Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-14 / 11. szám, hétfő

VB-re készülőben Helyszíni főpróbák ellentmondásokkal Az alpesi sísport legnagyobb idei eseménye a január 31-én kezdődő világbajnokság lesz, amelynek színhelye az olaszországi Dolomitokban elterülő téli sportközpont Bormio és Santa Caterina. A tizenegy versenynap alatt 4-4 világbajnoki címet osztanak ki, a férfi és női lesiklásban, mű- és óriásműlesiklásban, valamint a kombinációban. A VB-előkészületekröl érkezett hírek ellentmondásosak. Egyesek szerint a szervezők alapos és jó munkát végeztek, mások viszont arról szólnak, hogy gondokkal is küzdenek. Az előbbit látszik alátá­masztani, hogy valamennyi új pá­lyát négy hónappal a rajt előtt átadták rendeltetésének. A ver­senyzők és a szakemberek köré­ben állítólag a legnagyobb érdek­lődést a stelviói férfi lesiklópálya keltette, amelynek hossza 3600, szintkülönbsége 1000 méter. A vélemények szerint eleget tesz minden követelménynek, a leg­jobb és legkorszerűbb a világon. A megépítésénél a természetvé­dők tiltakozása ellenére 3000 bo­rókafenyőt kellett kivágni. A 2400 méteres Santa Caterina-i női le- sikló- és óriásműlesikló-pálya lét­rehozása hasonló beavatkozáso­kat igényelt, így a szervezők kompromisszumos megoldáshoz folyamodtak. Legalább a mülesik- lóterep építésénél figyelembe vet­ték a természetvédők érvelését, s megmentették az ottani erdőt. A műlesiklást ugyanis a Milánótól északra fekvő Bormio központjá­ban rendezik meg. Ugyanez lesz a színhelye a férfi mű- és óriásmü- lesiklásnak is. A távközlési és a szolgáltatási hálózatot gyors ütemben hozták létre, viszont gondokat okozott a, közlekedés megoldása. A Milá­nóból Bormióba, majd innen Santa Caterinába vezető utak keske­nyek, meredekek és kanyargósak. Az új műutat anyagi okok miatt nem tudták befejezni a VB kezde­téig. Egyébként, ha már pénzről van szó, a sajtóirodák eddigi tájé­koztatása szerint 23 milliárd lírába kerül az olaszoknak a VB, viszont remélik, hogy az összeg hamaro­san megtérül: a síközpont kiépíté­se, fejlesztése nyilván több külföldi turistát vonz a közeljövőben a vi­dékre. A tények és egyes edzők nyilat­kozatai viszont nem ennyire egyértelműek, s a másik állítást vélnek igazolni. Legalább is, ami a férfiversenyek színhelyét, Bor- miót illeti, hiszen a decemberre tervezett Világ Kupa-futamokat többszörös halasztás után végül is lemondták. így a főpróba elma­radt, s a legilletékesebbek, a ver­senyzők, még nem nyilatkozhattak a pályaviszonyokról. Santa Cateri­na bizonyos előnyben van Bormi- óval szemben: mind az óriásműle­siklást, mind a lesiklást (ezt ugyan sok-sok gond árán, számos ha­lasztás után) megrendezte. Ter­mészetesen, mindkét verseny­számban meglepő győzelem szü­letett, de ezt már megszokhattuk az idei VK során. (A csehszlovák Olga Charvátová az óriásműlesik­lásban 36., a lesiklásban 15. lett). Úgy tűnik, az időjárás megoldotta a szervezők problémáját, s remél­jük, a világbajnokság lebonyolítá­sában nem lesznek a főpróbáéhoz hasonló fennakadások. Az alpesi sivilágbajnokság műsora: január 31.: női lesiklás (kombiná­ció) - Santa Caterina, február 1.: férfi lesiklás (kombináció) - Bor­mio, február 2.: női lesiklás- Santa Caterina, február 3.: férfi lesiklás - Bormio, február 4.: női műlesiklás (kombináció) - Bormio, február 5.: férfi műlesiklás (kom­bináció) - Bormio, február 6.: női óriásmülesiklás - Santa Caterina, február 7.: férfi óriásműlesiklás- Bormio, február 8.: szünnap, február 9.: női műlesiklás - Bor­mio, február 10.: férfi műlesiklás- Bormio. URBÁN KLÁRA Sikerek és kudarcok új szú 5 1985. I. 14. Felemás esztendőt zárt a lo­sonci (Lučenec) labdarúgó-együt­tes. A tavaszi idényben tetemes hátrányt ledolgozva a kerületi baj­nokság B-csoportjában elsőséget szerzett, s csak a Bytčával vívott osztályozó mérkőzéseken maradt alul, ezzel elveszítve az SZNL II- ben való szereplés jogát. Az új idény elé is bizakodással tekintettek a szurkolók, de már az elsó bajnoki találkozókon kiderült, hogy a csapat képtelen lesz meg­ismételni tavalyi sorozatát.- A bajnokság elsó félidejére célkitűzéseink között szerepelt az 1 -4. hely valamelyikének meg­szerzése - mondotta Milan Ben- čok, a csapat edzője, akinek egyéves működése igazán nem volt eredménytelen. - Elképzelé­seink sajnos nem váltak valóra, S ebben objektív és szubjektív kö­rülmények egyaránt közrejátszot­tak. A külső, munkásságunktól független tényezők közül meg kell említenem a bajnoki mezőny mi­nőségi átalakulását, megerősödé­sét. A tavaszi idényben akadt né­hány gyengébb képességű együt­tes, amelyet a tapasztaltabb csa­patok rutinjuknak köszönve le­győzhettek (Tisovec, Látky), ósz- szel viszont nem volt egyetlen elő­re lefutott mérkőzés sem. A baj­nokjelöltek száma a duplájára emelkedett azáltal, hogy a kerüle­ti labdarúgó szövetség játéklehe­tőséget biztosított a kitűnő erőkből álló Dukla Banská Bystrica után­pótláscsapatának. Az SZNL ll-ból kiesett Zvolen is bizonyította, hogy nem véletlenül tartják a bajnoki cím egyik esélyesének. A bajnok­ság színvonala emelkedett az újonccsapatok kulturált játékával is. A nagykürtösiek például bal- szerencsésen küzdöttek, ezért ta­nyáznak a táblázat végén. Meg­győződésem, hogy a bajnokság második felében több babér terem majd számukra. Az említetteken kívül nagyon jó erőkből áll még a Fülek, Podbrezová és Brezno csapata is. Ez tehát egyik oka várakozáson aluli szereplé­sünknek.- A másik: hogy az őszi idény során nem kevesebb, mint kilenc labdarúgóról kellett rövidebb- hosszabb időre lemondanunk kü­lönböző sérülések, betegség mi­att, s két kitűnő képességű játékos végleg eltávozott. Knoška bevo­nult, Simon pedig az SZNL l-ben szereplő Poprad együttesét erősíti október óta. Megüresedett helyük­re négyen-öten is pályáztak az ifjúsági együttesből, illetve a kato­nai szolgálatot befejezett játéko­saink közül. Idény közben azon­ban kiderült, hogy a keletkezett űrt még nem képesek betölteni. Az új fiúk többsége erőnléti problémák­kal küszködött, s technikai felké­szültség terén sem álltak a megkí­vánt szinten. Mindezek ellenére öt mérkőzésen egyetlen góllal kap­tunk ki. Ha a rengeteg helyzetből legalább egyet-egyet értékesítet­tek volna játékosaink, ma öt pont­tal gazdagabban valahol ott len­nénk az élbolyban. Sajnos, nem sikerült, s ezen most már fölösle­ges is elmélkednünk. • Hogyan értékeli a csapatré­szek és a játékosok teljesítmé­nyét, milyen tervei vannak a csa­patépítés terén?- A várakozásnál gyengébb szereplésünk ellenére csaknem maradéktalanul elégedett vagyok a közvetlen védelem teljesítmé­nyével. Ebből a sorból Prepelica, Blažek és J. Zermegh végig ki­egyensúlyozott teljesítményt nyúj­tottak. A már említett gólszegény­ségünk ellenére Laurík kéztörésé­ig tulajdonképpen fiatal csatárso­runk is megtette a magáét. A kö­zéppályás sorunk viszont jóval gyengébb volt az elképzeltnél, s ezt én nem a játékosok fegyel­mezetlenségével, vagy akarat­gyengeségével, hanem képessé­geikkel magyaráznám. Ettől füg­getlenül középpályás sorunkat fel­tétlenül meg szeretnénk erősíteni. Ami az előttünk álló heteket, hóna­pokat illeti, feltétlenül javítani sze­retnénk jelenlegi helyezésünkön. A téli felkészülést január7-én kezd­tük alapozó jellegű edzésekkel, s már néhány nap múlva tétmérkő­zést játszunk Fülek csapatával a téli kupa keretében. A kerületi labdarú­gó szövetség kezdeményezését feltétlenül hasznosnak tartom, hi­szen a 12 hetes pihenő ma már a kerületi szintű csapatoknak is sok. A téli kupa mérkőzései arra is módot adnak, hogy felsőbb osztá­lyokban szereplő csapatokkal is találkozzunk, s ez feltétlenül ösz­tönzőleg hat a játékosokra. Remé­lem ezzel a sorozattal sikerül acsapatotfelkészíteni. -ha­A kassai (Košice) bentlakásos sportiskola 1982 szeptemberében alakult. Jelenleg 270 tanulója van, az alapiskola 5. osztályától a gimnázium 3. osztályáig. A kelet- s részben a középszlovákiai kerület tehetséges fiataljai szakavatott edzők irányításával sajátít­ják el hét sportág alapjait. Felvételünk két szabadfogású birkózó, Jozef Palatínus (balra) és Peter Svat edzómérkőzésén készült. A háttérben Peter Letka mester figyeli a történteket (ČSTK - Svätopluk Písecký felvétele) Olga Charvátová (ČSTK-felv.) Esztelen őrültség Gyorsabban a félelemnél „Ha minden tervszerűen megy, nincs gond“ - állítja a svájci Alain Stump, aki évek óta az egykilomé- teres repülőverseny résztvevője. „Véged van azonban, ha ellenszél­be ütközöl. Csak a legkiválóbb síző menekülhet meg- a ha­láltól...“ Ilyen tragédia érte 10 esztendő­vel ezelőtt a francia Beguelint: el­vesztette egyensúlyát, s a sebes­ségmérőnek ütközve meghalt. A véletlen müve volt - jelentették ki nagyhangúan társai. Például a finn Häkkinen. Tudja mit mond. Ez a barázdált arcú északi sporto­ló 22 esztendeje versenyez a féle­lemmel. Három gyermek apja, 56 esztendős... Kinek volt alkalma eddig a föl­dön 210 kilométeres óránkénti se­bességgel közlekednie? Talán csak az autóversenyzőknek. Ki hitte volna néhány évvel ezelőtt, hogy ez sítalpon is lehetséges? Talán senki. Megtörtént. 1982-ben az amerikai Steve McKinney ejtet­te ámulatba a világot. Már négy esztendővel korábban világrekor­dot ért el az olaszországi Cervini- ben; akkor mindenki kételkedett teljesítményében: 200,111 kilo­méteres óránkénti gyorsasággal száguldani?! Lehetetlen! McKin­ney - az 1983-ban lesiklásban Világ Kupát nyert Tamara bátyja - volt az első ember, aki mű­anyagból készült sítalpon, beton­kemény havon túlszárnyalt egy álomhatárt. Ilyen gyorsan a Por­sche gépkocsik száguldoznak. De azoknak kormánya van, amiben kapaszkodhat a „pilóta“. És ott van a fék. A rekordhajhászó sízők viszont csak két bottal rendelkez­nek. Amikor McKinney megdön­tötte az óránkénti 200 kilométeres sebességi rekordot, élő legenda lett. Két esztendő múlva azonban már kezdték „leírni“. Az idő senkit sem tisztel a nevéért... A svájci Freddy Gasser 201,002 km/órával gyorsabb volt az amerikainál, majd 1982 tava­szán Coloradóban az osztrák Franz Weber még gyorsabb (203,155 km/óra). Weber híres le- sikló akart lenni, olyan mint honfi­társa, Franz Klammer. Ehhez azonban túlságosan vakmerő volt. így nem lett belőle lesikló. De indulhat a gyorsasági sízők Világ Kupájában. Ez a társaság éven­ként hatszor találkozik, hogy összemérje erejét az egykilométe- res repülőversenyben, amely tá­volról sem egy kilométer. Csak az utolsó 100 métert mérik! Minden olyan gyorsan történik, hogy az ember csak a levegő áramlását érzékeli és aerodinamikus hely­zetben arra ügyel, hogy ne vétsen semmilyen hibát; ez a borzalom csak néhány pillanatig tart - állít­ják a vakmerő legények. Az 51 fokos lejtőn (síléc nélkül meg sem lehet állni rajta!) ver­senyzők mezén a következő felirat olvasható: „Gyorsabbnak kell len­ned a félelemnél..." Ez a filozófiá­juk. A célban aztán beismerik: szinte a másvilágról tértek vissza. Egyébként a gyorsasági őrültsé­get az alpesi versenyzők nem tart­ják komoly dolognak. Azt vallják, az igazi élményhez kanyarokra és kisebb „repülésekre“ van szük­ség, mert egyenesen száguldani unalmas... A „vad sízők“ - így nevezik a gyorsasági rekordhajhá- szókat - meggyőződése viszont: 200 kilométeres óránkénti sebes­ségnél nem lenne idejük unatkozni az alpesi versenyzőknek! A futam száguldás a másvilágra - mondo­gatják, miután sikerült ezen a vilá­gon maradniuk. Szigorú elvek szabályozzák a „túlvilági“ futamokat. A gyorsa­sági sízők szövetsége mintegy 80, a pénzért a halált is vállaló vakmerő versenyzőt számlál; kö­zülük senki sem használhat 2,40 méternél hosszabb és 15 kilo­grammnál nehezebb sílécet. A sí­talp szélesebb a megszokott lesik­ló léceknél. A „pilóták“ vékonyka fóliába bújnak, amely minden kis szőrszálat a testhez simít, s a kéz­fejen leragasztják. Aztán aerodi­namikus ruhába öltöznek, lég­áramlás szabályozó szárnyas sisa­kot vesznek, a szemet törhetetlen üveg védi. Csipetnyi levegő sem juthat be sehová. Minden takart. Kivéve a sícipót és a vasalást. „160 kilométeres gyorsaságnál kezd izgalmassá válni a futam“ - mondja a finn Häkkinen. „Ekkor a sítalpak már alig érintik a havat, irányításuk szinte lehetetlen. Az ellenszélben testemmel kell elle­nőrizni stabilitásomat...“ Hibát véteni legjobb esetben is égési sebeket jelenthet, mivel a műanyagöltözék a havon súrlód- va meggyullad. A törések semmis­nek számítanak a kockázat, a pénz nagyságához mérten. Per­sze csak akkor, ha tud esni a ver­senyző. Bukás közben vigyázniuk kell a sebesség megszállottjainak, hogy testük ne forduljon át. Ellen­kező esetben nincs mentség. Ha a „pilóta“ mondjuk 160 kilométe­res sebességnél csak a kezét is leengedi vagy kénytelen felegye­nesedni, az ellenszél, mint valami sátorba belekapaszkodik és felbo­rítja ... Az idő előtt „leírt“ Steve McKin­ney tehát megtréfálta a világot: 1982 utolsó napjaiban a francia Les Arc nevű falucska melletti 2 ki­lométer hosszú „jégcsatornában" az utolsó 100 métert 210,230 km/óra átlagsebességgel tette meg. Az első nyilvántartott világ­csúcs 105,675 km/óra volt. 1930- at írtak akkor... McKinney elmélete: „Ez az iga­zi sport. Minden csak tőlem, egye­dül tőlem függ. Százszázalékos teljesítményt kell nyújtanom, mert egyetlen megingás sem marad következmény nélk':l...“ A Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) vezetői azonban az „igazi sportot“ esztelen őrültségnek tart­ják, a 200 kilométeres gyorsaság szépségét szörnyűnek találják a szövetség főtitkára felteszi a kér­dést. Ki vállalja mindezért a felelős­séget? (T. V.)

Next

/
Thumbnails
Contents