Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-29 / 75. szám, péntek
Az internacionalizmus fényes példája Emlékezés az Interhelpóra szervezésének 60. évfordulóján Hatvan éve, 1925. március 29- én, egy esős vasárnap délelőttön indult el a žilinai állomásról 7000 km-es útjára az a hosszú szerelvény, amely a csehszlovákiai In- terhelpo szövetkezet első csoportját, tagokat és családjaikat, összesen 303 személyt vitt a középázsiai Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság felé. A nemzetközi proletárszolidaritás keretében telepedtek ki a szovjetek országába Nem voltak az elsők, mert a nemzetközi-proletariátus már 1919-től jelentős segítséget nyújtott a hazai és a külföldi ellenségtől támadott országnak. Jöttek a segíteni kész munkások az USA-ból, Hollandiából, Svájcból, Ausztriából Magyarországot- az 1919-es tanácshatalom emigrációban élő kommunistái képviselték. A Kommunista Internacionálé IV. kongresszusa nagyra értékelte ezt a segítséget és további támogatásra kérte fel a világ kommunista pártjait. A fiatal szovjet államnak nagy szüksége volt mezőgazdasági és ipari szakmunkásokra, gépi felszerelésre. A Kommunista Internacionálé keretében működő Mezőgazdasági és Ipari Kivándorlás Állandó Bizottsága V. I. Lenin szavaival hívta az érdeklődőket, jöjjenek alakítsanak szövetkezeteket, segítsék a szocializmus építését a legelmaradottabb szovjetköztársaságokban is. A csehszlovákiai proletárok ipari termelőszövetkezetét, az Inter- helpot a CSKP I. rendes kongresszusának irányelvei^ alapján kezdték szervezni a martini kommunisták, munkások és kisiparosok, az 1922-től működő idő nyelvkör tagjai. Ők adtak nevet is a szövetkezetnek. Interhelpo a nemzetközi munkássegély idő nyelvű rövidítése. A szervező bizottság 1923. május 1-én alakult meg, és a CSKP Vrútkyi Kerületi Vezetőségének irányításával kezdett el dolgozni, s közvetítésükkel léptek kapcsolatba a Szovjet Szövetkezetek Tanácsával. A tőlük kapott dokumentumokkal felkeresték az ország ipari központjait és nagyobb városait. Előadásokban ismertették a szövetkezet célját, lehetőségeit és a jövendő otthonukul választott közép-ázsiai terület gazdasági fejlődésének távlatait. Letelepedési engedélyük saját választásuk alapján - a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság területére szólt, és egész sor előnyt biztosított a letelepülőknek. Szervezési kőrútjukon eljutottak a magyarlakta dél-szlovákiai városokba is, mint pl. Lévára (Levice), Érsekújvárra (Nové Zámky), Komáromba (Komárno). Szlovákok, csehek, magyarok, ukránok, németek jelentkeztek az Interhel- poba, s így lett ez a szövetkezet a proletár nemzetköziség szép példája. A jelentkezők többsége munkás volt, mert az ipari termelés radikális csökkenése következtében egyre nagyobb tömegek váltak munkanélkülivé Szlovákiában, de felvételt kért több kisiparos is. Az Interhelpo vezetősége figyelembe vette azokat a tanácsokat, amelyeket a már kitelepült prágai gépipari munkások, cseh kisiparosok és zlíni (ma Gottwaldov) cipőgyári munkások, valamint a cseh és morva szegényparasztok és agrárproletárok adtak saját tapasztalataik alapján. A kitelepülök Pispek, a mai Frunze városa mellett egy elhagyott fogolytáborban találtak ideiglenes otthonra. Erős kitartással, vasakarattal küzdötték le az első nehézségeket. Elfogadták a közös elszállásolást, étkezést, és irtották az európai ember számára szokatlan éghajlatban a bozótot, vetették a téglát és ásták az épületek alapjait. Nem volt könnyebb a mező- gazdaságban dolgozók munkája sem. A lelkes és kitartó munka, az átgondolt vezetés - minden nehézség ellenére is - meghozta a gyümölcsét. A kőművesek új falazási módszerével már 1924 szeptemberében készen álltak az üzemek épületei és átadták az első 10, négylakásos házat. Felszerelték a gépeket, beindították a vidék első villanytelepét s mega Szovjet Szövetkezetek Szervezetébe. A fejlődés a következő években felgyorsult, a tagság létszáma a helybeli jelentkezőkkel rohamosan növekedett. A tagság részére dolgozó kis szabómúhely a textilgyár termékeit feldolgozó 600 tagot számláló felsőruházati szövetkezetté alakult át. Az Interhelpo eredményeit ismerték a gazdasági válságtól sújtott Csehszlovákiában is, és az 1928-as kisebb csoportot 1932. áprilisában újabb követte. Velük 1078-ra emelkedett az új hazát kereső interhelpósok száma. A szövetkezet tagjai otthonuknak érezték Kirgiziát, s dolgoztak a köztársasági és városi szervezetekben. Termelési tapasztalataikat átadták a helybeli lakosságnak, s így a modern kis- és nagyipari termelés megteremtői voltak ezen a vidéken. Jelentős eredményeket értek el a mezőgazdaságban is. Meghonosították a cukorrépa-termelést, az intenzív nöDél-csehországi Vízművek piseki műszaki fejlesztési műhelyének fő célja a vízművek tevékenységének intenzifikálása, a vízvezeték-hálózatban keletkező veszteségek csökkentése, valamint az egyes üzemegységek automatizálása. A műhely dolgozói számos automata berendezést fejlesztettek ki és gyártanak, például azt, amely a viz- 4 tároló vízszintjét jelzi. A képen: Bohuslav Chada (előtérben) és Miroslav Košátko egy szabályozóberendezést állít be. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) TÖBBET AKARNAK Jobb feltételek - jobb munka Julius Fučík 1930-ban az Interhelpo tagjaival folytatott beszélgetés közben(középen) ismertették a villanyfényt a félnomád kirgizekkel. Az emberfeletti erővel dolgozó telepeseket nem a fizikai munka, hanem az európai ember számára majdnem elviselhetetlen éghajlat jelentette a legnagyobb megterhelést. A mocsaras vidék szúnyogai terjesztették a maláriát, s a hastífusszal együtt diadalmaskodtak az emberen. Elvittek majdnem minden gyermeket. Ez a tragédia megosztotta a tagságot, sokan elmentek, illetve hazatértek. A többség folytatta a munkát, és várta a kitelepülök második csoportját. Ez a várakozás új erőt öntött beléjük, de mintha az első csoport tagjaira várt volna a pionirélet minden nehézsége. 1926. május 26- án rövidzárlat következtében kigyulladt a központi ipartelep, és csak a falakat sikerült megmenteni. A tagok döbbenten nézték a pusztulást, de az állami kártérítés gyors kifizetése után napi 12-14 órás munkával augusztus végére eltüntették a tűzvész nyomait. 1926. augusztus 7-én új fejezet kezdődött a szövetkezet történetében. Megérkezett a textilmunkások 606 személyt számláló csoportja és velük egy korszerű textilgyár teljes felszerelése. A textilgyár és az új vas- és fémöntöde egy éven belül már termelt. Az új üzemek bekapcsolódtak a szovjet tervgazdálkodási rendszerbe, és a szövetkezet a tagság jóváhagyásával 1928-ban felvételét kérte vénytermelést és az állattenyésztést. Sokat tettek az egészségügy és a kultúra terén is. Kórházat, rendelőintézetet, óvodát, napköziket, iskolákat és művelődési házat építettek, de volt fürdőtelepük és nyaralójuk is, ahol a szövetkezet zenekara szórakoztatta a tagságot és a helybelieket. Nagy szeretettel fogadták az óhaza küldötteit, Peter Jilemnickýt és Julius Fučíkot, akiket a szocializmus emberformáló ereje hozott közéjük. Ez az erő vezette a tagságot a fasizmus elleni harcban is. Közel 50 interhelpós harcolt mint önkéntes az I. csehszlovák hadtest egységeiben, sokan a Vörös Hadsereg soraiban. Tizenegyen haltak hősi halált, többen pihennek apáik - számukra a békében ismeretlen - földjében. Dr. VADKERTY KATALIN kandidátus Napernyők, esernyők, összecsukható horgász- és kempingszékek, nyugágyak, táskák, évente kb. 12 millió korona értékben jutnak el a hazai piacra és a tőkés országokba a Datex Ipari Szövetkezet somorjai (Šamorín) üzemének műhelyeiből. Bodó Tivadar üzemvezető készségesen vezet végig a munkahelyeken, ahol korszerű körülmények között nyolcvanan dolgoznak.- 1979-ben költöztünk ebbe az új épületbe, s a munkafeltételek javulása magával hozta termékeink minőségének javulását is - mondta. Megtudtuk, hogy az üzem varrodájában havonta 5-6 ezer textiltáska, 5-7 ezer férfi illetve gyermekesernyő készül, melyeket belföldön értékesítenek. Az idén új termék gyártását kezdték meg, Svédországba és Hollandiába kis méretű horgász székeket szállítanak. A somorjai részleg napernyőit jól ismerik Kuvaitban, Olaszországban és Hollandiában, ezek vázai az üzem vasműhelyében készülnek. - Igyekszünk korszerűsíteni a munkát, például a táskákat negyven tonnás présgéppel szabjuk, s egyre több a ,,mindent tudó“ varrógépünk is. Évente körülbelül tíz féle táskát varrunk. Mire lányaink, asszonyaink megszokják az egyik típust, máris újhoz fogunk - kapcsolódik a beszélgetésbe Ürge Júlia, a textilrészleg mestere. - Egyre igényesebb a munka, egy-egy táskát csupán egy-két hónapig varrunk. A múltban bizony egy-két évig is egy fajtánál maradtunk. Annak elGyermeki mosoly a köszönet £ J szú 5 1985. III. 29. Az Interhelpo első, több mint 300 tagú csoportja 1925. március 29- én indult el Žilinából 7000 kilométeres útjára a Szovjetunióba. A CSKP KB nevében Steiner Gábor nemzetgyűlési kommunista képviselő (1935-től szenátor) búcsúzott a csehszlovák munkásoktól (Archív felvételek) Repró: Gyökeres György Szocialista társadalmunkban elmélyült a nőkről való gondoskodás. Szüntelenül javulnak annak előfeltételei, hogy a nők betölthessék nemes anyai szerepüket, nevelhessék gyermekeiket és mind cselekvőbben beilleszkedjenek a munkafolyamatba, a társadalmi és a politikai tevékenységbe. Számos más országban viszont a nőket kizsákmányolják, nem egyenjogúak a férfiakkal. Hatványozottan sújtja őket a politikai és a gazdasági válság, a szociális és a létbizonytalanság. így például csak tavaly az Európai Gazdasági Közösség országaiban több mint kilenc százalékkal növekedett a nők munkanélkülisége, meghaladva az 5,5 millió személy szintjét. A fejlődő országokban a helyzet még súlyosabb. A Csehszlovák Nőszövetség kezdeményezésére már évek óta különféle anyagi segítségben részesítjük ezen országok nőit és gyermekeit. E tekintetben példás igyekezetet fejt ki a Szlovákiai Nőszövetség számos szervezete, tagsága és további nők, akik ezzel a legmeggyőzőbben fejezik ki internacionalizmusukat és szolidaritásukat. A múlt év végén a lévai (Levice) járásban gyűjtést rendeztek a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, a losonci (Lučenec) járásban Nicaragua, a tőketerebesi (Trebišov) járásban pedig a Délafrikai Nemzeti Kongresszus számára. Nemcsak a nőszövetség alapszervezeteiben, hanem a széles nyilvánosság körében is spontán visszhangra talált ez a nemes akció. A lévai járásban Jemenbe mintegy tíz tonna ruhát, lábbelit, fehérneműt, a gyerekeknek pedig sok ajándéktárgyat küldtek. A lévai Levitex és a Novochema, továbbá az ipolysági (Šahy) Pieta dolgozói ízléses női ruhákat varrtak a jemeni gyerekeknek. Hozzávetőleg ugyanilyen mennyiségű ajándék indult útnak a losonci és a tőketerebesi járásból is. Ez elsősorban a nőszervezetek ügye volt, de az akcióból kivették a részüket egyéb szervezetek és szervek, sok munkahelyi, nemzeti bizottsági, vállalati és iskolai kollektíva is. Szívesen és szeretettel. Találóan jellemezte ezt Irena Medková, az SZNSZ lévai járási bizottságának titkára: „Járásunkban a nők és további polgártársaink ezt úgy fogták fel, hogy szolidaritást tanúsítani és anyagi támogatást nyújtani nehéz időkben, a legnemesebb tett“. Ezekben a napokban hazánk számos járásában gyűjtenek Etióp/a aszály- és éhínség sújtotta családjainak megsegítésére. A galántai (Galánta) és a svidníki járásban ez a gyűjtés például március végéig tart. A csehszlovákiai nők ezzel is segítik a fejlődő országokat. Készségükért, az ajándéktárgyakért, az erre fordított munkájukért a legszebb köszönet azoknak a gyerekeknek a mosolya, akik nyilván örömmel fogadják egy távoli ország szolidaritásának ezt a megnyilvánulását. (e. i.) lenére, hogy ügyes kezű asszonyok dolgoznak a műhelyben, szükségük van egy-két napos betanítási időre. De ez nem is aggaszt minket, több bajunk van az anyagellátással. Keyps a szép, jó minőségű esernyő, napernyő- és táskaanyag. Igaz, az idén jobb a helyzet, de többet tudnánk termelni, ha az alapanyag választéka nagyobb volna. Szinte ugyanezt mondta a fejlesztési részleg dolgozója, Alena Panáčková is. - Sokkal divatosabbak, kapósab- bak lennének táskáink, ha mi választhatnánk ki az alapanyagokat. Sajnos a gyártó vállalat kínálata nem felel meg elképzeléseinknek. Pedig nekünk itt a fejlesztésen előre kell dolgoznunk, hogy mindig legyen a fiókban egy-egy új táska- modell, amit a piacra dóbhatunk. Míg a földszintre, a vasrészlegre értünk, Bodó Tivadar végigvezetett a tágas öltözőkön, tusolókon, megmutatta a világos, szépen berendezett ebédlőt is, ahol a dolgozók 25-30 százaléka étkezik. Megnéztük az elszívóberendezéssel felszerelt dohányzót is. A dolgozók rendelkezésére áll két masszirozógép, amit nem csupán azok vesznek igénybe, akik fogyni akarnak, az egész nap ülőknek jólesik a felfrissítő masszázs. A vasműhelyben is nők dolgoznak, Gottlieber János mester vezetése alatt. - A marógépek, esztergapadok mellett megállják helyüket az itt dolgozó nők. Gyorsan, pontosan dolgoznak, a szocialista munkaversenyben a Tkáčik Anna vezette brigád az üzemi verseny első helyezettje - mondja büszkén, majd beavat minket az ernyővázak készítésének titkaiba. Naponta kb. 2500 napernyővázat készítenek, az esernyőét készen kapják. A műhelyben készülnek a nyugágyak, a székek fémvázai is. Korszerűsödött a festőrészleg, ahol nagy teljesítményű elszívó berendezéssel javították az ott dolgozók munkafeltételeit. Bodó Tivadar irodájában szó esett a nehézségekről is. - A jó munkaeredmények elérése összefügg a zökkenőmentes anyagellátással. Ennek biztosítása nem egyszerű feladat. Mi csak kiváló minőségű árut engedünk nemcsak külföldre, hanem a belföldi piacra is. Mennyiségileg többet tudnánk produkálni, ha... Megtudtuk, hogy a legjobban értékesíthető termék, a napernyő, melynek fémvázát helyben készítik. De a 2500 fémvázból havonta csak '500 napernyőt készítenek a somorjaiak, a többit Bratislavába szállítják, ahol a szövetkezet másik műhelyében komplettizálják őket. A kész napernyők ismét So- morjára kerülnek, hiszen a szállítás onnan történik. Vállalnák a munkát, s így megszűnne a szállítási költség, ami nem is kevés. A somorjaiak ügyesen, gyorsan és jól dolgoznak. Elégedettek, s a nehézségek ellenére többet akarnak. Nemcsak kapni, adni is. PÉTERFI SZONYA