Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-19 / 42. szám, kedd

ÚJ szú 5 ■ 1985. II. 19. Az egység útján MEGEMLÉKEZÉS A KASSAI MUNKÁS NAPILAPPÁ VÁLÁSÁNAK 65. ÉVFORDULÓJÁRÓL Igazságos világért harcoltak Emlékezés a Melk melletti tragikus esemény 40. évfordulójára Bratislavában a kerületi bírósá­gon 1945. február 18-án SS-legé- nyek rontottak be a politikai fog­lyok celláiba. A bebörtönzöttek egy részét egy nagy helyiségbe toloncolták, ahol éjfél után egy óráig állniuk kellett. Reggel autók sora a foglyokkal és kísérőjükkel Bratislavából elindult. A politikai rendőrség a foglyokat kiadta a Gestapónak. Likvidálásuk helye a mauthauseni koncentrációs tá­bor kellett volna hogy legyen. Az osztrák Melk közelében azonban az autókra angol-amerikai repülők támadtak. A fasiszták elbújtak a környező árkokban, a foglyok­nak azonban nem engedték meg, hogy elhagyják az autókat. A re- pülötámadás következménye: 24 halott és 45 sebesült. A sebesülte­ket elhurcolták a melki gyűjtőtá­borba, ahol orvosi segélynyújtás nélkül kellett feküdniük. Sokuknak az orvosi beavatkozás megment­hette volna az életét. Azok közt, akik itt elpusztultak, voltak a kom­munista párt és az ellenállási moz­galom olyan élharcosai, mint Ján Osoha, Karol Černocký, Alexan­der Markuš, Ladislav Sára, Szabó István és mások. SZERETTE AZ EMBEREKET, SZERETTE A PÁRTOT... Ján Osoha Hivatásos politikus 1935-ben lett. Akkor tért vissza a Szovjetuni­óból, ahová szülei után ment a fia­tal szovjet köztársaságnak nyújtott nemzetközi segítség keretében. Jól kamatoztatni tudta azokat a ta­pasztalatait, melyeket mint az SZKP tagja szerzett. Mindig ott volt, ahol a legnagyobb szükség volt rá. 1938 szeptemberében azok közt volt, akik fegyverrel a kezükben védték a veszélyezte­tett hazát. A müncheni árulás után a párt utasítására fasisztaellenes ellenállást szervezett. 1939 janu­árjától májusáig a kommunista párt bratislavai területi illegális szervezetének titkáraként tevé­kenykedett. Később részt vett az SZLKP első illegális Központi Ve­zetőségének létrehozásában, melyben az agitációért és a propa­gandáért volt felelős. 1941-ben részt vett a második illegális köz­ponti pártvezetés szervezésében, 1943-ban pedig tagja volt a har­madik illegális központi pártveze­tésnek. NEM TÖRT MEG Karol Černocký Titkos pártsejteket hoz létre, il­legális sajtót szervez, röpiratok szerzője és terjesztője, sztrájkokra buzdít. 1940 márciusában kerül a fasiszta rendőrségi szervek ke­zeibe. Nem tudták róla kideríteni, hogy a kommunista mozgalom szervezője. Később a Szovjetuni­óban került, ahol katonai kikép­zésben vesz részt. Visszatérve segíti az ellenállási harcok szerve­zését. 1941-ben újra bebörtönzik. Ezek voltak utolsó szavai: ,,Nem vagyok itt sem az első, sem az utolsó, s a szabadságnál is maga­sabban áll a személyi becsület. Nem megtörni a körülmények sú­lya alatt, de legyőzni őket, ez a mi küldetésünk. A MEGKÍNZOTTAK GYŐZNEK Alexander Markuš Diákkora óta minden erejét, te­hetségét, tudását az igazságért, a szebb világért folytatott küzde­lemnek szentelte, önállóság, akti­vitás, következetesség, tervszerű­ség - ezek voltak alapelvei. Még a legnehezebb időkben sem tért le arról az útról, melyet követett. Erőt tudott önteni társaiba még a leg­nehezebb időben, a börtönben is. Elsősorban a közösségért élt. A HALADÁS OLDALÁN Ladislav Sára Amikor 1944. augusztus 30-án 14 órakor közölték, hogy 29-én kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, az éter hullámain keresztül arról igyekezett meggyőzni az embere­ket,' hogy a harc a haladásért, az igazságért és az emberiességért folyik. Amikor szeptemberben a németek a Banská Bystrica-i adót megsemmisítették, a podbre- zovái munkások tábori adót létesí­tettek, mely Szlovákia különböző helyeiről közvetített. Első bemon­dója Ladislav Sára egyben a párt- sajtó terjesztője volt, s együttmű­ködött a partizánokkal. Ezenkívül a harci faliújságok fő szerkeszté­sét is vállalta. 1944 októberének utolsó napján került a fasiszták fogságába. HŰEN A PÁRTHOZ ÉS A MUNKÁSOSZTÁLYHOZ Szabó István A kommunista párt tevékenysé­gének betiltása után az illegális bra­tislavai területi pártszervezet ve­zetője lett. Vezetése alatt számos kommunista sajtótermék jelent meg. A politikai rendőrség sokáig hiába nyomozott Szabó István után. 1941 augusztusában fel­fegyverzett ügynökök rontottak be abba a bratislavai lakásba, ahol Szabó István rejtőzött. Miután sú­lyosan megsérült, kegyetlen kín­zásnak vetették alá. Hogyan állt helyt, arról az egykori jegyzőköny­vekben ez áll: „Egyetlen válasza a feltett kérdésekre ez volt: Önök rendőrök, én pedig kommunista vagyok, nincs mit egymással be­szélnünk. Ha kifogásaik vannak ellenem, Ítéljenek el, s nem kell, hogy kihallgassanak“. 1945. feb­ruár 19-én Szabó István azok kö­zött a politikai foglyok között volt, akiket a szlovák kormány kiadott a Gestapónak. A már említett re­pülőtámadás során súlyosan megsebesült. Csak gyors orvosi beavatkozás segíthetett volna rajta. Az SS emberei azonban több társával együtt a melki kon­centrációs táborba hurcolták, ahol belehalt sérüléseibe. TEODOR HUDEČEK 1920 elején, Kelet-Szlovákia központjában a Kassai Munkás szerkesztősége a helyi proletáriá- tus áldozatvállalásának jóvoltából letétbe helyezhette a napilapként való megjelenés engedélyezésé­hez szükséges 60 ezer korona kauciót. A hetekig tartó gyűjtés eredményesen zárult olyan idő­szakban, amikor a gazdasági helyzet romlásának következmé­nyei fokozottan sújtották a fiatal Csehszlovák Köztársaság dolgo­zó tömegeit. A növekvő munka- nélküliség a dolgozók vállára át­hárított újabb adóterhekkel páro­sult, s ezek mögött ott munkáltak a Magyar Tanácsköztársaság el­leni intervenció több mint 5 milliárd koronát kitevő költségei. Az osztályellentétek kiéleződését tömegmegmozdulások kísérték. A munkásság egyre határozottab­ban szállt síkra égető szükségle­teinek teljesítéséért, mind többet veszítve a szociáldemokrata ve­zetéssel és a kormánnyal szem­ben a köztársaság megalakulása után táplált illúzióiból. A Tanácsköztársaság rövid, de eszméltető időszakát követően a legnagyobb kassai (Košice) üzem, a Dohánygyár munkásai is közvetlenül tapasztalhatták a Tu­sai kormány kegyeit kereső helyi szociáldemokrata vezetők igyeke­zetének csődjét. A Prágában ka­pott ígéreteket nem követték tettek. A helyi szociáldemokrata szer­vezetben háttérbe szorultak a ré­gebbi vezetők, többségbe kerültek azok a tisztségviselők, akik a ta­nácshatalom fennállása idején ak­tív pártmunkát fejtettek ki. Az újból megjelenő Kassai Munkás hasáb­jain pedig rövidesen meszólaltak a fehér terror elől menedéket ke­reső tanácsköztársasági emigrá­ció tagjai. Az 1929-as év elején az akkori Mészáros utcai Munkásott­hon egyik szobájában - mely, ahogy azt Jász Dezsőnek az Új Szó számára írt visszaemlékezé­seiből tudjuk, oly kicsi volt, hogy alig fért el benne a dolgozóasztal - a lap szerkesztése a proletárdik­tatúra résztvevőinek kezébe ke­rült. Surányi Lajost kivéve mind­nyájuk mögött kommunista múlt állt. Tagjai voltak, vagy szorosan kötődtek a több mint 50 főnyi kas­sai emigráns közösséghez, mely a Kommunisták Magyarországi Pártjának kelet-szlovákiai cso­portjaként, a párt bécsi központjá­nak utasításaival összhangban alakult meg. Fried Jenő, Gyetvai János, Jász Dezsőés Mácza János révén, a Kassai Munkás közvetíté­sével megnőtt e csoportnak a kelet-szlovákiai magyar szociál­demokrata mozgalom balratolódá- sára gyakorolt eszmei-politikai be­folyása. A lap kezdetben főként a fehér terror rémtettei elleni tiltakozás, az üldözöttekkel való széles körű szolidaritás kibontakoztatásával szorgalmazta a szocialista erők csehszlovákiai összefogását. En­nek a baloldali irányvétel erősödé­sével, a szociáldemokrata refor­mizmus leküzdésével együtt járó elmélyítése, a Horthyék uralma és az ellenforradalom elleni harc csehszlovákiai hadállásainak ki­építését segítette. Közvetlenül a Kassai Munkás napilappá válása után-1920. február 15. - a magyarországi Népszava két munkatársa, Bacsó Béla és So­mogyi Béla meggyilkolása által ki­váltott tömeghangulatban több mint ötezer munkás részvételével hatalmas tüntetés zajlott le Kelet- Szlovákia metropolisában. A ta­nácshatalom megdöntése után ez volt az első, a város egész mun­kásságát magával ragadó meg­mozdulás, mely nagy nyugtalan­ságot keltett a hatóságok és a bur­zsoázia körében. A fehér terror elleni, széles munkástömegeket megmozgató harc előmozdítása kétségtelenül hozzájárult a csehszlovákiai mun­kásság sorainak szorosabbra zá­rásához. A csehszlovákiai mun­kásmozgalom múltból örökölt nemzetiségi szétforgácsoltságá- nak leküzdése azonban ez idő tájt már nemcsak előfeltétele, hanem közvetlen része volt a kommunista eszmék térhódításának. A cseh­országi szociáldemokrata párton belül már egyre erőteljesebbé vált a marxista baloldal kikristályoso­dása. A Sociálni demokrat című lap körül formálódó marxista balol­dal már nemcsak irányzatként hal­latta hangját, szervezetileg is egy­re inkább körülhatárolódott. S ez impulzust adott a szociáldemokrá­cia szlovákiai, nemzetiségileg el­különülő szervezeteinek balratoló- dásához is. Szlovákia sajátos fel­tételei között az opportunista ve­zetés ellen fellépő ellenzék kiala­kulása, a szociáldemokrácia nem­zetiségileg megosztott szerveze­tein belüli elhatárolódás szorosan összefonódott az internacionalista egység megteremtésével. A mar- xizmus-leninizmus platformjára való fokozatos áttérés két egy­mást feltételező és kiegészítő fo­lyamat kölcsönhatásában haladt előre. A kezdeményezés a kassai ma­gyar szociáldemokrata munkás­ság köréből indult ki. 1920 márciu­sában a kassai szociáldemokrata pártszervezet soraiban körülhatá­rolódó baloldal ösztönzésére Žili- nában rendkívüli konferenciát tar­tottak a magyar és német szak- szervezeti képviselők. Határozat született a csehszlovák szakszer­vezetekhez és a csehszlovák szo­ciáldemokrata párthoz való csatla­kozásról, hitet téve a III. Internaci- onálé elvei mellett. Persze, ez még nem jelentette az egységnek forradalmi alapokon történő meg­valósulását. A jobb- és baloldal elkülönülése - még sem a német- -magyar, sem a szlovák szociál­demokrácián belül - nem érte el azt a fokot, hogy a baloldal erői az internacionalizmus jegyében összefogva felülkerekedhesse­nek. Maga a tanácskozás azon­ban lökést adott az ideológiai harc fokozódásához. Kassa ekkor az opportunista vezetés ellenpólusa­ként a szlovákiai munkásmozga­A Cseh-Érchegység egyik csúcsán, a Klinovecen épült a Klinovec szálló, amely közkedvelt a turisták körében. Hó van itt elegendő, a téli sportok kedvelői elégedettek lehetnek. (Kovács Árpád felvétele) lom egyik meghatározó központja lett. Mindez természetesen fokoza­tosan tükröződött a Kassai Mun­kás hasábjain is. A jobb- és balol­dal harca azonban ekkor még Kassán is a pártszervezeten belül folyt. Kiterjesztését akadályozni igyekezett a mérsékeltek csoport­ja, mely a pártvezetésben jelentős befolyásra tett szert. A Kassai Munkás magán viselte ennek a helyzetnek a nyomait. Vonalve­zetésével, arcélével azonban az a lap, melynek Kelet-Szlovákia központjában minden harmadik munkás előfizetője volt, már utat nyitott a marxista eszmeiség tér­hódítása számára. 1920 májusában a „Tiszta osz­tályharcot“ című, Jász Dezső által egyértelműen Háy Lászlónak tu­lajdonított vezércikk - melyet a szakirodalom a „magyar politikai újságírás prófétikus tejesítménye- ként“ tart nyilván - a szocialista forradalom megvalósításáért szállt síkra. A Kassai Munkás hangvéte­léhez ekkor már hozzátartozott, a szovjet példa követésére felszó­lító buzdítás is. Fejlécén három nyelven, magyarul, szlovákul és németül szerepelt a munkásosz­tály nemzetközi összefogásának jelszava. Ez idő tájt több, az inter­nacionalista egységet szorgalma­zó cikk szlovákul is helyet kapott a lap hasábjain. Mácza Jánost az általa szer­kesztett kulturális rovatban, Fried Jenővel egyetemben a műveltség marxista alapokra helyezésének kérdései foglalkoztatták. A Kassai Munkás 1920 tavaszán elindul azon az úton, melyen haladva Botka Ferenc megfogalmazása szerint „harmonikus egységbe kapcsolja össze a forradalmi iro­dalom legközvetlenebb hagyomá­nyait (Ady, Révész) a jelen külön­böző irányzataival (Kassák, Kom- ját), s mellettük tág kitekintést ad a világirodalom új jelenségei felé, részletesen tájékoztatva a forradal­mi mozgalmak tűzhelyének, a fiatal Szovjetuniónak kulturális és irodal­mi életéről“. 1920 nyarán a kassai marxista baloldal kisugárzása túllép a dél- és kelet-szlovákiai kereteken és meg­határozó ösztönzést ad az eszmei és szervezeti egység több sza­kaszban végbemenő megvalósu­lásához. S e hatás, a zökkenőkkel együtt elválaszthatatlan a Kassai Munkás szerepvállalásától, mely­ben 1920 februárja egy új szakasz kezdetévé vált. Ezt az utat követte az 1922-től megjelenő Munkás egészen 1937 júniusáig, majd a Magyar Nap, amelyet a fasiszta autonóm szlovák kormány tiltott be 1938. október 13-án, s ezt az utat követi ma pártunk napilapja, az Új Szó. A 65 évvel ezelőtti események hagyományteremtő ereje, mához szóló üzenetként a hazai magyar szocialista sajtó számára a helyi kötődéseknek, de ugyanakkor a széles kitekintésnek, az országos áramkör érzékelésének a fontos­ságára figyelmeztet. KISS JÓZSEF Mintegy 10 millió korona ráfordítás­sal hazánk legkor­szerűbb csiperke- gomba-tenyésztő telepét adták át a Veľké Pŕílepy-i Efsz-ben. Tenyész- területe 1344 négy­zetméter. A szövet­kezet évente 100 tonna gombát szál­lít majd a piacra. A képen: Zdena Pežatová és Václav Novotný az érett gombát szedi le. (Stanislav Peška felvétele - ČSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents