Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-28 / 50. szám, csütörtök

Forradalmi platform Negyven évvel ezelőtt tartották meg az SZLKP kassai (Košice) konferenciáját rtj szú 1985. II. 28. A Szlovák Nemzeti Felkelés a háború utáni Csehszlovákia mélyreható forradalmi változásai­nak elindítója, a nemzeti demokra­tikus forradalom kezdete volt. Azért válhatott azzá, mivel Szlová­kia Kommunista Pártja a nemzeti felkelést népi forradalomként ké­szítette elő, amely a felszabadult területeken lefektette az új, népi demökratikus hatalmi és politikai rendszer alapjait, és egyben meg­tette az első szociális és gazdasá­gi lépéseket is. Ez a népi forrada­lom valósította meg a csehszlovák nemzeti demokratikus forradalom első szakaszának feladatait. Az SZLKP nemcsak az antifa­siszta harcot tartotta szem előtt, hanem azt is, ami ezen túl szerve­sen összefüggött a dolgozó nép érdekeivel. Vagyis azt, ami a fel­kelést népi forradalommá tette. Gustáv Husák akkoriban találóan állapította meg a felkelési Nové slovo hasábjain, hogy ez a népi forradalom,,napirendre tűzi a szo­ciális és gazdasági követelménye­ket..., mégpedig nyilván fokozott mértékben... A megfeledkezés erről egyet jelent megfeledkezni a Felkelés népi indítékairól, ellen­tétbe kerülni a népakarattal“. Ez az alapvető gondolat- a Szlovák Nemzeti Felkelés vív­mányai érvényesítésének s a dol­gozók követelményeivel össz­hangban a forradalom alkotó fej­lesztésének gondolata - motiválta az SZLKP törekvését, hogy köte­lező politikai irányvonalként kidol­gozza a kommunisták politikai platformját, amelyhez igazodnak majd a szovjet hadsereg által 1945 tavaszán fokozatosan fel­szabadított területeken. Az SZLKP vezetősége ezért 1945. február 21-én - összhangban a CSKP moszkvai vezetőségével kötött megegyezéssel - úgy döntött, hogy Kassán (Košice) 1945. feb­ruár 28-tól március 1-ig megtartja Szlovákia Kommunista Pártjának munkaértekezletét. Gustáv Husák szavaival élve - aki javasolta a konferencia megrendezését- a cél az volt, hogy a küldöttek ,, tárgyaljanak meg minden fontos kérdést, ^s dolgozzák ki a párt minden tagját kötelező szilárd és egységes politikai irányvonalat“. Az SZĽKP kassai konferenciá­ját még a háború vége előtt tartot­ták meg, és így érthető módon a kommunisták figyelmét a hitleri Németország és hazai csatlósai gyors legyőzésével, a szovjet had­sereg mindennemű támogatásá­val kapcsolatos feladatokra irányí­totta. Szlovákia felszabadított terüle­tein az előrenyomuló szovjet csa­patok a politikai hatalmat és a közigazgatást átadták a Szlovák Nemzeti Tanács, valamint a nép­hatalom és -igazgatás szervei, já­rási és helyi viszonylatban a nem­zeti bizottságok kezébe. Ez rend­kívül nagy fontosságú volt az egész köztársaság további társa­dalmi-politikai fejlődése szem­pontjából, mivel szavatolta a Fel­kelés idején elkezdődött forradal­mi folyamat elmélyülését. Míg ak­kor a kommunisták csupán köte­lezték magukat arra, hogy a sze­gényparasztság megkapja az úri nagybirtokokat, addig most már, a győzelmes forradalom folyama­tában - amint azt Gustáv Husák a kassai Pravda hasábjain 1945. február 27-én megjelent cikkében írta - ,,a Szlovák Nemzeti Tanács elkobozta a magyar földbirtoko­soknak és a német megszállók­nak, valamint a szlovák és a cseh árulóknak, a kollaboránsoknak a nagybirtokait, hogy azokat fel­oszthassa a kisparaszti népnek“. Továbbá hangsúlyozta: ,,Pártunk­nak mindenütt arra kell törekednie, hogy ezeket a birtokokat minél gyorsabban felparcellázzák és átadják a kisparaszt, a béres, a zsellér tulajdonába. Mégpedig olyan kedvező feltételek mellett, hogy még a legszegényebb ember is hozzájuthasson a földhöz, és azt kizsákmányolástól mentesen megművelhesse“. Tekintettel a földreform fontosságára, Gustáv Husák ezzel a kérdéssel foglalko­zott az SZLKP kassai konferenciá­ján mondott beszámolóban is. A nagybirtokok elkobzásának kér­dését következetesen osztály­szempontból, a fasizmus elleni harc időszerű követelményeinek szemszögéből vetette fel. A kassai pártkonferencia - tekintettel arra, hogy a szlovák parasztság egyik alapvető problémájáról volt szó (kevés földet birtokolt) - nagy fi­gyelmet szentelt neki nemcsak a tanácskozása során, hanem kü­lön határozatban is. Szlovákia Kommunista Pártja kiindulva Gus­táv Husák és Klement Gottwald moszkvai megegyezéséből, felad­ta az általános földreform követel­ményét, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a kérdést is a csehszlovák állam ellenségeivel szemben alkalmazandó intézke­désekkel szoros kapcsolatban kell majd megoldani, összhangban a falu dolgozó rétegei gazdasági és szociális fellendülése érdeké­vel, amint azt a konferenciát meg­előző napon rögzítette az SZNT Elnökségének rendelete. A forradalom alkotó megközelí­tése szempontjából, gondolva a csehszlovák nemzeti demokrati­kus forradalom szocialista forra­dalomba történő átnövésének va­lós lehetőségére, nagyon fontos volt megteremteni a munkásság és a parasztság szövetségét, a parasztságot megnyerni a mun­kásság oldalára. Ezt a lenini alap­elvet csak a dolgozó parasztság létfontosságú érdekeinek érvé­nyesítésével lehetett megvalósíta­ni. Az SZLKP kassai konferenciája ezért úgy döntött, hogy a földre­form keretében, a földműves bi­zottságok közvetítésével a földet éppen azoknak a parasztoknak kell elosztaniuk, akiknek igényük van rá. A konferencia beszámoló­jának szavai szerint,,jelenleg súlyt helyezünk két fő feladatra: először is a földreform helyes megvalósí­tására, másodszor pedig az egy­séges és szilárd parasztszervezet, a földművesek szövetsége létre­hozására“. Tekintettel arra, hogy az SZLKP kassai konferenciáján a szlovákiai nemzeti demokratikus forradalom kérdéseinek megoldásával foglal­koztak, és csak távlatilag jöhetett számításba a szocialista jellegű forradalmi folyamat, nem vetették fel az ipari vállalatok államosításá­nak kérdését. A párt az adott fejlő­dési szakaszban ,, elsőrendű hangsúlyt helyezett az erős szak- szervezetek gyors építésére az üzemekben.“, mivel közvetítésük­kel a munkások ,,közvetlen befo­lyást gyakorolhatnak az üzemve­zetésre és szorgalmazhatják min­den követeleményük megvalósítá­sát az üzemben és országos vi­szonylatban is“. Az időszerű politikai feladatok és a további forradalmi társadalmi fejlődés szempontjából az SZLKP kassai konferenciájának napirend­jén elkerülhetetlenül szerepelnie kellett a Nemzeti Front problémá­jának, valamint a csehek és a szlovákok viszonya kérdésének. A Nemzeti Front gondolata a nemzeti felszabadító harc idején merült fel és terjedt el. Az egysé­ges Nemzeti Front bázisát a kom­munisták képezték, együttműkö­désben azokkal a demokratikus erőkkel, amelyek nem kompromit­tálódtak, és becsületesen a nem­zet oldalára álltak a fasizmus elle­ni harcban. A Nemzeti Front a nemzetre, nem a pártokra épült. Ezt az alapelvet a gyakorlatban nemegyszer megszegték, s néha meg sem értették. A szlovák De­mokrata Pártban szervezett bur­zsoá elemek a kommunistákkal csak abban az esetben kívánták az együttműködést, ha ez megfe­lelt osztályérdekeiknek. A kommu­nisták körében viszont bizalmat­lanság nyilvánult meg a Nemzeti Fronton belüli ún. polgári partnere­ikkel szemben, aminek előidézői és elmélyítői a demokrata pártiak voltak burzsoá üzelmeikkel. Az SZLKP úgy értelmezte a Nemzeti Front építését és szilárdítását, hogy az a munkásosztály, a többi dolgozó osztály és réteg, valamint az antifasiszta burzsoázia szövet­ségeként teljesítse a nemzeti de­mokratikus forradalom feladatait E szövetség a politikai pártoknak és az akkoriban a kommunisták kezdeményezésére alakuló legje­lentősebb társadalmi szervezetek­nek, nevezetesen a Szlovák Pa­rasztszövetségnek, a Szlovák Ifjú­sági Szövetségnek és az egysé­ges szakszervezeteknek tömbje lett. A Nemzeti Frontnak ez az értelmezése szöges ellentétben állt a München előtti CSSZK párt­koalícióival. A Nemzeti Front me­rőben új politikai intézmény lett. Célja az volt, hogy szilárdítsa az antifasiszta erők egységét, a népi demokratikus Csehszlovákia épí­tése feladatainak teljesítése során is. Említettük már, hogy az SZLKP kassai konferenciája világosan ki­fejtette álláspontját a megújult köztársaságban a csehek és a szlovákok viszonyát illetően, amelyet föderatív államjogi alapo­kon kívánt rendezni. Gustáv Hu­sák kifejezte a szlovák kommunis­ták véleményét, s a beszámoló­ban leszögezte: ,,A Felkelésben világosan kifejezésre jutott nem­zetünk kívánsága, hogy a nemze­tek családjában önálló nemzet­ként léphessen fel, amelynek ugyanolyan joga van saját sorsá­nak az eldöntésére, mint bármely más nemzetnek... A Felkelés tel­jesen megdöntötte az egységes csehszlovák nemzet konstrukció­ját, amely leplezte a cseh reakció imperialista vágyait... Hogyan képzeljük el mi az új Csehszlovák Köztársaságot? A két egyenjogú nemzet fényéből kiindulva szövet­ségi államot kívánunk, egységes és közös államot, amelyben azon­ban minden nemzet maga ural­kodna, ugyanakkor azonban kö­zös maradna az, ami feltétlenül szükséges az erős és egységes állam megőrzéséhez." Az SZLKP kassai konferenciá­jának álláspontja a cseh-szlovák viszony kérdésében megfelelt a CSKP moszkvai külföldi vezető­sége elképzeléseinek is. Klement Gottwald javaslataiból következett és a közös megbeszélések ered­ménye volt. A kassai pártkonferencia állam­jogi követelményeit később, 1945. március 2-án a Szlovák Nemzeti Tanács határozata konkretizálta. Az SZLKP Kassai konferenciája Szlovákia kommunistáit egységes politikai irányvonal keretében mozgósította azoknak az igényes feladatoknak a megvalósítására, amelyekért felelősséget vállaltak. A történelem megerősítette, hogy Szlovákia Kommunista Pártja be­csülettel eleget tett feladatainak a népi demokratikus Csehszlová­kia háború utáni építésében és a nemzeti demokratikus forrada­lom szocialista forradalomba tör­ténő átnövése során. A konferencia eredményeit ta­lálóan jellemezte a nemrég megje­lent átfogó mű, „Az 1944. évi Szlovák Nemzeti Felkelés történe­te". Ezek az eredmények olyan egységes politikai platformot ké­peztek, amely a nemzeti demokra­tikus forradalom döntő fontosságú kérdéseiben csehszlovák platform volt, és ezáltal idehaza a felszaba­dulás utáni új történelmi feltételek között jelentősen hozzájárult a csehszlovákiai forradalom to­vábbi kibontakozása programjá­nak megfogalmazásához. Teljes összhangban állt a nemzeti fel­szabadító harc eredményeivel, a Szlovák Nemzeti Felkelés politi­kai és erkölcsi hagyatékával, ame­lyet meghatványozott a Szovjet­unió felszabadító szerepe, s össz­hangban állt Szlovákia felszabadí­tott területének politikai légkö­rével. Dr. JOZEF DANÁŠ, kandidátus Már húsz éve képez ki szakembereket a Trnavai Magasépítő Vállalat számára az ottani középfokú építőipari szakmunkásképző intézet. Ebben a tanévben az iskolában 425 szakmunkástanulót oktatnak. A képen: Bohumil Masaryk szakoktató, valamint Peter Kubík, Jaroslav Nižnanský és Igor Navratil harma­dikos tanulók egy épület tetőzetén dolgoznak. (Štefan Petráé felvétele - ČSTK) A jó munka és az anyagi érdekeltség édestestvérek EGY ÉV ELEJI PÁRTTAGGYÜLÉSEN A növénytermesztési eredmé­nyeket tekintve 1984-ben rekord­évet zárt a Komáromi (Komárno) Állami Gazdaság. A tervezett ki­lenc és negyed millió korona nye­reség helyett közel húszmilliót ér­tek el. Ahhoz, hogy hiány nélkül^ zárják az ötéves tervidőszakot, s ezzel eleget tegyenek a huszon­két élenjáró mezőgazdasági üzem felhívása nyomán tett vállalásuk­nak, már az is elég, ha az idei tervmutatókat teljesítik. Persze, ez sem egyszerű fel­adat. Az előző évekhez viszonyít­va itt is magasabbra emelték a mércét. Az is nehezíti a felada­tot, hogy a nagyobb tervmutatókat a korábbiakkal azonos, sőt ese­tenként - például üzemanyagból - kisebb ráfordítással kell elérni. Mindez arra kényszeríti a gazda­ság dolgozóit, hogy a még megle­vő belső tartalékokhoz nyúljanak, s jobban értékesítsék az emberi kezdeményezésben és munkában rejlő lehetőségeket. Ezt tapasztal­tuk a gazdaság ekeli (Okoličná) részlegén dolgozó kommunisták év eleji taggyűlésén is. A beszámolóból, amit Horváth Vince pártelnök terjesztett elő, egyértelműen kitűnt, hogy az ekeliek a gazdaság részlegei kö­zül a legjobb eredményeket érték el. A dolgozók 28 százaléka párt­tag, ennek ellenére tanácskozásu­kat nem a sikerek felett érzett önelégedettség, hanem a felelős­ségtudat, tenniakarás és a haté­konyság fokozásának az igénye jellemezte. A beszámoló, majd a vitában felszólalók is egyértelműen leszö­gezték, hogy az idén még követ­kezetesebben kell érvényesíteni az anyagi érdekeltséget, a jó mun­ka édestestvérét. Ugyanakkor fo­kozni a munkakezdeményezést, s ebben a kommunisták mutassa­nak elsősorban példát. Szabó Sándor mint gépkezelő, a szak- szervezet üzemi bizottságának el­nöke részletezte a lehetőségeket. A széles körű munkaversennyel a tartalékok feltárását segítik, s ilyen céllal figyelnek majd még jobban oda a termelési értekezle­tekre. A dolgozóknak mindig pon­tosan meg kell magyarázni, hogy mit és miért kérnek tőlük, és az is fontos, hogy a következményeket mindenkivel szemben egyformán érvényesítsék. Mint gépkezelő he­lyesli, hogy a gépek karbantartá­sában és az üzemanyagtakarékos­kodásban anyagilag is érdekeltek. Aki megfelelően gondoskodik gé­péről, az pénzjutalmat kap, de az, aki elhanyagolja a karbantartást és túlfogyasztása van, saját zse­béből fizeti a többletüzemanyag árát. Az anyagi érdekeltség ilyen kö­vetkezetes érvényesítése bizo­nyára a zöldségkertészetben is ja­vulást eredményezne. Papp Jó­zsef csoportvezető, a pártalap­szervezet alelnöke elmonda, hogy tavaly voltak olyanok, akik azonos területen és feltételek mellett csak a fele paprikatermést érték el. Ugyanez a helyzet az állatte­nyésztésben. Egy-egy azonos fel­tételek között dolgozó fejő, növen- dékállat-gondozó eredményei kö­zött ötven százalékos eltérés is van, s ez csakis és egyedül az emberi munkán és a hozzáálláson múlik. Az ilyen esetekre a kommu­nistáknak oda kell figyelni, hang­súlyozta Nagy László, telep- és pártcsoport vezető. Minden egyes esetben le kell ülni a dolgozóval, hogy megbeszéljék a lemaradás okát. De ugyanakkor azt is meg kell nézni, hgy adottak-e a jó mun­ka feltételei és mennyire reálisak az igények. Az új tehéntelepen már kialakult az összetartó kollektíva. Tagjai úgy döntöttek, hogy verse­nyezni fognak a szocialista mun­kabrigád címért, s ez minden bi­zonnyal az eredmények további javulását hozza. Az igényeket és feltételeket állította párhuzamba Kovács József állattenyésztési technikus is. Figyelmeztetett arra, hogy hiába igyekszik a fejő, ha nincs megfelelő szűrő, és az sem ösztönöz, ha a mérce, például a borjak előírt napi súlygyarapo­dása olyan magas, amit szinte lehetetlen teljesíteni. A tanácskozáson részletesen elemezték az ifúsági alapszerve­zet munkáját. A tevékenység visz- szaesett, de ebbe nem lehet bele­nyugodni. A pártbizottság haté- • kony támogatásával ismét sok­oldalúvá kell tenni a SZISZ-mun- kát. Szabó János traktoros, a SZISZ-alapszervezet elnöke né­hány példával ecsetelte, hogy mi­re nevelik a fiatalokat.- A kezdeményezésből mi is kivesszük részünket. Természe­tesnek tartjuk, hogy ha a rendelke­zésre álló fél óránál többet igényel a karbantartás, akkor reggel ko­rábban jövünk munkába. Csúcs­munkák idején nem az óra, hanem az elvégzendő feladat határozza meg a műszak végét, s akkor is odafigyelünk a munka minőségé­re, ha nem látnak bennünket. Szabó János, a gazdasági részleg vezetője előbb részlete­sen felsorolta azokat a gazdálko­dási ágazatokat, ahol 1984-ben gyengébb eredményeket értek el, majd azt részletezte, hogy a kom­munistáknak mit kell tenniük a ja­vulás érdekében.- Ma itt többen is rámutattak, hogy egyesek azonos feltételek mellett dolgozó társukhoz viszo­nyítva csak félértékű munkát vé­geznek. így természetesen keve­sebbet is keresnek, de ezzel még nem tettünk meg mindent. A ha­nyagul dolgozó társainak, de az egész gazdaságnak is kárt okoz. Az anyagi elmarasztalás tehát ke­vés. Az egyén nevelésére, jobb munkára való serkentésére is szükség van, ha pedig ez sem vezet eredményre, akkor az áthe­lyezés is számításba jöhet. A ha­tékony tömegpolitikai munka a kommunisták feladata. A feladatok igényesek, de telje­síthetők. Az egyéni felelősségér­zet teljes tudatosítására van szük­ség, arra, ami valamennyi felszó­lalás közös vonása volt. EGRI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents