Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-25 / 71. szám, hétfő

Klasszikus Goethe és modern Brecht dorá-t, amely valójában nem drá­ma, hanem ünnepi játék. „Az ün­nepi játék olyan természetű drá­ma, hogy a bemutatáshoz szüksé­ges művészeti eszközök nem áll­nak arányban azzal az élvezettel, amelyet nyújtanak. Az ünnepi já­ték színpadra állítása annyi pénz­be kerül, mint egy opera, és annyi hozzáértésbe, mint egy dráma, a hatása pedig, amelyet elér, mégis mögötte marad mindket­tőnek.“ A Pandora témája régi pogány mitológiát elevenít fel: a nő szere­pét az emberiség történetében. Pandora, akárcsak a korsója, két­arcú: a jó és a rossz forrása. (A motívum Wedekind Lulu-jában is felbukkan) Goethe Pandorá-ja azonban - ahogy Hacksnak a mű­höz írt tanulmányában olvashatjuk - ,,a tevékeny élet és az elmélke­désben töltött élet ellentétéről“ szól Prométheusz és Epiméthe- usz összecsapásában, amelyről az utóbbi kerül ki győztesen. Hacks rendkívül frappáns írása pontról pontra ki­mutatja Goethe életében az alle­gória hátterét: ta­lálkozását Napó­leonnal Erfurt­ban, a francia forradalom hatá­sát életművére és gondolkodás- módjára. Ebből a kor- és környe­zetrajzból válik világossá a drá­ma alapeszméje és a két titán perspektívája. Prométheusz így Napóleonnal, Epimétheusz pedig Goethével he­lyettesíthető, és az alapkérdés az: ,, vajon a kettő közül melyiké lesz a legtávolabbi jövő, a forradalo­mé-e vagy a humanitásé, a csá­száré vagy a költőé?“ A költőóriás , válasza egyértelmű. A kötet értékét rendkívül emeli Hacks Goethéről írott szellemes, szókimondó tanulmánya, amely­nek ironikus stílusára jellemzőek a alábbi mondatok: ,,A korzikai tüzér szétlőtte a weimari meleghá­zat“. ,,Goethe semmi mást nem tanult meg, mint azt, hogy klasszi­kus legyen.“ Az irodalomtörténeti kuriózum­nak számitó mű átírását maga a szerző is arcátlanságnak ítéli, és csak abban a reményben vállalja, hogy Goethe szellemének tiszte­leg vele. Amíg Hacks a művészetet ,,az elidegenedéssel szembeállított el- lenterv“-nek nevezi, addig egy másik német drámairó kortársa- elődje épp az elidegenítés aposto­laként teremt drámai és színházi iskolát. Bertold Brecht hatása nap­jaink színházművészetén is érző­dik. A könyvkiadás véletlene jóvol­tából most a Pandorá-val egy idő­ben jelentek meg Brecht össze­gyűjtött drámái, amelyek csak tö­redékei annak a mintegy 14 kötet­nyi drámatermésnek, amelyet hát­rahagyott. Aki olvasta Brecht Munkanapló­ját - amely az emigráció éveiben született, pontosan nyomon követ­ve annak állomá­sait Dániában, Svédországban, Finnországban, Amerikában, Svájcban, vala­mint ekkor kelet­kezett müveit a Kurázsi mamától A kaukázusi krétakör-ig -, az be­tekintést nyerhet egy sajátos alko­tóműhely titkaiba. Brecht nagyfor­mátumú személyiség volt: gondol­kodó, író, politikus, filozófus, szín­házművész. Ez tette lehetővé, hogy a huszadik századi dráma egyik megújítója és az elavult na­turalista színjátszás reformátora legyen. „Dramaturgiai programte­remtő“, ahogy Walkó György ne­vezi a kötet utószavában, vagy saját szavaival a „nem arisztotelé- szi dramaturgia“ létrehozója. Az epikus színházról azóta könyvtár­nyi irodalmat és elemzést összeír­tak. Maga az elidegenítési effek­tus - a híres v-effekt -, amelyet a brechti színház oly szívesen használ, nem új találmány, hanem a népművészetből és az ázsiai színházi gyakorlatból átvett elem. Hogy Brecht - számos követőjével ellentétben! - módszerét nem tart­ja egyedül üdvözítőnek, arra a Munkanaplóban tett vallomása Élő legenda Beszélgetés Beloiannisz özvegyével A görögök saját képükre és hasonlatosságukra teremtették isteneiket. Legendáik és mítoszaik sze­replői csodálatosan földi lények. Az istenek nem az égben laknak, hanem az Olümposz csúcsán, az erdőben vagy a tengerben. Ha egy hős elszakad a földtől, akkor... Az Anteusról szóló mítoszt egyéb­ként még a gyermekek is ismerik. Talán ezért nem látszik lázítónak az a gondolat, hogy Héraklész hős­tetteivel sok ókori kortársa is meg tudott volna birkóz­ni. Mondjuk az olimpiai játékoknak azok a résztvevői, akik vele egy futamban indultak. Az emberek kevés­sel maradtak el az istenek mögött: hiszen saját magukról festették az istenek képmásait. De az ókori mítoszok hősei aligha állták volna ki azokat a megpróbáltatásokat, amelyek a fasiszta megszállás zord időszakában és a második világhá­ború után szakadtak Görögországra, amikor az ame­rikaiak parancsolgattak az országban. Országuk ha­zafiainak hőstettei Görögország legendáivá váltak. Az élő hősök felülmúlták mítoszbeli őseiket. Nikosz Beloiannisz nevét manapság az egész világon isme­rik. Miután a CIA utasítására kivégezték, a nép emlékezetében halhatatlanságra tett szert. A legutóbbi moszkvai filmfeszti­válon bemutatták A szegfűs em­ber című görög filmet. Görögor­szág nagyszerű fiáról, Nikosz Be- loianniszról és hűséges élettárs­nőjéről és harcostársnőjéről, Elli Pappáról szól, meg a fiukról, aki a börtönben született. Elli Pappa folytatja a harcot. Ez az ismert újságírónő és közéleti személyiség - élő legenda, s őrzi az igazságot azoknak az emberfö­lötti megpróbáltatásoknak a nap­jairól, amelyek a görög nép osz­tályrészéül jutottak.- Mondja, Elli, mi vésődött leg­inkább az emlékezetébe az ellen­állásban való részvételének évei­ből?- Nehéz egyvalamit kiragadni az emlékezetemből és kiemelni. Mindaz, ami akkor történt, nagy és rendkívüli volt. Az a puszta tény, hogy részt vettünk az ellenállás­ban - életünk legfontosabb ese­ménye és ténye mindannyiunk, harcostársak számára. Büszkék vagyunk erre a nagy mozgalomra, amely a nép óriási tömegeit moz­gósította. A felkelt görögök „Sza­bad Görögországot“ hoztak létre a hegyek között. Még Athénban is „szabad kerületeket“ alakítottak. Itt a szabadság levegőjét lehetett beszívni. A megszállók és kiszol­gálóik ide csak harccal tudtak be­hatolni. Büszke vagyok azokra az emlé­keimre, amelyeket az athéni tere­ken és utcákon lezajlott hatalmas tüntetésekről őrzök. Az emberek ezrei énekszóval és zászlókkal vonultak a német harckocsik és a kivont karddal felsorakozott olasz lovaskatonák ellen. Nekik nem voltak fegyvereik. Nem törőd­tek a letartóztatással, a koncentrá­ciós táborba való száműzetéssel meg a kínzással. Dacoltak a halál veszélyével. Büszkén emlékszünk vissza a mozgósítás ellen szervezett har­ci akciókra. Népünk elérte azt, hogý egyetlenegy görögöt sem szállítottak a német rabszolgapia­cokra, nem küldtek a keleti frontra. Mi, kommunisták, kétszeresen büsz­kék vagyunk erre, mivel a mi pár­tunk volt az egész nép ellenállásá­nak lelkesítője és kezdeménye­zője. Emlékszem, hogy a görög nép milyen élénk érdeklődéssel kísérte a szovjet hadsereg csatáit. Emlék­szem, hogy elvtársaink még erő­sebben összeszorították a fogukat és még jobban ökölbe szorították a kezüket, s nem veszítették el hitüket és reménységüket, amikor a fasiszták sorra. foglalták el a szovjet városokat és Moszkva elé értek, amikor Leningrádot ost­romolták. Emlékszem arra, ami­kor a Berlin irányában támadó szovjet hadsereg újabb győzelmé­ről érkezett hír. A győzelmeket Eredményes együttműködés SZOVJET KOPRODUKCIÓS FILMEKRŐL Évről évre bővül és gazdagodik a szovjet és más országbeli film­művészek közötti együttműködés. Ez a közös munka lendületesen fejlődött a legutóbbi években, mi­után számos ország televíziója si­kerrel mutatta be Az ismeretlen háború című dokumentumfilm-so- rozatot, amelyet az amerikai Air Times International cég megren­delésére készítettek a szovjet do­kumentumfilmesek, Roman Kar­men vezetésével. A külföldi filmesekkel való kap­csolatokat fenntartó SZÖVI N- FILM-hez a közelmúltban újabb megrendelések érkeztek. Az egyik svájci cég filmet kíván készíttetni Maja Pliszeckaja, a híres szovjet balerinq életéről és pályafutásáról - Befelyezett portré lesz a címe. A finn Sektorfilm a szovjet cirkusz­művészetről szeretne filmet kapni, az amerikai FT társaság pedig animációs bábfilmet rendelt a szovjet kollégáktól. A legutóbbi másfél évtized alatt nyolcvan-egynéhány művész- és kétszáz dokumentumfilmet forgat­tak szovjet és más országbeli fil­mesek alkotó együttműködése ke­retében. Ez a kooperáció sikere­sen fejlődik tovább. Egyik bizonyí­téka az, hogy L. Schiller amerikai rendező Nagy Péter cárról kíván filmet forgatni szovjet művészek közreműködésével. A lengyel M. Pestrak filmrendező pedig ven­dégművészként működik közre a Dr. Traven titka című film elké­szítésében. Pestrak már azelőtt is dolgozott szovjet filmesekkel, pél­dául a St. Lem regénye nyomán írt forgatókönyv alapján készített Pirx kalandjai című tudományos-fan­tasztikus filmben. A szovjet filművészeket régi, baráti kapcsolatok fűzik indiai kol­légáikhoz. A nagy sikerű Ali baba és a negyven rabló is üzbég és indiai filmesek közös munkája ré­vén született meg. Nemrég elhatá­rozták, hogy együtt elkészítik a Legenda a szerelemről új válto­zatát, ebben indiai és üzbég szí­nészek szerepelnek majd. NDK- beli filmesekkel együtt dolgozik J. Matvejev rendező, aki A. Csaj­kovszkij Győzelem című regényé­ből forgat azonos című filmet. (SZ. F) dísztűzzel köszöntő moszkvai üte­gek ünnepélyes dörgése Görögor­szágban is hallható volt. Éjszaka a rádió mellett ülve kartonból, pa­pírból és pléhből készült hangtöl­csérek segítségével hallgattuk őket. A görögök valamennyi vá­rosban és faluban közölték egy­mással a szovjet győzelmek híreit. Saját újságunk volt: a Szovjet Hirek. Eleinte kis formátumú volt, és sokszorosítógépen készült; az­tán nagy alakú újság lett. Ez a lap - az egyik leghősiesebb fejezet az ellenállás illegális sajtójának törté­netében. Híreket hozott a görö­göknek a keleti frontról, közölte a Szovjet Tájékoztató Iroda hadi­jelentéseit. Egy Ljudmila nevű orosz asszony, aki göröghöz ment férjhez, hallgatta és felje­gyezte a moszkvai rádió adásait. Az ellenállásnak ez a szerény hősnője órák hosszat ült rádióké­szüléke előtt, amelyet egy rejtett zugban tartott, s úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére. Mi eljártunk a házába, átvettük tőle a szabá­lyos írással telerótt papírlapokat, és azonnal elvittük lapunk, a Szovjet Hirek nyomdájába.- Felhőtlen volt-e a világ szá­mára a háború befejezte óta eltelt negyven év? Az ön véleménye szerint mi az emberiséget fenye­gető veszély forrása?- Felhőtlenek voltak-e a hábo­rú utáni napok? Vajon lehet-e ezt mondani Görögországról, amely fölött először tornyosultak a hideg­háború felhői? Országunk első­ként érezte magán az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy a hidegháború szellemében igyek­szik átrendezni a világot. Görögor­szág átélte az ellenállás résztve­vőire zúdult kíméletlen üldözést, amikor minden fogalmat és értéket visszájára fordítottak és fejére állí­tottak. Az ellenállás résztvevőit és a hazafiakat akkor árulóknak ne­vezték, az együttműködőket pe­dig... ellenállóknak. A görög nép mérhetetlen áldo­zatokat hozott a háború utáni években, hogy megszabadítsa hazáját az imperializmus bilincsei­től, megőrizze a szabad és függet­len élet jogát, megakadályozza azt, hogy az országot az Egyesült Államok és a NATO hídfőállásává változtassák. Az ellenállás résztvevőinek ez­reit, és elsősorban a kommunistá­kat, könyörtelen üldözés sújtotta. A polgárháború idején működő ka­tonai törvényszékek sorra halálra ítélték őket. Agyonlőtték, vagy év­tizedekre börtönbe, kínzókamrába vetették vagy a Makroniszosz szi­geten levő koncentrációs táborba küldték ókét, ahol bestiálisán kí­nozták a foglyokat. Amikor pedig a rendkívüli bíróságok már nem tudták csupán azért kivégeztetni az embereket, mert hazájuk sza­badságáért és függetlenségéért harcoltak, s részt vettek az ellenál­lásban - akkor a hatóságok a „kémkedés“ vádját koholták, hogy új ürüggyel semmisíthessék meg a hazafiakat. A „Beloiannisz-ügy“ volt éppen az a határvonal, amely ezt a két időszakot elválasztotta egymástól. Nikosz azért tért vissza az emigrá­cióból Görögországba, hogy elő­segítse a párt politikájának meg­valósítását - ez a nép erőinek tömörítésére irányult, a béke, a demokrácia és a függetlenség elérése érdekében. Ez 1950 köze­pén volt. Világos, hogy ez nem volt a Gö­rögországban parancsolgató amerikaiaknak és a nekik vakon engedelmeskedő jobboldaliaknak az ínyére. 1950 decemberében letartóztatási hullám zúdult végig az országon. Elfogták Nikosz Be- loianniszt, három nap múlva pedig engem Is. A rendkívüli törvény­szék tárgyalása ügyünkben a kö­vetkező év októberének közepén kezdődött. Addig Nikoszt a titkos- rendőrség zárkáiban tartották, en­gem pedig - akkor terhes voltam - börtönben őriztek. 1951 augusz­tusában a börtöncellában szültem meg a fiamat. Perünk egy álló hónapig tartott. Kettőnket, hat har­costársunkkal együtt, halálra ítél­tek. A kormány azonban, amely csak azért került akkor hatalomra, mert amnesztiát ígért és a múlt elfelejtését, kénytelen volt tör­vénytelennek nyilvánítani az ítéle­tet, amelyet a rendkívüli bíróság az ellenállásban való részvételünk miatt hozott. És akkor új vádat koholtak - a kémkedés vádját. A törvényszék halálos ítéleteket hpzott. Egy hónapig elszigetelve tartottak bennünket, március 30- án hajnali 3 órakor pedig őrkísé­rettel a vesztőhelyre vitték Nikoszt és még három elvtársunkat. En­gem azért .„ajándékoztak meg“ az élettel, mert nem mertek kivé­gezni egy anyát, akinek újszülött gyermeke volt. 1964-ig tartottak börtönben. Görögországban három év múlva a „fekete ezredesek“ sze­rezték meg a hatalmat. Ország­szerte nőttön-nőtt az ellenállás új hulláma. Csúcspontját 1973 no­vemberében érte el, a műszaki főiskolán kitört felkelés idején. 1974-ben a junta megbukott, a fa­siszta diktatúra véget ért. A görög nép számára tehát éppen ilyen volt a háború utáni időszak. És éppen ezért tudja, honnan fenye­getik a békét. Éppen ezért tovább harcol a békéért, a demokráciáért és a függetlenségért.- Az ön véleménye szerint mi­lyen módon lehet megoldani a leg­fontosabb problémákat, amelyek ma az emberiséget izgatják?- A legfontosabb probléma két­ségtelenül a béke kérdése. Ezt pedig csak az atomfegyverek kor­látozásának és csökkentésének, atommentes övezetek létrehozá­sának útján, a háborús tűzfészkek felszámolása révén lehet megol­dani. Hogy ezekre a problémákra megoldást találjunk, ehhez az szükséges, hogy a feszültség eny­hítésének útjára lépjünk - ezt a fe­szültséget mesterségesen hozzák létre az Egyesült Államok és a NA­TO agresszív körei a világ sok térségében, többek között az Égei-tenger vidékén. E problémák megoldását az is előmozdítaná, ha a legszegényebb országoknak segítséget nyújtanának az éhség­től való megszabaduláshoz, a fej­lődő országoknak pedig azért, hogy elkerülhessék a transznacio­nális társaságok fojtogató „ölelé­sét“. Ehhez tárgyalóasztalhoz kell ülni. Ehhez az szükséges, hogy tömegméretű háborúellenes moz­galom legyen valamennyi ország­ban, és különösen Európában.- Milyen lépéseket tenne ön, Elli, haladéktalanul a világhelyzet megjavítására, ha erre módja volna?- A problémákat varázspálca segítségével megoldó varázslók sajnos csak a mesékben léteznek. Ezért az egyetlen dolog, amelyet tehetek és mindig is teszek: csat­lakozom azokhoz a milliókhoz, akik a békéért, a szabadságért és az életért harcolnak, a halál erői ellen... Elli Pappa nem mesebeli va­rázslónő, nem ősi mítosz hősnője. Ereje az, hogy sok millió magafaj­ta ember van, aki hősi harcot foly­tat a békéért és a demokráciáért. És a mi korunkban az újságsorok és a háborúellenes plakátok nyel­vén költenek legendákat róluk. BORISZ KOROLJOV (APN) ÚJ szú 4 1985. III. 25. E lfeledett remekművet jelen­tetett meg a budapesti Eu­rópa Kiadó: Goethe Pandorá-ját Peter Hacks átiratában, Hajnal Gábor fordításában. Ez a mű az átdolgozó szerint is előadhatatlan, akárcsak a Faust második része. Nem is játszották soha, s ennek oka csak részben a befejezetlen- ség. Goethe 1807-ben irta a Pan­a bizonyíték: „...a nem arisztote- lészi színház mindenekelőtt csak a színház egyik formája; meghatá­rozott társadalmi célokat szolgál és nem akarja a színházat általá­ban léig ázni“. B recht expresszionizmusból induló és szintézist teremtő színházi forradalma a század má­sodik felében találta meg igazi helyét a világ színházművészeté­ben. Ekkorra vált nem egyedül üdvözítő módszerré, hanem a sokszínű színházi paletta-egyik erőteljes, domináns összetevőjé­vé ÉZSIÁS ERZSÉBET Barát Ferenc (Jugoszlávia): Színházi plakát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents