Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-21 / 17. szám, hétfő

Egyre jobb az összhang Kelet-Szlo- vákiában terv- ■ iszerűen folyik M a felk®szülés az ^országos sparta- kiádra. A kerület Československa városaiban, fal- spartakiAoaims vaiban, iskolái­ban és üzemeiben szinte egymást érik a különböző sportrendezvé­nyek - köztük ebben az időszak­ban elsősorban a turisták és ter­mészetbarátok téli találkozói. A szabadtéri sportpályák közül sok pihen, ám a tornatermekben annál pezsgőbb az élet, ott ugyan­is most a spartakiád-seregszem­lére készülő önkéntes tornászok igen gyakori vendégek. Számuk már meghaladja a száz­ezret, ami azt jelenti, hogy a szer­vezők igen eredményes toborzó- munkát végeztek, hiszen az öté­vestől - 59 éves korig számító lakosoknak mintegy 9 százalékát sikerült bevonniuk ebbe a mozga­lomba, a rendszeres testedzésbe. A tagtoborzásban vállalt feladatot a michalovcei, a prešovi, a svidní- ki, a tôketerebeši (Trebišov), a Kassa- (Košice) vidéki és a bar- dejovi járás már teljesítette s közel vannak a célhoz a többi járások is. A gyakorlatozás iránti legna­A kassai (Košice) magyar tanítási nyelvű alapiskola tanulói közül százan igyekeznek elsajátítani a spartakiád tornagyakorlatait (A szerző felvétele) gyobb érdeklődés a serdülő lá­nyok és a legfiatalabb korosztályú tanulók körében van, ök alkotják a legnépesebb csoportokat. Az 1975-ös és az 1980-as spartaki- ádhoz képest most lényegesen több a felnőtt gyakorlatozó, s kö­zöttük 5500 a nő. A szülők és a gyermekek közös fellépési szá­mát jelenleg 5000 pár igyekszik elsajátítani és csiszolni. A gyakorlatok betanítása kerü- letszerte idejében megkezdődött és ma mindenütt folyamatos. A 4000 oktató ügyesen, felelős­ségteljesen végzi munkáját, így várható, hogy a helyi, a körzeti és a járási spartakiád-bemutatóknak a közönségnél és a szereplők kö­rében egyaránt nagy sikere lesz, s hogy a kelet-szlovákiaiak a prá­gai strahovi stadionban is szépen tornáznak majd. Egyébként az egyes csoportok mostanában - a felszabadulás 40. évfordulójá­nak helyi ünnepségein - már a nyilvánosság előtt is fellépnek és bemutatkozásukat kivétel nélkül mindenütt hálásan fogadják a nézők. Amint azt a kerületi törzs elnök- helyettese, Tibor Zitrický, a Cseh­szlovák Testnevelési Szövetség kelet-szlovákiai kerületi bizottsá­gának vezető titkára is megerősí­tette: az egyes seregszemlék szervezői már szintén munkához láttak és tervszerűen végzik fela­datukat. Mint ismeretes, e tava­szon a kerületben háromszáz he­lyi, 37 körzeti és 13 járási bemuta­tóra kerül sor. GAZDAG JÓZSEF Hazánk felszabadítása ünnepségeinek jegyében Sífutóversenyek több ezres részvétellel Hazánk felszabadítása 40. évfordulójának méltó megünneplésére készül az idén társadalmunk. Az eseménysorozatból a testnevelési és sportszervek is kiveszik részüket. Mindjárt január végén, illetve február elején két tömeges sífutóversenyt rendeznek. A sportsze­rető közönség körében mindkét rendezvény jól ismert, neve szinte már fogalommá vált. ÚJ SZÚ 1985. I. 21. Időrendi sor­rendben előbb a január 26-án sorra kerülő ak­cióról szólunk, amely a spartaki­ád turisztikai és sportversenyeinek egyike. „Az I. csehszlovák hadtest nyomában“ nevet viselő tömeges símenet a 11. évfolyamához érke­zett az idén. A szervező bizottság nevében Jaroslav Šoltýs, a CSSZTSZ Liptovský Mikuláš-i járási bizottságának elnöke az előkészületekről tájékoztatott az elmúlt heti sajtóértekezleten. Ed­dig 2576 induló jelentkezett, de ez a szám még nem végleges: a je­lentkezési határidő ugyan decem­ber 30-val lezárult, de mint az elnök elmondta, a „későn jövő­ket“ is szívesen látják. Tehát, aki­nek kedve van, még nyugodtan jelentkezhet, akár közvetlenül a verseny színhelyén. Ki-ki ereje szerint választhatja ki a neki meg­felelő útszakaszt: 10, 20, 30 vagy 40 kilométer (az utóbbi fő kategó­ria, csak a 19 éven felüliek számá­ra megengedett). A rajt természe­tesen különböző helyeken van, a közös cél pedig a Žiari völgyben a Spojár üdülőnél. A részvevőket egyenként indítják útnak 8.30 és 10.00 óra között. A rendezők célja, hogy minél többen részt vegyenek a menet­ben, minél több emberrel megsze­rettessék a sífutást. Nem hirdet­nek győzteseket, nem mérnek időt, fő a testmozgás, a szóra­kozás. „Az SZNF fe­hér nyomán“ évek óta a legje­lentősebb tö­megsport akciók közé tartozik or­szágunkban. Védnöke az Antifasiszta Harcosok Szövetségének Szlovákiai Köz­ponti Bizottsága. A tizenkettedik rendezvényre egy héttel a Lip­tovský Mikuláš-i esemény után kerül sor (tehát az előbbi kitűnő edzéslehetőség), február 2-án és 3-án. Az első napon a pionírok vághatnak neki a két-, három-, illetve négykilométeres távnak. Ez a verseny Skalkáról rajtol. Másnap pedig a felnőttek mérik össze ere­jüket, természetesen különböző kategóriákban. Az egyes rajtok színhelye: Krahule, Skalka, illetve Skubín. Az utóbbi kettőből indul­nak az SZNF volt résztvevői is, akik számára két útvonalat jelöltek ki, egy 21 és egy 5 kilométereset. A leghosszabb pálya 55 kilométer, s ezen a 21-56 éves korú férfiak hat kategóriában versenyezhet­nek. A rajtlista alapján kivételt tet­tek a rendezők, mivel három női versenyzőnek is lehetővé tették a rajtot. Az idei rendezvényen egy újdonság is lesz, mégpedig a cél színhelyéül a futballstadion helyett a helyi strandot jelölték ki. Ernest Caban, a Banská Bystrica-i szervező bizottság elnö­ke tájékoztatójában elmondta, hogy több mint 7400 felnőtt és 900 pionír jelezte eddig részvételét. A rövidebb távok iránt egyre na­gyobb az érdeklődés, míg a fő kategóriában indulók száma körül­belül azonos az elmúlt rendezvé­nyekével. S ez örvendetes jelen­ség, mivel számukra sem a ver­sengés a döntő, hanem az, hogy széles rétegeket kapcsoljanak be, elősegítsék a tömegsport fejlesz­tését. (urbán) A Felkelés volt részvevői „Az SZNF fehér nyomán“ elmúlt évi rajtjánál (Archív felv.) Csak egy világklasszis Európa egyik legtekintélyesebb sportnapilapja, a Kicker sportmagazin értékelte a Bundesliga 1984. évének eseményeit és rangsorolta a legjobb játékosokat. Nagy feltűnést keltett, hogy a világ- klasszis elismerést egyetlen játékos érdemelte ki, méghozzá a válogatott és az FC Köln kapusa Schumacher. A nemzetközi klasszis csoportba összesen tizenegy labdarúgót soroltak, a kapus Steint (Hamburger SV), a söprögető Hergetet (Uerding), a be- állós Karl-Heinz Förstert (Stuttgart), a baloldali középpályás Brehmet (Kai­serslautern), Falkenmayert (Frank­furt), Matháust (Bayern München), úgynevezett támadó középpályáskét Rahnt (Mönchengladbach), belső csa­tárként Klaus Allfost (Köln) és Völlert (Bremen). Hozzájuk hasonlóan érté­kelték a külföldiek közül Lerbyt (Ba­yern München, aki egyébként a dán válogatott tagja), továbbá Pezzeyt a Bremen játékosa, s az osztrák nem­zeti tizenegy egyik erőssége). Az értékelést a kapus Schumacher védés közbeni képe illusztálja, s a kép­aláírás csak ennyit jegyez meg róla. Schumacher az utolsó mohikán. A felsorolt játékosok közül jónéhá- nyat láthatunk majd Prágában az NSZK színeiben a Csehszlovákia elleni világbajnoki selejtező-mérkőzésen, s természetesen annak visszavágóján is (a tv segítségével). A VB selejtezők rajtja előtt a szak­emberek azon a véleményen voltak, hogy az európai 2. selejtező csoportoól éppen az NSZK és Csehszlovákia vá­logatottja jut el Mexikóba, az 1986. évi világbajnokságra. Majd elválik, igazuk volt-e. Egy évvel ezelőtt bizony nem volt irigylésre méltó helyzetben az SZNL II. keleti csoportjának egyik újonca, a rimaszombati (Rimavská Sobota) Slovan labdarúgó-együt- tese. A 83-as őszi idény lidércnyo­másként nehezedett a játékosok­ra, akik szinte mindent elkövettek a siker érdekében, s egyetlenegy találkozón sem játszottak aláren­delt szerepet, a bajnoki mérkőzé­sek fontos pontjai azonban rendre az ellenfelek tarsolyába kerültek. Az idényzáró hetek az önelemzés, az önmarcangolás jegyében tel­tek, s a végső következtetés nem is lehetett más, mint az edző eltá­volítása. Pedig jó szakember volt Vas Ferenc, csak éppen a légkör vált körülötte fagyossá, nem min­dig találta meg a megfelelő han­got játékosaival. Az utódkeresés heteken keresz­tül1 tartott, s abba a bizonyos ka­lapba több jó­csengésű név is bekerült. A jelöl­tek általában kü­lönböző mellék­csatornákon gyűjtöttek infor­mációt az itteni lehetőségekről, vagy csak egy­szerűen papirost vettek elő, s szá­molni kezdtek. Az őszi idényben begyűjtött 11 pont bizony ke­vésnek tűnt az üdvösséghez, s ha a tavaszi sorsolásba is be­pillanthattak, általában megkö­szönték a tisztes felkérést, de nem álltak kötélnek. Egyetlen szakem­ber nem szorzott, nem osztott, s nem adott a mendemondákra. Nagy Sándor, az egykori élvonal­beli labdarúgó, a kétszeres válo­gatott két előkészületi mérkőzé­sen megnézte a csapatot, aztán aláírta a szerződést. Sokan saj­nálták szegényt, hiszen saját ha­zájában senki sem tud próféta len­ni. Ő pedig tősgyökeres gömöri. Csendben, hangzatos fogadkozá­sok nélkül látott munkához. Az öltöző nyomott'hangulata mindin­kább feloldódott, visszatért a játé­kosok elillant önbizalma. Apránként az eredmények is mutatkozni kezdtek. Olyannyira, hogy a szurkoló számára sokáig emlékezetes maradt a tavaszi ha­zai szereplés, amikor, nemhogy mérkőzést, még pontot sem vesz­tettek, sőt mi több, érintetlen ma­radt Boroš kapus hálója. Idegen környezetben sem játszották már a félénk nyuszi szerepét, hanem küzdöttek. Ha kellett foggal-kö­römmel. A hetedik helyezés min­den várakozást felülmúló ered­ménynek számított. Az új idényre való felkészülés sem sikerült rosszul, bár a tavaszi sikercsapatból előbb Boros, a te­hetséges csatár, majd Babik és Kulcsár is bevonult, Szepesi pedig abbahagyta a játékot. A megüre­sedett posztokra igazolt játékosok közül Mihók egyetlen bajnoki mér­kőzésen sem léphetett pályára ko­rábbi eltiltása miatt, októberben pedig ő is katonai szolgálatra ment. Egyedül a gyors Vojtko ke­rült azonnal a kezdő csapatba az új fiúk közül, ő viszont túl korán megsérült. Szabónak már tovább tartott a beilleszkedés. Az őszi idény során a sérülések is megti­zedelték a csapatot; Vaszily, Kud- lik és Katreniak heteken át bete­geskedtek. Eltiltások miatt fontos mérkőzésekről hiányoztak a csa­patból Deák és Csarnakovics. A kispad néha bizony elszomorító képet nyújtott, s csereemberként legfeljebb az edzők jöhettek volna számításba... Mindezek ellenére a csapat az őszi idény során is megőrizte hazai veretlenségét, sőt egy-egy értékes pontot is elcsípett Ružomberokban, Bardejovban és Canán. Az idény utolsó mérkőzé­seire azonban mintha egy kicsit kiengedett volna a társaság. Giral- tovcében ez eredményezte a há­romgólos vereséget. A csapathoz közelállók szerint egyesek elké- nyelmesedtek, mások pedig visz- szaéltek az edzői toleranciával. Mindenesetre figyelmeztető jelen­ségek ezek, melyeken azonban úrrá lehet egy jó közösség. Már­pedig a rimaszombati kék-fehér társulat ilyen volt az elmúlt eszten­dőben, Az őszi negyedik hely min­denestre kissé megtévesztő, hi­szen teljesítményfedezete, ered­ményessége csak alig jobb ötven százalékosnál. Ami az egyéni teljesítményeket illeti, Boroš több mérkőzésen bizo­nyította, hogy remek kapus, de amikor a csapat „leszálló ágba“ került, neki is akadtak gyengébb pillanatai. A hátvédek végig jó, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak. Rák a biztonságos vé­dekezés mellett elsősorban gyil­kos erejű, sokszor pontot érő sza­Pillanatkép egy teltházas bajnoki mérkőzésről badrúgásaival tűnt ki, Deák hatá­rozottságával, Kovács megbízha­tóságával Csarnakovics tapasz- taltságával. A balhátvéd posztján többen is játéklehetőséget kaptak, hosszabb időre azonban egyikük sem maradt a csapatban. A kö­zéppályán Pápista csapatkapi­tányhoz, s képességeihez méltó teljesítményt nyújtott. Időnként špaček is csillogtatta kiváló ké­pességeit. Kár, hogy csak időn­ként! Taktikai jelleggel, Kovács, Csarnakovics, Talik, Chodelka is játszottak ebben a csapatrészben - több-kevesebb sikerrel. A csatársor jobb oldalán a leg­gyakrabban Farkas Tibor játszott. Tehetséges, de még sokat kell fejlődnie, erősödnie. Ideje lesz bő­ven, hiszen csak az idén tölti majd be 17. életévét. Vojtko a legered­ményesebb csatárnak bizonyult, sérüléséig erőssége volt csapatá­nak. Szabó sok helyzetet elsze- leskedett, de pontot érő gólokat lőtt. Kudlik sokat bajlódott sérülés­sel, így teljesítménye hullámzó volt. Csereként leggyakrabban Bódi, Katreniak és Deák jutottak szóhoz, mindig megtéve a ma­gukét. Ami a jövőt illeti már az év elején sor került néhány változta­tásra. Kovács Imre Kassára távo­zott, valószínűleg a ZŤS játékosa lesz az új idényben. Rimaszom­batba tart viszont Zvoda Poprad- ról, és Kaličiak Buzitáról. Rajtuk kívül a 22-es keret tagja lesz né­hány tehetséges fiatal. A csapat január 7-én kezdte meg az alapozó jellegű edzéseket, s 19-én már tétmérkőzést vív Nagykürtös (Veľký Krtíš) csapatá­val a Téli Kupa keretében. Január húszadikától kezdődően naponta kétszer is gyakorolnak, majd feb­ruár elejétől ismét a megszokott heti négy edzés szerepel műso­ron. Nagy Sándor mellett továbbra is dr. Szántó István a pályaedző s a szakosztály vezetésében sem történt lényeges változás. A kö­zép-szlovákiai kerület labdarúgó­szövetsége által kezdeményezett sorozat teljes mértékben a felké­szülést szolgálja. Következéskép­pen az eredmény csak másodla­gos. A fiatalok és az újonnan iga­zolt játékosok számára minden­képpen jó alkalom a csapatba ke­rüléshez. A kékfehér együttes népes szurkolótábora mindenesetre fel­fokozott várakozással tekint a ta­vaszi idény elé, s nem venné zo­kon kedvenceiktől az elmúlt év tavaszi sikereinek megismétlé­sét HACSI ATTILA Soha rosszabb esztendőt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents