Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-21 / 51. szám
H B IS Hi ■ Az anya nincs itthon. Az apa a televíziót nézi. A kislány behoz a konyhából egy kis műanyag poharat.- Ide nézz, papu, találtam egy nyuszikát!- Jól van. A kislány a kezébe nyomja a poharai:- Simogasd meg. Az apa a padlóhoz vágja a poharat. A gyerek odaugrik a ,,nyuFelix Mitterer szikéhoz“, óvatosan felemeli, és vigyázva a melléhez szorítja:- Eltörted a nyuszika lábát, hallod, hogy sír?- Nagyon sajnálom. Bocsáss meg nyuszika - dünnyögi az apa, s le nem veszi a szemét a képernyőről.- Megmondalak anyukának - szipog a kislány.- Eredj innen az ostoba poharaddal! - fortyan fel az apa. Gyakran futnak eszembe gyermekkori élményeim. A bújócská- zások, szánkázások, erdei barangolások. Mostanában sokszor gondolok madáretetőinkre. Tél elején mindig rendbe raktuk öcsémmel a madáretetőket. Szinte minden évben csináltunk a régiek mellé újat, néha kettőt is. Nem voltam négyéves sem, amikor az első madáretetőmet kiakasztottam a kiskertben szomorúan álldogáló barackfára. A barackfa véletlenül került a virágok közé. Nővérem ültette el a magot, amikor én még nem is éltem. A mag kicsírázott, s amikor édesanyánk a virágoskertet kapálgatta, nővérem mindig ott vigyázott, hogy az ö fácskáját ki ne vágja... A fa felcseperedett, édesapám beoltotta, s egy-két év múlva már termést is hozott: zamatos őszibarackot. Télen nagyon szomorú volt a kiskert, s mert én egy esti mesében azt hallottam, hogy a fákat madáretetővel kell felvidítani, hát neki is fogtam. Először a tudnivalókat gyűjtöttem össze: mi minden kell egy madáretetőhöz? Deszkák, lécek, szögek. Mindez bonyolult feladat volt még számomra. Fogtam hát egy cipősdoboznak a tetejét, a négy sarkát kilyukasztottam, spárgát fűztem bele, s a végeket- Ez nem ostoba pohár! - a kislány már hangosan sír. - Ez az én nyuszikám! Elviszem az orvosi rendelőbe.- Menj csak, menj, hagyj békén! - Az apa megint a képernyőre szegezi a tekintetét.-Tu-, tu-tu... Megérkeztünk a rendelőbe... Most pedig - a kislány megint az apjához fordul - te leszel a doktor bácsi.- Fészkes fenét! - ordítja az apa. - Végig akarom nézni a műsort. Ne zavarj folyton!- Menjünk, nyuszika. Elmegyünk egy másik rendelőbe. Ott egy jó doktor bácsi kezel majd minket!- Jól van - mondja az apa már szelidebben. - Gyere ide nyuszika. Hof fáj?- A mi rossz apukánk a padlóhoz vágta a nyuszikát, és eltörte a lábacskáját - feleli a kislány. - Apuka azt gondolta, hogy ez műanyag pohár...- Valóban? Ki látott ilyen apát! összetéveszti a műanyag poharat a nyuszikával! No de ilyet! Nos, gipszbe tettem a lábát, néhány hétig pihentesse, aztán összeforr, és megint futhat, mint a nyúl...- Köszönöm, kedves doktor bácsi! Most már nézheted a tévét.- Az a műsor már véget ért.-Akkor Hópelyhecskét fogunk játszani. A pohár pedig most az én koronám lesz... Gellért György fordítása összefogva, könnyen felakaszthattam a fára. S hogy a szél ne libegtesse jobbra balra a könnyű papírdarabot, jól megraktam élelemmel: őrölt árpával, szalonna- bőrrel, s amit akkor senkinek nem Madáretetők árultam el, egy jó darab szalonnát is belecsempésztem. Amikor apám meglátta művemet, rámnevetett. S velem együtt leste a cinkéket, a verebeket, amint egyre csak jöttek, jöttek az CSONTOS VILMOS Itt a karácsony Itt a karácsony, Díszítés csillan Zöld fenyőágon, S csillan a gyertya fényén merengő Gyermekszemed, Boldog vagy: békét Lehelnek rád a Zöld levelek. Gondolsz-e arra, Hogy a fenyőfa Ilyen szép fénnyel Mitől ragyog? Tudja azt apád, Ki gondolva rád: Világítónak Föléje gyújtott Egy csillagot. S hogy szebben égjen, Mint társai fönt A magas égen: Rácsiholta a Szíve tüzét... Most a fa ága A nagy világra Égő csillagként Azt hinti szét. TÓTH LÁSZLÓ Zöld erdőben Zöld erdőben szép szarvas fut, sehol ösvény, sem gyalogút. Általugrik árkot-bokrot, aztán meg száz dimbet-dombot. Elúszik az erdő felett, viszi hátán a kék eget. Később leszáll, s dobbant nagyot, szarva között holdat hozott. etetőhöz. Pár nap múlva aztán apám csinált egy igazi madáretetőt. De a régit is fent hagytuk. A későbbi évek során már öcsémmel barkácsolgattunk. Éveinkkel együtt szaporodtak madáretetőink is. Nagy udvarunkban és kertünkben nem volt olyan fa, amelyen ne lett volna etető. A madárkák pedig hálásak voltak. Amikor jóllaktak, és felmelegedtek, csiripelve röpködtek körül. Tavasszal, nyáron aztán nem volt gondunk a gyümölcsfákra, nem volt azokon egy fia hernyó sem, madaraink mind felfalták őket. Persze, voltak kertek, ahol madáretetők helyett madárijesztők díszelegtek. Merthogy a seregélyek leeszik a cseresznyét... Pedig olyan gazdagon termő fák nem voltak messzi a környéken, mint a mieink. Ma már városban élek, tömbházban. De az erkélyemen most is ott van az etető, mindig teli élelemmel. A madárkák pedig elhoznak valamit abból, amit úgy szerettem. S ha olykor goromba emberekkel akad dolgom, azt mondom magamban: ha kertje lenne, neki is biztosan madárijesztő lenne a kertjében madáretető helyett. Fiala Ilona LÓUGRÁSBAN rr A M A N 0 T H Z S A Z T A H I I N T 1 A n—7— 1 0 L 6 D L 1 Rajt a bal felső sarokból! A megfejtés egy közmondás. MEGFEJTÉS A december 7-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1-11, 5-9; Buenos Aires, Addis Abeba, Ottawa, Katmandu, Bern. Nyertesek: Tánczos Gábor, Dunaszerdahely (Dunajská Stre- da); Németh Mónika, Stúrovo; Deák Vilmos, Érsekújvár (Nővé Zámky); Balogh Rajmund, Füs (Trávnik); Ábrahám László, Nagymegyer (Calovo). Az utolsó előtti percben , 'I.--< ‘ r— Bű vös négyzet Barna Boldizsár az utolsó napon szerzi be az ünnepi fácskát. Vajon melyik házban lakik? írjátok be az ábrába 3-tól 18-ig a számokat úgy, hogy a számjegyek összege valamennyi vízszintes és függőleges sorban, valamint a két átlóban egyformán 42 legyen. Négy számot könnyítésül előre beírtunk. Megy a gőzös, megy a gőzös... Sok-sok gyermek álma, hogy karácsony estéjén kis villanyvonat fusson a karácsonyfa alatt, de kevés ember mondhatja el magáról, hogy ez a kisvasút, illetve a vele való játék, foglalkozás egy életre szóló kedvtelés számára. Az első kisvasút ovális alakjával sokunk számára az elérhetetlen hegyi vasutat jelentette; a szőnyeg az Alpok legszebb tájait helyettesítette, a sínek alá helyezett gyufaskatulya pedig a legveszélyesebb viaduktot. Később, az örömmámor elmúltával aztán ismét szőnyeg lett a szőnyeg, gyufaskatulya a gyufaskatulya. A képzelet egykori játékai azonban nem múlnak el nyomtalanul. Megszületnek az első tervék: igazi tájak másolatai készülnek. De jelentkeznek az első gondok is, amikor helyhiány vagy anyagi okok miatt alig futja egy kisebb hegyre, benne néhány centiméteres alagúttal, és a hatalmas pályaudvarból is csak apró vicinális állomása lesz. Amelynek az elkészítése azonban nem kevésbé igényes tevékenység. Közben kiábrándulunk a bolti vasútmodell-kinálatból, a saját vasutunkat szeretnénk megépíteni. Majd újabb elhatározás következik, építsük meg mi magunk a mozdonyt is, olyat, amely illik a mi kis állomásunkhoz. És készítsünk a mozdonyhoz élethú vagonokat, a szerelvényekhez élethű állomásépületet, aztán élethű jelzőket. Az ilyen döntés már életre szóló, hiszen ennyi mindent nehezen lehet néhány év alatt pontosan, élethűen megépíteni, a kudarcokról nem is beszélve. A vasútmodellezés nagyon igényes hobbi. Saját tapasztalatból mondom. Nem is vagyunk sokan, akik műveljük, de eredményeink a határokon túl is jól ismertek. Gyümölcsözőek külföldi kapcsolataink, amire szükségünk is van, mert például a világ vasútmodelle(A szerző modelljei és felvételei) zöinek együttműködésével majdnem minden tervrajz beszerezhető, ugyanúgy különböző eszközök, alkatrészek. Nálunk a modellezők a Honvédelmi Szövetség keretében dolgoznak. Szlovákiában csaknem minden járásban van klubunk, vagy található legalább egy-egy modellező, aki kapcsolatot tart fenn a nagyobb klubok tagjaival. Ilyenképpen kialakult egy elég jól szervezett hálózat. Szívesen segítünk mindenkinek. Anyag, segédeszköz, szerszám beszerzésére nem vállalkozhatunk, de szolgálhatunk tervrajzokkal, megismertethetjük az érdeklődőket munkafogásokkal, tanácsokat adhatunk. A Honvédelmi Szövetség biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy évente 20-30 modellező „edzőtáborozáson“ vegyen részt, amely kiváló alkalom a tapasztalatszerzésre is. Ilyenkor mindenki nagy táskákkal jön, amelyekben nemcsak üres füzetek és Írószerek vannak, hanem félkész modellek, otthon gyártott szerszámok is. Egy-egy ilyen alkalommal közösen építünk mozdonyokat, kocsikat, apró épületeket stb. A rendezők nagyon örülnek, amikor a következő idényben új nevekkel találkozhatnak a versenylistákon, merthogy ilyen is van e „szakmában“. A versenysorozatban zsűri pontozza az egyes modelleket, melyeket kategóriákba és alcsoportokba sorolnak. A versenyek egészen európai szintig folytatódnak, a legszebb modellek kiállításokra kerülnek. Azt hiszem azonban, hogy akinek hobbija a vasútmodellezés, annak nem a verseny a fontos, hanem az, hogy kellemesen, hasznosan tölti idejét. És munkájának az eredménye másoknak is tetszik. Még a hozzá nem értő embernek is felcsillan a szeme, ha egy apró modellt gyönyörű tájba illesztett vágányokon lát futni. TAKÁCS JENŐ ÚJ szú 18 Mi Mi Mi Ml MMMMMMMMM 1984. XII. 21.
