Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-07 / 49. szám
A szovjet sport nagyjainak nyomában AKIK „KIBÉRELTÉK“ AZ OLIMPIÁK DOBOGÓIT (Szerencsés az a sportújságíró, akinek megadatik, hogy a sportvilág egy-egy nagy egyéniségének sportpályafutását végigkísérheti kezdetétől annak végéig. Igaz, az csak általában utólag derül ki, hogy végül is kiből lesz a nagy sportoló, de az különösen, hogy valaki sporttörténeti jelentőségű nagy tetteit töbsször is meg tudja-e ismételni. Ilymódon talán nem is illik irigyelni a mások szerencséjét, mert sose lehet tudni, mikor indul egy későbbi nagy bajnok... Nos, ebben a tekintetben az sem tartozik a leghálátlanabb feladatok közé, amikor a krónikás utólag, sportpályafutásuk befejezése után találkozik a közelmúlt - vagy a régebbi - idők nagy bajnokaival, s utólag próbálja feleleveníteni egykori nagy tetteik krónikáját. Teheti ezt egy-egy személyes találkozás, esetleg egy esemény vagy utólagos elismerés kapcsán. A legnagyobb sikereket elért szovjet sportolók közül is kiemelkedik az a három, akiknek sportpályafutását ezúttal fölvillantjuk.) SZANYEJEV - CSAKNEM NÉGYSZER Ültünk vagy húszán a bratisla- vai újságíróklubban, amikor megérkezett az idei P-T-S díszvendége, igaz vagy négyhónapos késéssel, Viktor Szanyejev. A hármasugrás háromszoros olimpiai bajnoka szinte semmit sem változott azóta, hogy négy évvel ezelőtt Moszkvában olimpiai ezüstéremmel búcsúzott az atlétikai küzdőtértől. Igaz, még mindig edzésben van, mégha nem is egykori versenyszámában, hanem sportágat változtatva - teniszezik. Az olimpia óta egyébként a tbiliszi Dinamo atlétáinak edzője. Aztán elkezdődött a „bemutatás“, pontosabban Szanyejev sikereinek felsorolása, és eltartott egy darabig, amíg Pavol Kráák, a Pravda sportrovat-vezetöje a lista végére ért. Nos, lássuk összevonva: egy ezüstéremmel kezdődött. Az 1966-os junior atlétikai EB második helyével váltotta meg a válogatott mezt és viselte egészen visszavonulásáig, a moszkvai ezüstig. A közben eltelt tizenöt év alatt azonban háromszor lett olimpiai bajnok, övé volt Mexikóváros, München és Montreal olimpiai aranyérme. Kétszer volt Euró- pa-bajnok, Athénban 1969-ben és öt évvel később Rómában. Helsinkiben 4 centiméterrel, Prágában mindössze eggyel szorult le az EB-dobogó tetejéről. Hatszor viszont nyert fedettpályás Euró- pa-bajnokságot és hatszor volt szovjet'bajnok. Véletlenül ugyanennyi alkalommal versenyzett a P-T-S-en és ötször nyert is. Háromszor volt világcsúcstartó, kétszer a felejthetetlen mexikói fináléban, majd második olimpiai győzelme után szülővárosában, Szuhumiban élete legjobbjával állt a világcsúcslista élére 17,44 méterrel. Közben megnősült, van egy fia, sportsikerei elismerésképpen a Lenin Rendet és a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét is megkapta. Élsportolói pályafutása alatt elvégzett két főiskolát: Szuhumiban a mezőgazdaságit, Tbilisziben a testnevelésit. Edzői pályafutásának még csak az elején tart, álma, hogy egyszer világcsúcstartót neveljen egykori versenyszámában. Akik látták több mint tizenhat évvel ezelőtt a mexikóvárosi olimpiai közvetítéseket, aligha felejtik el a hármasugrás álom- döntőjét, amely során a földkerekség legjobb „kenguruemberei“ ötször döntötték meg a lengyel Józef Schmidt ‘17,03 méteres világrekordját, s közben- természetesen- egymáséit is. Giuseppe Gentile, a szinte ismeretlen olasz kezdte 17,10-zel. Az esélyesek úgy meglepődtek, hogy az első sorozatokban nem tudták az olaszt még meg sem közelíteni, aki ráadásul másodikra 17,22-ig szállt. Szanyejev válaszára a harmadik sorozatig várni kellett. Nem csoda, ha az olasz magába roskadt: 17,23 métert írtak ki az eredményjelzőre... ötödik sorozat: a brazil Nelson Pru- dencio ugrik „hármat“ és egy negyediket, óriásit a levegőbe - 17,27 méter az eredményjelzőn. De még nincs vége, pedig a hár- masugródöntóből már csak egyetlen ugrás van hátra. Az viszont Szanyejevé. Most már nemcsak egyetlen centimétert javít a világcsúcson. Tizenkettőt... És 17,39 centiméterrel ő nyeri minden idők legizgalmasabb hármasugróver- senyét. Münchenben nem volt gond. Szanyejev már elsőre megugorta a 17,35 méteres, aranyérmet jelentő távolságot. Montreal előtt ismét brazil világcsúcstartója volt a számnak: Joao Carlos de Oliveira. Eredményét, a 17,89 métert, amelyet ő is Mexikóvárosban ért el egy évvel Montreal előtt, azóta sem ugrotta túl senki (igaz, a világcsúcstartó lábát egy autószerencsétlenség után amputálni kellett). Ó volt tehát az esélyes a kanadai világvárosban és egy bizonyos James Butts Kaliforniából. Oliveira úgy ugrott, akár egy kezdő, Butts pedig a negyedik kísérlet után - 17,18 méter - ünnepelt. Ötödikre Szanyejev túlug- rotta - 11 centivel... Nyolc évvel első olimpiai bajnoksága után tíz centivel kisebb ugrásával szerezte harmadik aranyérmét. Ez azonban a lényegen nem változtat. Moszkvában aztán a már-már győztesnek látszó Szanyejevet ugrották túl. Egy centivel... Akár a tragédiák forgatókönyvében: a főhős elbukik a fináléban... Szanyejev „bukása“ azonban valójában siker volt. Egy 35 éves veterán leckéje a világ szeme láttára arról, hogyan kell küzdeni az utolsó pillanatig. Ráadásként egy tanulsággal: kikapni szabad, föladni soha... M inden idők legnagyobb nehézsúlyú szabadfogású birkózóját birkózni csak a tv-ben láttam. Nem volt kifejezetten nehézsúlyú birkózóalkat. A 100 kiló fölötti birkózók között még az igazán klasszisnak számító versenyzők sem adnak túlságosan a „kül- csínyre“, mert egy kis súlyfelesleg, amíg nem megy a gyorsaság rovására, nem mindig hátrány. Már mint a túlsúly tulajdonosának szemszögéből, hiszen az ellenfélnek annál inkább megnehezíti a dolgát. Alekszandr Medvegy azonban másképpen gondolkodott. Igaz, ő korábban a félnehéz- súlyúak között is szerepelt a világ- versenyeken, amikor még csak nyolc súlycsoport volt, és a nehézsúly sem a 100 kiló fölöttieket jelentette... Eme „hátrányát“ úgy egyenlítette ki - sőt fejlesztette erénnyé hogy mindent megtanult, amit a birkózásból érdemes. Az ö technikájával a jóval köny- nyebb súlycsoportokban is élre lehetett volna kerülni. Legalább is így mondják a szakma avatott ismerői, akik figyelemmel kisérték pályafutását. Először személyesen Prie- vidzában találkoztunk. Nyolc évvel búcsúja után, ezúttal a bírók fehér uniformisában. Merthogy nem maradt hűtlen sportágához a Münchenben megszerzett harmadik olimpiai aranyérme után történt visszavonulása óta sem. Tanszékvezető a minszki Rádiótechnikai Főiskolán, s mivel a testnevelési tanszéket kormányozza, csak természetes, hogy tudományos kutatásainak tárgya a birkózósport. Onnan vette kandidátusi disszertációjának témáját is, a két felső súlycsoport birkózóinak optimális felkészitéséről - a világversenyekre. Mivel a két felső súlycsoportban egyaránt szerepelt a birkózósport világszinpadán. Kezdődött pedig mindez a római olimpiát követő év világbajnokságán Yokohamában. A szovjet szakvezetés „szokása“, hogy új olimpiász kezdetén új embereket is kipróbál. Ráadásul akkoriban még nem voltak meg a szovjet szabadfogású birkózás nehézsúAmikor Alekszandr Medvegy átvette kitüntetését Juan Antonio Samaranchtól, nem volt egyedül. Ugyanabban a megtiszteltetésben részesült Galina Kulakova, a sísport egykori kiemelkedő egyénisége. Négy olimpiáról vannak érmei, négy aranyat, két ezüstöt és két bronzot nyert. A legsikeresebb olimpiája az 1972-es sapporói téli játékok volt, ahol háromszor állt a dobogó tetején. Megnyerte az 5 és 10 km-es versenyt és a váltónak is tagja volt. ötször szerzett világbajnoki címet és 39 (!) szovjet bajnoki aranya van. Egyedülálló gyűjtemény. Általában a sísport iránt mifelénk kisebb az érdeklődés, mint azon sportágak iránt, amelyeket egész évben lehet nálunk is űzni. (gy aztán a síversenyek legjobbjainak is csak jóval kisebb népszerűség jut, mint például egy atlétának, asztaliteniszezónek, teniszezőnek, hogy a labdarúgókat ne is említsük. Ezért Kulakováról is, aki Sapporo után kapott Lenin Rendet, csak közvetlenül egy-egy nagy sportsiker alkalmából írtak, beszéltek többet, mivel a sísport sajtója eléggé szerény. Nem árt azonban elismételni róla ezúttal is néhány fontos adatot. Például azt, hogy az Udmurt Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság területén született egy lyában azok a hagyományok, amely szerint szovjet versenyző nyeri a VB-t, EB-t, olimpiát. Ha nem így van, az ma már az illető világverseny egyik legnagyobb meglepetése. Ezeket a hagyományokat Medvegy alapozta meg. Persze, ez az első nekifutásra nem sikerült, és a „csak“ bronzérmes rajt után egy év múlva - az egyesült államokbeli Toledóban ■*- a félnehézsúlyú mezőnyben találta magát. Az ellenfelek nem kis bánatára. Leginkább a kétszeres Medvegy, a szőnyeg klasszikusa világbajnok iráni Takhti Gholam- Reza fájlalhatta, hogy a VB előtt Medvegynek „nem ízlett“ az étel, mert a harmadik világbajnoki aranyát már sohasem sikerült megszereznie. Igaz, Medvegynek sem egymás után, mert aztán jött a török Ahmet Ayik, de egy év múlva ismét Medvegyé lett a cím. Ayik újabb aranyérmét azért köszönhette Medvegynek, mert az ukrán óriás végképp elfoglalta a nehézsúly trónját. Igaz, közben eltelt hat óv és a tokiói olimpia félnehézsúlyú versenyét is Medvegy nyerte. A választóvíz az 1966-os esztendő volt, amikor az EB-n a félnehézsúly aranyát nyerte, a VB-n pedig a nehézsúlyét. kis faluban, Sztyepanovóban. Az udmurtok - azaz a votjákok pedig a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó nép, tehát a magyar rokon nyelvét beszélik arrafelé a Káma-partján, ahol Kulakova bölcsőjét ringatták. Illetve 1942-ben más idők jártak minthogy a gondtalan, mondhatni békebeli gyermeknevelést jelképező bölcsőringatásra túl sok időt fordíthasson egy édesanya, akinek a férje elesett a háborúban. Kulakovéknál pedig korábban gyakori volt a gyermekáldás. Hosszú pályafutása során összesen hétszer nyert világbajnokságot, háromszor EB-aranyór- met. Mexikóváros olimpiai bajnoki címét betegen harcolta ki, a döntőben a nyugatnémet Dietrich ellen, ráadásul törött ujjal. Aztán tizenhat évi versenyzés után Münchenben, győztes csatája végén, búcsúzóul megcsókolta a szőnyeget, annyi sikere színhelyét, úgy vonult vissza. Amikor 18 évesen birkózni kezdett, aligha hitte volna, hogy háromszoros olimpiai bajnokként búcsúzik majd. Mert hát véletlenül lett birkózó. Katonai szolgálata idején egy sportversenyen birkózók közé sorolták az „ijesztő" nevű fiatalembert. Mert ki szeretne a medvével birkózni?... Viszont az egyáltalán nem mackós külsejű legény és a birkózósport így szerencsés véletlen eredményeként egymásra talált. Ukrajnában született, majd a Belorusz SZSZK fővárosában, Minszkben telepedett meg, ahol évente egy hagyományos nemzetközi tornát rendeznek, s azt róla nevezték el. Legutóbb Kijev- ben az 1983. évi világbajnokságon eszembe jutott, hogy ezt a versenyt nálunk is, Magyarországon is előszeretettel nevezik a sajtóban Medvegy-emlékversenynek. Odamentem a bírók között ülő Medvegyhez és megkérdeztem, mit szól hozzá.- Emlékverseny?... hökkent meg, de döbbeneté csak egy pillanatig tartott, majd harsányan belekacagott a sportpalota légterébe.- Méghogy emlékverseny... Ahhoz képest elég jó bőrben vagyok, nemde?!... Emlékverseny...- mormolta még néhányszor.- Méghogy emlékverseny. Fogjuk fel úgy, hogy azt jelenti: emlékeznek rám! Mégpedig nemcsak a birkózósport hívei, hanem a nemzetközi sportélet vezető személyiségei is, hiszen nemrégiben kapta meg Juan Antonio Samaranchtól az ezüst Olimpiai Érdemrendet. Odahaza pedig még aktív sportpályafutása során a Lenin Rendet és számos más magas kitüntetést. Galinán kívül még hat kislány és két fiú ült napjában többször az asztalhoz... Kilenc félárva egy családban elég ok arra, hogy Galina a hetedik osztály után maga is munkába lépjen a szovhozban. Sportolásra azért maradt ideje, igaz a nagy sportsikerekről kezdetben nem is álmodott. Azonban a felnőttkorban azok is elkövetkeztek. Szorgalmának, következetességének eredménye a szinte egy múzeumra való éremgyűjtemény. És egy nem éppen jellemző, de mindenképpen példaként is szolgálható sportpályafutás. Az oldal anyagát írta: MÉSZÁROS JÁNOS Viktor Szanyejev Galina Kulakova (Fotók a szerző archívumából) > Kulakova, a „rokon“ & ÚJ szó VASÁRNAPI KIADÁS index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon: 309. 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Távíró 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat, 815TJ0 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Marlanovicova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közieteknek 815 80 3rat.slava. Vajanského nábrezie 15 II emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kcs 13- Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6
