai, akik az Elbánál találkoztak és megölelték egymást, ellenségekké váljanak." Teljes mértékben egyetértek önökkel. Sőt mi több - kötelez bennünket, hogy kéz a kézben harcoltunk a rossz erői ellen. A háborús évek igazolták: bár a Szovjetunió és az USA társadalmi és gazdasági rendszere eltérő, a nehéz időkben mindkét ország képes volt a tartós béke érdekében egyesíteni erőit a közös ellenséggel szemben. Emlékezetünkben élnek 1945 februárjának napjai, amikor a Hitler-ellenes koalíció három hatalmának - a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia - vezetői Jaltában találkoztak és olyan fontos döntéseket hoztak, amelyek sok tekintetben meghatározták a háború utáni világ jellegét. Sajnos, a Nyugaton most sokan meg szeretnék változtatni a történelmet és félremagyarázzák azoknak a kötelezettségvállalásoknak az igazi értelmét, amelyeket akkor a szövetségesek elfogadtak. Meggyőződésem azonban, senkinek sem sikerül elérnie, hogy feledésbe merüljön a legutóbbi háború egyik legfontosabb tanulsága: a Szovjetunió és az USA akkor közösen lépett fel azok ellen, akik világuralomra törtek. A második világháború tapasztalatai egyértelműen megerősítik, hogy össze kell fogni az emberiséget most fenyegető háborús veszély elhárítása, az értelmetlen lázas fegyverkezés megállítása érdekeben. Most, amikor arról van szó, hogy lesz-e élet a Földön vagy nem, a szovjet-amerikai együttműködés létfontosságú. Nemegyszer volt lehetőségem beszélni és írni arról, a világban sok minden attól fog függni, hogy miként alakulnak a szovjet-amerikai kapcsolatok. És amint Önök is írják, semmilyen ellentét sem válhat a párbeszéd kerékkötőjévé. A Szovjetunió együtt kíván működni az Egyesült Államokkal a háború és béke kérdésében, a nukleáris fenyegetés elhárításában. A küszöbönálló új tárgyalások célja a lázas fegyverkezés megakadályozása mind a világűrben, mind a Földön, továbbá korlátozni és csökkenteni a nukleáris fegyverek számát és szilárdítani a stratégiai stabilitást. Véleményünk szerint lehetőség van arra, hogy a tárgyalásokon gyakorlati lépéseket tegyünk a békés, biztonságos jövő felé. Itt azonban nem minden a Szovjetuniótól és a jóakaratától függ. A megállapodáshoz elengedhetetlenül szükséges a másik fél hasonló igyekezete is. A háború utáni négy évtized igazolta, hogy a katonai erőfölény megszerzésére irányuló erőpolitika a feszültség fokozódásához, az ellenségeskedéshez vezet. A fegyverek tömkelege senkinek a biztonságát, így az USA biztonságát sem erősítette. Egyetlen kiút van a jelenlegi helyzetből: egyszer s mindenkorra felszámolni az atomfegyvereket. Ennek az alapvető célnak az eléréséhez becsületes, realisztikus tárgyalások vezetnek, mindannyiunknak erre kell törekedni. Szilárd meggyőződésünk, hogy a béke erősebb, mint a háború. Bonn Parlamenti vita az európai határokról (ČSTK) - A nyugatnémet parlament szerdai vitája éles ellentéteket tárt fel az európai határok kérdésében nemcsak a keresztényliberális koalíció és az ellenzék között, hanem magán a kormánypártokon belül is. A vitát Helmut Kohl kancellár kormánynyilatkozata nyitotta meg. Ellentmondásos és többféleképpen is értelmezhető beszédében a kormányfő „nyitottnak“ minősítette az úgynevezett „német kérdést“. Kohl szerint „a megosztott Németország egységét“ erőszak nélkül, egy majdani európai békerendezés keretében kell megvalósítani. Elutasította az NDK-állam- polgárság elismerését, mondván, kormánya számára csak „egy német állampolgárság“ létezik. Alfred Dregger, a CDU-CSU parlamenti frakciójának elnöke felszólalásában azt állította, a szocialista országokkal megkötött szerződések nem változtatták meg az 1937-es Németország jogi helyzetét és nemzetközi jogi határait sem. , Az imperialista kalózpolitika filozófiája A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke George Shultz San Franciscó-i beszéde kapcsán (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnap szerkesztőségi cikket közölt „Az imperialista kalózpolitika filozófiája“ címmel. A cikk többek között megállapítja: a közvélemény jogos aggodalmakkal figyeli a washingtoni kormány azon törekvéseit, hogy szabad kezet biztosítson magának a közvetlen, akár fegyveres agresszív beavatkozáshoz is azon népek ellen, amelyek védelmezik azt a jogukat, hogy önállóan dönthessenek saját sorsukról. ÚJ SZÚ 1985. III. 1. George Shultz amerikai külügyminiszter legutóbb San Franciscóban mondott beszéde rendkívül agresszív téziseket tartalmazott. Szavait átitatta a szocialista országokkal és minden olyan néppel szemben érzett gyűlölet, amelyek nem hajlandók alávetni magukat az amerikai imperializmus diktátumának. Emellett úgy beszélt az amerikai kormányról, mint a szabadság és az emberi jogok harcosáról. A külügyminiszter „a nemzeti felszabadító háborúkat" támadta, s e szavakat idézőjelbe téve azt hangoztatta, hogy ezeket a háborúkat állítólag „az ún. szocialista internacionalizmus jegyében" folytatják. Rágalmazta azokat az országokat és népeket, amelyek szembeszegülnek az USA vezető köreinek nagyhatalmi céljaival. Szerinte „a demokrácia erői" - ahogy ő nevezte a szabadság elnyomóit - határozott offen- zivába mennek át. Shultz kijelentette, az USA-nak „erkölcsi kötelessége", hogy ennek az offenzivának az élére álljon. „Amerikának a szabad világ vezetőjévé kell válnia" - mondotta. „Nincs senki, aki elfoglalhatná a mi helyünket. Ha lemondunk a vezető szerepről, vákuum keletkezik, amelyet ellenfeleink próbálhatnak meg betölteni. Ezzel veszteség éri nemzetbiztonságunkat, globális érdekeinket, valamint a demokráciáért vívott harcot az egész világon." Mindez szemléletesen bizonyítja, hogy „az USA nemzetbiztonságának" fogalmával visszaélnek, így keresve igazolást a más népekkel szembeni tisztességtelen céljaikra. Hogyan akarja Washington „megváltoztatni“ a nemzetek sorsát? Erre világos választ adnak a Nicaraguával kapcsolatos tervei. Washingtonban rosszallással figyelik, hogy ennek az országnak a népe gyors ütemben erősiti szabadságát és függetlenségét. A Washington Post szerint jelenleg ötezer amerikai katonai állomásozik Hondurasban. A nicaraguai határ mentén indított hadgyakorlatok az USA-nak legkevesebb 100 millió dollárjába kerültek. Becslések szerint 1984 augusztusáig hozzávetőleg 400 millió dollárt költött az Egyesült Államok Nicaragua elleni agresszióra. A sandinista forradalom nem törhető le. Washington hisztériába esett és fontolóra vette a nyílt fegyveres beavatkozást, azzal a céllal, hogy megdöntse a nicaraguai kormányt. Shultz szavai szerint az Egyesült Államoknak „mindegy“, hogy milyen úton érik el a változásokat Nicaraguában: akár a jelenlegi kormány „evolúciójával", akár „a sandinista rezsim bukásával". Példaként a Grenada elleni amerikai intervenciót hozta fel, amelynek célja szerinte „Grenada megmentése“ volt. Shultz kijelentette, hogy állítólag „az ENSZ és az Amerikai Államok Szervezetének alapokmánya megerősíti az agresszióval szembeni individuális vagy kollektív önvédelemhez való elidegeníthetetlen jogot“. Messzebb már nem is mehetett volna: agressziónak nevezte Nicaragua és más országok népeinek a békés, demokratikus életet szorgalmazó törekvéseit, a fegyveres agressziót pedig, amelyet a Fehér Ház készít elő, „indokoltnak" nevezte, mindezen felül az ENSZ alapokmányában keres igazolást az ilyen politikára. A Fehér Ház ilyen irányú tervei azonban nem korlátozódnak csak Közép-Amerikára. Az amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy az USA-nak „erkölcsi joga van“ a szocialista országok belügyeibe beavatkozni. Shultz hangoztatta, hogy az USA soha nem ismeri el Európa mesterséges felosztását- az ő fogalmazása szerinti- „szabad és a nem szabad Európára“. Közvetlen felszólítás ez e földrész háború utáni elrendezésének megváltoztatására. Az USA úgy gondolja, hogy reá nem vonatkozik a nemzetközi jog, semmilyen törvény. Az élet azonban már nemegyszer megmutatta, mihez vezet az ilyen politika - irja a Pravda. FDP Elmúlt a „lavinaveszély“? O— okatlanul nagy érdeklődés OZ. kísérte a nyugatnémet Szabaddemokrata Párt (FDP) múlt hétvégi saarbrückeni kongresszusát. Nem csoda, hiszen a bonni koalíció tagjának túléléséről volt szó. Általános vélemény szerint az egyik utolsó lehetőség volt a kongresszus arra, hogy a liberálisok tisztára mossák pártjukat a választók szemében, s igy javítsák esélyeiket az 1987-es országos parlamenti választások utáni fennmaradásra. Ezt a célt két változás is szolgálta: a pártelnök személyének cseréje és a módosított program jóváhagyása. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter több mint 10 évig volt a párt elnöke, s tavaly jelentette be, hogy a mostani kongresszuson önként lemond erről a tisztségről. Az ő nevével kapcsolható össze ugyanis az a politikai lavina, amely már-már maga alá temette az FDP-t, s amely 1982 ószén, a kormányzati partnercserével indult el. Azt, hogy a liberálisok faképnél hagyták a szociáldemokratákat, és az uniópártokkal léptek frigyre, sokan nem tudták megbocsátani Genscheréknek. Erre a lépésre vezethető vissza a párttagság létszámának a felére zsugorodása (ma kb. csupán 70 ezer), illetve az a sorozatos vereség, amelyet a liberálisok szenvedtek, el az azóta tartott tartományi választásokon. Az 5 százalékos szavazathatár alatt szerepelve több tartomány törvényhozásából kibuktak, s tavaly még az ún. Euró- pa-parlamentbe sem jutottak be. A pártot ért csapások sorába tartozik Ottó Lambsdorff volt gazdaságügyi miniszter kényszerű távozása a bonni kormányból, vagyis az, hogy az FDP egyik prominens alakja belekeveredett a Flick-botrányba, s megvesztegetésért bíróság elé is állítják. Nem használt továbbá a pártnak Genscher elnök néhány, a tagság véleményével ellentétes állásfoglalása sem (pl. az amnesztiaügyben, amikor kiállt amellett, hogy mentsék fel a megvesztegetéssel, adócsalással vádolt politikusokat). Már 1982-ben tudni lehetett, hogy az FDP-nek valamivel fizetnie kell a CDU-CSU-nak is. Az engedmények a belpolitikában az eredeti pártprogramtól való eltávolodást jelentették, s erősen kétségbe vonták az FDP-re vonatkoztatott „liberális“ jelző jogosságát. A főleg kispolgári szavazóréteget többek között az adó- és szociális terhek növelése terén a CDU-CSU-nak tett engedmények távolították el a párttól. A kép teljességéhez azonban az is hozzátartozik, hogy Genscher mint külügyminiszter a kormányban a realistább irányvonal védelmezője. Bár pl. az amerikai rakétatelepitésekkel, s általában a NATO fegyverkezési programjaival egyetért, a komoly tárgyalások híve a szocialista országokkal, mert - mint búcsúbeszédében is hangsúlyozta - „a biztonság csak a NATO és a Varsói Szerződés közös felelősségvállalásával lehetséges“. A külpolitikán nem is kiván változtatni az új pártvezetés, ami kétségkívül erősítheti az FDP tekintélyét. Kérdéses viszont, hogyan fogadják a szavazók az új, ún. liberális kiáltványt, amely módosítja a párt eredeti programját. Fő jelszava az „egyéni szabadság“, vagyis a tőkés vállalkozás fellendítéséhez szükséges feltételek biztosítása. Az ígéretek között szerepel az adókedvezmény is a kispolgárság, a középvállalkozók számára. Nyilván erre utalt Martin Bangemann gazdaságügyi miniszter, az új pártelnök kongresszusi záróbeszédében, amikor kijelentette: az FDP hosszú távúnak tekinti a CDU-CSU-val való koalicót, de ez kölcsönös kompromisszumokat követel. Az eddigi tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy inkább a szabaddemokraták kényszerültek kompromisszumokra, ami végül a párt híveinek lemorzsolódásához vezetett. A saarbrückeni kongresszus optimista nyilatkozatokkal ért véget, Genscher is, Bangemann is azt igyekezett elhitetni, hogy a párt túl van már a mélyponton, s biztatóbb jövő várja. Hogy mennyire van ez igy, azt jelezhetik a március 10-i saar-vidéki tartományi parlamenti választások. PAPUCSEK GERGELY Genscher átadja Bangemann-nak a slusszkulcsot... (Dér Spiegel) Csehszlovák felszólalás Bécsben (ČSTK) - A bécsi leszerelési tárgyalásokon tegnap Ludék Handl nagykövet, a csehszlovák küldöttség vezetője kijelentette, hogy a szocialista országok meggyőződése szerint a legfontosabb feladat a fegyverkezési hajsza megállítása. Hangsúlyozta, Csehszlovákiának, mint közép-európai országnak rendkívüli érdeke, hogy haladás következzen be a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. A bécsi tárgyalások helyzetének értékelése során a szocialista országok arra a következtetésre jutottak, hogy azokra a területekre kell a figyelmet összpontosítani, ahol a két fél álláspontjai a legjobban közeledtek egymáshoz - mondotta továbbá Ludék Handl. Ezért terjesztette elő két héttel ezelőtt javaslatot jogilag kötelező egyezmény megkötésére a Szovjetunió és az USA csapatai kezdeti csökkentéséről, s ezt követően a tárgyalások valamennyi résztvevője csapatai és fegyverzete befagyasztásáról. A csehszlovák küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy ennek az egyezménynek a megkötése és megvalósítása olyan gyakorlati lépés volna, amely kedvező hatást gyakorolna a bécsi tárgyalások légkörére. A BVT felhívása Genf előtt (ČSTK) - A Béke-világtanács (BVT) világkampányra tett felhívást a Genfben március 12-én kezdődő szovjet-amerikai tárgyalások támogatására. A felhívás, amelyet tegnap tettek közzé a BVT helsinki székhelyén, hangsúlyozza, hogy e tárgyalás sikere létfontosságú azért, hogy meggátolják a fegyverkezési hajszát a világűrben, korlátozzák a fegyverkezést a Földön és végül elérjék az atomfegyverek teljes felszámolását.
