Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-23 / 19. szám, szerda
Ortega: az USA térjen vissza a tárgyalóasztalhoz A SALVADORI HAZAFIAK A PÁRBESZÉD FOLYTATÁSÁRA SZÓLÍTJÁK FEL A KORMÁNYT (ČSTK) - Daniel Ortega nica- raguai államfő Managuában tartott sajtókonferenciáján bírálta az Egyesült Államokat amiatt, mert akadályozza a közép-amerikai konfliktus békés rendezését. A manzanillói tárgyalások megszakításáról és a hágai nemzetközi bíróság munkájának bojkottálásáról szóló washingtoni döntés azt mutatja, hogy a Reagan-kormány nyíltan megveti a nemzetközi jogot a katonai erő alkalmazására helyezi a hangsúlyt - mondotta Ortega. Nicaragua a manzanillói párbeszédet a Washington és Managua közötti kapcsolatok normalizálása útjának és a Contadora-csoport erőfeszítéseihez való hozzájárulásnak tartotta. Az amerikai döntés komolyan veszélyezteti a Conta- dora béketörekvéseit - mutatott rá Ortega, s a továbbiakban kitért rá, hogy a Fehér Ház konfliktust akar kirobbantani Nicaragua és Costa Rica között. Bírálta Costa Rica, Salvador és Honduras álláspontját mivel az meghiúsíthatja a Contadora-csoport és a közép-amerikai országok előkészületben levő értekezletét. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az indiánok ellenforradalmi szervezete, a MISURA szabotálja a párbeszédet a nicara- guai kormánnyal. Ortega figyelemre méltónak nevezte, hogy az USA ki akar térni a közép-amerikai problémákról szóló tárgyalások elöl, pedig a regionális konfliktusnak éppen ő a főszereplője, tehát a felelősség alól sem vonhatja ki magát. A nicaraguai államfő végül felszólította az Egyesült Államokat, térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) ismét felszólította a salvadori kormányt, folytassa a párbeszédet a hazafias erőkkel az öt éve tartó fegyveres konfliktus békés rendezése céljából. Rubén Zamora, a front politikai-katonai bizottságának tagja managuai sajtóértekezletén kijelentette, az FMLN választ vár Pakisztán Ellenzéki vezetőket vettek őrizetbe (ČSTK) - A pakisztáni rezsim újabb megtorló akciókat indított a 11 ellenzéki pártot tömöritő ,,Mozgalom a Demokrácia Helyreállításáért“ vezetői ellen. Hétfőn letartóztatták Mohammed Malik Kasszemet, a mozgalom főtitkárát, Naszrullah Khánt, a Pakisztáni Demokrata Párt elnökét és Malik Maradzs Khaledot, a Pakisztáni Néppárt elnökét. Más ellenzéki vezetők mozgásszabadságát a rendőrség korlátozta. Az üldöztetések elöl számos politikus illegalitásba vonult. Az újabb akció Ziaul Hak válaÖsszhangban a jemeni nép érdekeivel (ČSTK) - Azoknak a tárgyalásoknak az eredményeit, amelyeket a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és a Jemeni Arab Köztársaság legfelsőbb képviselői a két ország egyesítéséről szóló egyezmény megvalósításáról folytattak az elmúlt napokban Aden- ban és Taizzában, az észak-jeme- ni kormány kibóvitett ülésén nagyra értékérté' Ali Abdasz Szaleh, az ország köztársasági elnöke. Az egyesülési folyamat a népi Jemen és a Jemeni Arab Köztársaság között megfelel a jemeni nép érdekeinek és a kölcsönös megértés és a konstruktív demokratikus párbeszéd alapján fejlődik - mondotta Szaleh elnök. * sza az ellenzéknek arra a felhívására, hogy a lakosság bojkottálja a jövő hónap elejére kiírt parlamenti „választásokat". Másrészt pedig az államfő meg szeretné hiúsítani az ellenzéki vezetők találkozóját, akik egyeztetni akarják eljárásukat a népellenes rezsimmel szemben. A kritikus helyzet miatt Hak tegnapra összehívta a kormány rendkívüli ülését. Bagdadi bejelentés (ČSTK) - Bagdadi jelentések szerint az iraki légierő tegnapra virradó éjszaka két újabb „tengeri célpontot“ támadott nem messze az Iránhoz tartozó Kharg szigettől. Az iraki katonai szóvivő a támadásokat sikeresnek minősítette. Irak tengeri célpontokként általában a polgári tankhajókat szokta megjelölni. Megismételte azt a korábbi álláspontot is, mely szerint Irak mindaddig fenntartja az iráni kikötők elleni blokádot, amíg Teherán lehetővé nem teszi, hogy az iraki hajók a Perzsa-öbölben közlekedhessenek. Bagdadban hétfőn véget ért az Arab Államok Ligája keretében működő, az iraki-iráni konfliktus rendezésére létrehozott bizottság ülése. A tanácskozás résztvevői ismét felszólítottak az évek óta húzódó, nagy ember- és anyagi áldozatokat követelő háború befejezésére. a párbeszéd újabb fordulójának időpontjára és helyére tett javaslataira. A salvadori hadsereg kénytelen volt megszakítani Morazán tartományban partizánellenes offenzi- váját, mivel a forradalmi erők megsemmisítettek egy, az utánpótláshoz elengedhetetlen hidat. A kormánycsapatok egyébként a január 11 -én elkezdett hadművelet során 124 katonát vesztettek. Sigifredo Ochoa ezredes, a salvadori 4. katonai körzet parancsnoka a körzethez tartozó 13 kerületet „a szabad lövés térségévé“ nyilvánította. A tüzérek igy szabad kezet kaptak ahhoz, hogy lőjék ezeket a területeket, bár - a hadsereg állításával ellentétben - a polgári lakosság még nem menekült el innen. A „nem francia“ rendezés ellen (ČSTK) - Francois Mitterrand elnök vasárnapi kijelentése arról, hogy megőrzik a francia gyarmati uralmat Új-Kaledóniában, arra ösztönzi a jobboldalt, hogy fokozott mértékben lépjen fel a bármilyen formában megnyilvánuló függetlenség megadása ellen. Jacques Toubon, a legnagyobb ellenzéki párt, a Szövetség a Köztársaságért (RPR) főtitkára visz- szautasította az új-kaledóniai kérdés bármilyen „nem francia“ rendezését. Giscard d’Estaing volt államfő hétfőn azt követelte, hogy a gyarmatot változtassák francia tartománnyá. Más jobboldali politikusokhoz hasonlóan visszautasította a tárgyalásokat Jean Marie Tjibaouval, a Kanak Szocialista Nemzeti Felszabadítási Front „ideiglenes kormányának“ elnökével, aki ma érkezik Párizsba. események margójára ▼ „Nagyon fontos, hogy Francia- ország világszerte olyan bástyákkal rendelkezzék, amelyekről védheti befolyását, érdekeit és jelenlétét“ - mondotta Mitterrand francia elnök új-kaledóniai villámlátogatását befejezve. A gyors látogatást az utóbbi hetek, hónapok zavargásai tették szükségessé. Ha valaki még bízott Párizs pálfordu- lásában, most meggyőződhetett arról, hogy Franciaország mindenáron meg akarja őrizni stratégiai érdekeit. Ez Uj-Kaledóniára éppúgy vonatkozik, mint többi gyarmatára. A XX. század utolsó éveit taposva egyre sürgetőbben merül fel a kérdés: van-e joga valamely országnak, hogy gyarmati sorban tartson egy-egy népet, semmibe véve legalapvetőbb jogait? Lehet-e bármiféle valósnak vélt érdekkel indokolni, hogy a világnak vannak még részei, ahol az őslakossággal másképp bánnak, mint a telepesekkel? A más bánásmód a kanak őslakosság esetében kizsákmányolást, elnyomást és embertelenséget jelent. A válasz teljesen nyilvánvaló. A szigetcsoporton az őslakosok (kanakok) és a telepesek (kaldo- sok) száma hozzávetőlegesen azonos. A nemzeti hazafias erők független, kanak Kaledóniát követelve már az elmúlt év végén is sok álmatlan éjszakát okoztak a francia kormánynak. Hosszas huzavona után született meg a terv, amit ez év elején Edgar Pisani, a párizsi kormány megbízottja dolgozott ki és terjesztett elő. Első hallásra úgy tűnik, hogy a terv magába foglalja mindazt, amire a kanakok vágynak: a szigetcsoporton júliusban népszavazást tartanának, amelyen a kanakok és kaldosok egyaránt szavazhatnának a függetlenségre vagy ellene. Ha az előbbiek győznek, akkor Új-Kaledónia 1986. január 1-től szuverén, független állammá válik, beléphet az ENSZ-be, s egyedüli gazdája lehet természeti kincseinek. Mi kell még? Hiszen ennél többet aligha nyújthat egy rendezési terv, gondolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy a Pi- sani-féle rendezési tervnek még egy fejezete van. Ez pedig már egészen mást tartalmaz, mint amit a kanakok óhajtanak. Arról van szó, hogy az ún. függetlenség elnyerése után Új-Kaledónia azonnal társulási szerződést kötne Franciaországgal, ami nem jelentene mást, mint a francia nyelv és kultúra jelenlétének elismerését és a francia gazdasági érdekek megőrzését. A katonai védelem és a belső rend megőrzése továbbra is a francia hadsereg és rendőrség feladata lenne. Párizs tehát az egyik kezével ugyan ad, a másikkal azonban annál nagyobbat markol. A kanakok tényleges érdekeit képviselő nemzeti felszabadítási mozgalom ennek teljes mértékben tudatában van, éppúgy, mint annak, hogy látványos eredményeket nem remélhet az érdekeit körömszakadtáig védő Franciaországtól. Azt már az elmúlt hetekben is világosan bebizonyította, hogy következetesen kitart törvényes jogainak érvényre juttatása mellett. Új-Kaledóniában meghosszabbították a rendkívüli állapotot. A feszültség különösen a rendezési terv meghirdetése után éleződött ki. A véres összetűzések mindennaposak a szigetcsoporton. A rendőrosztagok támogatására érkezett francia fegyveresek vigyázzák most a rendet. Hogy meddig? Lehet, hogy még hónapokig, az is lehet, hogy évekig, de minden jel arra mutat: Új-Kaledóniában megmozdult a föld... KOVÁCS ILONA Revansista hangulatkeltés - bonni segédlettel (ČSTK) - Revansista felhívásokkal indította Nyugat-Berlinben a helyi Kereszténydemokrata Unió a márciusi választások előtti kampányának zárószakaszát. Az akció támogatására hétfőn a városba érkeztek a nyugatnémet kormánypártok (CDU-CSU) képviselői, akik provokatív módon az egykori birodalmi gyűlés épületében tanácskoztak. A választások kapcsán a város politikai és gazdasági helyzetéről tárgyalnak, ez azonban ellentétben van a Nyugat- Berlinröl szóló négyhatalmi megállapodással, amely szerint ez a város nem része az NSZK-nak, s nem is tartozik az igazgatása alá. Alfred Dregger, a nyugatnémet CDU-CSU parlamenti frakciójának elnöke ismét szemtelen módon azt állította, hogy a német kérdés továbbra is „nyitott“ és elválaszthatatlanul összefügg „Nyugat-Berlin szabadságának biztosítékaival“, ami alatt a NA- TO-országokhoz fűződő szövetséget kell érteni: - A vezető nyugatnémet politikus revansista kijelentései nemcsak hogy nem segítik elő a normális kapcsolatok fejlődését Bonn és a szocialista közösség országai között, hanem egyenesen a háború utáni realitások átértékelésére ösztönöznek. Teljes ellentétben állnak azokkal a szerződésekkel, amelyeket a nyugatnémet kormány a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Lenil J SZÓ 1985. I. 23. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti új tárgyalások, amelyek számára a minap Genfben zöld utat adtak, az atom- és űrfegyverkezés problémáinak széles komplexumát ölelik fel. Az európai közepes hatótávolságú atomfegyverek témája is szerepel majd ezeken a tárgyalásokon. Ezek a fegyverek nemrég ismét felhívták magukra a figyelmet azzal a szörnyű robbanással, amely megremegtette a heilbronni (NSZK) amerikai támaszpont épületét. A Pershing-2-es rakétának ez az újabb balesete több emberéletet követelt és felkavarta az NSZK-t, mivel gyakorlatilag megmutatta azt a valóságos veszélyt, amelyet az elsőcsapás mérő amerikai atomrakéták az európai országokra nézve jelentenek. „Egy ilyen incidens az atomháború kirobbanásának okául szolgálhat“ - állapítja meg G. La- rocque nyugállományú amerikai tengernagy. Véleménye szerint, az NSZK-beli amerikai katonai támaszponton történt baleset is igazolja azt a lehetőséget, hogy műszaki hiba és emberi tévedés következtében felbocsássanak egy Pershing rakétát. Ismeretes, hogy ezek a rakéták milyen célpontokra vannak beirányozva, úgyhogy a következmények valóban a leg- tragikusabbak lehetnek. A heilbronni támaszponton történt robbaAz új tárgyalások és az európai atomfegyverek nás tehát emlékeztetett arra, hogy minden újabb amerikai rakéta telepítés révén a nyugat-európaiak biztonsága kevésbé megbízhatóvá és sebezhetővé válik. Ugyanakkor a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti új tárgyalások küszöbén, az amerikai rakéták tervszerű nyugat-európai telepítése szükségképp bonyolultabbá teszi a kontinens egész helyzetét és ezeknek a tárgyalásoknak a légkörét. Moszkvában erről igy vélekednek: ha az Egyesült Államok a jövőben is folytatja közepes hatótávolságú atomfegyvereinek hadrendbe állítását Európában, akkor a helyzet sokkal bonyolultabbá válik. A már az NSZK területén levő 54 Per- shing-2-es rakéta egyikének felrobbanása azt mutatja, hogy ez valóban így van. Mint nemrég Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hangsúlyozta: az Egyesült Államok azáltal, hogy közepes hatótávolságú fegyvereket telepit Európába, kérdésessé teheti azokat az új tárgyalásokat, amelyeknek a Genfben elért megállapodásnak megfelelően kell megkezdődniük. Eközben Reagan, az Egyesült Államok elnöke, amikor nemrég fogadta Martens belga miniszter- elnököt, kifejtette előtte, ha Belgium befogad bizonyos számú amerikai atomrakétát, akkor ez megerősíti az Egyesült Államok helyzetét a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokon. Már ebben is kifejezésre jut a két különböző megközelítés a tárgyalások jellegével és az európai közepes hatótávolságú atomfegyverekkel kapcsolatban. Az Egyesült Államok változatlanul arra törekszik, hogy több ilyen fegyver legyen, ugyanakkor pedig a Szovjetunió azt a javaslatot terjesztette elő, hogy valamennyi atomfegyvert be kell fagyasztani. Egy ilyen moratórium- meggyőződésünk szerint- a legjobb feltételeket nyújtaná a nyugodt és minden részletre kiterjedő tárgyalások számára. És fordítva: nehéz lesz tárgyalásokat folytatni olyan körülmények között, amikor a nyugat-európai atomfegyvertár rendszeresen mind újabb rakétákkal bővül. Az ilyen feltételeket nem lehet kedvezőknek tartani ahhoz, hogy megállapodásokra jussanak, többek között a közepes hatótávolságú atomfegyverekről. Az e fegyverekről folytatandó tárgyalásokkal Anglia és Francia- ország atomfegyvereinek problémája is elválaszthatatlanul összefügg. Azok a kijelentések, amelyeket egyes amerikai tisztségviselők a szóban forgó problémákról tesznek, arról tanúskodnak, hogy nem változtatták meg előző álláspontjukat, s ez feltétlenül súlyos tehertétel lesz majd a tárgyalásokon. B ár Moszkva nem veti fel azt a kérdést - hangzik az erre a kérdésre vonatkozó szovjet koncepció hogy Angliának és Franciaországnak fel kell számolnia atomfegyvereit, ahhoz azonban határozottan ragaszkodik, hogy ezeket a fegyvereket legalább számításba vegyék. A legnagyobb mértékben indokolatlan lenne, ha a NATO az angol és a francia atomfegyverek alakjában mintegy „pótlást“ vagy „jutalmat“ kapna. Ez a szóban forgó kérdéssel kapcsolatos véleménykülönbségek lényege. A szovjet logika a következő: amennyiben Anglia és Franciaország atomfegyverei megmaradnak, akkor az amerikai atomfegyvereket megfelelő arányban csökkenteni kell. VLAGYIMIR KATYIN, Az APN politikai szemleirója gyelországgal és az NDK-val kötött. A parlamenti csoport tanácskozásán részt vett Helmut Kohl kancellár is. Nyugat-berlini tartózkodását kihasználta arra, hogy találkozzon az egyik sziléziai revansista szervezet vezetőjével, Herbert Hupkával. A szervezet júniusi hannoveri találkozója jelszavának megváltoztatásáról tanácskozott vele. (A hannoveri revansista összejövetelt a következő jelszó jegyében akarták megrendezni: „40 év száműzetés - Szilézia a miénk marad“.) A gyűlés fő szónoka várhatóan maga Kohl lesz, akinek tárgyalásai a revansista vezetővel egyértelműen érzékeltetik, hogy az NSZK-ban a revansista követeléseket legfelsőbb szinten támogatják. Alfonsín Indiában (ČSTK) - Ráül Alfonsín argentin elnök hétfőn 12 napos látogatásra indult Indiába és Görögországba. Delhiben többek között részt vesz azon hat ország (Argentina, India, Mexikó, Görögország, Svédország és Tanzánia) vezetőinek tanácskozásán, amelyek a múlt év májusában a békéért vívott harc aktivizálására, a feszültség enyhítésére szólítottak fel E találkozó január 28-án kezdődik. Az argentin sajtó ezzel kapcsolatban leszögezi, a delhi tárgyalásoknak rendkívüli jelentőséget ad az, hogy a közelmúltban a szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó következtében bizonyos változások történtek a fegyverzetkorlátozási kérdésekben. A hat ország vezetői aláírják majd a „Delhi deklarációt“, amely az argentin napilapok szerint síkra száll az enyhülési folyamat elmélyítése mellett. Továbbá tartalmazni fogja azt az atomhatalmakhoz intézett felhívást, hogy a Szovjetunióhoz hasonlóan kötelezzék magukat: nem vetik be elsőként a nukleáris fegyvert. A deklaráció felszólít majd a világűr mili- tarizálásának megakadályozására is. Kanak konokság