Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-28 / 52. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1984. december 28. XVII. évfolyam 52. szám Ára 1 korona I tt vannak újra december havának utolsó napjai. Mondunk megint boldog újévet - ismerősnek, szomszédnak, munkatársnak, barátnak, rokonnak, hozzátartozónak. A nagyvilágban, benne e hazában is, derűs képeslapok millióit viszi és hozza a posta, és újesztendei jókívánságokkal van tele az éter, csak győzzük fogadni őket a képernyőn vagy a rádiókészüléket hallgatván. Persze, szép emberi hagyomány szerint, igy volt ez tavaly, tavalyelőtt, így volt ez mindenkor. Az óév elmúlásának és az újév érkezésének idején szinte kivétel nélkül mindnyájan bővelkedünk jókívánságokban. Ilyentájt még a sérelmeinket, fájdalmainkat is hajlamosak vagyunk elfelejteni, ha csak egy pillanatra is. És, ha csak egy pillanatig is, reménysugár melegít át: valamennyi jókívánság lényege szerint - hátha valóban boldog lesz az új esztendő. Hinnünk kell benne, noha tudjuk, hogy - bármennyi a jókívánság, az államfők egymásnak küldött üzeneteiben is - sem a világ, sem környezetünk, sem mi nem változhatunk meg egyik napról a másikra. Hogy az élet törvényei szerint az új esztendőben is hamarosan megy majd minden a régiben. Hogy naponta ezer és egy dolog befolyásolja majd ismét közérzetünket. Közérzetünket, melytől pedig nem kevesebb függ, mint az, hogy boldog, legalábbis kiegyensúlyozott-e egy-egy esztendőnk, egy- egy ilyen szakaszban az életünk, vagy sem. Bizonyára mindnyájunknak voltak a búcsúzó évben is boldog percei, órái vagy napjai, amikor mélyebben, a szívben érezhettük, hogy jó Élni, így nagybetűsen. Halálos betegség fenyegető veszélye múlt el; gyermek született, egészséges; felépült az új ház; sikerült bejutni a főiskolára; bő termést adott a föld; milliós megtakarítást eredményező találmányt fogadtak el; művészet nyújtott felejthetetlen élményt; becsületes munka kapott elismerést; és teljesülmm IMIIM tek más, különböző kis és nagy emberi vágyak, és voltak szerelmek, és voltak győzelmek, és voltak apróbb- nagyobb megnyilvánulásai a jóságnak, a szeretetnek, az emberiességnek. Ilyenkor, ugye, jó volt a közérzetünk, boldognak is éreztük magunkat. Mondhattuk: „bejöttek“ az újesztendei jókívánságok (feltéve, ha eszünkbe jutottak, a hétköznapok ugyanis általában gyorsan kisöprik azokat emlékezetünkből). De az iméntiek ellenkezőjére úgyszintén van példa bőven. Nemcsak az elkerülhetetlen bajokra. Mennyivel több lehetett volna a legalább nyugodt perceink, óráink, napjaink száma, ha, enyhén fogalmazva, nem kell elszenvednünk annyi fölösleges bosszúságot. Ha például nem kell túlzsúfolt autóbuszban utaznunk; ha nem romlik el mindjárt másnap a drága pénzen vásárolt színes tévé; ha nem veszélyeztet életet, családot, közrendet az alkohol; ha nem akadozik az anyagellátás az üzemben; ha nem kell hetekig kilincselni a hivatalban egyetlen papírért; stb., stb., stb. A nyolcvannégyes példatár ilyen vonatkozásban is úgyszólván kimeríthetetlen, illetve mindenki tudná bővíteni saját tapasztalataival. És még nem beszéltünk a tévéhíradók estéről estére megrendítő képeiről, melyek a más népek sorsa iránt nem közömbös ember közérzetét ugyancsak befolyásolták. Bizony, ha úgy mennének a dolgok, ahogy társadalmunkban az írott és íratlan szabályok, az emberi együttélés alapvető erkölcsi normái megkövetelik, gyakrabban lehetett volna jó a közérzetünk. A jókívánságok lényege szerint: boldog az új-, azaz most már az óesztendőnk. A lehetőség természetesen ismét adva van számunkra, küszöbünkön 1985. És adva van a legfontosabb feltétel, a béke, melyért negyven évvel ezelőtt még e tájakon is kemény harcok folytak. Nem feledhetjük ezt, amiként az érte életükért áldozó milliókat sem. Azért a “békéért, melyben szabadon élhet és dolgozhat minden ember. Ma a megőrzéséért és megszilárdításáért folyik a küzdelem, és ebben részt venni nekünk is kötelességünk, elsősorban jó munkával. A legkevesebb tehát, hogy mondunk megint boldog újévet - ismerősnek, szomszédnak, munkatársnak, barátnak, rokonnak, hozzátartozónak. Egymásnak. Ennél több: ha mindnyájan becsületesebben, több jósággal, szeretettel, megértéssel próbálunk élni és cselekedni a mindanna- pokban, családi körünkben, munkahelyünkön, szűkebb és tágabb közösségünkben. Egész évünk emelkedhetne így felhőtlenebb régiókba. BODNÁR GYULA Békés, boldog új esztendőt! \
