Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-18 / 41. szám, hétfő
A z ember egy adott helyen, időben és társadalmi körülmények között beleszületik egy közösségbe, és amíg felnő, elsajátítja annak szokásait, életmódját, igy nyelvét is. Beszélni ugyanúgy meg kell tanulnunk, mint enni vagy járni. Csakhogy mig a két lábon járást szinte minden ember azonos módon végzi, addig a beszédében csak a hangok képzésének teken, ahol az egyes ingerületek feldolgozása történik, ha az ingerületek bejutását meggátolják, ott súlyos elváltozások alakulnak ki, az agykéregi mezők nem fejlődnek normálisan. Az emberi agy számos, különleges emberi funkciója kizárólag a társadalmi környezet ingerhatása alatt bontakozhat ki. Ilyen például a beszéd, az elvont gondolkodás bizonyos színvonala vagy a kézügyesség. Mivel ezek kialakulása korhoz kötött, ezért a gyerekkori ingerszegény környezet (pl. ha keveset beszélünk a gyerekkel, olyan mintha gátolnánk az inger bejutását), lassítja a megfelelő készség (beszéd) kibontakozását, ezáltal a vele összefüggő többi készségét (gondolkodás) is. Ugyanígy ingerszegénynek nevezhető, a már bizonyos szinten beszélő gyermek számára, a nem anyanyelvi környezet, mivel ott ála nyelv is egyre kifejezőbbé formálódhasson. Lenin a társadalmi egyenlőség alapjaira helyezte a nemzetek és népek egyenlőségét. „A demokratikus államnak feltétlenül el kell ismernie a különféle nyelvek teljes szabadságát, és el kell vetnie bármely nyelv bármiféle kiváltságát“- irja 1914-ben A nemzetiségi politika kérdéséhez cimű tanulmányában. Éppen a marxista-leninista elvek alapján dolgozó Pavlov, Vi- gotszkij, Lurija és tanítványaik dolgozták fel a pszichológia terén legjobban a beszéd, a nyelv és a gondolkodás összefüggésrendszerét, leszögezve az anyanyelv méltóságának tiszteletben tartását és megerősítve ezzel annak a lenini tézisnek helyességét, hogy „a marxisták sehol a világon nem ellenzik az anyanyelven való oktatást“. Époszok költője Juhász Ferenc harmincöt verse A NYELV ÉS A NYELVEK szervi mozgásai azonosak, de a hangsorok szavakká és közlésegységekké rendeződő formája egy-egy közösségre jellemzően azonos és más közösségektől különböző. Ez a nyelv, melyet valamilyen formában minden ember beszél. Ez az emberi tulajdonság, mely a tevékenységgel, a munkával és a gondolkodással szoros összefüggésben fejlődve, kiemelte az embert az állatvilágból. A beszéd - a nyelv - mindannyiunk számára nyilvánvalóan természetes jelenség, de 'alaposabb elemzés alá már kevesebben vetik. A tárgyak, fogalmak, jelenségek megnevezése, a gondolatok egymással való közlése legtöbbször csak akkor képezi tudatos vizsgálódás tárgyát, amikor idegen nyelvet akarunk elsajátítani. Ekkor lép előtérbe annak az igénye, hogy anyanyelvűnk legtermészetesebb szerkezetét is rendszerbe állítva ismerjük meg. Ez az alapnyelv, mely csak csecsemő-, illetve kisded korban sajátítható el, adja a kulcsát a többi nyelv megismerésének. Pszichológiai és idegélettani kísérletek tapasztalatai igazolták, hogy .azokon az agyterüleA szerzőpáros nem ismeretlen a magyar olvasó számára. A néhány évvel ezelőtt megjelent Szafári a Kilimandzsáró alatt című könyvük sokat elmondott már Josef Vágnernak, a Dvűr Králové-i állatkert igazgatójának munkájáról, az afrikai bozótosok világáról, az élővadbefogás veszedelmeiről, a benszülött törzsek életéről. Vágner és Schneiderová új könyve, melyet szintén száznál több eredeti színes fénykép és számos rajz egészít ki, a cseh szakember több afrikai útjáról számol be. Pontosabban: a könyv első része Vágner egyik expedíciójának teljes története. Ez a vállalkozás arról volt nevezetes, hogy Vágner akkor nem „igazi“ vadbefogó munkatársakkal dolgozott, hanem lelkes fiatal angol zoológusokkal és főnökükkel, az évek óta Afrikában tevékenykedő, pilótának is kiváló neves angol zoológussal, Murray Watsonnal. A könyv második felében több afrikai útjának nevezetala nem érthető nyelvi ingerek érik. Ezért fontos az anyanyelv tökéletes elsajátítása. Az iskolás korban pedig, amikor a gyermek már képes az elvont fogalmak használatára, lényeges ennek a nyelvnek szerkezeti megismerése, a nyelvtan logikájának megtanulása. A világ megismerésének, tudati birtokba vételének ezek alapelemei. Ezért a nyelv nemcsak a kapcsolatteremtés és információ átadás, hanem a gondolkodás fejlesztésének, a megismerésnek és az önkifejezésnek eszköze is. Olyan eszköz, mely az emberi tanulás folyamatában egyszerre fejlődik és fejleszt. Mindezekből látható, hogy milyen bonyolult összefüggésrendszer indokolja mindannyiunk számára e kérdéskör alapos feltárását. Teljes tudatunkat és érzelemvilágunkat áthatja a nyelv élménye, mely emberi kiváltság, de ezen belül már nem lehet alá vagy fölérendelt viszonyról beszélni. Bár hallunk úgynevezett primitív nyelvekről, de ezek csak azokat a társadalmi-gazdasági helyzettől meghatározott viszonyokat tükrözik, melyek közt az adott nyelvet beszélő közösség él. A társadalom fejlődése teszi lehetővé, hogy Josef Vágner-Nad'a Schneiderová: Az oroszlán nem az állatok királya ;Új könyvek; tesebb élményeit beszéli el Josef Vágner, illetőleg helyette a publicista Nada Schneiderová. Kulcsár Ferenc: A kígyókö Egy sikeres gyermekverskötet után Kulcsár Ferenc mesegyűjteményt állított össze az iskolás korú olvasók számára. Szülőföldjének, a Bodrogköznek tündérmeséit, a néphagyományban élő mondákat, regéket, történeteket költötte át mély átéléssel és foglalta kötetbe. Képzelet és valóság ötvöződik a legrégebbi múltat felidéző mesékben és mondákban. Időben közelebbiek,"'hitelesebbek a történelmi eseményekhez, személyiségekhez fűződő történetek, de ezeket is át- meg átszövi, kiszínezi a nép képzelete és humora. Ennek az elvi megfogalmazásnak következetes gyakorlati megvalósítása viszont csak úgy képzelhető el, ha egyre szélesebb körben, a korszerű nyelvészeti ismeretek birtokában tudatosan ügyelünk nyelvünk tisztaságára, valamint más nyelvek tiszteletére és megismerésére. Ehhez kínál ismeretterjesztő útmutatót Kenesi István és munkaközössége A nyelv és nyelvek című, tavaly megjelent, s nálunk most kapható kézikönyvében. Végigvezetve az olvasót a nyelvi jelenségektől, nyelvi jelektől elindulva a nyelvtani fogalmakon keresztül, a különböző nyelvek sokféleségének összehasonlításán át az anyanyelv, majd az idegennyelv elsajátításának és szerepének lélektani, bölcsészeti, társadalmi megközelítéséig bezárólag. A szemléletessége révén is nagyon közérthetően megfogalmazott mű, bár feltételezi az általános műveltséget, oldhatja annak a kettősségnek a feszültségét amit a nyelvi szépség okáról Arany János még így írt le: ...... szé ppé, jóvá mi teszi? A nyelvész urak jobban tudják, a költő jobban érzi.“ MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Kulcsár meséit nem csupán témájuk kapcsolja hagyományainkhoz. Klasszikus íróinkat követő stílusa, emelkedett költői nyelve a választékos magyarság szép példája. Könyvének hangulata, izei a szülőföld és az anyanyelv szere- tetét és megtartó erejét éreztetik az ifjú olvasóval. Műhely ’84 Új, eddig még meg nem jelent alkotások kerültek a kötetbe, izelitőt adva az Íróink műhelyeiben formálódó müvekről, jelezve, hogy nemzetiségi irodalmunk egészséges szervezetként működik, nincs híjával a biztató tehetségeknek, pályakezdő fiataloknak sem. Helyet kapnak a kiadványban a múltat s a félmúltat idéző tanulmányok, önéletírások, visszaemlékezések: ezek árnyaltabbá tehetik múltképünket, s ösztönzően hatnak hasonló számadások elkészítésére életünk egyéb területein is. A Műhely ’84 irodalmunk újabb eredményeinek felmutatása, minden bizonnyal hasznos lesz olvasóknak s íróknak egyaránt. A zárt tér egyszerre csak megnyílott, kitágult. Eszmélésem kamaszévei idején versei voltak az „olvasandó“ napi penzumok, a táguló világmindenségben földi eligazítást nagyrészt ezekből a versekből kaptam. Pedig Juhász Ferenc költészete akkor már klasszikus értéknek számító modem versek egész sorával volt jelen a magyar irodalomban. Ezek az értékek, közöttük az 1954-ben írt A tékozló ország, meg az 1950-ben írt Apám, már évekkel később, felnőttként értelmezte számomra a történelmet, lett bizonyosság a költészetbe vetett hit rengései után... Miért e személyes hang? Miért e magánjellegű visszarévedés egy mindenkinek íródó költészetre? A megközelítésnek ez lehet az egyetlen tisztességes módja, hiszen az eleve kiszabott terjedelem az értő, mély értékeléshez kevés. Juhász Ferenc Remény a halálig című versválogatása közel egy esztendeje jelent meg, s a költő világa - a mi világunk - azóta koncentráltabban hat rám. A költő válogatta versek ebben a kötetben az életmű bizonyosságai. Az időszakonként megjelent kötetek, folyóiratbeli versek, az áradó époszok részletei ebben a könyvben a maradandóságot képviselik. Lehet tagadni, lehet szeretni, lehet tisztelni. A szabadságot szabadítja ránk ez a szavak folyamát gondolat-tengerré duzzasztó költészet. Lehet-e nem vállalni mindezt? Olyan éz, mint a szerelem: vigasságában szomorú, gyászában mulató, tágasságában szorongó, szorongattatásban felszabadító. Mit tehet a költő? Ezt kérdezte jó másfél évtizede Juhász Ferenc, versprózáinak könyvét tartva elénk. A választ verseiben, elbeszélő költeményeiben és a minden- séget számbavevő époszaiban találjuk meg. Nem tudom mennyire felemelő az ellentét, amely abban feszül, hogy építő költők és pusztító tábornokok kortársai lehetünk. Lassan tűnő reménységeink és rohanva kísértő halálaink ők. De ahogy Juhász Ferenc kötet-címe biztat: Remény a halálig. Más dolga nem lehet, mást nem tehet az ember. Legyen bár költő, vagy földműves. Apám... Óda a repüléshez... A halhatatlanságra vágyó királyfi... A tékozló ország ...A minden- ség szerelme... Emberszabású álmaink... A virágok hatalma... Babonák napja csütörtök: amikor a legnehezebb... A gyűlölet és szerelem koronája... Történelem.. . Az éjszaka képei... A szent tűzözön regéi.... A költészet és a jövő. íme néhány verscím a kötetből, amelyben mérlegre téve önmagát szolgáltatja ki a költő. ,,Költészet gyászban, reményben“, ahogy az emberiség áll a világmindenségben, száguldva á harmadik évezred felé. Juhász Ferenc ebben a célban hisz, múltat és elmúltakat gyászolva, élőket és születőket remélve. Történelem és jövőkép. Sem az emberiség előtt nem volt, sem az emberiség után nem lesz történelem. Történet - földtörténet - volt és lesz. Ö maga idézi a legújabb fizikai elméletet, mely szerint a végtelen világmindenség, ,,a harmónia-bomlása“ után jött létre a világegyetem, mint az élet bölcsője. A költő nem akarja ezt az ős-rendet, az ember nem akarja ezt a végtelen ős-nyugal- mat. Élni akar. Pusztítás nélkül, a kipusztálás veszélye nélkül. Abszolút értelmi és érzelmi süketség kell ahhoz, hogy Juhász Ferenc költészetében valaki ne fedezze fel a történelmet, a modern kort, az örök embert. Vannak „költők“, akik széttördelik a szavakat, a gondolatokat, mondván: ilyen a világ. Juhász Ferenc a mások széttördelte világot teremti újjá, elevenné, hogy benne, minden gyászával és reményével együtt, otthonra leljen az ember. A természettudomány a végtelent tágítja, Juhász Ferenc otthont teremt ebben a végtelenben. DUSZA ISTVÁN Rögös út Az első magyarországi szlovák regényről A hetvenes évek derekától egyre többet olvashatunk és hallunk a magyarországi szlovák irodalomról. Néhány éve jelent meg a Výhonky című antológia, amelyben az eltelt idő óta mind ismertebbé válló költők alkotásait gyűjtötték csokorba. Másfél évvel ezelőtt látott napvilágot a Zahučali hory című szép kiállítású népköltészeti gyűjtemény. Ebben a kötetben Gregor Papuček szülőfalujának, Pilisszentkeresztnek szlovák népdalait válogatta össze, a szlovák szakmai körök érdeklődését is fölkeltve. Az Ígéretes fejlődés egyik újabb bizonyítéka Pavol Kondač Hrboľatá cesta című regénye (Tankönyv- kiadó, 1984), amely az első kísérlet a magyarországi szlovák nyelvű epikai mű megteremtésében. Kondač ebben a csaknem 300 oldalas regényében három évtizedet ölel föl az alföldi szlovákok és- tágabb értelemben - Magyarország félmúltjából. A történet a harmincas években kezdődik, s az ötvenhatos ellenforradalmat követő konszolidációs folyamattal ér véget. A regény egyik kulcsfigurája Pavol Gajdoš, alföldi szlovák ember, aki kezdetben - sok más sorstársához hasonlóan - részes aratóként tengeti életét. Nem forradalmár: inkább tipikus kisemberként jellemezhető, aki ösztönösen megérzi, és mind világosabban látja a szociális igazságtalanságokat, de egy bizonyos határig képes tűrni, megalázkodni - kerüli a konfliktust a hatalom képviselőivel. Ám mégis szembekerül velük: először azért, mert az aratók fellázadnak a mind embertelenebbé váló körülmények miatt, nem sokkal később pedig a földbirtokos használja ki védtelenségét és kiszolgáltatja őt - igazságtalanul- a törvénynek. Tragikusan érinti őt is a nyilas őrület. Elveszíti a jövészárokba kivezényelt tizenhárom éves levente fiát. E bánattal sok-sok szenvedéstől meggyötörve, s mégis egyenes gerinccel éli meg a fel- szabadulást, a földosztást, a szövetkezetesítés nem könnyű éveit, olykori túlkapásait. De e megpróbáltatások után sem veszíti el éleslátását, ötvenhatban is jól tudja, hol a helye, hasonló sorsú, gondolkodású társaival együtt szövetkezik a népi hatalom megvédésére, nem sokkal később pedig a tapasztalatok és bizonyos, keserves fölismerések birtokában lát hozzá a közös újjászervezéséhez, a boldogabb jövő megalapozásához. Az ő eszményeit élteti tovább idősebb fia is, a faluból elköltözött, de a nagyvárosban még idegenül mozgó értelmiségi. Nemzetiségi újságíró, aki számunkra sem ismeretlen, olykor elevenbe vágó monológokban, meditációkban számos időszerű kérdést, dilemmát vet föl a nemzetiségi létről, az anyanyelvi oktatásról, az önismeretről és sok más időszerű gondról. Kondač regénye tanulságos olvasmány még akkor is, ha olykor terjengős, művészi szempontból pedig nem mindig hiteles és motivált a történet. Mégis érdeklődéssel olvassuk végig ezt a könyvet, mert sok újat, érdekeset tudunk meg a magyarországi szlovákok múltjáról, jelenéről, nemzetiségi létük gondjairól, és eredményeiről. Ez a regénykísérlet ilyen szempontból nevezhető sikeresnek. Bízunk abban, hogy az első fecskét újabbak követik: olyan alkotások, amelyekben az eszmeiség, az időszerű mondandó még magasabb szinten párosul az esztétikai értékekkel. SZILVÁSSY JÓZSEF ÚJ SZÓ 4 1985. II. 18.
