Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-11 / 9. szám, péntek
Ha a falu és az üzem összefog Kamienka - vagy ahogy a kilencvenkilenc százalékban ukrán nemzetiségű helyi lakosság nevezi: Kamjonka - egy 1450 lelket számláló község Kelet-Szlovákia dimbes-dombos, hegyes északi peremén, néhány kilométerre a csehszlovák-lengyel államhatártól, Stará Ľubovňa szomszédságában. Régi település. Évszázadokig a ľubovňai várat, illetve annak uraságát szolgálta. Egy időben, a XIX. század második felében, a jobbágyság megszüntetése után a kisiparosság is elterjedt itt, ám a lakosság többsége akkor is a földművelésből és az állattenyésztésből, a pásztorkodásból élt. Aki nem bírta a tengődést, vagy akinek nem jutott sem föld, sem munka - s akadtak olyanok elég sokan az másutt próbált szerencsét. Közülük jó néhányan a tengeren túlra vándoroltak. A szlovák állam idején a falu lakossága bekapcsolódott a fasisztaellenes mozgalomba- a Csapájev partizánbrigádot segítette. 1945. január 24-e után új élet kezdődött itt s jelenleg Kami- enkát a legfejlettebb községek között emlegetik a széles környéken. Szinte mindene megvan, amire egy ekkora településnek szüksége lehet. Van tágas iskolája - ebben a tanévben 214 gyermekkel . szép művelődési élelmiszer- és vegyesboltja, postahivatala, gondosan ápolt sporttelepe, szabadtéri színpada (nyaranta itt tartják a körzet ukrán nemzetiségű lakosságának népünnepélyét). Rendezett mederben folydogál a falut kettészelő patakocska, a régi faházak közül már csak mutatóba áll itt-ott egy, s a szomszédságukban rengeteg korszerű családi „palota“. A helyi nemzeti bizottságon most 62 építkezésengedélyezési kérelmet tartanak nyilván, a lakosság száma pedig gyarapszik. A falu és a helyi egységes földművesszövetkezet elválaszthatatlan egység. Ez érthető, hiszen helyben nincs más termelőüzem, ugyanakkor pedig - kisebb megszakítással - már harmincnégy éve együtt élnek: a falu a mező- gazdasági üzemmel, a földmü- vesszövetkezet a faluval. S már nem szegényesen, mint az indulás éveiben, hanem egyre gazdagabban. A helyi nemzeti bizottság elnöke, Jozef Karaš szerint, ami az utóbbi három évtizedben épült a faluban, az jelentős mértékben az efsz érdeme is.- A helyi nemzeti bizottság és a tömegszervezetek jó partnerre, kellő támaszra leltek az efsz-ben. Amiben csak tud, segít nekünk, segít a falunak. Azon felül, hogy az építkezéseknél igénybe vehetjük gépeit és olykor-olykor a dolgozóit is, támogatja a sportegyesületet, a helyi népművészeti együttes pedig a patronátusa alatt dolgozik. Persze, ha az üzem kér tőlünk valamit, akkor azt mi is igyekszünk teljesíteni. A helyi egységes földművesszövetkezet 1950-ben alakult. Három év után ugyan felbomlott, ám a másodszori nekifutása - 1956- ban - annál jobbnak bizonyult. S a 2260 hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkező kamien- kai Béke Efsz ma már nemcsak a Stará Ľubovňa-i járás, hanem Kelet-Szlovákia egyik legeredményesebben gazdálkodó mezőgazdasági üzeme. Főleg az állattenyésztésben, azon belül pedig elsősorban az üszőnevelésben és a tejtermelésben. Alapító tagjai közül már sokan hiányoznak az élők sorából, s nem él a „közös“ első elnöke, Jozef Kseňák sem. öt évvel ezelőtt Bohumil Páleš mérnök került az üzem élére.- Hogy jó az együttműködésünk a faluval? Ezt így kell csinálni, hiszen ahol az összhang hiányzik, ott lassúbb a fejlődés. Elvégre ránk is vonatkozik, hogy közösségben az erő. Minél jobb a mezőgazdasági üzem kapcsolata a településekkel, és lakosaikkal, annál kevesebb a termelési, vagy a munkaerő gondja, és annál jobbak a gazdasági eredményei. Ezt tartottuk szem előtt akkor, amikor a község állami szerveivel közösen nekiláttunk a korszerű óvoda és bölcsőde építésének. S ezt tartjuk szem előtt, amikor a község bármilyen fejlesztéséről van szó. Mindemellett nálunk, ahol a 2260 hektárból csak 470 a szántó, s így a termelési ágazatok közül az állattenyésztés a legjelentősebb, a lakosság életkörülményeinek javítása és a korszerű munkafeltételek kialakítása különösen fontos. Nos, úgy érzem, hogy ezen a téÉpülnek az új lakások a szövetkezeti dolgozók számára (A szerző felvételei) ren az utóbbi időben jó úton haladunk. A gazdasági telep a község északi peremén van. Apró településhez hasonlít. A bejárat előtt balra két üzemi lakóház áll, majd a kapun belül, a domboldalon felfelé igyekvő egyenes út egyik oldalán az irodaház, a magtár, a műhely és a szénapajták sorakoznak. Velük szemben egy kocsiszín és öt istálló, közöttük pedig silógödrök. Mindenütt rend. Az épültek, főleg az istállók régiek, viszont a belső berendezésük nem elavult. Az egyikben az állat- gondozóknak célszerűen berendezett, mosdófülkével, rádióval, kávéfőzővel és más kellékekkel ellátott „irodájuk“ is van.-Amint mondtam, a korszerűsítésre nagy gondot fordítunk. Hiszen a szakirányítás mellett lényegében ettől függ a termelés minősége. Minden bizonnyal ennek köszönhető az is, hogy nálunk nincs munkaerőhiány. Ami pedig a rendet illeti: alfája és ómegája a termelésnek. A korszerű technológia, a sok nagy teljesítményű gép, a jó vetőmag, vagy állatfaj önmagában nem szavotolja a sikert. Ahhoz igyekvő, munkájukat lelkiismeretesen, felelősségteljesen végző és rendet szerető emberek is kellenek. Szerencsére ez utóbbiból nálunk nincs hiány. Hogy jobb eredményeket érünk el, mint a környező üzemek, az elsősorban dolgozóink igyekezetének köszönhető. ÚJ SZÚ 1985. I. 11. Az Anna Hrebíková (balról az első) vezette szocialista munkabrigád kiváló eredményeket ér el a tehenészetben Nem állítom, hogy feladatainkat tökéletesen végezzük, viszont talán a tervezésben, a munkaszervezésben és a kivitelezésben kevesebb hibát vétünk, mint mások. A Kamienkai Efsz az utóbbi időben kezd fogalommá válni Kelet- Szlovákia mezőgazdaságában. Csakúgy, mint a perényi (Perín), a čaňai, az újbódvai (Nová Bod- va), a sol’i, a závadkai vagy a smi- žanyi szövetkezet.- Mivel határunk túlnyomórészt rét és legelő, a növénytermesztés korántsem ölt olyan méreteket nálunk, mint az állattenyésztés. A szántóterület bizonyos hányadán tömegtakarmányt termesztünk, általában 100-110 hektáron vetőburgonyát. Ebből 1984-ben 22,3 tonna volt a hektárhozamunk. Kis területen gabonaféléket termesztünk. Az állattenyésztésben elsősorban a tejtermelésre összpontosítunk. A kamienkai és a stráňanyi telepeinken összesen 800 szarvasmarhánk van. Az egy tehénre eső évi fejési átlag 1980- ban már 3740 liter volt, a múlt esztendőben pedig 4500 litert értünk el. Véleményünk szerint ez még nem a felső határ. Jelenleg két 7 ezer literes és hat 6,5 ezer literes hozamú tehenünk van. Gondos ápolással, jó tenyésztői munkával és szakszerű takarmányozással számukat növelni szeretnénk. Nem vitás, az eredményesség egyik titka a helyes takarmányozás. A határból igyekszünk minden szál szénát betakarítani. Ebben a lakosság is a segítségünkre van. A siló- kukoricát a vermekben nem vegyszerekkel tartósítjuk, hanem egy külön erre a célra kialakított, gumikerekek helyett vashengereken guruló traktorral tömörítjük. Zabunk és takarmánybabunk is van, no meg takarmányrépát is rendszeresen termesztünk. Persze tavasztól őszig zöldetetés és legeltetés is folyik, s nem hanyagoljuk el a rétek és a legelők karbantartását sem.- Másik fontos ágazatunk az üszónevelés. Nemcsak saját üzemünk részére biztosítjuk a tehénutánpótlást, hanem kooperációban a közeli Ľubotíni Efsz-nek és főleg a Nitra melletti Nagycétényi (Veľký Cetín) Efsz-nek. Onnan 180-200 kilogrammos borjakat vásárolunk és azokat két év után öthónapos vemhesen szállítjuk vissza. Partnereink elégedettek munkánkkal. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a nálunk, vagyis a közel ezer méter magas hegyvidéken nevelkedett állatok később az alacsonyabb vidéken egészségesebbek, ellenállóbbak a betegségekkel szemben, mint az ott nevelt üszők. Részben a tejhasznosságuk is nagyobb. Ugyancsak kooperációban bikaborjakat is nevelünk, így nyaranta nálunk 100 hektár mezőgazdasági földterületre száz szárvas- marha is jut, míg télen körülbelül 80-85 darab. A számadatok is arról tanúskodnak, hogy a 429 tagú Kamienkai Efsz ügyesen gazdálkodik. íme néhány tény: A szövetkezet egy liter tejet 1,80-1,90 korona nyereséggel állít elő. Tavaly a bruttó mezőgazdasági termelés értéke 21 millió 233 ezer korona volt, s ebből az állattenyésztésé 12,7 millió korona. Az évi tiszta nyereség 1983-ban 6 millió korona volt, az elmúlt esztendőben pedig 6,5 millió korona lett. S ami szintén figyelemre méltó: az üzem minden ágazatban teljesíti a hetedik ötéves tervidőszak feladatait. Mindemellett pedig jutott és jut ideje, ereje és pénze a községfejlesztésre is. GAZDAG JÓZSEF Milliós értékeket mentenek meg KÖNNYEBB MEGELŐZNI, MINT ELOLTANI A losonci (Lučenec) járásban évek óta megkülönböztetett figyelmet fordítanak a tűzmegelőzésre. A jnb tanácsa elé került legutóbbi jelentésből kitűnt, hogy a tűzoltás szakemberei 142 üzemben és közintézményben ellenőrzik folyamatosan a biztonsági előírások megtartását. A műszaki fejlesztésre fordított összegek is emelkedtek az elmúlt öt évben. Az értékelt időszak folyamán egy sor új üzem illetve üzemrész épült, így a losonci textilgyár, a cinobaňai nehézgépgyár, a füleki (Fiľakovo) Ko- vosmalt és a Katarinská Huta-i üveggyár új termelőegységei, melyek építése illetve rekonstrukciója során messzemenően figyelembe vették a vagon- és tűzvédelmi előírásokat. Kedvezőtlenebb viszont a helyzet a mezőgazdaságban, mivel a gazdasági épületek többsége 15-20 évvel ezelőtt épült, s ezek közül több a szakemberek szerint valóságos tűzfészekké vált. Szakemberképzésre és propagandára is jelentős összegeket fordítottak, mégsem kedvező az elmúlt öt év tűzeseti statisztikája. 1979 januárja óta a járásban ugyanis 179 nagyobb tűzesetet regisztráltak, s az általuk okozott kár meghaladja a 2,2 millió koronát. Persze a statisztika csak a közvetlen károkról tesz említést, az eseteket követő termeléskiesés kimutatásával meg sem próbálkoznak az illetékesek. Mint ahogyan az emberek egészségét és életét sem lehet pénzben, koronában kifejezni. Márpedig sajnos kilenc esetben az élettei kellett fizetni saját, vagy mások gondatlanságáért, tizenegy személy pedig tartósan viselni kénytelen a tüzesetek nyomait. A puszta számokból az is kiderül, hogy a vörös kakas éppen 1983-ban pusztított a leggyakrabban. Mindez elgondolkodtatta, mi több cselekvésre kényszerítette a járás illetékeseit. A tűzvédelmi szakemberek még gyakrabban látogattak a munkahelyekre, ellenőrzéseik szigorát nem is egy-két esetben pénzbírsággal nyomatékosították. Javult a felvilágosító és propaganda tevékenység. Több előadásra, filmvetítésre került sor, s a regionális sajtót és a tömegtájékoztatás egyéb eszközeit is igénybe vették e célból. Az eredmények ismeretesek. Az elmúlt esztendő november elejéig csupán 19 tűzeset történt, s az anyagi kár alig haladja meg a 300 ezer koronát. Csak remélni lehet, hogy a kedvező irányzat 1985-ben is folytatódik. Az elmúlt öt esztendő legnagyobb pusztításai közül meg kell említeni az 1979. évi apátfalvai (Opatova) tűzvészt, melynek során leégett a gyár egyik raktárépülete a benne lévő gyapjúval együtt. Az anyagi kár értéke meghaladta a háromnegyedmillió koronát. Jelentős kár érte a közvagyont 1981 januárjában is, amikor Füleken a helyi tekepályán keletkezett tűz a fűtőtestek rossz üzemeltetése miatt. Az épületben és a berendezésben keletkezett kár értéke meghaladta a 450 ezer koronát. A lehangoló esetek ellenére vagy talán éppen ezért az elkövetkezőkben is a megelőzést és a hatékony tűzoltást tekinti legfontosabb feladatának a Szlovákiai Tűzvédelmi Szövetség járási szervezete. A jelentés zárórésze pozitívan értékeli a hivatásos tűzoltók és az önkéntesek felkészültségét, hiszen gyors és határozott közbelépésükkel szerény becslések szerint is több mint 66 milliós értéket mentettek meg a pusztulástól. A tűzoltók felkészültségének javításán kívül a jövőben fokozatosan korszerűsítik a technikai berendezéseket, s több községben tervezik a tűzoltószertárak javítását illetve újak építését. Tervbe vették vízben szegény vidékeken alkalmi tározók létesítését is. Mindemellett a leghatásosabb védekezésnek a továbbiakban is a megelőzést tartják. -h. aGondos egészségügy - egészségügyi gondok A világgazdasági nehézségek elől sajnos mi sem tudunk elzárkózni. Ezek a nehézségek - piacgondok, áremelések - arra késztetnek mindnyájunkat, hogy nagyon megfontoljuk, hová tesszük a pénzünket. Különösen az állami költségvetés összeállításakor nagy felelősség hárul az illetékesekre. Nem könnyű eldönteni a fontossági sorrendet. Ezek a nehézségek azonban nem jelentik azt, hogy megállunk a fejlődésben és a fejlesztésben. Az elmúlt évtizedekhez viszonyítva a beruházások mértéke csökken, a fejlesztés pedig kiváló minőséget, pontosságot, anyagtakarékosságot, a tervezett idő szigorú megtartását követeli a kivitelezőktől. A pártunk XVI. kongresszusán és a 7. ötéves terv irányelveiben kitűzött célokat mindenképpen el kell érnünk és ehhez minden alapfeltételünk megvan. Az egészségügy egyike azoknak a területeknek, amelyeken a beruházás nélkülözhetetlen. Ez vonatkozik a szepsi (Moldava nad Bodvou) rendelőintézek bővítésére, pontosabban egy új pavilon építésére is. Az intézmény húsz évvel ezelőtt épült s tervezése időszakában nem számítottak a város és környéke olyan rohamos fejlődésére, amilyenre az elmúlt két évtizedben került sor. Az intézethez tartozó lakosok száma ma már eléri a 38 ezret. Ennyi ember egészségügyi igényeit az intézmény csak óriási erőfeszítések árán tudja kielégíteni a mai orvostudomány fejlettségi szintjén. A fejlesztés tehát elkerülhetetlen, mert ezáltal javulnak a gyógyítás feltételei, tökéletesebbé válik az egészségügyi dolgozók munkája, több idő jut egy-egy betegre. Dr. Štefan Janačkonak, az intézmény igazgatójának is kevesebb lesz az álmatlan éjszakája.- Valóban komoly nehézségeink vannak - mondja az igazgató. - Sokkal több rendelőre, váróteremre volna szükségünk. Várótermünk gyakorlatilag nincs is, a betegek a folyosókon várakoznak. Naponta nyolc-kilencszáz beteg fordul meg nálunk s az ülőhelyek száma alig haladja meg a százhúszat. Gondjainkat az sem oldotta meg, hogy a lakótelepen nyolc lakás't rendelővé alakítottunk át. Az új pavilon tervezése már pár évvel ezelőtt megindult, de tőlünk kívülálló okokból a terv és a költségvetés is módosításra szorult. Eredetileg a rendelők és egészségügyi munkahelyek számát huszonnyolcra terveztük. Ez a szám kivitelezési és anyagi okok miatt csökken. Reméljük így is kielégíti az igényeket. A beruházási költség meghaladja a tizennyolc és fél millió koronát. A terv már végleges és ez év elején megkezdődik az építkezés. Az átadás idejét 1987 júliusában állapították meg. A rendelőintézetnek a hozzá tartozó tizenhárom körzettel együtt háromszázhúsz dolgozója van, ebből hetvenhat orvos. Kádergondjaik nincsenek, körzeti és szakorvosaik képzettek. A legzsúfoltabb szakrendelőjük a sebészet, a jövőben itt lesz szükség a leggyorsabb bővítésre. Gondot okoz, hogy egyes szakrendelésekre a betegeknek Kassán (Košice) vagy a Kelet-szlovákiai Vasmű kórházába kell utazniuk. Ez komolyabb esetekben nem kis problémákat okoz. Jelenleg helyszűke miatt az ortopédián, a neurológián, a bőrgyógyászaton hetente kétszer van szakrendelés, felváltva ugyanabban a rendelőben. Ez semmiképp sem kielégítő. Különösen az ortopédián nagy a túlterhelés. Az új részleg átadásával ezek a gondok is megoldódnak.- Közel ötödik éve állok az intézmény élén - mondja Janačko doktor. - Bátran mondhatom, hogy egy dolgozni ' jdó és akaró kollektívát vezeteK. Közösek a gondjaink és az örömeink. Párt- szervezetünk, az intézmény vezetősége, a szakszervezeti bizottság egységes. Célunk a vállalt és kapott feladatok teljesítése. FECSÓ PÁL EPiíOHUNKANIUIiKR!
