Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-07 / 5. szám, hétfő
K orunk egyik legszebb, legemberibb célkitűzése, hogy megszabadítsa az emberiséget a félelemtől. Félelem az ismeretlentől, a ránk törő veszélytől, az ellenségtől, ugyanolyan régi, mint maga az emberiség...“ Ezekkel a szavakkal vezeti be előszavában Balogh János akadémikus Horti József izgalmas könyvét, amelynek címe: Katasztrófák a természetben. Miről szól ez az izgalmas természettudományi könyv? Felöleli ,,a világ kezdete óta“ bekövetkezett katasztrófákat, kezdve a sárkánygyíkok kihalásától egész szintje igen nagy mértékben ingadozott. 18 ezer évvel ezelőtt az utolsó eljegesedés maximumán a tengerszint 140 méterrel volt alacsonyabb a mainál. Európa növényvilága az eljegesedések alatt leginkább a mai sarkköri tundrákhoz hasonlíthatott - állapítja meg a szerző. Vulkánok és földrengések A legfélelmetesebb katasztrófa a vulkánkitörés. Ezt mondják a tudósok, s ezt állítják a „szemtanúk“. Mély morgás, tompa dübörgés, félelmet keltő remegése a földnek, aztán az erupció, mindez mérhetetlen szorongással tölt el embert és állatot. Az utóbbi 500 évben kétmillió ember esett áldozatul a kitöréseknek. 1902-ben Martinique szigetén a Mont Pelée váratlan kitörésekor elpusztult St. Pierre város 30 ezer lakója - azóta ilyen katasztrófák nem történnek, mivel működik az előrejelző hálózat és a veszélyeztetett területeket idejében kiürítik. A történelmi idők legnagyobb lávafolyása 1783-ban volt Izland a gyakran 10-25 méter magas vízfal harsogva zúdul a partra és mindent elsöpör, összetör. A szökőár már előre jelezhető, erre riasztószolgálatok alakultak ki, úgyhogy a lakosságot idejében kitelepíthetik a veszélyeztetett partokról. Kevesebb áldozatot szed a lavina, a hógörgeteg, mivel elvileg mindig ugyanazon a földrajzi helyeken képződik, tehát óvintézkedéseket lehet ellene tenni, bár le- zúdulása gyakorlatilag kiszámíthatatlan. Évente átlag száz halálos áldozatot követelnek a lavinák. Az árvíz az a katasztrófa, amelyet szinte minden országban ismernek, ahol folyók vannak. (özönvíz csak a sivatagi népek mondavilágában nem szerepel). Századunk egyik legnagyobb árvize 1974-ben Ausztráliát sújtotta, amikor a monszun 17 óra alatt 480 mm esőt zúdított a legelőkre. De néhány nap múlva újabb esők következtek, városok és kis települések tucatjai kerültek víz alá. Fenyegető katasztrófa az aszály, az elsivatagosodás, a levegő szennyezettsége. Az utóbbi Miért haltak ki a sárkánygyíkok? Katasztrófák a természetben környzetünk mai állapotáig, a levegő és a vizek elszennyeződéséig Mert ez is katasztrófával fenyeget, pusztul az élővilág körülöttünk. öt „jégkorszak“ volt eddig Hogy valóban mi okozta a sárkánygyíkok kihalását, még ma sem tisztázott, tragédiájuk legvalószínűbb oka az, hogy képtelenek lehettek hőháztartásukkal követni a harmadidőszakkal beköszöntött klimatikus változásokat. Lehet, hogy a dinoszauroszokkal egy gigantikus légköri robbanás és ennek utóhatása végzett? Az állatok 65 millió éve kihaltak. Izgalmas fejezető a könyvnek a jégkorszakok leírása. A szerző szerint mintegy 2500 évenként beköszönt a lehűlés. Az utolsó nagy eljegesedés óta öt „kis jégkorszakot“ élt át a Föld. Sok tudós úgy véli, hogy minden 5000. évben eljutunk a kontinentális eljegesedés határára, s ez csak azért nem következik be, mert a ciklus átcsap a melegedés irányába. Az úgynevezett „Kis Jégkorszak“ 1400-1500-tól csaknem a napjainkig tartott. Ez hűvös, rossz nyarakkal kezdődött, amit hideg telek követtek. £ feljegyzések szerint 1431-ben az akkori Németország területén minden folyót jégpáncél borított. Franciaországban elfagyott a szőlő, Angliában korcsolyáztak a folyókon és Hunyadi Mátyást 1458-ban a Duna jegén választották királlyá. Száz évvel később a helyzet csak rosszabb lett, éhínség sújtotta Európát és visz- szatértek a járványok. A leghidegebb telet az 1643-1653 évtizedben jegyezték fel. Az eljegesedések és felmelegedések során elképzelhetetlen tömegű víz cserélt helyet, az elmúlt 2 millió évben a világóceánok szigetén. Itt 560 négyzetkilométert borított be a láva. Ez mégis eltörpül a földtörténeti korokban lejátszódó lávaömlések mellett, amelyek Észak-Amerikában, a Colum- bia-fennsíkot hozták létre: 52 ezer négyzetkilométer a beborított terület. Napjaink leghíresebb tűzhányója, a ma is működő, füstölgő, szortyogó St. Helens, amely hosz- szú szunnyadása után újból 1980 márciusában tört ki, még az idén márciusban is működött. Az egyik leggyakoribb természeti katasztrófa a földrengés. A műszerek szerte a világon évente több százezer rengést regisztrálnak, de a legtöbbje észrevétlen marad, mert kis erősségű. Az ENSZ adatai szerint 1926 és 1950 között 350 ezer ember halt meg földrengés következtében és a kár összege meghaladja a tízmilliárd dollárt. Horti József könyve szerint a legrégibb feljegyzéseket a kínaiak őrzik a földrengésekről, a Sang-dinasztia korától (i. e. 16-11. sz.) csaknem folyamatosan napjainkig. E krónika mintegy ezer nagyobb rengést ír le. A japánoknak is vannak részletes feljegyzéseik. A legtöbb földrengés tektonikus eredetű amely a földkéreg mozgásával és deformációjával függ össze. A legtöbb áldozatot követelő földrengés Kínában volt 1556- ban, a Sanhszi tartományban, ahol 800 ezer ember vesztette életét. Az 1976 júliusában észlelt tangsari földregnéseknek 655 ezer halálos áldozata volt, 1737- ben Kalkutában 300 ezren haltak meg. „Biológiai sivatagok“ A földrengésekkel összefüggésben vannak a szökőárak. (Ismert japán neve a tsunami.) Ez VILÁGKÖNYVTÁR • Jaroslav Hašek születésének 100. évfordulójára nemcsak műveit adták ki ismét, hanem egész sor életét és irodalmi alkotásait bemutató monográfiát. Ezek közé tartozik Radko Pytlík Švejk dobýva svét (Švejk meghódítja a világot) című könyve, amelyet nem rég jelentetett meg a moszkvai Knyiga kiadó. A könyv többek között közli a Švejk-kiadások történetét, s a szöveget ismert és kevésbé ismert illusztrációk gazdagítják. • Garda Márquez rövidesen befejezi új regényét, amelyben egy szerelmi történetet dolgoz fel. A regény a szerző legtöbb alkotásához hasonlóan a Karib-tenger partvidékén játszódik; hogy jobban átérezze a helyszín atmoszféráját, Garcia Márquez ideiglenesen átköltözött Mexikóból a kolumbiai Cartagena de indiasba, s közvetlenül a tengerparton kibérelt eav kis házat. Itt készül, napi egy-két oldallal, bekezdéssel vagy csak pár mondattal gyarapodva 'a testes, négy-ötszáz oldalra tervezett könyv, amelyet egy mondatba sűrítve így ismertet az Író: ,,Egy férfi és egy nő története, akik húszévesen nem kelhetnek egybe, következménye a savas eső, amely nyugaton már pusztítja az erdőket. De a gyárakból, kohókból áradó kéndioxid tönkreteszi a műemlékeket, az épületeket, szobrokat is. A szennyezés megölheti a folyókban is az életet. Meghalhatnak a folyóink és a tavaink. A világ számos részén agonizálnak a tengerek, pusztulnak az algák, fogy az oxigén, elszennyeződnek a partok. A Földközi-tenger egyes partjai mentén „biológiai sivatagok“ alakultak ki, ahol gyakorlatilag minden élőlény kipusztult. A legszennyezettebb partok a Barcelona közelében húzódó Costa Brava, a Cote d’Azur és az olasz Riviéra bizonyos részei. Erősen szennyezettek a Görögország, Törökország és Szicília közötti vizek. E zeket a katasztrófákat az ember okozza azzal, hogy pusztítja a környezetét. Megállj!-t kell kiáltani, felrázni a világot, mert ezzel „az emberevésnek valami ördögi, elvont formáját űzzük: azokat az embertársainkat pusztítjuk el, akik még meg sem születtek...“ M. N. Verses regény - Vietnamból Minden nép irodalmában akad olyan remekmű, amelyet fiatalok és öregek egyaránt ismernek és szeretnek, amelyből mindenki tud, ha csak pár sort is, könyv nélkül. A Kieu története ilyen remekműve a klasszikus vietnami irodalomnak. Költője, Nguyen Du (1765-1820) mandarin-családból származott, maga is viselt magas hivatalt az udvar szolgálatában. A nagy műveltségű férfiú kitűnő ismerője volt a klasszikus vietnami és kínai irodalomnak. Hányatott sorsa sokfelé vetette, így alaposan megismerkedhetett népe életével. Élete végén írta meg nemzeti nyelven fő művét, a Kieu történeté-l. A keserű-szép szerelmi história egy gyönyörű leány hányattatásait beszéli el. A költő azt sugallja, hogy a buddhista karma, a tettek gyümölcsének törvénye határozza meg Kieu sorsát. Élete láthatatlan szállal Dam Tiené- hez van kötve, akinek sírjánál könnyeket hullat a költemény elején, s verset is ír szomorú sorsú társnőjéről. De ez csak elvont magyarázat arra, hogy miért kell a költemény hősnőjének annyit szenvednie. Valójában Kieu nagyon is valóságos emberek miatt szenved, történetében feltárul a XVIII. századi Vietnam társadalma, amelyben kiszolgáltatott az egyszerű ember, különösen ha nő. Kieu csak úgy tudja megmenteni igaztalant megvádolt apját és bátyját, ha lefizeti a hivatalnokokat. Ezért adja el magát, ez a lépés tragédiájának elindítója. Ettől kezdve már mindenkinek hatalma van rajta: Ma Giam sinhnek, a kéjenc leánykereskedőnek, Tu Banak, a „zöld palota“ tulajdonosnőjének, So Khanhnak, a kalandornak, szerelme, Thuc nem tudja megvédeni sem apja haragjától, sem feleségének gonosz féltékenységétől. Egyedül a lázadó hős, Tu Hai veszi védelmébe, s szolgáltat neki- szinte mesébe illő módon- igazságot, de a hős bukása után Kieut ismét kiszolgáltatottan sodorja tovább a sorsa, míg csak régi kedvese, Kim rá nem talál. A fordulatos történet csak egyik oka a mű olvasottságának és népszerűségének. A másik a mű nyelve, költői ereje. Nguyen Du néhány szóval találóan jellemez egy-egy alakot, metaforák, érzékletes költői képek sora jeleníti meg a tájakat, szobabelsőket, a buddhista pagoda egyhangú csöndjét, a véres, hódító csatákat. Különösen gondot fordít a költő hősei belső világának érzékeltetésére. A műben felvonul a társadalom megannyi jellegzetes alakja: kegyetlen hivatalnokok, előkelő asszonyok, örömlányok, buddhista szerzetesnő, látnok-jós, lázadó hősök, durva, részeg katonák, kerítők. Sok-sok utalás található a műben régi történetekre, kínai klasszikus költeményekre, vietnami népi legendákra. Ezek talányossá s egyszersmind érzékletessé teszik a leírásokat. Gyakran verses regénynek nevezik azt a XVIII. század táján Vietnamban igen népszerű elbeszélő műformát - a truyent -, amelyben a Kieu története is íródott. E nemzeti nyelvű elbeszélés leggyakoribb formája váltakozva hat- és nyolcszótagos sorokból áll, ritmusa a vietnami nyelv zenei hangsúlyainak szabályai szerint váltakozik, minden nyolc szótagos sor utolsó szóta- ga rímet alkot a következő hat szótagos sor utolsó szótagával és az azt követő nyolc szótagos sor hatodik szótagjával. E hármas rímek viszik előre, szinte görgetik magukkal az elbeszélés ritmusát. E számunkra szokatlan rímformát alkotta meg magyarul Tandori Dezső, tíz illetve tizenkét sorosra nyújtva meg a sorokat. Fordítása Truon Dang Dung nyersfordítása alapján készült. Minden elismerést megérdemel, hogy sikerült magyarul megszólaltatnia egy olyan vietnami müvet, amely nyelvében, formájában is hordozza a vietnami kultúra sajátosságát: a több szomszédos kultúra kölcsönhatásából kialakult nemzeti hagyományt, mégpedig az eredetihez hasonló formában, úgy, hogy áthallik sorain az eredeti képi és nyelvi gazdagsága. KALMÁR ÉVA mert fiatalok, nyolcvanévesen meg azért nem, mert már öregek a házassághoz. “ • Th. Bernhard megtiltotta a bécsi és más osztrák városok színházainak, hogy drámait játsszák. Ez a válasza arra, hogy egy bécsi bíróság nem régen betiltotta könyve árusítását, amelyben élesen bírálta a bécsi kulturális, de mindenek előtt a színházi életet és az ún. „kultúra hordozókat“. • Andrej Voznyeszenszkij szovjet költő kapta az idei Aranykoszorú-díjat Jugoszláviában, a strugai nemzetközi költészeti fesztiválon. Voznyeszenszkij a tiszteletére rendezett irodalmi esten saját műveiből adott elő. A napilapoknak Voznyeszenszkij szívesen nyilatkozott Borisz Paszternakkal való tartós barátságáról. Arra a kérdésre pedig, hogy mely műveket tartja korunk legkiemelkedőbb alkotásainak, a költő ,,A Mester és Margaritá“-t, valamint a „Száz óv magány“-t nevezte meg. Beszélt még nemzedóktársairól is, akiknek sorában - Jevtusenko, Rozs- gyesztvenszkij és Okudzsava után - immár ői is hazájába vihette a rangos irodalmi dijat. Új könyvek DUBA GYULA Kiárusítás délelőtt Új könyvében, ahogy a címe is sejteti, a jeles szlovákiai magyar író a nagy lélegzetű társadalmi regényeivel egy időben, de semmi esetre sem azok melléktermékeiként keletkezett kisprózái írásait gyűjtötte egybe: novellákat, szatirikus elbeszéléseket és két irodalmi paródiát. Duba Gyula hétköznapi eseményekkel foglalkozik ezekben a rövidebb írásokban, novellái hőseit kevesebb társadalmi-történelmi determináció szorongatja. Többnyire a történeten kívül álló író nézőpontjából szemléli őket, esetenként riportszerűen tudósít apróbb-nagyobb gondjaikról. JOZEF KOT Tekézök Jozef Kot Tekézők című regénye Móricz Zsigmond Rokonokját juttatja eszünkbe: itt is egy kisváros irányító erőinek demoralizálódásáról kapunk lesújtó képet. Egy jól prosperáló bútorüzemben egy napon ellenőrt küldenek a központból, s az ellenőr a helyszínen rádöbben, hogy a rendezett felszín alatt virágzik a korrupció, s hogy ebben a korrupcióban a város egész sor tekintélyes személyisége „rokon“. A fiatal ellenőrt ez a felfedezése többszörösen is sokkolja. Először is: megdöbbenti és felháborítja maga a tény, a korrupció ténye, másodszor: nem érti, hogyan tarthatták az üzemet eddig a központi szervek is a legjobbak között számon, harmadszor pedig az ügy neki személyes ügye, erkölcsi dilemmája is, mert az üzem igazgatója egykor iskolatársa volt. Ebből a helyzetből születnek a hős belső vívódásai, a szerző pedig a tudatregény eszközeivel (elsősorban a belső monológok segítségével) az olvasókat is e belső dráma részeseivé teszi. SZLOVENSZKÓI KÜLDETÉS Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938 A sorozat e kötete úttörő vállalkozás, hiszen első a maga nemében: egy mozgalmas korszak szlovákiai magyar esszé- és tanulmányíróit mutatja be. A válogatás nem készülhetett a teljesség igényével, hiszen a szervezetlenség, az anyagi ellátatlanság, az állandó folyóiratok hiánya stb. ellenére rendkívül élénk és sokrétű közírói tevékenység jellemezte két háború közötti kulturális életünket. Haladó hagyományaink jelentős részét a Sarló fiataljainak munkássága képezi. A sarlósok főként a társadalomtudományok, a szociológia, szociográfia, művelődéspolitika, közgazdaságtan, irodalomkritika, művészetelmélet stb. terén produkáltak az egész magyar nyelvterületre kiható eredményeket. írásaik legjava baloldali vagy a baloldali szolidáris lapokban, folyóiratokban jelent meg. A kötet összeállítója Szeberényi Zoltán. CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR ESSZÉÍRÓK 1918-1938 Szlovenszkói küldetés madAch ÚJ SZÚ 4 1985. I. 7.
