Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-03 / 2. szám, csütörtök
A modern zene kedvelőinek Sosztakovics-bemutató a Szlovák Nemzeti Színházban A huszadik századi operairodalom lényegében az expresszioniz- mus időszakára korlátozódik, még akkor is, ha figyelembe vesszük a más zenei irányzatokkal próbálkozó operaszerzők műveit is. A drámaiság, bármennyire előtérbe kerül is a szöveg, mindig a zene eszpresszív erejére épít. Még mai szemmel nézve sem határozható meg teljes bizonysággal az, hogy századunk muzsikája különböző izmusainak, korszakainak egyes alkotásai közül melyek válnak maradandó értékké, az viszont már minden zeneértő számára nyilvánvaló, hogy az általános művészi értékeket felmutató Jekatyerina Izmajlova, Dmitrij Sosztakovics második zenedrámája figyelemreméltó alkotás. Ezt a művet mutatta be november 23- án és 24-én a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata Miroslav Fischer betanításában, Tibor Fre- šo érdemes művész vezényletével. A téma, amelyet Sosztakovics e művében drámailag kibontakoztat, az elmaradott cári Oroszország szigorú társadalomkritikája, egy olyan társadalom tükre, mely kétségbeesett cselekedetekre kényszeríti a tisztán, az őszintén élni akarókat. Leszkov hősnője egy ilyen tiszta érzés miatt kockáztatott, áldozott fel mindent, nem fogadva el álszent környezete értékorientációját. Sosztakovics zenei nyelvezetében adva lett volna a lehetőség az egyes emberi jellemek össze- egyeztethetetlenségének megformálására, abban az esetben, ha a szerző nem inkább a drámai szituációk kidolgozására összpontosít. Kritikai szemmel nézve talán ezzel magyarázható, hogy a komponista további operaterveiről lemondva, a későbbiekben kizárólagosan az abszolút zene felé orientálódott. Sosztakovics művészete vitathatatlan érzelmi töltete mellett ugyanis mindig akkor a leghitelesebb, amikor formai építkezése pontosan meghatározható szerkezeti összetevőkre bontható le. Az értetlenség, amely Jekatyerina Izmajlova bemutatását fogadta (1934-ben) így talán nem is a modern hangzások, a szokatlan, sok helyütt felfedező hangszerelési megoldások ellen irányult s nem is a kora társadalmi arculatát felÚj szovjet - NDK film A jövő év májusában a fasiszta Németország felett aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából mutatják be az Alekszandr Csakovszkij regényéből készült Győzelem című filmet. A szov- jet-NDK koprodukcióban készülő alkotás forgatása a végéhez közeledik. Jevgenyij Matvejev, a film rendezője és egyik főszereplője mondja: ,,A Győzelem című film két középponti alakja Mihail Voronov újságíró és kollégája, az amerikai Charles Bright, akik először 1945-ben találkoznak, majd részt vesznek az 1975-ös helsinki tanácskozáson. A tanácskozás színhelyén, a Finnlandia palotában emlékeznek vissza a múltra. Csakovszkij regénye 30 évet fog át. Potsdamtól Helsinkiig. Az író a Szovjetunió békeharcáról beszél. Mély meggyőződésem, hogy minden becsületes embernek választ kell tudni adnia arra a nehéz kérdésre, mit tett a béke megőrzéséért. Erre keresett választ Alekszandr Csakovszkij is, mikor regényét írta, és ezért keltett bennem visszhangot a Győzelem. A filmben hatalmas információmennyiséget kellett bemutatnom. Annak érdekében, hogy ezeket minél hívebben eljuttassam a nézőkhöz, a játékfilm gyakorlatában először alkalmaztunk úgynevezett osžtottképes módszert: időről időre a vetítővászon több részre oszlik, de mindegyiknek önálló jelentése van. A főszerepeket Alekszandr Mihajlov (Mihail Voronov) és Andrej Mironov (Charles Brigth) játssza. Jómagam Karpov tábornokot játszom, akinek az volt a feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a szövetségesek parancsnokságával. Nem először alakítok katonaszerepet. Mint ilyenkor mindig, most is arra gondolok, hogy a háborúnak csak a művészi alkotásokban lehet hely6"' (APN) táró tragikus sorsú hősnő színpadi környezetbe átültetett történetének ösztönös elutasításán alapult, mint ahogy az korábban a Traviata és a Carmen premierjén történt. A romantikus operán nevelkedett hallgatóság inkább az operai formába adaptált modern zenei kifejezési eszközöket utasította el, amelyek a szimfonikus zenében és a kamaramuzsikában abban az időben már megszokottá s elfogadottá váltak. Sosztakovics 1963-ban bizonyos korrekciókat eszközölt művén, s ezzel a formával ismerkedhetett meg a Nemzeti Színház közönsége. Miroslav Fischer élve a drámai szituációk szerkezeti logikájának ismeretével, rendezőileg egységes koncepcióhoz igazodva találta meg azt a formát, amely a mű mondanivalóját a leghűségesebben juttatja érvényre. Ezt a célt szolgálták Ladislav Vychodil nemzeti művész monumentálisán ható díszletei és Helena Bezáková ízléses kosztümjei is. Borisz Tyimofejevics Izmajlov, a gazdag falusi kupec, alakítója számára hálás szerepét Jozef Špaček érdemes művész énekelte megbízható intonációval, hangja széles spektrumának érvényesítésével. A fiát, Zinovijt éneklő Peter Oswaldnak viszont megdöbbentően bizonytalan színészi teljesítménye mellett még közismerten gyenge énekesi diszpozíciót sem sikerült meghaladnia. A hősnő szerelmét alakító František Livora érdemes művész a tőle megszokott jó értelemben vett professzionalizmussal énekelte Szergej szerepét, tág teret biztosítva így a Je- katyerinát megformáló Magdaléna Blahušiaková ragyogó drámai tehetsége kibontakozásához. Blahušiaková már a brnói opera színpadán gazdag tapasztalatokat szerzett a modern operairodalom interpretációja terén. Bratislavai bemutatkozásával ismét bebizonyította magas fokú szakmai tudását, érvényre juttatta a különböző fekvésekben kiegyensúlyozottan zengő drámai szopránját s operaszínészként is elkápráztatta művészete csodálóit. Tetszett még Peter Mikuláš megkapóan őszinte átéléssel megformált öreg fegyen- ce és Pavol Gábor érdemes művész élethű részeges parasztja. A kisebb szerepekben Anna Cza- kovát, Stanislav Benačkát, Szűcs Róbertet, Juraj Oniščenkó érdemes művészt és az érthetetlenül indiszponált Ľuba Baricová érdemes művészt hallhattuk. A megszokottnál meglepően jobb teljesítményt nyújtott a zenekar, mintegy újra bizonyítva nem mindig kihasznált kvalitásait. Kifogásolható volt a kórus koncepciótlan koreografálása, mely teret nyitott a helyenként egyénieskedő kórustagok magamutogatásának mintegy feledtetve azt, hogy küldetésük az egy tömbben való érvényesülés lenne. A bratislavai opera dramaturgiája bátor választásának köszönhetően igazi csemegéhez juthatnak a modern zene kedvelői. Sosztakovics műve nemcsak a hazai operaszínpadok repertoárját bővíti, hanem egyúttal megemlékezik egy jeles évfordulóról is: az opera ősbemutatója a Mcenszki járás Lady Macbethje címen 50 évvel ezelőtt hangzott el Leningrádban. rAcztibor A Tvorba rólunk Az ismert cseh politikai, tudományos és kulturális hetilap hazánk egyes kerületeinek bemutatásával érzékelteti azokat az eredményeket, amelyeket a felszabadulás óta értünk el. A tavalyi 50. számban a nyugat-szlovákiai kerület forradalmi hagyományairól, gazdasági eredményeiről és kulturális életéről olvashattunk átfogó és változatos írásokat. Ignác Janák, a CSKP KB tagja, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára A forradalmi változások kerülete című cikkében a gazdasági építőmunka eredményeit méltatja, szól a kerület műszaki-tudományos előrehaladásáról, a gazdasági és szociális eredményekről külön méltatva a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság páratlan fejlődését. írásában kellő teret szentel a magyar nemzetiségű kultúrának is, elismerően említi jelenlegi színvonalát, hangsúlyozván, hogy ez is a lenini nemzetiségi politika vívmánya. Ebben a számban több írást olvashatunk a szlovákiai magyar szellemi életről is. Jiŕí Kotalík, a prágai Nemzeti Galéria főigazgatója írásában a nyugat-szlová- kiai kerület képzőművészeti hagyományait, képtárainak figyelemre méltó tevékenységét méltatja. Említést tesz az érsekújvári (Nové Zámky) képtárról, amelynek alap- ják Zmeták Ernő művei alkotják. Felhívja a figyelmet arra is, hogy ebben az intézményben több ismert magyar festő műve is megtalálható, például Kassák Lajos számos alkotása. A komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeum kép- gyűjteményéről szólva kifejezi reményét, hogy ez a gazdag anyag a jövőben egy önálló képtár alapját is képezheti. A dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) Csallóközi Múzeum képgyűjteményébe elsősorban az e vidékhez kapcsolódó alkotások kerültek, de - olvassuk a cikkben -, a Szlovák Nemzeti Galéria irányításával már folynak az előkészületek a Lőrincz Gyula nemzeti művész életművét bemutató állandó tárlat létrehozására. Ebben a lapszámban olvashatjuk Zs. Nagy Lajos és Tóth László néhány versét Jaroslav Čejka cseh költő fordításában. Naďa Klevisová Duha Gyula érdemes művésszel a Madách Kiadó főszerkesztőjével készített interjút a csehszlovákiai magyar könyvkiadásról. A Magyar Területi Színház idei évadbeli első bemutatójáról - Vaszilij Suksin Energikus emberek című szatíráját mutatták be - Szilvássy József írt kritikát. A kerület zenei hagyományairól Zdenko Nováček, a Csehszlovákiai Zeneszerzők Szövetségének elnöke számolt be egyebek közt utalva Liszt Ferenc, Lehár Ferenc, Kodály Zoltán és Kadosa Pál nyugatszlovákiai vonatkozásaira. A hetilap oldalain jó részt nyugat-szlovákiai festők rajzaival, illusztrációival találkozunk. Almási Róbert illusztrálta Vojtech Kondrót verseit. A Tvorba kiemelkedő helyen emlékezik meg Ladislav No- vomeský születésének közelgő, 80. évfordulójáról, s más érdekes írások is napvilágot láttak. Jozef Dunajovec tollából olvashatunk riportot a szlovákiai mezőgazdasági tudomány úttörőiről, Oldrich Zá- bojník pedig a komáromi Steiner Gábor Hajógyár dolgozóiról, életükről és munkájukról számol be. Ebben a számban jelent meg méltatás arról a gyümölcsöző együttműködésről, amely immár évek óta létezik a nyugat-szlovákiai kerület és Győr-Sopron megye, illetve a hallei kerület között. Ismeretes, hogy a Tvorba megjelenése óta nagy figyelemmel kíséri a szlovákiai kulturális élet eseményeit, példamutatóan ápolja a cseh-szlovák kulturális együttműködés és kölcsönösség eszméit, s rendszeresen teret ad a csehszlovákiai nemzetiségek kulturális életét bemutató írásoknak is. Az ismertetett szám is erről a következetességről, hazánk nemzetei és nemzetiségei együvé tartozását szilárdító szerkesztői koncepcióról tanúskodik. SOMOGYI MÁTYÁS Hat évtized - színpadon Oľga Borodáčová-Országhová nyolcvanöt éves Oľga Borodáčová-Országhová nemzeti művész a szlovák színházművészet alapító tagjai közé tartozik. Az első szlovák hivatásos színművészként is emlegetik őt, s ezzel még jobban kidomborítják úttörő szerepét és kezdeményezését. Nem minden esetben történik meg azonban, hogy az első vagy az alapító jelző az adott személyiség értékeinek a fokmérője is legyen. Hiszen nem minden első volt egyidejűleg a legjobb is. Olga Borodáčová-Országhovára ez nem vonatkozik. Hiszen nem csak az elsők között volt, de több mint hatvanéves előadóművészi tevékenysége azt is igazolja: a legjobb szlovák hivatásos színművészek közé tartozott. Nyolcvanöt évvel ezelőtt született a Martin melletti Záturčieben. A színházművészet elemi ismereteit az 1918-1921-es években Prágában, az Állami Konzervatóriumban sajátította el. A szlovák hivatásos színházművészet abban az időben még gyermekcipőben járt. Oľga Borodáčová-Országhová színészi pályafutását Kassán (Košice) kezdte, de rövidesen Bratislavába került, a Szlovák Nemzeti Színházba. Itt formálódott a szlovák színházművészet úttörőinek (Janko Borodáč, Andrej Bagar, Ján Jamnický) irányításával színészi arculata. Janko Borodáč tevékenységüknek nemcsak erkölcsi-eszmei értelmet adott, hanem kiaknázta belőle mindazt, amire szüksége volt eszmei-művészi szándékainak megvalósításához. Arra törekedett, hogy kialakítsa bennük a szlovák színházművészet első nemzedékének történelmi küldetéstudatát, s a színház egyes tagjait lelkesen felsorakoztatta művészi célkitűzései mellé. Azt a meggyőződésüket igyekezett megszilárdítani, hogy színházuk legfőbb művészi célja és társadalmi szerepe az eredeti repertoár kialakítása - írta erről az időszakról Zoltán Rámpák. Oľga Borodáčová-Országhová az elsők közé tartozott, akik eljátszották azokat a figurákat, amelyek ma máraszlovákdrámaművé- szet klasszikus alakjaivá váltak. Számos nőalak - Jozef Gregor Tajovský, Ivan Stodola, Štefan Králik, Ján Barč-lvan és mások müveinek női figurái - éppen Bo- rodáčová-Országhová megformálásában keltek életre először a színpadon. Ilyen volt például Ivan Stodola A számadó feleségének Éva szerepe. Zoltán Rámpák a szlovák szerzők műveinek bemutatóit elemezve Oľga Borodáčová-Országhová játékáról megállapította, hogy az a páratlan kreatív képesség eredménye volt. Ilyen alakítása Ján Barč-lvan Anya című művének címszerepe. Andrej Mráz a bemutató idején azt írta, hogy Borodáčová-Országhová színészi eszközeinek széles skáláján játszott, erejének teljes megfeszítésével. S így anyájának nem csupán hősiességét csodál(ČSTK-felvétel) hatták meg a nézők, hanem rokonszenves és rendkívül életszerű egyéniségét is. Színészi eszközeinek skálája valóban gazdag és sokrétű volt. Ez lehetővé tette számára, hogy utánozhatatlanul állítja színpadra az egyetemes színházművészet klasszikus nőalakjait. A sok-sok szerep közül említsük meg legalább Angliai Erzsébetet, Ferdinand Bruckner müvében, mellyel 1931-ben nagy figyelmet keltett. Zoltán Rámpák e teljesítményt így jellemezte: Oľga Borodáčová-Or- szághová jellemábrázolásában remekül kifejezésre juttatta szug- gesztivitását, játékában jól érvényesült árnyalt intonálása, a szöveg ritmikus tagolása és kiegyensúlyozott stilizált gesztusai. Színházi működése, illetve egész pályafutása alatt - hiszen gyakran játszott a televízióban, filmben vagy a rádióban is - több mint háromszáz szerepet formált meg. Csaknem valamennyi alakítása arról tanúskodik, hogy az első és alapító megjelölés az ő esetében valóban értékmérő, Oľga Bo- rodáčová-Országhová ugyanis a szlovák kortárs színházművészet egyik alakítója-formálója. M. B. Hírnevükhöz méltóan Várják a jelentkezőket egész Szlovákiából Noha iskoláinkban az évi munkát júniusban értékelik, a mostani napok azért bizonyos értelemben mégis számvetést jelentenek. Pedagógusaink - egyebek mellett - ilyenkor értékelik, hogyan rajtoltak az új tanévben, azaz képesek-e a tanrend szerint haladni. Pásztó András, a kassai (Košice) Schönherz Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Középfokú Ipariskola igazgatóhelyettese erről a következőket mondotta:- Az 1984-es esztendőtől azzal a jóleső érzéssel búcsúzhattunk, hogy az új oktatási program továbbfejlesztésének megvalósításában jó eredményeket sikerült elérnünk. Iskolánkban újdonságnak számít, hogy szeptembertől kezdődően öt első osztályunk közül a három gépészeti osztály tovább szakosodott, ami azt jelenti, hogy diákjaink most már három irányzat közül - gépészeti technológia, gépszerkesztés, a gépi berendezések üzemeltetése - választhatnak. Megjegyzem még, hogy két elektrotechnikai osztályunkban is a jól bevált módszerek szerint foglalkozunk a fiatalok képzésével. Az 1984-ben érettségizett tanulók egyharmada különben továbbtanul egyetemeken, főiskolákon, a többiek pedig már a gyakorlatban kamatoztatják az iskolában szerzett elméleti műszaki ismereteiket. A múlt év számunkra kimagasló eredményeket is hozott. A középiskolások szakmunkáinak kerületi szemléjén diákjaink munkáit első, második és harmadik díjjal jutalmazták. De nem csak műszaki téren büszkélkedhetünk eredményekkel. Szép sikereket könyvelhetünk el a sportban és a kulturális tevékenységben is. Nem sorolom fel - sok lenne hogy sportolóink a különböző versenyekről hány érmét hoztak haza, azt viszont megemlítem, hogy 1984-ben az énekkaron kívül iskolánkban megalakult a tánccsoport is és kisszínpadunk 3. díjat nyert a Jókai-napokon. Hogy mit várunk az új esztendőtől? Nos, még jobb eredményeket, mint tavaly. Hírnevünkhöz méltóan akarunk továbbra is dolgozni. Szeretnénk, ha az iskola nevelőmunkájának javulásához hatékonyan járulna hozzá a felszabadulás 40. évfordulójának megünneplése, szeretnénk, ha a lelkiismeretes felkészítés eredményeként ott lennének tanulóink Prágában a spartakiádon és 1985-ben is szeretettel várjuk öt első osztályunkba a fiúkat és lányokat. Természetesen nemcsak a Kelet-szlovákiai, hanem a közép- és a nyugat-szlovákiai kerületből is, hiszen minden tanulónknak diákotthoni elhelyezést tudunk biztosítani. (-szák) DJ SZÓ 1985. I. 3.
