Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-18 / 65. szám, hétfő

... sőt Dél-Szlovákia magyar­lakta vidékein még az újdonság erejével is hat. A cseh országré­szekben és Szlovákia ipari köz­pontjaiban már mindez évek óta gyümölcsöző valóság. Ott mára már szinte természetes, hogy amatőr művészeti együtteseket valamelyik helyi, esetleg környék­beli ipari vagy mezőgazdasági üzem patronál. Ez a gyakorlat nemcsak a nagy­városokban, a jelentős ipari üze­désre is. Az ilyen kapcsolatok kié­pítését segíti elő a Szövetkezeti Földművesek Szlovákiai Központi Bizottsága és a CSEMADOK KB együttműködési szerződése. Eze­ket a lehetőségeket, ajánlásokat tartották szem előtt Somorján (Ša­morin), ahol a Kék Duna Efsz vezetősége és a kulturális szövet­ség helyi szervezete szerződést kötött. Közösen rendezik meg a hagyományos szüreti ünnepsé­get, a szövetkezet autóbuszt ad a Híd vegyeskar fellépéseihez, a közös gyakorlásokon frissítővel szolgál, s hozzájárul az országos „B” kategóriás minősítést szerzett Csalló Népművészeti Együttes nem csekély kiadásaihoz: úgy, hogy különböző ruhák, viseletek varratását rendeli meg. A helyi szervezet tagjai viszont társadalmi munkával segítik a szövetkezetei főleg a mezőgazdasági csúcsmun­kák idején, s a két együttes pedig ingyen lép föl a szövetkezet külön­böző rendezvényein. Mindez nem nagy dolog, mond­hatná valaki, pedig az. Lehetősé­Popzene — könyvben KÖVETENDŐ PÉLDA mekben honosodott meg, hiszen az ottani üzemi klubokban meg­alakulásuk óta jók vagy elfogad­hatók a művelődési és a szórako­zási lehetőségek. Sok helyütt él­nek is ezzel: számtalan eredmé­nyesen és színvonalasan működő üzemi szinjátszócsoport, énekkar, táncegyüttes, különböző klub és szakkör igazolja állításunkat. Nap­jainkban már sok cseh és szlovák kisvárosi és falusi csoport sincs magára hagyatva: a helyi szövet­kezet vagy egy-egy nagyvállalat üzemrészlege segíti őket. Emlék­szem, tavaly a martini színházi szemlén több együttes vezetője beszélt elismerően igazgatók, szövetkezeti elnökök megértésé­ről, a dolgozók, a szövetkezeti tagság sokoldalú támogatásának fontosságáról. Néhány éve a Jó- kai-napokon cseh csoport ven­dégszerepeit. Ha nem lenne a szövetkezet támogatása, mond­ták, valószínűleg megszűnnének létezni, mert manapság bizony a kultúrához, az amatőr művészeti együttesek tevékenységéhez is pénz kell - lelkesedés és szakér­telem már rendszerint nem ele­gendő. Nem valamiféle egyszeri vagy véletlenszerű kapcsolatról van szó, hanem állandó, kölcsönösen hasznos együttműködésről. Tu­dom, Dél-Szlovákiában a szövet­kezetek már eddig is sok minden­nel támogatták a csoportokat: au­tóbuszt adnak egy-egy fellépés­hez, vendégül látták a szereplő­ket, egyszeri anyagi támogatással könnyítettek az együttesek hely­zetén, gondjain. Ez a támogatás sem lebecsülendő, kétségtelen, hogy jól jött, segített is az együtte­seknek, habár mindez jórészt al­kalomszerű volt. Van már lehetőség a céltudato­sabb, rendszeresebb együttműkö­get teremt mintegy száz embernek a szabad idő értelmes eltöltésé­hez, s ahhoz is, hogy az együttes­nek, ne kelljen filléres gondokkal küzdeniük. S mivel a városi nem­zeti bizottság és a helyi művelődé­si otthon is támogatja ezeket a csoportokat, elmondható, hogy a gyakorlás, a művészi munka feltételei szlovák és cseh amatőr együttesekével is állják az össze­hasonlítást. A Kék Duna Efsz és személy szerint Pisch László mérnök pél­damutató támogatását egyébként a CSEMADOK KB is méltányolta, az elmúlt héten a kulturális szövet­ség plakettjének arany fokozatával tüntette ki a szövetkezetei. A ben­sőséges ünnepségen Pisch Lász­ló mérnök többek között a követ­kezőket mondotta:- Természetesnek tartjuk, hogy lehetőségünkhöz mérten támogat­juk a helyi kuturális életet is. Szá­munkra is fontos a haladó és for­radalmi hagyományok ápolása, a népi kultúra kincseinek megőr­zése. A népdal, a népi tánc sok­szor az egyetlen fénysugár, vigasz volt apáink, elődeink nehéz* életé­ben, a verejtékes munka során. Ez éltette, vigasztalta őket, ez acéloz­ta jellemüket. Fontos, hogy a mai fiatalok megismerjék, megszeres­sék ezt az értékekben oly gazdag népi művészetet, s jó lenne, ha ezek a dalok utat találnának fiatal­jaink szivéhez, formálnák jellemü­ket, erkölcsüket. Magunkat gazda­gítjuk, amikor a saját eszközeink­kel támogatjuk az együtteseket, amelyek népdalainkat, táncainkat éltetik tovább, s tolmácsolják mind magasabb művészi színvonalon. Szép gondolatok, amelyekhez csak egyet lehet hozzátenni: mind többen gondolkodjanak-cseleked- jenek így, Dél-Szlovákiában is. SZ. J. Segíteni - most Az idén tavasszal már a tizedik Dunamenti Tavaszt rendezi meg a CSEMADOK Központi Bizottsá­ga a társszervekkel karöltve. A fesztivál előkészítő bizottsága hónapokkal ezelőtt megkezdte munkáját, hogy a valamennyi tájegységünkből egybesereglő gyermek vers- és prózamondók, szinjátszócsoportok és bábegyüt­tesek találkozója méltó legyen nemcsak a jubileumhoz, hanem az elmúlt esztendőkben sokak munkájával, közreműködésével megteremtett szép hagyományok­hoz is. Reméljük, hogy a tervek, elképzelések - köztük a régi óhaj, hogy a szereplő gyerekeknek ne kelljen mindjárt a verseny után hazautazniuk, hogy élvezhessék a fesztivál légkörét, hogy lehessen részük a fesztiváltábor közösségi életének örömeiben - valóra vál­nak, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás üzemeinek, társa­dalmi szervezeteinek segítő hoz­zájárulásával is. A szervezés azonban, és ter­mészetesen, még csak egy része a dolognak, nem kevésbé fontos, sőt bizonyos szempontból fonto­sabb a másik, nevezetesen az, hogy jó, a korábbi évek legszínvo­nalasabb műsoraira emlékeztető, vagy még azoknál is értékesebb produkciók szerepeljenek a jubile­umi találkozón. Ehhez pedig a ve­zető-rendező pedagógusok, nép­művelési dolgozók szakmai felké­szültségén, lelkesedésén, a gyer­mekszereplők játékkedvén, akará­sán kívül szükségeltetik még vala­mi, amiben bizony nem egy cso­port szenvedett hiányt a korábbi években. Megértés és segítség. Elsősorban az igazgatók, az isko­lai vezetőtestületek részéről Sok helyütt már felismerték a verseny- szerű vers- és prózamondás, a gyermekszínjátszás, a bábozás jelentőségét, az erkölcsi és eszté­tikai nevelésben vitt szerepüket - és eszerint is cselekszenek. Jó lenne, ha mindenütt, ahol gyere­kek dolgoznak ilyen formákban, uralkodóvá válna ez a szemlélet. Ha hathatna már most, hogy a X. Dunamenti Tavaszon kevesebb legyen a panaszból, több a kitűnő műsorokból, melyekben nemcsak jól érzik magukat a gyerekek, ha­nem szinte észrevétlenül tanulnak is, sokat.-bor Elgondolkoztató, hogy amíg a nyugat-európai és észak-ameri- kai popzenei életről színes és vi­szonylag objektív képünk alakul­hatott ki, addig a szocialista orszá­gok popzenéjéről kevesebbet tu­dunk. A popzenével (is) foglalkozó hivatalos jellegű állásfoglalások ugyan meghatározzák az irányt, a célt, azonban mégsem helyet­tesíthetik a tudományos igényű, elemző és történetfeltáró kutatá­sokat. A szocialista országok pop­zenéjével ily módon foglalkozó ki­advány tudomásom szerint nem jelent meg a közelmúltig. Ezért is megkülönböztetett figyelmet érde­mel Sebők János kétkötetes mun­kája, mely a rock magyarországi útját mutatja be. Valószínű, nem csupán figye­lemfelkeltő fogás a ,,szójátékos“ könyveim, a Magyarock. Utalhat a Magyarok című film atmoszférá­jára, az idegenbe került emberek tanácstalanságára, görcsös reak­cióikra. Az alapvetően angolszász és néger indíttatású rock magyar- országi fogadtatása, beilleszkedé­se a hazai popzenébe, majd a ma­gyarországi popzene betörési kí­sérletei a világpiacra - szintén bővelkednek görcsös, utólag már naivnak vagy irreálisnak tetsző mozzanatokban. Hogyan is jön létre egy adott országban a popzene? Sebők Já­nos felfogásában itt a hivatalok, az üzlet és az alkotók állandóan vál­tozó viszonyának, az egymás kö­zötti erőviszonyoknak az eredmé­nyéről van szó. Aránylag részlete­sen és nyíltan ír a popzenével foglalkozó intézmények működé­séről, elemzi céljaikat, a döntései­ket kiváltó okokat, a felépítésükből és helyzetükből adódó szerepü­ket. Szól a zenészek és előadók jogi, kulturális és anyagi helyzeté­ről, a felszínenmaradás és önkife­jezés ellentmondásainak módoza­tairól. Teszi mindezt plasztikusan, közérthetően és valósághűen. Sajnos, nem elég meggyőzően ír­ja le a közönség szerepét a pop­zene létrejöttének a folyamatában, erről csak néhány felszínes jel­lemzést és közhelyszerű megálla­pítást olvashatunk, nem kapnak kellő figyelmet a popzenének mint öntörvényű, részben autonóm je­lenségnek a jellemző vonásai. Feltáratlanul maradnak például az egyes stílusváltások zenei, üze­netközvetítési okai, illetve nem eléggé megindokoltak. A popzene korai szakaszában elsősorban az adminisztratív jelle­gű beavatkozások jelentették az irányítást. A hetvenes évek elejé­re, a „beatgeneráció“ szempont­jából, ez a vereséget jelentette. A beat, mint mozgalom, halott, mint zenei irányzat kommerciona- lizálódott. Jeles képviselői rezig- náltan beálltak a taposómalomba vagy otthagyták a „prostituáló- dott“ rockot. 1973 után a hivatali irányítás diszkrétebbé vált, előtér­be kerültek az üzleti jellegű meg­fontolások. Az eredmény? Ha le­het, még kiábrándítóbb. Hiánycikk az egyéni hang, legalizálódott a szemérmes „követeljük a világ zenei fejlődését“ jelszóval indo­kolt plagizáló szellem, a sikerre való - elv nélküli - törekvés. A megoldás Sebők szerint: a pop­zene jogi és anyagi helyzetének megváltoztatása, művészi ambíci­óinak elismerése, több intézmény működésének megreformálása. Észrevételei több esetben helytál­lóak. A jól sikerült történeti részekben találkozhatunk a magyarországi popzene összes jelentősebb kép­viselőjével, feltárul eszmei és ze­nei fejlődésük, megismerkedhe­tünk munkáik részletes értékelé­sével. A szerző itt reális, szilárd és jól körülhatárolt értékszemlélet alapján ítél, pontosan határozza meg egy-egy előadó, együttes he­lyét a magyar popzenében. A könyveim az említetten kívül - tehát akaratlanul - utal egy má­sik fontos mozzanatra is, neveze­tesen a zenei anyanyelv kérdésé­re. A maga valós értelmében rit­kán használt fogalomról van szó. Milyen is egy nép, nemzet zenei ízlése, milyen harmóniára, melódi­ára, hangszerelésre és világképre reagál legérzékenyebben? Milyen hatása volt az adott zenei közeg­nek a rockra, és mennyit változta­LEMEZ: Fehér rózsák Athénből Az athéni születésű világhírű görög énekesnő, Nana Mouskouri, már több mint két évtizede van jelen a könnyűzenei életben, ran­gos helyet foglalva el a műfaj élvo­nalbeli sztárjai között. A sajátos hangú Nana Mouskouri operaéne­kesnek indult, az athéni konzerva­tórium opera szakán kezdte zenei tanulmányait. Hangversenyein ma is énekel operaáriákat, nagy sze­relme azonban a könnyűmuzsika lett; legnagyobb sikereit ebben a műfajban érte el. Húsz év alatt százhuszonöt nagylemeze jelent meg, melyeken hat nyelven adja elő dalait. Lemezei közül száz aranylemez lett. Kezdetben, a hatvanas évek elején, görög szerzők dalaival lé­pett közönség elé, első kiugró si­kerét Hadjidakisz Fehér rózsák At­hénból című szerzeményével aratta. Később, miután kapcsolat­ba lépett Alain Goraguer francia zeneszerzővel és karmesterrel, repertoárját francia táncdalokkal és sanzonokkal bővítette, majd amerikai szerzők sikerszámait is felvette hangversenyeinek és le­mezfelvételeinek programjába. Az Opus kiadóvállalat nemrég a hol­land Phonogram International B. V. Baarn lemeztársasággal ka­röltve adott ki egy közös Opus- Philips-lemezt, amely válogatás az énekesnő legsikeresebb szá­maiból. A The Athenians együttes, vala­mint Alain Goraguer és Christian Chevallier közreműködésével ké­szült felvételek jól érzékeltetik en­nek a kivételes tehetségű énekes­nőnek a művészi kvalitásait, me­lyeket röviden talán igy jellemez­hetnénk a legfrappánsabban: egy­szerűség, könnyedség, elegancia, iskolázott énekhang, kultivált elő­adásmód, bámulatos hangterjede­lem, tiszta intonáció, fölényes mesterségbeli tudás. Ezért élvez­zük annyira a már fentebb említett The white Rose of Athens című szerzeménye előadását, Martini -Flórian Plaisir d'amour című (mások előadásában is) sokszor hallott dalát és a lemez többi slá­gerét. TOP 15 Ez a címe annak a hanglemez­nek, mely a népszerű magyaror­szági Favorit-lemezek sorozatban jelent meg a közelmúltban; alcí­me: 1983 sikeres dalai. Talán megkérdőjelezhetnénk, hogy va­lóban az 1983-as év tizenöt legna­gyobb könnyűzenei sikerszámát kívánja bemutatni a lemez, vagy inkább az együttesek és az elő­adóművészek (énekesek) felvo­nultatása volt a cél? Melodikus és monoton muzsika, régóta élenjáró és egészen kezdő együttesek pro­dukciója, többféle zenei és előadói stílus található a meglehetősen heterogén lemezen. Igen jó, len­dületes a kezdés. A lemez ugyanis a Neoton Família Pago, pago cí­mű sikerszámával és a Dolly Roll együttes hosszú ideig listavezető slágerével, az Arrivederci amore című számmal indul. Ezután jön a „hidegzuhany“. Az A-oldal har­madik száma Ray Evans - Jay Livingston Doris Day által világ­szerte népszerű Whatever will be will be című fülbemászó, ritmusos tott a zenei közízlésen ez az új zene? Érdemes lett volna elgon­dolkozni azon is, hogy a modern popzene irányzatai évről évre vál­toznak, míg a magyar nóta, a szlo­vák népies műdal, a cseh fúvósze­ne és az ezekből is táplálkozó hagyományos tánczene minden diadalmas „temetés“ ellenére „jól érzi magát“. Az okok nem csak zeneiek. Sajnos a könyv szemlé­letében nem fedezhető fel ezen problémák kellő mértékű tudatosí­tása. A popzenét önmagával azonos­sá elsősorban szórakoztatási funkciója teszi. Aki e zene egészé­től mást vár, könnyen elszakadhat a reális élettől. A tárgyalt könyv, mely a beatet, zenei és generáci­ós értelemben, egy új kor hajnala­ként üdvözli és állandóan az akko­ri kor zenei és világnézeti légkörét kéri számon, könnyen mítoszte­remtő lehet. A beat a popzenében kivételt jelent, egy rendkívül ked­vező és termékeny kor szép virá­gát. Sajnos, már a kezdeteiben illúziókból táplálkozó virágot. Tény viszont, hogy érdemi fejlődést, valóságközelibb szemléletet csak ilyen, alulról induló zenei és ifjúsá­gi mozgalmak (például a korai jazz, a rock and roll és a punk) vihetnek a popzenébe - egy időre. A lázadó szemlélet eddig még mindig generációs problémává vagy divattá oldódott és a popze­ne visszatért a régi kerékvágásba. Az egyre szaporodó magyaror­szági popzenei irodalomban kivé­teles helyet foglalnak el Sebők János könyvei és tanulmányai. Már csak olvasottsága miatt is örvendetes nézeteinek rokonsága egy szűkebb körben ismert (Vitá­nyi Iván, Lévai Júlia és Losonczy Ágnes nevével fémjelzett) szak­embergárda szemléletével. Konk­rétumaiban, részleteiben, elemzé­seiben kiváló, szemléletében több ponton vitatható könyvről van szó, mely azonban így is fontos mér­földkő lehet a bevezetőben emlí­tett bizonytalanság felszámolásá­ban. GYUROVSZKI LÁSZLÓ szerzeménye, illetve annak ma­gyar változata, az Ahogy lesz, úgy lesz (G. Dénes György szövege). Koncz Zsuzsa előadásában hang­zik el az - enyhén szólva is - „ide­gesítő’1 produkció. Ez a szám is­kolapéldája lehet annak, hogy mennyire tönkreteheti a kiváló ze­neszerző, a kiváló szövegíró és az élvonalbeli énekesnő teljesítmé­nyét az eredetieskedő, „szuper- modern“ hangszerelés. Szerencsére, több olyan szám van még a lemezen, melyek feled­tetni tudják velünk ezt a „melléfo­gást“. Az R-GO együttes Kriszti, Komár László No Miss című dala, az Eljön az idő (Tolcsvay László és a Fonográf együttes tolmácso­lásában), Presser Gábor-Adamis Anna Vinnélek, vinnélek című szá­ma Faragó „Judy“ István tolmá­csolásában, A zongorista dala a Benkó Dixieland Band remek előadásában - igazi sikerszámok. Az East, az I. emelet és a KFT együttes a monotóniát képviselik az egyébként dallamos számokat felsorakoztató lemezen. Meg kell azonban bocsájtanunk ezt a ,,mo­noton hangzást“, hiszen ez az „új hullámos“ együttesek produkciói­nak egyik jellemzője. Az említett fenntartások ellené­re jó, szórakoztató jellegű lemez a TOP 15, mert tükörképét mutatja napjaink magyar popzenéjének, melyben különféle stílusok és irányzatok jól megférnek egymás mellett, éppen ezért képesek a könnyűzenével szemben tá­masztott legkülönfélébb igények maradéktalan kielégítésére. SÁGI TÓTH TIBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents