Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-12 / 36. szám, kedd
Példamutató életút Megemlékezés Josef Juranról, a CSKP alapító tagjáról, születésének 100. évfordulója alkalmából ÚJ szú 1985. II. 12. Josef Jurán emlékének szentelt évfordulós írások leginkább csak a brnói és a tágabb értelemben vett morvaországi regionális sajtóban jelennek meg. Igaz, hogy küzdelmes életútja, mely a tőkés uralom felszámolásáért vívott harc és a szocialista épitőmunka megkövetelte áldozatvállalásnak a folytonosságát testesíti meg, e történelmi tájhoz kapcsolódik. Egyénisége azonban túlnőtt e határokon, s nemcsak a mozgalmi szerepvállalás értelmével, súlyával, hanem közvetlen kereteivel is. A harmincas évek elején Josef Jurán a polgári csehszlovák parlament egyik legismertebb, a tiltakozás kifejezésre juttatásával talán legtöbbször reflektorfénybe kerülő kommunista képviselője volt. A kommunista párt szavának parlamenti, az osztályharc egyéb frontszakaszaira támaszkodó hal- latásában betöltött szerep minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy 1929. március 21-én, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából a parlamenti emelvényről Josef Jurán tartott gyújtó hatású beszédet. Csehszlovákia Kommunista Pártjának reagálása volt e felszólalás a cseh és szlovák burzsoázia nagyarányú, a Tanácsköztársaság bukásának megünneplésére irányuló készülődéseire, amelyek nem szűkölködtek a korabeli események meghamisítására épülő kommunistaellenes legendák terjesztésében, gátlástalanul bevetve annak tarka eszköztárát. Jurán képviselő a Tanácsköztársaságra a társadalomátalakitás és történelmi sorsformálás megtisztító fényét árasztva közvetlen tanúságlevonásként és harcra buzdító példaadásként idézte a proletárhatalom emlékét. Az aktualizálás persze magán viselte az osztályharc közvetlen kilátásait, s a forradalmi lehetőségeket túlbecsülő korabeli leegyszerűsítő nézetek nyomait. Ezekkel együtt tükrözte Csehszlovákia Kommunista Pártjának a Magyar Tanácsköztársaságot közös, eleven forradalmi örökséggé avató törekvését, mely a polgári sajtó támadásának kereszttüzébe került. A Rudé právo és a többi kommunista lap hasábjain csak a cenzúra fehér foltjaitól tarkállva jelenhetett meg, a Kommunisták Magyarországi Pártjának ugyancsak megcsonkított felhívásával egyetemben. Ugyanerre a sorsra jutott a tanácshatalom szlovákiai emlékét felelevenítő beszéde is, mely 1929. június 7-én hangzott el a parlamenti ülésteremben. Mindkét, az internacionalista összefogás elmélyítésének jegyében fogant megnyilatkozást a hagyományteremtés közvetlen hatóerővé váltásának szándéka hatotta át. A korabeli személyi, emberi vonatkozásoknak hangsúlyt adó mozzanat, hogy Jurán képviselőt 1929 tavaszán, pár héttel márciusi parlamenti fellépése után arra a vidékre szólította a csehszlovákiai kommunista mozgalomban vállalt szerep, ahol tíz évvel korábban a tanácshatalom kézzelfogható valóság volt. A CSKP Központi Bizottságának megbízásából több képviselőtársával együtt a sztrájkoló dél-szlovákiai mezőgazdasági munkások segítségére sietett. 1929. május 17-én szlovák és magyar nyelvű, Prágában készült röpiratokat tartalmazó nehéz csomagokkal érkezett az érsekújvári Munkásotthonba. A röplapokat a hatóságok rögvest elkobozták. Éles, elkeseredett harc folyt a délszlovákiai nagybirtokokon. Több mint 12 000 mezőgazdasági munkás lépett sztrájkba. A CSKP V. kongresszusa után az új gottwaldi vezetéssel szemben egységre lépő pártellenzék támadásai zavaróan hatottak a sztrájk előkészítésére. Ebben a bonyolult helyzetben a párt kiemelkedő személyiségeinek közvetlen segítsége arról tanúskodott, hogy az új gottwaldi vezetés az V. kongresszus határozatainak szellemében szívügyének tekinti a jíleki vezetéstől örökölt passzivitás leküzdését, s a tömegekkel megszakadt kapcsolat felújítását. Persze a tömegek felkészültségét kellően figyelembe nem vevő korabeli helyzet- értékelés és politikai irányvétel - mely később megszabadult e tehertételtől - is sokban hozzájárult ahhoz, hogy a gottwa'-ji vezetés igyekezete nem járt a várt eredménnyel. A mezőgazdasági munkások hatalmas megmozdulása azonban fontos tapasztalatok forrása lett. Mindebben közreműködött Josef Jurán is, aki azon a vidéken járta a falvakat, majorokat, ahonnan a hatósági erőszak kiszakította az otthonosan mozgó Major Istvánt. Josef Jurán sem teljesen ismeretlenként érkezett ide. A megelőző évben, Major Istvánnal tanácskozva indult a Dolné Krškany-i sortűz körülményeinek kivizsgálására. Szlovákiai tapasztalatairól cikket is írt a brnói Rov- nostba, a parlamentben pedig Major Istvánnal együtt interpellációt nyújtott be, tiltakozva a sztrájk letörésére fegyenceket is alkalmazó nitrai hatóságok eljárása ellen. A két kommunista parlamenti képviselő együttműködése az adott körülményekből fakadt, de alighanem közrejátszottak benne egyéniségük sokban rokonítható és közös vonásai. Mindkettőjük a szó valódi értelmében vett néptribün volt. Mélyen átérezve, szivükön viselve a nyomorgó, a dolgozó emberek gondját-baját, ott voltak, ahol orvosolni kellett azokat. Nyílt, segítőkész, barátságos lényük széles körű elismerést és tiszteletet váltott ki. Major István tanítóként, a népszolgálat szavát követve került a kommunista mozgalomba. Josef Jurant osztályösztöne vitte erre az útra. 1885. február 12-én bányászcsaládban, a rosicei-oslava- nyi szénvidéken született. Vasöntőnek tanult ki, s mestersége minden csínjának-hinjának elsajátítására ösztökélő szakmaszeretettől hajtva bejárta az Osztrák-Magyar Monarchia nagyvárosait. Budapesten is többször megfordult. Húszéves korában lépett a szociáldemokraták soraiba. Josef Hybešt, a szocializmus csehországi úttörőjét tekintette tanítómesterének. E személyi kötődésnek is nyilván szerepe lett abban, hogy csatlakozott a marxista baloldalhoz, s ott volt a CSKP alapitói között. 1925-ben körülötte alakult ki az a munkásmag, melynek oroszlánrésze volt az opportunizmus uszályába kerülő Bubník- csoport brnói hívei által kifejtett kártevő tevékenységnek a felszámolásában. Ezek után, 25 esztendei vasmunkás múlttal maga mögött, vállalta a hivatásos pártfunk- cionáriusi megbízatást. 1925 őszén a CSKP parlamenti képviselőjévé is megválasztották. A húszas évek második felében került közeli kapcsolatba a nála sokkal fiatalabb Klement Gottwalddal. Brnó vidékén kiemelkedő szerepet játszott a forradalmi gottwaldi irányvonal győzelemre juttatásában. A CSKP V. kongresszusán tagja lett az ellenőrző bizottságnak, s e tisztséget hosszú időn át, a szocializmus időszakában is betöltötte. A gazdasági válság éveiben az egykori vasöntő robusztus, majd kétméteres, szálfaegyenes alakja elválaszthatatlanul hozzátartozott a brnói tüntetések és népgyűlések képéhez. Erőt, biztatást árasztó hangja gyakran hangzott fel a rögtönzött összejöveteleken, amikor gyárudvarokon, ha úgy akadt, hid- oszlopokról, utcai kandeláberekre felkapaszkodva vagy akár alkalmi teherautó platójáról szólt a pillanatokon belül összeverődött tömeghez. Ott volt a lovasrencjő- rök rohamainak kitett tüntetések élvonalában, s a képviselői mentelmi jog nem igen kímélte meg a rendőrök kardlapjaitól. A karhatalmi brutalitást saját bőrén tapasztalta. A népfrontpolitika idején már szenátorként szónokolt a nagygyűléseken, s minden tekintélyét latba vetve főként a Brno-vidéki cseh és német dolgozók fasizmus elleni összefogását szorgalmazta. 1938. július 31-én ott volt Kelet- Szlovákia metropolisában, Kassán (Košice) a szlovák, magyar és ukrán dolgozók hatalmas, a köztársaság egysége melletti kiállást demonstráló tüntetésén. Mély benyomásokkal távozva hívta meg szlovákiai harcostársait Brnóba, ahol a párt hasonló akcióra készült. A müncheni árulást követően részt vett a párt parlamenti utóvédharcaiban, s a fasiszta megszállás után a Szovjetunióban talált második otthonra. Majd hatvanévesen jelentkezett a buzuluki csehszlovák alakulatba. Bakuban kapott összekötő tiszti beosztást, a csehszlovák katonák számára érkező szállítmányok továbbjutta- tásával járó teendőket látta el. Jellemző, hogy hazatérve első útja a Svoboda hadtest kroméŕiži parancsnokságára vezetett, s ott feladatokat kért. A felszabadulás után még 18 évig vett részt az országépitó munka sűrűjében. A brnói kerületi párt- és állami szervek különböző posztjain tevékenykedett. Az ötvenes években Zdenék Nejedlý mellett a Nemzetgyűlés legidősebb, de tetterővel teli képviselője volt. 1963-ban, röviddel Major István után távozott az élők sorából. Josef Korčák - aki hosszú ideig volt közeli munkatársa - írta róla: ,,Nem ismertem még egy olyan készséges és áldozatkész embert, aki annyira segíteni tudott minden hozzá fordulónak. Tisztelték, becsülték, magas párt- és állami kitüntetésekben részesült. Üzemeket, közintézményeket neveztek el róla. Ó azonban megmaradt olyan szerénynek, amilyen mindig is volt.“ KISS JÓZSEF Egy óvoda múltja, jelene Az úszótanfolyamtól a nyelvtanulásig Vidám zeneszó, apró lábak erőteljes dobbanása hallatszik az egyik teremből, a lépcsőkön fegyelmezett kiscsoportosok az ebédlőbe tartanak, míg a másik teremben a nagyok szeme kerekre tágul, miközben hallgatják a mesét. Megcsodáljuk a gyerekeket, amint játszva végzik a reggeli tornát, megmosolyogjuk a jóízűen falatozó kicsiket, akik már kezdik megszokni a fegyelmet, sorra járjuk a játszó- és hálótermeket, majd a gyerekek birodalmából a felnőttekébe érve felsóhajtunk: de jó volna közöttük lenni! A bratislavai IV. városkerület egyik tizedik éve működő óvodája igazgatónőjének irodájában beszélgetünk az óvoda múltjáról és jelenéről.- A négyosztályos óvodába a kezdeti években majdnem 200 gyermek járt. A lakónegyed,, öregszik", s ez meglátszik a mostani létszámon. Már csak 115 gyerekünk van - emlékezik Lýdia Mud- rochová, az óvoda igazgatónője. Megemlíti, hogy míg 1976-ban a Műszaki Üveggyár alkalmazottainak gyerekeit is ők fogadták, s ezért a vállalat dolgozói sokat segítettek az óvoda vezetőségének, ma már csak az egyik 12 tagú szocialista munkabrigád patronálja a kicsiket, s ezért ók verses, zenés műsorokkal kedveskednek a felnőtteknek. Az óvodások jól érzik magukat a gyerekközösségben, s a nyolc szakképzett tanítónő tudja a módját, hogy a kicsik figyelmét, energiáját lekösse. ' - A 3-4 évesekkel bánunk a legóvatosabban. Sokan először szakadnak el édesanyjuktól, idegen számukra a játék, a tanítónő, de még a gyerekek is. Ezért állandóan foglalkozunk velük, s annak ellenére, hogy picik még, bírják az iramot s a napi 25-30 perces foglalkozást. Megtudtuk azt is, hogy a nagy- csoportosok már naponta kétszer tanulnak, hogy kedvenc „tantárgyaik“ az ének és a torna, s hajlandók lennének mindent csinálni, - csak aludniuk ne kelljen. Az igazgatónő szólt arról is, hogy az óvodában már nyitás óta programszerűen edzik a gyerekeket, aminek egyik formája az úszásoktatás.- A tanfolyam fő célja megszüntetni a kicsik víztől való félelmét. Rávezetjük őket a víz élvezetére, s egytől egyig elsajátítják az úszás alapvető mozdulatait. Tiz alkalommal autóbuszokkal szállítjuk őket az uszodába, ahol az oktatás után kihasználjuk a szaunázás lehetőségét is. Néhány nappal ezelőtt a szülők jelenlétében tartottuk meg az utolsó órájukat. A siker óriási volt, a szülők élvezték, hogy gyermekeik átúsz- szák a medencét. Azóta nem telik el olyan nap, hogy a kicsik ne kérdeznék, mikor megyünk ismét?- neveti el magát az igazgatónő, majd invitál, nézzük meg a gyerekeket. A legkisebbeket öltözködés közben zavartuk meg. - Még nem önállóak s így sok munkám van amíg felöltöztetem őket. Igaz, hogy gyakran ók is segítenek- közli Éva Sásová óvónő, miközben az egyik kisfiú kifordított dzsekijét igazítja. Hirtelen arra leszünk figyelmesek, hogy a gyerekek egymást lökdösve rohannak az ajtóhoz. - Itt a hosszú tanító néni- mondják, s az óvónő derülve elmagyarázza, hogy a kicsik kezdettől fogva a hajuk hosszúsága szerint különböztetik meg őket.- Én lettem a „rövid“, kolléganőm pedig a „hosszú“ tanító néni. Amit a nézelődés során láttunk, nem sokban különbözött a többi óvodától. Szinte természetesnek vettük, hogy a konyhában sürgőforgó szakácsnők főzik, készítik a finom falatokat, hogy a játszótermek polcain tarka játékok sorakoznak (iskolai segédeszközök is), hogy mindenhol virágok teszik kedvesebbé a környezetet.- Nálunk már hagyományszámba megy, hogy a nagycsoportosok számára évente nyelvtanfolyamot szervezünk. A gyerekek szívesen s főleg gyorsan sajátítják el az idegen nyelvet. Valljuk, hogy ha valaki ebben a korban kezdi el a tanulást, azt a későbbiekben sem hagyja abba. Megtudtuk azt is, hogy az eltelt évek alatt a gyerekek külön zenei oktatásban is részesültek, megtanulták a közlekedés alapszabályait, hogy most is gyakran járnak moziba, koruknak megfeíelő kiállításokra, meglátogatják leendő iskolájukat s évente többször fogadják bölcsődés társaikat. Természetesen az igazgatónő beszélt a gondokról is. Arról, hogy a tantestület fiatal anyukáit gyermekük betegsége esetében a többiek helyettesítik, hogy a fárasztó nap után otthon is „foglakoznak az óvodával“, hiszen másnapra előkészületeket írnak és segédeszközöket készítenek. - Ahhoz, hogy valaki jó eredményeket érhessen el, állandóan tanulnia, fejlődnie kell. Ez alól mi sem vagyunk kivételek. Azt akarjuk, hogy a ránk bízott gyerekekből értelmes, művelt emberek váljanak. Az emberformálás folyamatának alkotó részesei vagyunk, tőlünk is függ, milyenné válik a felnövekvő generáció. Ez kötelez minket. PÉTERFI SZONYA ÚJ TÁVLATOKKAL Fordulat a takarmánytermelésben A féli (Tomášov) Barátság Egységes Földművesszövetkezetnek jó híre van a Bratislava-vidéki járásban. Évek óta eredményesen gazdálkodik. A járási mezőgazda- sági igazgatóság pénzügyi osztályának dolgozói az idén is az élenjárók közé sorolják ezt a mező- gazdasági vállalatot, mert nyereséggel zárja az elmúlt évet. Amikor Ján Hudecnek, a szövetkezet üzemgazdászának említést tettem az értesülésekről, számokkal bizonyította, hogy megérdemlik az elismerést. Igaz, a múlt év nem volt könnyű, de az ésszerű gazdálkodás, a takarékossági intézkedések megtartása eredményeként a jövedelmezőség aránya 17,33 százalékos. A tervezett 6 220 000 korona helyett 7 442 000 korona nyereséget értek el. Az intenzív gazdálkodást bizonyítja, hogy az egy hektárra jutó mezőgazdasági termelés értéke 23 490 korona. A pénzbevétel nagy része az állattenyésztésből származik. Közel a főváros, ezért a tejtermelést helyezték előtérbe. Száz hektáronként 54 tehenet tartanak. Országos méretben ritka az olyan efsz, ahol az egy hektárra jutó tejtermelés 2323 liter. Az állatok termelékenysége egyre jobban fokozódik. Az elmúlt gazdasági évben tehenenként átlagosan 4426 liter tejet fejtek. Ezen a szakaszon is nagy figyelmet fordítottak a gazdaságosságra. Egy liter tejet 28 dekagramm abraktakarmány fel- használásával állítottak elő. A termelési költségek is kedvezően alakultak. Egy liter tejet 70 filléres nyereséggel termelnek. Az ilyen jövedelmezőség főleg azért jött létre, mert az eladott tej egész mennyiségét első osztályúként vásárolta fel a feldolgozó üzem. Az állattenyésztésben a nyereséges termelés azért alakulhatott ki, mert a növénytermesztési részleg dolgozói jó minőségű takarmányt termeltek az állatoknak. A sikerek után az új gazdasági évben ezen a téren még sokat akartak tenni. Szabó Árpád főag- ronómus és Varga Tibor segédag- ronómus pontosan kidolgozta a takarmánytermelési programot. A 900 tehén etetéséhez a lehető legjobb minőségű tömegtakarmányt szállítják, mert a távlati tervek szerint a tehenek átlagos évi tejhozamát 5000 literre akarják növelni. Ilyen termelési szinten aránylag kevés abraktakarmány felhasználásával csak akkor lehet gazdaságosan tejet termelni, ha a tömegtakarmányok minősége kifogástalan. A múlt évben a járásban a tömegtakarmányok termesztésében a második helyre kerültek. Az idei évben a tapasztalatokat felhasználva legalább meg akarják tartani ezt a helyezést. Kialakítják a megfelelő tárolási módszereket. Csökkentik a betakarítással és a szállítással járó veszteségeket, ötven hektárral nagyobb területen termelnek lucernát. A tömegtakarmányok hozamának fokozására is minden feltételt megteremtenek. Fokozatosan megvalósítják a trágyagazdálkodási és tápanyagellátási tervet. Az idei évben már egy 9 ezer tonnás trágyatelepen tárolják az istállótrágya egy részét. A későbbi időszakban még egy hasonló trágyatelepet létesítenek. Amikor lehet, hígított trágyalével öntözik a földet. Ha a terveket megvalósítják, akkor lényegesen növekedik a talaj humusztartalma. Egyidejűleg kedvező lehetőséget teremtenek arra, hogy a növények minél kedvezőbb körülmények között vehessék fel a fejlődésükhöz szükséges tápanyagokat. Hamarosan üzembe helyezik az épülő öntözőberendezéseket. A próba- üzemeltetést 1698 hektáron tartják meg. Ha ez megvalósul, akkor a növénytermesztés intenzitása tovább fokozódhat. A tervekben máris a lehető legmagasabb hektárhozamokat irányozták elő. Új távlatokkal indult tehát a féli Barátság efsz. Még hozzátehetjük, hogy a tervek szerint fokozatosan kialakul az egyensúly a növénytermesztés és az állattenyésztés között. Egyre nagyobb arányban elégíti ki a növénytermesztés az állattenyésztés szükségleteit. BALLA JÓZSEF
