Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-27 / 49. szám, szerda

Az unokák nem felejtenek PARTIZÁNHARCOK MYJAVA KÖRNYÉKÉN 1944 szep­tember közepén huszonegy szov­jet és szlovák partizán indult útnak Szlovákia felé a kijevi repülőtérről. A csoport parancsnoka Hja Dibrov volt. Az ejtőernyősök Žabokrekyban értek a földre és onnan a morva-szlovák határ felé tartottak. Kapcsolatba léptek Miloš Uher Húrban parti­záncsoportjával és a parancsno­kok megbeszélése eredménye­ként megalakult a II. Sztálin parti­zánbrigád. A brigád néhány nappal meg­alakulása után eredményes táma­dást intézett Stará Túrában a né­met helyőrség ellen. A következő nap, október 13-a, szomorúan végződött. - Mičov határában Dib- rovval és Miloš Uherral együtt az erdő felé mentünk - emlékezik Jozef Brunovský, a brigád volt tag­ja. - Hirtelen lövés dördült el. Ek­kor figyeltem fel a bokrok mögött lapuló német tábori csendőrökre. Kezemet találat érte, de azért cél­ba vettem a támadókat. Újabb el­lenséges lövés süvített el mellet­tem és Hja Dibrov összeesett. A karomban halt meg. Egy tanyán temettük el. A háború után holttes­tét szülőfalujába, az ukrajnai Alek- szandrijba vitték át. Dibrov halála után a brigád ve­zetését Jozef Brunovský vette át. 1944-1945 telén az ellenség hát­országában eredményesen foly­tatták harcukat. Myjava és Stará Tura környékén is azt bizonyítot­ták, hogy a Szlovák Nemzeti Fel­kelést nem tudták leverni. A Bzince pod Javorinou melletti Cetuna települést és környékét csillogó hótakaró borította negy­ven évvel ezelőtt. Hajnalban az őrségben levő Borisz hangja szakította félbe a mély csendet: - Jelszó! - öt - válaszolt Martin Kavický. Az őr­helyről azonnal elhangzott a kö­vetkező szám - Négy. A számokat sokszor változtatták, de összegük mindig csak kilenc lehetett. Ha nem ennyi volt, az őr azonnal lőtt. Az éberség rendkívül fontos volt, hiszen az öltözet alapján nem le­hetett megkülönböztetni a partizá­nokat a fasisztáktól. Csupán annyi volt az eltérés köztük, hogy a par­tizánok sapkáján csehszlovák nemzeti színű szalag volt, míg Thun őrnagy Edeleiss egységé­nek gyilkosai vörös kendőt hordtak a nyakukban. A partizánok február 27-én tá­madták meg a német és szlovák fasisztákból álló Edelweiss egysé­get. Hajnalban értesítették Miloš Uhert, a II. Sztálin brigád alapját képező Húrban egység parancs­nokát, hogy a fasiszták elfoglalták Cetunát, rabolnak és a lakosságot ki akarják végezni, mert segítsé­get nyújtott a partizánoknak. Azonnal támadásba lendültek. Egész nap ropogtak a fegyverek. Minden házért súlyos harcokat kellett folytatni. Látták, hogy a fa­luban nemcsak negyven raboló gárdista volt, amint azt az első jelentések említették. Ján Repta csapatának és a Jozef Brunovský vezényletével harcoló osztagnak a segítségével sem sikerült be­venni a vendéglőt és a szomszé­dos épületeket. A partizánok egy­más után háromszor is támadást intéztek a vendéglő ellen, amely­ből egy nehéz golyószóró szünte­lenül golyózáport zúdított rájuk. Csak később derült ki, hogy Cetu- nában az Edelweiss 500 katonájá­val vette fel a harcot a 360 par­tizán.- Gašparikék pajtájánál, a cetu- ni bolt közelében álltunk. Miloš Uher innen irányította a harcot. ,,Tartsunk ki, fiúk“ mondotta ép­pen, amikor a halálos találat érte. Anton Jakubík, parancsnokhelyet­tes is akkor esett el. összesen 16 partizán vesztette életét, huszon­hármán megsebesültek. A sérülte­ket a lakosok segítségével a parti­zánok tábori kórházába vitték. A fasiszták közül 160-an haltak meg, hetvenen megsebesültek. Uher és Jakubík halála után Martin Kavický vette át a Húrban csoport vezetését. Martin Kavický ma a myjavai Szlovák Szerelvény­gyárban dolgozik, ott beszélget­tünk a négy évtizeddel ezelőtti eseményekről. Miloš Uherre, az SZNF hősére emlékezett, aki a háború elején esztergályosként dolgozott. - Kiváló szakember volt. A felkelés kitörése után elő­ször azt a feladatot kapta, hogy további elvtársakkal együtt sze­rezzen fegyvereket a Nové Mesto nad Váhom-i kaszárnyából és jut­tassa el ezeket a Stará Turá kör­nyéki tanyákra. Már azelőtt is kap­csolatban állt a szökött szovjet hadifoglyokkal. Megemlékezett a többi myjavai partizánról is, akik közül sokan életüket vesztették a harcokban. A II. Sztálin brigád Uher halála után is folytatta a harcokat. A par­tizánok többsége a nappalokat a havas erdőkben töltötte, éjjel a tanyasiak adtak nekik szállást. Sokuk fagyási sérüléseket szen­vedtek, de ez sem akadályozta őket abban, hogy szüntelenül tá­madásokat intézzenek a gyűlölt fasiszták ellen.- Találkozásunkat a Vörös Hadsereg katonáival sohasem fe­lejtem el. Április 7-én Dolný Lopa- šov mellett Csamarov ezredes ka­tonáihoz csatlakoztunk és együtt szabadítottuk fel Brezová pod Bradlom-ot - emlékezik Martin Kavický. A II. Sztálin brigád 265 ütköze­tet vívott, több mint háromezer fasisztát tett harcképtelenné. A brigád tagjaival beszélgetve va­lamennyien megemlítették, a helyi lakosság óriási áldozatvállalását, a partizánoknak nyújtott segítsé­gét. - A tanyasiak nélkül meg sem tudtunk volna mozdulni - hangsú­lyozta Martin Kavický. - Segítettek azzal, hogy szállást adtak, meg­osztották velünk utolsó falatjukat, ruhát kaptunk tőlük és értékes híre­ket az ellenség megmozdulásairól. Ezek a családok nagy kockázatot vállaltak. Mi megköszöntük a segít­séget, harcba mentünk vagy az erdei bunkerekbe húzódtunk. Ők azonban maradtak. A fasiszták pe­dig vallatták, megverték őket, fel­gyújtották házaikat. Ennek ellenére senkit sem árultak el közülünk. Mindig tudtuk, hogy jó emberek között járunk, akik készségesen segítenek nekünk. Csakis a lakos­ság támogatásával harcolhattunk a fasiszták ellen a végső győze­lemig. Cetunában, Stará Túrában, Myjavában járva örömmel tapasz­taltuk, hogy a nemzeti felszabadí­tó harc hagyományai ma is élnek. Stará Túrában a forradalmi hagyo­mányok emlékszobájában egy barna bőrkabátot őriznek, ame­lyen még ma is látható annak a lövésnek a nyoma, amely kioltot­ta Miloš Uher életét. A helyi iskola tanulói büszkék, hogy hajdan az ő iskolájukba járt az SZNF hőse. Gyűjtik az emlékeket, az iskolai újságba írnak a partizánokról és azokról, akik segítették őket. Pio­nírcsapatukat Dibrovról nevezték el. A Chirana üzemben két szocia­lista munkabrigád viseli a szovjet hős nevét. A myjavai szerelvény­gyárban több brigádot neveztek el Miloš Uherről. A Nové Mesto nad Váhom-i katonai iskola a javorinai partizánokról van elnevezve. A ka­tonák esküjüket, a pionírok foga­dalmukat a Roh hegyen teszik le Miloš Uher és társainak sírjánál. A pionírok gyakran helyeznek el virágot a partizánok cetunai em­lékművénél is. A vidéken sok em­lékszoba van, ezekben számos érdekes emléktárgyat, a negyven évvel ezelőtti eseményeket meg- örökitő fényképet őriznek. Látoga­tottságuk azt bizonyítja, a partizá­nok és az őket segítő lakosok unokái nem feledkeznek meg ar­ról, mit köszönhetnek a bátor har­cosoknak, akik fegyvert ragadtak a fasiszták ellen. KAREL KROUPA A rozsnyói (Rožňava) járásban a Honcei Efsz-ben a kiegészítő tevé­kenységként végzett galvanizálás és építőipari munka az össztermelés 34 százalékát teszi ki. Ezt a szövetkezetei a Gočaltovói Efsz követi a sorrendben. Ezzel szemben a Jelšavai Állami Gaz­daságban a kiegészítő tevékenység keretében csupán kőfejtéssel foglal­koznak, ami mindössze 4 százalékos arányt képvisel a vállalat termelési ér­tékében. Ez év elején a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság elemezte a járás mezőgazdasági vállalatainak melléküzemági tevékenységét. Megál­lapították, hogy minden mezőgazdasá­gi üzemben foglalkoznak valamilyen kiegészítő tevékenységgel. Négy he­lyen többek között kőfejtéssel foglal­koznak, tíz helyen építési munkákat vállalnak, öt vállalat fafeldolgozással próbálja javítani gazdasági mérlegét, máshol pedig alkatrészket és motoro­kat gyártanak, valamint gépi berende­zéseket javítanak. A Hosszúszói (Dlhá Ves) Efsz-ben például ékszíjtárcsákat készítenek gabonakombájnokra, a lu- beníki és a gočaltovói szövetkezetben gépkocsialkatrészeket javítanak, a Pel­sőci (Plešivec) Efsz kombájntengelye­ket gyárt és fékberendezéseket javít. A melléküzemági termelésben összesen 199 személy dolgozik, s évi teljesítményük értéke a múlt évben 75 millió korona volt. Amint azt az említett járási szervek is megerősítették, a következő évek­ben tovább kell fejleszteni a mellék­üzemági termelést, méghozzá úgy, hogy az ne menjen a mezőgazdasági termelés rovására. Ezt a tevékenysé­get úgy kell szervezni, hogy az első­sorban a téli időszakban nyújtson mun­kalehetőséget a mezőgazdasági üze­mek dolgozóinak, s az ott dolgozó személyek az idénymunkák elvégzé­séhez minden nehézség nélkül a nö­vénytermesztés rendelkezésére áll­hassanak. Fontos követelmény az is, hogy ez a tevékenység főleg a mező- gazdaság érdekeit szolgálja, s rend legyen a munkaerő-gazdálkodás és a bérezés kérdéseiben. A tervek szerint a rozsnyói járásban a melléküzemági termelés évi értéké­nek 1990-re el kellene érnie a 148 millió koronát, az ebből származó nye­reségnek pedig 30-32 millió korona körül kellene mozognia. (gazdag) Pillanatfelvétel a Lednické Rovne-i Üveggyárból. (Igor Grossmann felvétele) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1985. február 27-én ünnepük házas­ságkötésük 25. évfordulóját a legdrá­gább szülők, Miklós Vendel és felesége, Miklós Lujza Jányokon (Janiky). E szép ünnep al­kalmából szívből gratulálnak, jó egész­séget és hosszú, boldog életet kíván­nak szeretettel fiaik: Tibi és Vendi. A jókívánsá­gokhoz csatlakoznak a rokonok és az ismerősök is. Ú-233 ■ Február 15-én ünnepelte 60. szüle­tésnapját a drága jó édesapa és nagy­apa, Kacska Imre Bodza Lúkyban. E szép ünnep alkal­mából szívből gratulálnak, jó egészsé­get és hosszú, boldog életet kívánnak gyermekei, vejei, menye, unokái: Zolko, Szilviké, Helenka, Ildikó és a kis Kristinka, akik a nagyapa munkában elfáradt kezét sokszor csókolják. A jókívánságokhoz csat­lakoznak testvérei családjukkal. Ú-486 ■ 1985. február 27-én ünnepük házas­ságkötésük 25. évfordulóját a drága jó szülők, Szabó József és felesége, Szabó Gizella Nádszegen (Trstice). E szép ünnep alkalmából kívánnak szívbői, örömteli, hosszan tartó boldogságot, jó erőt, egészséget családjuk körében fiuk: Árpi és Józsika, lányuk: Icu, férje: Laci és a nagymama. Ú-515 ■ Kovács Lajos és felesége Mali- novóban február 27-én ünnepük 39. házassági évfordulójukat. E szép alka­lomból szívből gratulálnak, erőt, egészséget kívánnak lányaik: Teri, Gizi, vejük Gyuszi, unokáik: Lali, Gyuszika és Zoli­ka. Ú-533 ■ A legdrágább nagynéninek, Nagyvendégi Máriának Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda — Maié Blahovo) jubileumi születés­napja alkalmából kívánják, hogy sze­rettei körében töltsön el még sok-sok boldog évet, valamint további nagyon jó egészséget sok-sok szeretettel Gyöngyi férjével, Tiborral és a kis Lóránt. Ú-595 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden rokonnak, ismerősnek, barát­nak, akik 1984. december 11-én elkí­sérték utolsó útjára az apácaszakállasi (Opatovský Sokolec) temetőbe a drága édesanyát, testvért, nagymamát, László Juliannát, akit a halál 64 éves korában ragadott ki szerettei köréből. A gyászoló család. Ú-477 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak és ismerős­nek, akik 1985. január 26-án elkísérték utolsó útjára a balonyi (Balon) temető­be a szerető édesapát, apóst és nagy­apát, id. Vass Imrét. Köszönjük a koszorúkat és a sok virá­got, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-485 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, a Rimaszécsi (Rimavská Seč) Efsz vezetőségének, dolgozóinak, a falu la­kosságának, akik 1985. január 29-én elkísérték utolsó útjára a rimaszécsi temetőbe Jéney Nagy Árpádot, akit a halál hosszan tartó, súlyos be­tegség után, 64 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a virá­gokat, résztvétnyilvánitásokat, ame­lyekkel enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. A gyászoló család. Ú-510 ■ Fájdalmas gyászunkban hálás szív­vel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1985. január 28-án elkísérték utol­só útjára a csúzi (Dubník) temetőbe a drága jó édesanyát, nagymamát és dédmamát, özv. Bartal Júliát, akit a halál 89. évében ragadott ki szerettei köréből. Emlékét örökké őrzik: lánya, llus, veje Mihály, unokái: Kati, Misi, Gizi, Jozsko, 13 dédunokája és az egész gyászoló rokonság. Ú-539 ■ Megtört szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak és jó isme­rősöknek, valamint a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Prefa üzem vezető­ségének és a munkatársaknak, akik 1985. február 5-én elkísérték utolsó útjára a vásárúti (Trhové Mýto) temető­be a drága jó férjet és édesapát, Csölle Bélát, akit a halál 38 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a részvé­tet és a sok virágot. Gyászoló felesége, fia és le­ánya. Ú-545 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, akik 1985. január 31 -én elkísérték utol­só útjára a kolárovói temetőbe drága halottunkat, a szeretett feleséget, a drága édesanyát, anyóst és nagy­mamát, Angyal Rozáliát, akit a halál 56 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok vi­rágot, koszorút, amelyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló mély fájdalmunkat. Emlékét örökké őrző férje, fiai, me­nyei, lányai, vejei, unokái: Kriszti­án, Nikolett, Marián, Arnold, Sza­bolcs, Richárd és Szabina, vala­mint testvérei és az egész gyászo­ló rokonság. Ú-547 MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel gondolunk a drága, jó édes­anyára és nagymamára, özv. Karácsony Józsefné Ollári Máriára (Izsap - lžop), aki 1980. február 27-én távozott közü­lünk. Emlékét és szeretetét megőrzik: leánya, Magda és unokái: Irén, Frédi és Bernadett. Ú-380 Hasznos tevékenység ÚJ SZÚ GT 1985. II. 27. Miloš Uher Martin Kavický negyven évvel ezelőtt (Archív felvételek)

Next

/
Thumbnails
Contents