Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-23 / 19. szám, szerda

Ortega: az USA térjen vissza a tárgyalóasztalhoz A SALVADORI HAZAFIAK A PÁRBESZÉD FOLYTATÁSÁRA SZÓLÍTJÁK FEL A KORMÁNYT (ČSTK) - Daniel Ortega nica- raguai államfő Managuában tartott sajtókonferenciáján bírálta az Egyesült Államokat amiatt, mert akadályozza a közép-amerikai konfliktus békés rendezését. A manzanillói tárgyalások meg­szakításáról és a hágai nemzetkö­zi bíróság munkájának bojkottálá­sáról szóló washingtoni döntés azt mutatja, hogy a Reagan-kormány nyíltan megveti a nemzetközi jogot a katonai erő alkalmazására he­lyezi a hangsúlyt - mondotta Or­tega. Nicaragua a manzanillói párbe­szédet a Washington és Managua közötti kapcsolatok normalizálása útjának és a Contadora-csoport erőfeszítéseihez való hozzájáru­lásnak tartotta. Az amerikai döntés komolyan veszélyezteti a Conta- dora béketörekvéseit - mutatott rá Ortega, s a továbbiakban kitért rá, hogy a Fehér Ház konfliktust akar kirobbantani Nicaragua és Costa Rica között. Bírálta Costa Rica, Salvador és Honduras álláspontját mivel az meghiúsíthatja a Conta­dora-csoport és a közép-amerikai országok előkészületben levő ér­tekezletét. A helyzetet tovább bo­nyolítja, hogy az indiánok ellenfor­radalmi szervezete, a MISURA szabotálja a párbeszédet a nicara- guai kormánnyal. Ortega figyelemre méltónak ne­vezte, hogy az USA ki akar térni a közép-amerikai problémákról szóló tárgyalások elöl, pedig a re­gionális konfliktusnak éppen ő a főszereplője, tehát a felelős­ség alól sem vonhatja ki magát. A nicaraguai államfő végül felszó­lította az Egyesült Államokat, tér­jen vissza a tárgyalóasztalhoz. A Farabundo Marti Nemzeti Fel­szabadítási Front (FMLN) ismét felszólította a salvadori kormányt, folytassa a párbeszédet a haza­fias erőkkel az öt éve tartó fegyve­res konfliktus békés rendezése céljából. Rubén Zamora, a front politikai-katonai bizottságának tagja managuai sajtóértekezletén kijelentette, az FMLN választ vár Pakisztán Ellenzéki vezetőket vettek őrizetbe (ČSTK) - A pakisztáni rezsim újabb megtorló akciókat indított a 11 ellenzéki pártot tömöritő ,,Mozgalom a Demokrácia Helyre­állításáért“ vezetői ellen. Hétfőn letartóztatták Mohammed Malik Kasszemet, a mozgalom főtitká­rát, Naszrullah Khánt, a Pakisz­táni Demokrata Párt elnökét és Malik Maradzs Khaledot, a Pa­kisztáni Néppárt elnökét. Más el­lenzéki vezetők mozgásszabad­ságát a rendőrség korlátozta. Az üldöztetések elöl számos politikus illegalitásba vonult. Az újabb akció Ziaul Hak vála­Összhangban a jemeni nép érdekeivel (ČSTK) - Azoknak a tárgyalá­soknak az eredményeit, amelye­ket a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és a Jemeni Arab Köztársaság legfelsőbb képviselői a két ország egyesítéséről szóló egyezmény megvalósításáról foly­tattak az elmúlt napokban Aden- ban és Taizzában, az észak-jeme- ni kormány kibóvitett ülésén nagy­ra értékérté' Ali Abdasz Szaleh, az ország köztársasági elnöke. Az egyesülési folyamat a népi Jemen és a Jemeni Arab Köztár­saság között megfelel a jemeni nép érdekeinek és a kölcsönös megértés és a konstruktív demok­ratikus párbeszéd alapján fejlődik - mondotta Szaleh elnök. * sza az ellenzéknek arra a felhívá­sára, hogy a lakosság bojkottálja a jövő hónap elejére kiírt parla­menti „választásokat". Másrészt pedig az államfő meg szeretné hiúsítani az ellenzéki vezetők ta­lálkozóját, akik egyeztetni akarják eljárásukat a népellenes rezsim­mel szemben. A kritikus helyzet miatt Hak tegnapra összehívta a kormány rendkívüli ülését. Bagdadi bejelentés (ČSTK) - Bagdadi jelentések szerint az iraki légierő tegnapra virradó éjszaka két újabb „tengeri célpontot“ támadott nem messze az Iránhoz tartozó Kharg szigettől. Az iraki katonai szóvivő a támadá­sokat sikeresnek minősítette. Irak tengeri célpontokként általában a polgári tankhajókat szokta meg­jelölni. Megismételte azt a korábbi álláspontot is, mely szerint Irak mindaddig fenntartja az iráni kikö­tők elleni blokádot, amíg Teherán lehetővé nem teszi, hogy az iraki hajók a Perzsa-öbölben közleked­hessenek. Bagdadban hétfőn véget ért az Arab Államok Ligája keretében működő, az iraki-iráni konfliktus rendezésére létrehozott bizottság ülése. A tanácskozás résztvevői ismét felszólítottak az évek óta húzódó, nagy ember- és anyagi áldozatokat követelő háború befe­jezésére. a párbeszéd újabb fordulójának időpontjára és helyére tett javasla­taira. A salvadori hadsereg kénytelen volt megszakítani Morazán tarto­mányban partizánellenes offenzi- váját, mivel a forradalmi erők meg­semmisítettek egy, az utánpótlás­hoz elengedhetetlen hidat. A kor­mánycsapatok egyébként a január 11 -én elkezdett hadművelet során 124 katonát vesztettek. Sigifredo Ochoa ezredes, a salvadori 4. katonai körzet pa­rancsnoka a körzethez tartozó 13 kerületet „a szabad lövés térségé­vé“ nyilvánította. A tüzérek igy szabad kezet kaptak ahhoz, hogy lőjék ezeket a területeket, bár - a hadsereg állításával ellentét­ben - a polgári lakosság még nem menekült el innen. A „nem francia“ rendezés ellen (ČSTK) - Francois Mitterrand elnök vasárnapi kijelentése arról, hogy megőrzik a francia gyarmati uralmat Új-Kaledóniában, arra ösztönzi a jobboldalt, hogy foko­zott mértékben lépjen fel a bármi­lyen formában megnyilvánuló füg­getlenség megadása ellen. Jac­ques Toubon, a legnagyobb el­lenzéki párt, a Szövetség a Köz­társaságért (RPR) főtitkára visz- szautasította az új-kaledóniai kér­dés bármilyen „nem francia“ ren­dezését. Giscard d’Estaing volt államfő hétfőn azt követelte, hogy a gyarmatot változtassák francia tartománnyá. Más jobboldali politi­kusokhoz hasonlóan visszautasí­totta a tárgyalásokat Jean Marie Tjibaouval, a Kanak Szocialista Nemzeti Felszabadítási Front „ideiglenes kormányának“ elnö­kével, aki ma érkezik Párizsba. események margójára ▼ „Nagyon fontos, hogy Francia- ország világszerte olyan bástyák­kal rendelkezzék, amelyekről véd­heti befolyását, érdekeit és jelen­létét“ - mondotta Mitterrand fran­cia elnök új-kaledóniai villámláto­gatását befejezve. A gyors látoga­tást az utóbbi hetek, hónapok za­vargásai tették szükségessé. Ha valaki még bízott Párizs pálfordu- lásában, most meggyőződhetett arról, hogy Franciaország minden­áron meg akarja őrizni stratégiai érdekeit. Ez Uj-Kaledóniára épp­úgy vonatkozik, mint többi gyar­matára. A XX. század utolsó éveit ta­posva egyre sürgetőbben merül fel a kérdés: van-e joga valamely országnak, hogy gyarmati sorban tartson egy-egy népet, semmibe véve legalapvetőbb jogait? Lehet-e bármiféle valósnak vélt érdekkel indokolni, hogy a világnak vannak még részei, ahol az őslakossággal másképp bánnak, mint a telepe­sekkel? A más bánásmód a kanak őslakosság esetében kizsákmá­nyolást, elnyomást és embertelen­séget jelent. A válasz teljesen nyilvánvaló. A szigetcsoporton az őslakosok (kanakok) és a telepesek (kaldo- sok) száma hozzávetőlegesen azonos. A nemzeti hazafias erők független, kanak Kaledóniát köve­telve már az elmúlt év végén is sok álmatlan éjszakát okoztak a francia kormánynak. Hosszas huzavona után született meg a terv, amit ez év elején Edgar Pisani, a párizsi kormány megbí­zottja dolgozott ki és terjesztett elő. Első hallásra úgy tűnik, hogy a terv magába foglalja mindazt, amire a kanakok vágynak: a szi­getcsoporton júliusban népszava­zást tartanának, amelyen a kana­kok és kaldosok egyaránt szavaz­hatnának a függetlenségre vagy ellene. Ha az előbbiek győznek, akkor Új-Kaledónia 1986. január 1-től szuverén, független állammá válik, beléphet az ENSZ-be, s egyedüli gazdája lehet termé­szeti kincseinek. Mi kell még? Hi­szen ennél többet aligha nyújthat egy rendezési terv, gondolhat­nánk, ha nem tudnánk, hogy a Pi- sani-féle rendezési tervnek még egy fejezete van. Ez pedig már egészen mást tartalmaz, mint amit a kanakok óhaj­tanak. Arról van szó, hogy az ún. függetlenség el­nyerése után Új-Kaledónia azon­nal társulási szerződést kötne Franciaországgal, ami nem jelen­tene mást, mint a francia nyelv és kultúra jelenlétének elismerését és a francia gazdasági érdekek megőrzését. A katonai védelem és a belső rend megőrzése továbbra is a francia hadsereg és rendőrség feladata lenne. Párizs tehát az egyik kezével ugyan ad, a másikkal azonban annál nagyobbat markol. A kana­kok tényleges érdekeit képviselő nemzeti felszabadítási mozgalom ennek teljes mértékben tudatában van, éppúgy, mint annak, hogy látványos eredményeket nem re­mélhet az érdekeit körömszakad­táig védő Franciaországtól. Azt már az elmúlt hetekben is világo­san bebizonyította, hogy követke­zetesen kitart törvényes jogainak érvényre juttatása mellett. Új-Kaledóniában meghosszab­bították a rendkívüli állapotot. A feszültség különösen a rende­zési terv meghirdetése után élező­dött ki. A véres összetűzések min­dennaposak a szigetcsoporton. A rendőrosztagok támogatására érkezett francia fegyveresek vi­gyázzák most a rendet. Hogy meddig? Lehet, hogy még hóna­pokig, az is lehet, hogy évekig, de minden jel arra mutat: Új-Kaledó­niában megmozdult a föld... KOVÁCS ILONA Revansista hangulatkeltés - bonni segédlettel (ČSTK) - Revansista felhívá­sokkal indította Nyugat-Berlinben a helyi Kereszténydemokrata Unió a márciusi választások előtti kam­pányának zárószakaszát. Az ak­ció támogatására hétfőn a város­ba érkeztek a nyugatnémet kor­mánypártok (CDU-CSU) képvise­lői, akik provokatív módon az egy­kori birodalmi gyűlés épületében tanácskoztak. A választások kap­csán a város politikai és gazdasá­gi helyzetéről tárgyalnak, ez azon­ban ellentétben van a Nyugat- Berlinröl szóló négyhatalmi meg­állapodással, amely szerint ez a város nem része az NSZK-nak, s nem is tartozik az igazgatása alá. Alfred Dregger, a nyugatnémet CDU-CSU parlamenti frakciójá­nak elnöke ismét szemtelen mó­don azt állította, hogy a német kérdés továbbra is „nyitott“ és elválaszthatatlanul összefügg „Nyugat-Berlin szabadságának biztosítékaival“, ami alatt a NA- TO-országokhoz fűződő szövet­séget kell érteni: - A vezető nyu­gatnémet politikus revansista kije­lentései nemcsak hogy nem segí­tik elő a normális kapcsolatok fej­lődését Bonn és a szocialista kö­zösség országai között, hanem egyenesen a háború utáni realitá­sok átértékelésére ösztönöznek. Teljes ellentétben állnak azokkal a szerződésekkel, amelyeket a nyugatnémet kormány a Szov­jetunióval, Csehszlovákiával, Len­il J SZÓ 1985. I. 23. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti új tárgyalá­sok, amelyek számára a minap Genfben zöld utat adtak, az atom- és űrfegyverkezés problémáinak széles komplexumát ölelik fel. Az európai közepes hatótávolságú atomfegyverek témája is szerepel majd ezeken a tárgyalásokon. Ezek a fegyverek nemrég ismét felhívták magukra a figyelmet az­zal a szörnyű robbanással, amely megremegtette a heilbronni (NSZK) amerikai támaszpont épü­letét. A Pershing-2-es rakétának ez az újabb balesete több ember­életet követelt és felkavarta az NSZK-t, mivel gyakorlatilag meg­mutatta azt a valóságos veszélyt, amelyet az elsőcsapás mérő ame­rikai atomrakéták az európai or­szágokra nézve jelentenek. „Egy ilyen incidens az atomhá­ború kirobbanásának okául szol­gálhat“ - állapítja meg G. La- rocque nyugállományú amerikai tengernagy. Véleménye szerint, az NSZK-beli amerikai katonai tá­maszponton történt baleset is iga­zolja azt a lehetőséget, hogy mű­szaki hiba és emberi tévedés kö­vetkeztében felbocsássanak egy Pershing rakétát. Ismeretes, hogy ezek a rakéták milyen célpontokra vannak beirányozva, úgyhogy a következmények valóban a leg- tragikusabbak lehetnek. A heil­bronni támaszponton történt robba­Az új tárgyalások és az európai atomfegyverek nás tehát emlékeztetett arra, hogy minden újabb amerikai rakéta te­lepítés révén a nyugat-európaiak biztonsága kevésbé megbízható­vá és sebezhetővé válik. Ugyanakkor a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti új tár­gyalások küszöbén, az amerikai rakéták tervszerű nyugat-európai telepítése szükségképp bonyolul­tabbá teszi a kontinens egész helyzetét és ezeknek a tárgyalá­soknak a légkörét. Moszkvában erről igy vélekednek: ha az Egye­sült Államok a jövőben is folytatja közepes hatótávolságú atomfegy­vereinek hadrendbe állítását Eu­rópában, akkor a helyzet sokkal bonyolultabbá válik. A már az NSZK területén levő 54 Per- shing-2-es rakéta egyikének fel­robbanása azt mutatja, hogy ez valóban így van. Mint nemrég Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hangsú­lyozta: az Egyesült Államok azál­tal, hogy közepes hatótávolságú fegyvereket telepit Európába, kér­désessé teheti azokat az új tár­gyalásokat, amelyeknek a Genf­ben elért megállapodásnak meg­felelően kell megkezdődniük. Eközben Reagan, az Egyesült Államok elnöke, amikor nemrég fogadta Martens belga miniszter- elnököt, kifejtette előtte, ha Belgi­um befogad bizonyos számú ame­rikai atomrakétát, akkor ez meg­erősíti az Egyesült Államok hely­zetét a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokon. Már ebben is kife­jezésre jut a két különböző meg­közelítés a tárgyalások jellegével és az európai közepes hatótávol­ságú atomfegyverekkel kapcsolat­ban. Az Egyesült Államok válto­zatlanul arra törekszik, hogy több ilyen fegyver legyen, ugyanakkor pedig a Szovjetunió azt a javasla­tot terjesztette elő, hogy vala­mennyi atomfegyvert be kell fa­gyasztani. Egy ilyen moratórium- meggyőződésünk szerint- a legjobb feltételeket nyújtaná a nyugodt és minden részletre kiterjedő tárgyalások számára. És fordítva: nehéz lesz tárgyalásokat folytatni olyan körülmények között, amikor a nyugat-európai atom­fegyvertár rendszeresen mind újabb rakétákkal bővül. Az ilyen feltételeket nem lehet kedvezők­nek tartani ahhoz, hogy megálla­podásokra jussanak, többek kö­zött a közepes hatótávolságú atomfegyverekről. Az e fegyverekről folytatandó tárgyalásokkal Anglia és Francia- ország atomfegyvereinek problé­mája is elválaszthatatlanul össze­függ. Azok a kijelentések, amelye­ket egyes amerikai tisztségviselők a szóban forgó problémákról tesz­nek, arról tanúskodnak, hogy nem változtatták meg előző álláspont­jukat, s ez feltétlenül súlyos teher­tétel lesz majd a tárgyalásokon. B ár Moszkva nem veti fel azt a kérdést - hangzik az erre a kérdésre vonatkozó szovjet kon­cepció hogy Angliának és Fran­ciaországnak fel kell számolnia atomfegyvereit, ahhoz azonban határozottan ragaszkodik, hogy ezeket a fegyvereket legalább számításba vegyék. A legnagyobb mértékben indokolatlan lenne, ha a NATO az angol és a francia atomfegyverek alakjában mintegy „pótlást“ vagy „jutalmat“ kapna. Ez a szóban forgó kérdéssel kap­csolatos véleménykülönbségek lényege. A szovjet logika a követ­kező: amennyiben Anglia és Fran­ciaország atomfegyverei megma­radnak, akkor az amerikai atom­fegyvereket megfelelő arányban csökkenteni kell. VLAGYIMIR KATYIN, Az APN politikai szemleirója gyelországgal és az NDK-val kö­tött. A parlamenti csoport tanácsko­zásán részt vett Helmut Kohl kancellár is. Nyugat-berlini tartóz­kodását kihasználta arra, hogy ta­lálkozzon az egyik sziléziai revan­sista szervezet vezetőjével, Her­bert Hupkával. A szervezet júniu­si hannoveri találkozója jelszavá­nak megváltoztatásáról tanácsko­zott vele. (A hannoveri revansista összejövetelt a következő jelszó jegyében akarták megrendezni: „40 év száműzetés - Szilézia a miénk marad“.) A gyűlés fő szónoka várhatóan maga Kohl lesz, akinek tárgyalásai a revan­sista vezetővel egyértelműen ér­zékeltetik, hogy az NSZK-ban a revansista követeléseket legfel­sőbb szinten támogatják. Alfonsín Indiában (ČSTK) - Ráül Alfonsín argen­tin elnök hétfőn 12 napos látoga­tásra indult Indiába és Görögor­szágba. Delhiben többek között részt vesz azon hat ország (Ar­gentina, India, Mexikó, Görögor­szág, Svédország és Tanzánia) vezetőinek tanácskozásán, ame­lyek a múlt év májusában a béké­ért vívott harc aktivizálására, a fe­szültség enyhítésére szólítottak fel E találkozó január 28-án kez­dődik. Az argentin sajtó ezzel kap­csolatban leszögezi, a delhi tár­gyalásoknak rendkívüli jelentősé­get ad az, hogy a közelmúltban a szovjet-amerikai külügyminisz­teri találkozó következtében bizo­nyos változások történtek a fegy­verzetkorlátozási kérdésekben. A hat ország vezetői aláírják majd a „Delhi deklarációt“, amely az argentin napilapok szerint síkra száll az enyhülési folyamat elmé­lyítése mellett. Továbbá tartal­mazni fogja azt az atomhatalmak­hoz intézett felhívást, hogy a Szovjetunióhoz hasonlóan köte­lezzék magukat: nem vetik be el­sőként a nukleáris fegyvert. A dek­laráció felszólít majd a világűr mili- tarizálásának megakadályozására is. Kanak konokság

Next

/
Thumbnails
Contents