Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-21 / 68. szám, csütörtök
Arany a dollár árnyékában öt év óta unciánként a legalacsonyabbra, 284 dollárra süllyedt a napokban az arany ára. (Egy uncia = hozzávetőleg 31 gramm). Szakértők szerint az aranyár két-három éven belül nem fog emelkedni. Az aranypiaci fejlemények tehát arra utalnak, hogy az erős dollár árnyékában tengődik az arany. A befektetők és a spekulánsok a nem kamatozó kincstől átpártoltak a busás hozamot ígérő amerikai valutához. Az aranyár alakulásának általánosan elfogadott mércéje a londo ni nemzetközi ár. A brit főváros aranyüzlettel is foglalkozó legtekintélyesebb pénzintézete, a Rotschild Bankház egyik irodájában mostanában, az arany iránti érdeklődés megcsappanása idején, az árrögzítés néhány perc ezen a piacon, ahol az áralakulás szoros összefüggésben van a valutaárfolyamok szinte áttekinthetetlen örökös lebegésével. Távolról sem mondható az, hogy aki 1980 végén aranyba fektette a márkáját, az a pénzénél maradt. Hiszen a márka időközben veszített vásárlóerejéből, s ami még Baloldalt egy uncia arany ára a londoni piacon, míg jobboldalt a dollár értékindexe a tíz legfontosabb tőkés valutával szemben (1973 márciusa - 100). alatt megtörténik, míg a nyolcvanas évek elején az aranyláz csúcsán a világ minden tájával folytatott lázas telefonálgatás közepette fél óránál tovább is eltartott, amíg meg tudtak állapodni, hogy pillanatnyilag mennyi a színarany unciánkénti érvényes ára amerikai dollárban. Ez az az ár, amelynek szeszélyes ingadozása, szédületes felszökése és lezuhanása kiábrándította a kincsképző sárga fém híveit. De igazságtalanság lenne pusztán a dollárjegyzés alapján ítélni meg az arany értékőrző szerepét. Ha visszatekintünk 1980-ig, a legutóbbi nagy aranyláz évéig, meglepő eredményre juthatunk. Ha elhanyagoljuk a rövidéletűnek bizonyult 850 dolláros rekordaranyárat és az 500 dollár körülit vesszük figyelembe, akkor átszámítva ez a londoni jegyzés Frankfurtban 900 márkának felelt meg, éppen az 1:1,80 dollár-márkaárfolyam következtében. Ha a jelenlegi aranyárat a mai 3,20 márkás dollárról számítjuk át, 960 márka körül lyukadunk ki. így mérve tehát öt év távlatában nemhogy olcsóbbodott volna az arany, hanem még egy kissé drágult is. Ez a számolgatás annak szemléltetésére volt jó, hogy ár és érték mennyire relatív dolog, különösen fontosabb, az illető kamathoz sem jutott, amely megillette volna őt abban az esetben, ha tőkéjét ki- kölcsönzi vagy értékpapírba fekteti. Az arany ugyanis nem kamatozik, sőt, tárolása, őrzése még pénzbe is kerül. (Természetesen akkor, ha nagyobb, a piaci folyamatokban szerepet játszó mennyiségről van szó.) Nagyobb, de nem döntő a szerepe a piacon az ún. ipari keresletnek. Az ékszerészeknek, a fogászoknak, az elektronikai készülékek gyártóinak szükséglete nagyjából állandó, legfeljebb némi stabilizáló hatást fejthet ki. Tompítja az áringadozást, mert a magas ár elől visszahúzódik, az alacsonyabb árnál viszont újra jelentkezik. Döntően tehát a befektetők és a spekulánsok magatartása befolyásolja a piacot. Az utóbbi hónapokban épp ez a két szereplő pártolt át az irreálisan magas árfolyamú dollárhoz, s emiatt csökkent ezzel párhuzamosan az arany iránti érdeklődés, tehát az aranyár is. A piac kínálati oldalát nézve rontotta a helyzetet, hogy sok eladósodott vagy háborús veszteséggel küszködő fejlődő ország aranytartalékának eladásából jutott pénzhez. Ezt talán ellensúlyozta, hogy a vevőként korábban nem nagyon fellépő Japán az alacsony árat kihasználva tavaly 175 tonna aranyat vásárolt. A világ aranytermelése idén a Nemzetközi Aranyintézet becslése szerint a tavalyi 46 millió unciáról 49 millióra, vagyis 1575 tonnára emelkedik. Feltehetőleg ezzel arányosan megugrik a kínálat is, amely ugyanezen becslés szerint tavaly 1240 tonna volt. A kereslet élénkülése csak abban az esetben várható, ha a dollár tartósan gyengülni kezd. Erre pillanatnyilag nincs esély, ezért szakértők többsége úgy véli, hogy az év végéig nyomott árak várhatók az aranypiacon. (HGV) INNEN-ONNAN • NICARAGUÁBAN a mezőgazda- sági minisztérium adatai szerint az ellenforradalmi bandák akciói tavaly lehetetlenné tették mintegy 36 ezer hektár kukorica és borsótermés begyűjtését. Az ország e két nagyon fontos alapélelmiszere jelentős része elsősorban az északi tartományokban veszett kárba, mivel ide hatolnak be külföldről leggyakrabban a felforgató bandák. Az adatokból az is kiderül, hogy ezen az országrészen mintegy 10,4 millió dollár értékű termény veszett kárba. • IZRAELBEN februárban 13,5 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak. Leginkább az élelmiszerek, a közlekedési és szállítási viteldíjak drágultak. Az áremelkedés azt igazolja, hogy a kormánynak nem sikerült az inflációt visszafogni. Decemberben és januárban átmenetileg csökkent ugyan az áremelkedések üteme, de januárban és február végén az infláció évi mértéke ismét átlépte a 400 százalékos határt. • JUGOSZLÁVIA kormányképviselői az elmúlt napokban megbeszéléseket folytattak a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) illetékeseivel az ország nyugati tartozásai törlesztésének feltételeiről, illetve egyes visszafizetések elhalasztásának a lehetőségéről. Jugoszláv források szerint az országnak az idén 3,4 milliárd dollárt kellene törlesztenie és ezenkívül a belgrádi kormány mintegy 700 millió dolláros visz- szafizetés elhalasztását kérte. Az IMF hajlandónak mutatkozott erre, azonban csak bizonyos feltételekkel, amelyeket Jugoszlávia végül is elfogadott. Belgrádi hivatalos adatok szerint Jugoszlávia külföldi tartozásai meghaladják a 19 milliárd dollárt. • ERITREA etióp tartományban 44 olyan központ működik, amely biztosítja a külföldi élelmiszersegélyek elosztását a terület éhínséggel küszködő mintegy 760 ezer lakosa számára. Tigre térségében 32 elosztó révén jut el az élelmiszerküldemény az itt élő 1 millió éhező számára. A napokban tért visz- sza ebből a két tartományból Nagy- Britannia és Kanada nagykövete, akik megerősítették: nem tapasztaltak semmi olyat, amit egyes nyugati hírügynökségek állítanak, miszerint az etióp kormány úgymond feltartóztatja az Eritrea és Tigre lakosainak küldött élelmiszerszállítmányokat. Szovjetszkaja Rosszija Robotgondok A robotok párhuzamos gyártását és alkalmazását, a korszerű technika minőségi fogyatékosságát bírálja az az elemzés, amely az automatizált termelési rendszerek elterjesztésének nehézségeiről jelent meg a Szovjetszkaja Rosszija című lapban. A cikk megállapítja, hogy mindenekelőtt össze kellene hangolni a robotok és automatizált rendszerek tervezésével és gyártásával foglalkozó intézmények munkáját. Jelenleg ugyanis minden kutatóintézet, műszaki felsőfokú oktatási intézet és nagyüzem foglalkozik ezzel, ami az erők szétfor- gácsolását okozza. Ugyancsak ideje lenne ellenőrizni alkalmazásuk hatékonyságát. A cikk szerzője tényként könyveli el, hogy a robotok és automatizált termelési rendszerek előállításának költségei a közeljövőben nem csökkennek. Igy tehát alkalmazásukat kell gazdaságossá tenni. A legtöbb helyen csak egy műszakban használják a robotokat, ami kifejezetten veszteséges, s hasonló a helyzet a kétműsza- kos kihasználtság esetén is. Csupán a folyamatos, hárommúsza- kos és szünnap nélküli kihasználásuk hoz kézzelfogható gazdasági hasznot. Példaként hozza fel a cikk a robotgyártás egyik vezető hatalmát, Japánt, ahol így alkalmazzák e korszerű berendezéseket. Az automatizált termelési rendszerek és robotok alkalmazásának másik nehézsége, hogy alacsony a megbízhatóságuk. A rádióipari, valamint az automatizálási és műszeripari minisztériumhoz tartozó vállalatok által gyártott kiegészítő termékek minősége és megbízhatósága messze elmarad a legjobb külföldi termékekétől. Ezért ott is importra kényszerülnek a gyártók, ahol hazai gyártással elő lehetne állítani a szükséges alkatrészeket. A cikk megemlíti azt is, hogy a műszakilag korszerű gépek árai sokkal gyorsabban nőnek, mint amit a velük elérhető eredmény indokol. Igy például 1983-ban egy közepes esztergapad átlagára valamivel több mint tízezer rubel volt, míg egy ugyancsak közepes számjegyvezérlésű eszterga 53 ezer rubelba került. Aligha állítja bárki is, hogy ugyanilyen mértékben nagyobb az utóbbi használati értéke - mutat rá a cikk. KOMMENTÁLJUK Keserítsük meg édes életüket Tavaly kissé csökkent a vagyon elleni bűncselekmények száma. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy ezek az összes bűncselekmények tetemes hányadát, csaknem a felét teszik ki. Szám szerint 11 906 ilyen bűncselekményt követtek el a társadalmi tulajdon, míg 7306-ot magánszemélyek kárára. Különösen a lopások, köztük a betöréses lopások gyakorisága utal arra, hogy távolról sincs minden rendben a köz- és a személyi tulajdon intézményes, de nemkülönben egyéni védelmében. Nemsokára a vádlottak padjára kerül például a bratislavai Rudolf Rendko és Zoltán Rafaj, további 19 személlyel együtt. A vádirat szerint a fővárosban, valamint az ország több más városában nem kevesebb mint hatvan lakást törtek fel. Összesen több mint négy millió korona értéket tulajdonítottak el. Eljárás folyik a Banská Bystrica-i Számítástechnikai Müvek tizenöt dolgozója ellen, akik a vállalat tulajdonát képező ezüst dézsmálásával nagy értékkel, 1 millió 646 ezer koronával károsították meg a szocialista tulajdont. De nemcsak ilyen „nagymenőkről“ van szó. Önmagukban kisebb, összességükben viszont úgyszintén igen jelentős károkat okoznak a társadalmi és a személyi javakban egyaránt a kevesebbel is beérő különféle „szarkák“, akik országszerte lábbal tiporják a törvényt. Egy közeli példa erre is. Éppen e napokban házunk két pincefülkéjét törték fel a hivatlan látogatók és eltulajdonítottak öt kerékpárt. A puszta fénynél is figyelmeztetőbbek a bűncselekmény elkövetésének körülményei. Nevezetesen az, hogy a pincelejárót sohasem zárták kulcsra, az egyik tulajdonos tavaly késő ősztől egészen március második hetéig nem nézte meg, vajon pincefülkéjében minden rendben van-e. Az is figyelemre méltó, .hogy a ház kapuját éjjelre zárják, következtetésképpen tehát a tolvajok fényes nappal vitték el az öt kerékpárt. S erre senki nem figyelt fel, senki nem észlelt semmit. Miért mondjuk el mindezt? Elsősorban annak az eléggé általánosítható következtetésnek az alátámasztására, hogy üzemekben és intézményekben csakúgy, mint a lakhelyeken, még mindig sok a gondatlanság. Nem egy rendőri jegyzőkönyv állapítja meg, hogy az érintettek könnyelműsége, az értékek, vagyontárgyak meg nem felelő védelme könnyíti a nagyon is körültekintő, nem egyszer előzetes „terepszemlét“ tartó törvényszegők dolgát. Mi több, bátorítja őket. Ugyanilyen hatással van az is, ha a különféle szervezetekben és intézményekben a rendészet lazán teljesíti kötelességeit, ha a társadalmi vagyon kezelői felületesen végzik munkájukat, ha az ellenőrzés és a pénzügyi felügyelet inkább alaki, mintsem tényleges és szigorú. A közömbösség és az ilyen vagy amolyan kötelességmulasztások elleni harc tehát egyben harcot jelent a bűnözés visszaszorításáért, és főleg a megelőzéséért. E tekintetben nyilvánvaló, hogy nem lehet és nem szabad csupán a bűnüldöző szervekre hagyatkoznunk és hivatkoznunk. Magunknak is meg kell tennünk azt, amit megtehPtünk. A társadalmi tulajdon viszonylatában elsősorban a gazdálkodó szervezetek vezetőinek kell mindenképpen biztosítaniuk védelmét. Ez közérdek, amelyet a személyi tulajdon oltalmazásában kiegészít mindannyiunk jól felfogott egyéni érdeke. S ez az érdek azt diktálja, hogy a tolvajoknak, a betörőknek, a rablóknak, ahogyan és amivel csak lehet, a törvény szabta határok között megkeserítsük édes életüket. GÁLY IVÁN Rendkívüli műszakokkal is igyekeznek pótolni az építési terv teljesítésében keletkezett késést a Szencen (Senec) épülő lakótelepen a Trnavai Magasépítő Vállalat Galántai (Galanta) 4-es számú üzemének dolgozói. Felvételünkön Štefan Hanzel, a szerelőcsoport vezetője Ladislav Hochellel előregyártott épületelemet illeszt a helyére. (Štefan Petráé felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1985. III. 21 VILÁGGAZDASÁG
