Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-27 / 30. szám
új szú 17 1984. VII. 27. TUDOMÁNY TECHNIKA RADIOAKTÍV SZÁLLÍTMÁNYOK Évente sok milliárcTtonna rakományt szállítanak világszerte autón, vonaton, repülőgépen, tengeri és folyami hajón. Közöttük jó néhányban veszélyes, vagyis vegyi, robbanó- vagy radioaktív anyagok vannak. Az Egyesült Államok közlekedési minisztériumának megállapítása szerint, az összes rakománynak a fele bizonyos mértékig veszélyes. De nem kellené-e óvakodni a „veszélyes“ szótól? Nem helyesebb, ha gondosan tisztázzuk azt, mennyire vagyunk védettek ezekkel a veszélyekkel szemben? Most a radioaktív anyagok szállítása érdekel bennünket. A „radioaktív anyagok“ szó- kapcsolata hallatán sokan atomerőművekre, reaktorok tüzelőanyagára és az ezekben keletkező hulladékanyagok elföldelésére gondolnak. Az atomerőművekkel kapcsolatos szállítási műveletek azonban valójában az összes „radioaktív“ szállítmány egy százaléknál kevesebb része; az oroszlánrész a radioaktív izotópokra jut. Ezeket, mint ismeretes, az orvos- tudományban, a mezőgazdaságban, a hidrogeológiában, az iparban használják... Sokáig lehetne sorolni alkalmazásuk területeit: a szellőzés alkalmával elhasznált levegő mennyiségének mérése, a csővezetékeken szállított anyagok mennyiségének és az áramlás gyorsaságának mérése, a föld alatti csővezetékek repedéseinek vagy a belőlük történő szivárgásnak a megállapítása, a fémek kopásának meghatározása, füstdetektorok, hasznos ásványok lelőhelyeinek kutatása, a fémszerkezetekben előforduló hibák és repedések felfedezése stb. Világos, hogy az izotópokat gyakran kell a központból, ahol ezeket készítik, a felhasználóhoz szállítani. De hogyan kell az izotópokat szigetelni? A fényképeken kétfajta csomagolás - A és B látható, amelyet az IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) dolgozott ki és ajánlott - ez a szervezet határozza meg a radioaktív anyagokkal történő munka során szükséges, valamennyi biztonsági követelményt. Ez jelölte ki azoknak a próbáknak a sorozatát is, amelyeket el kell végezni a csomagoláson, mielőtt a rakomány útnak indul. Előbb az A típusú csomagolásnál szükséges ellenőrzésről szólunk. Víz: a burkolatot egy óra hosz- szat vízzel locsolják, s így a természetes esőhöz hasonló feltételeket hoznak létre. Esés: a burkolóanyagot másfél méter magasságból egy betontömbre dobják, s ennek során arra anyag nem szivároghat el belőle. A B típusú csomagolással „durvábban“ bánnak, mert ezt a veszélyesebb izotópok szállítására használják, és megsérülése nagyobb kellemetlenségeket okozna. Tűz: a burkolóanyagot fél órán keresztül 800 Celsius fokú hőmérsékleten „sütik.“ Víz: a csomagolásnak nyolc órán keresztül olyan víznyomás alatt kell lennie, amely 15 méteres mélységben keletkezik. Egyéb „megpróbáltatás:“ a burkolatot 10 méter magasról kemény felületre dobják, azután pedig még egyszer, de már egy 20 centiméter magas acélszögre ejtik. Egzotikusabb próbákat is végeznek: a csomagolóanyagot te- hereautóra rakják, a gépkocsit pedig elindítják és maximális sebességgel egy betonfalnak vezetik neki - természetesen rádióirányítással hogy szétzúzódjon. A teherautó ripityára törik, de a csomagolás sértetlen marad. És ennek a kemény próbának megvan a maga eredménye. Tíz év alatt, 1971 és 1980 között, az Egyesült Államokban több mint 86 ezer, veszélyes anyagok szállításával összefüggő szerencsétlenség történt. Ezek közül egy százaléknál kevesebb, szám szerint 660, történt radioaktív anyagok szállítása során. És mindössze 5 esetben szivárgott ki a szállított anyag az A típusú csomagolásból, ez azonban nem idézett elő sugár- fertőzést az embereknél, és a környezet beszennyeződésével sem járt, mert mindezeket az eseteket gyorsan felismerték, és a következményeket kiküszöbölték. Más országokban az erre vonatkozó adatok körülbelül ugyanilyenek. Nagy-Britanniában az évente szállított 200 ezer veszélyes rakomány közül csak egy volt olyan törekednek, hogy a legsebezhetőbb pontjaival csapódjon hozzá, ha pedig a csomagolás gáznemű anyagokat vagy folyadékokat tartalmaz, akkor az ejtési magasságot növelik. Szorítás: 24 órán keresztül olyan erőkifejtéssel nyomják a burkolóanyagot, amely ötször felülmúlja a súlyát. Ütés: a szilárd alapra helyezett csomagolásra magasról egy három centiméter átmérőjű és hat kilogramm tömegű rudat ejtenek. A csomagolásnak a felsorolt összes „rongálástól“ sem szabad megsérülnie, vagyis a radioaktív ában 70 ezer veszélyes rakomány közül csupán néggyel történt szerencsétlenség - ezek a repülőtéri szállítás közben sérültek meg. Bár a konténerek deformálódtak, semmiféle szivárgás nem történt. Mióta ilyen rakományokat szállítanak, az egész világon egyetlen olyan esetet sem jegyeztek fel, amikor a B típusú csomagolás tartalma elszivárgó« volna. A radioaktív anyagok szállítására vonatkozó, mindezek az adatok szembetűnően különböznek olajtartály-hajókon előforduló szerencsétlenségekre, a dinamitot szállító tehergépkocsik felrobbanására és a mérges gázok elszivárgására vonatkozó, évi kimutatásoktól. Az derül ki tehát, hogy a veszélyes radioaktív anyagok a legveszélytelenebbek - persze akkor, ha szem előtt tartjuk, hogy ezekkel megfontoltan kell bánni. A. SZEMJONOV (Znanyije - Szila) A kriosebészet egyre szélesebb körű alkalmazást nyer a daganatos megbetegedések gyógyításában. A brnói klinikai és kísérleti onkológiai kutatóintézet szakemberei által szerzett ötéves tapasztalatok alapján dolgozhatnak ki néhány gyógyítási módszert a daganatos megbetegedésekre. Nagyon jó eredményeket érnek el többek között a bőrdaganatok, a végtagokon keletkező daganatok gyógyításában. Több kriosebészeti beavatkozás járóbeteg-rendelésen is végezhető. A felvételen dr. Ján Éaloudík (balról) és dr. Frantiéek Stmad kriosebészeti eljárással műt. (Felvétel: Vít Kordák - CTK) Gyorsfagyasztású minta az elektronmikroszkópban Az elektronmikroszkóp az egyik legkorszerűbb sejtvizsgáló berendezés. Értékét mégis lerontja az, hogy benne a szövetek gyakran nem vizsgálhatók igazán eredeti állapotukban rögzítve. A sejteket ugyanis - mielőtt a mikroszkópba kerülnek - fixálják, gyantába ágyazzák, majd nehézfémsókkal kont- raszlossá teszik. Ennek során finomszerkezetük károsodhat, s az is előfordul, hogy a mikroszkópban már nem a valóságos szerkezetet látjuk. Most - úgy látszik - sikerült az elektronmikroszkópnak ezeket a hátrányait megszüntetni. J. E. Heuser, a.Washington Egyetem kutatója a sejtmintákat gyorshútéssel az abszolút nulla fokot megközelítő hőfokon hűti le, s ezáltal azok szerkezetét eredeti állapotukban rögzíti: „befagyasztja.“ (Az új eljárásban a vizsgált mintát platina- és szénréteggel vonják be, hogy legyen, ami a mikroszkóp elektronjait visszaveri.) Az így előkészített izomszövet elektronmikroszkópos képén jól megfigyelhető az a rendezett szálas szerkezet, amely a két fő izomfehérjének, a miozin- nak és az aktinnak pálcika alkú molekuláiból épül fel. Az izom összehúzódáséikor e fehérjepálcikák telészkópszerúen egymásba csúsznak, miközben a fölvett energia hatására a köztük levő hidak a másodperc ezredrésze alatt többször is felbomlanak, majd újra felépülnek. A hagyományos módon előkészített izomszövetről készült felvételeken ezt a szerkezetet, jóllehet a röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján már előre megjósolták, nem sikerült ennyire pontosan megfigyelni, mert - mint az új eljárás alkalmazásakor kiderült - a fehérjepálcikák a hagyományos előkészítés során összezsugorodnak, s az összekötő hidakról torzult kép keletkezik. A hagyományos előkészítéssel az is nehézségbe ütközik, hogy az elektronmikroszkópban egyedi molekulákat figyeljenek meg. Amikor ugyanis a folyékony szuszpenzióból beszárítják őket, a molekulák eltorzulnak vagy összetömörülnek. Ha ellenben a molekulákat vékony rétegben csillámlemezkén rögzítik, élethű kép keletkezik az egymilliónál kisebb moleku- latömegú enzimek, ellenanyagok, szérumfehérjék és nukleinsavak molekuláinak alakjáról. Az új eljárással hamarosan azt is megláthatjuk, hogy miképp mozognak a molekulák a sejt belsejében és hártyájában. (Science) SEGÍTŐTÁRS AZ ALAPOZÁSNÁL repülőgépen, amellyel súlyos szerencsétlenség történt - a repülőgép kigyulladt, a külső konténer elpusztult, de a rakománytér nem szennyeződött be jelentős mértékben. A Lengyelországban 1971- 1975 között történt szerencsétlenségek statisztikája azt mutatja, hogy a közlekedési szerencsétlenségek közül csupán nyolc függött össze radioaktív anyagok szállításával, de összes következményük csupán az volt, hogy maga a szállítóeszköz és a körülötte levő kis térség jelentéktelen mértékben beszennyeződött. Ezt pedig elég könnyű felszámolni. IndiAz önszilárduló szuszpenziót a mélyépítészeti szerkezetek alapozásánál használják. Két fázisban hat: az elsőben a furat, az akna vagy a csatorna falát erősíti, a másodikban további mennyiség adagolása nélkül szabályozható időn belül eléri a megadott szilárdságot. (gy megkeményedése után a szuszpenzió alapszerkezetté vagy annak részévé válhat, ha előzőleg a mélyedésbe más szerkezeti anyagokat, mint például acélt, különféle betont, műanyag- fóliát stb. helyeztek. A szuszpenzió szilárdulásának megkezdése előtt némely tulajdonságai (látszólagos viszkozitás, vízleválasztás) a bentonit szuszpenzióéval azonosak. A szilárdu- lás idejének megkezdése szabályozható, mégpedig 16-tól 120 óráig terjedő időtartamra, leggyakrabban azonban 36 órára. A megkeményedett szuszpenzió szilárdsága normális nyomás alatt 0,2-től 8 MPa-ig-szabályozható, áteresztő képességének állandósult koeficiense 1.10-9 m.s'1 és 1.10"'1 m.s-1 között van. Az önszrlárduló szuszpenzió egy- vagy kétfázisos eljárással készül. Előállításához kevésbé jó minőségű, iparilag még felhasználatlan agyag is alkalmas. Milyen építkezéseknél használható ez a szuszpenzió? Először is föld alatti szigetelőfalak elkészítésénél, továbbá segítőtárs lehet az előregyártóit szerkezetű falak megépítésénél, de a két előző kombinált alkalmazásánál is lehet számolni vele. Továbbá nagy átmérőjű cölöpök vagy szigetelő cölöptartó falak építésénél. A föld alatti szigetelőfalakat a gabcíkovói vízlépcső kiépítésénél már a gyakorlatban is alkalmazzák. Ezzel megelőzik azt, hogy a nagy kiterjedésű építkezési meder ki legyen téve a felszín alatti vizek áramlásának, ezt a fal némiképp megadadályozza. De a szuszpenzió arra is szolgálhat, hogy a duzzasztómű alatt vízálló „függönyt" képezzen, elősegítve ezzel a szivárogtató pálya meghosszabbodását. Úgyszintén növelheti a folyógátak vízszigetelő képességét. Az önszilárduló szuszpenzió alkalmazása a mélyépítészetben társadalmi hasznot eredményez. Az előregyártott elemek felhasználásával még iparszerűbbé teszi a kivitelezést, relatíve magas víz- állóképességú szerkezetet hoz létre, csökkenti a beruházási és termelési kiadásokat, növeli a munkatermelékenységet és alapvetően felgyorsítja az építés folyamatát. Stefan nemőek
