Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-02 / 1. szám, szerda

Televízió és tropikus éghajlat Beszélgetés Rolando Gonzálezzel Honvédelmi oktatás a vietnami középiskolákban Hanoi 15 középiskolájában, kí­sérletként, új tantárgyként beve­zették a honvédelmi nevelést. A tantervet az oktatási és a honvé­delmi minisztérium szakemberei közösen dolgozták ki. Korábban a tanév kezdetén 1-2 hetes kato­nai gyakorlatot tartottak az ország középiskolásainak. Most az új tan­tárgy oktatása pótolja ezt a kísér­letbe bevont oktatási intézmé­nyekben. Az eddigi tapasztalatok szerint az új tantárgy bevezetése nem­csak a hazafias érzést erősíti a fia­talokban, s a vietnami néphadse­reg hősi hagyományainak tisztele­tét növeli, hanem sok fiatalt arra is ösztönöz, hogy különböző katonai iskolákba jelentkezzék a középis­kola elvégzése után. Másik ta­pasztalat, hogy a honvédelmi ne­velés nyomán javul a tanulók fe­gyelme, magatartása. ' (B) HÍREK- Bacsó Péter rendező a múlt év szeptember végétől forgatja Hány az óra, Vekker őr? című alkotását. Az operatőr Andor Ta­más, a forgatókönyvet - Páskándi Géza novellája alapján - a rende­ző írta. A cselekmény 1944-ben, Magyarország fasiszta megszállá­sának napján kezdődik. A történet hőse egy kisvárosban élő órás, aki a városka toronyóráját javítja, és a film azt mutatja be, miként válik történelmi hőssé az egyszerű ipa­ros. Bacsó stílusára jellemző mó­don - a tragikomikus történetben- a rendező elképzelései szerint- a groteszk és a líra ötvöződik. . +-Több mint harminc, eddig ismeretlen Bach-kórusmü kézira­tát találták az amerikai Yale egye­temen. A felfedező Christoph Wolff, a Harvard egyetem zenei tanszékének vezetője kutatásai során a Yale egyetem könyv- és kézirattárában bukkant rá az érté­kes kottákra. Az elmúlt napokban tanulmányúton járt hazánkban Rolando González, az UNEAC (Kubai írók és Művé­szek Nemzeti Szövetsége) Santiago de Cuba-i Tarto­mányi Képviseletének elnöke, aki egyben a Kubai Televízió szerkesztője, műsorvezetője és rendezője is. Prágában a Csehszlovák Drámai Művészek Szö­vetségének vezetőivel folytatott tapasztalatcserét és ellátogatott a Csehszlovák Televízióba. A Bratislavá- ban töltött héten megismerkedett a Szlovák Drámai Művészek Szövetségének dolgozóival, valamint megtekintette a Szlovák Televízió stúdiójait és közve­títő részlegét. Beszélgetésünk során először arra kértem, röviden ismertesse a szekció feladatait és munkáját.- Az UNEAC szelektív szferve- zet. Tagjai szekciónkban a rádió, a tévé és a film műfajában kima­gasló eredményeket elért dolgo­zók lehetnek, vagyis szerkesztők, rendezők, dramaturgok és a mű­szaki személyzet - úgymint vilá­gosítók és hangtechnikusok. A taggá választásnál az alkotó munkában elért eredményeken kí­vül figyelembe vesszük az illető politikai magatartását és eszmei­ideológiai érettségét is. A szekció igyekszik sokoldalú támogatást és segítséget nyújtani a tagok alkotó tevékenysége még jobb kibonta­koztatásához. Ezt a célt szolgálják a szekció által szervezett rendez­vények is. Hangsúlyozom, a szek-V ció semmilyen formában sem avatkozik bele vagy irányítja az e három műfajban folyó alkotó munkát, csupán ösztönzi tagjait tehetségük teljesebb kibontakoz­tatására. Egyszersmind érdekvé­delmi szervezetnek is tekinthető, mivel intézi és felügyeli az e műfa­jokban született alkotások nyom­tatott formában való kiadását. • ön említette, hogy a szekció rendezvényeket szervez a tagság számára. Megtudhatnánk valami közelebbit a jellegükről?- Ezek elsősorban szakmai előadások. Akadnak köztük mo- notematikusak és szélesebb té­makört felölelők is. Havonta egy, azaz évente összesen tizenkét előadás kerül megrendezésre. Ezenkívül szervezünk kerekasztal beszélgetéseket és müsorelemzé- seket is. Levetítünk egy-egy alko­tást és közösen megvitatjuk. Kü­lönböző események vagy szemé­lyiségek évfordulóihoz kapcsolódó ünnepségek is szerepelnek a szekció programjában. Ilyen pél­dául az évente, február 24-én tar­tott ünnepség, mely a múlt századi nemzeti felszabadító harc meghir­detésének évfordulója, s egyben ezen a napon alakult meg - szá­zadunkban - az egyik országos rádióállomásunk, a Radio Rebelde is. • Versenyeket, pályázatokat hirdetnek?- Minden évben országos, több fordulós - járási, tartományi és országos - versenyt hirdetünk meg e három műfajban. Ez a Fes­tival Nációnál UNEAC Caracol. Rádiós alkotásoknál az író, a ren­dező és a zenei munkatárs mun­káját díjazzák. Filmeknél a rende­ző, a forgatókönyvíró és a vágó munkáját értékelik. Mindhárom műfajban van még egy-egy nagy­díj is. Ezt a legjobb eredeti alkotás nyeri el. Megemlítenék még egy jelentős rendezvényt. Az idén ke­rült első ízben megrendezésre a kubai filmkritikusok találkozója. A jövőben e találkozóra rendsze­resen sor kerül Santiago de Cubá- ban. Meghívtuk valamennyi jelen­tős kubai filmkritikust, de nemzet­közi színezetet is ölt a rendez­vény, mert itt lesznek azok a kül­földi szakmabeliek is, akik decem­ber első felében részt vesznek az ICAI által rendezett latin-amerikai filmfesztiválon. A találkozó de­cember utolsó hetében lesz. • Csehszlovákiában elég ke­véssé ismerjük a kubai televízió műsorát, ön mint a televízió dol­gozója lenne szíves röviden tájé­koztatni a kubai tévézésről és a két ország televíziója műsorfelé- pítésének eltéréseiről?- Kubában két televíziós prog­ram van. Az egyik a Canal 6. a másik a Tele Rebelde. A Tele Rebelde műsorainak 80 százalé­ka, a Canal 6 műsorainak pedig 40 százaléka színes. A Tele Rebelde reggel héttől éjfélig, a Canal 6 pe­dig déltől fél kettőig, valamint 18.00-tól éjfél utánig közvetít. A Tele Rebelde kizárólag publi­cisztikai, híradó, tájékoztató és sport műsorokat sugároz. Az egyes híradásokat, beszélgetése­ket könnyűzene választja el. A Ca­nal 6 inkább hasonlítható a Cseh­szlovák vagy Szlovák Televízió programjaival. Rendkívül sokféle műsorokat közvetít. Ezek közt akadnak állandó müsorszámok, például a TV Híradó 20.00-tól 20.30-ig. S egy érdekesség - a „Bábok“, az esti mese csupán ezután következik. A kubai gyere­kektől 21,00-kor vesz búcsút a te­levízió. Persze, gyakran még ké­sőbb is láthatók gyerekek az utcá­kon. Ennek oka a helyi klíma. Ehhez alkalmazkodik a televízió is. A nappali hőség miatt főleg este fele élénkülnek meg az utcák, s gyakran csak hajnaltájt lehet elaludni a párás meleg miatt. Ezért minden este szerepel filmvetítés is a Canal 6 programján. Ez általá­ban 23.00-kor kezdődik, s éjfél után ér véget. Szombatonként rendszerint hajnalig vetítünk. Má­sik jellegzetesség a sok könnyű­zenei műsor. Például minden hét­főn szórakoztató, humoros darab rnegy. Az esti mese és a film között többnyire dramatizációkat, vetélkedőket, jelenetekkel tarkított nevelő jellegű tanácsadó műsoro­kat vetítenek. 0 ön már hosszú évek óta a te­levízió szerkesztője és rendezője. Jellemezné röviden a saját mű­sorát?- Műsorom címe Guión 5 (5-ös számú Forgatókönyv). Műfaját te­kintve kulturális híradó. Egyórás műsor, tizenöt naponként sugá­rozzák. Általában kulturális híre­ket, riportokat tartalmaz. S persze sok zenét is. Hires személyisége­ket, jelentős eseményeket, ren­dezvényeket mutatunk be. Mindig tartalmaz eszmefuttatást, tárcát is, mely egy jelenséghez, képhez, tájhoz vagy személyhez kapcsoló­dik. Ezt magam írom és olvasom be. Különben a műsorvezető is én vagyok. Néha monotematikus ez a híradó, de többnyire 5-6 tarto­mány kulturális életét mutatja be. A legutóbbi két adásban Pinar del Rio és Pinos szigetének kulturális eseményeit mutattuk be. Renge­teg levelet kapok az adáshoz, fő­leg fiataloktól, pedig ez nem is kifejezetten ifjúsági műsor. • Mennyire van kiépítve Kubá­ban a tévéadók hálózata? Kuba egész területén foghatók a prog­ramok?- Természetesen. Latin-Ameri- ka legrégibb rádiója és televíziója a kubai. Más országok szakem­berei hozzánk jöttek tapasztalatot szerezni. Minden tartományban vannak helyi adók, sót stúdiók is, melyek egy-egy műsorszámmal szerepelnek az országos prog­ramban. S még egy érdekesség. A tartományok központjában mű­ködő stúdiók önállósulhatnak is. Például Santiago de Cubában a Tele Rebelde csatornáján min­den hónapban egyszer egy óráig a Santiagói Híradót sugározzuk kizárólag a tartomány nézőinek. • Mint rendező bizonyára ön is részt vett a szekció által meghir­detett versenyeken, fesztiválokon. Milyen eredménnyel?-Természetesen részt vettem. A tévépublicisztika műfajában négyszer egymás után lettem első helyezett. A TV és Rádió Fesztivá­lon egymást követő öt évben kap­tam meg a rendezésért járó díjat. A Kubai Újságírók Nemzeti Szö­vetsége által rendezett Concurso de 26 de Julio versenyen négy­szer végeztem az élen. Ezenkívül 1982-ben a kulturális minisztéri­umtól a Jósé Raul Gómez García emlékérmét kaptam huszonöt évi munkásságom elismeréseképp.- Köszönöm a beszélgetést. LÖRINCZ EMŐKE A magyarországi könyvkiadás egyik jelentős fejleménye volt, hogy 1976 óta a Tankönyvkiadó vette át a nemzetiségi nyelvű ki adások gondozását. Az elmúlt években sorra láttak napvilágot néprajzi tanulmánykötetek, eredeti irodalmi művek, népmesék és népköltészeti gyűjtemények, kap­csolattörténeti munkák. Fórumot kaptak olyan kutatók, akiknek ko­rábban csak helyi kiadványokban vagy a nemzetiségi sajtóban volt módjuk közölni; megélénkült a magyarországi német, a dél­szláv, szlovák és román írásbeliség; bekapcsolódott a munkába az újabb nemzedék. Az első évek hozadéka kétség­telenül reményekre jogosít, még akkor is, ha minden kezdés bukta­tókat is rejt: kevésbé színvonalas munkák megjelenését, dilettáns törekvések pártolását. A megje­lent nemzetiségi könyvtermést há­rom csoportra lehet osztani: törté­nelem, néprajz és irodalom. Törté­nelmen elsősorban helytörténetet, nemzetiségtörténetet és kapcso­lattörténetet kell értenünk. A népi kultúra iránti érdeklődés fölélénkü­lését a nemzetiségek körében is tapasztalni lehetett, talán ezen a területen a leggazdagabb a ter­més. Mindegyik nemzetiség nép­Nemzetiségi könyvek Magyarországon rajzáról tanulmánykötetek jelentek meg, s nem hiányoznak a monog­rafikus földolgozások sem. Kere- csényi Edig például a Mura-menti horvátság múltjáról és anyagi kul­túrájáról készített összegező átte­kintést (Povijcst i materijalna kultu- ra pomurskih Hrvata, 1982). A ro­mán sorozat legújabb darabja me­semondókat és meséiket mutatja be (Din traditiile populare ale ro- manilor din Ungaria 4., 1984 ). Az egyre ígéretesebben kibontakozó nemzetiségi néprajzkutatás szak­emberei - többek között a szlovák Ondrej Krupa, a német Wendel Hambuch és Kari Manherz, a ro­mán Alexandru Hotopan - értékes müvekkel gazdagították a hazai tudományosságot. Az eredmé­nyek között említhetjük a szép kiállítású népköltészeti gyűjtemé­nyeket: a szlovák Gregor Papuček szülőfaluja, Pilisszentkereszt nép­dalait adta közre (Zahučali hory, 1983 ), a szlovén Karéi Krajcar a Vas megyei Vendvidék meséit (Slovenske pravljice íz Porabja, 1984.) Alexandru Hotopan pedig Teodor Simonca román meséit (Imparatu rosu si imparatu alb, 1982.) A magyarországi németek népköltészetéből reprezentatív, kétnyelvű válogatást jelentetett meg az Eúrópa Könyvkiadó,,, Vad­alma, vadalma, magva de kese­rű...“ címmel. Ez a könyvújdon­ság jól példázza, miképpen vál­hatnak a nemzetiségek kulturális javai országos közkinccsé. Kalász Márton ihletett tolmácsolásában (a költő is német származá­sú) szólalnak meg magyarul a sváb folklór valódi gyöngysze­mei. Kari Manherz, a kötet össze­állítója, kalauzolja el az olvasót a magyarországi németség és népköltészet e körében. És ezzel már az irodalom vidé­kére érkeztünk. A hatvanas évek­ben úgy látszott, egy-egy kivételtől eltekintve a nemzetiségek irodal­ma meglehetősen elavult normák jegyében születő tájirodalmat je­lent csupán. A hetvenes évek kö­zepétől mindegyik népcsoport kö­rében ígéretes tehetségek jelent­keztek. Természetesen nem lehet közös nevezőre hozni a magyar- országi nemzetiségek irodalmát, hiszen nagymértékben eltérő tra­díciót folytatnak, különböző nem­zeti irodalmakhoz tartoznak. Haj­tásaik sorvadásra lesznek ítélve, ha a megjelenő müvek nem kap­nak visszhangot - az olvasóktól és anyanyelvűk nemzeti irodalmától. A lélekszám csekély volta és a történelmi körülmények követ­keztében kevés az olyan íróegyé­niség, akit nemzeti irodalmában is számon tartanak. Mindenekelőtt a szerb Stojan D. Vujičič teljesít­ményére, költői és irodalomtörté­nészi műveire utalhatunk. Az utóbbi évtizedben kibontakozó írói-költői pályák közül jó remény­séggel említhetjük a német Erika Ats és Valeria Koch, a szlovák Alexander Kormos és Gregor Pa­puček költészetét, a szerb Pred- rag Stepanovič prózáját. A sajátos funkciójú regionális irodalom érté­kes teljesítménye az Ilié Ivánusé és a fiatalon elhunyt horvát költőé, Josip Gujaš-Džuretiné, a román Lucian Magdué. Ezeknek a törek­véseknek párhuzamait a magyar- országi német irodalomban is megtaláljuk. A folyamatosságot biztosítani látszanak a legfiatalabbak, idén jelent meg például tíz fiatal ma­gyarországi horvát és szerb költő antológiája, Hol tűnik el a hang? címmel. Verseik, kísérleteik sokfé­le iránya azt bizonyítja: vannak, akik tesznek azért, hogy hallható legyen, ne tűnjék el sajátos nem­zeti kultúrájuk. (Részlet egy hosz- szabb tanulmányból) KISS GY. CSABA Jelena Lösz (Szovjetunió): Anyácska Az ikrek titkos nyelve Az NDK-ban jelenleg 200 ezer ikerpár él. Ez adta az ötletet a lip­csei Ifjúságkutató Intézet pszicho­lógusainak egy nagyszabású iker- vizsgálat-sorozat megindítására. Az 1980-ban megkezdett vizsgá­latok kiterjedtek az egy- és kétpe- téjű ikrek magatartására, hajlama­ira, fejlődésére, a genetikai ténye­zők és a környezet hatására. Az ikervizsgálatok számos ér­dekességre hívták fel a figyelmet. Például az egypetéjű ikreknek egészen kétéves korukig problé­mát okoz tükörképük látványa, mi­vel úgy hiszik: a tükörben önma­guk helyett ikertestvérüket látják. Az énkép meghatározása nehéz­séget jelent számunkra, mert a ko­rai gyermekkor második szaka­szában a világos egyetlen énkép helyén hagyományos kettős-kép él tudatukban. Ez az oka annak, hogy az ikrek az ,,én“ szót megle­hetősen későn kezdik használni. Óvónők tapasztalata, hogy jó- néhány ikerpár az óvodában leg­alább egy évig nem beszél a többi gyerekkel, csak egymással sug- dolózik. Sőt e kicsinyek tíz száza­léka titkos nyelven érintkezik, amelyet más nem ért meg. Ezek a gyerekek önmaguk számára al­kotnak nyelvet, amelyhez nem egy esetben hosszú évekig ragasz­kodnak, még akkor is, ha mások­kal már hajlandók szóba elegyedni anyanyelvükön. Az ikrek kapcsolata felnőttkor­ban is jóval bensőségesebb, mint más testvéreké. Ez rendszerint a házastársaktól kíván nagyfokú türelmet és megértő tapintatot. Az ikerpárok életük végéig igénylik egymás közelségét; gyakran láto­gatják egymást, együtt mennek nyaralni, programjaikat közösen szervezik, életük minden esemé­nyét igyekszenek megosztani, Az ikerpárok - valamennyi kor­osztályban - többnyire együtt betegszenek meg. Ennek éppúgy pszichés oka van, mint párválasz­tási problémáiknak. Az ikrek ugyanis igen nehezen tudnak megválni egymástól. A gyermekek általában nehe­zen szorítják vissza túlzott én­beállítottságukat, amikor közös­ségbe, óvodába, iskolába kerül­nek. Az egypetéjű ikreknél ez pon­tosan fordítva történik. Ezért a ku­tatók egyes esetekben javasolják, hogy az ikrek más-más iskolában tanuljanak, s ne válasszák ugyan­azt a szakmát. Az ikerkutatások számos fontos ismeretet nyújtanak a szülőknek és a pedagógusoknak, s egyben nehéz feladatot is, mert a fellelhe­tő különleges magatartásformák különböző fokon jelentkeznek az egyes pároknál, amit a nevelés során mindenképpen figyelembe kell venni. p ^ ÚJ SZÚ 4 1985. I. 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents