Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-25 / 47. szám, hétfő

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA HETFO 1985. február 25. XXXVIH. évfolyam 47. szám ★ Ára 50 fillér A népi milícia felvonulása 1948 februárjában Prágában (Archív-felvétel) Az isszeforrottság bizonyítéka A Szovjetunióban megtartották a választásokat (ČSTK) - A Szovjetunió egész területén vasárnap reggel hat óra­kor megnyíltak a választási helyi­ségek, s a szovjet állampolgárok megkezdték szavazataik leadását a szövetségi és az autonóm köz­társaságok legfelsőbb tanácsai és a helyi tanácsok képviselőjelöltjei­re. A választópolgárok a kommu­nisták és a pártonkívüliek egysé­ges tömbjének több mint 2 millió 300 ezer képviselőjére adhatták le szavazatukat. Moszkvában a különböző szintű tanácsokba összesen 11 704 kép­viselőt jelöltek. A kujbisevi kerület 100. számú választókörzetében Konsztantyin Csernyenkót, az SZKP KB főtitkárát, államfőt jelöl­Emlékünnepség A dolgozó nép Februári Győzel­mének és a népi milicia megala­kulásának 37. évfordulója alkal­mából az elmúlt hét végén emlék­ünnepséget rendeztek a Szlovák Magnezitmüvek jolsvai (Jelšava) üzemében. Az NDK-ból érkezett küldöttség vezetője, Heinz Leube, az NSZEP KB osztályvezetője átadta Ján Kováénak, a népi milí­cia jolsvai üzemi egysége pa­rancsnokának az NDK munkásőr­ségének zászlaját a Berlin-Tell- tov-i Elektrotechnikai Kombinát munkásőrségével fenntartott sok éves eredményes baráti kapcsola­taiért. Az ünnepségen részt vett Ján Pirč, a CSKP KB tagja, a kelet­szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára, Miroslav Novák, CSSZSZK népi milíciája vezérka­rának parancsnoka, a rozsnyói (Rožňava) járási párt- és állami szervek küldöttsége és több más vendég. Ünnepi beszédet Ján Gallo, a rozsnyói járási pártbizottság ve­zető titkára mondott. Ezt követően több milicistát kitüntettek. Az ün­nepség után megnyitották a forra­dalmi hagyományok felújított szo­báját. (ik) ték az Orosz Föderáció Legfel­sőbb Tanácsa képviselőjének. A választási helyiségekben a reggeli óráktól ünnepi, optimista hangulat uralkodott. Egész nap fo­lyamatosan érkeztek a jelentések a Moszkvában ülésező központi választási bizottsághoz a szava­záson való magas részvételi arányról. A szovjet fővárosban a déli órákban a szavazók 75 százaléka, néhány körzetben pe­dig 100 százaléka adta le voksát. A délelőtti órákban teljesítette ál­lampolgári kötelességét Konsz­tantyin Csernyenko is, aki Moszk­va Krasznopresznyenszk kerüle­tének egyik körzetében adta le szavazatát. Nyikolaj Tyihonov miniszterelnök a szovjet főváros Lenin kerületében szavazott. A szavazók nagyarányú rész­vétele, spontán aktivitása újabb bizonyítéka lett a szovjet nép egy­ségének és összeforrottságának, meggyőzően demonstrálta, hogy a lakosság egyhangúlag támogat­ja az SZKP és a szovjet állam bel­es külpolitikáját. Kuvait nemzeti ünnepén (ČSTK) - Gustáv Husák, köz- társasági elnök táviratban üdvö­zölte Dzsabir Ahmed Dzsabir Szabah sejket, Kuvait Állam emirjét országa nemzeti ünnepe alkalmából. Ugyanebből az alkalomból Ľu­bomír Štorugal szövetségi mi­niszterelnök jókívánságait fejezte ki Szaad Abdullah Szálem Sza­bah sejknek, Kuvait trónörökösé­nek, miniszterelnöknek. Bohuslav Chňoupek külügy­miniszter Szabah Ahmed Dzsa­bir Szabah sejknek, Kuvait Állam kormánya alelnökének, külügymi­niszternek küldött üdvözlő táv­iratot. Új szakszervezeti üdülő (ČSTK) - Luhačovicében átad­ták rendeltetésének az új korszerű szakszervezeti üdülőt, mely a csehszlovák-szovjet barátság nevet viseli. Az ünnepélyes átadá­son jelen volt Karel Hoffmann, a CSKP Központi Bizottsága El­nökségének tagja, az SZKT el­nöke. Ma kezdődnek a csehszlovák kultúra napjai a Szovjetunióban (CSTK) - Josef Haviinnak, a CSKP Központi Bizottsága titkárának vezetésével tegnap csehszlovák küldöttség utazott Moszkvába, ahol részt vesz a csehszlovák kultúra napjai­nak rendezvényein. A delegá­ció további tagjai: Matej Lú- čan, szövetségi miniszterel- nök-helyettes, Miroslav Mül­ler, a CSKP Központi Bizottsá­gának osztályvezetője, Rudolf Jurik, az SZLKP Központi Bi­zottságának osztályvezetője, Milan Klusák cseh, Miroslav Válek, szlovák kulturális mi­niszter, továbbá társadalmi és kulturális életünk számos más képviselője. A csehszlovák kultúra nap­jainak eseménysorozata a Szovjetunióban - melyet ha­zánk a szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordu­lója tiszteletére rendeznek meg - Csehszlovákia idei leg­jelentősebb kulturális-politikai rendezvénye külföldön. Az esemény jelentősen hozzájárul a két testvéri ország nemzeti kultúrájának gazdagodásához és kölcsönös kulturális kap­csolatainak bővítéséhez. A csehszlovák kultúra napjai ma kezdődnek a Szovjetunió­ban: a moszkvai Nagyszínház­ban a prágai Nemzeti Színház operatársulata bemutatja Smetana Az eladott menyasz- szony című operáját. Ma is kötelez Az emlékezés napja ez - emlékezés a 37 évvel ezelőtti történelmi jelentőségű jégtörő Februárra, mely döntő változást hozott Csehszlovákia társadalmi fejlődésében. A februári ese­mények után kezdődött meg a szocializmus építésének idő­szaka. Ez a szocializmus felé tett meghatározó jellegű fordulat békés úton, a reakciós elemek tudatos és következetes gyengí­tése és elszigetelése révén, az alkotmányos normákat megtartva ment végbe. Mindez azért volt lehetséges, mert a párt elméletileg is gyakorlatilag készen állt arra, hogy megoldja a történelem által felvetett problémákat. A Győzelmes Február után az egész társadalom-politikai élet középpontjába a dolgozók kerültek, élükön a munkásosztállyal és annak élcsapatával, a kommunista párttal. A CSKP már az antifasiszta ellenállási mozgalomban arra törekedett, hogy a szovjet hadsereg által felszabadított köztársaság új, népi demokratikus alapokon épüljön fel. Olyan állam legyen, amely nemcsak a nemzeti és nemzetiségi igazságosság, hanem a tár­sadalmi igazságosság állama is. Ezzel kapcsolatban mondotta Husák elvtárs a Győzelmes Február 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen: „A fasizmus ellen és a nemzeti felszabadításért vívott harcban elértük azt, hogy megváltozott népünk politikai vezetése. Népünk élére a munkásosztály állt, a mai társadalom leghala­dóbb osztálya. Fokozatosan a kommunista párt köré tömörültek az összes haladó, valóban demokratikus erők. A fasiszta elnyo­más elleni fegyveres harcban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a Cseh Nép Májusi Felkelésében népünknek az az eltökélt szándéka nyilvánult meg, hogy saját belátása szerint rendezze be jövőjét.“ S most, amikor harminchét év elteltével a szocializmus építésében elért eredményeket összegezzük - büszkén kijelent­hetjük népünk jó utat választott. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy hazánkban olyan mély politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális változások mentek végbe, melyek elérése történelmi­leg ily rövid időn belül csak szocialista típusú országban lehetséges. Elmondhatjuk, ha nem is gond nélkül: nyugalom­ban, békében, emberhez méltón élünk és dolgozunk. Szilárdult a dolgozó nép egysége, erősödtek a kapcsolatok nemzeteink és nemzetiségeink között. Ez is azt jelzi, hogy népünk jól döntött, amikor a szocializmus építésének útját választotta. A döntés helyességét az elért gazdasági eredmények is bizonyítják. Hazánk ma óriási gazda­sági és szellemi erőforrásokkal rendelkezik. Az ipar ma nem egész egy hónap alatt többet termel, mint a burzsoá köztársaság idején egy egész évben. Rendkívül szép eredményeket hozott Szlovákia iparosítása. Az országnak ebben a részében az ipari termelés 1948-hoz viszonyítva 27-szeresére nőtt. A szocialista nagyüzemi 'gazdálkodás gyökeresen megváltoztatta a falu éle­tét. A mezőgazdasági termelés a háború előttihez viszonyítva 50 százalékkal növekedett. A nemzeti jövedelem pedig hatszoro­sára emelkedett. Dolgozóink életszínvonalát a viszonylag magas személyi, de főleg társadalmi fogyasztás jellemzi, ami nyolcszor magasabb, mint 1948-ban volt. Ami pedig az egészségügyi, oktatási, valamint kulturális-népművelő rendszerünket illeti, a világon a legfejlettebbek közé tartozik. Őszinte tisztelettel és megbecsüléssel mondunk mindezért köszönetét azoknak a párttagoknak és párton kívüli dolgozók­nak, akik egyéni érdekeiket mindig alá tudták rendelni a közös­ségi és társadalmi érdekeknek, és munkájukban átlagon felülit nyújtottak. A Győzelmes Februárra emlékezve nem tagadjuk - s miért is tagadnánk? hogy szocialista fejlődésünk nem volt töretlen. Voltak nehéz idők, tévedések, hibák is előfordultak. Gondoljunk csak az 1968-as társadalmi válságra, melynek tanulságait soha nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Az ellenforradalmi erők egyebek között a februári események jelentőségét is igyekeztek csökkenteni, sőt! Nyíltan azzal a követeléssel léptek fel, hogy „felül kell vizsgálni“ a februári fordulatot, a „demokratikus szocializmus“ jelszavával takarózva sürgették a Februári Győ­zelem előtti helyzethez való visszatérést. A nehézségeket azóta leküzdöttük^s a hibákat fokozatosan kijavítottuk. Ám tudatosítani kell, hogy az utóbbi években a világban kialakult politikai és gazdasági helyzet a mi építő- munkánkat is nehezebbé teszi. Az előttünk álló feladatok se nem kisebbek, se nem könnyebbek, mint korábban voltak, sőt egyre igényesebbek. Ebből következik, hogy a jövőben hatékonyab­ban, eredményesebben kell dolgoznunk és gazdálkodnunk mint eddig. A cél, amely előttünk áll, világos. Eléréséhez még nagyobb cselekvő összefogásra van szükség az élet minden területén. Egyenesen korparancs, hogy ahol szükséges, változ­tassunk a munkastíluson, hozzáigazítva azt az élet új követelmé­nyeihez, a realitásokhoz, a korszerű elvárásokhoz. Ezekben a napokban fejeződnek be azok az év eleji taggyűlé­sek, melyeken a kommunisták értékelték munkájukat, az elért eredményeket, feltárták és elemezték a problémákat és főleg megvitatták a 7. ötéves terv utolsó évének feladatait, azok sikeres teljesítésének módját. Több helyen hangoztatták a felszólalók a dolgozók társadal­mának törvényét: ahogyan dolgozunk, úgy fogunk élni. Vagyis a kommunisták értik, és egész társadalmunkkal megértetik, hogy csakis a becsületesen elvégzett munka teszi lehetővé az újabb értékek létrehozását, az anyagi, szellemi javak gyarapítá­sát. Ez valamennyiünk, kommunisták és pártonkívüliek közös ügye. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jövőben még szilárdabbá kell tenni a párt és a tömegek kölcsönös kapcsolatát, bizalmát. Csak így bontakozhat ki teljes mértékben a feladatok teljesítéséhez szükséges cselekvési egység. Erre a Győzelmes Február forra­dalmi hagyatéka kötelez bennünket. TÖRÖK ELEMÉR

Next

/
Thumbnails
Contents