Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-14 / 38. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILAGGAZDASAG — . KO MMENTÁLJUK Brazília válaszút előtt M ost, hogy csaknem negyedszázad óta először Tancredo Neves személyében polgári elnök került Brazília élére, nemzetközi szakértők egyetértenek abban, hogy igen súlyos gazdasági örökséggel kell megbirkóznia. Az ország több, mint százmilliárd dollárt kitevő külföldi adóssága - 770 dollár jut a 130 milliós lakosság minden egyes tagjára - a legnagyobb a fejlődő világban. Az infláció tavaly 223,8 százalékos rekordot ért el, a költségvetési hiány 40 milliárd dollárt és az UNICEF adatai szerint hárommillió gyermek él a legnagyobb nyomorban. Az új elnök ma még részleteiben nem ismeretes gazdaságpolitikája klasszikus dilemma előtt áll: a jobboldal az infláció visszaszorítását és alacsonyabb béreket követel, a szakszervezetek pedig a minimális bérek felemelését és halasztást az ország külföldi adósságainak a törlesztésére. Megfigyelők szerint feltehető, hogy a gazdaságpolitika valamilyen, a két szélső irányzat közötti kompromisszumos formában fog kialakulni, mindenesetre elsőbbséget adva a gazdasági növekedésnek. Neves feladata meglehetősen nehéznek és bonyolultnak ígérkezik, ,,zenéjében“ a lágy dallamok mellett ugyancsak a kemény tónusok dominálnak majd. Legutóbbi nyilatkozataiban aligha véletlenül hangzott el mind gyakrabban a realizmus emlegetése. Brazília mindenesetre hatalmasat változott a katonai kormányzás két évtizede alatt. A nyugati világ 8.-9. gazdasági hatalmává nőtte ki magát, infrastruktúrája, ipari alapja vetekszik bármely nyugat-európai államéval. Brazília ugyanakkor néhány vonatkozásban változatlan: az elmaradottság és gyengén fejlettség ha a lakosság felét már nem is - miként két évtizede - de még mindig legalább egyharmadát érinti. Miközben az ország mikrokomputereket gyárt, több mint 30 millió az írástudatlanok száma. Az 1980-ban vég zett népszámlálási adatok szerint a jövedelmi és társadalmi különbségek az elmúlt húsz évben tovább növekedtek; eszerint a kiváltságos egy százalék az anyagi lehetőségek 17 százalékával rendelkezik. A katonák 1964-ben tudatosan választották ezt az utat, az ország gyors fejlesztését részesítették előnyben a másik lehetőséggel szemben, hogy lassan, fokozatosan, ám az egész lakosságot érintő növekedési változatot keressenek Az 1973-as olajárrobbanásig a világ nem alaptalanul beszélt a brazil gazdasági csodáról az évi mintegy 10 százalékos ipari növekedési ütem alapján. Az utóbbi három-négy esztendőben a gazdaság szerkezetén a válságjelek egyértelműen kiütöttek. A felgyülemlett gazdasági és szociális problémák orvoslására a katonák törtető stílusa, korrupcióra ösztönző gesztusai helyett sokkal rugalmasabb, kompromisszumkészségű taktikázásra volt szükség. Ezeket a tulajdonságokat hírek szerint megtestesíti a félévszázados politikai tapasztalatokkal rendelkező új elnök, Neves. Mint említettük, ő mindenekelőtt politikai és gazdasági realizmust ígér, annak tudatában, hogy a megújulás iránti túlzott várakozások jelenthetik idővel számára az egyik fő gondot. Manőverezési lehetősége ugyanis szűkre szabott: Brazília a világ legeladóso- dottabb állama 100 milliárd dolláros tartozással, s ugyancsak nyomasztó teher a katonáktól örökölt rekordnagyságú infláció. Kormánya céljának az ismételt gazdasági növekedést, új munkaalkalmak keresését tartja. A hitelezőknek józan tárgyalásokat ajánl, amelyben a brazil fél figyelembe veszi reális teljesítőképességét, de a partnerektől is elvárja, hogy legyenek tekintettel a lakosság nyomasztó szociális problémáira. Nyilvánvaló, hogy egy ellenzéki pozícióból startoló elnök nem vállalhatja a nadrágszíj további húzásának politikáját, az esetleges éhséglázadásokat és a termelést megbénító tiltakozó sztrájkokat. B izonyos derűlátásra okot adó kiindulópontja van az elnöknek. A brazil gazdaság tavaly megindult felfelé és háromévi szünet után a növekedés majdnem négy százalékos volt. Megfigyelők szerint éppen ezért az új államfő elnökségének kezdeti szakaszában bizonyára az óvatos, kis lépések taktikáját követi. (MN - F) A latin-amerikai országok külföldi adósságállománya A barnaszéntermelés fejlesztése az NDK-ban Az NDK-ban alaposan megváltoztak a beruházások arányai: az ipari befektetéseknek mintegy 30 százalékát fordították ebben az ötéves tervidőszakban a szén- és energiatermelés fejlesztésére. Főként új külszíni fejtések feltárására és erőműépítésre költöttek. Ez ugyan jelentős eszközöket vont el az egyéb, stratégiailag fontos fejlesztési céloktól, de csak igy lehetett megfordítani azt a hetvenes években kibontakozott folyamatot, amelynek során a drága és beruházásigényes hazai szén- termelés stagnált, sőt valamelyest még csökkent is. (1970-ben 261 millió tonna, 1980-ban 258 millió tonna.) Az eredetileg is magas széntermelési terveket évről évre tovább emelik. így 1983-ban már 278 millió tonnánál tartottak. Az idei terv előirányzataiban pedig 298 millió tonna szerepel, ami 8 millióval több mint az ötéves terv programja. A nagy erőfeszítések eredményeképpen sikerült az ’ ország teljes energiafelhasználásában a barnaszén arányát két év alátt 64 százalékról 72 százalékra emelni és a jelek szerint ez még mindig nem a felső határ Nyersanyag látszólag van elegendő, csak meg kell kezdeni a kitermelést a hatalmas, külszíni fejtéssel művelhető barnaszén-telepeken. Mindez igen drága, mert az általános geológiai feltételek fokozottan romlanak, 1960-ban még kevesebb, mint három köbméter meddőkőzetet kellett elhordani egy tonna szén kitermeléséhez, ma már ez négy és fél köbméter és nemsokára (9:1) lesz a meddő és a szén aránya. Legalább ilyen kedvezőtlen, hogy a szénbányászat egyre inkább vízbányászattá válik: egy tonna barnaszén kitermeléséhez eddig is már több, mint hat köbméter vizet kellett kiszivattyúzni, az idén valószínűleg már nyolc köbmétert. Nagy gond, hogy a barnaszén erősen szennyezi a környezetet és az NDK erőműveiben jószerivel csak ezt tüzelik. Az atomenergia kivételével a villamosenergia-termelésben a barnaszén szinte minden más energiahordozót kiszorított és aránya 82 százalék fölött van. A tíz éve kötelező környezet- védelmi beruházások eredménye, hogy az erőmüvek kéndioxid-kibocsátása nem nőtt, viszont, sajnos, nem is csökkent. A helyzet megjavítására most az NDK-ban egy olcsó, mész hozzáadásán alapuló tisztító eljárással kísérleteznek. (F) Innen - onnan A SZOVJETUNIÓBAN azok a vállalatok, amelyek a tervezettnél több üzemanyagot használnak fel, ezentúl szigorú bírságot kötelesek fizetni. A kijelölt normánál több üzemanyagot felhasználó vállalatok nyereségükből a többletfelhasználás értékének dupláját be kell, hogy fizessék az állami költségvetésbe. Azok a vállalatok, amelyek nem az eredetileg megjelölt célokra használják fel az üzemanyagot, háromszoros büntetést fizetnek. A rendelet célja az, hogy elrettentsék az üzemeket a tervszerűtlen üzemanyag-felhasználástól. • JAPÁN a gépjárművek gyártása terén tavaly is megtartotta vezető helyét a világban. A tehergépkocsik, valamint az autóbuszok gyártása tavaly 1983-hoz viszonyítva 3,2 százalékkal emelkedett. A személygépkocsi-gyártás ugyanakkor 1,1 százalékkal - 7,07 millió darabra - csökkent, mivel visszaesett a belföldi fogyasztás és korlátozták az USA-ba irányuló exportot. Az Egyesült Államok öt év után 7,77 millió darab személyautóval megelőzte a világranglistán az eddig vezető Japánt. • AZ NSZK-BAN hivatalos statisztikák szerint januárban 294 226-tal nőtt a munkanélküliek száma, s ezzel meghaladta a 2,6 milliót. Ez azt jelenti, hogy a tavaly decemberi 9,4 százalékról mostanra 10,6 százalékra emelkedett az állástalanok száma. Az adatok nem tartalmazzák azt a kb. egymillió munkanélkülit, aki nem kap munkanélküli segélyt, s olyan hosszú ideje állástalan, hogy már lemondott a munkaügyi hivatalban való kötelező jelentkezésről, s ezzel együtt arról a reményről, hogy valaha is munkát kaphat. • PÁRIZSBAN 14 NATO-tag- állam és Japán képviselői a napokban arról tárgyaltak, hogyan fokozzák az export ellenőrzését a szocialista országokba irányuló stratégiai jelentőségű technológiák esetében. Ausztria viszont kitart azon álláspontja mellett, hogy a technológiaátadás szigorításának ügyében hozott intézkedés az amerikai kormány belügye, s Ausztria nem kiván tárgyalni e kérdésről. Amerikai lapértesülések szerint Washington titkos listát állított össze olyan országokról, amelyek potenciálisan továbbadhatnak korszerű technológiát, s e listán Ausztria is szerepel. összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET Amerikai bevásárlók Londonban Sok amerikai mostanában lakóhelyétől kissé távolabb vásárol be: átrepül az óceán innenső partjára, Londonba. A hirtelen fellendült amerikai utazókedv oka roppant egyszerű: a turisták dollárjukért most kétszer annyi font sterlinget kapnak, mint 1980-ban. A neves Harrods londoni nagyáruház az USA-ban feladott hirdetésekkel is ösztönzi a bevásárlóturizmust. Az áruház adatai szerint a januári forgalomból mintegy 25 százalékkal részesedtek az amerikaiak. Az áruházat már a háromhetes januári kiárusítás első óráiban 30 ezer ember ostromolta meg, s az első két nap 8,7 millió fontos forgalmat hozott, 21 százalékkal nagyobbat, mint az 1983. évi kiárusítás első két napja. A londoni idegenforgalmi tanács becslése szerint januárban 85 ezer amerikai repült át az óceánon, 20 százalékkal több, mint egy esztendővel korábban. Az American Express már komplett hétvégi bevásárló köruta- kat is ajánl a turistáknak, a PanAm légitársaságnak pedig megéri, hogy 189 dollárért kínáljon egy New York és London közötti oda-vissza repülőgépjegyet. (HVG) Műemlékvédelem - pro és kontra Évről évre igen komoly összegeket szánunk műemlékvédelemre. Főleg a kormány által kiemelt néhány történelmi város múlt korokat idéző értékeinek átmentésére a jövő nemzedékei számára. Nemcsak közvetlenül érdekelt lakosaik, hanem a fogyasztói szemlélet szélsőségeitől idegenkedő, gondolkodó emberek is örömmel fogadják ezt. Néha az évtizedes elhanyagoltságnak kitett épületek tatarozása láttán felsóhajtva: ideje már... Viszont nem ritka az a nézet sem, hogy miért fordítunk - nem éppen rózsás helyzetben - százmilliókat régi, omladozó házak megmentésére. Úgy mondják, sokkal hasznosabb lenne új óvodákat, iskolákat, lakóházakat építeni. Ezt is tesszük, de azért - valljuk be - egyszerűen bűn lenne, ha a műemlékvédelem gondolatát szép csendben elparentál- nánk. Érvek, komoly érvek szólnak ez ellen. A felújított műemlékek ugyanis kivétel nélkül főleg kulturális, népnevelő jellegű gyakorlati szükségleteket szolgálnak. Eszközei az állam politikai és nevelő szerepe gyakorlásának. Hozzájárulnak múlt-tudatunk gazdagításához. S noha egyeSőre csak szerény méretekben, de azért lakásállagunk gyarapításához is. Az sem lehet számunkra közömbös, hogy a turizmus és az idegenforgalom közvetítésével az országhatárokon belül és túl is a népek barátsága, megértése és kölcsönös megismerése ügyét szolgálják a szocialista internacionalizmus szellemében. Igaz, költséges és főleg hosszadalmas munka a műemlék- védelem. Tavaly erre is rávilágított az SZNT oktatási és múvelődésügyi bizottságának egyik felmérése. Egyebek között arra a türelmetlenségről tanúskodó szemléletre, amely egy-két év leforgása alatt szeretné pótolni évtizedek, sőt századok mulasztásait. Persze - erre is rátapintott az említett felmérés - látszateredményeket viszonylag gyorsan és kevésbé költségesen is elérhetnénk. Csakhogy manapság nem amolyan potyemkini falvak építésére törekszünk. Célunk nem az, hogy a műemlék épületeknek csupán a homlokzatát hozzuk úgy ahogy rendbe és mögöttük hagyjunk rá mindent az idő vasfogára. Jelenleg a komplex, teljes felújítást tekintjük - joggal - a legcélszerűbbnek. Legutóbb a Szepességben, az ősrégi Lőcse, a mai Levoča városában magam is felmérhettem, hogy ennek az önmagában csak helyeselhető „stratégiának“ nemcsak előnyei, hanem nemegyszer bántó velejárói is vannak. Készíthettem volna például fényképösszeállítást a műemlékvédelem nemegyszer csodás eredményeiről csakúgy, mint műemlékként védett, de roskadozó, mállott vakolatú házak soráról. Nem vitás, többet is tehetnénk annál, amit teszünk. Főleg akkor, ha a gazdálkodó szervezetek több hajlandóságot mutatnának arra, hogy a saját céljaikra, a saját anyagi eszközeikkel több ilyen épület megmentését vállalják. A kerékkötő szerepét itt az a körülmény játssza, hogy az anyagi lehetőségek szerényebbek lettek, a műemlékek meg- ifjítása pedig jórészt drágább, mint mondjuk egy új szálloda vagy étterem felépítése. Bűvös kör ez, amelyből nincs kiút. De csak látszólag. Erről tanúskodik az SZNT-bizottság egyik figyelmet érdemlő javaslata. Nevezetesen az, hogy ilyen esetekben a pénzellátás szabályainak módosításával központi alapokból kellene fedezni a többletköltséget. Persze, e javaslat megvalósítása során semmiképp sem téveszthetjük szemünk elől, csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. GÁLY IVÁN Az ipari termelés kedvező fejlődése a CSSZK-ban Miroslav Kapoun cseh iparügyi miniszter sajtótájékoztatója (Tudósítónktól) - A Cseh Szocialista Köztársaság Iparügyi Minisztériumának hatáskörébe tartozó vállalatok az 1984. évi árutermelési tervüket együttvéve több mint egymilliárd koronával teljesítették túl. A csehszlovák népgazdaságfejlesztési célokkal összhangban a termelés főleg a hazai nyersanyagokat feldolgozó ágazatokban - a faiparban, az üveggyártásban, valamint a papír- és cellulóziparban - növekedett. Egyes könnyűipari vállalatok azonban nem teljesítették minden tekintetben tavalyi tervüket - mondotta sajtóértekezletén Miroslav Kapoun, a CSSZK iparügyi minisztere. Jelentős, 2,1 százalékos a terv- előirányzat túlteljesítése a nem szocialista országokba irányuló áruszállítások terén. Különösen a vegyipar és a papíripar teljesítményei tették lehetővé ezt a kedvező fejlődést. Az elmúlt évben a CSSZK-ban az ipari reszorton belül hét új létesítményt helyeztek üzembe. Közöttük a paskovi fehérje-tápanyagot előállító üzemet, Pteníben egy fafeldolgozó üzemet s Prága déli iparnegyedében, Hostivarban egy nyomdafestékgyártó üzemet. Az ágazat idei terve azzal számol, hogy tovább folytatódik a hazai és külföldi piaci igényeihez való alkalmazkodás, s javul a reszort gazdasági hatékonysága. Nagy hangsúlyt helyez a terv a tudomány és a technika vívmányainak következetes alkalmazására a termelésben, valamint a korszerűsítésre és az innovációra. Az ágazat eredményei jelentős mértékben köszönhetők a dolgozók kezdeményezésének. A fel- szabadulás 40. évfordulójára tett felajánlásaik elsősorban az exporttervek és a belkereskedelem számára történő árutermelés túlteljesítése, valamint a lakó- és a munkakörnyezet javítására irányulnak. (sm) Könyvtárainkról (ČSTK) - A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint hazánkban jelenleg több mint 40 ezer könyvtár működik, könyvállományuk csaknem 180 millió kötet. Az egységes könyvtárrendszer szolgálatait csaknem hatmillió olvasó veszi igénybe. A legfontosabbak közé tartozik a 19 tudományos könyvtár, 30 millió kötetével és a 74 főiskolai könyvtár 13 millió kötetével. Ugyancsak fontosak a szakkönyvtárak, amelyekből több mint nyolcezer működik. Az egységes rendszerhez tartoznak a Csehszlovák Tudományos Akadémia könyvtárai, továbbá a mezőgazdasági, egészségügyi, műszaki, iskolai, pedagógiai, levéltári és a múzeumi könyvtárak. A legkiterjedtebb hálózatuk a közkönyvtáraknak van, amelyekből több mint 12 ezer működik. Olvasóik száma 2 millió 700 ezer, könyvállományuk több mint 50 millió kötet. ÚJ SZÚ 4 1985. II. 14.
